Kitörés Budáról, 1945 február 11.

            1945 február 11-én  a szovjet csapatok által bekerített, katlanba zárt magyar és német csapatok Budán, a királyi vár területén gyülekeztek. A megadás és hadifogság helyett a KITÖRÉST választották a szovjet csapatok halálos gyűrűjéből.  Mint ismeretes, az Olasz fasoron (ma Szilágyi Erzsébet)  keresztül tervezték a kitörést, melynek előkészítéséről és időpontjáról a szovjetnek 'biztos' értesülései voltak. Hogy kik voltak az árulók azt a mai napig sem tudjuk.  Valószínű, hogy azok is ott estek el az ádáz küzdelemben. 53 napig folyt a harc Budapest

bevételéért.

             Malinovszkij marsall  túlnyomórészt színtiszta szovjet csapatokkal ostromolt.  Minden dicsőséget magának követelt. Ezért román csapatok nem vettek részt az ostromban.  Budapestet 70 000 katona védte, azaz 37 000 magyar és 33 000 német katona.  A Kitörés, amely 20.00 órakor kezdődött vérbe fulladt. A várakozó szovjet egységek borzalmas vérfürdőt rendeztek. 1945 február 11-én és azután, mindössze 785 katonának sikerült elérnie Zsámbék-Mány környékén a saját vonalakat. 740 német és 45 magyar katona.

            Ezekben a sorokban csupán  megemlékezünk azokról a drámai napokról, amikor - 61 évvel ezelőtt - lángokban állt Budapest.  A védők bátran, vitézül harcoltak, jóllehet voltak olyanok is, akik megszöktek sőt, átmentek az ellenséghez.  A szovjet egységeknek minden tégláért meg kellett küzdeniük, mialatt óriási

veszteségeket szenvedtek.

            Amikor már kilátástalan volt a menekülés vagy a további harc, sokan az öngyilkosságot választották szovjet hadifogság helyett.  Különösen vonatkozott ez a német főtisztekre. Az ostrom alatt, főleg annak utolsó szakaszában, Budapest lakossága éhezett és vízellátás hiányában szenvedett. A nélkülözések minden formájában osztozott úgy a lakosság, mint a védő alakulatok. Az óvóhelyek és a pincék nyújtották a legfőbb menedéket a polgári lakosságnak, ahol összezsúfolódva legalább a hideg ellen tudtak valahogyan védekezni.

            Külön fejezet illeti a sebesülteket - a civileket és katonákat egyaránt - akik a rögtönözött kórházakban egymás hegyén hátán feküdtek. Ezrével haltak meg átélve a borzalmak borzalmát.       

            Az ádáz és könyörtelen küzdelemben a sokszoros túlerővel támadó szovjet csapatok, bőven ellátva élelemmel és hadianyaggal, 1945 február első felében felmorzsolták a védők ellenállását. Az utóbbiak már semmiféle ellátást sem kaptak.  Lőszerből és hadianyag híján kényszerültek a kitörésre, mert megadni nem akarták

magukat.

            Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Szövetségesek - 1943 januárjában - Casablankában, 'FÖLTÉTEL NÉLKÜLI KAPITULÁCIÓBAN'  határozták meg a háború

befejezését. Ezen nyilatkozat, melynek szerzői Churchill és Roosvelt voltak, legalább egy évvel meghosszabította a háborút.  E deklarációhoz a szovjet is csatlakozott.

            A budapesti katlancsatának egyik fejezetéhez tartozik a 'HADAPRÓD ISKOLÁSOK' részvétele a harcokban.  Mindannyian önként jelentkezők voltak.  Legtöbbjük, 14-18 évesek, kisebb csoportokban, honvéd alakulatokhoz voltak beosztva. Sokan közülük hősi halált haltak.

            Aztán az EGYETEMI ROHAMZÁSZLÓALJ is kivette részét a védelmi harcokban. Hősies kiállásukat még a szovjet is elismerte.

            A budapesti harcok részletei ma már köztudottak.  Számos könyv örökíti meg az eseményeket.  E rövid emlékeztetőben mindössze tisztelegni óhajtunk azok előtt, akik hősi halált haltak s azok előtt, akik átélték az ostromot, mint katonák. Ma már 'öreg harcosok' de ismét gyülekeznek majd a várban február 11-én.  

            Nem 'kitörni' készülnek, mint 61 évvel ezelőtt, hanem átadni az utókornak a 'kardot', amelyet forgatva 53 napig - becsülettel és vitézül - harcoltak Budapest védelmében.

            Malinovszkij seregei 1945 február 13-án minden további ellenállást leküzdöttek. A 'Duna Gyöngye', BUDAPEST, meggyötörve, megalázva feküdt a győztes hódítók lábai előtt !  A Szabadság téren emelt szovjet obeliszk, vörös csillagja arannyal átfestve, nemcsak Budapest, hanem egész Magyarország leigázását jelképezi, 1945-től - 1991-ig, amikor elhagyták az országot.

            Azóta eltelt 16 esztendő több, mint feljogosítás arra, hogy helyébe rakjuk le a MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉG SZOBRÁNAK ALAPKÖVÉT.

Szarvas József

London

2006 február.