KRISZTUSVÁRÁS
Közölte Tanító Béla
Szent András hava, Karácsony hava
A régi ember gondolkodásában, szakrális gyakorlatában az esztendő adventtel
kezdődött. Advent adta elejét az egyházi évnek is. A Nap ilyenkor igen
alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, a rontást hordozó sötét napok, de egyben
a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. A hajdani falu népe a
sötétség adta szorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazó rosszat a
karácsonyi készület rítusaival oldotta, zavarta el.
Az ember testéből, lelkéből, s a rábízottak sokaságából is űzte a gonoszt,
hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarata okán, hogy a jószág az istállóban,
ólban, a kert, a mező, az erdő, a vizek is épek maradjanak (mert a régiek
hitték a teremtett világ misztikus egybetartozását, hitték annak
hierarchikus rendszerét - az életet), rendezetten várják a gazdával együtt a
csodát, a Nap téli fordulatát, Fény-Krisztus születését.
A régi ember testi vágyát, az ölelés és az étvágy pirosát böjttel, sötét
öltőzettel, s ezernyi szent cselekvéssel tartotta távol, hogy lelke szűzi
fehéren izzon, hogy a születés az ő cselekvő részvételével, vele, benne
mehessen végbe.(1)
A karácsonyvárás egyik jellemző játéka volt Luca-nap hajnalán, amikor
föltámadni készül éppen a bágyadt, alig-életű Nap, a tyúkok karikában
etetése. Régi kocsikerék vagy hordó abroncsába szórta a gazdaasszony a
szemet, s az ilyenkor naphosszat káráló aprójószág, a zűrzavart kavaró
tyúksereg "dödörgővé" vált, összeszedte magát; s ráncba szedődött ezáltal a
gazda is és a rábízott mindenek.
A misztikus éjjelen, a
karácsony éjféli mise után "mártonvesszővel"
ébresztették, zavarták ki az ólból a tyúkot, s az lármázott, riadót tett:
megszületett a fény, bennünk velünk van Jézus, a gyermekisten moccanjon,
mozduljon hát a világ!
A karácsonyi ünnepkör valahány rítusát a "zárt" és "nyitott" kettőssége
jellemezte. Fény-Krisztus születését szórtságot űző, rendeződést, csöndet,
zártságot varázsló játékok előzték; a misztikus pillanatot követően pedig a
moccanást, a nekiindulást, a nyitottságot ösztönözték a rítusok. Téves tehát
- egyebek között - azt állítanunk és hinnünk, hogy a betlehemezés keresztény
szokása az egyházak ellenkezése, tiltása okán (bár az egyházak ezen
törekvése sajnos valóságos) fokozatosan kiszorult a karácsonyi ünnepkörből a
pogánynak ítélt regölés; hiszen az előbbi a születésnek "ágyazott", a
születéshez rendezte az ember lelke-kedvét, míg az utóbbi a születés utáni
"kötelező" nekündulást szorgalmazta; és mindkettőben, más-más arányban
ugyan, de megtalálható az ún. pogány elem csakúgy, mint a kozmikusan
keresztény. (Ez még akkor is így igaz, ha a bukovinai székelyek -föltehetően
az ortodox környezet hatására - karácsony vigíliáján kezdték a
betlehemjárást, s vízkeresztkor, az ortodox egyház karácsonyán fejezték be
azt. A Kárpáthaza minden vidékén advent adta a betlehemezés alkalmát.)
Az emberéletben a Nyilas időszaka a purgatóriummal, a "köztes léttel" rokon.
(Nem véletlen, hogy Alexandriai Katalin közbenjárásával a tisztítótűzből
szabadulhat meg a lélek!) A léleknek a régiek hite szerint el kell szakadnia
minden földi kötéstől - az itt maradottaknak "el kell engedniük" a Teremtőhöz
vágyakozót, hogy ahol, ahonnan jött, a "Bak nullán", a "Tejút hasadékon"
vissza tudjon térni, immáron véglegesen az Úrhoz, aki a földi élettel - a
tisztulat és a minden-boldogság okán - hatalmasan megpróbál valamennyiünket.
