Maczó János

Vezércikkek a Magyar Jövő hírlapból

1993. április

            Etika, erkölcs! Közéletünk sok jeles szereplője számára értelmezhetetlen fogalmak. Saját nagyszerűségük és nélkülözhetetlenségük tudatában, önhitten hangoztatják: "politikában és üzletben nincs értelme erkölcsöt kutatni és számonkérni..." Ennek cinikus hangoztatása és cinkos "közhírré tétele" az állampolgárok millióit idegeníti el a felelős állásfoglalástól! Az emberek gépiesen ismételgetik: "Nem politizálok!" Lemondanának sorsuk alakításának lehetőségéről?

mint nap föltámadjon az igény minden ember lelkében; követni útmutatását, tanítása szerint élni, tevékenykedni.

            "Jézus föltámadt!" - hirdetik mindazok, akik az útmutatása szerint próbálnak élni. Jézus az emberlét lelke! Az eleve elzárkózók nincsenek tisztában, mit veszítenek, amikor megismerni sem akarják. Hiába gondolják, hogy nem ártanak senkinek, ha tudatukkal nem érzékelik; "csak élnek, bele a világba". Az első lépés megtétele a legnehezebb. Aki ezt megteszi, már Jézus vezeti tovább az úton. Tanítása szerint él-ni: méltóság. Harsányan reá hivatkozni: kérkedés. Meg kell őt ismernie mindenkinek. Beszélni kell tetteiről, tanításáról. Arról, hogy az embernek nem az a küldetése, hogy másokat legyőzzön, megalázzon, kisemmizzen! Csak úgy létezhetünk, ha segítjük a gyöngébbet, elesettet.

            Etika, erkölcs! Emberi létünk alapjai. Tudnunk kell emberlétünk törvényeit és azokat betartva kell élnünk. Esendőként sokat beszélünk mindezekről, de sűrűn letérünk az útról. Etika! Létezésünk záloga.

            Manitu, Allah, Isten, "Természet"... Sok-sok néven nevezi a halandó ember a megfoghatatlant. Buddha , Konfucius, Mohamed, Jézus... Emberi alakban jelenítették meg az ember megmaradásának módját, létezésünk alapvető követelményeit. Mégis újra és újra igényeljük az útmutatókat! Semmit nem tanulunk, nem okulunk. Nehezen követjük a helyes utat mutatókat! Saját hibáinkat nehezen valljuk meg. Kifogásokat, mentségeket keresünk. Másokat átkozunk, de nehezen szánjuk rá magunkat, hogy etikusan cselekedjünk, erkölcsösen éljünk. Cinkosan kacsintgatunk, ha a magunk hasznára "megtévedünk". Bár erkölcsi érzékünk tiltakozik, lelkünk háborog. Mi jogon kérjük hát számon, ha mások is megtévednek? Oly könnyen követjük a hamis prófétákat miközben közönyösen nézzük, hogy keresztre feszítik az igaz utat muta-tót! Hamis tetteinkre könnyen találunk igazolást: "Élni kell!" - hallani oly sokszor cinikusan. Magunkat megcsalva, lelkünket kiárusítva is?!

            Hiszem, hogy csak úgy érdemes ha az etikához a legnagyobb nehézségek közepette is ragaszkodunk! Mindenki magának tegye föl a kérdést, hogyan kíván élni? Aki a cinikus lélek-kufárok útmutatását követi ;jólétet elérhet ugyan, de lelke soha nem talál békességre!

            Figyeljünk Jézusra, Ő mutatja a követendő utat.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1994. november

            4 éves a Hitvallás: közéleti lap. Egy önvallomással szeretném ünnepelni, hogy tiszta tudattal élhettem meg ezt a napot. Isten kísérjen tovább is utamon és segítsen, hogy mindenkor tükörbe tudjak nézni:

            Drága szeretteim! Évek óta aggódó értetlenséggel figyelitek küzdelmemet, vívódásomat. Nehezen értitek meg, hogy ebben az elanyagiasodott világban miként lehet visszatalálni arra az ösvényre, mely emberlétünk egyetlen értelme! Nem akarok nagyon elrugaszkodni a földi valóságtól, ezért közérthetően próbálok fogalmazni.

