Back to Home


 

 

Fazakas Ferenc

 

TRIANON ÉS A MAGYAR

NÉP FENNMARADÁSA

 

Ma otthon a hivatalos kommunista politika száműzte Trianon kérdését a közéletből, a pánszláv célokkal tisztában lévő egyénnek ez nem meglepő. Azonban a nemzeti emigráció érthetetlenül és megdöbbenve áll az előtt a tény előtt, hogy a köztünk élő, sőt néha még magas tisztséget viselő honfitársaink is az antireviziónizmus szószólóiként mutatkoztak be.

Van-e értelme Trianon elleni harcunknak, igazságos és időszerű-e, nem veszélyezteti-e a szomszédainkkal való jóviszonyt, s így a magyar nép fennmaradását a revizióra való törekvés?

Egy nemzet, mely eladta emlékeit, hagyományát és történelmi hivatását, egy nép, mely megszűnt küzdeni, sőt ha kell fegyverrel harcolni igazságos jogaiért, teljes népállományának megtartásáért és annak szabadságáért, az a nép elvesztette lelkét és azzal együtt boldogabb jövőjét és hiába áldoz fel mindent a békéért, mert, ha még el is éri azt, az áhított békében csak kedvteléseinek élve gyorsan süllyed a dekadenciába, mint azt pld. ma Svédország példája oly meggyőzően mutatja. Itt emlékeztetek Deák Ferenc bölcs szavaira: "Amit hatalom és erőszak elvesz, azt idő és szerencse visszahozhatta. De amiről a  nemzet, félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges."            

A szomszédainkkal való jóviszony kialakulása ezeréves európai életünk legostobább vágyálma és utópiája, — Én ezt magam megpróbáltam otthon a kisebbségi sorsban, s több mint 25 évig az emigrációban. Mutassanak egyetlen román, szerb, cseh vagy akár szász közéleti embert, aki a magyarok felé a barátságnak, a szimpátiának vagy a türelemnek legkisebb jelét mutatta szóban vagy írásban! Még a szlovákok, horvátok és svábok közt is van elég ellenségünk.

Ezen bevezetés után szabad legyen kihangsúlyoznom, hogy ez a rövid előadás nem az idegenek felé próbálja bizonyítani Trianon szörnyű észszerűtlenségeit, igazságtalanságát és jogtiprását, hanem a magyarság egységes arcvonalának kiépítését célozza.  Így nem óhajtom a trianoni béke statisztikai adatait elemezni, azoknak a magyarságra sérelmes voltát feltárni, hiszen azokkal minden öntudatos magyar emigráns éppen úgy tisztában van, mint saját magam. Én azt kísérlem meg, hogy az oknyomozó történelem adatai alapján elemezzem Trianon létrejöttét, s meggyőző érveléssel bizonyítsam, hogy nemcsak a magyarság fennmaradása, de az egész megbomlott világrend erkölcsi alapokra való visszaállítása megköveteli, hogy a trianoni béke a történelem szemétdombjára kerüljön!

 

I. FEJEZET.

Az első fejezetet szenteljük saját magunknak, hogy a történelem folyamán mit csináltunk rosszul, amivel elősegítettük a trianoni szégyenkalodába való jutásunkat. A trianoni csapáshoz vezető úton az első mérföldkő Szent István királyunk fiához intézett intelmeiben keresendő, s így hangzik: "Egynyelvű és egyszokású ország gyenge és törékeny. Azért én fiam parancsolam Néked, hogy őket jóakarattal megelégítsd és tisztesen tartsd, hogy itt örömestebb tartózkodjanak, mint egyebütt. Mindazonáltal vigyázzad, hogy minden nemzet a maga szokásai szerint vezethető."

Minden tiszteletem Szent István országépítő és nemzetfenntartó zsenijének, azonban csak nagy emberek tudnak igazán nagy hibákat elkövetni! Szent István előtt csak az újdonsült keresztény hit megerősítése lebegett, s ezen a téren a feleségével bejött germán lovagokban jobban bízott, mint a keresztvíztől még alig száraz magyar vezérekben. Azonban emlékezzünk az évszázados trónviszályokra. Bánk Bán esetére, stb., s mindjárt megértjük, hogy a    kakukfiókákban nem volt köszönet már akkor sem.  Szent István természetesen nem láthatta előre a török hódoltság következtében hazánkba először csak beszivárgó, vagy csapatostul menedékjogot kereső, később pedig a Habsburgok által tervszerűen betelepített idegen százezreket.  Hogy a magyar vezetőréteg Szent István intelmeit hűen követték, azt bizonyítja a szászok — akik tulajdonképpen rajnamenti frankok — Erdélybe telepítése gazdasági okokból. Az orosz elnyomatás elől menekült Korjatovics Tódor herceg által vezetett kb. 35 ezer ruszin Kárpátaljára való betelepítése Nagy Lajos királyunk engedélyével 1360 körül, az ipeki pátriárcha, Csernojevics Arzen vezetésével 40 ezer — az Izlám által szorongatott — szerb család beengedése, akikhez csupán a 18. század két évtizedében 120 ezer oláh család, mintegy 600 ezer fő, bemenekülése járult, majd ugyancsak a 18. században Kárpátaljára hucolok, s az 1846évi paraszt-lázadás után Galiciából ruszinok és ukránok jöttek.

