Ki is volt Háry János?

És itt magát értette az obsitos baka,
Ámbár lovon soh'sem volt éltében jó maga:
De annyit emlegette és annyiszor lovát,
Hogy végre is huszárnak kellett hinni magát.

A románok kikaparták sírjából, a szlovákok magukkal vitték, néhány magyar szakember pedig búcsúzásként még bele is rúgott ebbe a jobb sorsra érdemes hadfiba. Vivien Reding sem fogalmazhatott volna gyalázatosabban, mint ez a kettő adófizetők pénzén kiképzett történésznek titulált.

Ki volt Háry János?

Babucs Zoltán hadtörténész beszélt arról, hogy a szlovák történetírás igyekszik hősöket kreálni magának, Skultéty László azonban magyarnak tekinthető, amit az is bizonyíthat, hogy korabeli magyar szokás szerint születésnapja egybeesik névnapjával. Elmondta, Skultéty a Habsburg Birodalom valamennyi fontos hadjáratában részt vett életében, így a hétéves háborúban (1756-1763), harcolt Hadik András híres berlini portyáján, illetve a napóleoni háborúkban, az 1789. október 22-ei, törökök elleni csatában pedig megsebesült, amiért ezüst vitézségi éremmel jutalmazták. Megemlítette, hogy Skultéty László nem fogadta el I. Ferenctől a tiszti kinevezést. Garay János Az obsitos című költeményét is róla mintázta, az ő történetéből született Kodály Zoltán Háry János című daljátéka, ezt megirigyelhették a magyaroktól a szlovákok - vélekedett. Megemlítette azt is, hogy…

Hermann Róbert, a Magyar Tudományos Akadémia doktora rámutatott: a császári és királyi hadseregnek valamennyi huszárezredét Magyarországról állították ki, így ők, ha etnikailag nem is, de hovatartozás alapján magyarnak számítottak. Mint mondta, voltak vegyes legénységű ezredek, az 1848-as Székely Huszárezrednek például két százada románokból állt, más huszárezredek pedig 60-80 százalékban szlovákokból.

Írásos dokumentumai alapján lehetne meghatározni Skultéty László huszár zászlótartó identitását - mondta Hermann Róbert hadtörténész, aki szerint a magyarság egyik jelképe Háry János, azaz Skultéty László. Hogy melyik ujjából szopta ezt a badarkát a nagy akadémiai doktor, elfelejtette elárulni. De azért még belerúgott ebbe a kihantolt Skultétybe, akit ő nem is tart magyarnak.

Emlékeztetett arra, hogy…

Emlékeztetnék arra, hogy:

Skultéty László nem nagyotmondásairól volt nevezetes, hanem a tisztességben teljesített szolgálati éveinek nagy számáról és az azok során tett becsületes helytállásáról volt híres.

Nehéz volna elhinni, hogy abban a korban, amikor a tisztesség még számított, és a becsület mindennél fontosabb volt, a köztiszteletben álló huszárkornétást viccfiguraként, nagyotmondóként, kocsmai hazudozóként kívánta volna megörökíteni Garay János elbeszélő költeményében.

Megemlíteném, hogy:

Háry János nevével nem találkozunk az akadémia által kiadott
Új Magyar Nagylexikonban. Tolnai lexikona még megemlékezik róla, mint képzeletbeli típus. Garay János leghíresebb verses elbeszélésének, Az obsitosnak humoros hőse. A nagyzoló, furfangos és mókás kiszolgált magyar baka régimódi alakja, aki hazatérve, falujában azzal tekintélyt és ingyen mulatságokat, hogy környezetének, a nagyvilágban járatlan együgyű embereknek hihetetlen katonai hőstetteket, kalandokat és egyéb naiv meséket füllent. Nevével általában a hencegő tudákosokat jelölik.

Ez az öreg baka lenne a tisztességben megöregedett Skultéty huszárzászlótartó?

Nem. Kár hogy történészeink irodalmat nem olvasnak, de tudatlanságukkal hencegnek. Kellő olvasottsággal tudhatnák, hogy a messziről jött ember, aki azt mond, amit akar, mert utánajárni nincs mód. Garay a messzi India egyik országrészéről (ahonnan az akkori ismeret szerint a Kárpát-medencébe beköltöző üstfoltozók népe is származott), Harijanáról nevezte el. Tudálékos okoskodás, hogy az 1831-ben elhunyt Skultéty állt volna modellt Garay Jánosnak 1843-ban megjelent költeményéhez.

Sokkal inkább a néhai báró Francois de Tott (1733-1793), aki korának ismert személye volt. Byron, a költő is megemlítette Don Huan című művében. Tóth András II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát követően került Franciaországba, és az első francia huszárezredben, a Bercsényi huszárezredben teljesített kifogástalan szolgálatáért bárói rangot kapott. Fia volt Tóth Ferenc, aki francia diplomata lett, Franciaország nagykövete volt Bahcsiszerájban, a Krími Tatár Kánság fővárosában, majd Konstantinápolyban volt a francia követség titkára. Mint tehetséges hadmérnök, 1769-ben részt vett a Dardanellák megerősítésében, modernizálta a török tüzérség fegyverzetét, irányításával különösen nagy ágyúkat öntöttek. A szultán megjutalmazta a bárót, aki gazdagon tért vissza Franciaországba, ahol megírta az „Emlékiratok a törökökről és tatárokról” című könyvét. Amszterdamban adták ki 1784-ben. Később terveket készített a szuezi csatorna megépítésére. A francia forradalom elől 1791-ben Svájcba költözött, ahonnan halála előtt visszatért Magyarországra. Életpályája olyan hihetetlen volt, tettei annyira fantasztikusak, hogy nem csak Garayt ihlették meg, de baron von Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausent is. Könyvében, az 1781-ben megjelent Vademecum für lustige Leute-jában olvashatjuk: „Konstantinápoly közelében egy óriáságyú látható, amelyet külön megemlít nemrégiben közzétett emlékiratában báró Tott.” (De ezt nem Tott, hanem még a nevezetes brassói Orbán mester öntötte 1453-ban.) Az orosz szolgálatában a törökök ellen harcoló német katonatiszt könyve nagyotmondó meséiről vált híressé, alakja pedig Münchhausen báró néven közismertté. Ezeket azért történészeknek illene ismerni, mielőtt szegény megbolygatott, sírjából kirángatott Skultéty Lászlót nagyotmondó hazugnak hazudják!

Napóleon elfogását a magyar történelemből vette Garay. Kicsit átköltötte, mert nevezetes királyfogás ugyan nem ott, nem akkor történt, de volt történeti alapja. Luka József nevű Hont vármegyei magyar huszár, a schmalkaldeni háború egyik csatájában foglyul ejtette Frigyes János szász választófejedelmet. Ez a Frigyes János nem kisebb kulcsember volt akkoriban, a schmalkaldeni szövetség feje. Elfogásával a magyar huszár a háború sorsát egyszeriben megfordította. Ezért a hőstettért V. Károly német-római császár ütötte aranysarkantyús vitézzé, és aranyláncot akasztott a nyakába.

Történészek, kéne a régi iratokat tanulmányozni és az irodalmat is olvasni, nem csak a levegőbe habratyolni. Szegény Skultétyt ezzel a háris ostobasággal békén hagyhatnák, meg egyáltalán békét hagyhatnánk neki is, és nekünk is.

Halasy-Nagy Endre