BOTOS LÁSZLÓ
Pais Dezső a Pray-Kodex 1200 körüli olvasata, majd az Ő értelmezése jelenkor szerinti változata
|
Láttyátuk feleim szüntükhel, Mik vogymuk. Isa por ës chomuu vogymuk. Mënyi milosztben teterümtevé elevé miü isemüküt, Adámut, ës odutta vola neki paradisumut hazoá. És mënd paradisumben volou gyimilcsiktűl munda neki élnië. Héon tilutoá üüt igy fa gyimilcsétül. Gye mondoa neki, mérët nüm ëneik. „Isa ki nopun ëmdül oz gyimilcstüül, halálnek haláláal holsz.” Hadlavá choltát terümtevë Istentűl, gye feledevé. Engedë ürdüng intetüinek, ës ëvék oz tilvutt gyimilcstüül, ës oz gyimilsben halálut ëvék. És oz gyimilsnek ul keserüü volt vizé, hugy turkukat migé szokosztya vola. Nüm hëon mugánek, gye mënd üü fojánek halálut ëvék. Horoguvék Isten ës vetevé üüt ez munkás világbelé, ës lëün halálnek ës pukulnek fészës mëndüü nem ének. Kik ozuk? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látyátuk szüntükhel Isa ës nüm iggy embër mulchottya ez vermüt. Isa mënd ozchuz járou vogymuk. Vimággyuk Uromk Isten këgyilmét ez lélik ért, hugy jorgossun üü neki ës këgyiggyën ës bulsássa mëndüü bűnét. Ës vimággyuk szent achszin Máriát ës boudug Michael archangyëlt ës mend angyëlkut hugy vimággyonok érëttë. Es vimággyuk szent Petër urot, kinek odut hotolm oudonia ës këtnië, hugy ougya mënd üü bűnét. És vimággyuk mënd szentüküt, hugy lëgyenek neki segéd Uromk szinë eleüt, hugy Isten iü vimádságuk miá bulsássa üü bűnét. Ës szoboducha üüt ürdüng ildetüítűl ës pukul kinzotujátüül, es vezessë üüt paradisum nyugalmábeli, ës oggyun neki münyi uruszágbelé utot ës mënd jouben részet. Ës këassátuk charmul: Kyrie eleison! Szerelmes barátim! Vimággyomuk ez szëgin embë lilkiért, kit Úr ez napun ez homus világ timnücébeleül mentë, kinek ez nopun testét tümettyük, hugy Úr üüt këgyilméhil Ábraám, Izsák, Jákob, kebelében helhëzjë, hugy birságnop jutva mënd üü szentii ës ünüttei küzikün jou feleül jochtotnia ileszjë üüt. Ës tiü bennetük! Clamate ter: Kyrie eleison!
|
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté először (Isten) a mi ősünket, Ádámot és adta vala neki a paradicsomot házul (lakóhelyül). És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. „Bizony amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.” Hallá holtát az ő teremtő Istenétől, de feledé. Engede az ördög intésének (ösztönzésének) és evék azon tiltott gyümölcsből. És azon gyümölcsben halált evék. És azon gyümölcsnek oly keserű vala a vize (leve) hogy a torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de az ő egész fajának halált evék. Haraguvék Isten és veté őt e munkás (vesződséges, gyötrelmes) világba, és lőn (Ádám) a halálnak és pokolnak fészke, -- és az ő egész nemének (kárára kihatóan). Kik azok? Mi vagyunk. Ahogy ti is látjátok szemete kkel. Bizony egy ember sem kerülheti el e vermet. Bizony mind ahhoz járók vagyunk. Kérjük Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon ő neki és kegyelmezzen és bocsássa meg az ő minden bűnét. És kérjük szentasszony Máriát és boldog Mihály arkangyalt és az angyalokat mind, hogy imádkozzanak érette. És kérjük Szent Péter urat, kinek adatott hatalom az oldásra és kötésre, hogy oldja fel az ő minden bűnét. És kérjük mind a szenteket, hogy legyenek neki segedelmére Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságuk miatt bocsássa meg az ő bűnét – és szabadítsa meg az ördög üldözésétől és a pokol kínzásától, és vezesse őt a paradicsom nyugalmába és adjon neki a mennyei országba utat és minden jóban részt. És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Kyrie Eleison! Szerelmes barátim! Imádkozzunk e szegény ember lelkéért, kit az Úr e napon e hamis világ tömlöcéből kimente, kinek e napon a testét temetjük hogy az Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyezze, hogy az ítélet nap eljővén az ő minden szentjei és felemelkedettei (választottai) közé jobb felől való odaiktatás végett felélessze őt! És ti benneteket is! Clamate ter: Kyrie Eleison.
