Mariann de Pluer
A FEHÉR ÉS A FEKETE MÁGIA
Minden olyan papi rend mágiáját, mely az egyszerűbb népek tanítását tűzte ki céljául és ezt az újabb tudást jelképes, csodás cselekedettel mutatta be a népeinek és ezzel támasztotta alá az újabb hiteket: FEHÉR MÁGUSOK-nak nevezzük.
Ezek a “csodatettek” az igazhitű papoknak valójában olyan pozitiv megnyilvánulásai voltak, melyek csak elősegítették e népek fejlődését. Tudjuk, hogy ezek a testi és lelki vezetők sokkal jobban ismerték a világ természetét és ennek a törvényeit, mint a mai nagy tudósaink.
A maya papok többek között készítettek igen pontos földrengési naptárakat, melyeknek az alapja a csillagászati megfigyelésük volt és ezzel nemcsak az uralmukat tudták fenntartani, a tudásukat elismertetni, hanem megvédeni népeiket ezeknek a negatív hatásaitól, amiket természetesen az emberei igen értékeltek is. Ők adtak tanácsot a vetési időkhöz, ahhoz, hogy a termés és az aratás jó legyen, ahhoz, hogy népe ne éhezzen.
Találtunk olyan szövésmaradványokat, melyeket az egyszerű asszonyok készítettek és melyek mintája ősi, szent jelképekkel lett hímezve és ezt is csak a papirend taníthatta meg, adhatta át a lakosságának. Mindez a tanítás segédeszköze lett és bár talán nem is az akkori népeknek, hanem az utódoknak, nekünk.
Ma már köztudomásu egy olyan maya táblázat, mely kimutat egy emberi géntérképet és ezeknek a rajza valójában 64 génből lett összeállítva és ennek ma a tudós orvosaink csupán egynegyed részét ismerik, -- azaz egy mai ember csak ennyivel rendelkezik – avagy a maya papok annyira fejlettek voltak, hogy egy 64-es számú génlánccal rendelkeztek?
Mindez egy nagyobb fejlettségre utalt, egy olyanra, mint amit még az emberiség a mai napon nem ért el. Ez a fizikai nagy fejletség egy lelki előhaladással is járt, tehát nem tudtak kárt okozni népeiknek, mint azok az újabb papi rétegek, akik csak a mágiát vették át és ezt negativ irányban alkalmazták az emberek ellen, úgy mint ahogy az ősi Indiában is észrevehető.
Az indiai tórténelem igen összetett egy nyugati műveltségben felnőtt ember részére. Itt alakult ki az első kettős műveltség a kettős naptárával, mely a fehérbőrű, aria KRIZSNA nevű naptiszteletet már ismerő tanítómester nevéhez fűződik. Ő ismertette meg a HUNAPKU főisten nevét, akiről, amiről tudjuk, hogy a naprendszerünket mozgató mágneses erő valójában. Mindezek igen világosan megmaradtak az Indiáról szóló regékben, melyek a nyugati műveltségben élnek ma is. Beszélhetünk a Kuravas és a Pandavas népeinek nagy, véres, fizikai csatáiról, ahol a valóságban egy kiegyezés vetett véget egy kettősség kialakulásával, mely megadja Indiának a vallási fejlődését.
Ha végigolvassuk a Krizsna életéről szóló hitregét, akkor olyan hasonló adatokat kapunk meg, mint amit Krisztus életéből ismerünk---de mindennek ellenére ez nem, hogy negatív hatást keltene a lelkünkben—sőt csak ezt elolvasva, tudva irmerjük fel vallásunk fontosságát és értünk meg sok mindent jobban.
Ekkor tudjuk csak felfogni vallásunk valódiságát, azt az ősi jelentését, mely az idők folyamán eltorzult és egészen más jelentést kapott. Ekkor ismerjük mi is fel azt, hogy miért is fontos az, hogy a hit továbbfejlődjön minden 2160 évben--- azért, hogy a vallás és a tudomány újból elérhesse azt a kiinduló pontot ahonnan elindult egyszer.---
Ha megértjük a Krizsna élete által küldött üzenetet, akkor a hitünk igazi vallássá alkul át. Nem lesznek kételyek többé, hiszen a tudatos értelmünk felfogja ennek a jelentőségét. Nem lesznek hittételek (dogmák) sem, hiszen meg fogjuk érteni az értelmetlennek tünő jelképeket.