Szent Istvánnak az előbb idézett második intelmét is híven teljesítettük. A befogadott, vagy ide beszivárgott népek nyelvét, szokásait, vallását nemcsak, hogy megtűrtük, hanem kultúrájukat még mi fejlesztettük. Az ószövetségi bibliát román nyelven egy Geszthy nevű magyar nemes pénzén nyomták ki 1582-ben, Erdélyben, az új-szövetségi részt pedig Bethlen Gábor adta ki, s az első cirilbetűs szerb bibliát Magyarországon nyomták. Vezető rétegeink nemtörődömsége egészen végzetes tünetekben nyilvánult meg. Elnézték, hogy a 20. század fordulóján az oláh királyságból pénzelt Albina Bank az erdélyi nemesség eladósodott birtokaiból fél millió holdat felvásároljon és hosszúlejáratú kölcsön ellenében a románok kezére játsza.

Az 1867-es kiegyezés után az Istóczyak, Verhovayak, Egán Edék, Bartha Miklósok és az EMKE nagyszerű, megrázó intelmei ellenére a vezető rétegeink ütődötten türték, hogy a 16 ezrelékes szaporodási arányszámú, nagyszerű székelyeink népfeleslege 10 ezer számra átvándoroljon terméketlen hegyeiből az óromániai városokba, s ott megalapítsa a román kisipart. Elnézték, sőt elő is segítették, hogy100 ezer holdak zsellér nyomortanyáiról 100 ezrek vándoroljanak Amerikába, s ugyanakkor ugyanilyen számban Galiciából jöjjenek új országhódítók. A segítőkészség és türelem az idegenekkel szemben a magyar lélek korcs elfajulása lett.  Idézem Baranyai Lajos találó megállapításait:

"A magyar . . .felebarátait, az idegeneket jobban szerette, mint önmagát. Az idegenek nyelvét ápolta, támogatta, a sajátját elhanyagolta. A beengedett népek — a nyugati kultúrnépekhez hasonlóan — a hálát nem ismerték, a türelemmel visszaéltek, a kölcsönadott földet eltulajdonították, és 1920-ban magukkal vitték."

 

II. FEJEZET

A békés revíziós politikánk nem lehetett sikeres több szempontból:

1.)    Először is, mert az akkori ideológiai és hatalompolitikai európai helyzetben a Kis-Antant megvétózott minden kísérletet. Egyébként is a baloldali, liberális német köztársaság vezetőinél, vagy a Leon Blum által fémjelzett kommunista — népfrontos francia kormánynál, vagy a Fábián szocialista angol munkáspárti vezéreknél, hogy számíthatott még rokonszenvre is egy Horthy rendszerben berendezkedő Magyarország?

2.)    A revíziós küzdelmet én a magyarság fennmaradása szempontjából egy életre-halálra, szóló harcnak tartom, s ezt védekező harcmodorral megnyerni nem lehet. mert támadás nélkül senki háborút nem nyert. Mi pedig minden erővel hangsúlyoztuk, hogy a békeszerződésben hangoztatott vádak, hogy az I. világháború kitörésében jelentős szerepünk volt és nemzetiségeinket évszázadok alatt kegyetlenül elnyomták, a történelmi tényekkel homlokegyenest ellentétben Text Box:   vannak. De támadásba ritkán bocsátkoztunk, a Népszövetség előtt elhangzott panaszaink a nemzetközi szerződésekkel biztosított magyar kisebbségek jogainak eltiprása ellen nagyon vérszegények voltak, pedig itt számíthattunk a legkedvezőbb közhangulatra.

       3.) Állandóan a keresztény Nyugatnak tett óriási szolgálatainkat hangoztattuk, a „Kereszténység Bástyája" s egyéb idejétmúlt jelzők alkalmazásával, egy olyan Nyugatnak, melynek vezető államférfiai, a közvéleményt gyártó sajtó, rádió és könyvkiadó kényurai nagy többségben szabadkőmívesek, atheisták és judeo-bolsevisták voltak, akik maguk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mindent elkövettek, hogy a keresztény nyugati kultúrát és civilizációt aláaknázzák. Ma már azt hiszem a "God is dead" és "better red, than dead" mefisztói közhangulatában könnyebb megérteni, hogy a déli harangszó csengését nem a javunkra könyvelik el se Moszkvában, de mégkevésbbé itt New Yorkban.

