Halász József dr.

A közösség minden tagja büntetlenül szembeszálhat a Fővel, ha az az esküjét megszegi.

2006. május 09.

1. Anonymus: Gesta Hungarorum

Az Etelközben kötött vérszerződéskor a Szent Korona-eszmét újra rögzítették írásban. Tartalmazta azt, hogy mi értendő közösség és Fő fogalma alatt, valamint a két komponens egymáshoz való viszonya alatt. Az idevágó részt így írja le Anonymus (1200 körül, messze megelőzve az európai joggyakorlatot, tökéletességét tekintve pedig ma sem érték utol, ezért ezt a demokrácia alapokmányának tekinthetjük) a Gesta Hungarorumban, az 5. és 6. fejezetben. (Anonymus Gesta Hungarorojm - Pais Dezső fordítása - Biblioteca Historica, 1977.) „...hét (vezér) férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiaiknak is a végsőnemzedékig Álmost, Ügek fiát és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak.”

Itt a közösség a hét hadban hatalmas nem (nemzetség) dolgában előkelő vezér által képviselt népből áll. A Főt kijelelő eskü pedig - értelemszerűen idézve - így szólt.

1. Ameddig az ő életük, sőt utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük.

2. A tagok, vagyis saját jogaik körülírása - szó szerint idézve - pedig ez: - „… ami jószágot... fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek rész legyen abban”.

- „… azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségéből.”„

- „… Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, amit Álmos vezérnek tettek.” Majd az idézetteket követte az Ellenállási Záradék:

- „…Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodást meg akarná szegni, örök átok sújtsa.”

Az idézettekből világosan körvonalazódik:

1. A közösség, mint nép birtokol minden (köz)hatalmat.

2. Ebből átruházza a Főnek a neki kijáró jogokat, vagyis közhatalmi jogok egy részét, amit világosan előírnak.

3. Büntett, ha a vérszerződést akár a közösség tagja, akár a Fő szegi meg.

4. A közösség minden tagja büntetlenül szembeszálhat a Fővel, ha az az esküjét megszegi.

5. A megállapodást szentesítik esküvel. Az adott hatalmi struktúra mellett és eszközeinek felhasználásával fejezte ki ősi ethoszát a belé öntött tudása: a scientia infusa segítségével a maga közösségéről, hivatásáról, s az ezt gyakorlatban fenntartó struktúráról. Ez az ethosz, ez a jogi életszemlélet nyilvánvalóan létezett már 896 előtt évszázadokkal, igény pedig rá 896-ban, illetve előtte néhány évvel korábban jelentkezett.

2. Werbőczy István által összeállított Hármaskönyv tanúsága

A Szent Korona-eszme, illetve Tan lényege modern formában, szinte törvényi megszövegezésben, jogszabályi alakban Werbőczy István Hármas-könyvében található meg. Ezt írja könyvének 1. részében, a 2. és 3. czímben, a 2. §-ban: „Istennek a szava, és az egész közösségnek parancsa az, hogy mindenki ezen s ezen a helyen (megnevezvén azt a helyet) fegyverrel, vagy amint teheti, a közönség tanácsának meghallgatására megjelenjék”. Ehhez kapcsolódik a 4. §, ami kimondja: „...az ily parancs áthágóit, hacsak helyes mentségét nem adják, pallóssal kell ketté vágni, vagy... örökös szolgaságra vetni”. A híres Ellenállási Záradékot az 1. rész 9. czím 6. §-a tartalmazza: „...bármelyik királyunk vagy fejedelmünk... kinyilvánított és kifejezett nemesi jogok ellenére tenni merészelne, akkor örök időre szabadságunkban áll (mármint a nemességnek), annak ellene szegülni és ellent mondani anélkül, hogy hűtlenség vétkébe esnének (mármint a nemesek).”

Mi az új, továbbá ma is időszerű az idézett részekben?

