FRIEDRICH KLÁRA:

MÉG LÁTHATÓ

ROVÁSEMLÉKEINK

2007

A rovásírást a pogánysággal hozván kapcsolatba, X. század elõtti írásbeliségün­ket csaknem teljesen elpusztították annak igazolására, hogy a „barbár, nomád” magyarokat a nyugati térítõ szerzetesek tanították meg írni-olvasni. Nem csak pergamenre írt könyveink vesztek oda , hanem magyar tudósaink, táltosaink ez­rei szenvedtek vértanúhalált a nyugat-római „kereszténység” inkvizítorainak mág­lyáin és kínzókamráiban.

Õsi betûinkkel írt kódexeink el nem égetett példányairól a rovásírást levakar­ták, horzsakõvel elsimították és új történelmet írtak rá, új betûkkel. Karsai Géza pannonhalmi történész, Anonymus személye után kutatván, néhány évtizede ész­revette, hogy a Gesta Hungarorum is egy ilyen „palimpszeszt", azaz olyan pega­menlapokból áll, amelyekrõl az eredeti írást eltávolították.

Ugyanezek a pusztítók ma is közöttünk vannak és árgus szemekkel figyelik , mi kerül elõ, mit lehet eltüntetni, elhallgatni a magyarság elõdeinek mûveltségét bi­zonyító tárgyakból, adatokból.

Igen jó példa erre az 1999-es Fankfurti Könyvvásár, ahol ezek az eltüntetõk és elhallgatók megakadályozták, hogy rovásfelirat kerüljön a magyar kiállítócsarnok­ra. Ezért mindenkinek, aki magyarnak vallja magát , szent feladata figyelni, le­fényképezni, lerajzolni, valamilyen módon megörökíteni és továbbadni õsi írásun­kat, a meglévõ emlékek sorsát pedig követni.

Így maradt fenn, így mentették át számunkra a csíkszentmártoni, más forrás­ban csíkszentmiklósi római katolikus templom 1501-ben készült feliratát, igaz csak másolatban. Ugyanis a feliratot , mint megsemmisítendõ pogány emléket a XVIII. század végén a vakolattal együtt leverték. Egyik másolatát 1749-ben Szil­ágyi Sámuel táblai ülnök szerezte meg, rajzolója ismeretlen. Sajnos Szilágyi a raj­zot felküldte Bécsbe, s talán éppen ez pecsételte meg a még a templom falán lé­võ emlék sorsát. Dezseritzky Ince nyitrai kegyesrendi szerzetes könyvében is ma­radt fenn egy másolat 1753-ból. A felirat elpusztítása arra az igen szomorú kény­szerhelyzetre is rámutat, hogy a megelõzõ századokban nem lehetett tudni, mi a jobb, elhallgatni, vagy nyilvánosságra hozni, hiszen a nyilvánosság okán került ro­vásfeliratos Nagyszentmiklósi kincsünk is a Habsburgok kincstárába. Napjainkban annyival jobb a helyzet, hogy fényképfelvételekkel lehet igazolni az emlék meglét­ét, a nemzeti folyóiratok, pl. Arany tarsoly, Dobogó Kárpátia pedig készséggel közlik ezeket.

Nézzük tehát, mi maradt meg napjainkra!

1.      Az Újpesti Helytörténeti Gyûjteményben (1043. Bp., Berda József u. 48.) látható két honvisszafoglalás kori cseréptöredék. Leírása a Forrai Sándor Rovás­író Kör honlapján (http://www.rovasirokor-forrai.xw.hu) vagy Friedrich-Szakács: Tászok-tetõtõl a bosnyák piramisokig c. könyv 78. oldalán olvasható.

2.      A Budapesti Történeti Múzeumban, a Várban (1014. Bp. Szent György tér 2), a 2. emeleten , a „Budapest története az õskortól az avarkor végéig” c. kiál­lításon több rovásírásos tárgy is látható. A rézkori tárlóban egy formás agyag­edény nyakán rovásírásunk G és L betûi váltakoznak díszítésként.

Az avarkori leletek tárlójában két rovásfeliratos orsógombot tanulmányozha­tunk , amelyek bizonyítják, hogy köznépünk asszonyai írástudók voltak már ezek­ben a századokban is. A feliratok kinagyított képeken is láthatók , egyiküket Harmatta János professzor fejtette meg türk nyelven. Magyar nyelvû megfejtés­sel is bátran próbálkozhatunk!