4.) Vannak, akik abban látják békés revizionista törekvéseink hajótörését, hogy nem tudtuk magyar problémáinkat a világhatalmak érdek-áramlataiba beleágyazni. Szerintem ez nem a mi hibánk! Franciaország és Anglia főtörekvése egy gyenge Németország volt, az USA-nak a dollár imperializmus, a Szovjetnek a világ bolsevizálása; egyedül Németország és Olaszország voltak azok az államok, melyek expanziós politikát követtek, s így történelmi események vonzása folytán melléjük sodródtunk, s nem keletkezhetett semmiféle politikai erőkifejtés, mely ezt megakadályozhatta volna.

 

 

III. FEJEZET

Kérdés, hogy mit várhatunk a jövőtől? Az egész világ olyan apokaliptikus méretű dekadenciába jutott, amely az emberiség többezeréves történetében példátlan s Krisztus megdönthetetlen sziklájának tartott Vatikán is eresztékeiben recseg és ropog. Azonban azt is latjuk, hogy az emberiségnek a világosság szolgálatában álló vezető elméi keresik a kiutat, s mikor a magasabbrendű ember. a válságból kivezeti a világot, keresni fogja az okokat, melyek anarchiába vezették s a megoldásokat, amelyek a jövőben megelőzhetik az újabb kisiklást. Ebbe az általános béke megteremtésbe kell nekünk a mi magyar feltámadásunkat is beleépítenünk, hirdetve az oszthatatlan igazságot, s akkor küzdelmünk végre sikeres is lesz.

A trianoni béke megdöntésére eddig végzett munka mellett a következőket kell kihangsúlyoznunk:

1.) A megfelelő történelmi pillanatban harckészséggel és szellemi fegyverekkel bőven felszerelve — s itt főleg idegen nyelven kiadott szakkönyvekre gondolok — kell a küzdelmet megvívnunk.

2.)  Támadó harcmodort alkalmazzunk` mert ha hazugságra alapított propagandával soha nem létezett természetellenes műállamokat lehetett összehozni, akkor a mi, igazságokra alapított sérelmeink is orvoslást kell nyerjenek. Ha eddigi békés revíziós törekvéseinkre a "nici o brazda", tehát egy barázdát sem soviniszta jelszó volt a válasz, akkor a mi részünkre egyetlen vezérelv maradhat: "Mindent vissza!" Itt választ adok azon humánus pacifistáinknak is, akik a csonkaország részére biztosított békéért szívesen feláldoznák a 3 és fél millió elszakított magyart; Az utódállamoknak egyáltalán nincs szándékukban, hogy bennünket megtűrjenek s békében hagyjanak. Egy román költő versében: "Dela Nistru pána la Tisa", tehát a Dnyesztertől a Tiszáig húzódó románságról fantáziált, s ez elég alap nekik arra, hogy pl. iskoláinkban erre tanítják az ifjúságot, s egyik román tartalékos tiszti iskolában saját magam is hallottam ezt. Gheorghiu Dej volt román vörös miniszterelnök újságíróknak azt mondta, hogy Nagyrománia nyugati határai a Tiszánál vannak. így Ceaucescu vörös, sztalinista Romániája hallani sem akar nemcsak kisebbségeinek a rájuk eső földterülettel együtt történő elcsatolásáról, de az illető nemzetiségek minden kártalanítás nélküli áttelepítéséről sem, mert pld. a tehetséges magyarság nélkül mezőgazdaságuk, kézműiparuk, gyáriparuk, képzőművészetük, vagy sportnívójuk is nagyot esne. Nekik egyetlen céljuk van, a magyar kisebbséget elrománosítani és beolvasztani, s 20 milliós státusukat minden áron fenntartani. — Az osztrák marxisták orozták el 1920-ban "Burgenlandot", a vörös és pán-germán agitátoraik még három nyugati megyét követelnek a kitelepített népi németek jussaként, s nem titok, hogy ma otthon egy jól kitervezett orosz betelepítés folyik az abortusz népgyilkosság mellett mert az északi és déli szlávok egyesítését nem azért tervezték a pánszlávok egy évszázad óta, hogy a megvalósulás küszöbén megtorpanjanak s a 350 milliós Nagy Szlávia álmát feladják.

