Halász József dr.
Az igazat mondd, ne csak a valódit – a Szent Koronáról
Idegenérdekű és nem a magyarság érdekét szem előtt tartó az a vélemény, hogy a szeptember 28-i parlamenti döntés az erdélyi magyarság érdekét szolgálja, bárki és bármilyen indokkal mondja is ezt.
A szeptember 28-i gyalázat után a „nemzetiek” arról beszélnek, hogy a 2006-os választásokon az MSZP-t kell hatalomra segíteni azért, hogy végleg megbukjanak, és a 2010-re megerősödött „nemzeti” erő végérvényesen átvehesse a hatalmat. Ez a magyarság erejének visszafogását jelenti, a „jobboldalnak” nevezett diktatúra-helytartó frakció megerősödésének érdekében.
Kérem, hogy teljes összefüggésében gondolja át mindenki ennek a parlamenti döntésnek az okait és következményeit.
A teljes összefüggés azt jelenti, hogy ne csak a politikai, gazdasági, vagyis az anyagi világ önmagában való összefüggését vegyük figyelembe, hanem a teljes rendszer, az anyagtalan és az anyagi világ egységét érezzük végre azokban az eseményekben, amelyek napjainkban egyre fokozódó hatással érződnek.
A Teremtő Világi Jelei ezek, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy tegyünk végre önmagunk megmaradása érdekében! A világvége hangulat a megadásé, de az önvédelemé annak felismerése, hogy nincs több idő az emberiséget és természetes környezetét irtó világterrorizmus megfékezésére. Ennek tetté válása, az önfenntartás, ami természetes és kötelező megnyilvánulás.
Most nem elég tudósnak lenni, hanem bölccsé kell válni a szenttamási értelemben.
A teljes rendszerösszefüggésben lássuk a pálosok szerepét és elhallgattatásuk okát, az alaszkai hullám-keltő, terrorista hatalommá váló ideológiai uralom és a mindenre kiterjedő világterrorizmus következményeit, aminek árulásból eredő, szeptember 28-án ismét megnyilvánult hatása túlmutat Erdélyen és túlmutat a Csonkaország anyagi felelősségén, de megmutatja a Magyar Küldetés időszerűségét.
Tudom, ismét lesznek, akik mindezt agyrémnek fogják találni, ismét összeférhetetlennek, saját rögeszmémtől szabadulni nem tudónak minősítenek. Nem érdekelnek.
Tudom, sokan lesznek, akik megérzik az Idő elérkezettségét, mert már feléledt bennük az a - génjeinkben eddig tetszhalottként hordozott - kapcsolat, aminek parancsközvetítésére nemcsak tudják, hanem érezik, amit tenni kell.
A magyar Országgyűlés 2005. szeptember 26-án nem azzal követte el a nemzetárulást, hogy Erdély autonómiájának feltételként történő megkövetelése nélkül erősítette meg Románia EU-csatlakozását, hanem azzal, hogy egyáltalán megerősítette. A csatlakozási jegyzőkönyv ugyanazokat a feltételeket tartalmazza, mint a mi esetünkben. Azt viszont már tapasztaljuk, hogy mit jelent az EU tagság: mesterséges elszegényítést, lelki, szellemi és anyagi kifosztást. Románia EU taggá válása azzal járul hozzá Trianon beteljesedéséhez, hogy földönfutóvá teszi az erdélyi magyarokat, a moldovai csángók kivándorlásához hasonló magyartalanítást eredményez Székelyföldön. Akkor, amikor nem dolgozhatnak saját földjükön, mert nem az övék, amikor nem kapnak munkát, mert nincs munkahely, amikor már életfeltételeiket nem tudják még azon a minimális szinten sem biztosítani, mint jelenleg, akkor élni fognak a liberalizmus „nagylelkűségével”, a „letelepedés szabadságával” és oda vándorolnak, ahol legalább a mindennapi betevő biztosítva van. És ez az ország nem az Óhaza, mert itt ugyanaz a diktatúra veszi el az életteret, mint Erdélyben, egész Romániában és Trianon minden utód-országában.
Ezért Orbán Viktor és a többi képviselő, aki megszavazta Románia EU-csatlakozásának megerősítését, nem csak az erdélyi magyarok, hanem az egyetemes magyarság ellen követett el nemzetárulást.
Így 2005. szeptember 28-a elsősorban nem 2004. december 5-ének, hanem 2004. december 20-ának a folytatása, amikor az Országgyűlés alkotmányellenesen megszavazta az EU Alkotmány megerősítését.
Kétszer volt kezünkben a Magyar Küldetés gyakorlásának kulcsa: december 20-át jóvátette helyettünk Franciaország 2005. május 29-én.
A szeptember 28-i csorba kiküszöbölésére vannak már jelentkezők, itthon és külföldön, igazak és valódi szándékúak egyaránt. Az igazaknak el kell fojtaniuk a valódiak szemfényvesztését, mert ez most nem formai és nem megkegyelmezési kérdés, hanem létünk függ tőle! Amíg a talmudista provokátorok szakrális helyekre szervezhetnek látogatást, addig nagyon nagy baj van, mert önvédelmi ösztönünk alszik. Amíg ugyanezek kihasználhatják hiúságunkat vagy naivságunkat, és befogadtatják magukat közénk, addig alkalmatlanok vagyunk a Magyar Küldetésre. Amíg a terrorizmus következményeit nem akarjuk, vagy nem tudjuk okozatként értelmezni, hanem okká erősítjük, addig fegyvertársai vagyunk az ellenünk törőknek.
