BOTOS LÁSZLÓ
KELET-MAGYARORSZÁG, (ERDÉLY) ELRABLÁSA
Az egyetlen magyar vasútvonal, amely észak-dél irányban haladt, a keleti határ vonalán, Erdélyben épült. A trianoni döntéskor, amikor Rumániának adományozták ezt a vasútvonalat, figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy ezt a vasutat magyarok építették, saját területükön, ezért központi magyar területeken haladt át. A nyilvánvaló következmény pedig az volt, hogy a trianoni határ mélyen belevág a magyar nyelvterületbe.
Még mielőtt részletesebben elemeznénk e kérdést, be kell mutatnom a többségi uralom lényegét, amelyet az első világháború után többször is alkalmaztak új határok megállapításánál.
A többségi uralom abban nyilvánult meg, hogy a többségi nép megkapta, uralta azt a területet, ahol élt. Gyakran ez igazságtalanságot okozott, mert volt olyan, egységes területen élő, és számottevő kisebbség, amely más nemzet uralma alá került, csupán azért, mert azok a győztesek oldalán álltak, vagy harcoltak. Ez a tanulmány nem keres, de nem is tud magyarázatot adni erre az égbekiáltóan igazságtalan megoldásra, amit a problémák örök megszüntetéséhez vezető útnak neveztek. Vegyesen lakott területen ezt a megoldást egyes esetekben talán lehet alkalmaznunk, de általánosságban ez nem igazságos megoldás. Ha húzunk egy egyenes vonalat Danzig-tól Trieste-ig, akkor látni fogjuk, hogy e vonaltól keletre nem találunk az első világháború idejében azonos nyelvű lakosságot, mivel a történelmi események összekeverték a térség lakosságát.
A. PARTIUM
Török Sándor kimutatása szerint, a Partium lakosságának 62.2% magyar volt. Ezért nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy ez magyar terület, és ezen az alapon jogosan követelhetjük vissza, mert az oláh, a második számbeli etnik csoport, csak 32.8%.[1]
A Partium az erdélyi fejedelemség után, a XVI. és a XVII. századokban alakult, a Tiszától keletre eső megyékből, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros, a Körös, a Karán-sebes területekkel, Arad, Zilah, Lugos és Zaránd városokkal. Állandó területhozzáadással (1792, 1832, 1836, 1848, és 1877 folyamán) az egykori erdélyi területekkel: Arad, Szilágy, Szolnok, Doboka és Hunyad megyékkel egészült ki a Partium végleges formában.
A XIX. században, minden nagyobb európai nemzet jelentős számarányú kisebbséget foglalt magába. Meg kell ismételnem a kijelentést, hogy a Trianon által létrehozott utód-államok nem előzőleg saját birtoklású területeik visszaszerzésével alakultak, hanem olyan területek elcsatolásával, amelyek Magyarország szuverén államát képezték több mint egy évezreden át. A Versailles-i és a Trianon-i Békeparancs az első világháború után olyan mélyen szántó döntést jelentett Közép-Európában, hogy következtében Magyarország egy teljesen nemzeti állam lett, Ausztriának pedig csak az Őrségen maradt idegen nemzetiségű lakosa, magyar, horvát és tót. Ausztria többségi lakosainak számaránya 92.1%, Magyarországé 86.8%. Az újonnan alakult Csehszlovákiában a többségi lakosság száma 49%, Lengyelországban 68.9%. Rumániában az oláhok száma 65%. Oroszországban az oroszok száma 51%, Szerbiában a rácoké 37%. A vegyes lakosságú Partium területén, ahol az összlakosság száma 716 000, a magyarok százalékaránya 62%, ugyanakkor az oláhoké 32%. Ezért semmi kétség afelől, hogy ki képviselte itt a többséget.