Mindenekelőtt új az 1. rész 3. czím 2. §. Ez két kötelességet ír elő:

a) a hadba vonulási kötelezettséget. (Ez a véres kard körülhordozásához kapcsolódó közismert formula.) Ma is időszerű a második kötelesség:

b) a nemesnek nemcsak joga van a tanácskozásokon részt venni, hanem kötelessége is ott megjelenni. Közismert, hogy több nyugat-európai állam kötelezővé tette a részvételt a parlamenti választásokon. Ahol ezt nem írják elő, ott legtöbbször a választásra jogosultak egyharmada, 40%-a megy el szavazni. Történelmünkben sok példa van arra, hogy az országgyűlésekre nem ment el a nemesség. Ezzel akadályozták pl. a költségvetés megállapítását, az adók kivetését, a hadsereg felszerelését, mondjuk épp a török elleni küzdelem időszakában. Ugyancsak emiatt nem kapták meg a végvári katonák a zsoldjukat.

Elgondolkodtatóan időszerű az Ellenállási Jog korszerű eszméje is. Gondoljunk az Erzsébet hídon tartott tüntetésre. Itt a tüntetőknek, az állampolgároknak, mint választóknak jogát tartósan, arrogánsan, megvetően semmibe vették. Hosszú időn át hiába fordultak illetékes szervekhez, azok elutasították kéréseiket, vagy nem is reagáltak azokra. Csak ezután éltek demonstrációs és gyülekezési jogukkal.

A magyar ősi jogelv, életelv szerint ez eléggé szelíd megoldási módot jelentett, inkább a jog demonstrálását, mint kikényszerítését. Aki ezt a hatalom oldaláról bármilyen szelíd eszközzel is gátolta, arcul vágta a magyar közjogot. Arról nem is beszélve, hogy a hatalom fellépése félelemkeltő, durva módon valósult meg.

Werbőczy könyve az, ami több száz oldalon összefoglalta a magyar történelmi alkotmányt és törvényeket. Könyve először 1517-ben jelent meg, amit félszáznál több kiadás követett. Bár Werbőczy könyvét a király királyi aláírásával jegyezte, azt törvénybe sohasem iktatták. Ennek ellenére a magyar joggyakorlat élő része lett.

III. A Szent Korona-eszme és Tan kifejlett formában

Amint azt már sokszor említettük, a Szent Korona-tan végleges, lezárt tartalommal sohasem vált a törvényhozás tárgyává. Alapvetően azokat az elveket foglalta magában, amiket a magyarságnak a scientia infusa a belé öntött tudás segítségével kialakított életelvből, életfelfogásból, szemléletmódjából, szellemi látásmódjából következően a közösségre, annak mivoltára, eredetére, céljára, hatalmi struktúrájára vonatkoznak. Ezeket különböző jogi iskolák képviselői, neves és mértékadó képviselői részben vagy teljességre törekvően tárgyalják. A közjogi küzdelmekben kikristályosodott Szent Korona-tant - főleg dr. Molnár Kálmánt és dr. Timon Ákost követve - az alábbiakban foglalhatjuk össze.

1. A Szent Korona-tannak két nagy része van. Az egyik a tartalmi, a másik eljárásjogi kérdéseket foglal magában. A kettő viszonyát pedig az a felfogás jellemzi, ami szerint a kifogástalan tartalmi alkotmány vagy törvény sem érvényes, ha azt a cogens (át nem hágható, mindig kötelező) eljárásjogi szabályok be nem tartásával fogadták el.

