Magyar ősvallás Ádamtól és Szent Istvántól

a XXI. Századig

A VI. Magyar Világkongresszusra, Dr. Balogh Sándor, USA

Politológus és gyakorlati ember lévén,  előadásomnak is gyakorlati célja van: a sokszorosan és sok irányban szétszakított nemzetet egyesíteni, visszatérve a vallási gyökerekhez, ahol és amikor a nemzet egy  és lényegében megosztatlan volt. 

Előadásom lényegében u.n.time-line, azaz történelmi idővonalakkal próbálja megvizsgálni az Ószövetségre mint történelmi forrásra építve, a magyarok őseinek viszonyát a kereszténységhez, és azt, hogy lehetne-e a Szent Koronán és a koronatanon kívül ezen az alapon is előmozdítani a nemzet szellemi egyesítését, és ha igen, hogyan.

A magyarok őstörténelme tele van üres foltokkal és kérdőjelekkel. Leggyakoribb kérdés az, hogy az Árpád-korabeli magyarok honnan származtak, meddig tudjunk visszavezetni családfánkat? Egyik népszerű, és eléggé valószínűsíthető  eredet-elmélet a Mezopotámia helyén élő szumirokhoz vezet vissza. A szumirok pedig a bibliai Paradicsom-kert (Garden of Eden) helyén vagy annak közelében.

Idővonallal jelölve ennek a népnek és leszármazottainak történelme kb. Kr.e. 2-3 ezer évvel kezdődött, majd egy darabig el-el tűnt a felszínről, és mint egy föld alatti patakocska csordogált tovább, majd újra felszínre került. Ezt a történelmet sokan vizsgálták, és aránylag elég sok részletet kiderítettek őseink vándorlásairól, nyelvéről és kultúrájáról. Leegyszerűsítve egy idővonallal lehet  a vallások egymáshoz való viszonyát bemutatni.

A NÉGY ALAPVETŐ IDŐVONAL:

1.      Pogányság, 2.  Proto-kereszténység, (Hunok, Ősmagyarok, stb), 3  Kereszténység, 4. Zsidóság

(N.B.  A vonalak hossza nem arányos az elmúlt idővel).            

1. pogányság (Babilon, etc). Ádám & ős-kinyilatkoztatás                

Melchisedek,  szumirok, Ur városa pártusok, hunok, magyarok, stb.    Abram-Ábraham     Három királyok     István, Szent Gellért   

2.  proto ----  kereszténység       megtért népek keresztény magyarok

3. Kereszténység (univerzális)  Apostolok       

Dávid                      Jézus                     zsidók 

4. Izrael ­­­(proféták)_ zsidóság

A bibliai teremtéstörténetből[1] kiindulva, a bűnbeesés és Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzése után Isten megígérte a Megváltót.  Ezt az ígéretet nevezzük “proto-evangéliumnak,” ős-jóhírnek. Emellett van még egy fogalom, amit “őskinyilatkoztatásnak” nevezünk. Az őskinyilatkoztatás a proto-evangeliumon kívül magába foglalja mindazt amit Isten akár u.n. “infúzióval”[2], akár élőszóval elmondott Ádámnak és Évának, és azok élőszóval továbbadták leszármazottaiknak. Igy pl. Isten minden bizonnyal elmesélte nekik, emberileg érthető nyelven illetve fogalmakkal magát a teremtés történetét is. Ennek a tudásnak az összesége teszi ki az őskinyilatkoztatást[3].  Ezen az őskinyilatkozáson alapuló vallásokat proto-kereszténységnek is nevezhetjük. A megígért és még eljövendő Megváltóba vetett hitüknél fogva keresztények, vagy legalább is „vágykeresztények”  voltak, mielőtt még Jézus megszületett volna.

Az alapvonal az Ádámtól illetve a neki adott őskinyilatkoztatástól eredő töretlen vonal (#2 fent), amely bár napjainkra elveszti jelentőségét, a mi katolicizmusunk áll hozzá legközelebb. Egy másik idővonal (#3 fentebb) a kereszténységé, amely köztudottan Jézussal kezdődött és a zsidókból szakadt ki időszámításunk kezdetén. Idővel a nem-zsidó népek közül is sokan megtértek, mint pl. a rómaiak. Az utolsó évszázadban szokás lett a kereszténységet Ádám helyett csak Ábram illetve Ábrahámig visszavezetni, akinek Isten megígérte, hogy az ő, illetve Dávid utódaiból származik majd a Messiás. Ebből a téves történelmi felfogásból származik a Judeo-kereszténység elnevezés amely nem az üdvtörténet valódi kezdetétől hanem egyik epizódjából eredezteti a kereszténységet.

Ez az elnevezés azonban egyrészt felesleges (redundant) kifejezés: a “judeo” jelzőre nincs szükség, mivel nincs többféle kereszténység csak egy! Az ideális idővonal egy egyenes lenne, amelyen  a bűnbeesést követő őskinyilatkoztatás után egy idő múlva megjelenik Ábraham, majd Jézus és a kereszténység, amely felváltja a zsidóságot. Ideálisan a kereszténységnek az ádámi proto-keresztény vonalat kellene képviselni, mert abban teljesedik be az Ádámnak tett ígéret, és nem a judaizmusban. A zsidóságot is mint “proto-keresztény” vallást kellene tekintenünk, mert a kereszténység alapítása után a zsidóság üdvtörténeti szerepe megszűnt. A zsidóságnak egy az egyben át kellett volna alakulniuk a kereszténységbe. Mint egy amerikai zsidó konvert írta, a leg zsidóbb dolog amit egy zsidó tehet, hogy áttér kereszténynek. Ez volt az Ószövetségi zsidóság eredeti és egyetlen küldetése. Másrészt a “Judeo-keresztény” kifejezés önmagának is ellentmond, mert vagy judeo, vagy keresztény. Jézus vagy megváltotta az egész emberiséget, és a zsidók szerepe beteljesedett, vagy Jézus nem váltotta meg az emberiséget, és a kereszténység hamis vallás. A kettő együtt nem tud létezni! Legjobb esetben, de ez sem kielégítő magyarázat, a judeo a Krisztus előtti időkre vonatkozik, és így a kereszténység a judeo-vonal egyenes folytatása lenne. A Kereszténység zsidó alapokra épült, de a zsidóságnak nem egyenes kinövése.