A Partium értelmiségi lakosai a városokban éltek. A falvak népeit lekötötte a földművelés, az erdészet és a helyi kisipari foglalkozottság. A tisztviselőknek, a szellemi foglalkozásúaknak szükségük volt a közigazgatás nyelvének tökéletes ismeretére. Ahhoz, hogy sikert érjenek el, szükséges volt a jó iskolavégzettség, a törvények ismerete és a politikai jártasság. Ezt megtalálták a városi életben. A városok lakossága kivéve a szász városokat, mind teljesen magyar volt. A parasztság és a pásztornép, ha hiányolta is mindezt, ez nem jelentett hátrányt a mindennapi életükben.
Török Sándor ismertetése után megpróbálom meghatározni Kelet-Magyarország néprajzi határait, azokon a területeken, ahol a kisebbségek élnek. Nem elégséges csak megállapítani az ő egynemű nyelvterületük határát, meg kell vizsgálni a szóban forgó terület népének a számarányait is; másszóval meghatározni, hogy a vegyes területeken melyik nép van többségben.
Erdélyben és a hét vármegyében, amely a Partiumot képezi, három történelmi nép létezik. A magyar volt az első. Második a székely és harmadik a szász nép. E sorrendet tükrözi számarányuk is. (Török, 273)
A magyarok száma 1910-ben
magyar
I. A kelet-magyarországi területeken: (Partium és Bánát) 747 252
II. A Székelyföldön: 502 030
III. Erdély többi részén: 416 187
Rumániához került összesen: 1 665 469
Ebből: magyar rumán
I.a. A Partium magyar többségű és a Bánát német és
magyar többségű területén: 648 125
I.b. A Partium és a Bánát rumán többségű területén: 99 127
II.a. A Székelyföld magyar többségű területén: 498 326
II.b. A Székelyföld peremének néhány nem magyar
többségű községében 3 704
III.a. Az erdélyi nem székely megyéknek a Székelyföldhöz
közvetlenül csatlakozó magyar nyelvterületein: 42 193
III.b. Az erdélyi nem székely megyéknek a Partium és a
Székelyföld között elterülő magyar jellegű nyelv-
területén: 230 033
szász és rumán
III.c. Erdély rumán és szász többségű területén: 143 961
magyar többségű területén összesen: 1 418 677
rumán többségű területén összesen: 246 792
A következőkben bemutatom a Partium-i városok nemzeti megosztásának táblázatát, az 1910-es népszámlálás szerint.
Város |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
Szatmárnémeti |
32 563 |
594 |
820 |
174 |
|
Nagybánya |
9 992 |
175 |
2 677 |
33 |
|
Felsőbánya |
4 149 |
19 |
230 |
24 |
|
Máramarossziget |
17 389 |
1 181 |
1 764 |
498 |
|
Nagykároly |
15 636 |
63 |
198 |
27 |
|
Szilágysomlyó |
6 030 |
20 |
759 |
76 |
|
Zilah |
7 389 |
18 |
449 |
29 |
|
Nagyvárad |
56 527 |
1 098 |
2 870 |
539 |
|
Összesen : 164 010 |
149 675 |
3 168 |
9 767 |
1 400 |
|
|
91.3% |
1.9% |
5.9% |
0.9% |
A városi lakosság létszámához most adjuk hozzá a járásszékhelyeket, az egykori mezővárosokat, azzal a céllal, hogy a vidéki értelmiséget a járási közigazgatásban, közoktatásban foglalkozókat egyesíthessük, bele számolva a nagyszámú földművességet, akkor ez a helyzet alakul ki.
