Halasy-Nagy Endre: Mítoszteremtés
ÍRTA: HALASY-NAGY ENDRE
KÉSZÜLT: 2015. FEBRUÁR 08.
ˇ E-mail
A szlovákoknak nincs autentikus nemzeti mitológiájuk, nincsenek
ősrégi mondáik szlovák ősapákról és szlovák ősanyákról. Nincsenek regéik arról,
hogyan érkeztek őseik hazájukba, nincsenek vallásos képzeteik arról, hogyan
értekeztek őseik a nagy Parommal (a szláv mitológia főistenével), nincsenek
ilyen szájhagyományaik, nem voltak krónikásaik, nincsenek ősi feljegyzéseik. A
nem létező régiségből nem maradt fenn semmi. Az utókor számára ezeknek
megteremni, megalkotódni nem volt módjuk. Régi történet, írásbeliség és nyelv
hiányában nem is születhettek ilyenek. Ezért az újabb kor igyekezett kitermelni
a tót atyafiságból lett szlovák nemzetnek mitológikus személyeit. Az sem baj, ha
azok egyike-másika bűnöző, rabló, vagy szélhámos volt. Ki emlékszik már valódi
életútjukra?
Az úgynevezett nemzetébresztők váltak mítoszteremtővé. Ők agyalták ki a nemzeti
mitológiát és hőseit, mesterségesen igyekeztek megteremteni a pótlékokat, amivel
nem rendelkezhettek természetes úton. A mesterséges mítoszteremtéshez
felhasználták a földből előásott szkíta, hun, avar, germán, római, stb.
leleteket. Ahogy az ipolysági születésű Ján Dekan régész nem dekázott!
Nagymoráviáról - és nem Nagyszlovákiáról - összehordott képtelenséghalmazában
olvashatjuk: jelen könyv szerzője nem habozott a szláv anyagi kultúra emlékei
közé besorolni az etnikai szempontból nehezen meghatározható leleteket... Hiába,
a szlovák nemzet is visszamenőleg befogadó.
Bármit bevettek, és az olvasatlan, műveletlen, analfabéta nép bármit bevett,
lett légyen az bármilyen fából vaskarika, bocskorból faparipa, templomból eltűnt
perselyből meseláda. Farigcsáltak a magyar huszár Skultéty Lászlóból szlovák
daliját, avar fejedelemfiből (Samo) szláv kereskedőt, magyar-morva tanárból
szlovák pedagógust (Comenius Szeges Ámos János). Érleltek természetesen tót
fanyarkákból tokaji bort.
Egy félreértés folytán, kikapták a magyar címerből a hármas halmot a kettős
kereszttel, mintha az a Felvidék címere lett volna, holott az egész Szent
Istváni országé volt. Loptak hozzá sosem volt királyuknak koronát. Hogy akaratuk
ellenére, mennyire kötődnek a magyarsághoz, nemcsak címerük bizonyítja, hanem az
is, hogy a szlovák himnusz melódiája azonos egy magyar népdaléval. Igaz, a
szlovák népdalkincsben is megtaláljuk, de népdalaik jelentős része közös a
magyarral.
A nagy legendagyártás ideje a szlovákok első, Hitler bábállamaként alapított
"független" szláv mintaállam, a Szlovák Köztársaság idején, 1939-1945 között a
"kiváló és nagyszerű" Hlinka-gárdisták uralta országrész területén történt.
Jozef Tiso, szlovák nemzeti szocialista politikus náci provokációval és
támogatással létrejött elnöksége alatt. Ő a jól végzett nemzettudat teremtő
szolgálataiért elnyerte méltó jutalmát. Tanítása, a szlovák nép történelmi
nagyságát hirdető hazugságai túlélték őt és bábállamát.
Később a szlovák nép kiváló elvtársainak tudatába beépült, mélyen
belegyökerezett az illúziók és legendák sokasága. Hiszen a Hlinka-gárdistákból
hithű kommunisták lettek. Az ábrándokról lemondani ma sem könnyű. Néhány európai
gondolkodású szlováknak már sikerült és a közvélemény egy részét sem elégíti ki
a hamis pátosz és romantika. A többi még a benei dekrétumok bűvöletében és az
ezeréves bosszú-ingerenciájában szenved. Hivatkozási alapjuk azok a szép
legendák, amelyek sosem történtek meg. Leszámolni a kitalált szlovák
történelembe tudatosan szőtt mesécskékkel, a nemzet hőseinek kikiáltott
szélhámosok feje köré font glóriákkal embert próbáló feladat. Amiből arrafelé a
hazugságon makkoltatott "szakemberek" és a "beheherovkán" tüzelt fickók között
eddig még mindig kevesebb akadt a szükségesnél.
Halasy-Nagy Endre, Felvidék.ma