Juhász László

Nem tetszik a ruhánk színe?

Felbosszantottak, nem kicsit, nagyon. Ekkora böszmeséget, még újságíró nem írt le, mint az a díszpinty, aki szerint a most szerveződő Magyar Gárda tagjai magyarokat fognak verni, „önvédelemből”. Egyebet sem lehet ezektől a „senkiktől” hallani, mit azt, ne legyünk előítéletesek, tiszteljük a másságot. Annál nagyobb előítéletesség nincs, mint az, ha valami még létre sem jött, meg sem született, de máris elítélik, megkérdőjelezve az emberi jogokat, bűncselekmények elkövetésével vádolják meg. Persze, bennük rossz emlékeket idéz fel a fekete ruha?

Egyébként mi sem előítéletesek vagyunk, hanem rosszak, nagyon rosszak a tapasztalataink. Többek között, nemrgégiben érezhettük a bőrünkön a szoclib hatalom toleraciáját, az általuk szélsőjobboldali csürhének nevezett tüntető és ünneplő tömere kilött gumiövedékek, könnygázgránátok formájában. Velünk, a legcsekélyebb együttérzést sem mutattak, mikor mi váltunk áldozattá, akkor miért zavarjon bennünket, ha valami nem tetszik nekik? Ez a mi hazánk, először talán ők mutassanak némi együttérzést a nemzet iránt, mielőtt maguknak követelnék ki azt. Nem ártana némi büntudat sem, az ellenünk gátlástalanul elkövetett tetteik iránt. Nem tetszik a ruhánk színe? Na és, mondhatnánk Horn Gyuszit, az MSZP józanéletű óriását idézve, hiszen nekünk sem tetszett és továbbra sem tetszik az ő és pártja pufajkás múltja. Mondhatnánk, de tisztázunk inkább néhány alapvető kérdést. Minden jelkép és szimbolum az első használatához kötödik. Történetesen a fekete szín, a feketesereg kifejezés, Mátyáshoz, az igazságoshoz, az Árpádsáv, Árpád utódaihoz, és később pedig Rákóczi kurucaihoz. Igen, azokoz, akik Cum Deo Patria et Libertate harcoltak. Igen, Istennel, akit mi nem sajátítunk ki, a hazáért, ami a miénk, és a szabadságért, amit nemcsak magunknak követelünk, hanem másoktól sem vitatunk el.

Sajnálatos, hogy vannak, akik nem értik ezt, akik számára a Turullmadár fasiszta jelkép. Számunkra a Kerecsen sólyom, magát Krisztust jelenti, a fény újjászületését. Sajnálatos, de nem tehetünk róla, hogy vannak, akiknek se fogalma, se köze nincs, sem Árpádhoz, sem Rákóczihoz. Talán azért, mert bár őseik vereckén át jöttek, de sokkal később? Nem, nem ez az ismérv, hiszen „az élet szép, tenéked magyarázzam?” Ez a föld, képes csodát tenni, magyarrá formálni idegent, de idegenszívűvé is aljasodhatnak rajta. Igen, vannak olyanok, akiknek származástól függetlenül köze sincs a magyarsághoz, se Árpádhoz, se Mátyás királyhoz.

Ez is nagy baj, szememben jellemhiba. Mert magyarnak lenni, emberpróbáló. Ennél is nagyobb baj, hogy ezeknek a lényeknek köze sincs a liberális eszmékhez, fogalmuk sincs arról, mi a tolerancia, mi a másság tisztelete. Azt hiszik, hogy őket mindenkinek tolerálnia kell, ők bármit büntetlenül megtehetnek bárkivel, nekik ezzel szemben semmit nem kell eltürniük, mert ők sérthetetlenek, néven sem lehet őket nevezni. Egyenlőség szerintük az, hogy ők egyenlőbbek mindenki másnál.

Megyek az utcán, képembe vigyorog Che Guevara, a pszichopata terrrista, veres pólon, veres csillagos sapkában. Én azonban ne viseljek fekete ruhát, mit magyarkodom a bocskaiban? Történetesen szeretem a feketét, jól is áll, soványabbnak tűnök benne. Különösebb bajom más színekkel sincs, se a vörössel, se a sárgával, se a kékkel nem hadakozom, hiszen a világ attól szép, hogy szines, és nem tehetnek a szivárvány sávjai arról, kik is mire használták öket. Az mondjuk irritál, ha kék-fehér lobogót lengetők azt skandálják, mi vagyunk a magyarok, és zavar, ha Salom Alehemet énekelve még a halottakkal sem békélnek meg. Ezekben azonban a színek nem vétkesek.