A negyedik time-line a zsidóságé, Ábrahámtól kezdődően. A  történelmi hűség kedvéért megjegyzendő, hogy a Szentírás szerint Isten valóban külön szövetséget kötött Ábrahámmal, akit Isten kiszemelt, hogy  az ő utódaiból származik majd a megígért Messiás. Azonban a jézusi kereszténység nem csak Ábrahámig megy vissza, hanem az u.n. őskereszténységen keresztül visszamegy egész Ádámig és a neki adott őskinyilatkoztatásig. A magyarok ősvallása ebből az “őskeresztény” vonalból származik.

Ezen kívül a teljesség kedvéért meg  kell említenünk, hogy Ádám után rövidesen az emberiség egy része eltért az isteni törvényektől és az őskinyilatkoztatástól, és a pogányság különböző formáiban talált kielégülést. Fentebb ezt jeleztük az első idővonallal.

Mint ebből látható, előadásom alapja nem a mai u.n. “tudományos” azaz evolucionista világkép, amely nagyon rozoga alapokon áll, de ez egy másik  témakörbe tartozik. Mind a zsidó vallás, mind a kereszténység, és amint látni fogjuk, az ősmagyar vallás fogalomköre is kinyilatkoztatott alapokra épült, aminek a biblia csak egy része.

A KÉTFÉLE MESSIÁS-VÁRÁS -- MAGYAR VALLÁS VAGY KERESZTÉNY MAGYARSÁG?

 A zsidóság mint kiválasztott nép történelme folyamán a proféták üzenete gyakran kétértelmü volt: egyrészt hangsúlyozták a minden ember megváltására küldendő Messiás eljövetelét, ugyanakkor sok jövendölés Izrael történelmi szerepével foglalkozik. A protestáns hittudós-történész, Reinhold Niebuhr [4] szerint  mire Jézus eljött, az izraeliták egy része a Messiásban egy forradalmárt várt, aki megszabadítja Izraelt a római rabságból. Mivel Jézus természetfeletti hatalmával nem állt a forradalmárok élére, mint azt a Passio címü filmben is láttuk, a zsidók vezetői, inkább keresztre feszíttették és a forradalmár Barrabást választották. Ezek a zsidók és leszármazottaik hűek maradtak a Szanhedrin világi megváltót váró hitéhez, és megmaradtak  a mai napig zsidónak. Itt meg kell jegyezni, hogy ha minden zsidó megtért volna, nem lett volna akik Jézus keresztrefeszítését követeljék, tehát a megváltás nem történhetett volna meg. Így, mivel a zsidók vezetői egyéni szabad döntésükkel üdvtörténeti feladatot teljesítettek, a zsidóságot mint olyat nem terheli felelősség Jézus haláláért. Azonban ez nem mentesíti a mai zsidóságot a felelősség alól, hogy a kereszténységet jobban megismerjék és történelmi hivatásukat betöltve, kikeresztelkedjenek.

A Jézus utáni zsidóság történelméből látjuk, a nemzeti illetve faji alapra épülő vallásuk elvesztette természetfeletti jellegét, nagyjából átvette a pogány babiloni kultúrát és azt a Talmudban örökítette meg. Az egyéni üdvözülés előmozdítása helyett a zsidó faj ideológiája lett, és a zsidóságból egy magát elkülönítő, a világon szétszórt néppé vált. Míg a zsidó vallás partikuláris, nemzeti és kizáró vallás, a kereszténység egyetemes vallás, Ádám minden leszármazottáé, az egész emberiségé, és Jézus, az Isten Fia, az egész emberiség lelki megváltására alapította. Jézus így küldte apostolait “Menjetek és tanítsatok minden népet” (Mt 28:19). A kereszténység, bár egységét elvesztette, még kétezer év után is él és virul mint egyetemes vallás.

A Jézus természetfeletti küldetésében hívő zsidók lettek az első apostolok és tanítványok, akik a zsidó gyökerekből, a zsidóknak adott próféciák alapján, elfogadták Jézust mint Megváltót és megalapították a kereszténységet. Nem szükséges a részletekre kitérni, de ez fontos disztinkció. Mit látunk és várunk a vallásban, főleg a kereszténységben: természetefeletti tanítást amely az örök életre vezeti a hívő egyént, vagy emberi illetve nemzeti ideológiát, amely a nemzet jólétét hivatott előmozdítani?

Ezt a kettősséget azért kellett hangsúlyozni, mert a mai magyarságnál hasonló kettősséget tapasztalunk a természetfeletti és a nemzeti vallást keresők közt.

El kell döntenünk, melyik úton akarunk járni: nemzeti vallást akarunk mi is, mint a megtévedt zsidók, vagy természetfelettit, amit az Úr Jézus valójában hirdetett. Még ha igaz is lenne, hogy Jézus nem zsidó volt hanem Pártus, küldetésén illetve tanításán faji eredete nem változtat. Egyetemes küldetését és természetfeletti anítását pedig a keresztény tanítás hűen képviseli. Az eredeti tanítás a korai hagyományok segítségével legtökéletesebben a katolikus vallásban maradt fenn. Eszerint Jézus olyan Messiás volt, akinek “országa nem e-világból való,” és akinek küldetése Ádám és Éva eredeti bűnét helyrehozni, azért Istent kiengesztelni, és megnyitni az emberiség előtt a természetfeletti világ kapuját.

