Mindannyiunkban felmerül a
kérdés: miért sújtotta a
magyarságot különös
igazságtalansággal a „Trianoni
békeszerződés”, még a velünk
azonos sorsú nemzeteknek is
előnyt adva?
Mi volt az a
különös ok, amitől – szó
legszorosabb értelmében –
úgy kellett az
igazságtalanság-osztóknak
félniük, mint Ördögnek a
tömjénfüsttől?
Mi az a
különös érték, amit ez a
nemzet búvópatakként őriz,
és ami megtörheti az
igazságtalanság-osztók
hatalmát?
Miért kellett
látszat-előnyökkel büntetni
azokat a nemzeteket, amelyek
nemcsak területileg, hanem
kultúrájukban is együvé
tartoztak?
Van-e
összefüggés „a keresztény
értékek ellenében a
liberalizáció és a
világiasodás
felé haladó Európai Unió”
(XVI. Benedek pápa
megfogalmazása) ránk
kényszerítése és Trianon
között?
Megadta a
választ ezekre a kérdésekre
1962-ben XXIII. János
pápa a II. Vatikáni
Zsinat megnyitásakor mondott
beszédében:
„ .... hamis
és ókori nívón mozgunk ma
is, amikor a pozitív
tudományok, az archeológia
és geológia, nem különben a
megtalált Sumír
Első-Biblia (Ur,
1954. Dr. N.
Kramer:
Parallel Biblia, 1956) is
mindent világosan feltártak
és megmagyaráztak. Senki nem
érti ezt a maradi és már
kimúlt ószövetségi
fontosságot, ami nagyrészt
egy összelopkodott és átírt
ókori hagyománynak és letűnt
nép(ek)nek
(sumír, akkád, kéld,
babyloni) megmásított
történelme.
Szóval,
kötve vagyunk, valami ósdi
judaizmussal és
nekünk nem elég Krisztus, az
Isten Fia!...”
Ennek
figyelembevételével
gondoljuk tovább Bakay
Kornél Szent László
királyról írt sorait:
„Szent
László király nagyon jól
tudta, hogy hiteltelen a
jelen és kilátástalan a jövő
a Múlt megbecsülése és
tisztelete nélkül. Ezért
vállalta Atilla
nagykirály örökségét,
ezért vallotta magáénak a
csodaszarvast, ezért küzdött
a pogány kunokkal, ezért
avattatta szentté István
királyt, őseinek (Koppány és
Vászoly) megsemmisítőjét,
ezért parancsolta meg udvari
papjainak, hogy István
király legendáit úgy
állítsák össze (1083-ban),
hogy mindenki számára
világossá váljék: Szent
István király ország és
korona-felajánlása nagyobb
súlyú, mint a pápaság
hatalma. Mária öröksége
(hereditas Sanctae Mariae),
a magyar Boldogasszony
oltalma felülmúlja Szent
Péter hatalmát (terra
Sancti Petri).”
Egyértelmű a
közel kilencszáz év
különbséggel megfogalmazott
gondolatok azonos gyökere: a
Boldogasszony oltalma
annak a múltnak a
megbecsülésére és
tiszteletére utal, amit
XXIII. János feltáró és
megmagyarázó örökségként
tekintett és
letéteményeseként a
Sumír-magyar Bibliát
jelölte meg. Az is
nyilvánvaló, hogy amit Szent
László „Szent Péter
hatalmaként” állított
szembe ezzel, az a XXIII.
János megfogalmazása szerint
az „ósdi judaizmus”.
(A kötőjeles Sumír-magyar
név-meghatározással
szeretném, ha elindulna a
visszababilonizálódási
folyamat – ami pünkösd egyik
üzenete. Nevezzük nevén a
dolgokat és vessük el
mindazt, ami igaztalan,
álságos, még akkor is, ha az
évezredes tudástalanító
agymosással igaznak tartjuk.
Mindenek előtt vegyük vissza
önazonosságtudatunkat.) |
I. Az alapok
A Tórán (ósdi judaizmuson)
alapuló Ó Szövetség és a Sumír-magyar
Biblia Ős Szövetsége közötti fő
hasonlóság és különbség az alábbiakban
foglalható össze:
1.
A földi Életet szűzi,
érintetlen valóságából NIN-TI
Istenasszony, (a magyar néphagyományban:
„Boldogasszony Anyja”) adja, nem pedig a
gyűlölködő, gyilkolásra buzdító Jahve.
