DONIGA LENKE

Honnan jöttek a csángók a Barcaságra

I. Bevezetés

A csángók eredetét illetően sok a bizonytalanság. A különböző korok kutatói találgatásokkal, történelmileg nem megalapozott elméletekkel magyarázzák származásukat. Az eddig általam áttekintett forrásanyagokból világosan látszik, hogy a csángókról a magyar történetírásban nincs egységes bizonyított vélemény, egymásnak ellentmondó nézetek uralkodnak, sok a rossz indulat vagy a tudatlanság.

A csángó-kérdést újra és újra mérlegre kell venni, míg a valóságot megállapítjuk vagy legalább megközelítjük. Kellő kiegészítése még a jövő feladata és pedig a régészeté, mert írott forrás csak kínai – indiai részről várható. érdeklődésem kiterjedt még a csángók származásán/ eredetén kívül, nevük és letelepedésük történetére, amelyeket röviden itt közre adok

A következőkben három figyelemre méltó forrást adok a rengeteg írott forrás közül (amelyeknek kb.95 % - a moldvai csángókkal foglalkozik) amelyek megemlítik a barcasági csángókat is.

BORGER ANTAL - A csángó nép és csángó név eredete /1/ című tanulmányában így ír:”Minden, esetleg útbaigazító nyomot megvizsgáltam …. Nekem személyesen ugyan, összes, eddig előadott kutatásaim alapján az a véleményem, hogy eredetileg a moldvai csángók se voltak egyebek, mint a hétfalusi, halmágyi és zsombori csángók. Czentnár Simon -Az őrzők, A moldvai csángó magyarok című írásában /2/ pedig ezt írja: “II. Endre miután, 1225-ben kiűzte a Német lovagrendet az országból a már kiépített német vonalakra magyarokat telepített. Ezek a magyarok a mai csángók ősei egyik ágon. A csángók ősei tehát egy tervszerű telepítés eredményeként érkeztek a Barcaságra. Feladatuk a középkori Magyar Királyság keleti határainak ellenőrzése, védelme volt „

Megjegyzés:

Itt csak annyi változást végeztem, hogy Moldova helyet Barcaságot írtam, de Moldvára is ugyanúgy érvényes, mert az irány ahonnan jöttek, érintette mindkét területet, amit a következőkben bizonyítani fogok.

borger antal nem árulja el, hogy honnan telepíti II.Endre a csángókat Moldvába.

Ugyanez a forrás „A csángó nép etelközi magyar eredete” című alfejezetben így ír:”Egyes tudósok szerint csángónak nevezett moldvai magyar népesség alaprétegét a honfoglalásban részt nem vett, az Etelköz legnyugatibb sávjában 895-ben hátramaradt magyarok képezik. Ezt az állítást azonban nehéz bizonyítani: a Kárpátoktól keletre fekvő, viszonylag nyílt területen a magyar honfoglalás után sok vándornép haladt nyugatra (besenyők, úzok, kunok, tatárok), akik nagy pusztításokat okoztak. Valószínűtlen tehát, hogy egy magyar néptöredék átvészelhette volna a X-XII. századra eső négy évszázadot. „

Ennyit a forrásokról, amelyekben a szerzők intuíciója jól működött.

A jelen tanulmányban azt a taktikát alkalmazom, hogy először pontokba foglalom (leltárba veszem) az eddig minden közismert magyar ismeretterjesztő (történelemkönyvek, lexikonok, Wikipédiában stb.stb.) anyagban leírt történelmi eseményeket, földrajzi hivatkozásokat, a hozzájuk vonatkozó helytörténetet, följegyzéseket, az előre meghatározott térben és időben. Tudjuk, a térségben (Erdély D-K-részén a Barcaságon és Galiciában – Halics fővárossal – a mai Ukrajna bukovinai része) és időben (Géza király korától kb.990-tól, 1241-ig) „mely birodalmak, országok, fejedelemségek és szállásterületek léteztek, milyen konfliktusok, háborúk voltak, kik uralkodtak, mekkora seregük, milyen vallásuk volt, miként tartottak kapcsolatot, milyen nyomot, feljegyzést hagytak, hányan voltak. Mindebből a kritikus tömeg megléte esetén létrejön az erőtér, amikor nem a szellem és fantázia, hanem a meghatározott szükségszerűség szövi a fonalat, életre keltve a történelmi szereplőket.” /3/ Mit tehettek egy adott helyzetben Magyarországon, a Barcaságon, Halicsban az uralkodó királyok – kiskirályok/hercegek és az ott élő népek/ harcosok egy adott a helyzetben, hogy gondolkoztak, milyen feltételek mellett mérlegeltek, hogy döntöttek. Mikor? Miért így ? Mindezekből kiütköznek az összefüggéseket, a szerencsés egybeesések. Ez látszólag ellentmondásos, furcsa, hogy a döntéshozók szavait nem ismerjük, ám gondolataikat igen, mert tudjuk, hogyan döntöttek, a végeredmény is előttünk van.

Mi csángók vagyunk a végeredmény, akik itt vagyunk több mint 800 éve.

Ez lenne a bevezetés, a kulcsot betettem a zárba és talál!

II. történelmi Események a vizsgált korban

Fussuk át a legfontosabb történelmi eseményeket. Tudjuk, hogy:

• A szászok nem egyszerre jöttek be Magyarországba és nem egy összefüggő területre telepedtek le. Az első telepítés II. Géza királlyal (ur. 1141 – 1162) kezdődik.

• III. Béla király (ur.1172-1196) idejében az országhatár közelében az erdőispánságok vezetésével megalakultak a határőr falvak. A falvakban eleinte minden utcában 10-10 csűrös ház állott. Ez volt a felvég. A kertek mögött voltak az alvég szolga-lakásai, az erdők felé pedig a pásztorok viskói.

• II. András -III. Béla kisebbik fia, 1205-1235 között ül a magyar trónon, királyi címében 1206-tól viselte a Galicia és Lodoméria királya megnevezést 1211-ben az ő idejében történik a második német letelepítési hullám Barcaságra, ez az a periódus amelyet behatóbban elemezek.

• 1205-1207 között a kunok szövetségben álltak a fiatal bolgár állammal, s együttes erővel hatalmas területeket foglaltak el a Balkánon. Sürgősen szükségessé vált Magyarország délkeleti határvédelmének átszervezése. A Német Lovagrend 1211-es évi behívása ennek tulajdonítható. Ezt kívánta Andrástól közvetlen környezete, családja is. A betelepítésben részben Berthold művére ismerhetünk, hiszen a következő évben már mint erdélyi vajda szerepel, azaz Erdély egyházi és világi vezetése egy kézben összpontosult. A lovagrend bejövetele összeegyeztethető azzal a Magyarországon akkor erőteljesen folyó német-barát politikával, mely 1213-ig tartott /5/ – részletekért lásd az Első Függeléket.

• Barcaság földje királyi birtok volt, amely felett a magyar királyok döntöttek minden időben.

• A Német Lovagrend a kiváltságok egész sorát kapta a királytól: pl. várépítési jog, adómentesség, ingyenes sószállítás, német telepesek behozatala stb. A Német Lovagok a hosszúra nyúló privilégiumi listákban a király gyöngeségét fedezték fel és egy Magyarországtól független német államot próbáltak létrehozni” /6/ – részletekért lásd az Első Függeléket.

• Települési mozgalomra utalhat az az 1213-as egyházi rendelkezés, amely biztosítja az erdélyi püspök dézsmajogát a Barcaságba települő magyarokra és székelyekre vonatkozóan. /6b/

• Az 1224-es Andreanum Európa első területi autonómiáját biztosító törvényes okirat. II. Endre a szász szabadságjogokat abban állapítja meg, hogy egy nép legyen Szászvárostól Barótig, beleértve a szászsebesi székelyek földjét és Daróc földjét is. /7/ Az Andreanum nem vonatkozott a Barcaságra.

• Még tudjuk, hogy II. Endre 1224 (1222)-ben telepíti le /8,9/ az első székely csoportot a sebesi székelyeket az Olton túl és a Barcaság északi részén. Egy más forrás /10/ ezt emeli ki: „Csikba a székelyek az úzok kivonulása után jutottak. Háromszékbe viszont a német lovagrend kiverésének okából jöttek, de egyes kis részek Fehér vármegyénél maradtak.”

• III. Honorius pápa 1224. április 30-án négy bullát adott ki a Német Lovagrenddel kapcsolatban. Az elsőben engedelmességre intette a papságot és a lakosságot, a barcasági dékán iránt. A második oklevéllel a barcasági dékánra ruházta a Barcaság egyházi törvénykezésének jogát. A harmadikban a szentszék védelme alá helyezte a Barcaságot, s megtiltotta a magyarországi és erdélyi érseknek, püspöknek az egyházi bírói hatalom gyakorlását. A negyedikben a pápa a Barcaságot közvetlenül a pápai szék uralma alá rendelte. (Állítólag II. Endre adománylevelét a Német Lovagrend részére is a vatikánban “gyártották” és hamísítvány./11/).

Kik őrizték az ország határait az 1200-as években Erdélyben?

A források azt írják, hogy már az első magyar királyok elsősorban a csatlakozott népeket telepítik a határak mellé és az ő kötelezetségük volt a határ védelme A Barcaságon a határőrők a magyarok, a székelyek, a besenyők, a kálizok – blackok és más zsoldos katonák, akik lehettek a Gyula három kangár -besenyő vagy Béla jász-kun hátramaradt törzseknek fiataljai (törzsek amelyeknek a legelőmegtartás elve mellett kellett visszamaradni és biztosítani a hátországot - Moldva területét, Káma- és Kuma-Magyarországot, Magyarka térségét - a Volga alsó részét, Kaukázus é-i, D-i és K-i részét, az Aral-tóig).

Megjegyzés:

Bíborban született Konstantin tudósít arról, hogy már az új hazában letelepedett magyarok a Perzsia vidékén, a Kaukásusban visszamaradt szabír-magyarokkal élénk kapcsolatban állanak. Az 1600-as években innen indultak a hajdúk is.

A kálizok / blackok (nem török, nem vlach/román -hanem türk) a besenyőkkel Erdély déli részét védték. Ezek szaracénok, sötétebb bőrűek voltak Korezmből, a Kangár birodalomból. Voltak köztük kazárok is. A kálizok és a besenyők vallása lehetett uruki-mani vagy őskeresztyénség. Kimondottan a kunokről egy forrás emlékezik meg, mint zsoldos katonákról a rusz fejedelem oldalán Halicsban, a magyar király ellen.

A székelyeket az 1100-1200-as években Magyarország é-NY-i (észak-nyugati) részén, majd Erdély közepén találjuk, ahonnan II. Endre költözteti el őket 1224-től Sebes-székről Sepsi székbe, mig fokozatosan elfoglalták egész Székelyföldet, helyet adva a szászoknak a mai Szeben, Sebes, Meggyesen és környékén.

III. II. Endre 1224-ben miért nem telepíti a székelyeket a Barcaságra ?

a barcasági csángók eredetének meghatározására még egy apró részletet kell kiemelni és jobban elemezni. II. Endre 1224-ben mint király majd fia Béla herceg, a leendő IV.Béla király, aki 1226-tól kiskirály volt Erdélyben, 1224-től miért nem telepítik a székelyeket a Barcaságra, csak annak északi részére Zsomborra, Apácára, Halmágyra, Botfaluba, Bodolára?

Négy lehetőséget kell elemezzünk:

1. A Teuton lovagok ellenálltak;

2. 1224-ben Barcaság dél-keleti része már foglalt vagy lefoglalt volt;

3. A magyar királynak már itt jól megszervezett határőrsége volt magyar- besenyő –black - székely harcosokkal, zsoldos katonákkal;

4. Itt lakatlan erdőség, mocsarak voltak.

Lássuk sorra fordított sorrendben.

4. A Barcaság földje a vizsgált időszakban biztos nem volt mocsaras, mert a szászoknak ahogy bejöttek, vagy ahogy őket behozták a Teuton lovagok, volt hova házakat építsenek maguknak és adományban a királytól szántóföldet is kaptak /foglaltak - a legjobbat, amit aztán foggal védtek még az 1700-as években is. Ha nekik volt hova letelepedjenek, más népek is letudtak telepedni, ha kaptak erre engedélyt.

