Halász József dr.
A szeretet győzelemre vitele nem lehetőség, hanem kötelesség!
Figyelem! Veszélyes írás!
Szélsőséges azok számára, akik nem nyitottak elgondolkozni azon, ami saját véleményüktől részben vagy gyökeresen eltér.
Eretnek azok számára, akik a dogmákat Aquinoi Szent Tamás érvelése nélkül követik. („Igen, vannak dogmák. Nekem meg agyam van.”)
Vallásellenes azok számára, akik a vallást a lelki megosztottság eszközeként használják és nem a krisztusi egylelkűségként élik, értelmezik.
Magyarellenes azok számára, akik rabjai a nemzetek közötti gyűlöletkeltésnek, és nem látják, hogy a különbözőség nem ellentét, hanem a szerves egységként élés feltétele, ezért a trianoni diktátum és minden más nemzetek közötti ellentét kifejeződése a diktatúra eszköze mindannyiunk elnyomására.
Összekeveri a vallást a politikával ez az írás azok értelmezése szerint, akik nem akarják elfogadni, hogy anyagtalan és anyagi Világunk egység.
Utópisztikus azok számára, akik megmásíthatatlannak tartják az ósdi judaizmus gyűlöletre, tudatlanságra épülő értékrendjét.
És egoista azok számára, akik – irigységből, vagy pusztán egyéni szabadságuk veszélyeztetését érezve - a személyt látják és nem az általa közvetített gondolatot; akikben a gondolat nem együttgondolkodást indít, hanem bénít; akik nem tudják elfogadni, hogy valakinek – sokak ismeretét összefoglalva - le kellett írnia azt, amit mindaz érez, aki befogadja a természetességet, mert csak azt lehet elfogadni vagy elvetni, amit ismerünk.
______________
Akkor, amikor az elvilágiasodás embertelensége veszélyezteti mindannyiunk puszta életben maradását; akkor, amikor a diktátorok nyíltan a szemünkbe vágják, hogy hazánk és Európa a nemzetközi tőke kezében van, és nem leplezi a diktatúra, hogy ennek gátlástalan kiszolgálói mindazok a kormányok, és az őket támogató politikai és gazdasági erők, amelyek a bizonyítottan nemzetellenes EU helytartói; nos, akkor
nem a nemzetellenes erők szította gyűlölet, hanem a Krisztus-követő szeretet kell, hogy a vezérünk legyen,
amit kötelességünk tettekkel követni és nem csupán szólamokkal hirdetni!
A szeretet erejét kell felhasználnunk arra, hogy gátat szabjunk a féligazság-mondó hamis próféták gyűlöletkeltésének, a mindannyiunkat egymás ellen uszító, mindannyiunkat nyomorba taszítóknak, és arra is kell, hogy erőnk legyen, hogy mindenkiben felélesszük a Tudás szeretetkeltő Fényét!
Ki kell mondanunk: Isten nélkül nem tudunk létezni!
Ki kell mondanunk: Koppány azért áldozta fel magát, hogy az ősi Tudás visszavételére bátorságot adjon minden embernek!
Ki kell mondanunk: Mindannyiunk öröksége az Ősi Szövetséggel kapott Szent Korona eszme értékrendje, aminek örök őrzője, a Lélek Anyja, Boldogasszony Anyánk, aki Krisztust adta nekünk Fényként a Tudástól megfosztott Világ megmentésére!
Ki kell mondanunk: Nem az ósdi judaizmus gyűlöletkeltésre alapozott és a Tudástól megfosztó, értelmetlenül feláldozó, tűrő, tudatlanságra épülő követése adja nekünk a felszabadulást, hanem az ősidők óta búvópatakként óvott és megőrzött tiszta hit (a mítosz), a szeretet krisztusi hite, ami egységben a Teremtőtől kapott tapasztalattal és ismerettel (logosz) Tudássá nemesül.
Ki kell mondanunk: Egységes érdeke a magyarságnak és minden nemzetnek az, hogy önmaga értékei önmagát szolgálják!
Ki kell mondanunk: Nem pártprogramokkal, hanem a Nemzet és az emberiség Tudásra alapozott értékmeghatározásával kell kijelölnünk a jövő útját! Ezt párt nem képviselheti, csak az érdekek természetes egysége!
