Friedrich Klára

 

Újabb adatok a két „K” használatához

A szabályok a k és  jelek használatát vagy a szóban elfoglalt helyük (ele­jén, végén, benne) vagy a magánhangzók hangrendje szerint határozták meg. Mély hangrendűek az Á, A, O, Ó, U, Ú – ezekhez társítják a  jelet. Magas hangrendűek az E, É, I, Í, Ö, Õ, Ü, Û – ezekhez utalják a k betűt.

Írásomban a k- t betűnek, míg a  -t jelnek nevezem, mivel több, mint egyetlen hangot jelölő betű. A „K”-t tartalmazó rovásemlékek vizsgálata so­rán ugyanis az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a  jel a többes számra utal. Ezt most még nem tudom meggyőzően bizonyítani, ehhez to­vábbi kutatás szükséges.

A hangrendi szabályok nem adnak választ arra, hogy melyik „K”-t hasz­náljuk mássalhangzók mellett vagy között és vegyes hangrendű szavaink­ban, vagy egyáltalán miért van szükség két különböző „K”-ra a magyar nyel­vünk hangjainak tökéletesen és hiánytalanul megfelelő, szkíta-hun-avar őse­inktől örökölt betűsorban.

Itt most néhány újabb adattal szeretném megerősíteni azt, hogy régi ro­vóink nem a magánhangzók hangrendje, vagy a szóban elfoglalt helyük sze­rint alkalmazták a k-t és a  -t. Hogy mi szerint, azt csak az Öregisten tudja, ezért úgy gondolom, hogy tisztességesebb a rovásírást megtanulni vágyók­kal szemben, ha ezt elismerjük, mint ha rovásemlékekkel nem igazolható szabályokat gyártunk és egyúttal megalkotjuk e szabályok alóli kivételek hi­hetetlen mennyiségű szabályait is.

· Az öt évvel ezelőtti adatok kiegészítését a Marsigli olasz hadmérnök által le­másolt Árpád-kori botnaptárral kezdem, ami terjedelménél fogva legalkal­masabb az értelmetlen szabályok cáfolatára. 31 szóban tartalmaz „K” betűt. A mély hangrendűnek nevezett  jel csupán két alkalommal fordul elő, mind a kétszer a Jakab névben, május 1-én és július 25-én. Az egyházi nap­tárakban láthatjuk, hogy a fiatalabb Jakab apostol névünnepe május 3-ra került az idők folyamán, az idősebb Jakab apostol pedig megőrizte helyét. A 29 k betű megoszlása a következő:

3 szóban mély magánhangzó után, vagy között: apostolok, Domokos, Lukács.

5 szóban mély magánhangzó előtt: Kolozs, Markos, Kus, Karácsony, Kána. 10 szóban magas magánhangzók mellett: Szentkereszt (négyszer),

Benedek (kétszer), tizenkét, (Apró) szentek, (Is)tennek.

8 vegyes hangrendű szóban: Küskarácsony, Piroska, Kalifás, király, Mikodémus, Jerikó, zsidónak, zsiboneusok.

3 szóban mássalhangzók mellett: Klára, Bereck, agyunk (adjunk).

Nem soroltam be a megfejtetlen KNTSA és NKOTKIRDOT szavakat, amelyekben szintén k betű van.

A megközelítőleg nyolcszáz évvel ezelőtt élt tudós pap ősünk, a botnaptár rovója, tehát nem alkalmazta a hangrendi illeszkedés szabályát. A k betűt, mind a magas, mind a mély, mind a vegyes hangrendű szavakban használta.

·       A XIII. századi, alsószentmihályi templom szövegrészletében a MÁRK mélyhangrendű szó végén is k betű áll.

·       A székelydályai, XIV. századi református templom felirata több k betűt tartalmaz. (Turán 2001. április-május, Libisch Győző írásában, Ráduly János rajza szerint.) A C-vel jelzett sorban a MIKO vegyes hangrendű szövegrészletben is látható.