2.
A földi emberi élet
kezdetét nem Ádám és a bordájából
teremtett Éva, hanem „a Földre a kezét
tartó kis NIN-TI, LIL-I-AM legkisebbik
ága, aki testet öltött és lett a Földön
az Égi HÉV SZÜZE. Ezért lett a neve is
HÉVE. Így érkezett e földre
az EM-BAR, ami
az „Istenasszonyt” (EM) és „Párját”
(BAR) jelenti.”
3. A „bűnbeesés” „tudásbaesés”,
mert a Tudás Fája nem tiltott terület az
ember számára, hanem: „Egyetek e fa
gyümölcséből, mert ez a TUDÁS FÁJA,
melyen át Nektek égi hatalmat adok. E fa
addig termi gyümölcsét, míg
megszerzitek mindazt a tudást és
bölcsességet, mely szükséges nektek
ahhoz, hogy a Föld Urai legyetek.
Mert Nektek adom ezt a földet minden
fájával, növényével és rajta lévő
teremtményemmel. Uralkodjatok rajta,
tegyétek azt az én országommá az én erőm
által, melyet Lelketekbe adtam.
Szaporítsátok be azt istenfiúkkal és
istenlányokkal azon öröm által, melyet
Nektek adok az egyesülés nagy
boldogságában.”
4. A Szövetség IZ-TEN és
az EM-BAR között valóban megköttetet, de
nem Ábrahám közvetítésével, hanem a
Teremtő és a Teremtett Ember között,
közvetlenül.
5. A Vízözön oka és
következménye más, mint a Tórában:
nem Noé építette a bárkát,
hanem KUS-KUR-RU város királyának,
UBARTUTU-nak a fia, következésképpen nem
Noé gyermekei (közöttük Sém)
népesítették be a Földet, hanem
UBARTUTU fiának az
utódai, a HUNOK.
Annak, aki azt kérdezi,
hogy mi a gyakorlati jelentősége annak,
hogy megállapítsuk, melyik Biblia az
igazi, kézenfekvő a válasz: az ósdi
judaizmusra alapuló Biblia
bizonyította és bizonyítja, hogy
azoké, akiknek a Sátán az atyjuk (Jn
8,42-44), hiszen hatalmuk alatt
a Föld nem Éden,
hanem a Pokol mintázata.
A Tóra-ószövetség helyére
kell tehát állítani a Sumér-magyar
Bibliát, amelynek legfőbb üzeneteit a
következők:
1.
Az Isteni Értékrendet
őrző kereszténységnek nincs közös
gyökere a judaizmussal.
2. Az emberi Életet
Nin-Ti, az Istenanya (magyar hagyományok
szerinti névvel: Boldogasszony Anya)
adja.
3. Az ÍZ-TEN (Isten) és
az ember (EM-BAR - emberpár) közötti
szövetség részben a Szent Fokosban
megtestesülő „Rendeltetés” (vagyis
az értékrend), részben pedig ennek
Isteni Gondoskodást biztosító Tudása, a
Szent Korona átadásával történt.
4.
A Szent Fokos (értékrend)
alapja a Rendben végzett munka, és a
Szent Korona a Teremtményekről a
Tudással gondoskodik.
5. A Szent Korona
a dualitásban eggyé vált EM-BAR fejére
került. Mivel az Élet Adója EM – vagyis
az Istenasszony –, értelemszerű,
hogy a tudásban rejlő Isteni Gondoskodás
jelképe, a Szent Korona is az
ő fejére került. („Népükhöz a
Fokos Szövetségének erejével a földi
uralkodó hatalom az Égből szállt alá a
Rend Trónusával és a TUDÁS
Koronájával, amit Én-Lil tett az
első EM-BAR fejére.”)
6. KUS-KUR-RU népe,
a HUNOK lettek
az emberi élet folytatói a Vízözön után.
7.
A Szent Fokos és a Szent
Korona egyaránt anyagtalan. Anyagi
megjelenítésük nem pusztán „faragott
vagy írott kép”, hanem misztikus
azonosság – a megjeleníthetőség a
megismerhetőséget nemhogy tagadja, hanem
egyenesen támogatja, ez is ellentétes a
Tórával. „... a földi EM-BAR testében él
a Lélek fénye – és annak ereje által
uralja, formálja az anyagot”.
