Csepregi Ferenc
MAGYARGYALÁZÁS PÜSPÖK MÓDRA
Ez év elején -- 1996 január – kezembe került az Ausztráliában megjelenő Szt. Erzsébet Otthon értesítő, 1995 decemberi példánya. A kiadó címe: P.O. Box 2091 NTH Parramatta. NSW. 2151. Ausztrália.
Az említett értesítőben Miklósházi Attila SJ RK. Püspök (az emigrációs magyarok püspöke-ként szerepel.) 1995 karácsonyi körlevél részeként írja, Id.: -- „Nekünk magyaroknak is szükségünk van arra, hogy bűnbánóan verjük mellünket a múltban elkövetett szeretetlenségekért, viszálykodásokért, sőt kegyetlenségekért, amit a századok folyamán, de még napjainkban is elkövettünk. Sokszor viselkedtünk úgy, mintha nem is lennénk Krisztus követői, hanem pogány vérbosszú hívei,” . . . „ . . . ahelyett, hogy elismernénk az Egyház nemzetek fölötti, minden nemzetet átölelő egységét. Van tehát miért bűnbánatot tartanunk és bocsánatot kérnünk, hogy új életet kezdhessünk a harmadik keresztény és második magyar évezred kezdetén.”
Eddig az idézet a körlevélből.
Két hónapon át, figyelmesen olvastam az elérhető „sajtót, újságokat. Gondoltam, valakinek csak „szemet szúr” „sajtósok” közül az ilyen fajta magyar gyalázás. Tévedtem!
Püspök Úr! Én MAGYAR EMBER vagyok! A TEREMTŐ azt akarta, hogy MAGYAR legyek. Az Ő végtelen jóságát, szeretetét, én minden nap az én őseimtől tanult, minden más FOHÁSZNÁL szebb FOHÁSSZAL köszönöm meg az én MAGYAR szívemből, MAGYAR lelkemből, MAGYAR elmémből és érzésemmel. Így:
KOPPAND (KOPPÁNY) NAGYÚR FOHÁSZA.
Teremtő Édes Atyánk, Édes anyánk.
Te teremtetted a MINDENSÉGET.
Te teremtettél minket.
Te a MINDENSÉGBEN VAGY
És bennünk VAGY.
Teremtő Édes Atyánk, Édes Anyánk VAGY.
Legyen áldott a TE NEVED a szülők
És a GYERMEKEK Hozzád szóló fohászában.
Jöjjön el a TE ÁLDOTT akaratod MINDENKIHEZ
Jóságban, bölcsességben, szeretetben, igazságban.
A TE ÁLDOTT akaratod teljesüljön,
Úgy a földön, amiképpen a MINDENSÉGBEN.
Add meg nekünk minden napra,
A TE ÁLDOTT KENYEREDET és ÉLTETŐ ITALODAT.
Amiképpen MI TANÍTUNK és TÖKÉLETESÍTÜNK MÁSOKAT,
Úgy tökéletesíts és TANÍTS minket.
Ajándékozz meg minket a TE szereteteddel
És a TE jóságoddal, hogy MI MÁSOKAT,
SZERETETTEL és JÓSÁGGAL ajándékozhassunk meg.
VÉL-el tőlünk minden GONOSZ GONDOLATOT
És CSELEKEDETET, hogy mi, MÁSOK JÓTEVŐI LEHESSÜNK.
TEREMTŐ URUNK!
TE teremtetted a MINDENSÉGET.
TE teremtettél MINKET, a TIÉD VAGYUNK!
TIÉD A MINDENSÉG, A HATALOM és a DICSŐSÉG amiképpen a
KEZDETBEN ÚGY MINDÖRÖKKÉ, LEGYEN ÁLDOTT A TE NEVED,
LÉGY ÁLDOTT TEREMTŐ URUNK.
Püspök Úr! Ön úgy ír a körlevelében, mintha Önnek joga lenne minden MAGYAR – emigrációs és nem emigrációs – lelkéhez. Ön utasít, és felelőségre von. Ön bűnössé tesz minket! Ön vádol minket, bűnök elkövetésével. Ön kegyetlenkedésekkel vádol minket. Ön bűnbánásra szólít fel minket. Ön azzal vádol minket, hogy úgy viselkedjünk, mintha a POGÁNY VÉRBOSSZÚ hívei lennénk. Ön arra akar lelkünkben rávenni minket, hogy ismerjük el az Ön Egyházának NEMZETEK FELETTISÉGÉT. Ön BŰNBOCSÁNATRA szolit fel minket, MAGYAROKAT, hogy új életet kezdhessünk a következő évezredben. Ön a BŰNÖS NEMZET érzést akarja reánk terrorizálni az Ön lelkiségéből.