3.) A 20. század legeredményesebb harci eszközét, a lélektani hadviselést kell azonnal átvegyük, s a hitelrontás minden formáját igénybevéve kell a hiszékeny és agymosott világközvélemény elé tárnunk, hogyan csapták őket be ellenségeink, s milyen tragikus következményekkel. Itt nagy segítségünkre vannak azok az idegen nyelvű munkák, melyeket a békedelegációk tagjai írtak, akik mindent láttak és hallottak, s feljegyzéseket végeztek. Itt nem a fődelegátusok emlékirataira gondolok, habár ezek is tartalmaznak nekünk hasznos anyagot, hanem a bizottsági szakértők feljegyzéseire, akik a színfalak megett lejátszódó galádságokra mutatnak rá. Stephen Bonsal amerikai ezredes "Suitors and Suppliants" c. könyvében pld. a Hlinka páter vezette szlovák küldöttség titkos párizsi útjáról is beszámol, ahova későn érkeztek meg, mert Benes meggátolta útjukat. Bonsal ezredesnek mondta Hlinka: "E rövid idő alatt többet szenvedtünk a csehektől, mint a magyaroktól ezer év alatt." Még értékesebbek David Hunter Miller, kiváló nemzetközi jogász, a békekonferenciára beadott tervek és javaslatok felülvizsgáló bizottság amerikai tagjának gyorsírási jegyzetei.  „My Diary at the Conference of Paris with Documents” című munkája 22 vastag kötet, kötetenként átlag 500 oldal.  Sajnos, hogy csak 40 példányban jelent meg.  A trianoni béke legundokabb részét Henri Pozzi, a híres francia diplomata örökítette meg: „Lés Criminels de Notre Siécle” és „Les Coupables” c. műveiben.  Részletesen tárgyalja a román Take Jonescu és Bratianu által felvonultatott gyönyörű nők koszorúját, nagy részük  a bukaresti előkelő társaság tagjai. Párizs ünnepelte a szerbkövet, Veznics feleségének szépségét, akinek szalonjában államférfiak, diplomaták és pénzemberek tolongtak. S Pozzi azt állítja, hogy a vörös-hajú 72-es számú Doria,`aki Brünnből jött, s 5 nyelven beszélt és jártas volt az érzelmi élet minden apró játékában, talán többet ártott Magyarországnak, mint maga Benes, aki az amerikai szlovákok millióival a megvesztegetés magasiskoláját honosította meg.

 

IV.  FEJEZET

A titkos diplomáciai okiratokból perdöntően kitűnt, hogy az akkori összes államférfiak közül gr. Tisza István volt az egyedüli, aki mindent elvetett a bécsi haditanácsban, hogy Szerbiával a háborút elkerüljük. Az is bebizonyosodott, hogy a szerb kormány nemcsak támogatta a nagyrészt tisztekből álló "Fekete Kéz" nevű terrorszervezetet, mely a trónörökös párt meggyilkoltatta, hanem 1914. július 25-én du. 3 órakor elrendelte az egész szerb hadsereg titkos mozgósítását, így Ausztria—Magyarország önvédelemből is kényszerítve volt, hogy 6 órával később részleges mozgósítást rendeljen el. Ez a sorrend döntő, mert a nemzetközi jog így határozza meg a támadót: „Az a kormány, amely igazságos ok, vagy kihívás nélkül elsőnek mozgósítja katonai erejét egy másik      ország ellen, az az igazi támadó.” Egy ország katonai erejének mozgósítása egy másik ország ellen, egyenlő a hadüzenettel. 1916-ban "szövetségesünk", Románia támadott meg minket, s nem_ fordítva. Következésképpen a trianoni békében lefektetett háborús bűnösségünk vádja teljesen összeomlott.

Vizsgáljuk meg a trianoni béke másik alappillérét, nemeztiségeink elnyomásának vádját. Itt elsősorban az eltelt 50 év alatt a Kisantant által — az általuk aláírt nemzetközi szerződések ellenére — elkövetett kisebbség-üldözések egymagukban felmentenek bennünket a ránkfogott és nagyobbrészt alaptalan sérelmekért. A Felvidékről származó, most Pesten élő Szalatnai Rezső írta a pozsonyi Irodalmi Szemlében: "Nemzetiségi íróink még magyarellenes művei is Magyarország területén jelentek meg. Olyan nemzetiségi politikát, hogy a nem-magyar, kisebbségi, magyarországi állampolgár ingatlanához és ingóságához kell nyúlni... a családfőt át kell helyezni messze vidékre, rendelettel rákényszeríteni haladéktalan beolvadásra, névcserével együtt: ilyesmit a magyar kormány sohasem ismert. A nemzetiségi lakósság tömeges széttelepítését Tisza István álmában sem képzelte el."