Jelenleg a magyarság közül is sokan a Jézus megfeszítését követelő zsidókhoz hasonlítanak: a kereszténységben nem egy minden ember üdvözítését szolgáló egyetemes vallást látnak, hanem nemzeti vallást keresnek. Sokan az ősmagyar vallásban is nem Ádám és Éva eredeti bünének természetfeletti következményeitöl való megszabadulást illetve az arra előkészítő Boldogasszony tisztelet vallását látják, hanem egy nemzeti vallást látnak. Ami a legtragikusabb, sokan ellentétet látnak az őskereszténység és a Jézus által alapított keresztény vallás illetve Egyház között.

Akik ma a magyar vallásban nem az egyén, hanem a nemzet üdvözülését keresik, azoknak a magyar vallás nem természetfeletti hit hanem hazafiság kérdése lett. El kell tehát döntenünk: nemzeti vallást keresünk-e ma, a 21. században, avagy elfogadjuk a természetfeletti, az egyének üdvözülését szolgáló 2000 éves kereszténységet és azon belül juttatjuk érvényre nemzeti sajátosságainkat és ősi boldogasszonytiszteletünket. Az első álláspont a nemzetet és a nemzeti érdeket tekinti a legfőbb jónak, az ember egyéni üdvözülését elhanyagolva, míg a második hozzáállás szerint a vallás az egyetemes emberiséget szolgálja, minden ember összefogását hirdeti, és végső célja minden ember természetfeletti üdvözülését előmozdítani, faji vagy nemzeti megkülönböztetés nélkül. A mi hitünk szerint Jézus ezt a küldetést hagyta apostolainak.

A BOLDOGASSZONY TISZTELET

A kérdés eldöntésében nemzeti hitvilágunk tanulmányozása is segít. Az ősmagyar vallás eredete minden valószínűség szerint visszamegy az őskinyilatkoztatáshoz, mert a történelem nem beszél magyar, szittya vagy szumér profétákról, bár a zsidó profétákon kívül, még az Ószövetség tanúsága szerint is, Isten küldött a különböző népeknek is profétákat, akiknek csak a neveit említi a Biblia, tanításaikat csak elvétve. Az őskinyilatkoztatás és a protoevangélium lényege, hogy Isten küld majd egy Messiást, aki megváltja az emberiséget. Isten nem a magyaroknak vagy pártusoknak ígért vallásalapítót vagy az idegen elnyomástól való megszabadítót, hanem az emberiségnek ígért egy Megváltót aki megnyitja a mennyek országát. A nemzeti vallás hirdetői lealacsonyítják a Boldogasszony szerepét istenanyai méltóságából egy nemzeti szimbólummá. Így téves felfogás lenne őseink vallását mint exkluzív magyar vagy szittya, hun, esetleg pártus vagy szumir vallást értelmezni!

Itt még meg kell jegyeznünk, hogy a protoevangélium, akár csak az ószövetség, nem nevezi meg sem a Messiást, sem szűz Édesanyját, de tartalmaz profetikus részleteket személyeikről. Jézus küldetéséről, és hogy Jézus Isten Fia volt, csak az Ószövetségi próféciákból tudjunk. Ha elvetjük az Ószövetséget, nem tudunk érvelni Jézus megfeszítőivel, hogy Jézus volt az eljövendő Messiás, hogy Jézus ISTEN Fia volt, stb. Ez volt a zsidók tragédiája is, hogy nem ismerték fel Jézusban Isten Fiát, az ígért Megváltót. Az Ószövetség tanúbizonysága nélkül, Jézus csak egy volt a sok vallásalapító közül akik próbálkoztak vallásokat alapítani, és neki véletlenül sikerült.

Visszatérve az ősmagyar valláshoz, egyik jelentős vallási kultúrkincsünk volt a Boldogasszony azaz a BABA tisztelete, amely a szumerokon keresztül Ádám és Éváig vezethető vissza. Így a Boldogasszony tisztelet segít elhelyezni a magyarok ősvallását nagyobb kontextusba, és most ennek a tiszteletnek az eredetét szeretném megvizsgálni, mivel a hivatásos vallástörténészek nem sok figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek, főleg a II. Vatikáni Zsinat után nem, annak ellenére, hogy Zakar András[5] sokat várt ebben a kérdésben a II. Vatikáni zsinattól.

A Boldogasszony eredetileg Isten-anyát jelentett. Mivel azonban az idők múltán az egyisten-hit elhomályosodott, egyes kultúrákban a Boldogasszony személye maga is isten-jelleget vett fel. Azonban a fogalom eredete nem lehet más, mint az Ádamnak adott kinyilatkoztatás illetve ígéret: az Asszony, akinek a gyermeke megtöri majd a Sátán hatalmát! Azt a kultúrhagyományt amely ezt a fogalmat, az őskinyilatkoztatás egyéb elemeivel tovább vitte és ápolta, nevezzük “proto-kereszténységnek,” azaz elő-kereszténységnek, mivel hitte és várta a Megváltó Messiás eljövetelét még Jézus születése előtt, sőt, az Ábrahámmal kötött szerződéstől függetlenül és már annak létrejötte előtt is. Mint láttuk, ezek a népek, Ábrahámmal, a zsidóságősatyjával együtt, keresztény szelleműek voltak, mielőtt Jézus megszületett volna, vagy mielőtt Jézusról hallottak volna.

