Trianon 1920  június 4. 16.30

írta: Friedrich Klára

Ne múljon el nap, hogy ne jusson eszedbe
ne boruljon úgy rád, bárhol ér az este,
hogy ne mondanád el azokra az átkot,
akik széjjeltépték Nagy–Magyarországot

S mikor imáidban szólítod az Istent
kérjed Őt naponta, adjon vissza mindent,
mert ha haragos ég mennydörög felettünk
nem találom a bűnt, amit elkövettünk

Talán egyet mégis, talán az az este
mikor négy várkapun függött Koppány teste,
hogy akkor hallgattunk, hogy akkor kushadtunk
talán ezért tört szét az  Anyaföld alattunk

De van itt még más is, mikor Vazul vére
ráfröccsent a gonosz Sebösnek kezére
csak találgatjuk ki volt Sebös  felbújtója
ki adott parancsot és ki volt a szolga

Az abádi révnek vize is háborog
Tonuzóba szíve lenn a mélyben dobog
azt dobogja este, azt dobogja reggel
ha hívnánk, viszajönne felmentő sereggel

Csanád tarsolyában Ajtony kitépett nyelve
viszi a királynak büszkeséggel telve
kinyújtja a markát Ajtony birtokáért
gazdag jutalmat kap a csúf árulásért

Ki kér bocsánatot az erdélyi Gyulától
ki kér bocsánatot Vatától és Záchtól
ki kér bocsánatot a felvidéki Csáktól
ki kér bocsánatot Kötöny kun királytól?

Majd ha a magyarságot a szkítákkal mérjük
ha a hunok kincsét Bécstől visszakérjük
ha kimondhatjuk nevét Szent Imre gyilkosának
akkor lesz ideje a Feltámadásnak….