Város |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
Halmi |
3 371 |
51 |
19 |
14 |
|
Túrterebes |
3 774 |
5 |
10 |
3 |
|
Szinérváralja |
1 942 |
2 |
118 |
0 |
|
Avasújváros |
2 542 |
57 |
2 451 |
6 |
|
Erdőd |
3 434 |
35 |
133 |
0 |
|
Tasnád |
4 763 |
26 |
236 |
5 |
|
Szilágycseh |
3 221 |
6 |
202 |
17 |
|
Zsibó |
2 481 |
20 |
532 |
14 |
|
Kraszna |
3 790 |
4 |
90 |
0 |
|
Érmihályfalva |
6 231 |
5 |
13 |
6 |
|
Székelyhíd |
5 235 |
19 |
15 |
10 |
|
Bihardiószeg |
6 206 |
2 |
59 |
2 |
|
Margitta |
5 329 |
30 |
264 |
53 |
|
Szalárd |
2 349 |
3 |
45 |
7 |
|
Bihar |
3 021 |
3 |
1 |
2 |
|
Élesd |
2 175 |
36 |
112 |
14 |
|
Összesen: |
59 864 |
304 |
4 300 |
153 |
|
A városok lakosságával együtt: |
209 539 |
3 472 |
14 067 |
1 553 |
|
|
91.7% |
1.5% |
6.1% |
0.7% |
Mivel a Partium lakosságának a százalékos kimutatása 91.7%-os magyar többséget mutat, ezért semmi kétség nem lehet ennek jogos hovatartozásáról!
A Partium következő nyelvterülete Nagyszalonta és Tenke vidéke. Itt az összlakosság száma 49 534, ebből 41 736 magyar, vagyis 84.2%, míg a rumánok száma 7026, ami 14.2%.
Város |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
Nagyszalonta |
15 206 |
41 |
650 |
46 |
|
Tenke |
3 388 |
6 |
448 |
15 |
|
Összesen |
18 594 |
47 |
1 098 |
61 |
|
|
94.0% |
0.2% |
5.5% |
0.3% |
Az Alföld magyar nyelv területének román uralom alá került harmadik nyúlványa Arad környéke. A Budapest-Békéscsaba-Arad vasútvonal és az Orosháza-Magyarpécska-Arad vasútvonal e magyar vidék két jellegzetessége a térképen, bár a nyelvhatár mindkét vonalat átlépi, sőt Marostól délre a Bánátban Majláthfalváig terjed. Az Alföldnek a törököktől egykor elpusztított részén járunk itt, tehát olyan földön, ahol az egymástól viszonylag távol fölépített nagylélekszámú községek között tanyákban és majorokban él a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság nem lebecsülendő hányada. A közigazgatás a tanyacsoportokat, mint külterületeket a szomszédos községekkel egyesítette. Miután Arad környékén és a Bánátban gyakran előfordul az, hogy község nagyságú X nemzetiségű majort Y nemzetiségű faluhoz csatoltak, mi a külterületeket is külön vizsgálat tárgyává tettük, és ahol a nyelvhatár a belterület és a külterület között halad, ott az illető majort elcsatoltuk községétől. Így jártunk el Kürtös esetében is, ahol a vasút és a magyar határ közötti erősen magyar többségű tanyavilágot a vasúttól keletre települt román lakosságú falutól elválasztottuk.
Arad és Csanád megye a Bánát tőszomszédságában olyan táj, melynek etnikumát az őslakos, de a török századok alatt megfogyatkozott magyarok mellett részben természetes úton bevándorolt magyarok és románok, részben betelepített németek és szlovákok alkotják. A XVIII. században ideszállásolt, de később Oroszországba vándorolt, menekült szerbekből is maradtak rajta töredékek. A bevándorlások és telepítések a tárgyalt magyar nyelvterület lakosságának összetételében is érezhetőek, bár a magyar többség erősebb itt, (69.3%) s a románok aránya lényegesen kisebb, (18.8%) mint a Partium nagy, északkeleti területén. Arad város polgári lakosságából magyar 45 161, (74.1%); német 4025, (6.6%); román, 9.466, (15.5%); egyéb 2.317, (3.8%). A romániai Bánát északnyugati csücske a magyar nyelvterület két községét foglalja magában: Porgányt és Pusztakeresztúrt, összesen 90.0% magyar lakossal.[2] (A falu kisebbségeinek megosztása a Partiumban, magyar nyelvterületen, megtalálható a B függelék-ben.)
B. AZ ERDÉLYI MAGYAR NYELVTERÜLETEK.
Erdély magyar nyelvterületeit elhelyezkedésük szerint, három csoportba kell osztanunk.