Szeptember 28-a talán az utolsó jeladás. Soha nem vált ennyi emberben egyértelművé a politikai helytartók egygyökerűsége.
Most nem szabad kishitűnek, gyávának és megalkuvónak lennünk. Most nem szabad a megosztottságban továbbra is gyöngíteni magunkat!
A Kanadai Magyar Társaság és a Magyar Trianon Bizottság szeptember 28-i rendezvényén Szucsán Károly, a Magyar Trianon Bizottság elnöke előadásában kiemelte, hogy a magyarság 1526 óta tartó tényleges elnyomása alóli felszabadulását a Szent Korona Tan érvényesítése jelenti. Ugyanez fogalmazódik meg Botos László „Út a Trianoni békeparancshoz” c. könyvében.
[Mivel mindketten igaz és nem valódi (vagyis nem eljudeósított) értelemben használják a Szent Korona Tan kifejezést, ebben az írásban azt a megkülönböztető „Szent Korona eszme” kifejezéssel azonos értelemben használom.]
Botos László könyvében a következőket írja: „Megoldás a Kárpát-medencei népközösségi kérdésben egy föderáció létrehozása Szlovénia, Szlovákia, Erdély, Horvátország, Magyarország és Lengyelország részvételével. A föderáció az ősi magyar vármegyerendszert és a Szent Korona Tan törvényeit alkalmazná, mivel ez volt a leghosszabban tartó, a legjobban bevált, igazságos és legdemokratikusabb törvényesség egész Európában.”
A Szent Korona Országa az, amely természetes föderációként, szerves egységet teremtve biztosítja az államalapító és államalkotó nemzetek tagjainak „egy és ugyanazon szabadságát”. Ennek a célnak az eléréséhez először a Csonkaország függetlenségét kell visszaszereznünk, mert a nélkül üres frázis, önmagunkat félrevezető álmodozás a magyarság jogainak visszaszerzéséről beszélni, legyen az akár kettős állampolgárság, akár autonómia. Addig nincs módunkban tartalmat adni a nem Csonkaországban élő magyarok állampolgárságának, vagyis Szent Korona tagságukat visszaadni, és a diktatúra alatt élő utódországok-beli autonómia pedig soha nem eredményezhet a kisebbségek számára megfelelő megoldást.
A PAJZS Szövetség választási párt azzal, hogy nem pártok, hanem a társadalmi csoportok érdekképviselete alapján végzi a képviselőjelölést, annak a folyamatnak az első lépését teszi meg, amely a Szent Korona Országának visszaállításához vezet.
A Szent Korona teste személyi részének (a Szent Korona tagok) jellemzői adják a képviselet alapját (felsőház), amelyre a jelenlegi választási törvény a listás képviselőjelölt állítással ad lehetőséget. Így a nemzetiségek, vallások, a nemek és korok, valamint a szakmák és hivatások nem civil-szervezetként és szakszervezetként kapnak vagylagos beleszólást az állam irányításába, hanem a hatalomgyakorlás részeseként, ténylegesen.
Az 1848/49-es törvények (benne a nemzetiségek egyenlőségét megfogalmazó, Szemere Bertalan nevével fémjelzett nemzetiségi törvény 16 pontja is – ld. Botos László könyvének idézett részét) azért váltak a Szent Korona alkotmányságán alapuló alaptörvénnyé, mert a Szent Korona tagjainak „egy és ugyanazon szabadságát” mondták ki.
Ugyanennek a korunkra alkalmazását tartalmazza a Gondoskodó Magyarország kormányprogram (http://www.dataglobe.hu/eunyet/program.html#GMPG, programpontok: http://www.dataglobe.hu/eunyet/index.html#I1) „XII. Nemzetiségi politika” fejezete, az alábbi összefoglalással bizonyítva:
„4. A Gondoskodó Magyarország nemzetiségpolitikája
A Gondoskodó Magyarország államalapító nemzetnek a többségi magyarságot tekinti, ugyanakkor alapvető emberi jogként biztosítja nem magyar nemzetiségű állampolgárai számára nemzetiségi tudatuk és hitük gyakorlásának szabadságát és az ehhez szükséges feltételek biztosítását.
5. A nemzetiségek részvétele a Gondoskodó Magyarország irányításában
A Gondoskodó Magyarországon az államalkotó kisebbségi nemzetiséghez tartozó személyek (mint a Szent Korona testének személyi része) önkormányzatuk által létszámarányosan az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az irányításban.”
A „területi autonómiának” nevezett önrendelkezési jog gyakorlása az egyéni képviselőjelöltek állításával biztosított, hiszen a Szent Korona teste területi részének képviseletét arra a személyre bízzák rá a választók többségi szavazással, aki a legalkalmasabb a különböző társadalmi csoportok érdekeinek összehangolására.
Meg kell teremtenünk a pártokon felüli Nemzeti Egységet és – a választási törvény miatt – a Szent Korona eszme alapul vételével a Gondoskodó Magyarország kormányprogramot kidolgozó PAJZS Szövetség választási párt neve alatt kell a 2006-os választásokon a magyar nemzet nevében legálisan átvenni a hatalmat.
Aki érzi a Világi Jeleket és képes arra, hogy megértse az összefüggésekben mutatkozó üzenetét, az tudja, hogy ez az egyetlen lehetőségünk.
Kelt Szegeden, 2005. szeptember 30-án.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József