A SUMÉR MITOLÓGIA NYOMAI A MAGYA

A SUMÉR MITOLÓGIA NYOMAI A MAGYAR ÖTVÖSMŰVÉSZETBEN.

VASI JENŐ. (New York.)

Két ősmagyar ötvösremek viseli magán a hajdankori sumér mitológiai események nyomait: 1. - a rakamazi korong két madárfiókát tartó "sas" madara és 2. - a nagyszentmiklósi aranylelet 7.sz és 2. sz. korsójának jelenete.

A rakamazi korong jelenetéről legutóbb Alföldi András, princetoni egyetemi tanár írt az "American Journal of Archaeology"-ban olyan értelemben tanulmányt, hogy a korong a "vogul teremtéstörténet" megjelenítése. A tanulmányt alább eredeti angol szövegével is közöljük. Alföldi a tőle megszokott alapossággal írja le a három madár minden mozdulatát és a vogul-osztyák mitológiába vezeti a motívum eredetét. Eltekintve attól, hogy a jeles professzor tagadja egy esetleges magyar teremtésmonda lehetőségét, a darabot ónmagában szemléli. Felfogását részben osztja Dienes Istvánnak legutóbb megjelent kis műve a "Magyar Művészettörténet" honfoglaláskori része is. (Lásd alább.)

Az említett elgondolások azonban el vannak tépve egy ős-mitológiai egésztől, amely már a suméroknál kimutatható. A Louvre gazdag gyűjteményének egy bitumen vázája Susa-ból ugyanezt a három madarat ábrázolja. Még a nagy madár karmának "félhold" alakja is megtalálható rajta, amelyet Dienes a rakamazi korongon kiemel. Alföldi és Dienes tételei tehát a sumér mitológiáig nyúlnak.

A. másik ötvösremek a szentmiklósi aranylelet kéli korsóját disznó motívum, amely szerint "a sas karmaiban egy embert ragad az égbe. "(László Gyula.) Ganymedesz történetét tartják ennek a jelenetnek forrásaként számon. László Gyula :"Hunor és Magyar romában" c. könyvében szintén így idézi. Mi is közlünk egy ilyen sírkő alkotást, de csak azért, hogy a felszálld sas mellék motívumára is rámutassunk: az elszálld madár után tekintő kutya alakjára. Utoljára hagytuk az ugyancsak a Louvre gyűjteményében lévő pecséthenger rajzának közlését, amely még a görög mitológiát és így Ganymedeszt históriáját sem ismerve tökéletesen ugyanazt a jelenetet örökíti meg, még a két égrenéző kutya sem hiányzik róla.

A két sumér mitológiáig visszavezethető művészettörténeti adat minden esetre minden tárgyilagos megfigyelőt arra ösztökél, hogy ne fogadja el minden habozás nélkül régészeink, vallástörténészeink nézeteit, ha azok a sumér analógiákat,forrásadatokat elmellőzik. Ez a mellőzés, természetesen nem lehet szándékolt egyik esetben sem, amelyekről szóltunk. Minket pedig megerősít abban a tudatban, hogy a sumér mitológia nyomai fellelhetők a magyar ötvösremekek jeleneteiben, tehát a két népnek a hajdanok hajdanán minden bizonnyal egymást eléró közelben kellett élnie...

‑

Etruszk sirkő Ganymedes jelenete

Etana mennybeszállása. Louvre-i hengerpecét

A többféleképpen magyarázott rakamazi korong jelenete

A korongon feltűnő három madáralakos teljes együttesről is eltérő magyarázatok születtek. Egyik értelmezője szerint az égi eredetű sasnak a fekete birodalomból, azaz a halálországból való vízimadarak feletti győzelmét jelenítené meg, s nem világos, hogy származáshagyományra utaló, vagy bűvös védelmező erejű jelképként hordozta-e viselője. Egy másik kutató az ősi ugor-magyar teremtésmítosszal hozta kapcsolatba e jelenetet, amely szerinte a világmindenség hatalmas teremtő madarát, az egek atyjaként tisztelt sast és két segítőjét ábrázolja, a búvárkacsát és a vöcsököt, akik a vogul teremtési regékben az ősvízbe alábukva hoznak fel egy-egy kis földet, amelyből az emberlakta világ képződik. Ezek a megfejtési kísérletek csak egy-egy tárgy vagy mintaelem értelmére kerestek választ, elszakítva azt a többitől, noha bizonyos, hogy ha ennek a művészetnek mondanivalója van, a hasonló elemek azonos képzetekből, regékből nyertek indíttatást.

As the Hungarians are an Ugrian tribe (with a strong upper stratum of Turkish origin,²⁸ the existence of the concept of the eagle-Father of the Heaven by the Ugrians of Western Siberia (Vogul and Ostyak) is all-important for our problem: it makes it likely that the eagle of our phalerae could also be the Heavenly Father and Creator himself. This can be proved: by the following considerations.

Our eagle (pl. 93; figs. 1-2) holds in his talons two birds, both some kind of wild duck. It is not by chance that, instead of devouring them, he supports them gently. The duck on the left looks up as if waiting for his word, that on the right sits or leans on the mighty talon of the big bird, quite undisturbed. This curious and peculiar relationship can well be explained by the myth of Creation of the Ugrians established at the river Ob. The southern group of the Voguls in the past century still cultivated the epic songs on the primeval flood and the extraction of the earth from it by a duck—by one of two ducks which receíved the order from the Father of Heavens.²° The creator sent the merganser and the grebe to the bottom of the Ocean which covered everything. One of these waterfowl succeeds in bringing a bit of mud to the surface in its beak; this mud swells in a short time to the earthly world. The same cosmogony was found among the neighbouring Ostyaks,³¹ and varieties of this myth exist in northern Asia as well as among the Indians of North America.³²

Traces of old beliefs, pointing to the same northern sphere, are not lacking in Hungarian folklore.³³ But such early, authentic documents of the archaic Ugrian myth of Creation, as our phalerae, are unique.