 

V.     FEJEZET

 

      Lássuk most azt, hogy milyen képet vetíthetünk az utódállamokról a világ elé ebben a lélektani hadviselésben?

 

            1.) Vegyük először a cseheket, mert Benes volt a trianoni boszorkánykonyhában a fő méregkeverő.  Nincs idő történelmi visszapillantásra, de az kétségtelen, hogy a huszitizmus (mellékesen Huss Jan zsidó származású volt) a cseh lélekben mely hasadást okozott és jellemük kóros deformálódáson ment át.  Csak ezzel lehet megmagyarázni egyrészt gyávaságukat, lakáj lelkületüket, másrészt rendellenes szadista kegyetlenségüket.  Text Box:   Text Box:   Négy évszázadon át a Habsburgok leghűbb talpnyalói voltak, a Monarchia közigazgatását megszállották, a Kamarilla főintrikusai voltak, Rudolf trónörökös meggyilkolásában benne volt a kezük, s ők élesztették Ferenc Ferdinánd magyargyűlöletét.  Így könnyen elérték, hogy a Monarchia nehéziparát cseh földön építették ki. Ugyanakkor mindent elkövettek a Monarchia tönkretételére, s a pánszláv célok megvalósítására, beleértve a világhírűvé vált kémkedéseiket.

Az első világháborúban 10 ezer számra adták meg magukat a csehek, belőlük alakult Szibériában Antant segítséggel a Cseh Légió a bolsevikiek ellen. A csehek azonban elárulták az antibolsevista Kolcsák tengernagyot, megkaparintották a cári államkincstár aranyrúdjait, végigrabolták Szibériát, s Vladivosztokon át hazaérkezve bevonultak a Felvidékre, s ott legyilkolták az Olaszországból hazaérkező Stefanic tábornokot, aki ellenezte a szlovákok bekebelezését Csehszlovákiába. A légiónisták mindenkit üldöztek és terrorizáltak, az 1919. február 12-én Pozsonyban, a város megszállása ellen tüntető tömegre sortüzet adtak, s az Antant Misszió vezetőjét, Barecca olasz ezredest, aki tiltakozott, puskatussal leütötték.

A Massaryk által aláírt Pittsburghi Szerződésben pld. ez áll: "Szlovákiának saját kormánya, saját parlamentje és saját bírósága kell legyen." Ezt a csehek éppen úgy nem tartották be, mint ahogy rútul becsapták a ruszinokat is, akiknek önkormányzatot ígértek. A csehek voltak az elsők a középeurópai államok közt, akik a Szovjettel diplomáciai kapcsolatot vettek fel, továbbá 1935-ben azzal barátsági és 1939-ben katonai szerződést kötöttek, s végül 1945 ben Kárpátalja átengedésével a Szovjetnek a Kárpátmedencében hídfőállást biztosítottak.

Palaczky cseh történetírót tartják a pán-szlávizmus első tudatos hirdetőjének, s Benes ezt életcéljává téve, a bolsevizmus uralomrajutása ellenére, minden eszközzel támogatta a Szovjetet.

Mikor a lengyelek 1920-ban Visztulánál a bolsevistákkal élet-halál harcot vívtak. a csehek kereken megtagadták, hogy a magyar kormány 20.000 emberét és 12 vagon lőszer segítségét területükön átengedjék. Benes 1939-ben San Franciscóban azt mondta: "Az igazi demokrácia Moszkvából sugárzik." Ennek megfelelően 1943-ban Moszkvában Benes Sztalinnal véd- és dacszövetséget kötött, ezzel ledöfte a szabad lengyel kormányt és előkészítette Yaltát. Így nem csoda, hogy a II. világ-háború utáni első titkos cseh választáson a vörösök 40 százalékkal a legnagyobb párt lett, s a kriptokommunista Fierlinger vezetése alatt álló marxista szociál-demokraták 12 százalékot értek el. Ilyen eredmény titkos választások mellett példanélküli.

A csehek puskalövés nélkül behódoltak Hitlernek. A német összeomlás után a cseh nép kimutatta a benne szunnyadó vadállatias szadizmust. Azt hiszem a római keresztényüldözések óta az emberfáklyákat csak a csehek gyújtották meg Benes prágai egész bevonulási útvonalán.  De a kínzások és gyilkosságok mindenhol megtörténtek. Kórházi sebesülteket, nőket, aggastyánokat, s gyermekeket vertek halálra. A Szittyakürt-ben olvastam, hogy 40 magyar katonaiskolás fiút,  főként cseh nők összekötözve benzinnel leöntöttek, megnyújtották és táncolva, kacagva ünnepelték a győzelmet a halálhörgő, sikoltozó, s eleven égő magyar gyerekek körül.