21. Mária bemutatása
(Asszonyunk, Mária templomba jelentése.)
"...Mert a mai napon jelentették meg elégszer ez világnak az ő szentséges
volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki
jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne.
Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jövendő vala, hogy mindez
világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek
konventében, hogy alkalmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék,
jószágokban
gyarapodnék, emberi jóerkölcsben nevelkődnék, és kézimunkát tanulni, kivel
annak utána életét keresné, és háza népét tápláló. Mindennek felette kedég,
hogy az úristennek törvényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná,
kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni és ennenmagát idvezőjteni."
(Érdy-kódex)
E régi-régi ünnepen (a Pray-kódex már 1200 táján számon tartja) ki-ki
bemutatta magát a templomban, lelkébe fogadta a zsenge Máriát, hogy méltó
legyen majd Fény-Krisztus befogadására. A nagyszombati szlovákságnál
fogadalmi ünnep e nap. Vigília böjttel, virrasztással emlékeznek meg róla; a
pestist űző, könnyező Máriáról.
22. Cecília
(Ókeresztény vértanú - 230. Az egyházi zene patrónája.)
Az Érdy-kódex szerint mennyei liliom, a megvakultaknak ura, segítője,
mennyből adatott, sötétség nélkül való; aki minden nemű lelki jóval teljes.
A szegedi néphit szerint a Holdban táncol, a zsoltárszerző Dávid hegedül
neki. Amikor a Hold megújul, mindig megújul Cecília is. Bélapátfalván
nevenapja tűzvész elleni fogadalmi ünnep.
25. Katalin
(Alexandriai Szent Katalin vértanú - 305;
Jézus, Szűzanya ösztönzésére gyűrűvel jegyezte el.)
Apja pogány király, aki csak az ?egy" Istenhez, a kereszten függőhöz
fohászkodva kap gyermekáldást - Katalinban. Katalinnak lelkére köti halála
előtt, hogy keresse őt. A lány, miután örökölte apja királyságát, lemondva
arról nyomába ered. Remete segíti ismeretéhez. Katalint a gyermek Jézus
eljegyzi álmában, amikor a lány "szeplőitől" imádsággal és böjttel, teljes
lemondással megszabadul. Házasságszerző szent; tűztől, árvíztől,
boszorkányság-tól ment meg: A szabadkai bunyevácokat a veszett kutyától,
nehéz álomtól és a hegyindulástól oltalmazza, az ottani magyaroktól távol
tartja az árvizet, elűzi a szorongást okozó gonosz lelket tőlük; s távol
tartja az elemésztő tüzet a testtől és a hajléktól egyaránt. Ha valaki
imádsággal fordult hozzá, elhalt szerettét megszabadította a tisztítótűzből.
Katalin okossága miatt diákok, tudósok, egyetemek, vértanúsága egyik
eszköze, a kerék miatt pedig kerékgyártók, molnárok, fazekasok, szövőlányok
védőszentje; de ő "vigyáz" a bányászokra, néhol a szűcsökre és a halászokra
is. Istápolója ő a szegényeknek ügyefogyottaknak, az árváknak, a vándoroknak
és az idegeneknek is.
Neve ünnepén az újkígyósiak meggyfa gallyakat tesznek egy vízzel telt
edénybe hogy azok karácsonyra kizöldüljenek. Másutt kilenc különböző fáról
törnek-bimbó ágat, ha ezek kihajtanak szentestére, a család nagylánya
hamarosan férjet talál Szendrőn azt tartják, hogy csak a szűzlány ága bont
virágot. Katalin az új borral kezdődő zajos kisfarsang zárónapja.
Névünnepe után a régiségben sem lakodalmat, sem mulatságot nem tartottak
nagyfarsangig.
A csanádapácaiak szerint "ha Katalin kopog, karácsony locsog."
30. András
(Apostol, Péter bátyja, x formájú kereszten szenvedett vértanúhalált,
a róla elnevezett andráskereszten; Fülöppel együtt Szkítiában térít;
zománcképe ott van a Szent Koronán.)