Általánosan elfogadott vélemény, hogy Isten Ábrahám illetve a zsidók kiválasztása előtt, és még azután is, nem hagyta magára az emberiséget, és küldött nekik is profétákat és elismerte azok papjait is. Így például az ószövetségi idők legismertebb papja volt Melchizedek, akit az ószövetségi történészek és teológusok “pap-királyként” emlegetnek. Melchizedek Ábrahám kortársa volt, akinek Ábrahám maga is áldozatot mutatott be, így elismerve annak felsőbbségét.[6]  Azonkivül volt egy másik nem-zsidó pap, Balaam, aki “kedves volt Isten előtt” (lásd Számok, 22-24) és még a Messiás eljöttét is megjövendölte (u.o., 24:17-19).

Végül a három királyok, akik elsőkként imádták Jézust, szintén nem-zsidók voltak. Tehát a Biblia bőven ad bizonyságot a protokereszténység létezéséről. Hogy a szumirok is a proto-keresztény kultúrkörbe estek, a Boldogasszony fogalma mellett világosan bizonyítja, hogy a választott Ábráham is Úr városában élt, és onnan vándorolt Isten utasítására a későbbi Izrael területére. Így Szumer nemcsak földrajzilag esik egybe a Paradicsom valószínű helyével, hanem egyenesen a proto-keresztény idővonal közepében foglal helyet.

Most pedig ugorjunk pár ezer esztendőt. A magyarok, több ezer éves vándorlás után megjelennek a Kárpátoknál. A hagyomány szerint vezérük, Álmos, születését a Turul madár, aki őseink hitvilágában Istent (Szentlélek?) jelképezte, előre bejelentette. Így valószínűsíthető, hogy Álmos maga, és leszármazottai, Árpádtól Gézán és Szent Istvánon keresztül, az ószövetségi Melchizedek rendje szerinti pap-királyok voltak, akik táltosok segítségével Istennek áldozatot mutattak be népükért.  Az sincs kizárva, hogy táltosaink és mágusaink is proto-keresztény papok voltak, akik azonban a zsidók tévedésébe estek és nemzeti vallást kerestek a kereszténységben, azért vetették el a nyugati hittérítők által hirdetett és bevezetett „új” vallást.

Jól megindokolt politikai meggondolástól indíttatva, ami lehetséges, hogy isteni sugallattal is párosult, Géza nyugati keresztény misszionáriusokat hívott be. Lehet érvelni, hogy Géza fejedelem a nyugati kereszténységet azért választotta, mert az a nemzet érdekeit jobban szolgálta. Azonban fia, aki már keresztényként nevelkedett, és minden valószínűség szerint mélyen hitt a keresztény tanításban, és a kereszténységben természetfeletti célokat (is?) szolgáló vallást látott. Ezért folytatta Géza munkáját és szívesen látta a nyugatról jött papokat, akik közül az első püspökök is kikerültek. Ezek egyike, Szent Gellért püspök, felismerte, hogy a Boldogasszony, akit a magyarok tiszteltek, nem más, mint a történelmi Szűz Mária, és tanácsolta Istvánnak, hogy a Boldogasszonynak adjanak nevet, hívják Szűz Máriának, Szűzanyának. Így  Gellért tanácsára, István egyesítette a két fogalmat, és így lettek magyar őseink, egy generáción belül nagy Mária-tisztelők. A magyarságban az ősi proto-kereszténység és a történelmi kereszténység egyesült.  Ezzel mi a kereszténységen belül nem  az Ábrahámig visszamenő “judeo” vonalat, hanem az Ádámig visszamenő ős- illetve proto-kereszténységet képviseljük.

 Ezért szerencsésebb  lenne, ha püspökeink illetve a Püspöki Kar ezt megértenék és újra tudatosítanák nemzetünk körében, ahelyett, hogy minden disztinkció nélkül támadják ezt a felfogást. .Radics Géza[7] idéz egy írást a Heti Világgazdaság 2OO3 szeptember 27-i számából, amelyben Pápai Lajos győri megyéspüspök bírálja azokat a tanokat és nézeteket „amelyek szerint a kereszténység és az ősmagyar ’pogány’ hitvilág elvei összeegyeztethetők. Pápai püspök úr szerint „Az ilyen keresztényellenes támadásoknak helyet adó, azt valló, azt vállaló vagy támogató mozgalmakkal, sajtóval, egy gyékényen nem árulunk.” Tény, hogy vannak szélsőséges, sőt, pogány képviselői is ennek a mozgalomnak, mint azt Radics is elísmeri, azonban a Boldogasszony tisztelete, Gellért püspöktől Zakar Andrásig és az erdélyi Lukács Atyáig, elfogadott része a katolikus tanoknak, amelyek nem csak Ábrahámig, hanem Ádámig vezetik vissza a keresztény üdvtörténetet. A prófétai hivatás nem csak az ószövetségben létezett, hanem az mai is működik. A katolikus katekizmus jelen időben írja, hogy „Krisztus … a prófétai hivatást nem csak a hierarchia …  hanem a hívek által  is gyakorolja.”[8] Joseph Ianuzzi OSJ Atya a Milleneummal és a végső időkkel fogalkozó, Imprimaturral ellátott  könyvének előszavában, erre hivatkozva, azt írja, hogy „nincs hely kétkedésre a proféciai kinyilatkoztatással kapcsolatban, mikor az eredeti.”[9] Majd hozzáadja, hogy „századokon át a hívők, hithű tanubizonyságuk erejével nyiltan és körültekintően, Istennek és az Egyháznak engedelmeskedve gyakorolták ezt a prófétai hivatást. Ezáltal gazdagították az Egyházat dogmái kidolgozásában és tanítói hivatalában.”[10] A szenttéavatási folyamat is a nép önkéntes tiszteletével kezdődik illetve azon alapul. Úgy tűnik, hogy a Boldogasszony vagy Baba Mária tisztelet is az őskinyilatkoztatásból és a  protokeresztény tanokból ered, és a sensus fidei kategóriába tartozik. 

