Dr. Ádám Sándor
Magyarnak maradni
„Forr a világ bús tengere, óh magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a Föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. (...)
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!...” írta Berzsenyi Dániel 200 évvel ezelőtt.
Szavai annyira időszerűek, mintha ma mondta volna.
„Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban” - hangzanak Vörösmarty sorai, és nemcsak általában a világban, hanem szülőföldünkön, a Kárpát-medencében is.
Magyarország fővárosa hónapok óta - képletesen szólva - csatatérré változott. Napról-napra százak és ezrek tüntetnek folyamatosan a város egyik vagy másik pontján, fölpáncélozott rendőrök sorfalaival farkasszemet nézve. Követelik a csalárdsággal hatalomra jutott kormány távozását. Azét a kormányét, amelyik „szegénységpártiak vagyunk” jelszó alatt hízelegte be magát a hatalomba a neki többséget szavazó hiszékeny százezrektől. A választópolgároknak ugyanis mindössze 1-2 százaléka billentette át a mérleg nyelvét az ő oldalukra a jelenlegi ellenzéktől. Tehát már harmadik alkalommal a farok csóválja a kutyát. A hamis jelszóval elorzott gazdasági és politikai hatalom azoknak a kommunistákból átvedlett globalizátoroknak a kezébe jutott, akik az ország lakosságának csak 5 százalékát jelentik, de nemzeti jövedelmünk 35 százaléka az ő zsebükbe vándorol. Mesterkedésükkel eladták a nemzeti vagyonunk 90 százalékát, de az érte kapott többszázezer dollár helyét senki se tudja. Uralkodásukkal az egyébként is szegény országunk még szegényebb lett, a kormány tagjai pedig milliárdosokká váltak. Az emberek milliói a létminimum szintjére vagy az alá süllyedtek. A jelenlegi ország vezetők vagy felmenőik félszáz éven át átkozták a kapitalizmust, besúgóhálózatokat működtettek, kínozták vagy irtották az ország lakosságát saját szülőföldjén, s közel félszáz éves országlásuk összeomlásakor 25 milliárd dollár állam-adósságot hagyományoztak ránk. Ennek törlesztésére és kamataira - kölcsönök további fölvétele révén - ugyan már 70 milliárdot kifizettünk, de még mindig van 80 milliárd dollár tartozásunk, amelynek mértéke egyre tovább nő: adósrabszolgaság.
Miután az első szabadon választott kormány 1990 után 3 év alatt nem tudott a lakosság zömének amerikai életszínvonalat biztosítani, megindult ellene a rágalomhadjárat. A jelenlegi hatalmon lévő kommün-kapitalisták önmaguk földicsérése, s a tömegek szüntelen félrevezetése révén választási ígérgetéseikkel megkaparintották a hatalmat 1994, 2002-ben és 2006-ban is. Az elképesztő koholmányok szüntelen szajkózása - „dübörög a gazdaság”, „Amerika, Spanyolország, Anglia stb. irigyli a gyors fejlődésünket” - után a nyomor szintén tengődő milliók, az ígérgetések délibábjába fogódzó tömegek reményeinek húrja akkor pattant el, amikor kitudódott. az újraválasztott „szegénypárti"- milliárdos miniszterelnök elképesztően trágár szavak sűrűjével fűszerezve bevallotta : „éveken át hazudtunk reggel, éjjel és este, nem csináltunk semmi lényegeset, s ezért az életszínvonalat még tovább, sőt drasztikusan csökkenteni kell."
Azóta mindennap egyre több tüntetés zajlik. Ezek számát már megmondani se lehet. Van olyan nap, amikor a főváros 31 helyszínén és az ország 97 településén követelik a távozását. Az MTV-ben láttuk, amint az Országház ablakán kilesve hallgatja a Kossuth teret betöltő, zászlóerdős tömeg ütemes kiáltozásait: „Gyurcsány, takarodj”!, „Vesszen a kormány!” stb. az irodájában két fotelben fekvő farmer-nadrágos, lábait az asztalra tevő, szakértői előtt próbálja el azt a hazugság-szónoklatát, amit fél óra múlva a nagyteremben, az országgyűlés színe előtt elmond. Szemrebbenés nélkül legyint. „Hányan lehetnek azok ott kint, százezren, kétszázezren? Nevetséges. Ez az ország lakosságának 1-2 százaléka. Engem nem ez a csürhe, hanem az ország lakosságának többsége választott meg miniszterelnöknek.”
Azóta a rendőrök nem a tüntetés rendjét biztosítják, hanem a megfélemlítést, a megtorlást. Gumilövedékeket lőnek fölszólítás nélkül az éppen arra járókba, vízágyúkat működtetnek váratlanul és füstgránátokat dobnak az egyre növekvő tömegbe, szétoszlatásra. A tüntetőket bilincsbe verve letartóztatják, bántalmazzák, megalázzák. Az igazságszolgáltatás nekik dolgozik. Az ország vezetői szakadatlan hazudozásai tagadják azt, amit a tüntetés résztvevői és a tévénézők milliói látnak és éreznek. Az életszínvonal zuhan, az egészségügy és az oktatásügy tervezett tönkretétele bizonyítja: itt egy nemzet megfélemlítése, tönkretétele a cél.