1. Belső-Erdély magyar többségű terület.
2. Színmagyar terület Székelyföld és az északon és délen hozzácsatlakozó magyar többségű Kelet-Erdély.
3. Magyar nyelvszigetek és szórványok a rumán és szász nyelvterületen. Itt megjegyzendő, hogy a lakatlannak jegyzett területek már több, mint ezer éven át magyar szuverén területek voltak.
1. Belső Erdély. (lásd 3 számú térkép.)
A középkori Erdély közigazgatásilag 7 magyar vármegyére, a Székelyföldre és a Szászföldre, valamint 3 vegyes lakosságú kisebb kerületre tagozódott. A vármegyékből a 3 északi: Belső-Szolnok, Doboka és Kolozs a 9. századi Kende vezér törzse területén alakult ki. A 3 déli: Fehér, Hunyad és (részben) Küküllő a Gyula tartományából fejlődött. A középsőnek, Tordának területén volt hajdan a törzsválasztó gyepű. Történelmi és földrajzi okok következménye az, hogy az idők viharait a magyarság a Kende volt földjén és a törzsválasztó gyepűn sokkal jobban vészelte át, mint a Gyula-tartományban.
A négy északi megye négy nyugat-keleti irányú csík központjai a hegyekkel koszorúzott medencében, nagyjából egy észak-déli irányú vonalon fejlődtek ki. (Főleg a sóbányák elhelyezkedése folytán.) Szolnokban Dés, a volt Dobokában újabban Szamosújvár, Kolozsban Kolozsvár és Tordában Torda város a gócpont. E négy város egymással szomszédos körzetében a falvak népének többsége is magyar. Kolozsvártól a Nagyvárad felé, a Magyarország felé vezető út mentén helyezkedik el az etnográphiai értelemben vett Kalotaszeg, Gyula és Bánffyhunyad városkákkal a Királyhágóig. (A Kalotaszeg meghatározását lásd Kós Károly Kalotaszeg c. munkájában. Kolozsvár, 1932.) A kalotaszegi magyar nyelvterület képez hidat a tiszántúli magyar nyelvterület felé. E terület déli természetes határa Gyalui havasok gerincén halad, melyeknek oldalában egy román településsor húzódik. (Lásd csatolt vázlatunkat)
A Gyula volt tartományának északkeleti szögletében, az Alsó-Fehér megyei Nagyenyed (megyeszékhely) és Marosújvár (sóbánya) környéke képezi a Belső-erdélyi magyar nyelvterület részét, mely a Tordához csatolt székely Aranyosszék és Kis-Küküllő megye északi magyar fele közé ékelődik. Tordától és Nagyenyedtől aztán kelet felé folytatódik a magyar községek sora, melyeknek Felvinc, Marosludas, Radnót és Dicsőszentmárton város (megyeszékhely) a központjuk. Ezután a terület keleten a Székelyföldbe torkollik.
A Belső-erdélyi terület városainak polgári lakosságából több, mint háromnegyed rész magyar volt. (Lásd táblázatunkat.) (Török. 293 old)
Belső Erdély terület városainak lakossága:
Város |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
Bánffyhunyad |
4 699 |
28 |
451 |
16 |
|
Kolozsvár |
49 634 |
1 457 |
6 581 |
809 |
|
Kolozs |
2 271 |
3 |
1 808 |
56 |
|
Szamosújvár |
4 513 |
170 |
1 832 |
155 |
|
Dés |
7 898 |
438 |
2 770 |
104 |
|
Torda |
9 674 |
100 |
3 389 |
292 |
|
Nagyenyed |
6 449 |
162 |
1 838 |
59 |
|
Dicsőszentmárton |
3 210 |
118 |
957 |
132 |
|
Összesen |
88 348 |
2 476 |
19 726 |
1 623 |
|
|
78.8% |
2.2% |
17.6% |
1.4% |
Itt ugyanazt az eljárási módot fogjuk alkalmazni, mint amit használtunk Kelet-Magyarországgal kapcsolatban. Összeadjuk a járásszékhelyek valamint az egykori mezővárosok és falvak lakosainak számát.