“árendás” és “Váltságos földek”-nek tünteti fel a Josephi térkép az 1763-1773-as évekből, Négyfalu földjein –túli részeket, Hermányi, Szt.Péteri részeket, ahová már települnek szászok. Forrás: http://mapire.eu/hu/map/hkf_25e/?zoom=13&lat=45.6518&lon=25.69945 De az alábbi térképen (lehet nagyítani) Hétfalu földjei a falvak mellett vannak, amelyek már foglaltak vagy lefoglaltak voltak a szászok bejövetele előtt, vagy az erdő borította ezt a részt. És a szászok nem telepednek le Hétfalu falvaiban.

Elemezzük részletesen ezt a részt is. Kinek adományozta a király a birtokokat és volt-e Magyar határőrség a Barcaságon ?

Barcaság földje és erdeje is királyi birtok volt, ahová már Géza magyar király határőrízetet rendelt 1000 körül. Ilyen volt a Zoltán gyepű és a sok Zoltán helynévben megmaradt Zoltán – Szoltán – lásd a fenti második térképet. Zoltán - Géza közeli rokona, (házasságon kívüli fia vagy unokája lehetett, akit nagyon szeretett, de nem tudott a királyi udvarban tartani), de megtehette Erdély –Erdőelve – Barcaság kiskirályává -határvédelmi feladattal.

ERDÉLY TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-HÁZ URALKODÁSA ALATT A TATÁRJÁRÁSIG című tanulmányban ez áll: Szent István e győzelem (Gyula és Ajtony felett) után “Erdélyt szorosabban kapcsolta Magyarországhoz. Helytartójává egyik rokonát, Zoltánt tette, kit a régi krónikák erdélyi Zoltánnak neveznek. {* Zoltán rokonsága és személye is vitatott, újabban általában elfogadják.” /6/. Ha Zoltán Szent István rokona is, nem lehetett más mint Vajk / Szent István házasságon kívüli fia (akiben biztos nem volt német vér) – ugy ahogy Hunyadi János is Zsigmond király fia, Barancs –lásd tovább II Endre fia. Egy másik forrás így ír Zoltánról: “Erdély kormányzásával István az Árpádvérből származó öreg Zoltánt bízta meg, aki aztán buzgón látott hozzá a lakosság megtérítéséhez” /14/ Itt meg Zoltán öreg és Erdély nem lakatlan, ha volt kit téríteni ! A sok Zoltán helynevek ügyével Erdély D-K-i részén lásd /15/.

Két forrás említi, hogy a Zoltán gyepű mellett ma is áll a székelyzsombori gerendavár /6b, 16/, tehát ez lehetett Zoltán és családjának és házanépének egyik szállás helye. Más lehetséges vára lehetett a Barcaságon a Rozsnyói kővár vagy a Brassóvia vára.

Szt.István uralkodása alatt a besenyők először 1004-ben ütnek be Erdélybe, ezután még két ízben támadják meg Erdélyt - utoljára 1021-ben, de mindannyiszor kudarcot vallanak - Szent István kiveri őket. Itt a besenyők elleni harcokban, biztos Zoltán vett részt a határőrséggel és biztos mint sokan mások, a besenyők áldozata lett, ha a magyar királyok II.Endréig tartottak a besenyőktől és a kunoktől.

De ha Zoltán megérte az öregkort, biztos voltak gyerekei, akik nagyapjuktól Szt.Istvántól birtokokat, falvakat kaptak Székelyzsombor, Rozsnyó, Brassó körül. Olyan falunevek, mint Zernyest (Zerne- lánynév), Vidombák (Vid- férfi név), Barc/ Barca (férfi név), Zlán (Zoltán), Nyén (Nyék –törzs), Komló(s), de Bot, Bács, Tarna- (Cserna) –nak is magyarul értelme van. A fenti nevekből álló falvak lehet ekkor alakultak 10-10 családdal. A Brassóvia vár királyi vár volt már a 11. században és határvédelem céljából építették már a bronz korban (– lásd Brassó régészete fejezetet egy későbbi tanulmányban). Tehát már létezett a szászok elõtt és amint Brassó város alaprajza is bizonyítja, ez nem mindenben követi a szokásos németes elrendezést. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy itt egy, már a szászok letelepedése elõtt létezett, nem szász népességû településsel kell számolnunk./17/

Szent István halála után Erdély történetére homály borul. Valószínű, hogy keleti részeinek birtoklása a besenyők beütései miatt meglehetősen bizonytalan volt. Említés róla Szent István halála után tizenegy évvel, 1049-ben történik, amikor I. Endre király öccsének, Bélának adja az ország harmadrészét a Tiszától keletre fekvő országrészt Erdéllyel egyetemben. (Szintén Béla nevéhez kapcsolódik a népszámlálás is 1055-ben – lásd tovább.)

Salamon király elődjének példáját követve, Erdélyt a Tiszától keletre fekvő országrészekkel együtt unokatestvéreinek, Géza és László hercegeknek adta.

Erdély története ez időponttól kezdve lesz világosabbá és ismeretesebbé. Azzá lesz a besenyők és az őket felváltó kunok egyre veszélyesebbé váló beütései következtében, amelyek már nemcsak Erdélyt, hanem magának az anyaországnak biztonságát is fenyegették.

Ha Géza király idejében már Zoltán – Szoltán kiskirály “kormányzott “ Erdély D-K-i részében, a kiskirály mellett minimum 1.000 harcos/határőrző lehetett, amely aztán maga után von még kb. 5.000 magyar lakost, a 1.000 harcos családját, a kiskirály családját, házanépét és ott ahol vár is volt – a várak körüli magyarok – székelyek - besenyők – kálizok (nem írok blackokat mert ezekből vlachokat csináltak, azt állítva, hogy szlávul/oroszul b=v). De ha Géza király idejében 1000 előtt, volt határőrség, volt II.Endre koráig is 1200 után, amely biztos a sok besenyő- kun betörést nem tudta feltartóztatni, a harcokban sokan elestek, nem volt kivel pótolják és ezért hívta be II.Endre a Teuton lovagokat.

A magyar határőrség nem szűnt meg a Barcaságon. II.Endre mint beavatott magyar szakrális király a létező kővárakat biztos nem adta ki a kezéből a Teuton lovagok részére, azok továbbra is megmaradtak a király kezén a magyar - besenyő –black - székely határőrséggel és azok családjával a várak körül.

A gerendavárak a Barcaságon lehet átmentek a Teuton lovagok védelme alá, ahová kun zsoldos katonákat hoztak egy román forrás szerint./18/ De a magyar harcosok a kiskirály mellett, de a zsoldos katonák a Teuton lovagok mellett, el kellett tartsák magukat, családjukat és a kiskirály testőrségét, családját és házanépét. Vadat kaptak Barcaság hegyeiben, de biztos földet is műveltek, mert kellett a búza, a köles, az árpa, zab –embernek – házi állatnak stb. A földeket a királyi birtokból szakították ki.

Ki osztotta ki a harcosok között a földeket ? a határvidék ispánja, ha volt ilyen, hanem a kiskirály és a Teuton lovagok. A föld fejében határvédő szolgálatot kellett teljesítsenek, de a szolgálat alatt zsoldot kaptak és egy eke földet, hogy megtudjanak élni. a földet a családjuk művelte.

A szászoknak és Teuton lovagoknak a király adományozta Barcaság földjét, az Adománylevélben meghatározva határait. (Ez a Birtoklevél a Vatikán Levéltárából került elő – tehát lehet hamisítvány.) A szászok a juttatott földért adót fizettek a kincstárnak.

Ezzel válaszoltam a 3. kérdésre, hogy:II.Endre magyar királynak is itt a Barcaságon jól megszervezett határőrsége volt magyar- besenyő –black -székely zsoldos katonákkal, melyek a kővárakat és környéküket tartották megszállva.

2. Innen ugyanakkor következik, hogy a Barcaság 1211-ig csak gyéren lakott volt. Feltételezek maximum 10 falut gyér magyar - székely – besenyő lakossággal, plusz a kiskirály és harcosai (számarányuk lehetett 1.000) szálláshelyeit a kő és gerendavárakban amelyek védettek voltak. 200 év alatt 1000-től 1211-ig a 10 falu lakossága a legjobb esetben csak megduplázódott, mert nagy volt a veszteség. 1211-től töltődik fel a Barcaság a Teuton lovagokkal, ők és Gertrud a királyné hozzák a szászokat, a magyar király a magyarokat – lásd tovább – kik ezek a magyarok, akik részére lefoglalják Barcaság D-K-i részét 1224-ig és ezért települnek a székelyek Barcaság é-i részére.

1. A Teuton lovagok ellenálltak az újabb magyar csoportok bejöveteléhez ? Elemezzük a Teuton lovagok számarányát és 14 évét 1211 és 1225 között, amíg a Barcaságon voltak.

Egy román forrás szerint /19/ a Teuton lovagok csak 7-en voltak, akik kb. 100 harcossal és a szolganéppel jöttek a Barcaságra. Szerintem a szolganép számaránya nem lehetett több 500-nál, tehát kb.100-150 család. Tehát ez a létszám nagyon kevés ahhoz a sok “megvalósított” dologhoz – 5 kővár építése, őrzése (a szászok szerint minden vár a Barcaságon az övék volt) pénzverés, hadsereg, terület szerzés, térítés, sókereskedelem stb. - amit nekik tulajdonítanak 1211 és 1225 –ig. És a 14 év ehhez nagyon kevés! Ha valóban elérték, biztos nem a szászokkal építették a várakat, mert ha ezek bejöttek a Barcaságra, ház helyeket, szántóföldeket foglaltak, azok megműveletlenül állottak, fel kellett túrni, megművelni, hogy fenn tudják tartani magukat. Házakat építettek, hogy legyen fedél a fejük felett, majd istállókat, csűrt. Az első 4 év biztos ezzel telt el, kiépültek az első települések - víz forrással, só beszerzésével, tűzifával télire, vetőmaggal, takarmánnyal a háziállatok és igavonó állatok részére, plusz ezek beszerzésével, mert egy forrás sem említi, hogy a király gondoskodott volna erről.

1211-1215 között a Teuton lovagok harcosai segíthettek a betelepült szászoknak, míg lábra álltak. Az igazi 7 lovag elkészítette a leltárt, a terveket, bejárják, feltérképezik a Barcaság területét – a védett és védtelen szorosokat, völgyeket, dombokat, lakott – lakatlan falvakat, várakat – amelyek védelme most az ő hatáskörükbe tartozott. A 4 év alatt elkészültek a tervek. A létező kővárakat melyeket a magyar határőrök tartottak megszállva kikerülték. Ezek voltak a Brassóvia vára, a bolnoki vár, a barcarozsnyói, az ósánci - mind kővárak - amelyeket a király biztos nem adott ki a kezéből – mert 1211-ben II.Endre kikötése az volt, hogy földvárakat / gerendavárakat szabad építeniük.

Védtelen vár lehetett a Barcaságon a székelyzsombori, krizbai, Szt.péteri, botfalusi, a régi bodolai, höltövényi stb. gerendavárak. Ezek a várak ha a Teuton lovagok kezébe kerültek, az 1200-as években kun harcosokat hoztak Havasalföldről, Moldvából, velük / mellettük építőket, kőműveseket és „kipofozták” , rendbehozták a régi gerendavárakat, majd az építőkből őrök lettek, akik felügyelték és ellenőrizték a térséget, vámot is szedhettek, mert valamiből meg kellett élni. Szántóföldet is kaphattak, elhozták családjukat is, akikkel letelepedtek a várak környékén.

Mindezt 4 év alatt el lehetett végezni.

Ezek után a következő 10 évben, a kun várépítők és a 100 teuton harcos a szolganéppel együtt, nekifoghattak a teuton várak építéséhez. Ezek a várak a román források szerint a következő 5, a magyar források szerint az első 2, Orbán Balázs szintén 5-öt említ:

1. Cruceburgi vár Rukkor (Rucar)-Törcsvár,

2. Kreuzburg - Keresztvár – Nyén,

3. Feketehalmi vár,

4. Földvár – Marienburg és

5. Hosszúmező- Campulung – Langenaue Havasalföldön

Rukkor (Rucar) és Hosszúmező- Campulung – Langenaue között kicsi a távolság (kb.35 km) és ugyanarról a várról lehet szó, egy forrás szerint, hogy: Törcs más neve Hosszúmező volt 1447-ben, itt áll: „possessionem regalem Therz alio nomine Hwzwmezew in terra Barcza”.

