SUMIR SZENVEDÉSTÖRTÉNET

Tomory Zsuzsa fordította

Dumuzi halála.

...........

Tele volt a szíve könnyel,

S elment a mezőre,

Könnyes szívvel a jó Pásztor

Elment a mezőre.

Könnyes szívvel jó Dumuzi

Kiment a határba,

Utitársa, mint máskor is

Kedves furulyája.

Furulyaszó visszhangozza

Minden búját-baját:

“Oh, szép mezők, sirassatok

Sírva zokogjatok

Zokogjatok ti is értem,

Ti folyami rákok,

Gyászoljatok, gyászoljatok

Folyóparti békák.

Sirasson az édesanyám,

Édesanyám Sirtur:

Édesanyám, neked talán

Öt kenyered sincsen,

Sirasson az édesanyám,

Tíz kenyere sincsen.

Ki viseli anyám gondját

A halálom napján?

Hadd zokogjak, mint jó anyám

Ott kint a mezőkön,

Hadd zokogjak, mint testvérem

Ott kint a mezőkön.”

Virágbimbók közé dőlt le

Dumuzi a jó juhász.

Virágbimbók közé dőlt le,

Virágok közt álmot látott.

Felébredve azt sem tudta,

Álom volt-é, vagy látomás?

Megdörzsölte két szemét,

Szédelegve felkereste

Álomfejtő nővérét.

Ez testvér az álmom,

Ez álmom lényege!

Nádas borít, káka övez,

Fejét hajtja nagy búsulva

Egy magányos nádszál

Két szép nádszál egymás mellett,

Az egyiket elmozdítják.

Liget fái nőttön nőnek

Fenyegetőn tornyosulnak.

Víz borítja szent tűzhelyem,

Elviszik a szent köpűnek

Még az állványát is.

Szögön függő szent csészém is

Leesik a szegről

Pásztorbotom nyoma veszett

Egy bagoly ……(a sumir tábla itt törött)

Bárányom sólyom karmaiban,

Fiatal kecskéim

Azurkék szakálla[1]

Söpri a föld porát.

Bárányaim a karámban

Hajlott térddel, megrettenve

A földet kapálják.

Tejet többé nem töltenek

A törött köpübe.

A csésze eltörött,

Dumuzi már halott.

Szelek martaléka

Szépséges karámja.

Baljóslatu álmod,

Amit nékem mondasz

Nádas borít, káka övez

Ameddig a szem ellát.

Ellenséged éltedre tör,

Mint sűrű nád, olyan számos,

Ezt mondja az álmod.

Fejét hajtja és úgy búsul

Egy magányos nádszál:

Szülőanyád jelképe az,

Fejlehajtva aki sirat.

Két szép nádszál egymás mellett

Geshtinanna és Dumuzi

Édes testvér, ketten vagyunk,

Melyikünket tépik majd ki?

………………..

Növények közt menedékem,

Geshtinanna el ne árulj.

Füvek, bokrok rejtenek el,

Rejtekemet el ne mondjad.

Hatalmas fák közt bujdosok

Jó testvérem el ne árulj.

…………………

Utu, te kedves sógorom,

Jó nővéred feleségem.

Szép Eannát én táplálom,

Nászajándékát én vettem

Eriduban járva.

Inanna szent ajkát

Csak én csókolhatom

És az ő szent ölét

Én simogathatom.

Változtassd kezemet

Gazella patává,

Változtasd lábaim

Gazella lábbá.

Csak így menekülök

A gonosz galláktól,

Menekítsed lelkem

A démonok elől

Suburilába.

Ajándékul Napnak

A könnyeit adta

Utu a könnyeket

Szépen elfogadta.

Az Irgalom Ura

Irgalmazott rajta,

S mi történt, óh csodák csodája!

A karjai végén gazella patája,

A két lába helyén gazella lába.

Futva fut, menekül,

Menekíti lelkét

Távoli világba

A gonosz üldözők,

A démonok elől

Szép Subirilába.

Belili, bölcs asszony

Nem vagyok akárki,

Férjének istennő hív!

Adj innom a szentelt vízből,

Adj ennem a szentelt lisztből

Futva futok aztán tovább,

Gyors gazella lábon.

(Geshtinanna elrejti kamrájában a testvérét, de hiába, a gallák megtalálják)

Az első üldöző belép a karámba

Dumuzi szép arcát

Vas szögekkel sujtja.