Város |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
Gyalu |
1 144 |
5 |
1 773 |
50 |
|
Szék |
3 163 |
16 |
494 |
44 |
|
Bethlen |
1 791 |
60 |
1 205 |
9 |
|
Kékes |
509 |
5 |
567 |
1 |
|
Torockó |
1 343 |
2 |
136 |
31 |
|
Felvinc |
1 775 |
8 |
196 |
109 |
|
Marosludas |
3 116 |
61 |
1 385 |
70 |
|
Marosújvár |
2 862 |
78 |
1 845 |
191 |
|
Radnót |
1 498 |
8 |
595 |
8 |
|
Összesen |
17 201 |
243 |
8 196 |
513 |
|
Városokkal együtt |
105 549 |
2719 |
27 922 |
2 136 |
|
|
76.3% |
2.0% |
20.2% |
1.5% |
A magyarok számaránya az összlakosság háromnegyed részét így is meghaladja. (Lásd: a magyar nyelvterület belső erdélyi lakosságának megosztását a függelék C táblázatán.)
2. Székelyföld (Erdély)
Székelyföld ma összefoglaló neve a történelmi Székelyföldnek, valamint a rumán nyelvterület és betelepített szászok területe között fekvő magyar nyelvű területeknek.
A városi lakosság a Székelyföldön hat székely városban élt, amelyek közül kettő részben német és magyar volt. (Brassó és Szászrégen) Az oláh kisebbséget alacsony számánál fogva csak ebben a két városban érdemes említeni. Ez jól látható a táblázatban is. (Török 304)
Város |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
Marosvásárhely |
22 011 |
467 |
924 |
326 |
|
Szászrégen |
2 947 |
2 994 |
1 311 |
58 |
|
Székelyudvarhely |
9 622 |
194 |
86 |
26 |
|
Gyergyószentmiklós |
8 549 |
115 |
155 |
86 |
|
Csíkszereda |
3 431 |
45 |
21 |
20 |
|
Kézdivásárhely |
5 810 |
37 |
23 |
22 |
|
Sepsiszentgyörgy |
8 273 |
151 |
93 |
37 |
|
Brassó |
16 631 |
10 523 |
11 295 |
550 |
Összesen |
77 274 |
14 526 |
13 908 |
1 125 |
|
|
72.4% |
13.6% |
13.0% |
1.0% |
Ha a járási székhely lakosságát hozzáadjuk a városok lakóinak számához, 1910-as adatok szerint, akkor látjuk, hogy a magyarok arányszáma számottevően megemelkedik.
Székhely |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
Erdőszentgyörgy |
2 719 |
20 |
351 |
21 |
|
Nyárádszereda |
1 510 |
5 |
8 |
1 |
|
Parajd |
2 858 |
17 |
8 |
5 |
|
Székelykeresztúr |
3 766 |
71 |
25 |
24 |
|
Lövéte |
3 389 |
30 |
13 |
2 |
|
Gyergyótölgyes |
2 572 |
237 |
1 032 |
37 |
|
Szépviz |
2 974 |
8 |
92 |
4 |
|
Tusnád |
2 281 |
2 |
0 |
2 |
|
Kovászna |
4 154 |
48 |
1 105 |
144 |
|
Barót |
2 501 |
22 |
2 |
6 |
|
Összesen |
28 184 |
460 |
2 636 |
246 |
|
Városokkal együtt |
105 548 |
14 986 |
16 544 |
1 371 |
|
|
76.3% |
10.8% |
11.9% |
1.0% |
E kimutatásból látható, hogy a magyar értelmiségi dolgozók és a magyarság nagy többségben volt, még Brassó és Szászrégen városaiban is, ahol a rumánok száma ekkor már eléggé megnövekedett. Milyen indokok alapján igazolták e városok átadásának jogosságát?