Napja, az adventnek, illetve az egyházi évnek kezdete, a téli napforduló
időszakába esik: a bűbájosság, az eladó lányok szerelmi varázslatának
időszaka veszi kezdetét ekkor. A muzsikálásnak megálljt int: "András zárja a
hegedűt." Ilyenkor kezdődnek a disznótorok.
Csakúgy, mint Katalin ő is házasságszerző szent. Baján azt tartották, hogy
az a lány, aki meg akarja látni jövendőbelijét, az Andráskor böjtöljön,
lefekvés előtt mondjon el három Miatyánkot és Üdvözlégyet, este a feje alá
férfiruhát tegyen. Az erdélyi Mezőpanitban egész napos böjtöt tart a lány,
este az udvaron kötényébe szedi a csillagokat (miközben visszafelé számol
tíztől egyig tízszer; ugyanazt a csillagot kétszer nem szabad leszednie. A
csillagokat a kötényéből az ágyba önti, s éjszaka megálmodja a vőlegényét.
Palóc vidéken almát rejtettek az eresz alá, Borbála napján megfordították, s
karácsony-kor magukkal vitték az éjféli misére; lassan mentek vele, és aki
ilyenkor megszólította az almát vivő eladólányt, annak a fia vagy rokona
lett a vőlegény. (2)
A damóci görögkatolikusok az András nevűek ablakába búzaszemeket szórtak
("andráshányás"). Érsekvadkerten a termékenységvarázsló "aprószentek"
vesszőket ilyenkor szedik a határban. Moldvában András napján összekötötték
az ollót, mert ezzel a farkas száját tették bénává; hogy András "ne osszon
farkast a juhoknak" - ünnepét dologtiltó napként ülték meg. Somoskán e napon
nem fontak. Gajnácsnán fokhagymával kenték meg a kaput és az ajtót; és nem
seprűvel, hanem kapcával söpörtek. Klézsén fokhagymával keresztezték meg a
házon, az istállón az ajtót és az ablakot.
András lovát pünkösdi köszöntőink emlegetik. Nem elképzelhetetlen, hogy
lelkünk andrási gebesovány táltoslova az esztendő körében szemben lévő
mágikus rózsaparazsától kap erőre; pünkösd pirosától!
(A pünkösdi kántálásban Andrást kérleljük, hogy "mohó" lova el ne tapossa a
pünkösdi rózsát.)
DECEMBER, KARÁCSONY HAVA
3. Xavéri Ferenc
(A Jézus Társaság talán leghíresebb tagja.
Távol-Keleten térít; 1506-1552.)
A Xavér képet, amely az oberburgi csodatévő Xavér kép másolata, az
eredetihez hozzáérintve osztogatták a hívőknek. A haldoklók és a járványtól
fenyegetettek találták a legnagyobb megnyugvásukat e képben. Xavér olaja
pedig népszerű szentelmény volt.
A vízibetegségben szenvedők gyógyultak meg tőle. Xavér gyűrűje minden háznál
kéznél volt, főleg vajúdó asszonyok húzták az ujjukra. Kultuszához hozzá
tartozott a szokott kilenced mellett a tíz vasárnapi vagy tíz pénteki
ájtatosság (tíz esztendőt töltött a pogányok között).
Szigetközben: "Disznóölő Szent Ferenc", Székesfehérváron: "Disznóvágó Szent
Ferenc".
4. Borbála
(Ókeresztény vértanú - 306.)
Egyike a magyar középkor és a barokk világ legtiszteltebb szentjeinek, s
máig legkedvesebbje asszonyi keresztneveinknek. Legendájában, amelyről az
Érdy-kódex tudósít, pogány apja toronyba záratja, mert félti okos, szép
lányát a kereszténységtől. Ő mégis, ott is kereszténnyé válik. Menekülnie
kell, vad pásztorok fogják el, s apja kiszolgáltatja a császárnak, aki
kegyetlenül megkínozza. A halálos ítéletet apja hajtja végre. A megkínzott
szűz fejére Krisztus a paradicsom virágaiból font koszorút tett: a gyógyulás
és a misztikus egyesülés koszorúját. "Éva lányai" földi vőlegényhez kérik
Borbála segítségét. Sok helyütt cseresznyeágat tesznek vízbe, ha karácsonyig
kizöldül, hamarosan férjhez mennek. Az eleki német lányok egyszál ingbe,
mezítláb mennek ki a kertbe gyümölcsfagallyért.