Ki kell mondanunk: Az egymásra figyelő, egymás értékeit tisztelő és érvényesülni hagyó szerves egységben élés szeretetének van helye az emberi életben, és nem a világi, vagy egyházi megosztottságnak!
_________________
A mítosz és a logosz egyazonos a Tudásban
A Kr. e. V.-IV. században mutatható ki az elterjedése annak a természetellenes folyamatnak, amely életvitelünk alapvető félrecsúszását jelentette az utóbbi két és félezer évben, és most ért el arra a pontra, amikor az emberiség létét veszélyezteti.
Hérodotosz (Kr.e. 484 - 424) gondolkodásában a mítosz és a logosz a Tudásban egységet alkotott, Szókratésznél (Kr.e. 470 - 399) viszont kizárták egymást. Arisztotelész (Kr.e. 384 - 322) szillogizmusa is a logosz „tisztaságára” épült, de ugyanő megállapította, hogy a legteljesebb premissza(feltétel)rendszer is többes konklúziót (következtetést) eredményez. Ez volt a legegyértelműbb veresége a mítosz és a logosz szétválasztásának, amit Aquinoi Szent Tamás (Kr.u. 1225 – 1274) bizonyított azzal, hogy a maga természetességével, egy félmondattal tette helyre az elferdült gondolatot, amikor azt mondta, hogy a transzcendentális premissza (ezt nevezik „logisztikusan” intuíciónak) jelenti a végső feltételt ahhoz, hogy a helyeset válasszuk ki a több konklúzió közül. A természetellenesen szétválasztott, egyazonos fogalmak visszaegyesítését jelentette a „teljes Tudás” ugyancsak szenttamási meghatározása: „a hit (mítosz) és a tudomány (logosz) együttesen”.
A mitológia a logikában, az emberiség ős-tudományában gyökerezik. A mitológia az emberi élet és a Világegyetem alapvető kérdéseivel kapcsolatos Tudás egységes rendszerét képviseli, tehát nem egyes emberek hozták létre, hanem benne az ősnépeknek a kezdetektől hagyományozott tudása, kultúrája testesült meg.
Ilyen az Ős (nem Ó!) Szövetség egyenes megfogalmazása, az ősi magyar vallás, a Boon, amely az ősi értékrendet foglalja magában, melynek részei: bölcselet, etika, teológia, jog- és orvostudomány, valamint az ősök történelmi emlékezete.
Az önmagában álló logosz az emberi élet és a Világegyetem alapvető kérdéseit (önkényesen) tudományosan vizsgálhatatlannak tartja és ezért ezeket kirekeszti a vizsgálandó kérdések köréből.
A gondolkodástörténetben kibontakozott harc a megismerhetőség (gnoszticizmus) és a megismerhetetlenség (agnoszticizmus) között ugyanerre az alapra vezethető vissza: megismerhetőek-e az emberi élet és a Világegyetem alapvető kérdései, vagy megismerhetetlenek.
A mítosz és a logosz egyazonosságban maradásának vagy szétválasztásának (és ebből adódóan a megismerhetőségnek) elsősorban nem elméleti, esetleg dogmatikai jelentősége van, mert mindannyiunk életét alapvetően befolyásolja, hiszen értékrendi meghatározást jelent.
A logosz misztikus ellenőrzés nélküli uralma mára élhetetlen Földet, szennyezett Vizet, Levegőt, és a Tűz kordában tarthatatlanságát eredményezte, vagyis olyan mértékben veszélyezteti az emberiség természetes életterét, hogy mindannyiunk léte függ attól, hogy elmulasztjuk vagy megtesszük ennek a folyamatnak az azonnali megállítását.
Mindenek előtt az egyazonosságot kell visszaállítani, a mítosz és a logosz Tudásban megvalósuló egységét.
A Tudás forrása a Szent Korona és a magyar nyelv.
A Szent Korona eszméje éppúgy eltorzult az elmúlt kétezerötszáz év alatt, mint a szakrális erőt megjelenítő fizikai képe.
