Siklósi András

Hazatérés előtt

(Őseink a sztyeppén)

Tombol a fagy bömböl a szél

torlódva dermed a hullám

Mint néma holt

hideg a hold

hóvihar söpör a pusztán

Reszket a fény

a sztyepp jegén

bomlik hasad a jurta

Dőlnek a fák

mint a bakák

hörögve buknak a hóba

A tűz sápad

farkas támad

csillagok hullnak a tóba

Üvölt a tél

vijjog a szél

havat szór szemünkbe szánkba

Égszakadás

vad nyihogás

megfagynak lovaink állva

Mi lesz velünk

mind elveszünk

hófalba jégtömbbe zárva

Bölcs Napkirály segíts nekünk

ne érjünk ilyen véget

Hős eleink

isteneink

szűnjön a szörnyű végzet

Pereg a dob dübög a dob

eszünk veszejtve verjük

Sok névtelen halottunkat

megszámolni se merjük

Kegyetlen szél

zord gyilkos tél

hogy gyűlölünk és félünk

Hordd el magad

s minden hadad

ne pusztítsd el a népünk

Ha alábbhagysz útra kelünk

szilaj vezérünk Álmos

Dús földeket jobb legelőt

ígért a legfőbb táltos

Jön még tavasz

s nem lesz panasz

erősek vagyunk bátrak

Olvad a jég serken a fű

illata kél a fáknak

Elfut a tél

ífjul a vén

új haza vár ránk gazdag

Éled a kedv nő a remény

föl magyarok nyugatnak