Dr. Mácsay Lengyel Béla
A M.T.A. faj és nemzetáruló szerepe
A Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ egyik legnagyobb szégyen foltja a Magyarságnak, mert egyetlen nemzet Tudományos Akadémiáját sem uralja az a törekvés, hogy saját nemzete ellen érvényesítse tudományos befolyását kifelé és befelé egyaránt: csak a Magyar Tudományos Akadémia ilyen alakulás a világon!
E súlyos bírálatot alátámasztja oly történeti visszapillantás, amely feltárja a MTA megalapítását vezérlő célt és működését megalakulásától kezdve, ha ezt párhuzamba állítjuk a MTA mai működésével.
A Magyar Tudományos Akadémia alapját tudvalevőleg gr. Széchényi István, a "legnagyobb magyar" vetette meg az 1825/ 27. évi reform országgyűlés folyamán, egy november 3-án tartott kerületi ülésén, amikor egy évi jövedelmét, azaz 60.000 forintot - ez azonban 3 évi jövedelmét tette ki - felajánlotta a "Magyar Tudós Társaság" céljaira, ill. megalapítására, mely összeg buzgó hazafiak adakozásából 250.000 forintra emelkedett, úgy hogy az 1830-ban megalakulhatott.
Az alapítás indokául, ill. céljául "a magyar nyelv művelését jelölték meg azzal, hogy ez korszerű reformok nélkül megvalósíthatatlan. Mivel pedig ez politikai irányú törekvést jelentett, ezért a szükséges megértés végett a politikai előzményeket lényegileg megismerni: Európai viszonylatban Napóleon azon törekvése uralta a politikai helyzetet, hogy Európa népeit egy abszolutizmuson alapuló világbirodalomban összefogja, - magyar viszonylatban pedig a habsburgi magyar királyok abszolusztikus elnyomó politikai és gazdasági uralma volt az a tényező, amelytől való megszabadulás képezte a magyarság minden törekvését. Ezt megnehezítette Ausztria mindenható kancellárjának, Metternich hercegnek az a kezdeményező lépése, amely 1815-ben a reakciós, azaz a népek szabadságát gúzsbakötő és a korszerű reformok megvalósítását csirájában elfojtó u. n. "Szent Szövetség" létrejöttét eredményezte az orosz cár, a porosz király és az ausztriai császár között.
Mivel a Horthy korbeli MTA feltételezhetően magas képzettségű tagjainak tudnia kellett, hogy az európai népek nemzeti érzése buktatta meg Napóleont, a magyar nemzet pedig 1825-48-ig hat reform országgyűlésen tiltakozott a habsburgi abszolutizmus ellen, vagyis az ellen, aminek csak tervezett megvalósítása ellen Európa népei Napóleonnal szemben eltipróan felléptek, - indokoltan lehet az akkori és a mai nemzeti törekvések között párhuzamot vonni, melyek csak névben különböznek egymástól, mert az akkori nemzeti nyelv művelése és a mai korszerű alkotmányos törekvések, ill. a világháborúk időszakaiban a nemzeti érzés és öntudat fejlesztése a zsidó-szabadkőműves politikai és gazdasági felsőbbség kiküszöbölhetése végett ugyanazon irányú nemzeti törekvés volt a belső ellenség: akkor a Habsburgok, ma a zsidó-szabadkőműves kommunizmus ellen.