2. A Szent Korona Tana közjogi fogalom, ami a Szent Korona erkölcsi-jogi személyiségén alapszik. A Szent Korona megszemélyesítése az egész világon egyedülálló, ehhez még csak hasonló sincs. Azzal, hogy a magyar jogi géniusz a Szent Koronát objektiválta, a magyarság fennmaradását alapozta meg. Erről így ír Prohászka Lajos társadalombölcsész: „Költőinknek és minden nemzeti hősünknek állandóan visszatérő... szólama, hogy a magyarságot a végső elmúlástól mindig csak a csoda óvta meg. Csoda, hogy az ellenséges népek gyűrűjébe fogva... a függetlenségért vívott örökös harcok közepette szétszóródva és megfogyatkozva mégis fenn maradtunk, hogy él nemzet e hazán, hogy odvas bűneink ellenére, rossz helyre téve... mindig volt valamilyen szent erő, amely... helyette győzött... ez a csoda itt él közöttünk... állandó valóság, készenlét. Ez a valóság, ez az életes magyar csoda a magyar szellemnek, a magyarság megtartásának objektivációja”, és ennek az objektivációnak „intézményes szervezeti nyoma van: ti. a nemzet teste, a Corpus Hungaricum és ennek szimbóluma a Szent Korona, ami a nemzettestet is valósággal megszenteli, Corpus Sacrae Coronae”... „Ezzel a nemzetmentő, létben tartó hivatásával vált a Szent Korona eszméje a magyarságnak valóban csodaszerű élettényezőjévé. Itt teremtett a magyar szellem magának metafizikát... önmaga sorsában kifejezve a változatlant, az örökkévalót a változóban és mulandóban.” (Vándor és bujdosó, 155-156. o.)

3. A Szent Korona elvonatkoztatott (fölötte áll) a mindenkori államhatalmat gyakorló Főtől (királytól, kormányzótól, elnöktől stb.) és a tagoktól.

4. A Szent Korona az államhatalom alanya.

5. A Szent Korona egyesíti magában a hatalom egészét, vagyis azt a hatalmat, ami a Fő és tagok között véglegesen meg van osztva a törvényhozói és végrehajtó hatalom szempontjából. Ebből következik, hogy a nemzet, mint közösséget megillető hatalom együtt, kizárólag a Szent Koronában van meg, ezt a hatalmat csak a Szent Korona testesíti meg.

6. A Szent Korona birtokolja az ország területét. Adott esetben hozzá tartozhatnak a csatlakozó országok is. Ezért volt szokásos, hogy a törvényekben a „Szent Korona országai” kifejezést használták.

7. A Szent Korona birtokolja mindazt, ami a nemzet fennmaradásához szükséges. Ebből kiemelkedő jelentőségű a termőföld használatát szabályozó joggyakorlat. Termőföldet kizárólag magyar természetes személy, magyar állampolgár birtokolhat, illetve használhat. Vagyis a hazai termőföld minden talpalatnyi területének földtulajdonosa a Szent Korona. A Szent Korona volt a garanciája annak, hogy érvényre jusson az etelközi alapszerződés, ami szerint amit közös erővel szereztek a honfoglalás során, abból mindenki érdemei szerint részesülhessen. Az ún. királyi jog -- a Ius Regium -- az ország Szent Koronájának azon joghatóságát fejezte ki, ami szerint az összes földbirtok a nemzeti hatalom része. Ebből a király -- a Szent Koronára visszaháramlás jogát magában foglalva csak a nemzet javára végzett teljesítmény fejében részesíthetett akárkit. Vagyis minden szabad birtok közvetlenül a Szent Koronától veszi eredetét. Ez az elv a „Sacra Corona Radix Omnium Possessionum”. 1848-tól ez az elv gyengül, napjainkban pedig a liberális lobbi (vö. a XIX. sz. második felében nemzeti liberalizmus vagy szabadelvűek) haszonelvűségét követve törölni szeretné. Ezzel biztosítaná az idegen érdekek anyagi fölényét a földszerzés területén is. A Szent Korona ezen elve ma is a nemzet függetlenségének garanciája.

8. A Szent Korona rendelkezik - az adott kulturális, gazdasági fejlettség szerint értelmezett - az ország lakói életének fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági ágazatok (bányászat, kohászat, fegyvergyártás, gépipar, közlekedés, élelmiszer- és gyógyszeripar stb.) gazdasági alapjai (kapacitásai) felett, továbbá azon közgazdasági szabályzókkal, amelyek az árak, bérek, pénzforgalom stb. területén szerepüket tekintve fontosak. Ezek a jogok a középkorban a „királyi jogok” közé tartoztak. Közismert, hogy a királyi jövedelmek zömét a sóbányászat, ércbányászat bevételei képezték. Ma is így kellene lenni. Az elmúlt 10-12 év bűne éppen ezeknek idegen kézre játszása volt. Mivel ezek az üzletek megsértették a Szent Korona-tant, létrejöttük semmis, kártérítés nélkül visszaszerezhetők.