            Akik a Népért, Nemzetért, Hazáért csak anyagi biztonságukat megteremtve képesek tevékenykedni, ritkán néznek tükörbe! Bizonyára ők sem akarnak rosszat, nem hazaárulók, nem csalók. Nem másokat csap-
nak be, hanem önmagukat! Sok-sok közszereplő serénykedik, igyekeznek aprópénzre váltani vélt vagy valós érdemeiket. Az igazság lassan tovalibben. Olyan állapot következik be, ahol mindenkinek igaza van, tehát senkinek nincs igaza! Próféciák süket fülekre találnak, prófétákat taposnak sárba. Minden fül bedugul, minden szemet hályog borít. Virágzik a lélekmételyezés, a termés bőséges. Földi életünk anyagi feltételeinek biztosítása egyre inkább kufárok kezébe összpontosul. A legszentebb emberi érzések nagyhangú múltbéli hirdetői lesznek most a földi jólét birtokosai, bitorlói! Ez az út nem oda vezet, ahová igyekszem!

            Szeretteim! Ne érezzétek áldozatnak, hogy évek óta le kell mondjatok az anyagi javak gyűjtéséről. Ne essetek kétségbe, ha az anyagi biztonságotokat megrendülni érzitek. Isten megsegít! Persze nem szabad ölbe tett kézzel várakozni, de másokon tiporva sem lehet hozzá elérni!

            Isten megsegít! Nem fog milliónyi forintot letenni az ajtótok elé. De valóban veletek van minden percben, ha képesek vagytok arra, hogy bármikor tükörbe nézzetek. Ha abból egy ember arca tekint rátok, Isten mindig ott van mögötte. Semmi olyat ne tegyetek, mely a szembesülést kényelmetlenné teheti. Ne emlegessétek érdemeiteket, jobb, ha azt mások teszik! Ne dicsérjétek egymást kölcsönösségi alapon.

            Aki Nemzetéért, Hazájáért hoz áldozatot, semmi mást nem tesz, mint az emberi létezés értelmét gyakorolja. Aki ezt szívből teszi, az nem dicséretért, nem háláért cselekszik. Aki ezt lélekből teszi, oly természetes számára, mint az, hogy oxigént kell a tüdejébe szívni az életben maradáshoz. Természetes számára, hogy lélegeznie kell, ha életben akar maradni. Fura lenne tehát azért köszönetet, hálát várni, hogy azt teszi, ami életben tart, ami oly természetes egy ember számára.

            Szeretteim! Ne érezzétek áldozatnak, hogy sorsközösséget kell vállalnotok velem. A terhet cipelem s csak akkor van elég erőm hozzá, ha mellettem vagytok. Hála ezért Istennek! Környezetem nem tartozik nekem hálával azért, ha Népemért, Hazámért, Magyarságomért cselekszem. Bizonyosan nem áldozat, ha ebben segítségemre vagytok. Ha nem csak reménykedünk Isten létezésében, ha nem csak bizakodunk kegyelmében, ha nem félszívvel hiszünk benne, rátalálunk! Egyre gyakrabban meg fogjátok élni embert megtartó erejét, áldásos lényének varázsát.

            Nektek mindössze annyi a tennivalótok, hogy mindenkor bele tudjatok nézni a tükörbe!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1994. december

            Ismét egy ünnepnap közeledik. Az emberi létezés feltételeinek és értelmének alapjait megfogalmazó Jézus születésének napja.

            Karácsony. Az emberiség többezer éves földi jelenlétének kevés útmutatóinak egyikeként látta meg a napvilágot. Isten az Atya küldte Jézust, a Fiút közénk. A zsidó nép Messiása volt, de nem ismerték föl, tanítását megbotránkozva fogadta a farizeusok hada. A zsidó nép vezetői és papjai kereszthalálra ítélték. Ő, mint hirdette, harmadnapra feltámadt és Mennybe ment. Elfoglalta helyét az Atya jobbján, de Szent Lelke köztünk maradt. Az Ő útmutatását követők: a keresztények, akiknek világnézete Jézus tanítása alapján az: Atya, Fiú, Szentlélek szentháromság bizonyossága. Ez nem "semleges világnézet"!

            Jézus az Istenhez vezető utat jelölte ki számunkra. Tanítványait megbízta azzal, hogy tanítását vigyék szerte a Földön és hozzák minden ember tudomására. Elkötelezett irány, amit ránk, nekünk hagyott! Isten felé vezet s általa érhetünk célba. A legszabadabb emberi akarat kíséri életünket, ha követjük tanácsait.