Budaörsön azt tartják, ha karácsony éjfélig kihajt a vízbetett ág - jó
termés várható. Tésen egy tányér közepébe poharat állítanak, és
búzaszemekkel rakják körül; szorgalmasan locsolják, s amikor növekedésükben
a kikelt szálak túlhaladják a pohár peremét, akkor a pohár magasságára
visszavágják azokat. Karácsony este a pohár köré fenyőgallyat tesznek és
szentelt olajat öntenek a pohárba; az olajba lámpabelet áztatnak, ezt éjféli
mise után meggyújtják és csak vízkereszt napján oltják el. Nagykanizsán és
Légrádon e nap a "Kiskarácsony" - régen munkaszünetet tartottak és
templomoztak. A toronyba zárt Borbála a kétablakú toronyra egy harmadikat is
vágatott, hogy a három ablak a Szentháromságra emlékeztesse. Borbálával az
esztendő körében szemben lévő Szentháromság (Szentháromság vasárnap, a
pünkösd utáni első vasárnap!) erejét kérte és kapta a sötét napok fogságától
testében és lelkében didergő régi ember.
6. Miklós
(A kis-ázsiai Myra szent püspöke; a IV. században élt.)
Érdy-kódexben található legendájában gazdag szüleit döghalál ragadta el, ő
minden örökségét a szegények között osztotta szét. Egy elszegényedett
nemesember három lányát ablakon át bedobott, keszkenőbe kötött
aranyszálakkal mentette meg a feslett élettől. A tengeren hirtelen támadt
vihart imádságával csendesítette le; halott hajósmestert támasztott életre;
hajósoktól búzát szerzett éhező városának; halálraítélt ifjakat mentett meg
a pusztulástól.
Ő a házasság és az anyaság oltalmazója, a gyermekek nagy barátja. Ünnepe a
karácsony vigíliája, annak előjátéka. Patrónusa a gabonakereskedőknek,
ügyvédeknek, patikusoknak, olajárusoknak, halászoknak, vízimolnároknak,
hídépítőknek, raboknak, zarándokoknak, eladólányoknak, diákoknak, céheknek
és még számos más közösségnek. Középkori ábrázolásain fehér köpenyben
jelenik meg, a zártság (+) és a nyitottság , a születés varázslás és a fény
kiáradásának képleteivel. Miklós a megáldója a vízi közlekedésnek is.
Gonoszűző.
"Szent Miklós pénzé"-nek nevezik a megvásárolt jószágra, portékára adott
foglalót, amelyet rendszerint áldomásra költöttek el; megitták "Szent Miklós
poharát". Selmecbányán a bányászok patrónusa (a bányamély és a sötét napok
időszaka analóg egymással!). Névünnepén, illetve annak vigíliáján a
régiségben "Miklóst jártak". A gyermekpüspök (néhol krampusz és egyéb
szereplők
kíséretében) betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak: "vizsgáztat",
"gyóntat", imádkoztat, majd jutalmaz vagy virgáccsal fenyít (e játék főleg
németlakta vidékeinkre volt jellemző). Dunántúlon a "láncos Miklós" éktelen
zajjal vonult végig a falun, hogy távol tartsa a gonoszt. Csepregen a
régiségben hosszú láncot csörgetett, megverte vele a járókelőket is. Vépen a
tollfosztókat látogatta különös kedvvel, ördögnek öltözött legény kísérte
négykézláb járva; ijesztgette a lányokat, gyerekeket, néha fához, kútágashoz
kötözte őket. Ipolycsekén estéjén, de már egy-két nappal előtte is legények
csapata maskarába öltözve járta végig a falut, látogatta a fonóházakat,
tréfásan gyóntatta a lányokat. A görögkatolikus lányok Miklós napjának
előestéjén fölmentek a templomtoronyba, háromszor ráütöttek a harangra -
eképpen varázsolva a kérőt. A szlovák lányok forráskútnál kértek maguknak
vőlegényt.