Ha megvizsgáljuk a statisztikai kimutatást, ez világosan mutatja, hogy az oláhok települései a városi települések köré, a hegyes vidékek benépesítésével lassan megemelte a falvak oláh lakosainak számát, de az elsődleges magyar városi lakosság arányszámát nem tudta megváltoztatni, mert az zömében magyar maradt. A korai századokban, a városok és nagyfalvak kialakulásának idején, az ilyen csoportos települési rendszer mindig a fejlettséget, a települési elsőbbséget jelentette, az elmaradottabb hegyi településsel szemben. Hogy ez a külterületű oláh benépesedés megtörténhetett, csakis a magyar nép barátságának eredménye. Ha az oláhok a rómaiak leszármazottai lennének, mint ahogy ezt hirdetik, akkor minden bizonnyal városokba települtek volna, mert hisz a római városi nép volt, nem pedig hegyi lakó, pásztor.
A Székelyföld kerületek szerinti népi megosztásának táblázatát megtaláljuk a függelék D alatt.
Rumániai magyar nyelvterületek. (Török 320-321)
I. PARTIUM
A.
Megye |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
Ugocsa |
13 190 |
810 |
9 694 |
863 |
|
Máramaros |
23 373 |
5 226 |
8 597 |
6 644 |
|
Szatmár |
153 492 |
5 787 |
64 420 |
1 026 |
|
Szolnok-Doboka |
1 416 |
20 |
431 |
5 |
|
Szilágy |
84 082 |
439 |
65 648 |
3 266 |
|
Bihar |
169 673 |
2 862 |
86 119 |
9 012 |
|
Összesen |
445 226 |
15 134 |
234 909 |
19 816 |
|
|
62.2% |
2.1% |
32.8% |
2.9% |
|
Megye |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
B. Nagyszalonta ter. |
|
|
|
|
|
Bihar |
27 341 |
103 |
4 380 |
245 |
|
Arad |
14 395 |
279 |
2 646 |
145 |
|
Összesen |
41 736 |
382 |
7 026 |
390 |
|
|
84.2% |
0.8% |
14.2% |
0.8% |
|
C. Aradi ter. |
|
|
|
|
|
Arad |
66 768 |
6 439 |
18 769 |
3 484 |
|
Csanád |
3 636 |
30 |
705 |
376 |
|
Temes |
2 847 |
2 015 |
383 |
342 |
|
Összesen |
73 251 |
8 484 |
19 857 |
4 202 |
|
|
69.3% |
8.0% |
18.8% |
3.9% |
|
D. Bánáti ter. |
|
|
|
|
|
Torontál |
1 631 |
68 |
59 |
54 |
|
Összesen |
90.0% |
3.8% |
3.3% |
2.9% |
II. KÖZÉP-ERDÉLY
|
Kolozs megye |
99 903 |
2 095 |
93 985 |
2 758 |
|
Szolnok-Doboka |
40 268 |
1 533 |
45 317 |
1 449 |
|
Beszterce-Naszód |
274 |
127 |
29 |
0 |
|
Torda-Aranyos |
41 198 |
474 |
43 247 |
2 376 |
|
Alsófehér |
19 608 |
298 |
21 125 |
1 086 |
|
Kisküküllő |
28 782 |
644 |
28 501 |
2 625 |
|
Összesen |
230 033 |
5 171 |
232 204 |
10 294 |
|
|
48.2% |
1.1% |
48.6% |
2.1% |
III. SZÉKELYFÖLD
|
Kolozs megye |
1 421 |
1 935 |
653 |
135 |
|
Maros-Torda |
132 763 |
8 233 |
58 285 |
4 583 |
|
Udvarhely |
118 138 |
332 |
464 |
165 |
|
Nagyküküllő |
6 474 |
47 |
2 173 |
238 |
|
Brassó |
34 298 |
19 321 |
27 856 |
1 076 |
|
Háromszék |
122 533 |
576 |
10 377 |
938 |
|
Csík |
124 892 |
966 |
6 335 |
717 |
|
Összesen |
540 519 |
31 410 |
106 143 |
7 852 |
|
|
78.8% |
4.6% |
15.5% |
1.1% |
ÖSSZESÍTÉSEK
I. A.-D.
|
|