A két eredendő szentség (nem
ember emelte szentté) faragott képe a „Lélek
fényében” készült, így megjelenésében is
idézi magát a szentséget: a Szent
Fokos a munkaeszközt, a Szent Korona a
Tudás Fáját, hiszen a körültekintő
gondoskodáshoz szükséges a teljes tudás.
Ez a tiszta, hamisítatlan,
természetes Ős Szövetség az alapja a
valóságnak megfelelő „örömhír-hordozó” „Új
Szövetségnek” is. (Az ósdi
judaizmuson alapuló Biblia Jézus életét
bemutató Újszövetségének vannak igaz
részei, hiszen elferdíteni,
csonkítani, megmásítani csak azt lehet,
ami van – ennek vagyunk tanúi már az
I. Niceai Zsinat óta.)
A gondoskodás és munka
alapú Ős Szövetségnek lehet csak
folyatója a szeretetre épülő Új
Szövetség.
[„Bizony, bizony, mondom
nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret
az égből, hanem Atyám adja nektek az
igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten
kenyere, aki alászállt a mennyből és
életet ad a világnak.” (Jn 6:32-33)]
Az ósdi judaizmus
ószövetségével Bibliát alkotó „Újszövetség”
is bizonyítja, hogy Jézus szerint nem
a Tóra az, amire „Írás”-ként
hivatkozik, miként bizonyítja azt is,
hogy Jézus nem zsidó és azt is,
hogy Jézus nem
a zsidók megjövendölt Messiása.
Viszont az természetes,
hogy ő valóban Messiás volt
akinek eljövetelét a sumír prófécia így
jövendöli Jézus születése előtt 3000
évvel: „Az Isten elsőszülöttje, aki a
’Világ Világossága’ – En-Lil – egy napon
emberi testet ölt és leszáll a földre.”
[Vö: „Én vagyok a világ világossága. Aki
követ, nem jár többé sötétségben, hanem
övé lesz az élet világossága.” (Jn
8:12)]
Természetes az is, hogy a
sumír Máriától született Jézus (Badiny
Jós Ferenc: Betlehemi Herceg a Pártus
Jézus – Buanos Aires, Argentína –
Danbury, CT., U.S.A. 1996) azt az
Írást tartotta Isten és az Ember
szövetségét hordozónak, amely nemzetének
öröksége volt, vagyis a Sumír Bibliát
és - mint Isten kenyere
- erre alapozva adott mintát minden
élethelyzetre Új Szövetséget kötve a
Teremtett Emberrel.
Ebből adódik, hogy
az Istenszülő Mária
azonos a magyar néphagyományban élő
Boldogasszony Anyánkkal, akit a
mindannyiunkról való - szerető és
figyelmes - gondoskodásra a Szent
Koronával ruházott fel a Teremtő Iz-Ten.
Az IGAZ evangelizáció a
Teremtő Isten és a Teremtett Ember
közötti szövetség tartalmának hírüladása.
Ezekről a hitbeli
dolgokról azért kellett szólni, mert
amikor arról beszélünk, hogy mit kell
tennünk a független Magyarország
újjászületéséért, vagy arról, hogy
hogyan tudjuk Trianon következményeit
felszámolni, akkor mindenek előtt azt
kell látnunk, hogy
mi okozta a jelenlegi
helyzetet, miért és mivel kell ezt
megváltoztatni.
A miért, mit, mivel
kérdésekre a választ akkor tudjuk
megfogalmazni, ha elemezzük a
természetes állapottól történő eltérés
okát.
A Sumír-magyar Biblia
a Szent Koronát teszi a Tudásban
gyökerező Ős Szövetség örök őrzőjévé.
Ez a Tudás az
anyagtalan és az anyagi világ
egyazonosságát jelenti, azt az
értékrendet, amely alapján szerves
egységben él minden nemzet.
Ezt a Tudást birtokolta
a Szent Korona Országa,
félkontinensnyi bizonyságtételt adva,
és mintát szolgáltatva minden – a tórai
Ó Szövetséggel, az „ósdi judaizmussal”
fertőzött, leigázott - nemzetnek.
Trianon a Szent Korona
eszmétől való félelem torzszülötte.
Féltek attól a Sátán fiai,
hogy a Tudás visszaszerzésével az
emberek nem az ő rabszolgáik, hanem
Isten teremtési feladatokat is végző
gyermekei lesznek.
