Bálint Miklós Bendegúz 

A MAGYAR ZÁSZLÓ 

Zászló lebben, felénk jelez,

s kérdéseket nekünk szegez.

Mit jelképez a három szín,

melyre dobban a magyar szív?

Mely korban kelt eredete,

színeinek szeretete,

bajban jelző csattogása,

szívdobbantó lobogása?

„Istenfa” volt régi neve,

őskorban kelt eredete.

Meggyfaágból volt faragva,

sereglett a nép alatta.

Gömbben végződött a vége,

mely a Nap-magnak jelképe.

Mag-erőnek is nevezték,

s aranysárgára színezték,

Harcba férfit ezzel hívtak,

ha az ellenséggel vívtak.

Jelképe volt hímerőnek,

a csatákban ütközőknek.

„Felállították a magyart”,

mely más jelentést is takart.

Neve volt még gyombó, és gyám,

Napistenként díszelgett fán.

 Ősidőkben a „magyaron”,

három szalag szállt szabadon.

Piros, fehér, zöld volt színe,

szabadságnak ért az íze!

„Egyszer fagyos, máskor dalos,”

s minden, ami lap, és lapos.

Tiszta nőiséget jelzett,

jobb életre vágyat keltett.

Csend-időben cicomázták,

s gyöngyvirággal felruházták.

Szélben lágyan lengedezett,

 fenn az égen ölelkezett.

A meggyfa termése piros,

a virága fehér, csinos.

Levele zöld, élénk, kecses,

nekünk e fa, igen becses!

A zászlórúd nyele fehér,

a csúcs aranygömbje vezér.

Melyen kötött gyöngyvirágok,

illatozzák a világot.

A Piros szín erőt jelent,

mely bizalmat, s rendet teremt.

Fehér a tiszta hűséget,

Zöld, az élő reménységet.

A három szín, fán, s virágon,

szétterül a nagyvilágon.

S lelkünk mélyén beágyazva,

várakozik új tavaszra.

/Magyar Adorján és Tomory Zsuzsa írása nyomán/

2016. Kikelet – Böjtmás – Március hava 20.