A Dési ferences kolostorban élő Lukács Atya (Ft. Daczó Árpád, O.F.M.), több éves munkájának a gyümölcse a Csíksomlyó titka című könyv, amelyben őseink Máriatiszteletéről ír. Szakács Gábor készített a Demokratában interjút Lukács Atyával, amelyben a ferences atya felveti és meg is válaszolja a magyarok különleges máriatiszteletének a magyarázatát: „Honnan tudta népünk, hogy ezt a csodálatos istenasszonyt mar kezdettől Boldogasszonynak nevezze el? Könyvemben erre is rátérek. Valószinüleg azért, mert eleink ismerték a protoevangéliumot, vagyis az őskinyilatkoztatást.” [11]

Megértés  és támogatás helyett Lukács Atya józan és jószándékú munkája megnemértést és elzárkózást talált. Azzal is vádolták, hogy „pogány alapokra akarja visszavezetni a Csíksomlyói Szűz Mária tiszteletet.” Ez és ehhez hasonló vádak tévesen szűkítik le a „kereszténység” fogalmát: a protoevangéliumot elvetik és ahelyett csak az Ábrahámmal kötött szövetségig vezetik vissza a kereszténységet, és az általánosan elismert „proto-kereszténységet” pogánynak nyilvánítják. Ez a negatív és téves hozzáállás mind a rövid, mind a hosszú távon csak árt a híveknek és az Egyháznak. A protokereszténység elvetésének másik következménye a Melchizedek rendje szerinti papság elvetése. Ha a Boldogasszonyban hívő őseink pogányok voltak, Melchizedek is pogány volt, tehát Jézus is pogány pap lett volna!

Könyvében Lukács Atya is beszámol, hogy „… jó magyar emberek … szellemi utakat keresnek …. Valami új magyar vallásról is álmodoznak, amelyiknek vezércsillaga éppen a Baba Mária lenne, az ősi Boldogasszonyunk.”[12] Ez a felismerés és a kérdés tisztázásának fontossága sürgette Lukács Atyát munkájának mielőbbi megírására. Ha ez fontos volt Lukács Atyának, mennyivel fontosabb lenne a magyar hierarchiának foglalkozni ezzel a jóindulatú világi kezdeményezéssel és azt helyes irányba terelni ahelyett, hogy rájuk kényszerítenék a sokkal kevésbé megalapozott „judeo-kereszténységet”? Sőt, egy lépéssel továbbmenve, nem lehetne-e javasolni, hogy Mária Országának a teológusai és püspökei, Zakar András munkáját folytatva, elől járjanak és jó példát mutassanak más népeknek a kereszténység igazi gyökereinek megértésében és feltárásában? Elvégre itt saját nemzeti őstörténelmünkről van szó.

Németh László[13] (aki nem azonos a “Minőség forradalma” írójával) „A Regnum Marianum állameszme” című  részletes tanulmányában rámutat,[14] egyetértve más szerzőkkel, hogy “a magyarság megtérésekor a magyarok ősi istenasszony kultusza elősegítette a keresztény értelemben vett Istenanya, a Boldogságos Szűz kiválasztását.… A magyar katolikus megújulás Mária-tisztelete a magyar lélek időszerű igényeinek megfelelően sajátos, normatív jelleget öltött. Néha más népeknél is találunk a Mária-tiszteletben nemzeti színt, de ez nem kristályosodott ki olyan formában, mint a magyar Regnum Marianum.”

Németh megemlíti a legendát, ahol a Szent Szűz tervében “Géza fejedelem születendő gyermeke viszi majd a főszerepet. A legenda szerint a Szent Szűz megjelenik Gézának, és figyelmezteti a születendő gyermek hivatására.”

Így tehát “A Nagyasszony, a Boldogasszony tiszteletét őstörténetünk egyik nehezen vitatható tényének kell tekintenünk. Ősi, szkíta kori, nem keresztény, nem is egyszerűen pogány, hanem “ős-kinyilatkoztatásból” jövő hagyomány birtokosai vagyunk, amint azt Badiny Jós is mondja.”

Szent Gellért legendájának Toldy-féle múlt századi fordításából egyértelmű, hogy a szent férfiú egyenesen tanácsolta, miszerint Szűz Máriát hívják Magyarországon “Boldogasszonynak” vagy “ez világnak nagy asszonyának”. Gellért a népi hagyományt használta fel a Szűz Mária tisztelet elfogadtatására.

Ezt a tényt azonban két sajnálatos fejlemény nagyon elhomályosítja. A nyugatról (főleg Németország és Svájc) származó reformáció a Szűz Mária-tiszteletet elvetette, illetve azt tévesen, bálványimádásnak tekintette, Luter  Márton és Kalvin személyes tanítása ellenére. DAVE Armstrong, a luteránusból katolikussá lett amerikai konvert szerint Luter hitt a Szeplötelen Fogantatásban, Mária Istenanyaságában és mennybevitelében. A Máriatiszteletet Luter azzal indokolta 1531 évi karácsonyi beszédében, hogy Ö „a legmagasabb az asszonyok közt, és a Kereszténység legnemesebb ékszere Krisztus után…. Ö a megszemélyesült nemesség, bölcsesség és szentség.   Mi soha nem tisztelhetjük Öt eléggé. Mégis a tisztelet és dicséret nem szabad, hogy megsértse Krisztust vagy a Szentírást…”  Armstrong szerint Luter máriatisztelete közelebb volt a katolikus Egyházéhoz, mint a mai luteránusokéhoz.

Luter német követői ezt azzal racionalizálják, hogy Luter mariologiája az ágostonrendi múltjának a maradványa, tehát nem veszik komolyan alapítójuk nézeteit ezen a téren. Nálunk a protestáns Heltai Gáspárnál Szűz Mária helyébe – a Hartvik-legendát követő Bonfini szövegének magyar fordításában – maga az Isten lépett. Németh megemlíti – a katolikus-protestáns ellentét jellemzésére – a protestáns Magyari István könyvét, aki 1602-ben a pápistákat újítóknak nevezi, akik bevezették többek közt “az Boldogasszony és több Szentek ünnepe ülését”. Magyari kimondja a bálványozás bűnét, amelyért az Úristen ostorozza a magyarságot.