A király 1221(1224)-ben beleegyezett a kővárak építésébe, több mint valószínű, hogy visszamenőleg engedélyezte a kővárak építését, azok már lábon állottak és 1225-ig fontolgatta a király mit tegyen a Teuton lovagokkal. 1225-ben már eltelt 12 év Gertrúd királyné és a német környezete meggyilkolása óta, a király kiismerte a németek szándékát, ugy mint Szent István és csak kereste és megvárta az alkalmat, hogy cselekedjen. A német lovagrend hódításai egyre intenzívebbek lettek, az elfoglalt birtokokat pedig fegyveresen próbálták megtartani. Az alábbi térképen látszik, hogy 1220-ban Magyarország területe Moldva és Havasalföld felé megduzzad, II.Endre felveszi a Kumánia királya nevet is. A térkép Halics területét is megduplázva ábrázolja, habár csak egy forrás említi, /20/ hogy Jaroszlav fejedelem idejében Halics hatalma a Dunáig ért. Térképeinken ugyan Halicstól délre a besenyők, majd a kunok laktak a XII-XIII. században. Egyenesen Kunországnak nevezik a területet Halics és az Al-Duna között.

Mivel a Német Lovagrend igénybe vette a szomszédos kunok segítségét, az ő barcasági helyzetük az 1220-as években nagyon romlott, a kun betörések elmaradása miatt /5/.

Arra a kérdésre, hogy - A Teuton lovagok ellenálltak-e a székelyek, magyarok bejöveteléhez ? Határozott igen a válaszom. A kunok ahogy betették lábukat a Barcaságra és őrök lettek az elfoglalt gerendavárakban és az új kővárakban, élvezve a Teuton lovagok támogatását és látva mit „művelnek” a lovagok, azt csinálták ők is, mert őket a magyar király nem hívta be Magyarországra, de mégis bejöttek a lovagok által és földet is kaptak és ők őrködnek a lovagok területén, ahová sokszor betörtek, de kiverték őket. Hogy Teuton lovagok ellenálltak-e egy forrást is kaptam /5/ ahol ez áll:” a király embereit elfogták, kifosztották” – részletekért lásd Függeléket.

A székelyek a kunok és a Teuton lovagok miatt csak Barcaság é-i részin tudnak letelepedni és a Lovagok nem engednek a magyar királynak sem más magyarokat letelepíteni 1224 után, ami döntés elé állította II. Endrét.

Egy román forrás arról ír, hogy Kreuzfeld (Kreuzburg) várában „a kunok (nők, gyerekek, öregek), meghajolnak a teutonok előtt. Sőt, ezek a kunok a XIII században a barcasági várak őrségét képezik és feltűntetnek egy pár kun nemest is”. /18/

A lovagok önálló államiság létrehozására törekedtek és a pápa kezére akarták kijátszani Barcaságot. II. Endre 1225 tavaszán, Törcsvár és Keresztvár bevétele után, fegyveres erővel kiűzte őket a Barcaságból (ehhez természetesen Gertrúd 1213. szeptember 28-iki halála is hozzájárult, hisz a rend elveszítette legfontosabb magyarországi támogatóját).

Eddig ugy tudtuk, hogy Cruceburg/ Keresztvár a nyéni kővár volt a Teuton lovagok erőssége, de bebizonyosodott, hogy Cruceburg a régi törcsvári vár volt, Rukkor (Rucar) közelében, amit 1377 után felhagytak és a vámot is az új Törcsvári vár mellé építették. Tehát ha Cruceburg Törcsváron volt, akkor II.Endre ott vívta meg a legnagyobb harcot a Teuton lovagokkal.

Orbán Balázstól /21/ tudjuk, hogy: „ Midőn a német rend kiűzetett az országból, a nyéni várat és tartózandóságait egy a rendből kilépett, s a királynak meghódolt Thiel nevű gróf nyerte el, tőle származnék Nyiénnek oláh neve, Teliu.” Itt tudjuk, hogy a várőrők kunok voltak. Ha a Teuton lovag megadta magát, a kunok részéről sem volt ellenállás és a várat nem rombolták le. Ha Teuton lovagoknak nem kettő, hanem 5 kőváruk volt, akkor a király a másik 3-ból is el kellett távolítsa az ellenséget és helyükbe, ha a várfalak lábon állottak várőröket kellett tegyen. Itt is egy szerencsés egybeesés, vagy egy jó előre eltervezett hadművelet volt, mert II. Endre biztosra megy 1225-ben mert már Barcaság é- részén tudja a székelyeket, akiket csak időben értesíteni kell, hogy melléje álljanak.

De lássuk még kik akartak bejönni, vagy kiket akar a király a Barcaságra telepíteni, de a lovagok – kunok által ellenőrzött vidékeken kb.1220 után nem tudtak áthatolni.

IV. A Halicsi csángók

Igen a csűrdöngölőt járták a halicsi csángók is, mint a barcaságiak.

Hogy bebizonyítsam, hogy a halicsi csángókat telepíti II. Endre a Barcaságra, felhasználtam a halicsi hadjáratok /22/, című lexikoni forrást amelynek segítségével kiszámítottam a halicsi harcosok, zsoldos katonák szolgálati évét, amelyeket II. András király (kiskirály volt 1188-1190 között és uralkodott 1205-1235 között) és fiai Kálmán és András hercegek mellett teljesítettek. II. Endre gyermekkori álma - Halics megszerzése. A magyarokat Vologyimer Jaroszlavics szorította ki Halicsból 1190-ben amelynek trónjára II. Endrét apja segítette 1188-ban. II. Endre kiskirály volt 3 évig, majd visszakerült a magyar udvarba. 1205-1235 között több hadjáratot vezetett Halicsba.1208-ben az erdélyi vajda vezetésével hadsereget küldött Halicsba. 1214 előtt őrséget hagyott az orosz részfejedelemségek védelmére. 1211... 1214 között minden évben Halics ellen vonult. 1216-ben létrejött a magyar-lengyel szövetség, de ezután a szövetségesek egymás ellen fordultak. 1214 (1216)-ben Kálmán fiát, majd 1219-ben András nevű fiát ültette a halicsi trónra. II. Endre a halicsi trón megtartása érdekében míg ő kiskirály volt, de a fiai mellett is lovas harcosokat kellett hagyjon 1214 ... 1234 között (kisebb megszakításokkal). Emellett a kiskirályok udvart tartottak, testőrökkel és teljes személyzettel.

Tehát a következő táblázatban az első oszlopban leltárba veszem a király és fiainak tetteit 1188....1234 között, a második oszlopban számítom a harcosok szolgálati évét a hercegek oldalán, ahol Mo -Magyarországot jelent:

47 évből 18 évet Magyarországon, Dalmáciában, Horvátországban és Szlavónában töltöttek a zsoldos katonák a király vagy a kiskirály hadseregében, testőrségében.

29 évet voltak Halicsban, harcoltak a magyar király vagy a kiskirályok hadseregében, a rusz, rutén, lengyel fejedelmek ellen, vigyáztak a kiskirályra, családjára, udvarára és biztosították a keleti határt is

A fenti táblázatból következik:

Azok a harcosok akik 1188-1211 között a király szolgálatában állottak (testőrei), letöltötték a 24- évi katonai szolgálatot és kérhették II.Endrétől és/vagy a kiskirályoktól a letelepedési engedélyt a határszéli ispánságokban/ tartományokban a Kárpátokon kívül/belül - Szörény, Halics és Moldova térségében. A megtakarított dénárjaikon gazdasági felszereléseket vásároltak. Sokan 3 évig még kötelesek voltak testőri szolgálatot teljesíteni. Családjuk azonban művelhette a birtokot, de egy fő lovast mindig kötelesek voltak a király kérésére küldeni. De ami a legfontosabb 24 évi szolgálat után jutalmul 8 ekényi földet kaptak, kisnemesekké váltak és 1-2 ekényi erdőírtással igyekeztek földbirtokaikat gyarapítani, ha ezt engedélyezik a erdőispánságok. Egy ekényi föld, 25 hold, elég is volt egy nagyobb család megélhetéséhez, ha az sík vidéken feküdt. De hegyvidéken nyolcekényi föld is kevés volt.

Tehát 1211 végétől 1234-ig a halicsi harcosok egy-egy csoportja minden évben elhagyta Halicsot. (De közben más harcosok kellett, hogy betöltsék a keletkezett űrt.)

Nagyon érdekes egybeesés, hogy 1211-től hívta be II Endre a Teuton lovagokat.

V. Hányan voltak és hova mentek a halicsi leszerelt harcosok?

I. Endre király (uralkodott 1046-1060 között) idejéből kaptam egy népszámlálást. 1055-ben Halicsban több mint 11.000 magyar élt. I Endre felesége Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem leánya Anasztázia volt. Anasztázia által sok fiatal jött a Káma vidékéről (a Kürt, Gyarmat, Béla törzsből) és telepedett le a Kárpátokon belül / kívül és Halicsban is. Ha II Endre idejében ugyanennyi magyart feltételezünk Halicsban, 11.000-ből 3-4.000 harcos lehetett a kiskirály mellett.

a halicsi leszerelt harcosok az első években mehettek Moldvába is, de ahogy terjedt a mongol veszedelem híre, még azok is akik Moldvában telepedtek le, bekérezkedtek Magyarországra.

És Magyarországon hová telepedtek le?

Természetesen II. Endre párhuzamosan a Teuton lovagok behívásával 1211-ben és letelepítésével, fiai által 1211-től küldte és letelepítette őket a Barcaságon. Ők a csángók ! Mert a halicsi harcosok csángók voltak, erre két forrás létezik. Az egyik azt mondja, hogy “András herceg a csángók kállja – kiskirálya”. De ha András herceg a csángók kiskirálya volt, akkor apja II. Endre is és testvére Kálmán is az volt: a csángók kállja. A másik forrás /23/ csak érínti a halicsi csángókat, akiket bukovinai csángóknak mond és ezt írja:” Talán itt kell megemlítenünk az éneklő és zenélő papokat is, akiket SANGU, SANGU MAH névvel neveztek. Felmerülhet a gondolat, vajon a bukovinai magyarok csángó (SANG-HU) neve nem azt jelenti-e, hogy őket egykor mezopotámiai papok vezették lakóhelyükre? “

Hogy kerültek a csángók Szlavóníába és Moldvába ?

Szlavóniába – II.Endre házasságon kívüli fia –Barancs által, jutottak a csángók. Barancs kiskirály volt Szlavóniában és hadsereggel segítette apját, hogy kiverték a Teuton lovagokat. Apja uralkodásának a végén az egész ország határőrzésének a kiskirálya volt.

A szlavóniai csángókról a /24 és 25/-ben olvastam. Eddig minden kutatásom mostani életükről sikertelen volt velük kapcsolatban.

Tehát közös eredet van a barcasági, moldvai és a szlavóniai/ boszniai csángók között és ez a közös haza - Halics – II Endre korában.

Moldvába a csángók maguktól mentek, mert biztos rokonaik, szüleik, feleségeik ott várták őket, mig leszereltek 24 év után. A csángókat Moldvába II. Endre fia András is küldhette, aki kicsi gyerekeit -3 fiút és egy lányt, felesége halála után nem küldi Magyarországra, hanem a jászvásári domonkosoknál nevelik fel. Így a jászvásári domonkosok védelme biztos a halicsi csángók hatáskörébe tartozott.

VI. Kik voltak halicsi csángók?

Több mint valószínű halicsi csángó-magyarok közössége egy volt a hunok 214 vagy a magyarok 108 nemzetségei közül. Eredetük a hun népnévnek a “fehér hun” ágából a heftaliták/eftaliták = saragurok= sar(a)gúr-okból származik, akik a mai Kína nyugati részén éltek és akiket a hunok Kr.e. 174-ben leigáztak. Ezek a törzsek a későbbi besenyők - kangárok törzsei. Részletesen erről egy későbbi fejezetben.

A csángók neve a hun népnévből ered, mint közös gyök -kétoldalt mássalhangzó (h-n), középütt magánhangzó ( ez egy gyök - a hun). A közrefogott magánhangzó tetszőleges lehet, nem járul hozzá a gyök alapvető jelentéséhez. (Alapvetően a távolságot, közeli-távoli időt, minőséget, méretet jelöli. Magas hangrend közeli, fiatal, mély hangrend öreg, távoli. A mássalhangzók változása, például h > k, szintén semmilyen hatással sincs a gyök jelentésére /28/. A csángók neve a kan + gár besenyő törzsek nevéből ered (ahol gár / ger / gur/ gir törzset jelent, mint a hun-gár, bul-gár, uj-gur, kutri-gur, utri-gur), ami a következőképpen képződött és a következő átalakulásokon mehetett át:

Tehát:

hun = kun ( chun) = kan ( chan/can/ csan/ csán)

Ezek után jönn a törzs szó = gár / gur és lesz, az utolsó mai elnevezést használva:

csán + gár / gur = csán + gur = csán + gó

Megjegyzés:

1. A kan-gár szót, mely papíron megmaradt nem tudhatjuk, hogy pontosan hogyan ejtették ki akkoron. Csak azt mondhatjuk meg, hogy az akkor és ugy leírt szót ma hogyan ejtjük ki. nem fordíthatjuk meg az idő folyását, a mából nem következtethetünk a múltra./28/

2. A hun népnév h hangja – amennyiben török névről van szó – csak k-ból keletkezhetett, tehát a hun népnév azonos a kun népnévvel s köznyelvi megfelelői a következők: török kun, azaz ”nép”, mongol kumun ”ember”, szamojéd kum ”ember”, zürjén komi. Hogy egy ”ember” jelentésű szóból népnév keletkezik, arra sok példa van.