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
|
Kelet-Magyarország |
561 844 |
24 068 |
261 851 |
25 462 |
|
Össz. 873 225 |
64.4% |
2.8% |
29.9% |
2.9% |
II. - III.
|
Erdélyből |
770 552 |
36 581 |
338 347 |
18 146 |
|
Össz. 1 163 626 |
66.2% |
3.1% |
29.1% |
1.6% |
I- III. Rumániai magyar nyelvterületek összesen
|
|
1 332 396 |
60 659 |
600 189 |
43 608 |
|
|
65.4% |
3.0% |
29.5% |
2.1% |
Ezután bemutatom a népi megosztást kerületenként azon a területen, melyet a Trianoni Békeparancs idejében Rumániának adományoztak, s ahol a magyar nép volt többségben.
Magyar nyelvterületek lakossága a mai Rumániában:
I. A volt Kelet-Magyarországon:
A. Szatmár-Nagyváradi területén:
Összesen |
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
716 085 |
445 226 |
15 134 |
234 909 |
19 816 |
|
|
62.2% |
2.1% |
32.8% |
2.9% |
B. Nagyszalontai területen:
Összesen 49 534 |
41 736 |
382 |
7 026 |
390 |
|
|
84.2% |
0.8% |
14.2% |
0.8% |
C. Aradi területen:
Összesen 105 794 |
73 251 |
8 484 |
19 857 |
4 202 |
|
|
69.3% |
8.0% |
18.8% |
3.9% |
D. Bánáti 2 községben:
Összesen 1 812 |
1 631 |
68 |
59 |
54 |
|
|
90.0% |
3.8% |
3.3% |
2.9% |
I. Kelet-Magyarországon összesen:
Összesen 873 225 |
561 844 |
24 068 |
261 851 |
25 462 |
|
|
64.4% |
2.8% |
29.9% |
2.9% |
II. A történelmi Erdélyben:
|
|
Magyar |
Német |
Rumán |
Egyéb |
A. Belső-Erdélyben |
230 033 |
5 171 |
232 204 |
10 294 |
Összesen: 477 702 |
48.2% |
1.1% |
48.6% |
2.1% |
B. Székelyföldön |
540 519 |
31 410 |
106 143 |
7 852 |
|
Összesen: 685 924
Erdélyben össz. |
78.8%
770 552 |
4.6%
36 581 |
15.5%
338 347 |
1.1%
18 146 |
|
Össz.: 1 163 626 |
66.2% |
3.1% |
29.1% |
1.6% |
|
I.+II.Magyar nyelvter. |
1 332 396 |
60 659 |
600 198 |
43 608 |
|
Össz: 2 036 863 |
65.4% |
3.0% |
29.5% |
2.1% |
(Az 1910-es népszámlálás adatai
megtalálhatók Magyar Zentral Komission: Neue Folge Österreichische
Statistik. Vienna, 1912) (A színes néprajzi
térkép a könyv utolsó oldalán látható)
Az 1910-es statisztikai kimutatás szerint a kelet-magyarországi városok és megyék lakossága legtöbb esetben többségében magyar volt. Azon a helyeken, ahol nem voltak többségben, közel álltak az 50%-os arányhoz. A Kárpát-medencében a magyarság 1000 éven át többségben élt. A Kárpát-medence egy egységes terület, Kelet-Magyarország pedig ennek tartozéka. A kisebbségi beszivárgás Magyarországra lassú folyamat volt. Szaporodhattak a kisebbségek a magyar türelmesség és baráti együttélés folytán. Ugyanakkor a magyar lakosság pusztult a kegyetlen, hosszantartó háborúk, tatár, török és a Habsburg megszállás következtében. A falvak és városok lakosságának számadatai bizonyítják, hogy a magyarok 1910-ben már ugyan nem voltak nagy többségben, de még mindig többségben voltak. Milyen alapon adták e magyar falvakat és városokat a rumánoknak?
(Kivonat Út a trianoni békeparancshoz c. könyvből)