Ez a nyugatról származó tévhit annyira beleivódott tudatunkba, hogy még a Mária országa című írás, amelyet jelen írásomhoz is felhasználtam, talán tudat alatt, de ezt a tévhitet terjeszti utolsó mondatában, mikor “Boldogasszony-imádásról” ír:: “A Regnum Marianum alapjául szolgáló Boldogasszony-imádás sajátosan magyar jellegét, hazafiságát, karizmáját, bizakodást sugárzó erejét mutatja a XVIII. században első himnuszunknak tett ének:

Boldogasszony anyánk,  Régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, Így szólít meg hazánk…

Bár ebből a Németh László által idézett első versszakból nem tűnik ki, hogy a vers illetve ősi himnuszunkban megnyilvánuló “Mária kultusz” Mária-tiszteletet vagy Mária-”imádást” jelent, de ha végigolvassuk a 12 szakaszos éneket, egyértelmű választ kapunk. A 10. szakasz így szól:

Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,

De könyörögj értünk s Hozzája megtérünk…

Ebből látható, hogy Mária csak könyöröghet értünk isteni Fiánál, de ő maga nem Isten! Anélkül, hogy a protestáns hit-tételeket kritizálnánk, ki kell mondanunk, hogy a Boldogasszony-tisztelet, idegen szóval “kultusz,” nem azonos az “imádással,” és nem szolgál magyar nemzeti érdeket a két fogalom összekeverése. Azonkívül azt is meg kell érteni protestáns honfitársainknak, hogy míg Nyugat-Európában nem létezett a miénkhez hasonló ősi Boldogasszony-tisztelet, nálunk a Boldogasszony-kultusz sokkal ősibb nemzeti hagyomány, mint a katolikus Mária-tisztelet. A Boldogasszony tisztelet nemcsak sokkal idősebb, mint az Ábrahámtól származó zsidó vallás, hanem egyenesen Ádámig és Éváig illetve az őskinyilatkoztatásig vezethető vissza. Így tehát a 16. században nyugatról indult és idekerült reformáció kedvéért elvetni ősi magyar hagyományunkat bibliailag megalapozatlan, és lényegében félreértésen alapul, és így téves álláspont. A  protestáns vallás álláspontjának érdekes közjogi következménye is van. Szegfü szerint a Regnum Marianumnak koronázott királya csak katolikus lehet, aki tiszteli a Regnum Marianum koronázott királynőjét, a Baba Máriát. Mint tudjuk, a Szent Koronán is előkelő helyen szerepel Szűz Mária. Ezért a szebb magyar jövő érdekében szükséges nemzeti összefogás megköveteli, hogy ezen az alapon is egységesek legyünk. Ha ezt nem is követné dogmatikai és egyházszervezeti egyesülés, a közös Boldogasszony tisztelet mindenesetre közelebb hozná a magyar keresztény/keresztyén vallásokat egymáshoz.

Itt kell sajnálattal beszélnünk a másik egység-bontó kezdeményezésről, amire már hivatkoztunk: a “magyar vallás” megteremtésére irányuló törekvésekről amelyek hasonlóak a jeruzsálemi Szanhedrin állaspontjához. Mint Niebuhr felismerte, a zsidóság két részre szakadt, és a spirituális megváltót várók elfogadták Jézust, és ők lettek a kereszténység alapító tagjai és apostolai, míg a forradalmár Messiást váró Szanhedrin követői megmaradtak zsidónak a mai napig.

Minden kezdeményezés, amely az egyetemes kereszténységből partikuláris „nemzeti vallást,” vagy „magyar hitet” akar kialakítani[15], mint fentebb láttuk, egyrészt félreérti Jézus isteni küldetését és ugyanabba a hibába esik, amelybe a zsidók vezetői, a Szanhedrin, estek mikor Jézus keresztrefeszítését követelték Pilátustól, mivel Jézus nem nemzeti politikával foglalkozott. Ezek a kereszténységet és a papságot azért kritizálják, mert megmaradt természetfeletti értékeket valló és hirdető vallásnak nemzeti ideológiává válás helyett.

Másrészt a magyar hit pártosai feleslegesen és esetleg tragikus következményekkel megosztja a magyarságot is. A magyar nemzet többsége vallja és elfogadja, hogy kereszténység természetfeletti vallás, amely lelki ügyekkel foglalkozik, és nem nemzeti ideológia, bár a kettő közt nincs ellentét és lehet átfedés, de a kettő semmi esetre nem azonos. A történelemből tudjuk, hogy vallási különbségek milyen ellenségeskedést tudnak okozni. Erre most semmi szükség nincs! . A politikai megosztottság mellett amúgy is vannak vallási ellentétek hivők és nem hívők, katolikus és protestáns vallások közt. Sőt, még a zsidóság is megoszlott: vannak kulturálisan asszimilálódott, zsidó vallást követő magyarok, és vannak akik a magyarságban automatikusan és alaptalanul zsidóellenességet, antiszemitizmust látnak. Nincs szükség a magyarságot még egy irányba megosztani. Inkább a nemzet egységesítésén kellene minden magyarnak dolgoznia.