Az a Mikulás-szokás, amikor a gyermek "kitett" lábbelijébe ajándékot
tesznek, évszázados csupán.
A Szentháromság Miklós ünnepén is - az esztendő "szembe-pontjáról" -
megidéződik. Az Érdy-kódex őrizte meg ennek legendáját. Az eretnekeknek úgy
"bizonyítja" a Szentháromság titkát, hogy fölkap és megüt egy téglát: "ottan
tűz származék belőle és víz, marada csak az sár az ő kezében. És mondá: Íme
látod, hogy miképpen három állat vagyon ez teremtett állatban és egy tégla,
azonképpen három személyek vannak és egy istenség ő állatjában az
Szentháromságban."
7. Ambrus
(Ágoston mellett a leghíresebb egyházatya, 397.)
Legendájában az alvó, még gyermek Ambrus nyitott szája köré egy raj méh
szállott, majd onnan az égbe emelkedett. A méhesgazdák és a mézesbábosok
védőszentje. Ambrus égbeemelő méhei ("Jézus állatkái") csakúgy a fény
születését "sürgetik", miképpen az "andráshányás" búzaszemei ("Mag, mag
búzamag, benne aluszik a Nap"), a lucabúza, s a Karácsonyi búzaszalma
sáraranya.
8. Szeplőtelen Fogantatás
(Asszonyunk, Máriának foganata.)
Máriát kiválasztottsága folytán nem terheli az eredeti bűn, mint minden más
anya szülöttjét. A kereszténység egyik legmisztikusabb ünnepe; nyugati
legendájában király származású magyar pap ez ünnep szerzője, kultusza
Magyarországról terjed nyugat felé Göcsejben: "Eketiltó Boldogasszony";
országszerte a középkortól a legnagyobb Mária ünnepek egyike. A palóc házak
mestergerendáit középen alátámasztó, a mennyezetet tartó oszlop neve
"boldoganya", vagy "Boldogasszony fája". Mária patyolattisztasága az egek
tartóoszlopa. A régiségben palócok ez oszlopot körben állva várták és
köszöntötték a fölkelő Napot, aki mindeneknek, minden nap hajnalán új életet
ad. A Szeplőtelen Fogantatás oszlop a Szentháromság szobrokkal együtt egyik
meghatározója barokk városképeinknek, de falvaink jó részében is
föllelhetők. Győrben "Hab Mária" fehérre festett XVIII. századi kőszoba áll.
A néphit szerint a nagy. árvízkor, amikor a hullámok már a karmelita
kolostor falait mosták, Mária leszállott az égből, az áradat közepére, és
megállást, visszahúzódást parancsolt a víznek. Szeged alsóvárosi templomába
régen úgy mentek be az emberek, hogy a legendás Mária-szobrot megkerülték,
és egy fohászkodás idejére megállottak előtte. A matyó cselédek régebben
Mezőkövesdről Mátraverebélyig hajadonfővel és gyalog tették meg az utat ezen
az ünnepen. Felvidék magyarjai, de a katolikus szlovákok is az ötvenes évek
debrődi Máriajelenése után, december 8-án, ha nagy hó esett is, évekig
processzióval keresték föl a jelenés helyét a középkori Szent László templom
romjait. A templom előtt a három hárs őrizte Szent László forrásnál,
amelynek vizét kősziklából fakasztotta régi királyunk táltos lova: a fánál,
a kőnél, a forrásnál Felvidék buzgó népe régi módon, de új hittel
szertartást tett.
13. Luca
(Ókeresztény szűz, 310.)
A magyar néphagyomány egyik legjelesebb alakja. December 13. a
Gergely-naptár (1582) életbe lépte előtt az esztendő legrövidebb,
legsötétebb napjának számított, s egyben a téli napforduló kezdő napja volt.