Az eszme „tanná” vált, látszategységet alkotva az oltár és a trón vérfertőző házasságában.
Fizikai képet megfosztották erőtadó jelképeitől, a gyökértelenné tett logosz idegen mintáit beleerőszakolva.
A magyar nyelvet a felügyelet nélkül emberellenessé vált logosz Tudás-átadó lényegétől megfosztotta, gondolatközlővé alázta.
A néphagyomány megőrizte azokat az alapértékeket, amelyek lehetővé teszik számunkra a Tudás visszaszerzését, az őserőtől rettegő, ezért azt üldöző, irtó logosz és annak kiszolgálójává vált, dogmává alázódott mítosz (a Magyar Nyelv Értelmező szótára szerint: „vallási tárgyú ősi monda”) működése ellenére.
_________________
A mítosz és a logosz egyazonosságának ismeretében érthető a hit szerepe a mai életben.
Ez alapján lehet válaszolni azokra a felvetésekre, amit tíz napja küldött egy levelezőtársam:
„1. A választásokat nem imával lehet megnyerni, hanem szavazatokkal. Már bocsáss meg, de ezt ki kell mondani.”
*Ez jó mondás, jó demagóg. Mint tudjuk, a demagógia lényege az, hogy az Igazságból kiemel egy Valódi elemet, és azt teszi az Igazság helyére. Ha a világban zajló folyamatokat rendszerként tekintem, akkor ez a mondás nemcsak demagóg, hanem provokatív is.
A jelenlegi teljes politikai rendszer, a talmudista diktatúra gátlástalan kiszolgálója. Annak ellenére, hogy a kiválasztott helytartók származás szerint nem tartoznak együvé, mégis egy azonos vallási törvényt követnek: a Talmudot.
Mi az ima?
Beszélgetés Istennel.
Ők a saját Istenükkel, Jahvéval beszélgetnek, az ő tanácsát követik, aki a Sátán (Jn 8,43), a gyűlölet, a gyilkolás Istene.
Azt akarják ránk kényszeríteni az ósdi judaizmus követői, hogy mi is legyünk a Sátán fiai és Jahvéval beszélgessünk, az ő tanácsait kövessük akkor is, ha a mi kirekesztettségünket rendeli el.
Mi nem ezt tesszük, hanem az Igaz Istenhez fordulunk, vele beszélgetünk, tőle várunk tanácsot.
A kettős mérce demagógiája az, ami ebben a felvetésben megfogalmazódik, de provokatív is. Arra irányul, hogy nevetségessé váljék az igaz Isten imádása. Ez az, ami itt most öngól: ha a Sátánt, Jahvét lehet imádni, akkor az Istent miért nem?
Mint láttuk, lehet imával választást nyerni, de az ima most a kiválasztottság-kirekesztettség megmaradásáért való könyörgés volt.
Amikor egy társadalmi csoport azt mondja, hogy Istenhez imádkozik, de Jahve szolgája, akkor imája törvényszerűen ellentétes hatású. A FIDESZ erre a tökéletes példa.
A mi imánk a szabadság kegyelmének elnyeréséért hangzik el.*
„2. A kereszténység egy utópia. Keresztény állam még sehol sem létezett a Földön az elmúlt kétezer évben, legfeljebb magát kereszténynek mondó, ami nagy különbség ugyebár.”
*Az, hogy a kereszténység utópia, egyszerűen nem igaz. Az a - kereszténységnek mondott, az utóbbi ezeregyszáz évben meghamisított, gyökerét megtagadó - álhit sem utópia, hanem erőszakos elfogadtatása az oltár és a trón vadházasságát szentesítő judaizmusnak. Azok vallása az utópikus, akik látszatra Istenhez imádkoznak, de Jahve szolgái, hiszen egymással ellentétes célok együtt nem teljesülhetnek. A FIDESZ ennek szintén természetes példája.
Az a kereszténység, amelynek nem a Tóra az alapja, hanem az Isten és az általa teremtett Ember között kötött Szövetség által meghatározott értékrendet közvetíti, amely felemeli az embert, a kötelezettségek és jogok egységén keresztül az egyazonos szabadságot ad, védi az emberi élet feltételeit, az értékeket az azt létrehozó nemzet érdekei szolgálatába állítja, és alapjoggá emel minden önvédelmi célú ellentmondást és ellenállást.
