Domokos Endre János

EGY EMBER

A gonosz tombol s ünnepel,

A nép nyomorba süllyed el,

Elvész, mi tiszta volt és jó,

A szenny lett a mértékadó.

Lassan elfogy a nemzetünk,

Hazánkban bujdosók leszünk,

Nő az idegen hatalma,

Rúg, ahol tud, a magyarba.

Undorral nézem a pártokat,

S hallom, mit összehordanak,

Bármelyik is lesz kormányom,

Egyik sem segít az országom.

Új kormány, újabb gyötrelem,

Nincs boldogság, csak félelem,

A népet jól átejtették,

Mit ígértek elfelejtették.

Egy embert küldj, kérünk Tégedet,

Ki önzetlen szolgálja néped,

Küld el őt, magyarok Istene,

Áldjuk Szent Neved!

A gonosz tombol s ünnepel,

Nagy ember kell, hogy űzze el,

Kell egy új honfoglaló

S a romlás megállítható.

Hazánk ő szerzi majd vissza,

Ha lelke nemes, szíve tiszta,

Szavára mozdul a nép:

S áldás fakad, ahová lép.

Nem kíméli majd önmagát,

Védi a magyar igazát,

Cselekszik is, nem csak beszél,

Népéért küzd ameddig él.

Ő nem lehet önző, se pártos,

Hisz nemzeti összefogást hoz,

Válóra váltja az álmunk,

Ha eljön, mind mellé állunk!

Egy embert küldj, kérünk Téged,

Ki önzetlen szolgálja néped,

Küld el őt, magyarok Istene,

Áldjuk Szent Neved!

1996. IV. 25-28