Ezen szörnyűségek várhatók voltak, hisz Benes 1943. október 29-i kiáltványában ez áll: "Csehországban a háború vége vérrel lesz írva!”

Ingr cseh tábornok így írt: "A mi napunkon az egész nemzet a Husziták csatakiáltását ordítja: "Üsd őket! Öld őket! Egyet se hagyj élve! Ha nem lesz elég lőfegyver, készítsetek előre vágó, szúró és ütő fegyvereket!" A prágai rádió 1945. május 5-én így uszít: "... ne kegyeimezzetek gyermeknek, asszonynak, öregnek sem." Több 100 ezer volt azon németek és magyarok száma, akiket a nyugati nagyhatalmak dédelgetett minta-demokratái, a csehek és részben a szlovákok kiirtottak. Csehszlovákia megalapításának emlékművét barátjuk André Tardieu, a trianoni békeparancs e legbűnösebb előkészítője állította fel, amikor ezt írta: "Választanunk kellett a népszavazás és Csehszlovákia megteremtése között."

2.) A csehek déli szláv testvérei, ill. cinkosai, a szerbek évszázadok óta specializálják magukat a politikai gyilkosságokban, saját fejedelmeik adva a jó példát. 1817-ben Obrenovics Milos eltétette láb alól Kara Gyorgyet, aki a törökök ellen felkelt szerbek vezére volt. Obrenovics Sándor szerb királyt viszont feleségestől a Karagyorgyevicsek pánszlávizmusát osztó tiszti összeesküvők 1903-ban meggyilkolják, s holttestüket a palota ablakán át a kertbe hajítják. A Karagyorgyevics uralkodó házzal kezdetét vette a teljes orosz orientáció, pánszlávizmus és a Fekete Kéz nevű titkos terror szervezet nagyszerb céljainak tűzzel-vassal való megvalósítása, mely Szarajevó-hoz vezetett, ahol a moral insanityvel is megfertőzött szláv lélekre igen jellemzően a gyilkos Gavrilo Principnek a szerbek szobrot állítottak. 1928-ban szerb képviselők a horvát ellenzék vezéreit, a Radics testvéreket a szkuptsina nyílt ülésén agyonlőtték, anélkül, hogy ezért bántódásuk lett volna. A retorzió az volt, hogy Sándor szerb királyt, Barthou francia miniszterelnökkel egyetemben — aki egyébként egyik bűnrészese volt a párizs-környéki békéknek — a horvát emigránsok Marseillesben agyonlőtték.

A szerbek alkalmazták az intézményesített háborús terror-gyilkosságokat először a 20. században, mert az I. világháború csetnikjei voltak a partizánok előfutárjai, s ez speciálisan a beteg pánszláv lélek kitermelése. A nemezis utolérte a szerbeket is a II. világháború alatt. Trianonban még a testvér horvát népről beszéltek, ami nem gátolta őket abban, hogy utána kíméletlenül el ne nyomják a horvátokat is. Az eredmény az lett, hogy Jugoszlávia szétesése után megalakult az önálló Horvátország, s a két nép úgy irtotta egymást, hogy az még a háború borzalmai közt is feltűnést váltott ki. A háború végén a szerb partizánok — a nekik az angolszászok által kiszolgáltatott — 300 ezer usztasát Maribor környékén a Karszt hegység szakadékaiba halomra géppuskázText Box: t ták, kb. 120 ezer védtelen németet és 40 ezer magyart a polgári lakosságból kegyetlen kínzások közepette legyilkoltak.

Emlékezetes, hogy a Jugoszlávia szétesése után Újvidékre bevonuló magyar hadsereg ellen  a szerb partizánok sorozatos merényleteket követtek el, s az elkerülhetetlen tisztogatásnak állítólag 1000 áldozata volt.  Ezt a nyugati, irányított sajtó csak mint tömegmészárlást emlegeti, de a fentemlített 100 ezres gyilkosságokról mélyen hallgatnak.  Egyébként  az újvidéki eseményekért Feketehalmi Czeitner tábornokot és segédtisztjét, mint háborús bűnösöket, Titónak kiszolgáltatták, aki nagy nyilvánosság mellett mindkettőjüket a középkor legembertelenebb büntetésével,  karóbahúzással kivégeztette.  Dicsőség nektek, szlávok, Afrika legvadabb néptörzsei is lélekben magasan felettetek állnak, mert a fenti borzalmakért ma sem hallani a legkisebb megbánást sem.  