Az igaz, hogy nincs keresztény állam. Amit a FIDESZ akar, az judeokeresztény, ezért ne is legyen, hiszen az azonos lenne Izraellel, ami zsidó állam, annak az értékrendnek a védelmezője, ami minket kirekesztetté tesz, szegregációjában, rasszizmusában felülmúlhatatlan módon.
Vannak iszlám államok, amelyeket igyekeznek a diktátorok civilizáción kívülieknek aposztrofálni. Egyre inkább látjuk a „civilizáció” hátrányait és annak a rendnek a nemzetmegtartó erejét, ami az Istenhiten alapul.
Ezért kell visszavennünk Izraeltől az általunk évtízezredeken át mutatott példát. Ők a Tórára és a Talmudra épített vallásállamot hoztak létre. Nekünk saját – és nem Jahvéval, hanem Istennel kötött – Szövetségünket kell életünk megalapozójává tenni.*
____________________
A pártrendszer a társadalom megosztottságának az eszköze. Ezt nem kell külön bizonyítani, mindannyian tapasztaltuk néhány hete, az országgyűlési választásokkal kapcsolatban.
Egy-egy társadalmi csoport érdekei szerinti programok (amit a pártok képviselnek) törvényszerűen a többi társadalmi csoport érdekei ellen hatnak, még akkor is, ha ezt a programkészítők nem hangsúlyozzák.
Nem a pártrendszerben és nem a pártprogramokban kell tehát a megoldást keresni, hanem meg kell ismertetni az embereket azzal a természetes értékrendet leképező alaptörvénnyel, amely a nemzet egyetemes érdekét fejezi ki, amelyben minden társadalmi csoport érdeke úgy érvényesül, hogy a másik (természetes) érdeket is érvényesülni engedi.
Ez a Gondoskodó Magyarország, amely alaptörvény és nem program, mert a Szent Korona eszmére, mint alapra (Alkotmányra) épül és megadja a részletes szabályozás rendszerkapcsolati pontjait.
Ennek bizonyítékai:
1. A Gondoskodó Magyarország minden társadalmi helyzetre ad rendszerbe foglalt megoldást. Ezen keresztül a talmudista diktatúra nyers (SZDSZ) vagy lágyított (EU Alkotmány) diktátumainak nemcsak tételesen lehet bizonyítani embertelenségét, hanem rajta keresztül van mód az emberközpontú megoldást is megismertetni.
Erre az összehasonlításra és a megoldásra épül az a tizenöt részes beszélgetés-sorozat, amelynek végeredménye az Igazság felfedése, a természetes életvitelhez való visszatérés igénye lesz. Az emberek nem buták, csak a lélek- és agymosással elkábítottak. Minden természetellenes hatás semlegesíthető, így a kábítás is.
2. Azoknak a pártoknak a programpontjai, amelyek „nemzeti”, „keresztény” értékrendet hirdetnek, átfedésben vannak a Gondoskodó Magyarországgal. A különbség a teljességben és az alapok meghatározásában van.
Egy párt programja értelemszerűen csak egy társadalmi réteget szolgál, a Gondoskodó Magyarország a Nemzet egészét.
A pártok programjaik alapjait nem határozzák meg, a jelenlegi rendszer változtatásán és nem felváltásán alapulnak. Jó példa erre a „kormányváltás” jelszava a „rendszerváltás” helyett.
Ezért nem pártrendszerben kell elindítani a társadalmi változást (rendszerváltást), hanem a Gondoskodó Magyarország megismertetésével, elfogadtatásával.
Amikor az elfogadottság többségi erővé válik, akkor kell – az éppen időszerű formák között – megvalósítani a rendszerváltást.
Az, hogy ez mikor következik be, attól függ, hogy mennyi idő alatt szabadulunk meg attól a kényszerképzettől, hogy a természetesség szélsőséges, eretnek, vallásellenes, magyarellenes, összekeveri a vallást a politikával, utópisztikus és egoista.
Kelt Szegeden, 2006. május 7-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József