Azért kellett a Szent
Korona nemzeteinek természetes egységét
gyűlöletkeltésel megbontani, hogy
megtörjék a Szent Korona Ősi
Szövetségben rejlő erejét. Ez teljesült
be Trianonban. A Habsburg ház
a Sátán fiaként ezt a nemzetvesztő
feladatot fejezte be, attól
kezdődő áldatlan tevékenységével, hogy –
1526-ban - csalárd módon szerzett
hatalmat a Szent Korona Országa felett.
Trianonban a Szent Korona
minden nemzete vesztes lett,
hiszen természetes,
szerves egységben,
önrendelkezését megtartva
élő és működő nemzetek csoportjának
életfeltételeit csorbították meg a
természetellenes megosztással.
Nem az „elbirtoklás”
legálissá válásának nemzetközi jogi
lehetősége az igazi veszély a trianoni
diktátumban, hanem az, hogy a
gyűlöletkeltés testvérgyilkos
következménye irtja a Szent Korona
összes nemzetét lelkileg, szellemileg és
testileg egyaránt.
Trianon következményeinek
a felszámolását
éppúgy, mint gyarmati sorsunk
lerázását nem a gyűlöletkeltés
fokozása, hanem annak a közös
örökségnek a felfedése jelentheti,
amelytől való félelem eredményezte a
Sátán fiaiban a gyalázatos tettet.
Trianon következményei:
A Szent Korona Országa
szerves egységének megtörése, ezzel
lehetőséget adva a „liberalizáció és
elvilágiasítás” keresztény értékekkel
ellentétes diktatúrája (az Európai Unió)
kiterjesztésének.
Az Európai Unió
következményei:
1. Az EU-ra „ráruházott
hatáskörökkel” függetlenségvesztés az
örök függetlenséggel szemben
2. A tőke szabad
áramlása a nemzeti vagyon
önérték-növelésébvel szemben
3.
Az árú és a
szolgáltatások szabad áramlása az
önellátással szemben, amelynek alapja a
nemzeti termék
4. A szabad
letelepedés a nemzeti vagyon növelésének
kötelezettségével szemben
Régiószervezés a nemzetek
önrendelkezési jogának érvényesülése
helyett.
5. Az elvett vagyon
visszaadása nélküli kilépés az
ellenállás jogával szemben
Szent László
példát mutatott arra, hogy mit jelent „nemzetért
élni”: saját legfájóbb sérelmén,
nagyapja kíméletlen felnégyelésén is
felül kellett emelkednie ahhoz, hogy
méltóak legyünk Boldogasszony oltalmára.
Ezzel kijelölte azt az
utat, amelyen járva mi is méltóvá
tudunk válni Boldogasszony oltalmára,
kegyelmet kapva ahhoz, hogy visszavegyük
a Szent Korona Országának függetlenségét,
megtörve Trianon átkát.
II. Szeretet a gyűlölet
helyett
Akkor, amikor az
elvilágiasodás embertelensége
veszélyezteti mindannyiunk puszta
életben maradását; akkor, amikor a
diktátorok nyíltan a szemünkbe vágják,
hogy hazánk a nemzetközi tőke kezében
van és nem leplezik, hogy ennek
gátlástalan kiszolgálói mindazok a
kormányok, és az őket támogató politikai
és gazdasági erők, amelyek a
bizonyítottan nemzetellenes EU
helytartói; nos, akkor
nem a nemzetellenes erők
szította gyűlölet, hanem a
Krisztus-követő szeretet kell, hogy a
vezérünk legyen, amit kötelességünk
tettekkel követni és nem csupán
szólamokkal hirdetni!
A szeretet erejét kell
felhasználnunk
arra, hogy gátat szabjunk a
féligazság-mondó hamis próféták
gyűlöletkeltésének, a mindannyiunkat
egymás ellen uszító, mindannyiunkat
nyomorba taszítóknak, és arra is kell,
hogy erőnk legyen, hogy mindenkiben
felélesszük a Tudás szeretetkeltő Fényét!
Ki kell mondanunk:
Isten nélkül nem
tudunk létezni!
Ki kell mondanunk:
Koppány azért áldozta
fel magát, hogy az ősi Tudás
visszavételére bátorságot adjon minden
embernek!
