Tomory Zsuzsa
4. rész
FÜGGELÉK
I. A Magyar Népek Őstörténete
Kivonatok
Dr. Baráth Tibor művéből.
„...Ilyen körülmények között döntő fontosságú a Kelta szó jelentésének tisztázása. A nyugati tudósok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megtalálják a név eredeti értelmét, mert ők is úgy vélték, az adhat végeredményben választ a zavarosnak látszó kelta problémára. Bár a megoldáshoz minden szükséges adatot összegyűjtöttek és a lényeget is megállapították, mégis eldöntetlenül kellett hagyniok a kérdést, mert eltévedtek a látszólag sokfelé vezető úton. Megállapították a név legrégibb írásbeli alakjait: Kelti, Keltai, Keltoi, Caleti, Caledi, Caledoni és Galati, Galli. Minden nép nyelvében keresték aztán értelmét, csak éppen a magyarban nem. Mégis, a magyar ismerete nélkül eljutottak oda, hogy első és legvalószínűbb magyarázatként azt a nézetet fogadják el, amely szerint a Kelta név, mint szó, a ’Kel’ gyökérből származik, s a „kelni, felemelkedni” jelentést foglalja magában („un racine Quel, impliquant l’idée de lever”). A magyarul tudók megértik, hogy a teljes név, a Kaleti, vagy Keltoi azonos a magyar Keleti szóval, amely Kelet alakjában azt a tájat jelenti, ahol a Nap fölkel, s ami a régi Kelet (Orient) szokványos neve...[...]
A fenti eredményekkel teljesen összhangban áll az a tény, hogy a szakemberek a külön kelta nyelvnek sehol semmi nyomát nem találták; nem is találhatták, hiszen a kelta népeket azok alkották, akik magyarul beszéltek. A szajna felett lakó belgák például jól megértették a tőlük délre lakó és Garonneig terjedő gallokat és mind a ketten értették a brithonik nyelvét. A kisázsiai galaták (keletiek) a Kr.u. 4. században még mindig úgy beszéltek, mint a Rajna vidékiek, akiktől hétszáz évvel korábban elváltak, amint ezt Szent Jeromos tanúságtételéből tudjuk. Ezt látva, a nem-magyar tudósok maguk is megállapították, hogy az ókori Európában, a kelta időkben egymás megértésének komoly nyelvi akadálya még nem volt. Az „európai nyelvi egység” így a kelta irodalom egyik alapvető tétele. Camille Julien francia ókori történész becslése szerint akkoriban ezt az egységes nyelvet „száz millió ember” beszélte. Kétségtelenül túlzás ennyi embert feltételezni az akkori Európában, de a lényeg helytálló: a kelta időkben, Kr.e. 6-1 században, Európában még magyarul beszéltek az emberek — és nem indoeurópaiul.”
II. Nyugateurópai Folyónevek Magyar Alapjai
Magyar Adorján
Az Ősműveltség című művéből
(Kivonatok.)
„Sió a neve nálunk ma is a Balaton lefolyását képező folyócskának, amely név értelme nem is más, mint folyó. Olaszul scia (sia, hosszú í-vel) a neve a vízen egy ideig látszó azon csíknak, amely a haladó hajó után marad. Világos, hogy ezen sí szavunkkal függenek össze siklik, sima és siet szavaink, valamint az olasz scivola (sívola) = siklik szó is. [...] Ezen sí folyást, csúszást jelentő szótövünknek megfordított kiejtése is, vagy isz, és íme iszkol is nyelvünkben sietést jelent, viszont tájszólásokban ma is iszánkol = csúszkál... Viszont kétségtelen, hogy a folyást és a vízet megnevező egykori isz szótőből kellett származzon iszik igénk is, amelynek inni alakja is csak kiejtésbeli kopás által alakult iszni-ből. Különösen föltűnő tehát az oly sok isz kezdetű folyónév:
Iser folyó Csehországban
Isere a Rhone mellékfolyója
Isar a Duna mellékfolyója
Isle folyó Franciaországban
Iszli folyó Marokkóban
Isel folyó Poroszországban
Yssel több folyó, patak, csatorna neve a Németalföldön
Ischl a St. Wolfgang tó lefolyása Ausztriában
Isel folyó Tirolban
Isz a Káma mellékfolyója Oroszországban
Iza a Tisza mellékfolyója
Iszma folyó a zürjének földjén Oroszországban
Isztmenosz folyó Görögországban
Izim más néven Izel, az Irtisz mellékfolyója Ázsiában
Iszker a Duna mellékfolyója Bolgárországban
Isonzo folyó Olaszországban
Iszter vagy Istros, a Duna régi nevei
Isenbach folyó Ausztriában
Isena a mai Eis régi neve Ausztriában.
A nyelvészek és néprajztudósok előtt ismeretes a folyónevek nagy állandósága; ez is annak egyik bizonytéka tehát, hogy Eurázsia és Észak-Afrika legrégibb őslakói ősnépeink voltak.
„Hogy az „i” hang a hidegség kifejezője, s hogy a víz természeténél fogva a legalacsonyaff fajhőjü anyag, már említettem.” (V.5:215-216. old.)”