3. Pallas Nagylexikon szerint Kangar = (Kaggar, Kager), Konstantinos Porph. (De adm. imperio, 37.) szerint a besenyők Jabdi-Ertem, Kurtzi-Szur és Chabuxin-Gyla törzsének gyüjtő neve, mely vitézt, nemest, Hunfaly szerint kámai (kam- vagy kan-gar) mint a ma-gar (magyar) földi, a bol-gar volgai embert jelent. Podhradszky, az arab kánkalra, fejedelmi süvegre gondolva, a többinél előkelőbbnek azért tartja e 3 törzset, mert ilyen süveget viselhetett. /29/

4. A fehér hunok törszéhez tartoztak a hunokon kívül az avarok és a kabarok is. A kabarok szállásterülete a kangár-besenyők mellett volt Korezm-ben. Itt éltek az avarok, kálizok/blackok, fehér horvátok is a turáni alföldön.

5. A bizánciak írásában a magyar „cs” hangnak nem volt megfelelője, ezért ezt a kangár nevet még abban az esetben is „k”-val írták volna, ha történetesen tényleg „cs”-vel kellett ejteni! /30/

6. A csángó szó kínai megfelelője dsong – így hívták a hunokat Kr.e.2500-ban és a képjelűk a méhecske volt a magyar dongó. De erről egy más fejezetben.

Csang igénk ma egyáltalán nincsen, csáng ige állítólag él a Székelyföldön, de ebből eltérő jelentése miatt nem származhatott a mi szavunk (sőt, éppen ennek hatása alatt váltotta eredeti csangó alakját csángóra).

Ha a nyelvészek elfogadják a csángatni (erős rezonáló hangkeltés) szót, mert Csángóföldön csángálni/csangálni szó nem létezik (amit a csángókra fogtak !), (az oszmán törökben a csengő, kolomp neve: csan) mert a csángatni szó annyit jelent verni – ütni – csengetni, dobolni, harangozni, lármát csapni, nagy zajt kelteni, fennebb láttuk, hogy SANG-HU éneklő és zenélő papot is jelentett. Mert akkor számításba jönn a:

csáng + úz. Az az úz törzs aki csángatott. De erről egy megint más fejezetben.

Megjegyzés:

1. Az egyik Szent László mondánkban is található a csáng szóra utalás: "midőn Szent László király a pogányok elleni harcra készült, ők (csángók) is melléje állottak. Lovaik kolomppal lévén ellátva, Szent László csodálkozva kérdezte: miféle csángatók ezek?" /31/ A kolompot nevezik csatrangnak is -az alábbi képeken láthatók.

2. Mátyás király egyik 1463-ban, Budán kelt oklevele magyarázza meg világosan a Kürtölő-tető falunév jelentését, amelynek értelmében a közelgő veszedelmet kürtökkel és „lármafákkal" (zaldo-bonibus, fakalapáccsal ütött ún. tókával), valamint jelzőtüzekkel kellett hírlelni./16/

3. Még egy idézet: őseink harci cselekményeik előtt üstdobokkal „elviselhetetlen fülsiketítő” ritmikus dobolással ajzották fel a harcosokat. Ezek az üstdobok távközlési rendszerként is működtek, mivel egy-egy dob hangzása mintegy 15-20 kilométernyi távolságba is elhallatszott. /32/

4. A csángókról a csángálást/ csángózást/ mint a négerezést a”mindenttudó” közönség pedig fejezze be. Ebben az esetben igénybe lehet venni a diszkriminációellenes törvényszéket.

Kolompok Lármafa

Tehát fogadjuk el, hogy a halicsi csángók kb.60 %-ban a kangár besenyők egy törzse, vagy csak egy nemzetsége volt, akik a Kárpátokon kívül maradtak a honfoglaláskor. Bíborbanszületett Konstantin császár A birodalom kormányzásáról című művében háromszor is megadja Besenyőország („Patzinakia”) felosztását és vezetőit is. Szerinte a Szeret és a Prut mentén – tehát Halicsban is - de a Dnyeszter és a Bug mentén három kangár-besenyő törzs telepedett le – miután a magyarok beköltöztek a Kárpát-medencébe. Fejedelmük Gyula volt.

A másik 40 %-ban a csángók még lehettek 895 előtt visszafelé az időben saragurok (10 %), onogur-bolgárok (4 %), hunok (dong = csángók - 10 %),, szkirek 1 %, szarmaták 1 %, jazigok/alánok 3 %, szkiták (1 %) hátramaradt népe és 895 után a kangár- besenyőkőn kivűl, úzok, kunok és a fehér horvátok akik mind éltek Galíciában. De lehettek éneklő és zenélő papok Sumérföldről vagy ógörögök Krétáról (csángók -10 %). Míg hun/ szkita rokon népek éltek Halicsban, a letelepedett nép békességben élt, de a vandál gótok betörése a Kárpát-medencébe biztos kiirtotta őket is, ezért tettem csak 1 %-ot az akkor ott feltüntető népeknél.

Népvándorlás-történeti kutatások tanúsága szerint egyetlen nép sem hagyja el soha maradéktalanul hazáját. Halicson, annak falvain, településein és népein haladt át az ősi hadiút, amely az ősrégi karavánút /33/ folytatása volt, mely átment Kieven/ Kőváron és a Vereckei-hágón keresztül a Kárpát-medencébe ért.

Az alábbi térkép is 1025-ben Galíciában fehér horvátokat tüntet fel, a Gyula kangár és a besenyő törzsek szomszédságában.

Hogy biztos sűrűn lakott terület volt az út menti szakasz és az a nép nem könnyen hagyta el Halicsot mert:

• Egy kereskedelmi / hadiút mentén álmos – árpád kellett gondoskodjon szállásokról, ahová befogadták a „kidőlt” betegeket, öregeket, a szülni készülő asszonyokat, azok családját, állatait, addig míg lábra álltak. Egy hónapot ha itt maradtak ápolni és etetni kellett őket, míg tovább indultak. Ez így tartott 3 hónapig, plusz egy hónap az utolsó hátramaradottakkal, mert 3 hónapig tartott a havason való átkelés. (minimum 400.000 lélek fele – a másik fele Moldva felől az ojtuzi hágón - tehát 200.000 személy és minimum ugyanannyi állat);

• A halicsi nép férfiai segítették a magyarokat, míg a Vereckei-hágón az utat járhatóvá tették. Egészségügyi pontokat állítottak fel ápolókkal, ivóvízzel embernek, állatnak, sóval, takarmánnyal az állatoknak, kovácsmühelyek kellettek;

De ki volt ez a halicsi nép 896-ban?

Tudjuk, hogy a magyarok miután beköltöztek a Kárpát-medencébe és még 100 évig tartottak a kalandozások, érdekes egy sem történt Halics vagy Moldva felé. Miért?

• Rokon népeket hagytak hátra?

• Szegények voltak és nem volt mit elvegyenek tőlük, vagy amijük volt nekik, volt nekik is bőven?

• Szövetséget kötöttek velük, mielőtt bejöttek a Kárpát-medencébe?

• Ők voltak a hátvéd?

• Itt volt az ütköző zóna, ahová visszatudtak jönni, ha nem sikerül a Kárpát-medencei letelepedés?

• Itt hagytak három kangár- besenyő törzset és a hátramaradt Béla törzsek egy részét, akik által tovább tudják tartani a kapcsolatot az őshazával, Dentu-Magyariával és akik segíteni tudnak, ha rászorulnak?

Szerintem ezek a pontok mind igazak. Innen mi következik ? Hogy a hadiúton Halicsban maradt például a Gyula kangár-besenyő törzs egy része – a többiek elfoglalták egész Moldvát. 934-ben elfoglalják a bolgárok által megszállt Barcaságot majd egész Erdély az övék lesz, Gyulafehérvár központtal. A kangár besenyők is magyari törzsek voltak és szövetségben a magyarokkal sokszor harcoltak Bizánc ellen – 934-ben, 958-ban, 961-ben, 970-ben. Aztán Géza és Vajk/ Szent István idejében fordul a kocka, kiűzik őket valahányszor beakartak jönni, mert nem akartak megkeresztelkedni, ragaszkodtak ősmagyar vallásukhoz és többet nem is lehet rájuk számítani. Bővebben róluk egy új fejezetben.

A Moldvában hátramaradt Béla törzs harcosai, segítették a magyari törzsek másik felét átkelni az ojtuzi szoroson. Mi történt velük, miután a besenyők berendezkedtek Etelközben? A megkötött szövetség szerint elfoglalták a nekik kijelölt területet, a magyarok berendezkedése után ők is bejöhettek a Kárpát-medencébe, ha kaptak engedélyt vagy hazamentek Kuma Magyarországra és 1241-ig kérésre /hívásra szállingóztak vissza Magyarországra.

A „csángó mag” Halicsban marad, átvészeli az idők viharait és csoportokban hagyja el Halicsot 1211-től, majd 1234-ben kiüríti azt.

Befejezem ezt a részt a következő idézettel Kánnai Zoltán -Besenyők megtelepedése Magyarországon című tanulmányából: ”...a Kárpátok és a Don közti térségben a besenyők sokkal korábban jelentek meg, mint ahogy az a mai közfelfogásban szerepel; egyszersmind a besenyők ugyanitt sokkal tovább fönn is maradtak, mint ahogy azt a mai közhiedelem tartja. A besenyők (kangarok, csángurok, csángók) Moldvában már legalább a VII. század óta megvetették lábukat, s azóta is megszakítás nélkül ott élnek. És bár eredettudatuk elhalványult, azért nyelvük, kultúrájuk és zenéjük máig dacol a különböző sovinizmusok - tatár, török, orosz, oláh - beolvasztó törekvéseivel. „ /34/ Erről bővebben egy más fejezetben.

VII. következtetés és befejezés

Hogy 90 %-ban megadjam, hogy kik a csángók tovább kutatok/ kutatunk. A jelen tanulmány célja és címe Honnan jöttek A csángók a barcaságRa ?

a válasz 100%-ban : halics-ból.

Mikor ? 1211 és 1235 között.

Ki telepíti ide? II Endre és fiai.

Miért ? A Magyar Királyság D-K-i határának ellenőrzéséért és védelméért.

Tehát igaz, hogy:

• A csángók ősei egy tervszerű telepítés eredményeként érkeztek Moldvába, a barcaságra és Szlovéniába. Feladatuk a középkori Magyar Királyság K-i D-i Ny –i határainak ellenőrzése, védelme volt./2/

• Barcaság D-K-i részén a mai csángólakta falvakat a II. Endre király és fia Béla, aki Erdély hercege lefoglalja, ide se szászok, sem székelyek nem költöznek. (A székelyek Barcaság é – i részét szállják meg).

• A király 1211-után 1225-ig párhuzamosan a Német lovagrend behívásával és a szászok betelepítésével, csángó-magyarokat telepít a Barcaságra. Ez a telepítés egy előre tervezett és jól meggondolt döntése volt II. Endrének. Megpróbál egyensúlyt teremteni a Barcaságon és nem adja idegen kézre az egész vidéket. Tanulmányozva korát és uralkodását, világossá vált előttem, hogy II. Endre a csángó-magyar történelem első számú kulcsszereplője. Neki köszönhetjük, hogy jó helyre telepítette le a csángókat, mert 800 év után megfogyatkozva, de még élnek a Barcaságon, Moldvában és lehet Szlavóniában is.

• A Teuton lovagok elfoglalt földjei biztos visszaszálltak a királyi birtokba, de a szász lakóság megtartotta az elfoglalt földeket. Amennyi föld visszakerült a királyi kincstárba a lovagok elűzetése után, biztos odaadták az ide betelepült népeknek.