Érdekes, hogy a nemzeti vallás alapjai, ahogy azt a Szanhedrin is bizonyította, a Ószövetségi Bibliában is megtalálhatók, mégis a „magyar hit” apostolai közül sokan, Zajti Ferencet követve, elvetik az Ószövetséget mert az a nemzeti vallás nem magyar hanem zsidó. Azonban Zajti Ferencnek csak részben van igaza, mikor az egyházatyákról azt írta, hogy  az „ótestamentum szellemével jézusi módra szembeszállva akarták és törekedtek keresztülvinni az attól való végleges elszakadást.”[16] Egyrészt az Ószövetség szellemisége kedvez a nemzeti vallásnak. Másrészt Zajti nem veszi figyelembe, hogy a szükséges elszakadás már maga Jézus illetve Szent Pál[17] idejében megtörtént. nemcsak a nemzeti-vallás szellemétől, hanem a zsidó kultúra külsőségeket hangsúlyozó szellemétől is. Jézus és a kereszténnyé lett zsidóság már rég megtisztította a keresztény hitet az Ószövetség  nemzeti, ideiglenes jellegű tanításaitól, az „ótestamentum szellemétől,” és felszabadította az emberiséget a régi Törvény alól anélkül, hogy az Ószövetséget a maga teljességében, annak maradandó értékű részeitől, főleg a Jézusra vonatkozó próféciákat elvetették volna.

 Zajti idézi az irgalmas szamaritánus esetét[18], de nyilván nem érti annak lényegét. Jézus azt akarta ezzel a példabeszéddel kimutatni, hogy a felebaráti szeretet egyetemes, mindenkire vonatkozik, zsidóra és nem-zsidóra egyaránt, szemben a partikuláris zsidó felfogással, akik a felebaráti szeretet csak zsidókra vonatkoztatták. Így nincs szükség az Ószövetség teljes elvetésére, mint azt Zajtiék javasolják. Sőt, mivel az őskinyilatkoztatás alapján nem lehet Jézus messiási küldetését igazolni (ahogy a Boldogasszony személyét sem lehetett felismerni őseinknek), az Ószövetség általuk javasolt „végleges” elvetésével Jézus küldetését teszik igazolhatatlanná. Ha nincs Ószövetség, nemcsak kereszténység nincs, hanem Jézus-hit sem. Azonban Zajti ennél sokkal ravaszabb. Az Ószövetségből kiválogatja azt, ami az ő nemzeti vallást támogató álláspontját látszik igazolni, hogy t.i. Jézus nem zsidó, hanem pártus volt.

Itt egy súlyos félremagyarázást kell megemlíteni: Zajti különböző fordításokat idéz Ezekiel próféta 38. fejezetének egy részéről[19] annak bizonyítására, hogy Isten az Ábrahámnak tett ígéretet áttette Gógra. Egy mondat különböző fordításainak összehasonlításával eltereli a figyelmet a szöveg többi részéről. Az történt ugyanis, hogy Isten meg akarta büntetni a zsidóságot, mivel azok letértek a helyes útról, és Góg seregeit akarta használni mint „Isten ostora.” Azonban miután Gog megbüntette a zsidókat, Isten megsemmisíti Góg seregeit is,[20] így bizonyítja hatalmát mindkét nép felett. Tehát legalább is Ezekielnél szó sincs arról, hogy Góg népe lett volna az újonnan „választott nép,” ha a teljes szöveget nézzük. Csupán az Isten ostora" szerepet töltötték be, arra kaptak küldetést, „választottságot”.

Végül, Zajti követőinek állításai nemcsak tévesek az Ószövetséget és Jézus tanítását illetően, hanem, mint láttuk, súlyosan megosztják a ma élő keresztény/keresztyén magyarságot is, pont amikor a nemzet történelmének talán legnagyobb válságát éli. Lehetne és kellene „magyar ideológiát” kialakítani, de anélkül, hogy a nemzetet vallási alapon megosszuk.

A MAGYAR NYELV EREDETE.

Még egy fontos fogalmat kell tisztáznunk. Mint említettük, a bibliai őskinyilatkoztatást és a protoevangéliumot Ádám és Éva Istentől kapták és élőszóval adták tovább leszármazottaiknak. Ez felveti a nyelv eredetének kérdését: hogyan, milyen nyelven jutott el a protoevangélium őseinkhez?. A keresztény történelemszemlélet alapján fel kell tételeznünk, hogy Isten az “infúziós” gondolatközlés[21] mellett élőszóval is társalgott Ádámmal és Évával. Mivel Ádámot akkor teremtette Isten, az új teremtmény saját maga nem valószínű, hogy tudott volna emberi nyelvet teremteni, amit nemcsak Isten, de Éván kívül gyermekei is meg tudtak volna érteni. Fel kell tételeznünk tehát, hogy az emberi nyelvet, a kommunikáció alapvető módszerét Isten teremtette, tehát az eredeti nyelv tökéletes kellett, hogy legyen.

Ezt a nyelvet használta Ádám később, hogy utódaival kommunikáljon. Fulton Oursler az Ószövetség története című munkájában így spekulál:

"Párás, hűvös esténként Ádám és Éva a tűz és füst körül pihenve mesélgették Káinnak és Ábelnak, hogy milyen is volt az élet a paradicsomban. Nem titkolták gyermekeik előtt engedetlenségüket. Vétségük története évszázadokon át szállt szájról szájra az idősebbektől a fiatalokra, amíg az írás feltalálásával az egész történetet báránybőrre írva megörökítették."[22]