            Jézus azt tanította, hogy mondjunk "igent" és "nemet". A jóra, emberire, Isten szándéka szerintire igent! Az emberi létezés rombolására, az ember ember által történő pusztítására, az isteni törvények megszegésére nemet! Ez egyszerű, kötöttségektől mentes parancs. Az ember szabad akaratából követheti Jézus útmutatását!

            A "világnézeti semlegesség" a kalandozás útja: labirintus! Csak be-járata van, kiút nincs belőle. Célja sincs! Fogódzó nélküli létezés és olyan életforma, melyben mások viselik a kalandozás következményeinek terheit. A "világnézeti semlegesség" termékeny talaja a szabados "éntudatnak"! Én élem az életemet ahogy nekem tetszik, s ti viseljétek el ennek következményeit. A közösség, a társadalom kötelessége az Én kalandozásom, passzióim eltűrése. Ez vezérli a "semleges világnézetű" embert.

            Jézus mást tanít: Mindenki úgy élje az életét a Földön, hogy mindig kész legyen rá, hogy az Atya /Isten/ magához szólíthatja. Ha mérlegre tesz, miként jártad utad, mit cselekedtél, el tudj számolni mindenkor. Jézus számon kéri, útmutatása szerint éltél-e? Ennek megfelelni nem rabság, nem korlátozás. Ez igazi szabadság! Igazi sokszínűség. Hiszen

az ember élete során sokszor dönthet, szabad akaratából. Hibázhat, ám tudatára ébredve ezt megvallhatja, jóvá teheti, visszatalálhat a helyes útra. EZ AZ IGAZI,A SZABAD VÁLASZTÁS!

            A "világnézeti semlegesség" az élősködés, a terhek másokra pakolásának útja. Lehet tudatlanul is téblábolni a Jézus mutatta úton, de nem érdemes. Azért hagyta ránk tanítását, hogy ne nekünk kelljen keresgél-
ni. Az emberek más tanítómesterek útmutatását is követik a Földön, de azok is az emberi létezés értelmét feszegetik. Csak a "világnézeti semlegesség" nem vezet sehová! Akarat nélküli géppé alacsonyítja le hirdetőjét, akinek egyetlen célja, hogy minden helyzetben önös érdekei szerint cselekedjék. Miféle élet vár ránk a Földön, ha csupa öntörvényű lény fogja benépesíteni?

            Az ember szabad akaratot birtokol, szabad akarata szerint cselekedhet. De istenné soha nem válhat!

            Semleges világnézettel megannyi isten népesítené be a Földet!

            Mi, keresztények tiszta szívvel, békés lélekkel ünnepeljük tanítómesterünk, Jézus születésének napját. Kegyelemteljes Karácsonyt!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1995. szeptember

            Manapság egyre jobban terjed a szokás: Jézusra hivatkozni mindenben és mindenkor. Embertársaink sokasága hivatkozik reá, miközben éli az életét a megszokott kerékvágásban, teszi dolgát, ahogy... Ám tetteik semmiben sem hasonlítanak a Jézus által kijelöltekhez.

            Az emberek, Jézus nevével ajkukon, évszázadok óta cselekednek emberhez nem méltó dolgokat. Ha emberellenes cselekedetei közben valaki folyton azt hirdeti, hogy ő hívő, Jézust követő ember ,akkor Jézusra kell haragudni? Sok-sok ember hirdette évtizedekig a "szolidáris és igazságos társadalom" létrehozásának szükségességét. Ugyan, mit tesznek ezek az emberek manapság? Magánvagyonukat harácsolják ki a köz által létrehozott javakból, miközben a kábításuk miatt nekikeseredett emberek utálkozva beszélnek, ha az összefogás szükségszerűségét hallják említeni. Mérgesek a "szolidaritásra" és az "igazságosságra"! A szavak hallatán kinyílik a bicska a zsebükben. Pedig ezek szükségszerűségét, mint az emberi létezés alapvetően fontos elemeit, Jézus tanította. A "nevében", de csak saját hasznukra cselekvők pont azt az emberi kisszerűséget használják ki, hogy az ember inkább hisz az anyagiakban bővelkedőknek, mint az általa csak áhított életmódot tanítóknak. A "semleges világnézet" maszlagját duruzsolók újabb és újabb ruhát öltenek magukra! Sokan úgy gondolják, kötöttséget kell vállalniuk, ha Jézus útmutatását akarják követni. Bizony, ez igaz! Az embertársaim iránt érzett felelősség, a szolidaritás, igazságosság kell hogy irányítsa minden lépését annak, aki benne akar élni. Sokszor saját vágyaim, szándékaim ellenére kell cselekednem, hogy méltó lehessek kegyelmére. Bizony, s ok "földi próféta" szavát el kell engednem a fülem mellett, hogy Jézus szavát meghalljam. Mennyivel egyszerűbb ennél, a bajaimra biztos megoldást ígérőkre hallgatni, a "sikeresek" tanácsait követni! Jobb a nekem készített keresztet másokkal cipeltetni! Emberek milliói hisznek a hamis prófétáknak, tőlük várják a gondjaik orvoslását. Mivel a "semleges világnézetűek" számtalan ruhát képesek magukra venni, számtalan maszkot képesek viselni, mindig "tudják a megoldást". Nem lenne itt az ideje a felelős gondolkodásnak? A csodavárás beszüntetésének? A hamis prófétákba vetett bizalom megvonásának?

