Domokos Sándor
Egy kézfogásban
Történelmet teremténk tegnap este,
Mikor kezem a kezedet keresve
Összeforrott egy kemény kézfogásban,
Múltat bocsájtó meleg szorításban.
Évszázadok szakadékát temettük,
Kölcsönösen mért csapásokat feledtünk.
Turán átka szertefoszlott halomba,
Az egymásban lelt közös bizalomba’.
Hiába lesz a kicsik üvöltése,
Bosszút lihegő lázas nyüszítése,
Bizalmatlanok mérges suttogása
Mind szétfoszlott az erős kézfogásba.
Az uszításnak már fölötte állunk,
Kéz a kézben így egymásra találtunk.
Közös szenvedés barázdázza arcunk,
Egymást segítni – ez a jövő harcunk.
S bár sorsunk útja szembe kényszerített,
E kézfogásban nincs többé ítélet!
Én hiszek Benned és Te hiszel bennem,
Eggyé forrtunk a nemzet-szeretetben.
Csak bábok voltunk egy nagy zivatarban
S a jót kerestük folyton, szakadatlan.
Nagy ára volt. Jól megfizettünk érte,
S most érezzük, hogy mégis csak megérte.
E kézfogásunk jobb jövő pecsétje,
Új Vérszerződés. Új élet reménye
Született most e száműzött világban
Egy tiszta, erős, magyar kézfogásban.
Toronto, 1982 október