Hartyányi István

    Gombos Gyula:   A történelem balján

Ezt a címet adta öt kötetre tervezett életmű­sorozatának Gombos Gyula, élő irodalmunk egyik legkiválóbb egyénisége.

Hogy ez a cím mit jelent, a Magyar Nemzet 1992. április 28-i számában Lőcsei Gabriellának adott interjújában így magyarázta:

„Ady egyik idézetét alakítottam át a történelem balján kitétel megfogalmazásakor. Ady, amikor azt írta: az Isten balján, a Bibliát idézte. Én Istent helyettesítettem be a történelemmel. A történelem ugyanis nem Isten, hanem vak erő. E vak erő a XVI. és a XX. században egyre jobban eltaszított bennünket magyarokat attól, hogy a saját képünkre formálhassuk a hazánkat. A történelem baljára lökődtünk - ezt fejezi ki a cím, nem pedig a politikai baloldaliságot."

Az 1913-ban Temesvárott született Gombos Gyula fiatalon, az első világháború végét követően került népes családjával Budapestre. (Öten voltak testvérek.) A Lónyay_, utcai Református Gimnáziumban érettségizett. Írói tehetsége korán kibontakozott. Első írása 1936-ban a Magyar Útban jelent meg. Illyés Gyula Puszták Népe című nevezetes könyvét ismertette. Ezt követően számos tanulmánya, cikke, könyv-, színházi és filmkritikája jelent meg a Magyar Útban, Magyar Életben és Zilahy Lajos Hídjában. Szerkesztette a Magyar Élet havi folyóiratot (1939-1941) és a Magyar Út hetilapot (1941-1944).

1941-ben Álom az országról címmel könyve jelent meg. A könyv a népi irodalomról szólt, amelynek indulásától elkötelezett híve volt.

1945 után a szépen indult írói pálya szembetalálta magát azzal a kirekesztő politikával, amelynek szenvedői között ott találjuk Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, Kodolányi Jánost, Sinka Istvánt és másokat is. Az úgynevezett Magyar Közösségi összeesküvési per kapcsán az Andrássy út 60. katakombáit is megismerte. Ezt követően 1948-ban feleségével és kislányával elhagyta Magyarországot. Előbb Svájcban élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Itt a Szabad Európa Rádió New Yorkban működő szekciójában dolgozott. Ezenkívül könyveket írt. Könyvei Washingtonban, Münchenben, New Brunswickban, New Yorkban jelentek meg. Szük esztendők című könyvét angol nyelven is kiadták. (The Lean Years. 1960. New York.) Főmunkatársa volt a Münchenben megjelenő Új Látóhatár című folyóiratnak. Hillsdale című szociográfiai munkáját 1982-ben a budapesti Magvető Könyvkiadó is kiadta.

1984-ben New Yorkból átköltözött Párizsba. Most pedig a politikai helyzet változását követően, közel a nyolcvanhoz, újra Magyarországon él.

Életműsorozatának kiadására Püski Sándor, a New Yorkból ugyancsak hazatelepült, nagy múltú kiadó vállalkozott.

A sorozat első kötete 1989-ben jelent meg. A könyv Gombos Gyula egyik legjelentősebb műve. Szabó Dezsőről szól. Ez már a negyedik kiadása. 1966-ban és 1969-ben Münchenben, 1976-ban New Yorkban jelent meg.

Gombos Gyula ebben a könyvében vizsgálat alá vonta Szabó Dezső életét és munkásságát. Ahogy írja: „Sok rosszindulatú ostobaságot hordtak össze Petőfiről és Adyról, de ennél torzabb hamisítással még nem próbáltak jellemezni magyar írót. A durva vádakból durván felrakott képnek szinte egyetlen eleme sem felel meg a valóságnak." Majd: „A magyar társadalom, melyben élt és működött, egykori szerkezetében már nem létezik, mint ahogy megdőltek azok a hatalmak is, melyek ellen oly mindent kockára tevő bátorsággal küzdött. De igényeinek java - az önálló magyar történelmi műhely - ma is a mi igényünk. S talán nem hiú remény, hogy igénye lesz azoknak is, akik utánunk következnek."

Az életműsorozat második kötete most jelent meg. A több mint ötszáz oldalas vaskos kötet négy munkáját fogja össze. Ezek: Szűk esztendők - Húsz év után - Huszonegy év után - Igazmondók.

