Siklósi András

Az én Krisztusom

(Keresztény nemzettestvéreimnek)

Holtodban is újra megfeszítenek

káromolnak kigúnyolnak és elűznek

Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy

Városi templomok mélyén

néptelen hegyi falukban

vagy útszéli árkok mentén

minket vársz rendületlenül

Rozsdás pléh-arccal szenvedsz

csonka kő-arccal kínlódsz

szúrágta fa-arccal sóhajtasz

kárhozatba bukó híveidért

Elhagytak elfordultak tőled

akikért mindent föláldoztál

s akikért megjártad a poklot

Testedet hideg eső marja

metsző viharos szél tépi

vagy barbárok döntenek porba

Kereszted elvásik lassan

s fogai közt megőröl az idő

Szeretlek Vágyódom rád mindig

Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet

Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon

Gyógyítsd be őrjítő harci sebeim

Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem

vedd el bűneimet fékezd meg gyilkos álmaim

Botló lépteimet tereld jó irányba

védj meg a rontástól s irigyeim dühétől

Taníts küzdeni és igazul élni

Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr

 jöjj közénk ismét

Segíts üldözött széthulló népemen

ne tűrd hogy hazám latrok kezére jusson

Tisztítsd meg bemocskolt hírünket

szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból

s a szolgaság gerincroppantó jármából

Oszlasd szét a hazugság fojtogató bűzét

tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét

Sújts le vérszívó kufárainkra

kergesd el a Sátán tomboló démonait

Hozz boldogságot adj lelki békét

ments meg az értelmetlen szenvedéstől

s ültesd szívünkbe a győzelem reményét

Vezesd a magyart örök üdvösségre

és emeld mennyei fénybe

haldokló irgalmas Jézusom