Itt nem akarjuk használni a “tudatállapot” szót, mivel ez az útóbbi időkben egy igen fegyelmezett, kitünő, példaképű életformát von magával és bizony erre ma még igen kevés ember lehet képes.
Észak-Indiában, Krizsna hazájában, a Madura hegység lábánál két különböző faju embercsoport élt a naptiszteleti harcok előtt viszonylagos békességben, a Yanavasok és a Rákshasasok.
A Yanavasok -- sárga-arcuak és Rákshasasok, a fekete-szinűek, az Indosztánok. Ez a viszonylagos összhang a fehér hódító nép megjelenésével megváltozott. A fehér Ario népek a magukkal hozott a naptiszteleti fehér mágiával megzavarta a békés népek életét annak ellenére, hogy ezek nem fogadták el teljesen. Ez a “mágiai erő” hatása, igen szükséges lett az uralom megtartására és így a fekete szinű emberek ennek a tudománynak a mágiáját elsajátitva a saját előnyükre használták fel, arra hogy a népüket továbbra is az iga alatt tudják tartani.
Itt és így születtek meg az első fekete mágusok az Indostaní népeken belül. Ők lettek India negativ irányú papjai. Felhasználták a kettős műveltség kigyó jelképét és ezzel félemlítették az embereket. Félelem alatt tartották őket cselszövésekkel, s magával az élő kigyó állattal. Ezért is lehetett később nyugaton a kigyó jelképe elvetve és ezátal kapja a negativ értelmű szerepét.
Ezen fekete szinű és szivű emberek átvett tudományával kezdődőtt az észak indai népk életének egy olyan nehéz korszaka melyen változtatni kellett és ez lett az a külső hatás, mely elősegítette az elvetett naptiszteleti és az ősi holdtiszteleti hivők háborúit Krizsna vezetésével és győzelmével; addig amíg a nyugati műveltségben az árja Krizsna megtartva e szerepét és egy új vallás megalakítójá vált, keleten, Indiában átvette az Isten szerepét, a lélek megjelenését, a Vishnu Isten személyét—de csak az új műveltséget hivők részére-------
----De nem igy a fekete mágusoknak.
A fehér faju Krizsna általuk változott át fekete színűvé. Nem ismerték el a valódi hősiességét és e helyett az ÉRZELMI ÉNJÉT tették előnybe, ami igen természtes dolog volt, hiszen ők voltak KALI istennőnek a papjai, aki a vágyak és a halál jelképe volt Indiában.
Itt már nem lesz VISHNU, hanem a SIVA. Itt eleveszíti lelke fontosságát és megkapja a testi függőségének a jelentőségét. Ő általuk született meg Krizsna már jobban ismert másik hitregéje, mely egybevonja RADHÁVAL és ezzel elveszítette az igazi személyiségét. Ez annyira igaz, hogy ha megint a szófejtéshez fordulunk, megtalálunk újból egy közös gyököt és újból fordított formában:
VIS—HuNU /hun első/
SIV--a
Sajnos ez nemcsak Indiában lett elfogadott, hanem a világ igen sok más részén is.
Ez lett máshol is a mai elfogadott fogalom Krizsna személyéről és ezzel ma igen kevesen tudják azt, hogy ő volt az új Brahman vallás megalapítója és e hit papjai lettek Indiának a lelki őrzői a mai napig is.
La doktrina de los Brahmanes magába zárja igen sok más új hitnek az alapját, szervezetét, elméletét. Beszél a lélek halhatatlanságáról, ujjászülétésről, mely mindig fejlődéssel jár. Kimutat egy szentháromságot, melyet a mi katolikus vallásunk is elfogad. Ő, Krizsna lesz a napműveltségi tudományával az esotérica megalapítója is, melynek alapja éppen a naphítben meglévő csillagjegyeken alapszik. Innen indul ki az alap, melyet a babiloniai és igen sok más papi rend magáévá tett, tovább fejlesztve mint pl. a mayáknál is ismerhetünk, de Pythagoras lesz az, aki ezt a jóval későbben elfogadtatja a világgal.
Igy kaptunk két különböző Krizsna legendát mely egy és ugyanazon személyről szól. Igy változtatta meg nemcsak a testszinét, hanem a lényét is. Elvették tőle a nagy hős szerepét—de megadták neki az isteniemberiséget, vagy éppen egy földi embernek a kicsinységét—és mindezt a Kali Istennő fekete mágus-papjai.