Friedrich Klára
Kálmán király varázsgyűrűje
A Nagyszentmiklósi Kincs egyik hiányzó darabja?
Őseink rejtett üzenetei arra várnak, hogy megértsük, megfejtsük őket. Ilyen rejtett üzenetre bukkantam a Magyar Művelődéstörténet I. kötetében, a 363. oldalon, amelyen egy gyűrű képe és felirata látható.
|
|
„Kálmán király aranygyűrűje és a belevésett köszvény eleni varázsmondás.” |
A gyűrű képe alatti kiemelt, kinagyított betűk a Nagyszentmiklósi Kincs 9-es, 10-es és 21-es tálkáinak „görögös” feliratait idézték fel bennem. Alaposabb összehasonlítás után feltételezem, hogy az aranygyűrű maga is a kincshez tartozik, vagy ugyanabból a műhelyből került ki, továbbá, hogy a gyűrűn rovásfelirat van.
|
|
A 9-es és 10-es tálkák alján lévő feliratok |
Ennek bizonyításához kis kerülőt kell tennünk a Nagyszentmiklósi Kincs irányába, amelyet 1799-ben Dél-Erdélyben, Nagyszentmiklósón talált meg egy román, vagy szerb házaspár, Nákó Kristóf földesúr cselédei. A házaspár a kincs egy részét eldugta, megcsonkította, eladta. A lelet híre gyorsan terjedt, így három hónapon belül már Habsburg Ferenc császár Régiségtárában volt. Mind Nákó Kristóf, mind a megtalálók csak évtizedek múlva részesültek csekély jutalomban.
Jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museumban van, amikor körülbelül 15 évvel ezelőtt ott láttam, óbolgár leletként tüntették fel. A Fidesz kormánynak köszönhetően 2002-ben három hónapig itthon, a Nemzeti Múzeumban gyönyörködhettünk benne.
Készítésének idejében a szakértők között nincs egyetértés, az V. és a X. század között határozzák meg. A megmaradt 23 aranyedény súlya közel tíz kiló. 14 darabján rovásfelirat van, amely egyértelműen igazolja, hogy a magyarok ősei, hunok, vagy avarok készítették.
Hogy Kálmán király gyűrűje is lehet a kincs része, azt egyrészt arra alapozom, hogy a kincs eredetileg több darabból állt, másrészt, hogy a kincs három tálkáján lévő görögös jellegű betűkkel kapcsolatban kételyek merültek fel a tudós kutatók részéről.
László Gyula régészprofesszortól tudjuk, hogy 1799-ben 24 tárgyat vettek leltárba, a 24. egy aranyrúd, amely a beolvasztott részekből keletkezett. Ennek nyoma veszett.
Csallány Dezső régész szerint a megtaláló 13 darabot, közöttük öt korsót visszatartott, tehát a kincs eredetileg 36 darabból állt volna.
Pataky László rovásírás kutató leírja, hogy Nákó Kristóf a leletből egy aranykeresztet a bezdini zárdának ajándékozott. Ugyancsak Pataky László derítette ki a bécsi Régiségtár akkori igazgatójának irataiból, hogy voltak még „más apróságok” is, például fülbevalók.
Bár az általam ismertetni kívánt gyűrű a Nagyszentmiklósi Kincs részeként, vagy rovásírásos emlékként való említésével a vonatkozó irodalomban nem találkoztam, a „más apróságok” között, a fülbevalók mellett a könnyen elrejthető gyűrűk nagyon is elképzelhetők.
A Magyar Művelődéstörténet I. kötetének 362. oldalán mindössze ennyit olvashatunk a gyűrűről: „Az amulettek gyógyító, iletve betegségelhárító hatásába vetett, mindenkor élő hit emlékét őrzi Könyves Kálmán király feliratos aranygyűrűje, amely viselőjét köszvény elen védelmezte volna.”
