Szőke István Atilla

Labanc ország nem kell…

Lombos erdő ága került a parázsra,

Országunknak kincsét, csenik ládaszámra,

Nagy zsebeket tömnek a régi barátok,

S koccintanak: „Éljen a turáni átok!”

Magyar szóval lopnak, ismerős a nóta,

Ez történik mindig ősapáink óta,

Mert a labanc dőzsöl, a kuruc csak nézi,

Eltűnik az érték, eltűnik a régi.

Nekünk nem marad már semmi a hazánkból,

Kinézik a kevés falatot a szánkból,

A kuruc nem szólal, a kuruc csak nézi,

Az ártó labancot a törvény is védi.

Tíz helyébe száz jő, száz helyébe még több,

   Csak jönnek és jönnek, vigyorog az ördög,

Ellepik a földünk és szidják a népünk,

Egyenesedj, pajtás, mert különben végünk.

Gyere, kuruc testvér, csapjunk a fejükre,

Nem mondhatnak rossz szót ősi nemzetünkre,

Nem vihetnek többet, munkánk gyümölcséből,

Nem foszthatják meg a magyart, Istenétől.

Labanc ország nem kell, kuruc kell minékünk,

Ezt kívánja mindig, büszke, szabad népünk,

Labanc ország nem kell, a kuruc az álmunk,

Küldjük innen őket és lészen országunk.