Bár eddig is voltak Budapesten szerb, horvát, német, angol, francia, zsidó, olasz és szlovák iskolák, tavaly egyetlen hónap alatt két újabb is nyílt: afgán és kínai tannyelvű. Ezek mindegyike természetesen különleges előnyökben - pozitív diszkriminációban - részesül a magyarság hátrányára. A német egyetem a Magyar Rádióval egy épület-tömbben bontotta ki szárnyait.
Évente 3-4 Kőszeg nagyságú város lakosságával fogy népességünk. A félszáz év előtti 10,6 milliós országunk lakossága hamarosan 9 millióra csökken, benne foglalva hozzánk menekült többszázezer szomszédunkat és ugyanannyi millió cigányt, akik ugyancsak többletjogokat élveznek. Ezek öntudata és bátorsága az utóbbi időben annyira megnőtt, 34 magyar embert is agyonvertek nappal a városban.
A magyarság hátrányban van az idegenekkel szemben saját hazájában, mint a Habsburgok 400 éves uralma idején. Mindez a jelenlegi nemzetellenes kormány intézkedéseinek eredménye.
A Világbank titkosított dokumentumaiból kiszivárgott: mi szükség van Magyarországon 10 millió magyarra, elég oda 6-7 millió is. Az okfejtés érthető. Kell a hely az Izraelből odatelepülőknek. A Kárpát-medence éghajlata kitűnő. Ráadásul ott nincsenek kellemetlenkedő palesztínok. Az ország termőföldjének fölvásárlása idegenek által már megkezdődött. Eddig már 400-nál is több izraeli vállalat létesült Magyarországon. Az MTV idézte a többszörös dollármilliárdos Ford 80 éves eszmefuttatását: „Amerika számára a zsidók nagy veszedelmet jelentenek.” A nyilatkozó hozzátette: Magyarország számára is. Az én véleményem szerint azonban a zsidókat nem szidni kell, hanem tanulunk kell tőlük. Mindenekelőtt általunk nem gyakorolt világméretű, testvéri összefogást, szolidaritást. Ez az egyetlen, ami megmentheti a magyarságot a teljes megsemmisüléstől. Ez a mi megmaradásunk legfőbb biztosítéka.
A Magyarországtól már elszakított Erdélyben írta egykor Dsida Jenő:
„Székelyek ott, a bércek szikla-melIén, üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt, s a bácskai szőlőhegyek közt ,üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Párizsban, vagy Amerikában, Európában vagy Ausztráliában, üljetek mellém (...)
Zúgjon hát a magyar zsoltár:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint népem, te szent, te kárhozott, de drága!(...)
Európa fogja be a fülét és nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele”' - amiért oly sok bűnt követett el ellenünk tétlenségével vagy tevőlegesen.
Ilyen forró összetartozás-érzésével kell megfognunk egymás kezét.
Arany János szerint azonban: „Nem elég csak emlegetni: Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen a hazát.”
A világ gazdagabb felére sodródott honfitársak e téren soka segíthetnek. Nem kilóra kapható, bálákba csomagolt használt ruha ajándékozására van szükségünk, hanem arra, hogy vessék latba tekintélyüket az országra egykor rátukmált dollármilliárdos adósságok elengedésében, miként ezt a világ a lengyelekkel szemben már régen megtette. Az adósságokat kamat és egyéb formájában mi már régen és sokszor visszafizettük. Ezen túlmenően a két világrendszert elválasztó vasfüggöny megnyitásával megakadályoztuk - a valószínűleg nukleáris - III. világháború kitörését. Ez a világ számára sokszázezer milliárd dollár értéknek, embermilliók életének, sőt az egész emberi civilizáció megmentését is jelentette. A legfőbb cél itt e földi létben: ember lenni mindig, minden körülményben! Segítsen rajtunk a világ, és ehhez a világméretű figyelemfölkeltéshez segítsenek hozzá minket a világban szétszórt magyar testvéreink. Hogy ők is és az országunk is megmaradhasson magyarnak. Hogy Magyarország az idők végezetéig magyar ország maradjon. A magyarság ezer éven át sokat nyújtott Nyugatnak Ezt T. Roosevelt amerikai elnök 1910. április 18.-án a budapesti országgyűlésen is elismerte, miután kedvenc olvasmányai szerzőjével, Mikszáth Kálmán országgyűlési képviselővel beszélgetett:
„Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak! Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország akadályozta meg a barbarizmus elterjedését, őrizvén a civilizált világ biztonságát... A legélénkebb hálával lesznek önök iránt, és mindig szószólója leszek a magyarságnak”. Ennek az államfői ígéretnek a betartását most köszönettel fogadnánk az USA kormányától.
Maradjunk meg igaz magyarnak. Ez ugyan nem könnyű, de nem lehetetlen.
„Magyarnak
lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek.
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés (...)
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy, s szent akarat,
Mely ott reszket a Kárpátok alatt.”
(Sajó Sándor:
Magyarnak lenni)
Azért hát Dunántúl, Alföld, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Máramaros, csángóvidék, Erdély népe és szerte a világban mindenki, akinek lelke fölött Szent István egykori birodalmának gyémántosan csillogó égboltja ragyog, ne a múltján keseregjen, a jövőért dolgozzon testvéri szeretetben egybeforrva ebben az erkölcsi válságban támolygó világban, az eddiginél sokkal nagyobb lelkesedéssel és egyetértéssel, és akkor majd megvalósul Vörösmarty álma:
„ e nemzet Isten képe lesz, Nemes, nagy és dicső!”