Friedrich Klára

 

Magyarországon nincs hivatalos környezetvédelem

Isten a Kárpát-medencei Tündérkertet adta a magyarok őseinek lakhelyül, ahogy Pilinszky János is írta:

„Valamikor a Paradicsom ált itt Szinte halom óriási fáit"

Nekünk, kései utódoknak – akik Kis-Magyarországon alig maradtunk egy­millió-hatszázezren a 2004. december 5. -i népszavazás alapján – kötelességünk lehetőségeink szerint megvédeni e Tündérkert megmaradt töredéke­it a pusztítástól.

Magyarországon tehát nincsen hivatalos környezetvédelem, csak intézmények vannak, amelyek nem látják el feladatukat, nem védik sem az embert, sem környezetét, viszont a szennyezett környezettől veszélyeztetett állampolgárok adójából hatalmas összegeket emésztenek fel.

Ezek az intézmények gyakran félrevezetik a lakosságot, eltitkolják előlük a vészhelyzeteket, ezzel megfosztják őket a védekezés lehetőségétől. Ilyen volt Csernobil esete, amelynek „áldásából” Magyarország is jócskán kapott. Az ukrajnai hivatalos adatok szerint eddig 3,3 millió ember szenvedett egészségkárosodást. A katasztrófa idején radioaktív fűtőanyagot tartalmazó massza jött létre, amely tovább ontja a gyilkos sugarakat az újabb és újabb védőburkok ellenére.

Az ideiglenesen határon túlra került Apátszentmihály (szlovákul Bohunice) atomerőművében 1977-ben bekövetkezett balesetet is eltitkolták. A radioaktív gőz elszabadulásakor a környéken élőket akkora sugárzás érte, mint Csernobil áldozatait. A lakosságot nem tájékoztatták és nem telepítették ki. Ketten azonnal meghaltak, a későbbi haláleseteket pedig hivatalosan nem hozták összefüggésbe reaktor balesetével.

Környezetünkért csak polgári aktivisták állnak ki, napjainkban ennek szép példája a Mecsek csúcsának, a Zengőnek védelme, a NATO radarállomás telepítése ellen.

Jómagam nem csak újságcikkekből, hanem néhány száz társammal együtt személyesen is tapasztalom immáron 12 éve, hogy a hivatalos környezetvédelem intézményei a környezetszennyező nagyvállalatok zsebében vannak.

Budapest XVI. kerületében lakom, amely felett a légteret az oroszok kivonulása után átadták a polgári légiforgalomnak. Az egyik gyilkos ment, a másik azonnal a helyében termett. A repülőtér vezetői, a repülésirányítók és a pilóták havi egymillió forint körüli és feletti összegért ugyanis lassú kínhalállal sújtják a repülőtér 30 kilométeres körzetében élő lakosságot. (A XVI. kerület kb. 10 kilométerre van tőle.) Napi több száz gép robajlik 2-300 méter alacsonyan, éjjel-nappal, holott a lakott terület fölött 1600 méter a megengedett. A házak falai megrepedeznek, az ajtó-, és ablakkeretek elválnak a faltól, potyog a gitt. A régi házakban, ahol még nád- és drótfonat tartja a mennyezetet, ez leszakad. A Lélegzet újság 200 1/6. számában egy amerikai felmérés eredményét olvashatjuk a repülőterek hatásairól 50 kilométeres körzetben: asztma, tüdő- és nyirokcsomódaganat, csontvelőrák, depresszió, neurózisok, gyomorfekély, zajártalmak. A repülőgépekből kijutó dioxin, fagyálló folyadékok, motorolaj, kipufogógázok, szénhidrogének, szénmonoxid fokozatosan megbetegítik és elpusztítják a közelben lakókat. A légiforgalom jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez és szörnyű következményeihez. (2005 januárjában a délkelet-ázsiai szökőárnak már 300 ezer áldozata volt.) A repülés során a levegőbe jutó nitrogén oxidok felelősek a savas esőkért, az ózonréteg károsodásáért. A kerozin levegő- és talajszennyezést okoz. A zajszennyezés lehetetlenné teszi a nyugodt pihenést és gyomorpanaszokhoz, magas vérnyomáshoz vezet. A pihenéshez kapcsolódva jegyzem meg, hogy a kerületünkben lakó sebész ismerősünk gyakran kimerültségtől reszkető kézzel operál, mert a dübörgéstől és robajtól soha nem tudja kialudni magát.