·       A székelyderzsi, XV. századi unitárius templom feliratának megfejtése Csallány Dezső régész, múzeumigazgató szerint: MIKLÓS KÁNTOR PAP ATYA. A MIKLÓS szóban a magas hangrendű „i” mellett, a KÁNTOR szóban a mélyhangrendű Á és az NT jel között, illetve azt keresztezve áll a k.

·       És egy nagyszerű, ötletes összerovás, tamga, névjel, Kassai István építőmes­ter jegye, a bártfai templomon 1464-ből. Nevének minden betűje visszake­reshető a mutatós rajzon. Mély hangrendű szóban k betűt alkalmaz.

Kassai István építőmester nevének betűi és tam gája

 

·       A homoródkarácsonyfalvi unitárius templom 1495-ben elkészült tornyá­nak rovásfeliratát is többen igyekeztek megfejteni. Ha Csallány Dezső ol­vasatát fogadjuk el, 1 szóközi, 3 szóvégi, mély magánhangzó mellett ál-ló k betűt találunk. Megfejtésének részletes leírása megtalálható Fehérné Walter Anna, Forrai Sándor, Ráduly János könyveiben.

A csíkszentmártoni római katolikus templom felirata 1501-bõl és az 1515-ös Konstantinápolyi Felirat volt az a kettő, amelyeket az 1999-es ta­nulmányban úgy értékeltem, hogy megfelelnek a hangrendi szabályok­nak. Ma már ezeket sem tudom egyértelműen idesorolni.

·         Az 1501-es Csíkszentmártoni Feliratban Szabó Károly múlt században élt művelődéstörténész és bibliográfus, valamint Ráduly János kutató megfejtését fogadom el az első szót illetően, azaz URUNK-at az URNAK helyett. A rovás­emlék URUNK, IRUNK (vagy IRNAK)és CSINÁLTÁK szavainak végén a  jel, a KOVÁCS szó elején a k betű van. Az URUNK mély hangrendű szó megfelel a hangrendi szabálynak, de az IRUNK és a CSINÁLTÁK már vegyes hang­rendű. A KOVÁCS ismét mély hangrendű, mégis a k betű került alkalmazásra. Tehát a rovó nem a hangrendi szabályt alkalmazta. Mind a három  jelű szó többes számban van, míg a KOVÁCS egyes számban.

·       Ugyanez tapasztalható a Konstantinápolyi Feliratban. Az IRTÁK és VÁRATTÁK szavak végén van a  és mindkét szó többes számra utal. A KIRÁLY, KÖVETÉT, KETTŐ, ESZTENDEJIK, KETEJI, SZÉKELY, SZELIMBÖK szavakban a k betűt alkalmazza szó elején, végén, közepén is Keteji Székely Tamás, a felirat készítője. Érvelésem itt támadható, mert ezek a k betűk mind magas hangrendű szavakban vannak, kivéve a vegyes hangrendű KIRÁLY szót. Erre a rovásemlékünkre is érvényes, hogy a  a szavak végén és többes számnál jelenik meg. Bár nem támadhatat­lanul, de ez a két jelentős rovásemlék, a Csíkszentmártoni és a Kons­tantinápolyi legalább annyira alátámasztja az én feltételezésemet a  többes számot jelentő szerepéről, mint a hangrendhez való alkalmaz­kodás szabályát.

·       Az 1526-ban keletkezett Dálnoki Templomfelirat még megfejtetlen. Két sorban 15-20 betű helyezkedik el, az összerovások miatt ez pontosan nem meghatározható. Az alsó sorban két k betű van, az első a NOK szövegrészletben található, tehát mély magánhangzó után.