Oly nagy a bizalmatlanság, oly nagy a káosz és a közöny, hogy csak az igazi útmutatók szavára figyelve lehet eligazodni. Őket cselekedetükről ismerjük fel. A bizonytalan útkereső aggódva tapasztalja, hogy keresztény közösségekben is sok a botladozó. Félve teszi föl a kérdést: "Már senki sem féli Istent?"

            Mondjuk, de nem cselekedjük! Ezáltal nagyobb ellenségei vagyunk Jézusnak, mit azok, akik csak keresik a hozzá vezető utat. Az emberi szó hitelességét csak tettekkel lehet igazolni!

 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1995. október

            Október! Az emberlét egyik legszebb, legnemesebb ügyéért, a szabadságért kezdett küzdelem, forradalom ünnepi hónapja.

            1956 októberében egy NÉP akarata kovácsolódott egybe néhány hétig. A "nép volt az úr", a nép alakította a politikát. A világ a magyarokra figyelt! Végül akkor is eltiporta a "nép akaratát" a paktumok sorozata, a "politika", a "magasabb érdekek"! Ám hetekig a "hérosz", a közemberek hősiessége alakította Magyarország sorsát...

            Ismét ünnepségek, megemlékezések sora. Sok-sok, a hétköznapokon hallgató, lapító, sunyító, az igazságot a saját érvényesülése érdekében elhallgató "protokollember" lendül formába.

            Sokszor hallom, hogy NÉP nem létezik! Hiszen minden embernek más az érdeke, vágya, gondolatai... Valóban. Szónoki fogásként szokták alkalmazni a közgondolkodást alakító "jeleseink" ezt a szót: A "népakarat" ezt követeli, a "népakarat" azt diktálja, a "népakarat" kép-viselője vagyok... Számtalan változatban alkalmazzák évezredek óta mindazok, akik saját gondolataik, tetteik igazolását akarják "politikusként" a közvélemény elé tárni.

            Ám van történelmi pillanat, amikor a "Nép Akarata" a maga valóságában, elemi erővel tör felszínre. 1956,október 23-a ilyen pillanat volt. Akkor nem a politika formálta a népet, hanem a "nép politizált"! Ami különösen tiszteletreméltó volt, nem népítélet történt, hanem fölegyenesedés, a nép akaratának méltóságteljes kifejezése.

            Lehet-e képviselni a nép akaratát? Lehet, ha a népnek vannak eszményei, példaképei, hősei, közös múltja, történelme, tartása, erkölcse...

            Ha a vezetői méltók arra, hogy "életminták" legyenek! Ha a sok külön akarat, igyekezet mellett léteznek alapértékek, melyek mindenki számára fontosak, sőt önként elfogadott kötelezettségek. S ezeket nem akarnoksággal, erőszakkal, kényszerrel fogadtatják el. Ezek az alapértékek emberi létezésünk értelmének gyökerei! Aki gyökereit tépi, pusztítja, mi jogon élősködik másokon?

            Vannak, akik azt hirdetik, hogy: "a közös érdekeink összekötnek". De ez csak jelszóként használatos az egyéni hasznukat keresők zászlaján, hiszen feltűnés nélkül élősködhetnek és hűséges társakat találnak mindazokban, akik egyéni érdekeik oltárán áldozva hajtogatják: "ne politizáljunk, ne civakodjunk, ne emlegessük az elmúlt évtizedek sérelmeit".

            Még akkor sem, ha a gyökértépés tényére irányítjuk a figyelmet? Hogyan szolgáljuk emberlétünk értelmét, ha a problémákat szőnyeg alá söpörjük? 1956 októbere ad erre választ!

 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx