Ady a XX. sz. elején, az új magyar irodalom koronázatlan királya volt. Az irodalom szent templomában a főpap. Miért hallgatták el már akkor is, és azóta is elhallgatják az ilyen verseit? Legfennebb irodalmi kuriózumként emlegetik, hogy hát Ady zsenijében még az ilyesmi is helyet kapott. De azt, hogy az ifjúságot éppen vele, a vérbajos, a magtalan, a gyógyíthatatlanul nemi beteg Adyval figyelmeztessék és neveljék az apáink által már jól kitaposott helyes erkölcsi útra, arra már nem gondolt soha a hitbuzgalmi iskolákon kívüli magyar pedagógia!
Azért kellett nekem Babbával kapcsolatban most mindezeket leírnom, hogy ébredjünk, hogy józanodjunk, ha azt akarjuk, hogy legyen nekünk is harmadik évezredünk. Mert a Babba ezt akarja! Ezért ajándékozott meg minket most az ezer esztendő végével is. Mert nemcsak a török és nemcsak az osztrák; és nemcsak bizonyos más népek irigysége és rosszakarata sodorta népünket a XX. sz-ban a kipusztulás mezsgyéjére, hanem a mi saját bűneink is ezt tették. Különösen családjaink önpusztító bűne, az egyetlenre, az egyetlenke, sőt, sokszor még a kettőcske bűne is! Márton Áronnak nagy igaza volt, amikor azt mondta, hogy Erdélyt a magyar anyák vesztették el!
Miért marad meg a katolikus Székelyföld Csíksomlyó központtal a mai napig a magyarság fenntartó ereje? Mert vigyázott rája Babba Mária! Nézzük csak meg, ahol nem kellett Babba Mária és ahol most sem kell, ott pusztul a magyar tömegesen!!!
Ezért kell most magunk elé állítanunk Babba Mária szépséges anyaságát, és ezért kell most megfogjuk az ő hűséges istenanyai kezét, hogy a magyar nőnek ismét ő legyen az anyai eszményképe, de a termékeny anyaságra is segítő istenanyai bábája is!
Miután 1957-ben Csíksomlyóra kerültem, az egyik nyári napon egy budapesti fiatalasszony keresett.
— Páter, én hálálkodni jöttem ide Csíksomlyóra. Édesanyám helyett. Ő férjhezmenése után nagyon szomorú volt, mert sehogy sem lett gyermeke. Az egyik asszonyismerőse aztán ezt mondta neki:
— Menj el Csíksomlyóra, és ott kérj a Segítő Szép Szűz Máriától gyermeket. Nézd meg, adni fog neked.
— Édesanyám el is jött ide és imádkozott a Mária lábánál. És egy évre rá megszülettem én. Édesanyám aztán el akart jönni hálálkodni is, de mindig lemaradt, mert utánam jött még három gyermek. Örökké búsult, hogy nem jöhetett vissza a Segítő Máriához. Most aztán azzal vigasztaltam magam, hogy helyette eljöttem én. Nézzen rám, páter! A Csíksomlyói Szűzanyának köszönhetem, hogy megszülettem. És most itt vagyok. Jöjjön, hálálkodjék velem!
Hogy pedig mi a titka a termékeny anyaságnak és annak is, hogy a székely csángó ember miért vallásos még ma is, arra is van egy soha el nem felejthető élményem.
Az egyik pünkösdi búcsú alkalmával eljött Csíksomlyóra egy gyimesi fiatalasszony is, csecsszopó kicsikéjével. A szentélyben, a papi székek lépcsőjénél kapott helyet magának. Szentmise közben egyszer csak sírni kezdett a gyermek. Hogy sírása ne zavarja az áhítatot, az anya, a világon a legtermészetesebb mozdulattal kibontotta mellét és szoptatni kezdte gyermekét. Az el is hallgatott szépen, és el is aludt. A szentáldozáskor pedig, hogy a gyermek fel ne ébredjen, ez a fiatalasszony, úgy, ahogy volt, a kibontott mellén csüngő gyermekével térdelt elém, hogy adjam neki is Krisztus testét.
Ezt a jelenetet, valamelyik művész rajzolja le, fesse meg, vagy öntse szoborba! Az anya táplálkozik Krisztus testével. A gyermek pedig Krisztus testével táplált édesanyja megszentelt tejét szívja magába!
Csodálatos Michelangelo Pietája. Az, az anyai fájdalom apoteózisa. Az így áldozó székely asszony szobra legyen a magyar anya apoteózisa!
Csodálkozhatunk-e ezután azon, hogy szó szerint, a székely csángó, már az édesanyja tejével szívja magába a hitet, és úgy is igyekszik élni, hogy ezt a hitet az ő gyermeke is így szívja magába tovább?
Ezt a magatartást akarja feleleveníteni népében Babba Mária! Az Isten által megszentelt anyaságot! Hiszem, hogy ezért mutatta meg magát ismét, ezer év után, és éppen most, népe nagy szükségében, és éppen Csíksomlyó által! Mert csak az ilyen anyaság segíthet immár a kipusztulás mezsgyéjére kiszorított népén, ha az tovább is élni akar, itt, az őseinknek adott kárpát-medencei ígéret földjén.
Éppen ezért, amint elődeinknél, a magyar leány tudatosan készült az anyaságra, és nem szégyellte leánykodása után a kövérségét, úgy kell ennek ezután is lennie! És nem úgy, hogy amint domborodni kezd a melle, máris szégyellje magát osztálytársnői előtt, hogy ő még érintetlen!
Vagy pedig, a nyugati szex-hullámnak megfelelően, az egyetemistáink jórészének szex-partnere van és tudok olyan leányról, aki ingadozik azon, hogy ő is válasszon már egyet.
Ezt is biztosan tudom! A színkatolikus Felcsíkból, a Szeredába ingázó leány táskájában, ő maga hordja fiúja részére a védőgumit.
Úristen! Hova züllik immár a székely nő is, aki pedig Babba Máriának kell legyen a földi mása!
Ennek egyik fő oka, a profitra beállított médiumok tömege; az újság, a rádió, a TV, aztán a józan magyar fiatal eszeket meghülyítő diszkók és bulik, az érzékiséget felkorbácsoló nyugatról importált zörejes, modern zenének kicsúfolt agyat rázkódtató és a hallást, de inkább a lelket a porba, a sárba rondító énekeivel. Hol maradtak a szép magyar dalaink, amik eleinket az igazi örömdús szórakozásokba andalították?
Ma a hivatalos világjelenség szerint, az örömnélküli élvezet a fontos. A fogyasztás! Az örömhöz lélek is kell. Az pedig nincs! Mivel pedig csak test van, hát élvezzük ki azt a legfogyaszthatóbban! Fogyasztani az ételt, az italt, a szexet. Amikor pedig ezektől már kiégett a fiatal élet, hát jöjjön akkor a drog, a kábítószer, hogy tegye folytonossá bennem az élvezetet. És amikor az is értelmetlenné válik életemben, akkor jöjjön annak végeszakasztása, az öngyilkosság!
Az ilyen, kirúgta életéből az Égi Édesanyát. Most már hova is menekülhetne? Nincs anyai öl, ahova kijózanodva odahajthatná fejét, hogy megmondja neki:
Anyám! Babba Máriám! Van még kiút ebből a pokolból? Elgyengültem. Fogd meg a kezem és te vezess magadhoz, anyai szívedhez, és onnan veled együtt menjünk az áldott Jézusunkhoz!
Más kiút nincs ebből az ördögi körből, ahova belekényszerített minket a XX. sz. sátáni gonoszsága. Először is ezeréves ittlétünket robbantotta szét, megfosztva népünket a továbbélés anyagi alapjainak egy részétől, aztán az erkölcsi egyenes tartásunk gerincét kezdte összeroppantani éppen annak gyökerénél, a hagyományos magyar családi élet szentségi tisztaságánál, legfőképpen ifjúságunk lezüllesztésével.
Istenem! Pedig micsoda példaképeink vannak! De ma már nem kellenek az ideálok. Nem kell a múlt, a kipróbált hagyományok útja. Hogy is kellene az ilyesmi? Az önmegtagadással járna! (Vö. Mt 16,24 és Luk 9,23) Márpedig ma nem önmegtagadni, hanem fogyasztani kell!!!
Mivel pedig most az anyaságról van szó, anyák példáját is idézem.
Immár 60 esztendeje tanulmányozom módszeresen a szentek életét. A szent anyák közül, legalábbis részemre, erősen fénylő csillagokként, hárman tündökölnek a szentek galériájában: Árpád-házi Szent Erzsébet, Skóciai Szent Margit és Portugáliai Szent Erzsébet. Ő a portugálok Szent Izabellája. És, fogózzunk meg jól! — erre magam is későn döbbentem rá: mind a hármukban Árpád-vér csordogált. Mind a hármukban ősi Boldogasszonyunk családi anyaságba testesült valódi anyasága élt tovább. Pedig egyikük sem élte le életét magyar földön. Ha ők ott, ahol voltak tudtak valódi magyar anyák lenni, hogyne éltek volna itthon, a magyar földön, igazán magyar életüket, az itthoni magyar anyák?!
Ezeknek mindenkori jó magyar anyáknak példáját idézem most és állítom oda a mai magyar anyák, és magyar anyáknak készülő leányaink szeme elé, hogy lássanak és okuljanak. Azoknak az anyáknak köszönhetjük hogy megértük a millenniumot!
A következő millenniumkor lesz-e még egyáltalán magyar, hogy ilyen köszönetet mondjon az eltelt újabb millennium magyar anyáinak? Vajon addig nem fogy el egészen, ebben a fogyasztói őrületben még a magyar anyaság gondolata is?!
Ősapáink Boldogasszonya, ki kereszténységünkben Boldogságos Szép Szűz Máriánk lettél, és a Csíksomlyói Segítő Szűzanyában napjainkig Babba Máriánk maradtál,
KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
Daczó Árpád (P.Lukács O.F.M.): Csíksomlyó titka, Csíkszereda. 2000. 312-320 old.