• II. Endre úgy akarta, hogy ahogy a szászok „egy nép legyen”, a csángó, a székely külön –külön is „egy nép legyen” a megadott területen!

• 1225 után a régi Törcsvárat újjáépítik és a vámmal csak 1377-ben adják fel, mikor Nagy Lajos király felépíti az új Törcsvárat, ami ma is áll. Ha ezen kívül még három kővár megrongálódott, akkor a királynak építőket, kőműveseket is kellett toboroznia és így felgyorsul a székelyek áttelepítése a mai székelyföldre, de Barcaság é-i részére is, ahol ezek a Teuton várak állottak.

• András gyerekei felnőtt korukban a Vihorlát-erdőkapitányságban kaptak egyfalus birtokot - nem jöttek a Barcaságra. András kiskirály nem hal meg Halicsban, ahogy írják a magyar források. 1234-ben „ az ostromlott városból titokban (talán Danyiil tudtával és segítségével) kiszökve, Velencébe menekült, majd 1248-ban részt vett a Szent Lajos, francia király vezette keresztes hadjáratban. András, a Szentföldről Velencébe visszatérve, feleségül vette a gazdag Pietro Cumani szenátor lányát, Szibillát, aki ezt követően két fiút szült: Félixet és Márkot. E két fiú által az Árpádháznak ma is élnek leszármazottai nyugat Európában. Az Árpádház ”András a csángók kállja” által, fiú ágon nem halt ki. Ma is él !

• II Endre és fiai a halicsi csángókat nem tudják kötelezni, hogy a Barcaságra telepedjenek, de befolyásolni igen. Így mennek Moldvába is, ahol megalakul 1211 -1238 között a „csángó mag” – amely szaporodik, kialakítva a moldvai Csángó földet. 1238-1239-ben a kunokkal ők is bejönnek Magyarországra. Ha a Barcaságra jönnek, megszabadulnak a tatár dúlástól, mert a tatárok a Vereckei, a Radnai-szoroson és a Törcsvári-szoroson jöttek be Erdélybe és nagyon siettek. A barcasági csángók biztos igénybe vették Négyfalunál a Tatárhányást és a Vaskaput, ósáncnál a vámnál a szorost. 1239... 1241 között felfogták a Tömös és a Tatrang vízét, ami 3 év alatt „tengerré változott és még a tatár kémek sem jöhettek csónakkal, hogy áttudjanak haladni a tömösi és az ósánci szoroson, hát az ellenség! Tehát a „csángó mag” megmaradt a Barcaságon. A csatlakozott moldvai csángók biztos visszamentek Moldvába, mert az öregek otthon maradtak és várták őket, ha életben maradtak. és több mint valószínű, hogy sok csángó átvészelte a tatártámadást, mert többségük a Szeret jobb partján élt. Egy forrásban olvastam, hogy a Szeret folyó árterülete mocsaras volt /35/, amelyen csak a helybeliek tudtak átmenni, ismerve a járható ösvényeket. Ha ez igaz, akkor a tatárok sem dúlták fel a Szeret jobb oldali részét egésziben, csak a Szeret folyó baloldalát a Prutig, majd az egész Kárpátkanyar Havasalföldi részét, míg elérték a Törcsvári-szorost és ott bejöttek Erdélybe..

• A források szólnak a Halicsból hazamenekült magyar nemesekről is, akik Dénes nádorral a határispánságok harcosaival a Kárpátokban megütköztek 1241-ben a tatár sereggel, tehát a magyarok mindent feladtak Halicsban. Az öregek lehet maradtak, vagy azok a fiatalok, akiknek rusz vagy lengyel felesége volt, háza, földje Halicsban.

• Azok a halicsi csángó- magyarok akik nem hagyták el Halicsot 1241 előtt, a tatárhorda és Kádán győzelme után Lebédia, Halics és Ladomér fegyverforgató férfihadát a visszavonulásnál magukkal vitték és kiváló harcosokká képezték ki. A mongol hadsereg Kínába irányította őket.

• Nagy Lajos király 1366-ban Stanislaus ispánnak (más forrásban: Ztanislaus comes) adja a barcasági Négyfalut ( akkor Hosszufalu, Turkfalva (Türkös), Zlánfaluba (Bácsfalu) és Csernátfalu), Stanislaus aki halicsi nemes lehetett, aki Magyarországra jött, (a latin neve szerint lehet magyar, lengyel, besenyő, ruszin) és igényt tartott 120 év után a csángó falvakra – vagy a királytól kiérdemelte ? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, csak elfogadom.

• Istennek hála, hogy a „csángó mag” Moldvában megmaradt, szaporodott és Nagy Lajos király idejében szószerint „felduzzadt”, mikor Kun László magyar király által Máramarosba telepített három megfogyatkozott besenyő törzs (besenyő – nem vlach) 1280-1330 között türte a katolikus papok agresszív térítését és Bog-Dán-nal az élen Moldvába szökik /36/. Erről egy másik alkalommal részletesen.

A tanulmány célja és pedig a csángók Erdélybe, Szlovéniába és Moldvába településének történetét ezennel megoldottnak tekintem. A kapott kód így szólt: ”András a csángók kállja Halicsban”. Ez a rövid tanulmány bebizonyítja, hogy miért Halicsból, megadja a költözés (költöztetés) időpontjának kezdetét és végét és az okokat. Megtudtuk kik voltak a kulcsszereplők a csángók letelepítésében. A másik alapvető kérdés - a csángók eredete még várat magára. A kódot ennek megfejtésére lehet valaki más fogja kapni. Tehát legyetek figyelmesek! Jöhet olvasás közben, álomban, félálomban, imádkozás közben. Ha a kódot megkapod, megkapod a segítséget is - ha kéred, hogy betudjad bizonyítani igazadot, a kód nélkül is. Tőlem megkapsz minden segítséget.

Mindezek után a szaktudós kötelessége, hogy elfogadja az igazolható állításokat, vagy bizonyítsa be a tévedést. Ezt kívánja a tudomány becsülete, amely lehet történelemtudomány vagy akár kvantumfizika.

A csángók átvészeltek már 803 évet. 2011-ben lett volna 800 év, hogy az első csángó telepesek a lábukat teszik a Barcaságra és Moldvába.

Igen "...élünk, ... vagyunk, s míg Isten van, leszünk! Hiába a Sötét-fondorlat ellenünk! (Hervay Tamás: Tejútfiak)

Isten áldja lábnyomukat a Barcaságon, Moldvában és Szlavóniában és vigyázzon Isten egyenként minden csángó magyarra akik a DNS-esükben hordozzák őseik szellemét, tudását, bátorságát, történelmi tudatát, örökségét!

Ezzel elfordítom a kulcsot a zárban, kinyitom az ajtót és útjára indítom a „csángó mag” további történelmét a jövő felé!

Tűzön-vízen maradjatok hűek őseitekhez ! Mert:

„Ti vagytok az az időt álló megmohásodott karó, amit az úristen bedöfött ebbe az agyagos, kemény hétfalusi földbe, s azt mondta, Rátok bízom ennek a népnek sajátos életét!´- így hát eszerint végezze mindnyájatok a maga feladatát. „ (Kós Károly) (a hétfalusi –tőlem)

Veletek van az Isten Barcaság magyarjai, veletek van az Isten !

Doniga Lenke

Bukarest

2015 ápr.20

Források:

1. BORGER ANTAL - A csángó nép és csángó név eredete

2. Czentnár Simon -Az őrzők, A moldvai csángó magyarok

3. Miért pont Álmos? Beszélgetés Kubínyi Tamással, http://www.utolag.com/MiertPontAlmos.htm

4 Csángók History; http://claw.fw.hu/History/csango.html /138/

5 Buskó András - A NÉMET LOVAGREND ERDÉLYBEN ÉS POROSZORSZÁGBAN, (A Német Lovagrend története)Budapest, 2013, http://www.ferences-sze.sulinet.hu/tartalom/t_hittan/Hitemak/1BNemetlovagrend.html

6 ERDÉLY TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-HÁZ URALKODÁSA ALATT A TATÁRJÁRÁSIG http://szekelyivadekok.tripod.com/erdely_22.html

6b Rácz Tibor Ákos - Háromszék első magyar telepesei és a határvédelem

7 Dr.Kolozsy Sándor -A CSÁNGÓK

8 A székelyek a letelepedés előtt - Tortenelmi Magazin 2011/3.

9 GUNDA BÉLA - A moldvai magyarok eredete

10 Bálás Gábor -Székelység keletkezése s kifejlődése - gondolatok

11 Jancsó Benedek - ERDÉLY TÖRTÉNETE

14 Bánlaky József  -A magyar nemzet hadtörténelme http://mek.oszk.hu/09400/09477/

15 ERDÉLY A KERESZTÉNY MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN http://mek.oszk.hu/04100/04102/html/

16 Ferenczi Géza Ferenczi István - Székelyföldi gyepűk, Korunk, 1972. febr. 305 old.

17 Székely Zsolt- Gondolatok a székely kérdés margójára. Székely Zoltán halálának tizedik évfordulójára, http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=1084

18 Neagu Djuvara - Iarăsi despre Negru Voda si Descălecătoare

19 Camelia ONCIU -Cei şapte cavaleri ai Ţării Bîrsei, http://www.monitorulexpres.ro/?mod=monitorulexpres&p=mozaic&s_id=112906

20 Horváth Lajos -Az Igor ének sorai a XII. századi Moldváról, http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/az-igor-enek-sorai-xii-szazadi-moldvarol

21 Orbán Balázs – Székelyföld leírása – Barcaság

22 *** halicsi hadjáratok http://lexikon.katolikus.hu/H/halicsi%20hadj%C3%A1ratok.html

23 Baráth Tibor- A magyar népek őstörténete 3. rész, http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar2.htm

24 Dr.Bencze Mihály - Az ősi Tatrang, Mikes International, X. évfolyam, 3. szám epa.oszk.hu/00000/00007/00040/pdf/Mikes_International_0310.pdf http://www.nemzetihang.hu/forum/viewtopic.php?p=11234&sid=5c68821e1dc977cffaaa0505a26f3b3f

25 A moldvai csángók eredetéről. Magyar Nyelvőr XLIV. 1915. 1. 13–20., 2. 60–66.

26 Endrey Antal -Még egyszer az Árpád-utódokról. (CONTRADICTIO), http://www.eloarpadhaz.hu/

28 Varga Csaba- A magyar nyelv eredete; http://www.flagmagazin.hu/tereb/varga_csaba_a_magyar_nyelv_eredete

29 Pallas Nagylexikon, http://www.kislexikon.hu/kangar.html#ixzz3J2vFIqCU

30 Tóth Gyula -A magyar krónikák és a kitalált középkor XI. 2012, január 12

http://mnszentlaszlozaszloalj.info/content/magyar-kr%C3%B3nik%C3%A1k-%C3%A9s-kital%C3%A1lt-k%C3%B6z%C3%A9pkor-xi.

31 *** Kik is azok a csángók? http://frego.li/c424-kik-is-azok-a-csangok

32 Az ördög hangszere, http://demokrata.hu/ujsagcikk/az_ordog_hangszere/

33 Dr. Zakar András -Fordulópontok Történelmünkből V. rész,  http://szkosz.com/node/1881

34 Kánnai Zoltán -Besenyők megtelepedése Magyarországon; http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.131.4

35 Onglosz, a magyarok szálláshelye; http://alfahir.hu/onglosz_magyarok_sz%C3%A1ll%C3%A1shelye-20120207

36 Dr. szilvay gyula - a besenyők története ii .. "ősi gyökér" kiadása buenos aires, 1976

Függelék:

1- A Német Lovagrend és a szászok a Barcaságon.

DONIGA LENKE

A Német Lovagrend és a szászok

Idézek Buskó András - A NÉMET LOVAGREND ERDÉLYBEN ÉS POROSZORSZÁGBAN, ./1/ című könyvéből. A zárójelben levő dőltbetűs megjegyzések, kiegészítések tőlem vannak. Íme az idézet:

„1205-1207 között a kunok szövetségben álltak a fiatal bolgár állammal, s együttes erővel hatalmas területeket foglaltak el a Balkánon Sürgősen szükségessé vált a délkeleti határvédelem átszervezése. A Német Lovagrend 1211. évi behívásának körülményeit tanulmányozva elmondhatjuk, II. Andrásnak több szempontból is érdekében állt, hogy az ország déli-délkeleti határvédelmét átszervezze, s azt egy, a külpolitikai irányultságának megfelelő lovagrendre, nevezetesen a német lovagok fiatal rendjére bízza. Ezt kívánta Andrástól közvetlen környezete, családja is. A betelepítésben részben Berthold művére ismerhetünk, hiszen a következő évben már mint erdélyi vajda szerepel, azaz Erdély egyházi és világi vezetése egy kézben összpontosult.