Ki kell mondanunk:
Mindannyiunk öröksége
az Ősi Szövetséggel kapott Szent Korona
eszme értékrendje, aminek örök őrzője, a
Lélek Anyja, Boldogasszony Anyánk, aki
Krisztust adta nekünk Fényként a
Tudástól megfosztott Világ megmentésére!
Ki kell mondanunk:
Nem az ósdi judaizmus
gyűlöletkeltésre alapozott és a Tudástól
megfosztó, értelmetlenül feláldozó, tűrő,
tudatlanságra épülő követése adja nekünk
a felszabadulást, hanem az ősidők óta
búvópatakként óvott és megőrzött tiszta
hit (a mítosz), a szeretet
krisztusi hite, ami egységben a
Teremtőtől kapott tapasztalattal és
ismerettel (logosz) Tudássá
nemesül.
Ki kell mondanunk:
Egységes érdeke a magyarságnak és minden
nemzetnek az, hogy önmaga értékei
önmagát szolgálják!
Ki kell mondanunk:
Nem pártprogramokkal,
hanem a Nemzet és az emberiség Tudásra
alapozott értékmeghatározásával kell
kijelölnünk a jövő útját! Ezt párt nem
képviselheti, csak az érdekek
természetes egysége!
Ki kell mondanunk:
Az egymásra figyelő,
egymás értékeit tisztelő és érvényesülni
hagyó szerves egységben élés
szeretetének van helye az emberi életben,
és nem a világi, vagy egyházi
megosztottságnak!
III. Az eszme (hit)
megtisztítása
A mítosz és a logosz
egyazonos a Tudásban
A Kr. e. V.-IV. században
mutatható ki az elterjedése annak a
természetellenes folyamatnak, amely
életvitelünk alapvető félrecsúszását
jelentette az utóbbi két és félezer
évben, és most ért el arra a pontra,
amikor az emberiség létét veszélyezteti.
Hérodotosz
(Kr.e. 484 - 424)
gondolkodásában
a mítosz (hit) és a logosz (világias
tudomány) a Tudásban egységet alkotott,
Szókratésznél (Kr.e.
470 - 399)
viszont kizárták egymást.
Arisztotelész
(Kr.e. 384 - 322)
szillogizmusa is a
logosz „tisztaságára” épült, de ugyanő
megállapította, hogy a legteljesebb
premissza (feltétel) rendszer is többes
konklúziót (következtetést) eredményez.
Ez volt a legegyértelműbb veresége a
mítosz és a logosz szétválasztásának,
amit Aquinoi Szent Tamás (Kr.u.
1225 – 1274)
bizonyított azzal, hogy a
maga természetességével, egy
félmondattal tette helyre az elferdült
gondolatot, amikor azt mondta, hogy a
transzcendentális premissza (ezt
nevezik „logisztikusan” intuíciónak)
jelenti a végső feltételt ahhoz, hogy a
helyeset válasszuk ki a több konklúzió
közül. A természetellenesen
szétválasztott, egyazonos fogalmak
visszaegyesítését jelentette a „teljes
Tudás” ugyancsak szenttamási
meghatározása: „a hit (mítosz)
és a világi tudomány (logosz)
együttesen”.
A mitológia a logikában,
az emberiség ős-tudományában gyökerezik.
A mitológia az emberi élet és a
Világegyetem alapvető kérdéseivel
kapcsolatos Tudás egységes rendszerét
képviseli, tehát nem egyes emberek
hozták létre, hanem benne
az ősnépeknek a
kezdetektől hagyományozott tudása,
kultúrája testesült meg.
Ilyen az Ős (nem Ó!)
Szövetség egyenes megfogalmazása, az ősi
magyar vallás, a Boon, amely az ősi
értékrendet foglalja magában, melynek
részei: bölcselet, etika, teológia, jog-
és orvostudomány, valamint az ősök
történelmi emlékezete.
Az önmagában álló
logosz az
emberi élet és a Világegyetem
alapvető kérdéseit (önkényesen)
tudományosan vizsgálhatatlannak tartja
és ezért ezeket kirekeszti a vizsgálandó
kérdések köréből.
A gondolkodástörténetben
kibontakozott harc a megismerhetőség (gnoszticizmus)
és a megismerhetetlenség (agnoszticizmus)
között ugyanerre az alapra vezethető
vissza:
megismerhetőek-e az emberi élet és a
Világegyetem alapvető kérdései, vagy
megismerhetetlenek.