A Szűk esztendők a magyar református egyház válságát tárgyalja a második világháborút követően. Mint Gombos Gyula írja, „az első 12 fejezete 1956 tavaszán készült el, s a helyzetet 1955-ig pró­bálta felmérni, nem is gyanítva, hogy szempontjait és megállapításait a későbbi események - a magyar forradalom - oly félelmes valósággal fogják iga­zolni. A könyv utolsó harmadát ezek az események tették szükségessé. A 13-16. fejezetek 1958 első hónapjaiban íródtak. Az egész könyv tehát időbelileg 1957 végével zárul, amikor a forradalmat megelőző állapotok erőszakos visszaállítása nagyjában már befejeződött. A restauráció teljesnek tekinthető, egy-két hézaggal és módosítással." Gombos Gyula maga is református és személyes ismerőse volt a könyv két főszereplőjének, Bereczky Albertnek és Péter Jánosnak. Különösen az előbbinek. Még a Tutaj utcai és a Pozsonyi úti gyülekezetéből. Ismerte az egész miliőt. S az olvasó szinte bámulattal adózhat Gombos Gyulának azért a röntgenszerű átvilágításért, amit ennek az időszaknak szomorú kálváriájáról tükörként elébünk tart.

A Húsz év után levelek gyűjteménye. A levelek egy képzelt személyhez, Mircse Zoltánhoz szólnak 1966-1969 között. Az egyes levelek címei: 1. (arról, hogy mi változott s mi nem ötvenhat óta); 2. (az irodalomról); 3 (a történetírásról); 4. (a filozófiáról); 5. (az egyházakról); 6. (a gazdaságról); 7. (arról, aminek mégis változni kéne).

Mint az egyes levelek címei mutatják, Gombos Gyula széles mezsgyét vágott maga előtt. A dátum pedig elárulja, hogy az 56-os forradalom utánig elér ez a mezsgye. És Gombos Gyula mezsgyéje nemcsak széles, hanem mélyen az elevenbe vág. Az úgynevezett szocialista Magyarország minden nyavalyáját a felszínre hozza. S képet ad írójának az egész kérdést átfogó tudásáról, s ezenfelül igaz magyarságáról.

A könyv nagy érdeklődést keltett szerte a világ­ban szétszóródott magyarság körében. De itthon is a titokban bekerült példányok nyomán. Gombos Gyu­la maga is írja: „Az emigráns sajtó apraja-nagyja foglalkozott vele, ismeretlen emberek hosszú levelekkel tisztelték meg, telefonokat kapott, vitaesteket tartottak a könyv fölött, s volt szónok, aki egy éven át dörgedelme célpontjának választotta, egy-egy kiragadott mondatát hazafi-mutatványként táncoltatva meg."

Ez Indította arra, hogy 1971-ben megírja a Huszonegy év utánt. Ebben választ adott az elhangzott véleményekre és újból kifejtette álláspontját. Szerencsés megoldás, hogy ebben a kötetben a két könyv egymás mellett található és együtt olvasható.

Az Igazmondók négy nevezetes személyről szól. Ezek sorrendben: Illyés Gyula, Borisz Paszternák, Milovan Gyilasz és Németh László. Keletkezésük ideje sorrendben: 1962, 1959, 1980, 1971.

Hogy Gombos Gyula négyüket emelte egymás mellé és így nevezte őket, bizonyára nem volt véletlen. A tanulmányok plasztikus képet adnak róluk. A mérce is magas. Ha mégis ki akarjuk emelni valamelyiket a négy közül, mi a Németh Lászlóról szóló tanulmányra szavazunk. Németh László hetvenedik születésnapjára írta ezt a tanulmányt Gombos Gyula. Tehát még Németh László életében. Németh László volt az az író, aki Gombos Gyula számára egész írói életében példakép volt. S e sorok írója személyesen is tanú rá, hogy Németh László a legnagyobb elismeréssel szólt már 1941-ben Gombos Gyuláról. De életműsorozatának Megmentett gondolatok című kötetében is megtalálható az az 1968-ban a jugoszláviai Hídnak adott interjú, amelyben megbecsüléssel nyilatkozott Gombos Gyula Szabó Dezsőről írt könyvéről.

Szólni kell itt arról is, hogy ezeket a könyveket az a Gombos Gyula írta, aki életének több mint felét volt kénytelen hazájától távol leélni. És olyan magyar nyelven, amelyen csak a kevés kiválasztottaknak adatik meg betűbe önteni mondanivalójukat.

Gombos Gyula könyvét letéve az olvasó minden bizonnyal várakozással tekint az életműsorozat további három kötetének megjelenése elé.

Hartyányi István

Forrás: Hunnia. 1992. június 25