Véleményem szerint a gyűrűkarikán a Nagyszentmiklósi Kincs 9-es, 10-es és 21-es tálkáihoz hasonlóan görögös jellegűvé alakított betűkből álló, magyarul olvasható rovásfelirat van. Ennek értelmezéséhez fordítsuk meg a képet úgy, hogy a görög kereszt a jobb kezünk felől legyen. A kereszt maga megfelel a rovásírás „i” betűjének, ami az Isten szót foglalja magában. Őseink szellemességére utal, hogy amennyiben a kereszt alakú rovásjelet D-nek értelmezzük, ismét Istenhez, a latin Deus szóhoz jutunk.
A rovásírás hagyományainak megfelelően jobbról balra haladva három azonos szó következik: ÓVD. ÓVD. ÓVD. A szavakat egy-egy pont választja el. Ezután három mássalhangzó, a T K SZ. olvasható, amely betűcsoportot ismét pont zár le.
A rövidítéses rovásírás szabályai szerint a mássalhangzók elé, után, vagy közé az E magánhangzót kell illesztenünk. Értelmes mai magyar szót így sem sikerült kiolvasnom, valószínűleg családnév, méltóságnév, vagy dicsérő, méltató jelző lehet.
A következő betűcsoport D T A T. Az E magánhangzó segítségével „EDTÁT”, vagy „EDETÁT” kapunk. EDETA tehát az Isten oltalmába ajánlott személy. Van még egy J betűnk, ez lehet a gyűrűt készíttető, vagy az ajándékozó nevének kezdőbetűje. Elképzelhető az is, hogy a kereszttel kezdett fohász Jézus nevével, nevének kezdőbetűjével záródik. Ez a jel egyébként a régi görög ábécében a P-nek felel meg.
Valószínű, hogy a gyűrűkarika görögös stílusú feliratáról készített másolat pontos, és nem maradt le betű. Ugyanis a kereszttel együtt 18 jelből áll, ezekből egyformán 9-9 helyezkedik el a gyűrűkarika belsejének legkeskenyebb részétől jobbra és balra.
Véleményem szerint a megfejtés: ISTEN ÓVD, ÓVD, ÓVD, TKSZ (?) EDETÁT, J(ézus).
A gyűrű görögös rovásfeliratát nem a Nagyszentmiklósi Kincs ötvöse készítette, mivel A betűje erősen különbözik a 9-es, 10-es és 21-es tálkák A jelétől. Ennek ellenére készülhetett ugyanabban a műhelyben, hiszen László Gyulától tudjuk, hogy a 9-es, 10-es tálkák feliratát sem ugyanaz a mester készítette, mint a 21-esét.
Ugyancsak László Gyula ismerteti Hampel Józsefnek, a Nemzeti Múzeum osztályigazgatójának, a középkori ötvösség kitűnő ismerőjének véleményét a tálkák feliratairól: „Az írás határozatlan jelegű, görög, capital és cursiv betűkből ál. A határozatlanság annyira megyen, hogy a hatszor előforduló A betűnek hat különböző alakja van, az O betű négyszer fordul elő és mind a négy esetben más és más az idoma…”
László Gyula ugyanerről: „…a felirat, amelyet utólag forrasztottak mai helyére, feltehetően a Kárpát-medencében készült, görögül alig tudó megrendelő, s még annyit sem értő ötvösmester munkájaként.”
A kétely tehát kezdettől fogva fennállott a Nagyszentmiklósi Kincs görög felirataival szemben s a kétkedőket igazolva Pataky László néhány év múlva latin betűs, magyar nyelvű szövegként fejtette meg ezeket.
A görög írás tehát nem görög nyelvű sem a kincsen, sem a gyűrűn és nem is a készíttető és a készítő görög nyelvtudásával volt a baj. Éppen ellenkezőleg, rendkívül értelmes elődeink szellemes rejtvényekkel üzentek nekünk. Például azt, hogy a görög írás is a rovásírásból származik. Kállay Ferenc utal arra A pogány magyarok valása című könyvében, hogy a pelazgok 16 betűt vettek át a szkítáktól. A görögök viszont az írásukat a pelazgoktól vették el.