1211-ben a Barcaságot II. András/Endre magyar király a német lovagrendnek adományozta, kiváltságaik ellenében határvédelemre, a Havasalföldön élő kunok közötti térítésre kötelezte őket és a királyság határait a kunok lakta Havasalföld irányába kiterjessze. A Latin Császárság 1204-ben történt létrejöttével ugyanis reális lehetőségnek tűnt a Balkán integrálása a latin kereszténységbe a magyar korona fősége alatt. Az 1211. évi adománylevélben a király megengedte, hogy a lovagok fából várakat és városokat (megerősített helyeket) építsenek, továbbá szabad vásártartási- és vásárvámszedési jogot adományozott. Az esetleg itt talált nemesfém fele a királyt, fele pedig a lovagokat illette. Mentesültek az erdélyi vajda beszállásolásának és mindenféle királyi adó befizetésének kötelezettsége alól. Fő feladatuknak a kunok támadásainak visszaverését adta, mely rendszeresen érte Erdélyt. A lovagrend bejövetele összeegyeztethető azzal a Magyarországon akkor erőteljesen folyó német-barát politikával, mely 1213-ig tartott..

A Német Lovagrend öltözete és címere Türingiai Salzai Hermann

A Szentföldön 1198-ban alakult Német Lovagrendet (Domus hospitalis Sanctae Mariae Theutonicorum in Ierusalem, Jeruzsálemi Németek Szűz Máriáról nevezett Ispotálya – betegápoló közösségnek indult a rend 1118-ban, 1198-ban lovagrenddé alakult. A lovagrend szervezete hármas tagolódású volt: a lovagok (fratres milites vagy pugnantes), papok (fratres orantes vagy capellani) és szolgáló testvérek (fratres servientes vagy laborantes).

Abban, hogy II. András miért nem a Magyarországon már jelenlévő templomosoknak vagy johannitáknak, hanem a Német Lovagrendnek adományozta a Barcaságot, minden bizonnyal nagy szerepet játszott Erzsébet magyar királylány és a thüringiai tartománygróf fiának, Lajosnak az eljegyzése és thüringia volt ekkor a Német Lovagrendet leginkább támogató német tartomány. A térségben eddig itt élt bolgár-szláv, magyar és besenyő határőrzőket kitelepítették. (Megjegyzés: A Barcaságon nincs egyetlen egy bolgár régészeti nyom, a besenyők meg határőrök voltak a király birtokában levő kővárakban).

Nyomukban a Rajna és a Mosel folyó vidékéről frank (német) és vallon hoszpeszeket telepítettek le (őket kezdték szászok névvel illetni a magyarok). Az új lakók új településeket alapítottak, melyek nagy része még ma is áll. Még letelepedésük évében épült váruk a Bodzai-szorosnál, ami nem más volt mint Keresztvár (Kreuzburg). (Megjegyzés:Ez sem igaz ! Keresztvár /Kreuzburg /Cruceburg nem a nyéni kővár volt, hanem a régi törcsvári vár , Rukkor (Rucar) közelében, amit 1377 után felhagytak és a vámot is az új Törcsvári vár mellé építették. Tehát Cruceburg Törcsváron volt.)

1212-ben II. András megtiltotta, hogy a Német Lovagrendnek adományozott földre királyi pénzváltók lépjenek, s engedélyezte, hogy a király által kibocsátott új pénzt ezüst ellenében maguk a lovagok válthassák be. A király a lovagrend kunokkal szembeni sikereit elismerve a rendnek adományozta a lovagok által épített Kreuzburg várát, ami minden bizonnyal kívül eshetett az előző évi adománylevélben megállapított határokon. modern mezőgazdaság és erdőgazdálkodás vette kezdetét, sőt halászat is az Olt folyó mentén, valamint a patakoknál, mint a Tatrangnál és a Vidombáknál. Az elkövetkező két évben még számos kiváltságot kaptak a lovagok, többek közt 1213-ban a szászoknak kelt Diploma Andreanum is megemlíti, s ugyanakkor területüket már Törcsvári-szorossal és vidékével egészítették ki, ahol szintén épül egy vár.

(Megjegyzés: A Diploma Andreanum 1224-ben jelenuk meg.)

A német lovagok saját autonóm területként kezelték földjüket, adómentességük volt, kereskedési-, bányászati- és vásárvám szedésének jogát is elnyerték. Az új egyházközségek papjait maguk választották, melyhez előzetesen kellett az erdélyi püspök jóváhagyása is. Beszedhették emellé a dézsmát, s felruházták őket a szabad pénz-, ill. súlyhasználat jogával. 1218. április 19-én a Szentatya is megerősítette az eddig kapott exemptioikat (kiváltságaikat). Mindezek mellett a szabad vámmentes sószállítás engedélyét is megkapta a lovagrend mind András királytól, mind a pápától (1222. Május 7.).

Ennek megfelelően nekik jutattak néhány kárpáti sóbányát, a szállításhoz pedig ellenőrzési jogot nyertek az Olt és a Maros vízi révekre és sajkákra. Jobbágyaik ezentúl vámfizetés nélkül járhattak a székely és a black földeken. Ahhoz, hogy a lovagok ennyi sikert véghez vihettek már rövid időn belül, hozzájárult ezekhez András német feleségének a merániai Gertrúdnak a közbenjárása, aki eléggé jó viszonyban állt a lovagokkal. A németeknek országszerte tett engedmények visszatetszést váltottak ki azonban a nemességben.

A Német Lovagrendet hátrányosan érintette mindenekelőtt Gertrúd meggyilkolása. Az 1213.szeptember 28-i merényletet követően németellenes hangulat lett úrrá az országban. Ezért a korábban nagy befolyású Berthold kalocsai érsek és erdélyi vajda is külföldre menekült. A lovagok ezzel elvesztették két legbefolyásosabb hazai pártfogójukat. Harald Zimmermann szerint ez a palotaforradalom kényszerítette a lovagokat, hogy Vilmos erdélyi püspöktől kérjék az 1211. és 1212. évi királyi adománylevelek megerősítését. 1213-ban Vilmos erdélyi püspök oklevelében – a beköltözött magyar és székely telepeseket kivéve – a Német Lovagrendnek adományozta a Barcaság egyházi tizedbevételeit.

Gertrudis 1213-as meggyilkolásával a lovagrend elvesztette legfőbb magyarországi támogatóját és már egyre ritkábban részesülhettek újabb privilégiumokban. Ellenben eleinte minden rendben ment:A Német lovagrend visszaverte a kunok Erdély ellen intézett támadásait, sőt az Al-Duna mentén a havasalföldi kun szállásterületek tetemes részét is ellenőrzése alá vonta, azok kezelési jogát is ők kapták. A Magyarországi Pál vezetésével a domonkos rendi szerzetesek a kunok nagy részét, sőt a még ott élő besenyőket s brodnikokat is megtérítették. Az uralmuk biztosítására valahol az ország közepén építettek egy várat, melyet Salzai a lovagrend európai központjának tett meg. A király nagyon meg volt elégedve a lovagrend eddigi teljesítményeivel, s szép jutalomban részesítette őket. Kötelességtudóan végrehajtott feladatokért a Szentszék is megjutalmazta. Az évtized folyamán a rend – uralkodói engedély nélkül – korábbi favárait átépítette kővárakká, amit II. András 1222-ben – az Aranybulla kiállítása idején – kiadott oklevelében vett tudomásul, sőt, neki adta a Barcaságtól délre eső havasalföldi területeket is az Al-Dunáig. Emellett 6-6 sószállító hajót is kapott a rend az Olt és a Maros folyókon. Az oklevél ugyanakkor határozottan megtiltotta, hogy a lovagok – az 1220. évi császári privilégium alapján önállósuló tartományurak mintájára – a magyar király felségjogát sértve pénzt verjenek, melyet azonban királyi tiltás ellenére sem tartottak be és 1222 után is vertek saját pénzt. 1223-ra nagyon benépesült a Barcaság, számos templom épült. III. Honorius pápa további szolgálataik elismeréseképp kivonta a lovagokat az erdélyi püspökség fennhatósága alól, s a barcasági papság önálló esperességbe szerveződött. A sikerei és kiváltságai teljében a német lovagrend önálló, magyar királytól független állam alapítására törekedett (már évekkel korábban is), ami nemcsak az erdélyi, hanem az elfoglalt kunországi földeket is magába foglalta volna. Ettől kezdve vakmerő és önkényes tettek sorozatát követték el, mint például azt, hogy a királyi servienseket elfogták, s még önkényes földfoglalásokba is kezdtek a szomszédos régiókban Székely- és Vlachföldön. A tetteiket a király felpanaszolta a pápánál, aki vizsgáló bizottságot küldött Magyarországra. A király fia, a későbbi IV. Béla határozottan amellett volt, hogy a lovagokat ki kell tiltani az országból.

A Német Lovagrend barcasági helyzetét az 1220-as években rontotta a kun betörések elmaradása.

1222-ben A német- és idegenellenes hangulat, a régi berendezkedés politikája került előtérbe, amikor II. András az Aranybullában erősítette meg a nemesi előjogokat. Egyúttal fellépett a külföldiek méltóságviselése és a vármegye adományozás ellen is. Az Aranybulla elküldése a legfontosabb magyarországi központokba utal a Német Lovagrend belföldi helyzetére. A hét példányban kiállított törvényből egy-egy példányt kapott a Johannita Lovagrend és a templomosok rendje, nem kaptak azonban a Német lovagok. Az Aranybullát kiharcoló, a régi berendezkedés visszaállítását szorgalmazó erők 1221-1222 folyamán elérték, hogy a király elvette a Barcaságot a Német Lovagrendtől 1225.ben.

Közben 1223-ban a német rend az egyházi hatóság felett az erdélyi püspökkel viszályba elegyedett. Ugyanis azon ürügy alatt, hogy szabadságaiknak a szent szék által lett megerősítése után felettök álló főpapra szükségök nincsen, a földjeiken nem csekély számú lelkészek részére a pápától egy külön főpapot kértek; minek következtében az egri püspök utasíttatott, hogy a rend által felterjesztendő egyént decannak nevezze ki; Raynald erdélyi püspök pedig megdorgálva figyelmeztetett, hogy a rendet és birtokát hatósági igényeivel háborgatástól kímélje meg. Észrevévén azonban a rend, hogy a jogaiban eként megsértett erdélyi püspök a magyar király udvaránál pártolásra talált, ennek káros hatását előre meggátolni akarván, 1224-ben magát és birtokát szent Péter joga s tulajdonába és a szentszék különös oltalma alá felajánlotta azon ürügy alatt, hogy ez által a hívők közül még többen fognak földjükön letelepedni, a hitetlenek ellen pedig annál nagyobb hatállyal léphetnek fel, egyszersmind földes úri jog elismeréséül a sz. atyának évenként egy marka arany fizetést ajánlottak fel. Ez eljárásból II. Endre mindinkább meggyőződvén arról, hogy a német rend, míg egyfelől a neki adományozott földeken túl a király birtokából mind több-több foglalásokat tesz, addig más felől Kúnországba terjeszkedve, birtokait a királytól teljesen független s önálló tartománnyá törekszik alakítani: hogy tehát e visszaéléseknek és a pápai hatalom jogtalan terjeszkedésének erélyes fellépés által véget vessen, számos lovas csapat kíséretében megjelent a vitézi rend birtokán; ott hadi és úti költségül ezer márka aranyat követelt, csapatait élelmeztette, s egy a havasokon túl e rend által épített várat elfoglalt; ennek a rend ellentállván, több tagja a kifejlett tusakodás közben megöletett, mások sebet kaptak s fogságba estek. Meglepetve a vitézi rend e nem várt eljárás által, kéréssel járult a királyhoz, de ez meg sem hallgatá, hanem parancsolta, hogy minden birtokukat néki azonnal adják vissza, különben fegyverrel fogja visszavenni. E miatt a rend panaszt emelt a pápánál, ki erre 1225-ben adott válaszában a vitézeket Endre király fenyegetései ellenében állhatatos kitartásra buzdítván, egyúttal azon reményét fejezte ki, hogy a királyhoz intézett levele folytán nem lesz szükség földjüket kezükből kibocsátani; egyszersmind három apátot megbízott, hogy teendő vizsgálat után, a netaláni foglalásokat adják vissza.