A mítosz és a logosz
egyazonosságban maradásának vagy
szétválasztásának (és ebből adódóan a
megismerhetőségnek) elsősorban nem
elméleti, esetleg dogmatikai jelentősége
van, mert mindannyiunk életét
alapvetően befolyásolja, hiszen
értékrendi
meghatározást jelent.
A logosz misztikus
ellenőrzés nélküli uralma
mára élhetetlen Földet, szennyezett
Vizet, Levegőt, és a Tűz kordában
tarthatatlanságát eredményezte, vagyis
olyan mértékben veszélyezteti az
emberiség természetes életterét, hogy
mindannyiunk
léte függ attól, hogy elmulasztjuk vagy
megtesszük ennek a folyamatnak az
azonnali megállítását.
Mindenek előtt az
egyazonosságot kell visszaállítani, a
mítosz és a logosz Tudásban
megvalósuló egységét.
A Tudás forrása a Szent
Korona és eszköze a magyar nyelv.
A Szent Korona eszméjét
gyakorlattá tevő tan
éppúgy eltorzult az elmúlt kétezerötszáz
év alatt, mint a szakrális erőt
megjelenítő, a Fény erejével formázott
fizikai képe.
Az eszme „tanná” válva,
látszategységet alkotott az oltár és a
trón vérfertőző házasságában.
Fizikai képet
megfosztották erőtadó jelképeitől,
a gyökértelenné tett logosz idegen
mintáit beleerőszakolva.
A magyar nyelvet
a felügyelet nélkül emberellenessé vált
logosz
Tudás-átadó lényegétől megfosztotta,
gondolatközlővé alázta.
A néphagyomány megőrizte
azokat az alapértékeket,
amelyek lehetővé teszik számunkra a
Tudás visszaszerzését, az őserőtől
rettegő, ezért azt üldöző, irtó logosz
és annak kiszolgálójává vált, dogmává
alázódott mítosz (a Magyar Nyelv
Értelmező szótára szerint: „vallási
tárgyú ősi monda”)
működése ellenére.
Szent Korona eszme és tan
„Tehát, ha a sacra
corona ideáját specifikálják, azaz,
sub specie Sacrae Coronae ujjal
mutatnak valamire, akkor az a
sacracoronaidea tartalmi kifejtése,
vagyis a tannak - a sacracoronalogiának
- közlése.” – írta Bokor
Levente.
Válaszomat ezzel az
idézettel kezdtem, majd így folytattam:
lenne, ha nem
választották volna szét a Tudást „mítosz”-ra
és „logosz”-ra.
Ezzel a mítosz-nak
nevezett eszmét megfosztották
értékmegőrző felügyelői feladatától, „vallási
tárgyú ősi mondává” degradálva, és
lehetővé vált, hogy
annak nevében, de
lényegétől eltérő tartalommal lehessen „Tant”
gyártani.
Ha ugyanis a Szent Korona
eszmét, az Aquinoi Szent Tamás szerinti
teljes tudás (hit és a tudomány
együttesen) szerint fejti ki valaki,
akkor annak a kifejtésnek nem csak
Valódinak, hanem Igaznak is kell lennie.
A „logosz” által teremtett Szent Korona
Tanban éppen ez a hiba.
Az, hogy ma
Magyarországon Orbán Viktort a Szent
Korona Tanhoz kötik (mint Szakállas
Attila teszi), nem pusztán egy szétomló
bálvány összedrótozása, hanem az „ami
összetartozik, az össze is nő” tökéletes
példája.
Orbán Viktor a talmudista
diktatúra helytartója, aki „nemzetinek”,
„kereszténynek” tünteti fel magát.
Igaza is van, ha egy kis előszót
alkalmazunk: az ósdi judaizmuson alapuló
ál-kereszténység valóban a
talmudista diktatúra eszköze. Az ebbe a
köntösbe bújtatott, „történelmi
alkotmány”-hívők ál-nemzetiek.
A Szent Korona Tan és
Eszme közötti
(remélem, mindvégig valóban keresztény
szeretettel és a gondolatok egyenrangú
közlésével, a meggyőzés és
meggyőzhetőség korrekt feltételeivel
folyó) vita ezért nem dogmatikus.