Hogy a fekete szín emlékeztet, mussolini fekete ingeseire? Hogy az SS egyenruhája fekete volt? Mussolini fekete ingesei, olasz hazafiak voltak, akik társadalmi igazságosságot és rendet akartak kommunista anarchia és maffia bünözés helyett. Az SS, különösen pedig a waffen SS pedig éppenséggel kivételes bátorságáról, hösiességéről, elszántságáról volt híres, a Ney Károly vezette magyar SS is, amelynek sikerült a német társaival együtt Székesfehérvárt felszabadítania, a vadállati orosz kommnista hordák megszállása alól. Édesanyám a német katonáktól csokit kapott, az oroszok elöl, pedig el kellett rejtőznie. Ugyanis, mig az SS tagjait megbüntette, ha szégyent hoztak rá, addig egyetlen egy erőszaktevő orosz katonát nem vontak felelősségre, az általuk számolatlanul elkövetett gyilkosságok, erőszaktevések miatt. SS tisztek tiltakoztak ukrajnában a román hadsereg zsidók ellen elkövetett kegyetlenkedései és fosztogatásai miatt. Mikor a vöröshadsereg ölbe tett kézzel nézte, a varsói felkelést, a legyelek ellen bevetett ukrán SS parancsnokát, a polgári lakosság ellen elkövetett erőszakért a német hadbíróság halálra ítélte. Ugyancsak hadbíróság és kivégzés várt volna az Odour Sour Mer-i vérengzésért felelős SS parancsnokra is, ha előbb el nem esik. Sztálin megjegyzése katonái brutalítására mindössze annyi volt, kell nekik egy kis szórakozás, távol a családtól. Hát a kis szórakozás, csoportos erőszak gyereklányokon, nagymamákon is akár, a férj vagy apa, vagy gyermekeik szeme láttára, hozzátartózók brutális legyilkolása, kifosztás volt. Nemcsak nőket erőszakoltak meg a vörös hadsereg hős katonái, hanem férfiak is áldozatul estek orosz katonaribancoknak. Az SS azzal az erővel szemben harcolt halált megvető bátorsággal, amelynek katonái a kitöréskor például egy német ápolónőt lovakkal tépettek szét, kozák módra. Szemben az irdatan túlerővel, anyagfölénnyel, kilátás és remény nélkül.

2006. október 23.-án, az összevont rendőri erők, ilyen gyáva brutalítással támadtak rá, a fegyvertelen tömegre, nem nézve kit ér a gumilövedék, kit talál el a könnygázgránát. Földön fekvő vagy megbilincselt embert rugdosni, ütni-verni, ahhoz nem kell bátorság. Kitöltötték a nárcisztikus pszichopata, az ormányos kormányos bosszúját, és felelösségre nem vontak senkit sem a brutalitásért, mint ahogy az orosz vadállatok is büntetlenül tehették ezt...

Hát nekem tetszik a fekete, egyre jobban. Magam is jelentkeztem és a fiam is. Igaz én vén vagyok, mint az országút, ő még fiatal, de ha másnak nem, golyófogónak én is jó leszek, elég széles a hátam. Most megrettent a hatalom, fél és retteg, hogy azok, akiket ők csak szélsőjobb csőcseléknek neveznek, azaz mindazok, akiknek elege van a hazugságokból, öntudtra ébrednek. Többé már nem lehetnek pimaszul bátrak, de nem ám. Nem mi fenyegetünk, hanem a rossz lelkiismeretük szólalt meg, tudják, bünt követtek el, és félnek, véget érthet a büntetlenségük. Ezért az előzetes elítélés. Tegyék, kit érdekel, amit a törvény nem tilt, az szabad, és a legalapvetőbb jog, eldöntenünk, milyen ruhát viselünk.

Mi nem tehetünk arról, hogy nekik rossz a lelkiismeretük. Nem kértük őket arra, hogy hazudjanak, lopjanak és csaljanak. A saját választásuk volt a csalás és a brutalitás, és nekünk nem adtak más választást, mint rabszolgává aljasulni vagy ellenállni. És engedtessék meg, de nekem nem testvérem az a rendőr, aki a tömegre lő. Szemenben nem magyar, hanem csak senki, nem ember, aki földön fekvőbe belerúg. Nem tehetek róla, engem arra nevelt édesanyám, hogy a földön fekvőnek a kezemet nyujtsam, hogy felsegítsem. Lehet, hogy a hatalom szemében ez gyengeség, de számomra törvény, hogy védelmezzem az elesettet, együttérezzek a szenvedővel, nélkülözővel. Számomra természetes, hogy attól magyar a magyar, hogy nem hajt fejet az elnyomás elött. Egy igazi magyar ember sem fél a Magyar Gárdától, egy igazi embernek sincs félnivalója tőlünk. Nem tagadom, hogy másoknak, kik magyarnak és embernek nem nevezhetőek, van oka rettegni tőlünk. Nem tagadom, hogy megvetjük a gyáva férgeket, akik csak akkor bátrak, ha büntetlenül bánthatják a gyengét, nem tagadom, hogy gyülölöm azokat, akit ilyen állatcsordát uszítanak rá a védtelen népre, nem tagadom, és nem érdekel az sem, ha törvény tiltja éreznem. Mi nem tehetünk róla, hogy vannak, akiknek nem elég a szelíd kérés, „ne bántsd a magyart”, nem tehetünk róla, hogy szükség van a Magyar Gárdára, nem tehetünk róla, hogy a hatalom ellenségként kezeli a népet.

Senki óbégatása el nem tántorít bennünket. Csak annak az érzékenységére kell tekintettel lennem, aki rám is tekintettel van. Ha választóvízzé kell legyünk, akkor azzá leszünk. Nem tetszünk Dávid Para Kőbevéső Ibolyának? Ő sem tetszik nekünk. Ahogy az MSZP is csak párt, és nem magyar és nem szocialista, úgy az MDF is csak fórum. A Fidesz legalább valóban liberális, elismeri, és nem kérdőjelezi meg az egyesülési jogunkat. Nem is tehet mást, mert tagjainak és szimpatizánsainak többsége radikális, csak az a baj, hogy nyuszi a Viktor. A polgári körök arra voltak jók, hogy sok ember összefogjon, és ne csináljon forradalmat. A Magyar Gárda nem a gittegylet, hanem bizony a grund, a grund, amely a sok kis Nemecsekből hősöket nevel, ezért fújnak rá balról és áljobbról. Óbégassanak csak, siránkozzanak, minket nem tántorít el.

Legfeljebb megígérjük, hogy nem lesz program a pogrom, megigérjük, hogy „Nem fog fájni!” Nem hisznek nekünk? Hát arról végképp nem tehetünk, nem mi szoktunk hazudozni, az nem a mi szokásunk. Tegyünk kivételt a kedvükért?