III. Honorius pápa és II. Frigyes császár egyaránt védelmébe vette a lovagok birtokait, bárhol is legyenek azok. 1224-ben a türingiai Salzai Hermann nagymester felajánlotta a pápának a rend eddig kapott és a kunoktól megszerzett területét, mint független államot a Szentszék hűbérében, amit Honorius készséggel elfogadott és fejükké közvetlenül egy római esperest tett meg. A pápa érvelése szerint II. András a lovagrenden, mint egyházi intézményen keresztül Istennek ajánlotta fel a Barcaságot, amely fölött az egyház fejének van joga rendelkezni.

András érthetően ezt már korábban is megtiltotta, s miután a lovagok minden figyelmeztetését semmibe vették, ezért fegyveres erővel adott nyomatékot követelésének. A lovagrend nem adta fel, s szembeszállt a magyarokkal. A pápa segítséget ígért nekik és biztatta őket, hogy folytassák a harcot András ellen. A királyi sereg ellenben napokon belül kiszorította őket Erdélyből és kunországi várukat is elfoglalta. II. András több mint 1000 márkányi kárt okozott a lovagrendnek. A lovagrend számos emberét elvesztette a küzdelemben, s végül belátták, hogy nem tudják állni a harcot. Segítség nem érkezett, várukat lerombolták és lovagrend kénytelen volt megfutamodni.

A lovagok emelték 1212 és 1222 között Kreuzburg, Feketehalom s a Törcsvári-szoros havasalföldi oldalán fekvő Rukkor várat, Höltövény (Heldsdorf) és. Marienburgot - öt kővárat. Német telepeseket hoztak, Barcaság határát kiszélesítették, önálló pénzt verettek.

E közben a király is, mielőtt erőszakhoz nyult volna, követe által a rendet a pápa előtt bepanaszolta, hogy bár annak csak 30 ekényi földet adományozott, az azonban ezen felül igen sokat elfoglalt, s ezt fegyverrel is megtartani a rend annyira el van határozva, hogy midőn ennek szépszerivel visszaadását a király sürgette, követének egy cistercita apátnak a rend némely vitézei azt válaszolák, hogy készek inkább az e miatti harcban meghalni, mint földjeiket visszaadni, sőt dühök annyira kitört, hogy a király embereit elfogták, kifosztották; s átalában a rend vitézei kötelezettségeiken túl mennek, s a király rendeleteinek nem engedelmeskednek; végül kérte a király a pápát, hogy a rendet a bitorlásoktól tiltsa el. Erre a pápa válaszolá a királynak, hogy a foglalásokat kivéve, az adományozott többi földek birtokában a rendet ne háborgassa, várukat adja vissza, káraikat térítse meg, sőt mások ellen is védelmezze; egyúttal a rend ügyének a király előtti támogatására egy püspököt, mint szentszéki követet bizott meg oly utasítással, hogy ha a király engedni nem akar, jelentse ki, hogy a pápa a rend törvényes jogai mellől el nem áll, mert „nem köteles hódolni embernek isten ellen”.

Egyúttal a pápa ugyan ez évben (1225-ben) a váradi és győri püspököket is megbizta ez ügy megvizsgálásával, oly útasítás mellett, hogy a német rendet az adományozott birtokkal megelégedésre egyházi fenyíték terhe alatt kényszerítse. De mind ennek sikere nem lett, sőt e közben a német rend makacssága végre oda kényszeríté a királyt, hogy még a pápai vizsgálat folyama alatt a rendet birtokából erőhatalommal kiverte, s a visszavett föld egy részét még ez évi Decemberben a szászoknak adományozta; a többi rész a kún földön emelt várral együtt, úgy látszik, Béla ifjabb király hatalma alá adatott. Ez eseményt maga a rend parancsnoka személyesen panaszolta el a pápa előtt, ki Endrét 1225-ben ismét felszólította a rend elvett birtokai visszaadására, különben kénytelen leend ellene hatályosabb eszközökkel fellépni. Úgy látszik, hogy erre a király már majd nem hajlandó lett volna a rend földjeit visszaadni, ha a rend nagymestere Herman nála e végett személyesen megjelen; igy azonban hajthatlan maradt; úgy, hogy a pápa 1226-ban kénytelen vala némi fenyegetés mellett újolag sürgetni a királyt a földek visszaadására, egyúttal mentette a nagymestert, hogy nála mi okon nem jelent meg; végül kijelenti, hogy ha e kivánságát nem teljesíti a király, ez ügyben nála több szót vesztegetni nem fog; egyszersmind a veszprémi püspöknek s fejérvári prépostnak is irt a pápa, hogy a fentebbiek teljesítésére a királyt az érsekek és püspökök jelenlétében intsék, s rábirni igyekezzenek, sőt ez ügy pártolására a királynét Jolantát is megkereste. Azonban mind Honorius pápának, mind utódjának IX. Gergelynek minden igyekezete meghiusult, a király hajthatlan volt.

1225 tavaszán II. András király a Barcaságba vezetett hadjárata során legyőzte és kiûzi országából a Német Lovagrendet. Kiváltságaikat semmissé nyilvánították, váraik közül többet leromboltak. A szász lakosságnak ellenben nem esett bántódása, mivel egyáltalán nem segítették a lovagokat, ezért korábbi királytól és nagymestertől kapott kiváltságaikat megőrizhették. Az elfoglalt kun szállásterületek azonban idővel kikerültek a magyar közigazgatás alól, a lakosság visszatért régi pogány hitére. Mivel a rend a pápa pártfogoltjának számított, ezért közte és a Magyar Királyság között egy időre bonyodalmak támadtak. A pápaság másfél évtizeden át hiába próbálta elérni, hogy a Német lovagrend visszanyerje erdélyi várait és uradalmait. Nem elhanyagolható azonban az tény sem, hogy a rend magyarországi évei alatt az addig részben gyepűelveként szolgáló, ritkán lakott és erdős Barcaságot gazdaságilag megerősítették, benépesítették. Salzai a rend által emelt kőváraknak köszönhetően megvédelmezte Erdélyt a kun támadóktól és Havaselve java részét uralma alá vonta, ahol a kunságot megkereszteltették a domonkos szerzetesekkel. A teuton lovagrend tartózkodott hazánkban a legrövidebb ideig, bár Erdélyben itt-ott még sokáig maradtak apróbb birtokai. „ – Eddig az idézet.
 

Hogy látta Orbán Balázs A német lovagrend elleni harcokat :

…”a király átlátta, hogy a lovagok veszélyesebbek, mint a kunok, kik ellen behívattak; a király azért személyesen vezényelte seregét a hálátlan lovagok ellen 1225. tavaszán, s legerősebb védhelyükön Cruceburgban felkeresve, e várat bevette, lerombolta, a lovagok közül sokakat leöletett, másokat fogságba hurcoltatott. Cruceburg elestére vonatkozó némely adataink vannak az e miatt a pápához futó lovagok panaszai, s az ezek alapján keletkezett pápai bullákban, nevezetesen egyben szemrehányást tesz a pápa a királynak, hogy csak Cruceburg bevételével 1000 markánál több kárt okozott a lovagoknak, a mi mindenesetre jelöli, hogy Cruceburg jelentékeny erőd volt; az aradi őrkanonok jelentéséből a lovagok elbizakodottsága és elszántsága jeléül azt látjuk, hogy a lovagok kijelenték, hogy inkább utolsóig elvérzenek, mint sem a Barcaságot a királynak visszaengedjék. Ez mutatja, hogy Cruceburg falai alatt erős harcokat kellett a királyi sergeknek vívniok, mig az erős és jól védett vár birtokába jutottak.”/2/

Ide teszünk egy kiegészítést, hogy hogyan is történt a német lovagrend kiűzése az országból.

„II. Endrének volt még egy Barancs nevű fia, aki apjának vad, lovas természetét örökölte. Ez a fia a három herceg – kiskirály mellett a déli bánságok területén volt kiskirály. II. Endre e fiánál tett látogatása alatt kikérte fiának tanácsát az erdélyi szászok hatalmaskodásainak a megfékezésére. Barancs a királlyal a szörényi bánságon keresztül Szebenbe lovagolt és a pénzverő lovagokat kiverték az országból.” (tehát hadsereggel jött). II Endre király nevéhez fűzződik a következő mondás is: „a német lovagok – a keblünkben melengetett viperához hasonló”.
 

Az erdélyi szászok

„A szászok nem egyszerre jöttek be Magyarországba és nem egy összefüggő területre telepedtek le. Kisebb-nagyobb csoportokban vándoroltak be és a szükségnek megfelelően különböző helyekre telepíttették le. Szt. István a Gizellával Magyarországba jött bajorok ( 996 után ) egy részét, Hermann nevű vezetőjük alatt a mai Nagyszeben (innen származik annak német neve Hermannstadt) tájékán telepítette le, de telepítették őket bányatelepekre is. a XII. század közepe táján a II. Géza korabeli telepítése tömegesebb volt és összefüggőbb területet népesített be, amennyiben zöme a mai Szeben, Újegyház, Nagysink vidéken állapodott meg. II. Géza király a német telepeseket azért hívta Erdélybe, hogy erdőket irtsanak és védelmezzék az országot a kun támadások ellen. A letelepülők Közép-Rajna, Mosel, Luxemburg és Alsó-Rajna közötti vidékről és Flandriából származtak. A későbbiekben Magyarországon a szászok néven lettek ismertek, bár Szászországhoz nem volt közük. E telepítés II. Géza halálával sem szűnt meg. A XII. század második felében újabb csapatok jönnek, amelyek a mai Szászváros, Szászsebes, Kőhalom, Medgyes és Segesvár vidéken szállanak meg. E telepesek hamar megerősödtek, sőt meg is gazdagodtak új hazájukban. „ /3/

A szászok elődei a Német-római Birodalom nyugati területéről származnak, mely távol esik a mai Szászország tartománytól. A népnevük ellenére az ottani szászokhoz tehát nincs közük. Eredetileg nem is szászoknak hívták őket: egy 1191-ből származó oklevélben az Ecclesia Theotonicarum Ultrasilvanorum, egy 1192-es keltezésűben pedig omnes Flandrenses megnevezés szerepel. A szász, azaz saxones elnevezésük első ízben 1206-ban jelent meg. Egyes szerzők szerint a magyar kancelláriai iratok szásznak neveztek mindenkit, aki megkapta a szász bányászok által kialkudott privilégiumokat, függetlenül attól, hogy melyik tartományban éltek. Eredetileg a megnevezés tehát nem származást, hanem egy kiváltságot, jogi helyzetet jelölt.

A nyelvészeti bizonyítékok alapján Rajna és Mosel vidékéről származó eredeti szászság részben közrendű parasztokból, részben lovagokból állt (nevük saját német Gräf megjelölésükből gerébbé magyarosodott). A közrendűek fejlettebb földművelő technikát, a gerébek ütőképes haderőt biztosítottak a Magyar Királyság számára, melyért cserébe a király a betelepülőknek rendkívüli kiváltságokat biztosított. A vizek és erdők szabad használata mellett vámmentességet élveztek, egy összegben adóztak (a lucrum camerae-t is megválthatták), maguk választották plébánosukat, és az élükre kirendelt szebeni prépostság közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, nem pedig a gyulafehérvári püspöknek.

A szászok közösen birtokolták a Szászföldet, és a gerébek is adóztak, így aztán nem alakult ki a hagyományos nemesi és jobbágyi réteg körükben. Ennek ellenére a gerébek az Árpád-korban és a 14. század első felében vezető szerepet töltöttek be, mivel a bírói és rendfenntartói tisztségért cserébe többlet jövedelmeket kaptak (bírságok egy része, malomjogok stb.), amelyeket igyekeztek továbbörökíteni. Emellett, többen magyar nemesi státuszt is kaptak, amit szászföldön kívüli birtokszerzéssel érhettek el.

II. Géza magyar király a telepeseket egy elhagyatott („deserta”) területre telepítette, de ez csak részben igaz, mert a déli határsávon már a székelyek éltek (akiktől a szászok a helyneveket átvették.

Megjegyzés:

• Ki kell hangsúlyozni, hogy a szászok egyáltalán nem úgy jöttek, mint akiknek a király privilégiumokat ad, eget – földet – mézes paradicsomot igér.

• A királynak négy érdeke volt, betelepíteni a térséget, a néptől adót szedni, feltölteni a kincstárat, körükből is katonákat toborozni és megvédeni a vidéket a kunoktól.