Ugyanitt az avar tárlóban áll egy kézzel formázott agyagkorsó, amelyen szin­tén rovásjelek vannak. Megfejtésem szerint egy M betû , az M felsõ részében pe­dig egy kis S vagy K, eszerint a készítõ névjele: M.S. vagy M.K.

A korsón további rovásjeleket vehetünk észre, két egymás alá karcolt négyszög K betût, bennük egy-egy kisebb jellel. Ezek alatt egy Ü betûhöz hasonló alakzat, amely azonban véletlen karcolás is lehet.

3.      A Margit-szigeti rovásfeliratos kõ a Budapesti Történeti Múzeum kõtárának pin­céjében hever, feliratai veszélyeztetettek, bármikor ráeshet valami e betûkre, megsem­misítve õket. Megtekintéséhez a múzeum igazgatójának engedélye szükséges. Kérjünk engedélyt, fényképezzük le, gyõzõdjünk meg, hogy legalább 700 éves írásemlé­künk nem hamisítvány, mint ahogy néhányan állítják. Leírása Pataky László: Gélyse kiskán c. könyvében, valamint Friedrich-Szakács: Kárpát-medencei birtok­levelünk a rovásírás c. könyvének 92. oldalán található. (Csallány Dezsõ rajza)

5.     Az 1483-ban elõkerült Nikolsburgi Ábécét a Széchényi könyvtárban õrzik, amely a Történeti Múzeum szomszédságában áll. Az ábécé csupán nagyobb, idõ­szakos kiállításokon látható, azonban CD-n, 1600 Ft. körüli áron megvásárolha­tó, így otthon kellõ nagyításban tanulmányozhatjuk. Forrai Sándor: Az õsi ma­gyar rovásírás az ókortól napjainkig c. könyvében ismerteti. (Antológia Kiadó, 1994) A könyvhöz sajnos csak az antikváriumok ajánlatainak folyamatos figyelé­sével lehet hozzájutni.

6.     Bár szigorúan véve nem nevezhetõk „emlékeknek”, szépségük miatt azon­ban mégis érdemes megtekinteni a Budapest XVI. kerületi és a Szabadság téri re­formátus templomok nagyméretû tûzzománc tábláit , amelyeken a Himnusz és a Szózat rovásírással is szerepel. Képük a Friedrich-Szakács: Kárpát-medencei bir­toklevelünk a rovásírás c. könyv hátsó belsõ oldalán is látható. Szerettem volna a templomok pontos címét ideírni, a 2007-es budapesti telefonkönyvben azonban sem a „Templomok” sem az „Egyházak” címszó nem található.

VIDÉKEN

1. A vidéken látható rovásemlékek ismertetése elõtt két, õsi írásunk megismer­tetése iránt elhivatottságot érzõ kutató elérhetõségét adom meg. Vetráb József Kadocsa a Pilis rovásemlékeit gyûjti és szívesen megosztja az érdeklõdõkkel, amennyiben ideje engedi. Villámlevél címe: kadocsa55@vipmail.hu

3.     Budakalászon, az Ezüst-Kevélyen látható rovásfelirat. Errõl leírás olvasható a Magyar Demokrata 2006/48. számában , Szakács Gábor cikkében, valamint a Tászok-tetõtõl a bosnyák piramisokig c. könyvünk 229. oldalán.

4.     A VII.-VIII. századból, köznépi, nõi sírból származó tûtartót Szarvason a Tessedik Sámuel Múzeumban tekinthetjük meg. Forrai Sándor említett könyvé­ben található róla leírás.

5.     A honvisszafoglalás kori, Bodrog-Alsóbûi Kohófúvóka másolata a Somogyfajsz község erdejében létesített emlékhelyen látható. Ugyanott a Stamler Imre által feltárt õskohók is megtekinthetõk. Leírás olvasható róluk a Turán 2001. ápr.-máj. számában, valamint a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovás­írás c. könyvünkben.