A magyar nedű, s fordított alakjai alkotják a kövekező folyók neveit: (V.5:94. old.)
Duna Folyó Magyarországon
Don folyó Angliában
Don folyó Oroszországban
Temes folyó Erdélyben
Thames folyó Angliában
Tamar folyó Angliában
Tana folyó kelet Afrikában
Tanais a Volga régi neve
Szamos folyó Erdélyben
***
III. A Regölyi Korai Népvándorláskori
Fejedelmi Sír
Kivonat Mészáros Gyula tanulmányából.
„1967 nyarán a Tolna megyei Regöly község határában, a Kapos és Koppány folyók találkozásának szögében emelkedő dombhát, a „Pénzesdomb” É-Ny-i végénél homokkitermelés közben, 150-160 cm. mélységben gazdag mellékletű női sírra akadtak a helyi termelőszövetkezet dolgozói.[...] A leleteket a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum őrzi.
[...] A regölyi leletek földbe kerülésének időpontját az V. század első negyedére helyezhetjük, a lelettárgyak és a leletegyüttes elemzése, valamint a rokonleletekkel való összevetése alapján. A csöves fülű korsóforma tiszalök-rázompusztai és Wien-Leopoldau-i párhuzamai szintén az V. század első felére utalnak, ugyanúgy, mint a díszítéshez rokonnak említhető lébényi korsó. A későrómai üvegpohár a IV. század utolsó harmada és az V. század első negyede közötti időszakra keltezhető, bár jó kronológiai alapként nem szolgál.
A népi hovatartozás kérdésének megitélésében szintén nehéz véglegesen állást foglalni. A fibulák, csat, karkötők nem biztos etnikumjelzők. Déloroszországi műhelyek készítményei, mind germán, mind alán sírokban előfordulhatnak, de rekesztechnikájú arany ékszerek a hunnak tartott leletekben is megjelennek, utalunk itt elsősorban a magyarországi anyagból a szeged-nagyszéksósi fejedelmi sír finom művű aranyaira. [...]
A rokonleletek közül az untersiebenbrunni és airani sírleleteket Rostovtzeff szarmatának (alánnak) nevezi, és a karthagóinál is e feltételezés felé hajlik. Következtetéseiben az aranyflitterek is nagy szerepet játszanak. A karthagói lelet esetében Alföldi sem zárja ki az alán eredetet. Az untersiebenbrunni sírokat Mitscha-Märcheim gótnak, vagy herulnak tartja. Salin és France Lanord két hipotézist állít fel az airani lelet etnikai megítéléséhez. Az első szerint a 407. évi invázióval Franciaország területére került szarmaták (alánok) egyik főembere feleségének sírleletét látják benne, a másik értelemben pontusi területről kereskedői import útján került Normandiába. Bár állásfoglalásuk óvatos, mégis az első hipotézist tartják igazolhatóbbnak és történeti adatokkal alátámaszthatóknak. A szóban forgó leletcsoporttal kapcsolatban ugyancsak az alán eredet mellett foglaltak állást legutóbb Kuznyecov és Pudovin szovjet kutatók.
A Regöly-Pénzesdombon eltemetett nő népi hovatartozásának vizsgálatánál a leletek legjelentékenyebb része dél-oroszországi származását — az arany ruhadíszek jelentőségének kiemelésével — a többször említett rokonleletekkel való összefüggést és az eltemetés idejét szem előtt tartva, mi is az alán etnikumot helyezzük előtérbe. A kérdést jobban megközelítve, felvetjük annak lehetőségét, hogy az aranyékszeres nő annak az alán csoportnak felső rétegéhez tartozott, amelynek Stilicho, miután a keleti gót — alán — hun népcsoportot 399-ben pannoniai települési területükről — ahol 379 óta mint foederati laktak széttelepítette — Valeria területén utalt ki települési helyet. Az V. század első negyedének végén a gens alanorum még kimutatható Valeriában. Valeria provincia középrészét a mai Tolna megye alkotta.” (V.31) [Kiemelések tőlem.]
***
IIII. Néhány Szó A Kelta-Ír-Magyar
Műveltségi Kapcsolatokról.
(Kivonat Kezdeteink című könyvemből.)
Magyar ősmultunkat vizsgálva minduntalan fel-felbukkanó kelta-ír-magyar kapcsolatok tényével találkozunk mind nyelv, mind hagyományok, mondák tekintetében. Bennük a kárpátmedencei ősműveltségünk korai átvevőit, s nyugati irányú terjeszkedésének képviselőit látom.
Saját kutatásom eredményeként itt megemlítem, hogy az angol-magyar szóazonosításom 655 szavának tekintélyes százaléka kelta kapcsolatokra vezethető vissza. Ezek nagy része ősi idők kapcsolatait tükrözi, de számottevő a későbbi keltű, közvetlen átadás a római kor idejéből. Ez viszont egy más tanulmány tárgya, mely a latin szavak ősnyelvünkkel való kapcsolatát tárgyalja. További szavak nagy része „eredete ismeretlen” jelzéssel szerepelnek az angol nyelvtörténeti szótárakban. A szótári egyezéseken túlmenően a kelta eredetű angol szavak megfordíthatóságát fontos megemlítenem, mely nyelvünk sajátja, s a nyelvalakulás legősibb rétegeit képviselik0. Ezen szómegfordítás átvétele viszont csak a nyelv kialakulásának kezdeti korában történhetett. Számos földrajzi név magyar eredete is ezen őskorra vezethető vissza.