9. A Szent Korona minden erkölcsi tekintély birtokosa. A tagok részéről minden közjogi tett a Szent Korona fényét növeli. Csak a Szent Korona részére végzett szolgálat részesedhetett jutalomban, jutalmazásban. A hűség is a Szent Korona iránti odaadást jelentette, a Szent Korona nevében végezték a legfontosabb állami aktusokat is, pl. a nemzetközi szerződéseket a Szent Korona nevében kötötték meg.

Mivel lényeges, a Szent Korona-tan cogens szabályai közül (folyamatos számozással) a következőket emeljük ki:

1/ Nem lehet érvényesen törvénykezni, ha az ország függetlensége korlátozott, pl. katonai megszállás esetén, vagy ha az ország ezzel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom katonai nyomása alatt áll. Ez volt a helyzet pl. 1849-1865/67 között, illetve a második világháborútól 1991 júliusáig.

2/ Ha az ország önrendelkezési joga sérül, provizórikus (ideiglenes) helyzet áll elő. Ilyenkor a meghozott „szabályokból” csak a normális, az egészséges lelkiismeretből fakadó,  életet biztosító intézkedések betartása kötelező.

3/ Provizórikus helyzetben a normális, a törvényes rend helyreállítására kell törekedni. Ez történt 1865-1867-ben, továbbá 1921-26 között.

4/ Ha a provizórikus helyzet megszűnt, az ország függetlensége helyre állt, a törvényesség feltételei adottak, akkor a provizórikus időszakban hozott „szabályokat, törvényeket”, ha azokra még szükség van, felül kell vizsgálni, és újból törvényesen is el kell fogadni.

5/ A véglegesen megosztott hatalomból a Főt megillető közhatalom átruházása csak egy koronával, a Szent Koronával lehetséges. Királyságban a koronázással és a hitlevéllel történő beiktatásnál érvényességi feltétel volt, hogy a koronázás Székesfehérvárott, később Budán történjék, a szertartást pedig az esztergomi érsek végezze.

6/ A véglegesen megosztott hatalomból a tagokat megillető jogokat az Etelközben lefektetett elvek biztosították. Eszerint a tagokat nem lehet kizárni a tanácskozásból, a végrehajtó hatalomból, a vármegyék és városok kormányzásából. A tagokat megillető jogok gyakorlásának formái az idő múlásával változhattak.

7/ A Szent Korona tagjai a Fővel együtt alkották a Szent Korona egész testét. A kettő együtt tehát a „Totum Corpus Sacrae regni Coronae, totum Corpus Regni.” Mivel a kettő csak a Szent Koronában van együtt, a Szent Korona az egyetlen szuverén. Sem a Fő, sem a tagok önmagukban nem rendelkeznek a szuverenitással. A hatalom teljessége csak Szent Korona egész testét illeti meg.

8/ A Szent Korona nem volt viseleti tárgy. Mivel az ország koronája volt, a király is csak a koronázás alkalmával és külön meghatározott napokon, alkalmakkor viselhette. Őrzését a Koronaőrség, illetve Koronaőr látta el.

A Szent Korona tagjainak köre a történelem folyamán változott. A Szent Korona tagjai kezdetben a főnemesség, főpapság, később a köznemesség, városi polgárság, 1848-tól pedig a választásra jogosultak nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül.

Köztudott, hogy 1867-ben az ország a Kiegyezésben lemondott az Ellenállási Záradékban foglalt jogáról. Ez azonban csak kényszerű kompromisszum volt, a Habsburg házzal kötött, a Főt megillető jogokról történő lemondás ellensúlyozása volt. A változó történelmi feltételek miatt, amikor ez a momentum elvesztette időszerűségét, és a tagok jogának korlátozásával nem áll szemben egyenrangú engedmény, a tagok joga teljes körben helyreállt. Az Ellenállási Záradék ismét érvényes.  (dr. Molnárfi Tibor írása nyomán)

http://www.lelkiismeret88.hu/about89.html