A hatalmas utasszállítógépek által kibocsátott szénhidrogének tízezer méter magasságban úgynevezett „barna foltokká” állnak össze, amelyeknek száma egyre szaporodik.

Visszatérve a XVI. kerületbe, 1993-ban az elviselhetetlen repülőforgalom miatt lakossági fórumra hívtuk a repülőtér képviselőit. A felettünk átzúduló gépek miatt sajnos nem hallottuk, hogy mit mondanak. Két hét múlva kimutatást kaptunk arról, hogy nem tudunk számolni, nem napi 300, csak 60 gép repül át felettünk és azok is pontosan betartják az előírt magasságot. Több szépséghiba is volt a kimutatásban, pl. azok a gépek sem szerepeltek benne, amelyek a lakossági fórum idején robogtak el felettünk. Ugyanezen fórumon egy kerületi polgár elpanaszolta, hogy egy alacsonyan szálló helikopter kicsavarta a cseresznyefája közepét.

A repülők egyik környezetkárosító hatása, hogy szétoszlatják a felhőket. 1993 óta kerületünk egyre sivatagosodik. Az Állami Biztosító viszont olyan kísérleteket támogat, amelyek vegyi anyagot juttatva a felhőkbe, szétoszlat­ják azokat. Nehogy már beázás miatt kártérítést kelljen fizetniük!

1993-ban egy bajai környezetvédő csoport megfigyelte Baján és az ország más térségeiben is, hogy ha kialakult egy csapadékot adó légtömeg, rövidesen megjelent egy sugárhajtású repülőgép és 3-4 céltalan fordulat után eltá­vozott, a csapadékot ígérő felhőréteg pedig szétszakadozott, majd teljesen feloszlott. Ugyanezt történik a XVI. kerület felett, ha esőfelhők gyűlnek, a repülőtér felől megjelenik egy jellegzetes hangú gép, tesz egy lassú kört, majd visszatér a repülőtér felé és a felhők 10-15 percen belül teljesen szétoszlanak.

A déli országrészben néhány éve nagy felháborodást okozott a mezőgazdasággal foglalkozók körében az un. ólomrakétás légtömegoszlatás, amely­nek eredménye: aszályok, jégesők, bogarak milliárdjai, leukémia, légzőszer­vi megbetegedések.

Egy szegedi nyugdíjas, Savanya Ferenc évek óta hiába könyörgött a hatóságoknak segítségért az életét és házát tönkretevő repülőgépek miatt. Ezért nappal tükrözéssel, éjjel reflektorokkal próbálta elhajtani a randalírozó, az előírt magasságot be nem tartó gépeket. A joggyakorlat természetesen a pénz, a repülőtér, az embertelen pilóták oldalára állt és az 58 éves férfit „a légi közlekedés biztonsága ellen folytatólagosan elkövetett bűntett” miatt 8 hónapi fogházra ítélte! Az elzárástól az igazságügyi elmeorvosi vélemény mentette meg, amely szerint beszámíthatósága korlátozott. Tehát a tisztességes állam­polgárt, aki csupán az ellene folyamatosan elkövetett gyilkossági kísérlet ellen védekezett, a pénzhatalom bűnözőnek és elmebetegnek minősítette.

A bajaiak, a XVI. kerületiek, Savanya Ferenc és még tízezrek panaszait a pénzzel telepumpált hivatalok, amelyeknek feladata az emberi élet és ter­mészeti környezetének védelme lenne, lesöprik az asztalról.