• Csak 1782 –ből olvastam, hogy II. József (1780–1790) a benépesítési rendeletben előírja, hogy a telepesek (a svábok) bőkezű támogatást kapnak: telket és házat, 2 ökröt, 2 lovat, 1 tehenet, 1 kocsit, ekét, boronát stb- kétszer annyit, mint Mária Terézia idején.

• A Teuton lovagok lehet ígértek a szászoknak és ezzel csalták el őket szülőföldjükről. A források nyugaton nagy népszaporulatról írnak és arról, hogy akik útnak indultak, nagyon szegények voltak.

• a magyar királyok a szászoknak átengedték területünk legtermékenyebb, legszebb részét, így csináltak helyet a jövevényeknek;

a magyar királyságnak elemi érdeke volt egy várakból álló védővonal kiépítése a déli határokon, és a székelyek erre a feladatra szintén nem igen feleltek meg, mert nem rendelkeztek várépítési tapasztalattal és mesterségbeli tudással. Ezek az okok magyarázzák, hogy miért döntöttek a magyar királyok a várépítéshez és mesterségekhez értő nyugati telepesek behozatala mellett.

1224-ben II. Endre írásba foglalja az erdélyi szász telepesek kiváltságait. Az 1224-ben kibocsátott Andreanum Brassóra és a Barcaságra nem vonatkozhatott, hiszen a település egészen a 15. századig kívül esett a szászok királyi privilégiumokkal biztosított területén. A Barcaság csupán az Andreanum kiállítását követően szabadult fel a Német Lovagrend hűbérurasága alól, ezt követően igazgatását a székely ispán hatáskörébe rendelve önálló kerületként visszakapcsolták a vajda által összefogott erdélyi központi közigazgatásba. II. Endre megszüntette a szászföldön még létező kisebb ispánságokat és a szászokat a magyar urak közül kinevezett szebeni ispán alá rendelte. A régi ispánságok helyén hét szász szék alakult meg. Az 1224-es Andreanum Európa első területi autonómiáját biztosító törvényes okirat. II. Endre a szász szabadságjogokat abban állapítja meg, hogy egy nép legyen Szászvárostól Barótig, beleértve a szászsebesi székelyek földjét és Daróc földjét is. A szászoknak adott szabadságlevélben a király egyértelműen jelenti ki: azt akarja, hogy a délerdélyi német és más telepesek egy népet alkossanak. Ehhez hasonló lehetett a magyar királyság célja a székelyek esetében is. Mivel a különböző székely csoportok már korábban is katonai feladatkört töltöttek be, a keleti határoknál való egységesítésűk révén, biztosíthatóbbnak látszott a magyar királyság központjától távol eső és nehezen irányítható határvédelem. /4/

Brassóban és vidékén az Andreanumban foglalt „arany szabadságok” csupán Hunyadi Mátyás 1486-os erdélyi közigazgatási reformja után léptek érvénybe./5/

II. Endre 1224-ben kiadott privilégiuma kimondja, hogy a Nagyszeben körül letelepedett szász nép egységes, feje a király által kinevezett comes, hivatalnokait és lelkészeit maga a nép választja, rendelkezik a szászok autonómiájáról az igazságszolgáltatásban, a privilégizált terület polgárjogáról, a telepesek teljes jogegyenlőségéről s szabályozza a szászok hadiszolgálatát és adókötelezettségét. Ezek a királyi kiváltságok megszabták a szászok külön politikai, társadalmi és nemzeti fejlődésének irányát A letelepülésük határőrvidékekként történt s a telepesek éppen úgy, mint régi hazájukban, közösséget alkottak. /6/

Az Andreanum szabályozta a szászok katonaállítási kötelezettségét, és megerősítette adókedvezményeiket. Ekkor – feltehetően a Német lovagoktól látott példán okulva – a szászok kiharcolták, hogy egyes településeik vásártartási és árumegállítási jogot kapjanak, ami elővetítette az addig zömmel paraszti népesség városias jövőjét. 1310–1526 között az Anjou-korban kezdődött meg a Szászföld rohamos városiasodása, illetve a távolsági kereskedő és kézműves polgárság megjelenése, amely végül domináns eleme lett a szászságnak, kiszorítva a gerébi réteget a vezetésből. A városfejlődést különféle privilégiumok segítették. Brassó 1369-ben Nagy Lajostól kapott árumegállító jogot, amellyel kiaknázhatták Havasalföld és Moldva, illetve a rajtuk keresztül is zajló levantei kereskedelem előnyeit. Egyúttal a céheket is szabályozták (1376). A városokban és környékükön hamarosan a kereskedők zárttá váló patríciusrétege vette át a vezetést. /7/

A külön szász fejlődést leghatékonyabban a protestantizmus segítette elő. A szász nemzet egyeteme elhatározza az ágostai hitvallásra való áttérést, s azt, hogy valamennyi szász község ugyanahhoz a felekezethez tartozzék. Ezzel megteremtették a szász egyházat, amely összetartó kötelékké, a politikai egység kiegészítőjévé, a nyelv és népiség támaszává lett. A reformáció tárja fel a szászok számára a szeretett »anyaországot«, melytől földrajzilag távolesnek ugyan, de amely a távolban is egyházi, szellemi és népi törekvéseik kiapadhatatlan forrását jelenti. /8/

A szászok életében központi szerepet játszott a templom. Erdély történelme során szinte mindig támadások célpontja volt: tatárok, törökök, osztrákok pusztították. Ezeknek nyomát viseli a templomi építészet is. Minden településen a templomot, a település központi épületét alakították át erődítményekké. Erős falakkal vették körül, a sarkokra erős bástya-tornyokat emeltek. A falakat támpillérekkel erősítették, belül védőfolyósokat alakítottak ki lőrésekkel, szurokkiöntőkkel. A bejutást több kapuval nehezítették. Sok helyen a dombra épült templomot több fallal is övezték. Itt is vastag fal veszi körül Isten házát. Szerették a szászok Erdélyt, szerették még akkor is, ha 1918-ban megtévesztette őket a román propaganda és főembereik támogatták a Gyulafehérvári Kiáltványt, Erdély Romániához csatolását. Gyorsan jött az ocsúdás és a kiábrándulás...

Források:

1. Buskó András - A NÉMET LOVAGREND ERDÉLYBEN ÉS POROSZORSZÁGBAN, (A Német Lovagrend története)Budapest, 2013, http://www.ferences-sze.sulinet.hu/tartalom/t_hittan/Hitemak/1BNemetlovagrend.html

2. Orbán Balázs – Székelyföld leírása – Barcaság

3. ERDÉLY TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-HÁZ URALKODÁSA ALATT A TATÁRJÁRÁSIG

4. http://szekelyivadekok.tripod.com/erdely_22.html

5. Dr.Kolozsy Sándor -A CSÁNGÓK

6. Cziráki Zsuzsanna - Brassó és a fejedelmi hatalom viszonya a város fejedelmi szolgáltatásai tükrében, Bethlen Gábor uralkodása idején Doktori disszertáció 2010. november 18. Szeged

7. PUKÁNSZKY BÉLA - A SZÁSZOK ÉS AZ ERDÉLYI GONDOLAT, Erdélyi Magyar Adatbank

8. Erdélyi szászok, http://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_sz%C3%A1szok

9. Pukánszky Béla – Szászok, http://mek.oszk.hu/04700/04729/html/9.html

10. Brasso -Egy kis helytörténet, http://www.transylvaniatop10.com/HU/Brasso/MoreAboutTheCity.aspx

                                                *        *        *        *        *        *        *        *        *        *        *        *

Röviden magamról

A lány nevem Csere Lenke. Csernátfaluban születtem, Brassó megyében, Romániában 1948 szept.4- én.

1966-ban végeztem a hosszúfalusi Liceúmot. 1971 ben kerültem Bukarestbe, miután Brassóban elvégeztem a Politehnikai Intézet – Elektromechanika karát és kihelyezést Bukarestbe kaptam. Azóta itt élek. Kutató mérnök vagyok. A kutatási területem az elektrotechnikán belől az elektromos motorok voltak.

Jelenleg a szabványok területén dolgozok, de nyugdíjas is vagyok. Házas vagyok, a férjemnek „egyik lába magyar a másik román”. Két gyerekem van.

Ami a szakmám mellett érdekel az az őstörténelem -a magyarok - a csángók – Barcaság őstörténelme.
A magyarok őstörténelme hatalmas adattár, amelyben felkeltette érdeklődésemet a csángókról és a Barcaságról szoló adatok.

Előre be kell vallanom, hogy soha sem gondoltam arra, hogy a történelemtudománnyal is fogok foglalkozni. De a múlt vonz, misztikus hatása van. Akarjuk tudni kik voltak az elődeink, családunk ősei. Családfákkal kezdjük és egy –két de négy századon is visszafelé tudunk menni, de aztán megtorpanunk, mert nincs tovább adat, ahonnan meríteni tudunk. De kíváncsiságunk hajt és ha feltártuk nagyapánk ükapját, kutatjuk elődeink életformáit és környezetét, mai életünk minden előzményét, majd folytatjuk népünk eredetével. Egy kutató léleknek nincs megállása, a örökölt génjeink hajtanak, intuiciónk megadja, hogy hol, mit keressünk, hogy megkapjuk kérdéseinkre a választ, de a keresett forrásokat is.

A ma rendelkezésünkre álló forrásanyagra támaszkodva valaki meg kell írja a Barcaság és csángók őstörténetét és történetet úgy, ahogy azt ma ismerjük. Tudom, hogy sokan kétkedve tekintenek kísérletem elé, de valakinek kell vennie a bátorságot és el kell kezdje. Nem tudom még, miért, de úgy érzem, hogy generációm ezzel adós közösségének, amelybe beleszületett és csángóvá vált. Apró és tárgyilagos megfigyeléseim a csángókat érintő történelmi munkákban, bennük az események összefüggései nem hagytak közömbösnek maradni. az okoskodás teréről a tettek mezejére léptem és vállalom – tetteimet. Nincs szándékomban a hatáskeltés. Szerencsés meglátásaimat és sejtéseimet igaznak vélem és leírtam. Megállapításaim megformálásában végig az óvatosság vezérelt. Ezzel kapcsolatban egy szép megfogalmazást találtam, amely így szól:

„Nem folytathatjuk történész elődeink hibás gyakorlatát, hogy a bizonyítás nehézségei okán ismeretlennek és homályba veszőnek definiáljunk egy kérdéses nép eredetét. Ha odáig jutott egy nemzetrész a mai világunkban, hogy a népek tengerében a teljes beolvadás lehet a sorsa, egy erősebb nemzet körében, a tudománynak akkor is kell lenni módszerének, mellyel meghatározható a pontos eredetük. Különösen, ha még élnek csoportjaik és él nyelvük.” /1/

Az alapos csángó kutatásom 2007-ben kezdődött – akkor kaptam meg a kódot, hogy honnan jöttek a csángók a Barcaságra. Azóta vágtam neki a „bizonytalanságnak, hogy bizonyosságot találjanak”.

Ezennel útjára indítom tanulmányom egy fejezetét - rövídített változatban - amely bebizonyítja a 2007-ben kapott kód helyességét. A következőkben senki se csodálkozzon, hogy egy kutató az eddig elért rengeteg történelmi tanulmányokból, a csángókra vonatkozó írásos forrásokból, logika alapján, a szó szoros értelmében beleélve magát az adott kor eseményeibe megkapja a választ, hogy ki, mikor, miért, honnan telepíti a csángokat a Barcaságra, de arra is, hogy hogyan kerülnek ugyanabban az időben Moldvába és Szlavóniába.

Istennek hála, hogy fárasztó munkámnak megszületett az első felmutatható eredménye. Az adattömeg áttekintése, böngészése, többszöri átolvasása alatt célszerűnek véltem Barcaság őstörténelmére, ősrégészetére, középkori történelmére, de más témákra is figyelmet fordítani és mindent lejegyezni és folyamatosan bővíteni a megkezdett fejezetek tartalmát. Többször volt alkalmam tapasztalni, hogy néha rövid, nem nagy igénnyel közreadott értesítések, meglátások, általában is, de főleg helyrajzi, időrendi stb. tekintetben mily megbecsülhetetlen adatot szolgáltatnak. Így nagyon oda figyelek minden apró részletre.

A csángó történelem kutatás terén, tételeimet felelősségtudattal emelem a feltevések síkján felül.

Doniga Lenke

Bukarest

Email címem:ledoniga@yahoo.com

Forrás:

1.Tácsi István -A csángó nép besenyő-magyar eredete, http://www.balagelapja.hu/index.php?option=com_content&view=category&id=55&Itemid=74