|
E fennmaradt magyar nyelvészetileg nagy értékű írásos emlékünk, már ebben a korai korban is egy tökéletesen érthető, összecsengő magyar nyelvi ereklye, amely bizonyítja nyelvünk fejlettségét a többi indo-európiai nyelvekkel szemben, kialakult, szinte tökéletesnek mondható, minden sallangtól és idegen behatástól mentes ősi formája. Ezt a nyelvi ereklyét „tudósaink,” a MTA nyelvészei nem úgy ismertették, mint egy kiforrott nyelvi bizonyítékot, amelyre az egész magyarság büszke lehetett és hivatkozhatott volna és minden más nemzet büszke lehetne, ha ilyennel rendelkezne. Hisz minden szakasza tisztán érthető a ma emberének is. Ez különösön kiemelő, elismerésre méltó lehet abban a tudatban, hogy a Chaucer-i angol, amely a XIV. században íródott és amely világnyelvvé forrta ki magát, a mai kor angol nyelve szerint kevésbé érthető és új megfejtést, magyarázatot követel.
Nyelvészeink e kiforrottnak mondható nyelvre mindenféle elmarasztaló jelzőt aggattak, hogy az indo-európai nyelvek fejlettségét kimutathassák. Gúnyolták és barbár zagyvaléknak, idegenektől összelopott irománynak nevezték, a kijáró megillető felmagasztalás helyett.
Nem vették figyelembe, helyesebben mondva elhallgatták, hogy az úgynevezett sötétkorban, Európában a görögökön kívül csak nekünk volt írásunk, a székely magyar rovásírás, amit mint barbár pogány írást betiltottak, tűzzel, vassal irtottak, ugyanakkor a „valóban pogány római írást” (Tomory Zsuzsa) ránk és egész Európa népeire erőszakolták, amely elégtelen volt a magyar hangok rögzítésére.
A finn-ugor elmélet és annak főleg magyar tollnokai szerint, a 896-ra évszámozott második honvisszatérő őseink, amikor a harcias besenyőktől üldözve, csapot-papot visszahagyva a Kárpát-medencébe botlottak, még teljes tudatlanságban éltek. Még nyelvük sem volt, ezért a sokkal fejlettebb nyugati népektől és a Kárpát-medencében tömegében élő szláv néptől kellett ellopnia szókincsét, hogy a kutyaugatást – mert ha nem beszéltek, akkor talán ugattak, egyesek ezért is neveztek kutyafejűnek – felcseréljék valamivel emberibb szóegyvelegre. Így született meg barbár nyelvünk, de részükről érthetetlen, hogy miként születhetett meg sok sok évezreddel ezelőtt – amit nem is mernek hirdetni – a székely-magyar rovásírás.
Mint kis nebuló, nagy áhítattal hallgattam tanítóm magyarázatát az 1200-évből származó Halotti Beszédről. Kifejtette a nyelv akkori fejletlenségét, felmagasztalva a sokkal műveltebb nyugati népek előbbrehaladottságát.
Akkor még nem tudtam, hogy miért, de belül valami nagy fájdalmat és kifejezhetetlen igazságtalanságot éreztem. Tudva, vagy tudatlanul én az idegen származású papokat okoltam a helytelen rögzítésért – amit nem mondhattam és nem is tudtam volna kifejezni – tanítóm biztos kinevetett volna. Idővel, ahogy megvilágosult a látóköröm, rájöttem az említett belső fajdalom okozójára. Meggyőződtem arról, hogy a magyarságtudati tanítás, saját hazánkban nemzetellenes és ellenségeinknek ad lovat a további ocsmárlásra.
Az otthoni tanítás nem emeli ki azt a nemzetre nézve nagy szerencsétlenséget, hogy mivel járt a nép körében szélesen elterjedt ősi székely magyar rovásírás eltiltása és annak, mint barbár-csökevénynek a kiirtása, megszüntetése, amely I. Szilveszter Pápa sugallatára Szent István rendeletében teljesedett ki.
Néhány ok, ami indokolta ezt a tudatos pusztítást. Az első cél, hogy minden nyomot eltüntessenek, ami az ősi “pogány” hittel kapcsolatos. Jós András (Nyiregyházai Múzéum 1969 és 1971-es kiadás) naplójában olvashatjuk, hogy Vitéz András a rozsnyói város kanonokja, Gömör és Kishont megye bírója talált egy okmányt 1816-ban a Szilassy család könyvtárában. Ez okmány jelzete “Vatican 1000, C. A. L. Oct. Diefesto L.A. C. AP” melyet magyarra fordított.