Felsorolom ezeket az intézményeket, amelyekhez az elmúlt 12 évben fordultunk, de az illetékesség hiányára hivatkozva elutasítottak, vagy indokolatlannak minősítették panaszainkat.

1.    Közlekedési Főfelügyeletet – Repülési Főfelügyelet – Ferihegy.

2.    Légügyi Igazgatóság – Ferihegy

3.    Környezetvédelmi Minisztérium – 1999-ben pl. egy 1957-es (!!!) törvényre hivatkoztak.

4.    Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság – Ferihegy

5.    Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

Ezek folyton áttették beadványunkat a XVI. kerületbe, akik soha nem válaszoltak és a Polgármesteri Hivatalban sem voltak megtalálhatók. Az ÁNTSZ nagy csinnadrattával szervez rákszűrő kampányokat. Ez azonban már eső után köpönyeg, a rákot okozó vállalatok ellen nem lépnek fel.

6.    Magyar Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága

7.    Kertvárosi XVI. kerületi Polgármesteri Klub

Ezek a Népszabadságban úgy hirdették magukat, hogy kerület lakosságának gondjait megoldani jöttek létre. Amikor megkerestük őket, korlátozott lehetőségeikre hivatkozva hajtottak el minket.

8.    Országgyűlési Biztosok Hivatala

Ő az ombudsman – bár akkor éppen ombudswoman volt –, aki helyett egy beosztottja közölte, hogy nem tartozunk a hatáskörébe.

9.    XVI. kerületi Polgármesteri Hivatal Polgármesteri Kabinet

10. A XVI. kerületi Önkormányzat Környezetvédelmi Irodája

11. Dr. Molnár Éva, XVI. kerületi jegyző. Neki kétszer írtunk ajánlott levelet, egyikre sem válaszolt.

12. Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság – Munkabizottsági és Környezetvédelmi Iroda

13. Budapest Airport – Elnök-vezérigazgató

14. Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium

15. Közlekedési, Hírközlési, Vízügyi Minisztérium

 16. Országos Tisztifőorvosi Hivatal

 17. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete Repülőtéri Kirendeltség

 18. A Fővárosi ÁNTSZ Zaj- és Rezgésvizsgáló Intézete

Senki nem segített, sőt legtöbben visszautaltak a repülőtérhez. Közben a XVI. kerületi Környezetvédelmi Iroda 2002 februárjában Nyárfa programot hirdetett. Ugye azt gondolnák, hogy ez ültetés? Nem, ez 100-120 nyárfa kivágását jelentette, mert valamelyik elvtársnő kettőt tüsszentett. Többször kérdeztük azt is, hová kerültek ezek a kivágott fák. Nem találták magukat il­letékesnek, hogy elárulják, kinek épült belőlük alpesi faház.

Ugyanitt történt a XVI. kerületben, hogy az Ostoros utcában túl hangos kakaskukorékolás miatt tett bejelentést valamelyik délig hentergő lumpenproletár. A Környezetvédelmi Iroda azonnal kivégzésre ítélte a kakast, a „lakosság életminőségének rongálása” címén. Közben semmit nem tettek a Galgahévíz utcai veszélyeshulladéktároló és több nagy horderejű környezet- és zajszennyezés ügyében. Anyósomék egy forgalmas sarkon laktak, és a zaj és bűz elleni védelmül Gábor sövényt és fákat ültetett a ház elé. A Környezetvédelmi Iroda minden évben bestiális módon, a virágzás időszakában csonkította meg a fákat, arra hivatkozva, hogy rontják az autósok látásviszonyait. A levágott hatalmas, virágzó ágakat rendszeresen bevonszoltuk az Iroda ajtaja elé, hogy lássák mit tettek munkatársaik. Nem a növényeket védték a környezetkárosító, száguldozó autósoktól, hanem az autósokat a környezettől.