Érdekes ezt összevetni Sir John Bowringnak a magyar nyelvről alkotott véleményével. A brit nyelvész egy érdekes titkát fedezte fel a magyar nyelvnek. Az egyiptomi templomok csodálatos, egy darab márványból faragott mennyezetével hasonlította össze a magyar nyelv szerkezetét. Ezt írta: “A magyar nyelv eredete sokkal csodálatosabb jelenség. Aki megfejti ezt, isteni titkot fejt meg. A titok első tétele ez: Kezdetben vala a szó, és a szó az Istennel volt, és a szó volt az Isten.”
Bowring nyilván nem azt gondolta, hogy Isten magyarul beszélt. De nem elképzelhető, hogy míg nyelvészeink egyes szavak eredetéről vitatkoznak, Bowring a lényeget vizsgálta, és a magyar nyelv szerkezetét vezeti vissza az Isten által teremtett ősnyelvhez?  Nem elképzelhető, hogy a mai nyelvek közül a magyar nyelv szerkezete  áll legközelebb Ádám és Éva nyelvéhez? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Szuméria a bibliai Paradicsom helyén volt. Persze elsősorban nem a szókincsről van szó, hanem a nyelvtanról és a nyelv szerkezetéről, ami meglepte Bowringot is.
Mivel Ádám nyelvéről nincs semmi nyelvemlék, ezt a két érvet kell megcáfolni annak, aki ezt az elméletet nem fogja el. Először, ha a Boldogasszony-tisztelet valóban az ős-kinyilatkoztatásból ered, feltételezhető, hogy a fogalommal a nyelvet is átörökölték a szumérok. Másodszor, a földrajzi tényező: ha már ott laktak, ahova a történészek a Paradicsomot helyezik, nem lehet valószínű, hogy az őslakosság nyelvét is átvették?  Nem állítom, hogy a kapcsolat Ádám nyelvével tudományosan bizonyítható, de az ellenkezője sem bizonyítható.
Szakemberek szerint a magyar nyelvű tudósok világraszóló sikerének egyik oka a magyar nyelv tökéletes logikájában rejlik. Így könnyen elképzelhető, hogy a magyar nyelv sikerének a titka Ádámhoz és Évához vezet vissza.
Kezdetben vala a (magyar?) nyelv!

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Tisztelt Balogh Sándor!
Mélyen egyetértek következtetései javával, de az alábbi kijelentését, kérem magyarázza meg bővebben, hogy pontosabban értsem mondanivalóját.
"Mint ebből látható, előadásom alapja nem a mai u.n. “tudományos” azaz evolucionista világkép, amely nagyon rozoga alapokon áll, de ez egy másik témakörbe tartozik. Mind a zsidó vallás, mind a kereszténység, és amint látni fogjuk, az ősmagyar vallás fogalomköre is kinyilatkoztatott alapokra épült, aminek a biblia csak egy része." -
- Ez pl. azt jelenti, hogy Ádám és Éva az erkölcsi világrend szimbolikus kezdete, és nem történelmi személyek? Vagy pedig azt jelenti, hogy Ádám históriai értelemben beszélgetett Istennel egy tökéletes, egyértelmű nyelven?. Esetleg azt is jelenti, hogy Isten 6000 éve teremtette a világot?

Tisztelettel: Bokor Levente

Kedves Levente!

Jó kérdés, amire nekem sincs egyértelmű válaszom.
Lehetséges, hogy a bibliai lista sokat kihagyott. Az is lehetséges, hogy Ádám és Éva hosszabb ideig (évszázadok vagy évezredek) élt a paradicsomban kiűzésük előtt. Az is lehet, hogy Isten a világot "folyamatban" teremtette, azaz nem az ősködből, hanem úgy, mintha régebbi lenne, pl. olyan rétegeket teremtett, amelyekben a fosszilok bele voltak építve/teremtve, hogy a fold több millió évesnek tűnjék. Az sem lehetetlen, hogy a világ millió évekig létezett, mikor Ádámot teremtette.
Gondoljunk bele. Mikor Ádámot teremtette, Ádám is csecsemő volt? vagy felnőtt? Üres gyomorral teremtette, vagy egy fél sült csirke volt a gyomrában, mikor Ádám felébredt?
A következetesség kedvéért elfogadom a teremtéstörténetet, de mivel a Biblia nem tudományos könyv, a részletek nem tiszták. De egyszerűbb a világot azzal megmagyarázni, mintha a fejlődéselméletet fogadnánk el, még tudományos-biológiai okok miatt: pl. a biogenezis (élőlény csak élőlénytől származhat) általában elfogadott elmélet a nem-materialista biológusok közt, és lényegében az arisztotelészi metafizikán alapszik.
Ha elfogadjuk, hogy az ember lényegileg különbözik az állattól, a fejlődéselmélet nem elég magyarázat.
A fajtáknak a tudományos határa a "reproduktív isolation-on" múlik, azaz a fajták nem tudnak a fajtájukon kívül sikeresen közösülni.
Ez azt jelenti, hogy ha egy fiú majom hirtelen ember lett, már nem tudott a majom kislányokkal közösülni (még ha a nemi szervek lehetővétették is) mert a sperma és az ovum nem kompatensek, egy sperma egy más faj ovumját nem tudja megtermékenyíteni. Ez tudományos tény! Tehát ha egy fiú majom ember lett ugyanakkor egy kislány majomnak is embernek kellett lenni, és megtálalni egymást, és tudni, hogy mit kell csinálni!
Fontos különbség az ember és állatok közt, hogy az embernek nincs ösztöne. Tehát mikor a majom ember lett, az első az volt, hogy elvesztette ösztönét, és észt, szabad akaratot kapott, minden előzetes tudás nélkül.
Nekem mint társadalomtudósnak legjobban az tetszik a bibliai történetben hogy Isten körülvezette Ádámot a paradicsomban, mindent megmagyarázott neki, mert Ádámnak fogalma sem volt, hogy mi micsoda, és mit ehet, mit nem. Egy állatnak erre nincs szüksége, mert öt az ösztöne irányítja.
Nem tudom, érdekli-e ilyen kimerítő válasz, de érzékeltetni akartam, hogy egyrészt nem tudok pontos választ adni, másrészt a bibliai történet nagyon elhihető, ha nem ragaszkodunk a 6000 évhez.

Tehát tudományosan a bibliai történet nagyon is valószínűnek tűnik, valószínűbbnek, mint a darwinizmus.

Üdvözlettel,

Sándor