Ezt a magyarság érdekeiért küzdő MTA vezetőségének fel kellett volna ismernie és a nemzeti érzés s öntudat fejlesztése céljából előlépésként egy új történeti könyvet íratni a nemzeti irányú életszemlélet vezérlő gondolatában. De hogy nem ismerték fel, azt részben megmagyarázza a habsburgi József fhg. elnöksége, amely idegen fajú, ill. szellemű tagok felvételét előnyözte a nemzeti érzésű tagokkal szemben. Így természetesen fejlődött ki a nemzetellenes szellem a MTA kebelében, amit 1-2 kirívó példával lehet igazolni:
1. Lukácsy Kristóf szamosújvári plébános 1851-ben nyújtotta be a "Magyarok Őselei és Hajdankori Nevei" című nagyértékű történeti munkáját, amelyet a MTA elfogadott, de 1869-ig hagyta porosodni a fiókokban. Amikor a kiváló szerző visszakövetelte, saját pénzén kinyomatta. Történt pedig ez azért, mert Lukácsy a magyarság kaukázusi eredetét bizonyította be lehengerlően a MTA finn-ugor elméletével szemben. És e nagyszerű nemzeti történeti könyv kinyomtatását, terjesztését megakadályozta, ellenben a nemzetietlen-német, pápai-szláv érdekeket istápoló művek kiadását elősegítette. Így természetesen nem jelenhetett meg a SZÉKELYEK igaz történetét feltáró mű sem, aminek magyarázatául szolgál:
2. A Magyar Tudományos Akadémia 1922.márc.6-án hozott döntése a székelyek eredetét illetően:
"Az avar, vagy más török töredék, mely a honfoglalás előtt telepedett volna le székelyföldre, valamint a gepida őslakosság/??/ azért nem lehet székely, mert ezekben a székely név eredetét meg fejteni nem lehet. A székelyeknél az őstörök, vagy ógermán nyelv nyoma sem fedezhető fel, akik a 11. században átvették a szláv keresztény szavakban gazdag finn-ugor magyar nyelvet."
Nem kétséges, hogy fenti megdöbbentő véleményt vagy történelmi analfabéták, vagy abszolút nemzetellenes lelkű és agyú egyének hozhatták, mert 1922-ben már nemcsak Lukácsy, hanem sok más jeles nemzeti lelkű történész munkája hagyta el nyomdát. E véleményen indokoltan háborodik fel egy magyar lélek annyival is inkább, mert ahány kitétele van, annyi a szarvas hiba benne:
a./ Gepida őslakosságról a Kárpát-medencében csak igen korlátolt ítélőképességű egyén beszélhet, mely az Észak-Oroszországból Ukrajnába vándorolt s ott kb. 50. évig letelepedett gótok egy csoportja volt, melyet a hunok Ukrajnából Magyarországon át Nyugatra űztek. Tehát a legjobb esetben néhány évig tartózkodtak a Kárpát-medencében, ami távolról sem jelent őslakosságot. Azonban a MTA nemzetellenes szellemét ezzel kapcsolatban azzal bizonyította be, hogy a valódi őslakosságot, a Székelyeket nem is említi. Így indokoltan lehet mondani, hogy azon luciferi elgondolásban történt, ha a székely-magyarok történelmét sikerül hamisított alakban elfogadtatni, akkor inkább sikerül a honvisszafoglaló magyarság hamis történetét is elfogadtatni..-
b./ Azt az érvet, hogy "a gepida őslakosság azért nem lehet székely, mert ezekben a székely név eredetét megfejteni nem .lehet", elfogadni nem lehet, mert ez ragyogó szőrszálhasogató semmitmondó lotyogás, mely túllép a naivitás határán is.-
c./ Azt az érvet pedig, hogy "...a 11. században átvették a szláv keresztény szavakban gazdag finn-ugor nyelvet", kimondott történeti tudatlanságnak kell minősíteni, mert azt csak a MTA tagjai nem tudták, hogy finn-ugor magyar nyelv soha nem létezett. Ez csak fiktív elképzelés. Továbbá, mert nem képzelhető el, hogy egy több mint 10.000 éves magas kultúrájú nép, egy primitív, csaknem állati színvonalon élt néptől vett volna át "szláv keresztény szavakat". De megdöbbentő a MTA fenti véleménye azért is, mert 1922-ben már nyelvészeink bebizonyították, hogy a primitív szláv nyelv vette át a magas kultúrájú magyar nyelv szavait és idomította a primitív nyelvéhez. Végül:
d./ A döntés együgyűségét árulja el az kitétel, hogy ".....a székelyeknél az őstörök, vagy ógermán nyelvek nyoma sem fedezhető fel", mert egy magas kultúr-nyelvben hogyan lehetne primitív ógermán, vagy őstörök nyelvazonosságot felfedezni, ill. megállapítani.