Ön pogány vérbosszúról beszél! Mit akar Ön ránk kenni ezzel a szörnyű értelmezésű kifejezésével? Milyen viszálykodások, kegyetlenkedések azok, amit Ön reánk akar testálni? Amelyek az ön vádló képzeletében élnek, melyek azok a bűnök, hogy mell verve kelljen bocsánatért meakulpáznunk? Mikor viselkedtünk úgy, mintha a POGÁNY VÉRBOSSZÚ hívei lennénk? Miről beszél Ön? Miért kellene a MAGYARNAK elismerni az Ön Egyházának NEMZETEKFELETTI-séget? Az Ön egyháza a története, létezése folyamán olyan borzalmas bűnöket követett el az EMBERISÉG ellen, amelyik semmiben sem marad el a kommunizmus bűneitől. A TUDOMÁNY ellen! Az egyetemes emberi jog ellen, mert semmi sem lehet jogosult az Ön egyháza nélkül a FÖLDÖN?
Püspök Úr! Önnek ismernie kellene – valószínű ismeri is – a magyar történelmet. Tudnia kell, kellene, hogy az Ön által említett SZÁZADOK folyamán, nagyon kevés ÉVTIZEDEK voltak, amikor a MAGYAR volt az ÚR, a CSELEKVŐ-IRÁNYÍTÓ, akik, mikor, hol és milyen POGÁNY vérbosszúval éltek? Kik ellen? CSAK NEM AZZAL A BŰNNEL AKARJA ÖN IS VÁDOLNI A MAGYART, amit NEM KÖVETETT EL? Atilla megkegyelmezett Rómának! A kereszténység legyilkoltatta a faj azonos magyar vezetőket! A kegyetlenkedéseket éppen az Ön Egyháza követte el a magyarokon, valóságos pogány, istentelen módon.
Püspök Úr! Amit leírok, nem bántó szándékkal írom. MAGYAR VAGYOK! Ebből eredően gonosz, bántó szándékom nem lehet! AZ ÚR ISTEN MAGYARNAK teremtett. NEM KERESZTÉNYNEK, nem BUDDHISTÁNAK, és semmilyen egyéb szektásnak, MAGYARNAK TEREMTETT AZ ÚR! Magyar a hitem és semmilyen más! Mint MAGYAR-nak, védekezni nekem is van jogom! Védekezés minden ISTEN teremtményének joga. Ezt sem Ön, sem senki, semmilyen vallás, politika alapján el nem veheti tőlem a MAGYAR-tól. Bár az Egyháza alaposan részt vesz A MAGYAR JOG megrablásában. Miért nincs a CSÁNGÓ-MAGYARNAK MAGYAR PAP-hoz joga? Ha az Ön Egyháza a szeretet terjesztője? Az Ön Egyháza, szellemi, lelki ráhatással, soha nem teljesíthető és teljesülő ígéretekkel tartja lelki rabságban a MAGYART. Félelemben tartva, feltámadást ígérve, pokollal, ördögökkel félemlítve. Az Ön Egyháza vádolta és vádolja ma is a MAGYAR NÉPET pogány múlttal.
Az Ön Egyháza ma is pogány. Vannak önöknek boszorkányai. Önök a kereszténység védelmében, több mint 500.000 szerencsétlen nőt kínoztak halálra, gyötörtek, sanyargattak és végül a nyüszítő buta emberiség szeme láttára máglyahalál lett a sorsuk!
Mi magyarok pedig mondjuk: Boszorkányok nincsenek!
Az Önök Egyháza eretnekeket – olyan embereket, kik nem hitték az Önök tanait, mert akkor is voltak józan ISTENES emberek – égetett el, kínoztatott, kínpadon, tűz-víz próbával, nyomorgatottak vagyonaikat szerezték meg éppen úgy, miként azt késői ISTENTELEN „jótevőink” a bolseviki kommunisták tették. A magyar soha sem volt POGÁNY. Ezt Önök terjesztik ma is a magyarról!
A MAGYAR A TEREMTŐ ÚR ISTENT TISZTELTE és nem mást. Hozzá fohászkodott bajában, ritkán adódó jó sorsában. Szerette, szereti, tiszteli a Természetet, Napot, Tüzet, Vizet, Levegőt, Növényeket és Állatokat, hiszen a Teremtő Úr Isten velük rendezte széppé, élhetővé a földi életet! Ezek nem elvont fogalmak. Ezek érezhető, látható, fogható valóságok. Világosan magyarázhatók, az életünkhöz nélkülözhetetlen isteni ajándékok.
A tiszta gondolkodás, a szerető érzés (amelyet Önök oly sokszor megtagadtak az emberiségtől), az édes szülők, a Teremtő Úr Isten lelkünkből fakadó hite és szeretete. Gyermekeink – hazánk, népünk, vérontásig is törődő szeretete, fajtánk iránt érző, védő törődésünk. Mert az Úr Isten magyarnak teremtett. Nekünk adta a legcsodálatosabb nyelvet, amit a keresztény népek minden módon el akarnak venni a mi szétszaggatottságban élő testvéreinktől.