·       Igen fontos adatot közöl Ferenczi Géza a Székely rovásírásos emlékek című könyvében (Erdélyi Gondolat Kiadó, 1997). Telegdi János 1598-ban kiadott tankönyvének két nagyenyedi másolatából mutat be részleteket. Az egyiket 1715-ben Borbereki István, a másikat 1736 és 1739 között Bod Péter református pap és író készítette. Érdekesség, hogy Telegdi János egyik mintaszava a két „K” használatához, az AKKOR, Borbereki Ist­vánnál két k-val, mint , a Sebestyén Gyula által közölt giesseni és Bod Péter másolatában pedig, mint AKOR, azaz  jelenik meg. Igen megörültem, mert nyertem egy, sőt kettő mély hangrendű magánhang­zók mellett is használt k betűt. Fontos lenne tudni, hogy „akkor” Telegdi János hogyan írta valójában?

·       Miskolczi Csulyák Gáspár (XVII. század) emléksorában a mély hangrendű KORONÁJÁT szóban a k betűt használja.

·       A  jelet alkalmazták magas hangrendű szavakban is, pl. Komáromi Csip­kés György 1 653-ból származó feljegyzésében a KEGYELME szóban. Bél Mátyás Miatyánk-jában háromszor fordul elő a NEKÜNK, valamint az EN­GEDÜNK magas hangrendű szavakban. XVII-XVIII. században élt nagy tudósunk ő, aki tankönyvet is írt a rovásírásról és következetesen csak a szavak végén használta a  jelet. A magas hangrendű KIK szót például így írta le:.

·       A Túróci Fakönyv 127 nevet tartalmaz az 1391-es Túróc-vármegyei oklevéljegyzékből. Nyírfakéregre rovásírással írták. A  jel a szavak végén található, hangrendtől függetlenül. A k betű a szavak elején, végén, és belül is megjelenik, magas és mély hangrendű magánhangzók mellett egyaránt.

·       A lévai vár rovásírásos alaprajza 13. és 17. sz. között a KÖRNYÜLTES ma-gas hangrendű és a FALAKNÁL mély hangrendű szóban a k betűt, míg az ÁROK szóban a  jelet tartalmazza.

·       Petrovai János (XIX-XX. század) mély magánhangzók mellett is k betűt ír a KARJAIMAT, KOPTASSA, OKOSKODÁSSAL, KUTYA, AKÁRMIT és a FIR­KÁLNAK szavakban. A  jelet kizárólag a szavak végén használja.

·       Csepregi Ferenc leletanyaga még megfejtetlenként szerepelt a „K”-ról szó­ló tanulmányom első változatában. Berkesi Gyula 1999 decemberében ké­szítette el megfejtését, majd Marton Veronika A Somogyi rovástábla és a táltoskövek című könyvében jelent meg Veronikáé és az enyém 2001-ben. A XVI. századi palatábla, melyet szópéldái miatt joggal lehet tanító táblá­nak is nevezni, nem igazolja a hangrendi szabályt.

1999-2000-ben 28 szöveg osztályozása a következő eredményt mutatta:

A hangrendi szabálynak megfelelt: 2 rovásemlék.

Mély magánhangzók után is használt k betűt: 12 rovásemlék. Nem használt  jelet: 3 rovásemlék.

Szó végén előfordult  jel: 12 rovásemlék.

Megfejtetlen: 5 rovásemlék.

A szöveg rövidsége miatt nem besorolható: 7 rovásemlék.

2004-ben a 28 szöveghez felvettem még hat emléket, a Székelydályai-, és a Homoródkarácsonyfalvi Templomfeliratokat, Kassai István mesterjegy­ét, Borbereki István másolatát Telegdi István tankönyvéről, a lévai vár alap­rajzát és a Túróci Fakönyvet. Így, a már 32 rovásemlék újabb áttekintése alapján a következő eredmény született:

A hangrendi szabálynak megfelelt: 1 (!) rovásemlék (a Konstantinápolyi Felirat) Mély magánhangzók mellett is használ k betűt: 21 rovásemlék. Nem használ  jelet: 3 rovásemlék.

Szó végén előfordul a  jel: 16 rovásemlék.