A repülőtér többször hivatkozott a haladásra, a fejlődésre, a légiközlekedés iránt megnövekedett igényre. Ez azonban képmutatás. A repülőgép a háborúk legfőbb eszköze, gondoljunk csak a második világháború végén Hirosimát, Nagaszakit és Németországot polgári lakosságával együtt porig bombázó szövetséges gépekre. Az Afganisztán, Irak elleni repülőtámadások áldozatai is többnyire békés polgárok és gyermekeik. Pedig a Napi Magyarország 2000. ja­nuár 8-i számában éppen Clinton amerikai elnök képe látható, amint dühödten mutogat a birtoka felett elszálló gépre. Ingatlanának másfél mérföldes körzetébe ugyanis tilos bármilyen repülőeszköznek berepülni, hogy elkerüljék „a tragikus véletlenből eredő baleseteket”. A XVI. kerület, amelyben több hatalmas lakótelep is van, vajon miért nem élvezhet ilyen védettséget?

A repülőgépek megzavarják a költöző madarak többezer éves útvonalát. A repülőtereken pedig „balesetmegelőzés céljából” irtják a madarakat. Erre jelenleg betanított sólymokat használnak. Olyan ez, mint amikor a delfinekre bombákat kötöznek az aljas háborúskodók. Minősíti a solymászt is, ha ilyen hóhérmunkára tanítja be madarát.

2003-ban a Medgyessy-kormány átengedte a magyar légteret az Afganisztán és Irak ellen felvonuló, fegyvereket szállító gépeknek. Márciusban vész­leszállást hajtott végre egy amerikai katonai gép Ferihegyen. Éjjel fél 12-kor riadt fel a XVI. kerület lakossága a leszállás robajára. Tömegszerencsétlenség lett volna, ha a lakótelepek valamelyikére zuhan.

Leszálláskor a pilóták a sűrűn lakott területekre engedik ki a maradék kerozint. Fák tömegei pusztulnak ki emiatt, az esőcsatorna alá tett vízgyűjtő edényben pedig szivárvány színű foltok úszkálnak ilyenkor.

1992-ben Amsterdamra zuhant egy vegyi anyagokat szállító izraeli repülőgép. Negyvenhárman azonnal szörnyethaltak, több száz sebesült és le­rombolt otthon lett a következmény. Néhány hónap múlva sokan betegedtek meg rákban a vegyi anyag miatt. Semmiféle jóvátétel nem történt. Hasonló veszélyeknek naponta ki vagyunk téve.

Ismét leszögezem tehát, hogy Magyarországon az adófizetőknek milliárdokba kerülő hivatalok között nincs olyan, amely az embert és környezetét megvédené. Pedig a sajtó és rajta keresztül az ország lakossága szinte naponta hívja fel az illetékesek figyelmét a vészhelyzetre. Nézzünk ebből egy összeállítást:

1993/6             Környezetvédelem: A tengerekbe veszett atomfegyverek

robbanó ereje ezerszerese a Hirosimára ledobottnak. 1994/4/3   Mai Nap: Ferihegy környékén kivágták a zajcsökkentő erdő

egy részét.

1994/9/9          Esti Hírlap: A zaj gyilkol.

1996               Ebben az évben vágták ki csaknem az összes magyar almafát tűzelhalás betegség ürügyén.

A zöldövezeti területeken a zsebkendőnyi telkekre is négyla­kásos társasházakat építenek és minden fát kivágnak.

1998/8/24 Népszabadság: Állandó zajban él a főváros. A monoton zaj infarktust is okozhat.

1999/10/6 Blikk: Zalatárnokon a műemléktemplom is repedezik a kamionforgalom miatt.

2 00 0/2/2 8 Napi Magyarország: Újabb vízszennyezés a Krasznán

2000/6/15 Magyar Fórum: A bűnös autók. A mérgező anyagok koncentrációja a kipufogó csövek közelében a legnagyobb, emiatt már az is veszélyes, ha a gyerekek forgalmas út közelében sétálnak, játszanak.