Püspök Úr! A magyar nem irtott ki más népeket, mert más volt a vallásuk a hitük. Ön pontosan tudja, hogy a pogányt az Önök keresztényi szellemisége testálta az Önök hitét nem vallókra. Így „teremtettek” Önök pogányt a magyarból. Az Ön hitéből táplálkozott a magyarfajta azonos vezetők kiirtása.
Fájdalmas, hogy valamilyen módon az Ön keresztény Egyháza mindig rúg a magyarokon. Most éppen Ön a „soros rugdosó”! Ön jó lovat adott minden magyar gyűlölő alá. „JOGOSAN mondja most már a magyar gyűlölő szlovák, román, szerb és ki tudja még milyen nációk: Kus-Magyar! Hiszen a saját püspökötök mondja, hogy milyen pogány bosszúra hajlamos nép vagytok évszázadok óta.
Köszönjük Püspök Úr! De kérdezem Önt, vajon ha Ön románnak születik, ortodoxra keresztelik és Ön román pópa lesz, akkor mellet verő meakulpázásra szólítja fel a román népet? Alig hiszem! Ezt csak azért teszi, mert Önnek célja a magyarban a „BŰNÖS NEMZET” érzését betáplálni és fenntartani. És itt bátorkodom leírni, hogy a szépen választott „magyar” neve mögött nem magyar ember lelke él Önben! Tudja, hogy nem a románoknak „papol”, így azt is tudja, hogy nem szedik darabokra Önt, mert bennünk nem él a sérelem okozóval szemben a VÉRBOSSZÚ. Azt mi nem tehetjük, mert MAGYAROK VAGYUNK!
Püspök Úr! Az Ön Egyháza nem lehet „nemzetek fölötti”, miként azt Ön állítja, Önök csak olyan keresztények, mint a „zsidók olajfájába oltott ág”. Így mondta ezt az Ön Egyházának jelenlegi lengyel Vojtila pápája, ennél fogva keresztények Istennek fogadott gyermekei. Nem édes, csak fogadott gyermekei.
Az Ön Egyházának jelenlegi pápája (II. János-Pál pápa) ifjabb korában a vörös bolsevizmus „híve”, partizán volt. (Erről szóló filmet két részletben adták Ausztráliában.) Vagyis az Istentelen kommunizmust tevékenyen segítette a nyakunkra. Ugyan ez a pápa jelentette ki, „a megváltás nem Jézus keresztre feszítésével történt meg, hanem a zsidó nép Egyiptomból történő kivezetésével!” Ezt úgy foghatja fel a hívő, hogy a keresztények megváltása nem történt meg. . .
XXIII. János pápa is azt mondta (a Bibliáról) az az ókori népek káldeus, sumér, akkád, dák, -- összelopkodott, átírt, meghamisított történet. (Ugye tud erről Püspök Úr?) . . .
Hiába a sok szentünk, templomunk, az ártatlanul leölt ŐSHITŰEK, TÁLTOSOK, MÁGUSOK, elégetett BOSZORKÁNYOK, sok ÁRPÁDHÁZI áldozat, a kereszténység oltárán ömlő magyar vér, széttrancsírozott HAZÁNK, megtépázott, rabszolgasorsba taszított TESTVÉREINK, a magyar nyelv használat tiltása, MEGHAMÍSÍTOTT TÖRTÉNELMÜNK, MEGGYALÁZOTT MÚLTUNK, a töménytelen keresztényi megaláztatásunk, idegenek honfoglalása, magyar gyalázás, kultúr gyalázás és a most rajtunk élősködő bennünket sújtók mocskolódása a saját hazánkban lebzselő siserehad gonoszsága. Sorolhatnám sokáig, de nekünk HALLGASS a nevünk. A magyart mindenki bántatlanul gyalázhatja, mocskolhatja, mert mi nem vagyunk „vérbosszút állók”! Ha mi védjük önmagunkat, népünket, hazánkat, nemzeteket uszítanak ránk. Lerasszistáznak, nacionalistáznak, antiszemitáznak és minden förmedvényt reánk vádolnak! Ezt tette Ön is Püspök Úr! A mi bajunk, hogy túl elnézőek vagyunk, jók vagyunk, magyarok vagyunk.
Püspök Úr! Mi történne, ha minden rajtunk élősködő, nekünk kultúrát „teremtő” nép, vallást ránk „botozó” papság eltűnne a magyar nép életéből? Ki menne a maga fajtájához, és ne akarna nekünk sem „kultúrát” ránk tákolni, sem vallást ránk nyomorítani. Hagyjanak már végre magunkra magyarokat MAGYARNAK! A mi Teremtő Úr Istenűnkkel. Nem lesz baj ha nem marad másunk, csak a kezünkben egy üveg fütyülős „barack” , ülepünkön egy rongyos „bő” gatya, csak Önök kultúr és lelki jótevőink menjenek tőlünk haza.
Forrás: Nap Fiai. 1996. július-aug.