Innen a Luca-napi termékenységvarázsló játékok, egyebek között a "kotyulás"
is. ("Szent Lucának 72 híres napja a napot rövidre szabja" - mondogatták
Szegeden és Szentbalázson.)
Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is.
Tele van asszonyi kezdeményezésekkel, változatos tilalmakkal, amelyek
következménye az egész évre kihat. Időszakában, "holdudvarán" a
leghosszabbak az éjszakák: a gonoszok, bűbájosok, a rontások ideje ez. A
középkori Európában a nép hitében, tudatában az oltáron tisztelt Luca
mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: lucapuca, Luca,
lucaasszony a neve. Kísértetszerű jelenség, mindenekelőtt az ember rontására
törekszik.
Egyes vidékeken a zöld ág sarjasztása e napon kezdődött. Ebben Luca, mint
jézus menyasszonya házasságszerző szerepű. Hercegszántó sokác szokásában a
kislányok hajukba font virágkoszorúval jártak, szűzséget varázsolva Luca és
karácsony között az iskolába; régebben a nagylányok is viselték e koszorút.
Kiskunmajsán a "lucapogácsába" gyűrűt sütöttek, ha az eladólány találta meg,
rövidesen férjhez ment.
Az ország különböző vidékén e napon készítették a "lucakalendáriumot", s
ekkor kezdték el a lucaszék építését is, amelynek karácsonyig kellett
elkészülnie, s aki arra éjféli misén fölállt, meglátta a pap szoknyája után
kapkodó ördögöt, a falu boszorkányát; a lucaszék készítésével rendezett
ember megláthatta a készületlen szórt, rontást idéző másikat. Szeged
környékén a lucapogácsát jó sok zsírral készítették, sütés előtt apró
tollakat szúrtak bele, minden családtag számára külön-külön. Akié sütés
közben elégett, az hamarosan meghalt. Néhol úgy tartották, hogy ilyenkor a
halottak hazajönnek pogácsalakomára, s meg lehet tudni tőlük, hogy ki lesz a
család következő halottja. A lucanapi harangszó a leskelődő gonoszt zavarta
el.
E napon kezdték sarjasztatni a lucabúzát.
A Galga-mentén eladó lány cserép földbe csigavonalban szórta a magokat (a
férj után sóvárgó lány szűzi "mag-akarása" adta eredését, a varázsos
zöldülést). Tápén azt mondták a lucabúzáról: "néköm kinyerem, jószágomnak
legelője, zöld mezeje". Ha szára hosszúra nőtt, jó szalmás termést vártak;
világoskék szalaggal kötötték át. Karácsonykor az asszonyok az oltárt
öltöztették vele, karácsonyfa alá is lucabúza került, s vacsorakor közepébe
szentelt gyertyát téve az asztalra.
Luca napján az ország számos vidékén asszonyt nem engedtek be a házba, se
rokont, se szomszédot; nem adtak kölcsön semmit; az aprójószágot pedig
abroncskarikába, vagy az udvar közepére karcolt körbe szórt maggal etették.
Varrni tilos volt, mert bevarrták volna a tyúkok tojókáját; annak
megnyitására babot fejtettek. Őrségben fűzfavesszőből "suprát" fontak, s
azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget,
mértékletességet kívántak neki. Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény,
derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel vagy
szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen -
a nyúl a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője). Kopogtatás nélkül
lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi fehér lúdszárnnyal
(angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a
sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal, és hátrafelé lépegetve némán
távozott. Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.
21. Tamás
(A hitetlenkedő apostol.)
Hajdani magyar szólás: "Szent Tamás szolgája vagyok", vagyis akkor hiszem,
ha látom, ha megtapasztalhatom, mint hajdan Tamás a feltámadt Krisztus
sebeit. A hagyomány szerint pünkösd után Krisztus személyesen is megjelent
neki, és Indiába, az ottani királyhoz küldötte, aki éppen ácsmestert
keresett palotaépítéshez. A király tiszttartója és az apostol csodálatosan
egymásra talált. Ácsok, építészek védőszentje. Házasságszerző szent.