2000/7/8         Magyar Nemzet: Napi 2000(!) átrepülés. Kis magasságban ellenőrizetlen a légtér.

2 00 0/9/          Magyar Nemzet: Mégis veszélyben a repülésbiztonság? – gondok az új rádiókommunikációs rendszerrel

2000/10/7 Magyar Nemzet: A Tisza nem gyógyult meg (a romániai ciánszennyezés után)

2000/10/11 Magyar Nemzet: 2000. augusztus 19-én a Malév New York-i járata 200 utassal a fedélzetén zuhanórepüléssel és szárnybillegetéssel üdvözölte a mátyásföldi repülőnapot. Az amerikai légügyi hivatal (FAA) magyarázatot kért. A Malév szerint nem történt szabálytalanság.

2000/11/4 Magyar Nemzet: A 4-es metró építése veszélyezteti a Gellért­hegy környéki hévíz forrásokat.

Magyar Nemzet: Darabokban zuhan a Mir szovjet űrállomás, Németország retteg.

XVI. Kerületi Fórum: A Föld Napja (április 23.) után két nappal 28 életerős, egészséges hársfát vágatott ki a Környezetvédelmi Iroda a XVI. kerületben. Leestek a madárfészkek, a madárkák a csonkok felett repkedtek hetekig.

Magyar Nemzet: Lakópark kedvéért vágják ki a hatszáz milliót érő növényzetet Törökbálinton.

Népszabadság: Évente ezer halál kipufogófüst miatt. Népszabadság:Az amerikai bombázások környezeti válság­ba sodorták Afganisztánt.

Magyar Fórum: Izraeli cég lakóparkot épít Pomázon. Népszabadság: Szervezetlen a légi irányítás? Tavaly 200 „majdnem katasztrófa” történt.

Magyar Demokrata: Az állatok, pl. delfinek felhasználásáról a háborúban. Az Irak felett repülő, hazaköltöző madarak, pl. sárgarigó, széki csér, nem térnek már vissza. A háború során tízmillió hordó olaj ömlött a tengerbe. Ide tartozik, hogy időről időre több száz bálna veti magát partra. Szakács Gábor szerint nem tudják elviselni a víz alatti kábelrengeteg rezgés­hullámait.

Magyar Nemzet: Drámai módon nő a széndioxid kibocsátás Népszabadság: Száz tonna szórólap naponta Budapesten. 1 tonna papír előállításához 2,2 tonna fára van szükség. Magyar Nemzet: Lakhatatlanná válhat a Föld.

Magyar Nemzet: Hazánk szomszédai szemérmetlenül szennyezik és rabolják el folyóinkat.

Magyar Nemzet: A magyar légtérben az első háromnegyed évben 399959 (háromszázkilencvenkilencezerkilencszázötvenkilenc!) repülőgép repült és ezzel minden idők legna­gyobb légiforgalmát bonyolította le a Hungaro Control.

Az idézeteket több száz cikkből válogattam össze. A segélykiáltások dacára az illetékesek semmit nem tesznek.

A óriási forgalom ellenére érdekes módon a Malév minden évben veszteséges és hatalmas állami támogatást kap, 2001-ben például 23 milliárdot. Ez a „veszteséges” vállalat 2004-ben 7 millió forintot fizetett ki egy magáncégnek azért, hogy megfelelő embert találjon egy top-menedzseri állásra, amely időközben meg is szűnt. Ugyanakkor a Magyar Nemzet 2004. január 3-i számában olvashatjuk, hogy be kell zárni Magyarország egyetlen madárkórházát, mert a fenntartásához szükséges évi 8-10 millió forintot nem biztosítja az állam.

2004-ben több, mint 500 millió forint végkielégítést osztottak ki a Malév­nél. Sándor László elnök-vezérigazgató 200 millió forintot kapott a folyama­tosan „veszteséges”(?) vállalattól. Csak összehasonlításképpen, 38 év tanítás után, amelyből 23-at értelmi fogyatékosok nevelésével és oktatásával