3. Szóljon a krónika a harmadik, ún. kultúrnépről, amely a XVII. században öntestére szabott dákó-román elmélet alapján a latinoktól származó román népnek nevezi magát, holott addig minden történetíró "wallah", vagy "vlach"-oknak említi őket, amelyet a magyar oláhnak egyszerűsített. Jellemsilányságukat nem mentesíti az, hogy 400 évig a török által rájuk ültetett ún. görög fanarióta családból származó fejedelmek, illetve vajdáik által meghonosított korrupt, megvesztegethető és kegyetlen szellemiséget nemzeti sajátosságaik közé iktatták, mert mi ugyanilyen hosszú Habsburg elnyomás és uralkodás alatt a bécsi Kamarilla álnok, cselszövő, szószegő, szadista, egyszóval Machiavellista jellemvonásaiból hála Istennek, semmit át nem vettünk. A dákó-román elmélet egyébként elég rosszul áll, mert tudtommal egyetlen komoly tudós, régész, vagy történész sem tartja bizonyíthatónak, sőt tárgyilagos románok, mint Moldovan professzor, Alexandru Philippide történész, Vasile Parvan régész is elvetik. Viszont a hírhedt Jorga professzor az 1920-as években egy újságírónak Párizsban azt mondta, hogy őt nem érdekli a történelmi bizonyítékok, ha azok a román nép érdekeit sértik.

A románok azzal tűntek ki, hogy még szövetségeseiket is hátbatámadták, ha ez nekik előnyös volt. Az első Balkán háborúban (1912—1913) Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia lerázták a török béklyót, a terület felosztása miatt azonban 1913 nyarán kitört a II. Balkán háború, melyben Bulgáriát a másik három szövetséges megverte, s Macedóniától megfosztotta. Az így kivérzett Bulgáriát a_románok hátbatámadták, s a bolgár többségű lakossággal rendelkező Dobrudzsát elrabolták. Románia ugyanezen évben a Központi Hatalmakkal kötött szerződését megújította, de 1914-ben különböző ürügyekkel a szövetségi kötelezettségek teljesítését megtagadta, s 1916-ban a teljesen védtelen erdélyi határokon — a hadüzenet előtt betörve — szövetségeseit hátbatámadta. A teljes vereség után 1917-ben az Antant hatalmak, tehát szövetségesei megkérdezése nélkül, békét kötött, de az összeomlás után újból mozgósított, megszállta Erdélyt_ Dobrudzsát  és Besszarabiát; s mint győztes jelent meg Párizsban, úgy hogy még Clemenceau, a "tigris" is így méltatlankodott: "A románok vakmerőek! Gyáván cserbenhagytak bennünket, s most még törődünk velük?”  Nem érdektelen azt sem megemlíteni a román műveltség és jellem igazi megismeréséhez, hogy a román megszálló hatóságok az első pillanattól kezdve bevezették – a nekik valamilyen okból nem tetsző magyarok részére – a középkorban használt 25 botütést.  Amikor Kun Béláék diktatúrája megbukott és a románok majdnem az egész országot megszállták, a magyarságot úgy kirabolták, hogy Szencei-Szencer szász író megállapította, hogy ez a román megszállás többe került Magyarországnak mint a I. Világháború, s azt követő forradalom.  Amikor 1940-ben az oroszok ultimátumot adtak Romániának, s azt követően a románok ki is ürítették Besszarábiát, az addig ellenségnek tekintett Németországtól ú.n tankcsapatokat kértek, s mikor a németek megindultak a Szovjet ellen, Románia egész hadseregét mozgósította. 

Mikor a hadiszerencse megfordult, a románok 1944 augusztusában olyan titokban és meglepetésszerűen támadták hátba a velük együtt harcoló németeket, hogy azok pár nap alatt 300 ezer embert vesztettek halottak, sebesültek és foglyokban. Ezzel kezdetét vette az erdélyi magyarság újabb kálváriája.

Az oroszokat a Kárpátokon átvezető románok nyomába érkező ún. Maniu gárdistákról Csatári Dániel a Budapesten 1969-ben megjelent: "Forgó-szélben" c. könyvében azt írja, hogy az erdélyi magyarok közt            olyan  vérfürdőt rendeztek_”amelyet lidérces álomba merült fantázia sem képes túlszárnyalni.   Baltával fejezték le pld. a magyar parasztokat, asszonyokat és csecsemőket." Kárpáti Piroskát egy vers miatt felakasztották. A szövetséges ellenőrző bizottság 1944. november 14-én a román közigazgatást kitessékelte Erdélyből; még a köztudomásúan nagy ellenségünk, a hirhedt Visinszkij is így nyilatkozott: "Erdélyben önhatalmúlag, a Szovjet kormánnyal való megegyezés nélkül megjelentek az ún Juliu Maniu önkéntes alakulatok, amelyek ott raboltak és terrorizálták a magyar nemzetiségűeket és aljas fejvadászatot rendeztek."