Békéscsabán a szlovák lányok vállukkal rázzák a sövénykerítést: amerről
kutyaugatást hallanak, onnan jön a kérő. Göcsejben azt tartják, aki napján
disznót öl minden évben kell e napon ölnie, mert különben Tamás öl. Az e
napon ölt disznó háját benedekhagymával és lasztikomgyökérrel összekeverve
betegségre használják. A karácsonyi ételeket e napon szentelik.
A disznóval a régi ember az "öreget", az elmúlt esztendőt ölte meg önmagában
is: áldozott, innen a tor, az ünnepi lakoma. Minden esztendőben kétszer
tette ezt: a fény születése előtt, s farsangkor a mindenek megújulását
előzően.
24. Ádám, Éva bűnbeesése
Ádám és Éva bűnétől a közénk születő Isten vált meg bennünket, újra meg újra
minden esztendő karácsonyán.
A szakrális év legsötétebb napja. Bűnbánat és szigorú böjt jellemezte; de e
napra esett a születés előkészülete is, a Fény-Krisztust varázsló játékok
garmada (lásd, "karácsony"-nál).
Advent
(A hajdan Szent Mártonnal kezdődő "várakozás"
napjainkra négy hétre szűkült.)
A falu népe ilyenkor a zajos mulatságoktól is tartózkodott, csak a
disznótorok szertartásos és egyben családias hangulatában oldódott egy
csöppet fel; muzsika itt sem volt, legföljebb a duda szólt, amely
ráncbaszedő mágikus hangszernek számított. Íme a ráncbaszedés egyik
története: ?A balta a zustor meg a duda mindig a kanászná vót. Mer nemcsak a
pajtásokat, hanem a disznókat is dudaszóvá kellett tartani. Dudaszó mellett
jobban elvótak, a kanok nem nyugtalankodtak .Az én vilkei falkámba hét kan
vót... Egyik vadabb vót, mint a másik. Az idegen, úrféle embernek
nekimentek. Még egymás bélit is kieresztétték vóna, ha agyaraikat
harapófogóvá lenem törtük vóna. Mikor oszt kijátottam nekik: prr kanikám,
prr, prr főmérgesettek, tajtékot hánytak. Úgy híttuk ezt: kanodagasztás. De
a dudaszóra mingyá lecsendesedtek . ." (4)
Szentséges ízét az adventnak a hajnali mise (aranyos mise, roráté) adta meg.
Nagyzsámon adventben a gyermekek hajnali harangszóval kelnek, és házról
házra járva csengővel és énekszóval költögetik a híveket. Csíkban régebben
betlehemes játék volt a hajnali misén; onnan indultak a házakhoz
betlehemezni. Számos erdélyi magyar helyen azt tartják, hogy a roráté alatt
be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert a
boszorkányok harangozás elől házakba, ólakba menekülnek Főleg a teheneket
rontották meg. Az alföldi falvakban, ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy
mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, minél előbb férjet édesgessen
magához. Máshol első hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány
a harang köteléből kis darabot igyekszik szakítani és azt a
hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor majd sok
kérője legyen.
Advent első vasárnapján koszorút készítenek; szerkezete kör és kereszt, a
kereszt közepén csipkebogyó jelöli a mágikus pontot, ahol Isten belép a
világunkba; a kereszt négy végén (ahol ezek az örökzölddel öltöztetett kört
metszik) egy-egy méhviasz gyertya áll; advent minden vasárnapján
meggyújtanak belőlük egyet; eggyel mindig több gyertya ég. Sok helyen a
karácsonyfa alá teszik. (5)
Palócvidéken és a Galga-mentén adventon "Szentcsaládot" jártak. Az ünnep
előtt kilenc nappal kilenc család összeállt és minden este más-más családnál
tartottak énekes, imádságos áhítatot. A Szent Család képét vagy
szoboralakjait vitték magukkal, s ezek mindig az áhítatnak helyet adó
családnál "háltak" - a régiek hite szerint áldást adva a ház népének és
mindegy jószágának.