“I. István király tanácsbelieivel aláíratott egy törvénnyé tett rendeletet, melynek értelme szerint: Domonkos esztergomi érseknek a magyar keresztény egyháznál leendő keresztülvitel és egyúttal általa Szilveszter Pápával leendő közlésül kiadatott: mely szerint Szilveszter Pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra pogány írás megszüntetődjék, és helyébe a latin betű használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára, jutalmazás mellett betaníttassék, és a pogány írástól, valamint tanítástól papi állásának vesztése és húsz arany pensasnak büntetése, fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betükveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek, és latinval felcseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 denárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány-vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.”[1]
Ez írás eltörlésével nemzetünket legalább ezer évvel taszították hátrább a fejlődésben. Képzeljük el, az időben még sehol a világon iskolarendszer nem létezett. Csak a kocsi és a ló volt az egyetlen forgalmi eszköz, az is úttalan utakon. Ezért a latin betűs római írás elsajátítása rendkívüli nehézségekbe és sok időbe került. Az ősi írásunktól való megfosztás, írástudatlanná tette népünket. Egyenlővé a többi európai néppel. Ez volt a Római Katolikus Egyház célja, hogy hirdetni tudja az Egyház felsőbbrendűségét, amely műveltséget, írástudást sugároz Európa népei számára. Ezzel a tettel mint az emberiség jótevője tetszeleghetett.
Az ezredforduló utáni időkben Európában, az írástudomány kizárólag a papság, az Egyház kezében volt. Amikor az idegen szerzetesek hallás után rögzítették az említett Halotti Beszédet, most felmentem őket az akkor vélt vád alól, hogy bűnösök lennének, vagy tudatlanságból jegyezték le a tanulmányban megismételt ős vallási elmélkedést.
Azt hiszem nem ők voltak a hibásak a torz és hallásra nagyon kezdetleges nyelvi rögzítésért, hanem az elégtelen latin-római írásrendszer, amelyből hiányoznak az alábbi hangjegyek.
á, cs, é, gy, í, ly, ny, ó, ö, ő, sz, ty, ú, ü, ű, zs
A szerzetesek nem beszéltek magyarul, nem ismerték a rovásírást és még kevésbé annak összevonásait (ligatúráját). Hogy megközelítően visszaadhassák a magyar hangértékeket már ekkor, ebben a korban elkezdődött a betűk összevonása, hogy az elégtelen hangjelzőkből létrehozzák a rovásírásban minden hangra létezett hangjegyzést.
Róma, vagy helyesebben a Római Katolikus Egyház követett el egy évezredre kiterjedő bűnt, igazságtalanságot az igazság ellen, amikor a „valóban pogány római írást fogadta el terjesztésül” (Tomory Zsuzsa) amit el kell, hogy fogadjunk, mert Róma vallása pogány vallás volt.
Badiny-Jós Ferenc Az Istenes Honfoglalók című tanulmánya alapján hitelt érdemlően bizonyítottuk, hogy őseink egy Isten hívők voltak, csak a mindennek teremtőjét imádták.
Az Egyház a nem pogány népet és írását pogány-barbár-nak nyilváníttatta és mint ilyent, irttatta. Ugyanakkor elfogadta a valóban pogány nép írását. Ki érti ezt?
Véleményezés a Halotti Beszéd-ről:
„A Halotti Beszédnek, első fennmaradt összefüggő nyelvemlékünknek első része meglepően fejlett szöveg, pedig 1200 körül, tehát Anonymus Gesztájával egy időben keletkezett. A halállal való fenyegetést szinte költői nyelv fordulattal, ugyanannak a szótőnek háromszori megismétlésével fejezi ki: Halálnak halálával halsz. Mindez a korabeli magyar nyelv viszonylagos fejlettségére vall, annak erejét, tömörségét bizonyítja. A temetési beszéd kevésbé idegenszerű, latinos, mint a legtöbb régi szövegünk. Ez bizonyára annak köszönhető, hogy első leírója nem tartotta szem előtt a latin eredetit. Emlékezetből, „fejből” jegyezte le a sokszor elmondott latin beszéd szabad fordítását, és így jobban tudott szabadulni a latin szöveg hatásától.” (Dr. Mihály Ferenc)