Domokos Sándor

EGY KÉZFOGÁSBAN . . .

Történelmet teremténk tegnap este,

Mikor kezem a kezedet keresve

Összeforrott egy kemény kézfogásban,

Múltat bocsajtó meleg szorításban.

Évszázadok szakadékát temettük,

Kölcsönösen mért csapásokat feledtünk.

Turán átka szertefoszlott halomba,

Az egymásban lelt közös bizalomba’.

Hiába lesz a kicsik üvöltése,

Bosszút lihegő lázas nyüszítése,

Bizalmatlanok mérges suttogása

Mind szétfoszlott az erős kézfogásba.

Az uszításnak már fölötte állunk,

Kéz a kézben így egymásra találtunk.

Közös szenvedés barázdázza arcunk,

Egymást segítni – ez a jövő harcunk.

S bár sorsunk útja szembe kényszerített,

E kézfogásban nincs többé ítélet!

Én hiszek Benned és Te hiszel bennem,

Eggyé forrtunk a nemzet-szeretetben.

Csak bábok voltunk egy nagy zivatarban

S a jót kerestük folyton, szakadatlan.

Nagy ára volt.  Jól megfizettünk érte,

S most érezzük, hogy mégis csak megérte.

E kézfogásunk jobb jövő pecsétje,

Új Vérszerződés.  Új élet reménye

Született most e száműzött világban

Egy tiszta, erős, magyar kézfogásban. 

Toronto, 1982 október