3. Homan Bálint v. magyar kultuszminiszter, a MTA tagja nemzetellenes szellemét egy jellemes férfinek juttatta kifejezésre, a magyar történész Ernyeynek azzal, hogy "..te engem kompromittáltál". Ezt Ernyey azon munkájára tette, amelyben megírta az igazságot és leleplezte a magyarországi svábság magyarellenes beállítottságát. E munkáját nem engedte az Egyetemi Nyomdában kinyomni, őt magát pedig nem engedte tovább előadni az Egyetemen. Ez egyben megérteti azt is, hogy Homan nemcsak kultuszminiszter, hanem akadémiai tag is lehetett a habsburgi vezetésű Magyar Tudományos Akadémián. Sőt a Horthy érában is maradt továbbra is miniszter. -" Szepessy Géza otthoni, várpalotai múzeumigazgató az egyik hozzámírt levelében többek között azt írta, hogy Homan Bálinttal együtt volt börtönben s ott Homan úgy nyilatkozott, hogy nagyon megbánta a magyarellenes tevékenységét és ott új magyar történelmet írt. Szerk."/
A MTA eddigi tevékenységét hangsúlyozottan ki kell emelni, mert azt e helyen is faj-és nemzetellenesnek, sőt faj-és nemzetárulónak kell minősíteni. annál is inkább, mert ezen még nyugati árja írók is megbotránkoztak. Ezek közül idézem:
1./ ÜXBOND kijelentéseit, melyek szerint érthetetlennek tartja hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem foglalkozott az indo-turáni és indo-skyta kérdéssel, annak ellenére, hogy KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR, ki a világ egyik legnagyobb kutató hőse, sok munda szót fedezett fel a szanszkrit nyelvben.. Még MAX MÜLLER, a Nagy Ujgúr Birodalom elméleti megteremtője is kimutatta, hogy a "munda és dravida nyelvek nem rokonok, így fennáll annak a lehetősége, hogy a munda és a magyar nyelv egymással rokon..."
2./ A MTA működését magyar vonatkozásban több helyen meglehet állapítani, mert nemcsak nemzetellenes, hanem tudománytalan is és mint ilyen a legnagyobb szégyenfoltja a magyar tudományos életnek, annál is inkább, mert a tudományos szempontok tökéletesen háttérbe szorultak elsősorban a habsburgi, majd a pángermán és pánszláv érdekekkel szemben.
E helyen Dr. Tóth Jenő esetét kell felemlíteni, aki az I. Világháború előtt hosszabb ideig élt Indiában, azt egész Ceylonig bejárva a következő fontos és meglepő felfedezéseket hozta Akadémia tudomására:
a./ India egyes néptörzseinél sok magyarhoz hasonló arctípust és népszokásokat állapított meg,-
b./ sokan még mindig abban a "törzsszövetségben" élnek mint eleink,-
c./ étkezésük hasonló: húst, sőt disznóhúst is esznek, ellentétben a mohamedán hindukkal,-
d./ kb. 1300 olyan indiai szót gyűjtött össze, melyek a magyar nyelv törzsi, családi, földrajzi, lelki és tárgyi vonatkozású szókészletével szoros kapcsolatúak.
Ezt a Tudományos Akadémia, mint minden turáni vonatkozású embertani, történeti stb. jelentést tudományos indokolás nélkül el utasította azzal, hogy a, "Turán" című folyóiratban megjelent tanulmány nyelvi problémákkal foglalkozik, "azzal pedig csak nyelvész és nem egy festőművész foglalkozzék."
Dr. Tóth elvégezte a budapesti egyetem filozófiai fakultását, mint nyelvész lépett fel, de a Tudományos Akadémia így is elutasította.
Ez a magatartás azt jelenti, miként a szumér kérdésben is tanúsított magtartásából leszűrhető, hogy az indiai-magyar rokonság, éppúgy tény mint a szumér-magyar rokonság. De jelenti azt is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia fehéren-feketén bebizonyította, hogy az idegen habsburgi, illetve a német-árja szolgálatában állott, tehát saját nemzete ellen tevékenykedett, ami egyedülálló az egész világon, mert ilyen árulást egyetlen nemzet Tudományos Akadémiája sem követett el.
FORRÁS: A NAP FIAI. 1978. Január. – Február