Egyértelmű ugyanis, hogy a Szent
Koronában megtestesülő Lélek Ereje
győzedelmeskedni fog. Ezt azok is
tudják, akik ezt „a vallás és a politika
összekeverésének” minősítik.
A kérdés az, hogy egy
lépéssel, vagy vargabetűvel jutunk-e el
a célig.
Az egy lépés
azt jelenti, hogy visszaegyesítjük
Tudássá a mítoszt és a logoszt (ahogyan
Arisztotelésszel és a dogmatikusokkal
szemben Aquinoi Szent Tamás tette) és a
Szent Korona Eszme alapján
újrafogalmazzuk a Szent Korona Tant,
felfedve, hogy mi a Történelmi
Alkotmány: a Szent Korona Eszme
értékrend meghatározó alapelve! (Tehát
nem ezeregyszáz éves!)
Ez törvényszerűvé teszi
XXIII. János pápa szándékának
megvalósítását.
A vargabetű
annak a Szent Korona Tannak a
folyamatosságát jelenti, amely
ezeregyszáz év alatt az ósdi
judaizmus áldatlan hatására az Eszme
eldeformálásával jött létre. Ne
feledjük az utolsó ezzel kapcsolatos Jel
üzenetét: 1920-ban a Szent Korona
(nem a Szent Korona Tan!)
közfelkiáltással visszakapta
Alkotmány-rangját, de már 1922-től
elkezdődött a judaizálási folyamat,
ami 1926-ra - az államalkotó nemzet
„jármáig” soha nem alázkodó -
zsidóságnak és izraelita vallásnak „történelmi”
rangot adva „legálissá”
tette az idegenek érdekelsőbbségét az
államalapítókkal és államalkotókkal
szemben.
„A népi kereszténységben
búvópatakként maradt meg az ősi hit”
– mondta Bálint Sándor. Ezért nem
szélmalomharc az egy lépés. A
hatvankét éve a nevelés oktatás helyébe
lépett szakbarbár-előállító ipar
termelte ki a ma élő értelmiséget. A
vargabetűzés egy részüktől kapja a
muníciót. Akik ezt teszik, nem veszik
észre, hogy bábjává válnak a talmudista
diktatúrának és
önmaguk ellen is őrzik az
álságot.
A vargabetűzéssel is el
lehet jutni a célhoz, csak a kötelező
önigazolás sok erőt és időt vesz el.
Az önigazolás körébe
tartozik a dogmavédelem, amit egy volt
tsz-elnök így fogalmazott meg: „Nem az a
baj elvtársak, hogy valami rossz, hanem
az, ha nem tudjuk megideologizálni!”
IV. A Szent Korona
nemzeteinek egysége
Az Ős Szövetség
az ósdi judaizmustól alapvetően abban
különbözik, hogy
egyazonosságra épít a
családtól az állam egészéig.
A Szent Korona eszme első
négy alapelve az egyazonosságot
határozza meg:
a Szent Korona országának
egyazonosságát.
a Tudás egyazonosságát,
a birtoklás
egyazonosságát, és (mintegy
összefoglalva)
a Szent Korona eszme
egyazonosságát.
Ezeket egészíti ki
mindezek védelme: Az egyazonosság
megbontásával szembeni ellenállás joga.
A Szent Korona
államalapító nemzetének egyazonosságát
kell tehát mindenek előtt visszaállítani.
Mindaz az ellentétszítás,
gyűlöletkeltés, ami megosztja vallás,
származás, politikai nézet alapján a
Csonkaország Szent Korona tagjait az
ósdi judaizmus eszköze ahhoz, hogy
mindannyiunkat a Sátán rabszolgájává
tegyen.
Nagyon nehéz méltónak
lennünk Szent László örökségéhez. Nem a
különbözőséget kell gyűlölni, hanem az
azonosságot kell szeretnünk a másik
Szent Korona tagban.
Az azonos célt kell
mindenek fölé helyeznünk: méltóak
legyünk arra, hogy ismét Boldogasszony
oltalmát élvezzük, visszaállíthassuk
azt az értékrendet, amely függetlenséget,
természetes életet ad a Szent Korona
minden tagjának.
Ezért nem kell egyetlen
keresztény vallás hívőjét sem
ellenségnek tekintenünk, sem azt, aki a
Szent Korona más nemzetének tagjaként
akarja élvezni az oltalmat.