A második galla

Belép a karámba

Dumuzi szép arcát

Pásztorbottal sujtja.

A harmadik is belép,

Felrugja az állványt,

A szent tej kiborul

A negyedik is beront

Leesik a szögről

Dumuzi bögréje

Ötödik jöttekor

Darabokra törik

A szent tej edénye.

Nem öntenek többé

Tejet a köpübe,

Eltörött az edény

Dumuzi már nem él

Szelek martaléka

Szépséges karámja.

Fordította: Tomory Zsuzsa

(Samuel Noha Kramer és Jacobsen angol fordítása után.)

E költeményben megelevenedő képek kárpátmedencei magyar hagyományaink visszhangjai. Ott van az álmot látó, anyjáért, testvéréért aggódó fiú, aki bújdosni kényszerül.

Ott van a szarvassá vált fiú képe, kinek már csak erdőben-mezőben van lakása.

Ott van a szenvedések történetének igen jellegzetesen nem keresztény, de magyar hagyományú képtára.

Alant minden külön magyarázat nélkül hozom néhány hasonló képet ringató imánkat. Valamennyi idézetet Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék lőtőt lépék című művéből vettem, s csak az oldalszámokat hozom.

Külön hangsúlyozom, hogy hazánkban található szenvedéstörténet az egyetemes, nagybetűs Élet szenvedése. Erdélyi Zsuzsa gyűjtésében találkoztam egy-egy idős néni azon megállapításával, hogy Jézus szenvedése mindenkiben, mindenben benne van.

Ugyancsak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az élet szenvedéseivel kapcsolatos edények tartalma az illető társadalom szervezetére utal. Ha csak tej van az edényben, anyajogú társadalommal állunk szemben, a vércseppek, apajogú társadalomról adnak hírt. Népünk szent edényében tej és vér van a nálunk uralkodó férfi és női egyenjogúság jelképeként.

A Boldogasszony tejét felfogó aranymelence.

Föltekintek az égre

Ott látok egy aranyos fát,

Kivű aranyos

Bellű kegyelmes

Az alatt van egy aranymelence

Abba van Stűz anyának három csöpp teje

Az Úrjézusnak három csöpp vére… (242)

*

Nyitva láccik mennyország ajtaja

Ottan látszik aranylápfa

Aranlápfa mellett aranymelence

Abban vagyon Krisztus Urunknak 3 csöpp vére

Asszonyunk Máriának 3 csöpp teje… (388)

*

Paradicsomkert

Közepiben  aranyágas

Aranyágason aranyszög

Aranyszögön aranykendő

Krisztus Jézusnak 3 csöpp vére

Boldogasszonynak 3 csöpp teje

Aki ebbe megmosdik, s az arany kendőhő törűköz

Úgy mehet a Jézus Krisztus színnye eleibe amen. (248)

*

Jézus magyar szenvedéstörténete:

Vasdárdákkal vesszőzik,

Vas-szegekkel szegezik,

Vas-ostorral ostorozzák (451)

*

Vasvesszővel vesszőzték

Vasustorral ustorozták

Tövisekkel koronázták. (441)

*

Vasláncokkal megkötözték

Vaskecsükkel megcsapkodták

Vasnyálukkal leköpdösték. (367)

*

Vas vesszővel megvesszőzték,

Vas ostorral megostorozták. (346)

*

Vas ráfára kötözték

Vas dárdával dárdázták. (365)

*

…Mikor mozs viszik a szent fiamat

A Zsella hegyre csapdottatnyi

Tompa szöggel szögeztetnyi

Dárdávo’ dárdázik

Vastörökkel bökdözik. (417)

*

Vasustorokkal harcon vagdosták. (337)

*

Vas kesztyűvel csapdossák

Vas ostorral ostorozzák. (294)

*

Ott csapdossák dárdával,

Vasrúddal vagdossák

Vasvesszővel verdesik. (287)

*

Siratlak szüntelen

én is keserves szévél,

reád nizvin téged szánlok

könyves szemeimmel.

Szánnyatok meg engem,

erdők szép violáim,

keserülön az hegyeknek

Zúgó csátornai.

Vége legyen immár

keserves panaszémnak. (755. Moldva)

ÓMAGYAR MÁRIA SIRALOM

“…keservesen kinzatul vos szegekkel veretü…”

MAGYAR SZÓLÁS-MONDÁS

“Illa berek nádak erek…” is több ezer éves emlékeket dajkálhat nyelvi és néprajzi rétegeiben.