De a magyarságot ugyanígy írtották az évszázadok folyamán, így Mihai Viteazul (Vitéz Mihály) vajdájuk, erdélyi hadjárata alatt, Hora, Closca és Crisan lázadása idején —, ami II. József uralkodása alatt és részint hibájából is történt — s 1848-as szabadságharcunkban, amikor Avram Jancu és Axente Sever bandái nem a magyar honvédséget támadták meg, hanem a védtelen polgári lakosságot mészárolták le, kiirtva egész vidék magyarságát. — Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, s nagy pártfogójuknál, a franciáknál sem sok becsületük maradt, mert az 1948-as években a francia vezérkarban az volt a hivatalos vélemény, hogy árulásaik következtében a Keleti Kárpátok védelmét többé nem lehet a románokra bízni.

 

VI.  FEJEZET

            Meg kell még említenem az ún. népek önrendelkezési jogát népszavazás által, illetve a gyakorlatban inkább népszavazás nélkül.  Ez a jog egyike volt Wilson amerikai elnök 14 pontjának, amelyet 1918 januárjában terjesztett a Kongresszus elé, de valószínűleg mefisztója, Edward Text Box: lC• Mendel House ezredes, főtanácsadója agyában született meg. Mikor IV. Károly király a 14 pontot a fegyverszüneti szerződés alapjául elfogadta, másnap Benes kiadta "Romboljátok le Ausztria—Magyarországot" c. kiáltványát, s Wilson Benes mellé állt, megszegve ünnepélyes ígéretét, ezáltal a későbbi nürnbergi törvények alapján háborús és népellenes bűntényt követett el. Békeküldöttségünk vezetője gr_Apponyi Albert. kérte a népszavazást, amit megtagadtak, csak szabadcsapataink fegyveres ellenállása kényszerítette ki az egyetlen soproni népszavazást. Tehát mi az önrendelkezési jog hangoztatását becsapásnak és csalásnak kell minősítsük, mert azt megtagadták később a II. világháború után is, rajtunk kívül a szudeta-németeknek, a poroszoknak, 'a karéliai finneknek, a palesztiniai araboknak és újabban Katangának és Biafrának is. Ha majd egy új világszervezet elfogadja ezt az elvet mindenkire kötelező erővel, tehát Oroszország összes nemzetiségei, az USA négerei, déli fehérjei, vagy bármely bevándorolt kisebbsége és ugyancsak Kanada franciái számára is —, hogy csak pár példát említsek — akkor majd mi is véleményt változtatunk, de csak akkor, ha teljes jóvátételt kapunk, az utódállamok által barbár eszközökkel megváltoztatott néprajzi viszonyokat is beleértve.

 

ÖSSZEFOGLALÁS: Nekünk vádolnunk kell elsősorban a cseheket, románokat és szerbeket, hogy a fent felsorolt — a későbbi ún. "nürnbergi törvények" alapján az emberiesség ellen elkövetett bűntények sorozatos, évtizedek folyamán elkövetett cselekményeikkel, melyek a kommunizmus machiavellista, kegyetlen elnyomásával igen közeli rokonságban állnak, Közép-Európa békéjét és igazságos rendjét teljesen feldúlták, s így a kommunizmusnak Kelet és Közép-Európába való behatolását előkészítették.

Nemzetközi síkon ebben az évszázadban az európai és amerikai sajtó megvesztegetésének, arcátlan történelmi hamisításoknak, csalásoknak, cselszövéseknek, megfélemlítésnek, sőt politikai gyilkosságoknak rendszeres alkalmazásával mert: a nemzetközi jog teljes anarchiába juttatását erőteljesen elősegítették.

"Magyarnak lenni: küldetés, s akkor pedig legyünk jó magyarok!", írja Sima F.    És  Erdély nagy költője, Dsida Jenő az örökszép Magyar Zsoltárában, miután elmondja, hogy félezernyi versében még a "magyar" szót soha le nem írta, hisz minden fajták lelke fürdette, de rádöbbenve a Trianon okozta nagy magyar tragédiára, így folytatja:

 

"Most mégis, mégis áruló vagyok,

A minden-eszme sajgó árulója,

Vonító vad, ki vackát félti, ójja,

Vadállat, tíz köröm és csattogó agyar.

S ki eddig mondtam, ember, most mondom magyar.

S háromszor kiáltom, holtomig kiáltom,

Magyar, magyar, magyar!

S mindehhez még hozzáfűzöm: Trianonra minden magyarnak csak egy felelete lehet:

NEM, NEM, SOHA!

 

Forrás: Szittyakürt 1973