És azt sem szabad
ellenségnek tekintenünk, akit
látszat-érdekkülönbségekkel a pártok,
politikai szervezetek ellenünk hangoltak.
Nincs bolsevik, fasiszta, nincs fideszes,
emeszpés, szadeszes, emdéefes, jobbikos,
miépes, frontos, pajzsos, csak Szent
Korona tag van, akinek
egy az érdeke: szülessen
újjá a Szent Korona Országa
Boldogasszony Anyánk oltalma alatt.
Ahhoz, hogy mindenki
tudja, hogy a Szent Korona eszme
gyökerei hogyan táplálják a Gondoskodó
Magyarország életfáját, és a Sátán
gyarmatbirodalma hogyan veszi el erejét,
meg kell ismernie a következő kérdésekre
adott választ:
Természetesség vagy
természetellenesség?
– Miben különbözik a Szent Korona eszme
értékrendje a talmudista (globalista)
értékrendtől?
A család
az ember életre-teremtője,
vagy munkaerő-előállító műhely? –
Közösségi életet élő Teremtmény vagy
piacra szánt áru az ember?
A település
természetes élettér, vagy
munkaerő-utánpótlási raktár? – Nevelés,
vagy idomítás, egészség, vagy
használható állapot, együttélés a
természettel, vagy önérdekű pusztítás?
A hagyomány, a művészet
és a tudomány
értékteremtő erő, vagy
díszlet? – Életet adó gyökér, vagy
karanténbeli őskövület, erőt adó szépség,
vagy önazonosságvesztő kábítószer,
életet szolgáló kegyelem, vagy
önpusztító barbárság?
A gazdaság
embert szolgáló
értékteremtés, vagy pénzt szolgáló
haszonforrás? – Az értékteremtés a
létrehozó érdekét szolgálja, vagy az
érték teremtése elválik annak
élvezőjétől?
A mezőgazdaság
a nemzet természetes
erőforrása, boldogulásának alapja, vagy
a nemzet zsarolásának eszköze? – A
nemzet elidegeníthetetlen tulajdona a
föld, vagy szabadpiaci áru? Elsődlegesen
a nemzetet kell ellátni magyar
élelmiszerrel, vagy az idegeneket? A
földművest gyarapítsa munkájának
eredménye, vagy az idegen spekulánsokat?
Az ipar
anyagi kincseink embert
szolgáló átalakítása, vagy
környezetromboló szakbarbarizmus? – Úgy
használjuk, hogy megmaradjon, vagy úgy,
hogy felégetjük a jövőt?
A szolgáltatás
életfeltételeinket
biztosítja, vagy csupán átverés-show-kal
ránk erőszakolt, önpusztító majmolás?
Az idegenforgalom
az ember harmóniáját
teljessé tevő mintaadás, vagy
haszonszerző szemfényvesztés?
A kereskedelem
az emberi munka
eredményének kölcsönös hasznosítása,
vagy kupecek nyereségének növelése?
A szállítás és a
közlekedés
az életfeltételek
biztosításához szükséges szolgáltatás,
vagy tőkekiszolgáló eszköz?
Az államháztartás
a nemzeti vagyon
növekedésének felhasználását szabályozza,
vagy a sarcfizetéssel történő eladósítás
és elszegényítés eszköze?
A vallás
a természetes értékrendre
vezető lelkiismereti szabadság, vagy a
természetellenesség eltűrésének
diktátori eszköze?
A nemzetiség
a természetes
különbözőség egymást erősítő, szerves
egységének része, vagy a
gyűlöletkeltéssel szított megosztottság
szétszakítottság forrása?
A védelem
azt biztosítja, hogy az
ember biztonságban éljen, értékei saját
érdekeit szolgálják, vagy a
világterrorista támadógépezet
társtettesévé alázott kengyeltartója?
Ezekre a kérdésekre
találunk választ azokon a
beszélgetéssorozatokon, amelyeket
pünkösd után kezdünk el a Szent Korona
Országában.
A szeretet megvilágosító
kegyelmével
alakítjuk ki azt a szentkoronai
egyazonosságot, amely visszavisz
bennünket a Boldogasszony oltalma alá.
Erre kérjük alázattal az idei
Jelnap-pünkösdkor a Csíksomlyói Napba
Öltözött Asszonyt.
Így legyen!
Kelt Szegeden, 2006.
május 27-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti
magyar szeretettel: dr. Halász József
|