De térjünk vissza a gyűrűhöz, amelyen egyéb feliratok is vannak. A gyűrűkarika kétoldalt kidomborodik, de csak az egyik oldaláról van felvétel. Ezen csepp alakú keretben csupán az S V A latin betűk ismerhetők fel. A gyűrűfejet egyik oldalról az OLO latin betűs feliratrészlet veszi körül, a másik oldal nem látható. A gyűrűfejen a kép elmosódottsága miatt a mintázatból, vagy betűkből csak kettő látható pontosan a két egymás mellett álló rovás K, vagy R. Amennyiben K, akkor valószínűleg Könyves Kálmán monogramja, akit már életében is ezzel a jelzővel illettek Kézai Simon tanúsága szerint. Ebben az esetben a gyűrűfejre a XI. század végén, vagy a XII.
század elején utólag kerülhettek a betűk, ellentétben a rovásírásos óvó fohásszal, amely a gyűrűvel egyidejűleg készült valamikor az V. és IX. század között.
A szakirodalomban több rovásírásos gyűrű szerepel. Ezek közül a Kiskunkerekegyháza határában, Árpád-kori női sírban talált ezüst szalaggyűrű görög keresztjének O és K betűje hasonló mind a Nagyszentmiklósi Kincs, mind a Kálmán király gyűrűjén lévő ugyanezen jelekhez.
A Deszk határában szintén Árpád-kori sírból előkerült ezüst szalaggyűrűn a kereszt és az A jel hasonló.
A Hódmezővásárhely-Kenyereér dűlőből származó elektron (arany-ezüst ötvözet) szalaggyűrű keresztje és K betűje rokonítható Könyves Kálmán gyűrűjével. A 14. században találták meg, készítésének ideje azonban sokkal korábbi is lehet.
Fehér Mátyás Jenő történésztől tudjuk, hogy a rovásírás összekapcsolódott a gyógyítással, mivel a táltosok rovásbotokra jegyezték fel a gyógynövények neveit. Ezeket a botokat azonban el kellett égetni, hogy az ingyen és hatékonyan gyógyító táltosok helyébe a pénzt követelő idegen orvosok léphessenek, akiket a nép sem megérteni, sem megfizetni nem tudott. Titokban őrizték tehát papírdarabkákon a táltosok botjairól másolt rovásírásos gyógynövény neveket s mivel a hagyományban úgy élt, hogy ezekkel sikeresen gyógyítottak, varázserőt tulajdonítottak a betűknek. Azonban az idegen papok még ezt az ártatlan védelmet sem engedték meg a népnek, ha valakinél ilyen cédulát találtak, egyházi átokkal, kiközösítéssel sújtották.
Könyves Kálmán 1095 és 1116 között uralkodott, Vazul-Vászoly dédunokája volt. Gyűrűjének üzenete, hogy magyar királyaink sok esetben idegen kényszer hatására irtották ősvallásunkat, ősműveltségünket, amely sokkal magasabb szintű volt, mint amelyet át kellett vennünk. Kálmán király is a tenyerébe rejtve hordta az évszázadokkal előtte élt ősök betűit, s a bajban hozzájuk fordult, bennük reménykedett.
Magyar Jelen 2004. augusztus 12.
Könyvünk nyomdai előkészítésének idején – 2005 februárjában – a gyűrűt kiállították a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Szent Korona volt helyén. Itt megismerhettük a gyűrű történetét is, amely röviden összefoglalva a következő: 1907-ben egy földműves ekéje szántotta ki, akitől a szarvkői Esterházy uradalom intézője, Ernst Sedlmayr megvette. A Sedlmayr család tagjai között neves növénynemesítő, mezőgazdász és Ybl díjas építész is van. 2004 őszén Sedlmayr Tamás és János úgy döntött, hogy a gyűrűt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza.
A gyűrű latin betűs felirata, amely a Magyar Művelődéstörténet I. kötetében nem volt olvasható: ANULUS COLOMANNI REGIS, azaz Kálmán király gyűrűje.
A gyűrű megtekintése és róla a múzeumban látható nagyítások megerősítettek a gyűrűkarika belső felén lévő „görögös” rovásfeliratokról alkotott véleményemben.