6.     Pécsen, a Janus Pannonius Múzeumban van az a kõbe vésett rovásírásos cí­merpajzs, amely a XII. századi Benedek templom romjai alól került elõ. Bõveb­ben ír róla Forrai Sándor fent említett könyve 285. oldalán.

7.     Sebestyén Gyula néprajztudós 1934-ben egy rovásírásos emlékoszlopot ál­líttatott Balatonszepezd-Balatonszepezdfürdõ határában álló villája elé. Közelében vonat megálló van.

Õsi írásunkat azért nevezzük székely-magyar rovásírásnak – Magyar Adorján néprajzkutató után, – mert Erdélyben maradt fenn legtöbb emléke, bár az egész Kárpát-medencében általánosan használták elõdeink. Nézzük tehát elõször, a tel­jesség igénye nélkül az erdélyi emlékeket!

Kolozs megye-Kolozsvár:

1. A Kolozsvári Történelmi Múzeumban Torma Zsófia régésznõ leletei között 5-6000 éves rovásírásos korsófenekek, a Tatárlakai sírmellékletek eredetiben, a három táblácska másolatban látható, a másolatok kb. 500 magyar forintnak meg­felelõ összegért megvásárolhatók. A múzeum címe: Emil Daicoviciu u. 2.

Csík vármegye, Hargita megye

2.     Székelydályán a református templomban 9 méter hosszan elnyúló feliratok vannak a 14. századból. Leírása Ráduly János: A rovásírás vonzásában c. köny­vében, (Korond, 1998)

3.     A bögözi református templom felirata a XV. századból származik. Leírása Forrai Sándor könyvében.

4.     Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeumban látható kettõ a hí­res Tászok-tetõi kövekbõl. Leírásuk: Friedrich-Szakács: Tászok-tetõtõl a bosnyák piramisokig c. könyvben.

5.     A rugonfalvi református templom felirata a XVI. századból származik. Ráduly János könyvében olvasható leírás róla.

7.     Kiszely István írta 1996-ban, hogy a csíksomlyói Passió kápolna keleti falán megfejtetlen rovásfelirat található. Ha még megvan, jó lenne lefényképezni, leraj­zolni, megfejteni

Háromszék vármegye

8.     A vargyasi keresztelõmedence Ráduly János szerint jelenleg az unitárius egy­ház lelkészlakában tekinthetõ meg. XIII. századinak tartják.

9.     Dálnok – Dózsa György szülõfaluja – ref ormátus templomának feliratát XVI. századinak tartják. A feliratról Forrai Sándor könyvében olvashatunk bõvebben.

10. Erdélyben még számos rövidebb-hosszabb feliratot õriztek meg számunkra az õseiket tisztelõk. Itt csak néhányat említettem az ismertebbek közül. Gondos Béla a Magyarok Háza könyvesboltjában szívesen ad felvilágosítást további erdé­lyi rovásemlékekrõl, sõt idõnként utakat is szervez ezekre a területekre. Legutóbb Papp Attila fedezett fel eddig még le nem írt rovásemléket a Nyárádmente egyik kis településén, Nyomáton. Az Arany tarsoly 2007 március 1.-i számában olvas­hatunk róla.

FELVIDÉK

1.     Több tanulmány igazolja, hogy Felvidéken is általánosan használt volt a ro­vásírás. A komáromi Duna Mente Múzeumban látható egy rovásírásos lándzsa­vég, megfejtésén jelenleg dolgozom.

2.     Az Ipolysághoz közeli Felsõszemeréd katolikus templomának bejárata fölött is rovásfelirat látható. Megfejtési kísérletei meglehetõsen eltérnek egymástól, így mindenkit bíztatnék, igyekezzen megtalálni a megnyugtató olvasatot.

AUSZTRIA, BÉCS

A Bécsi Mûvészettörténeti Múzeumba került sok más nemzeti kincsünkhöz ha­sonlóan, a Nagyszentmiklósi Kincs 23 darab aranyedénye is, amelyek közül 14-en rovásfelirat van. Az ne tévesszen meg senkit, hogy az osztrákok az óbolgárok­nak tulajdonítják a kincset, hiszen egyelõre nincs olyan bizonyítható adatunk, hogy az óbolgárok léteztek volna. A kincset hun elõdeink készíttették, ahogyan azt nagyon helyesen Baráth Tibor is bizonyította.