Tárgyunk szempontjából igen fontos kutatási terület a kelta eredettudat, néphagyomány, nyelv és személynevek vizsgálata. Ezen részletek tárgyalása előtt a következőket hangsúlyozom: mielőtt elköteleznénk magunkat bármely népcsoportnak a magyar néppel való azonosítására, a fellelhető számos műveltségi ág hasonlatossága, sőt sok esetben azonosságának felismerése nyomán, meg kell vizsgálnunk az illető nép lelkiségét, s e lelkiség szülte műveltségi termékeket. Amennyiben a magyar nép szélsőségektől elrettenő, békés, teremtő–termelő világképe a rokonnak látszó népnél nem található meg, azonosságról nem beszélhetünk, csak a kapcsolat valamely fokáról. A népi rokonság elsősorban fontos jelzője a nép lelkisége. Ha ezek azonossága hiányzik, úgy vagy huzamosabb együttélésről, vagy elvándorolt, s más népekkel erősen keveredett, eredeti jellegétől megfosztott magyar csoportról beszélhetünk csupán.
Angol történelmi térképek szerint 0a Kárpátmedence volt a kelták bölcsője, keleti határai szigorúan egybeesnek a Kárpátok ismert, félkörű vonalával. Itteni jelenlétüket számtalan ásatási emlék is bizonyítja, mely számban megelőzi a nyugateurópai ásatások eredményeit. A Brit szigeteken való megjelenésüket Kr.e.50-re teszik. Ha ugyanebben az időben a magyarok nem lettek volna jelen a Kárpátmedencében, a nyelvi és hagyománybéli egyezések nem válhattak volna lehetővé. (A kelta magyar nyelvi kapcsolatokat részletesen idézem Kezdeteink és Magyar-Angol Szóeredet című munkámban.)
A kelta nép egyik számottevő mai 0képviselője az ír néven ismert népcsoport. Saját eredetükkel kapcsolatban ősregéik tudnak arról, hogy mielőtt az Ír szigetekre érkeztek volna, ott egy „Fin” nevű nép élt már. A fin szó értelmét a fehér és fény szavak adják. Ezen őslakók várakban éltek, békés boldogságban. Ezen „fin”-ek őshazája, őshona Erin, eredetileg Eriu, majd a később E0ire-re változtatott név. Eriu elnevezésében a sziget őslakosságának nyelvéből képzett szót találjuk, melyben „er” ember, férfi és „iu” jó, jav, ia szavunkat ismerjük fel, emberek java, földje értelemmel, s ez egy politikai határokat még nem ismerő, egységes ősműveltséget és társadalmat tükröz. Itt szükségesnek látom megemlíteni, hogy az őstársadalom mindenkori, embert jelentő szava — mely Istene nevéből eredt — vált később nép, majd országnévvé. Minél ősibb egy társadalom, annál kevésbbé találunk utalást nemzetekre: ezek akkor még nem alakultak ki. A kelták nyelvén „Oisin”, kiejtése „Ushéen”, angolosan Ossian ballad0ái ezen őskorról beszélnek. Ugyancsak fennmaradt egy kelta-előtti királyság neve, mely a mai Ulsterhez van közel, az Omanya néven ismert Emania. Mind Eriu, mind Emania magyar nyelvünk „ia” képzőjével alkotott szavak, s a magyar ősnépek jelenlétéről beszélnek e szigeten is. Emania, Omanya a magyar „ó” - igen régi értelmű szó és a „mén”, „menny”, „manó” (régen férfi értelmű) „manyó” (régen asszonyt, ma csak öregasszonyt jelentő) szóbokorral van összeköttetésben. Ez viszont fehér-húnjaink jelenlétéről beszél az ír szigeteken ősi időkben éppen ú0gy, mint később az Égei szigeteken, Egyiptomban, vagy a világ számtalan más műveltségi területén is. Ennek valóságát a földrajzi nevek, főleg folyók nevei támogatják. Ir legendákban Omanya kihangsúlyozott színei a kék és fehér, fehérhúnjaink szent színei. Ősi meséjük kék kantáros fehér táltosparipa, s a mindennél csodálatosabbnak mondott piros-fehér-zöld színbe öltözött tündérlány emlékét is megőrizték. A kék és fehér színek a fehér húnok szent szinei éppen úgy, mint a piros-fehér-zöld szín a mindenkori magyar törzsek szent szine, ami az írek nemzeti szine mai napig is. Éppen így megőrizte Italia is magyar ősnépétől örö00költ piros-fehér-zöldet, bár a sorrendet vetületesen képviseli. Az ír regék az őslakósság leírása során hangsúlyozza igen szőke hajúkat, szép fehér bőrüket. Az ősregei szőke réteg után, valószínűen a rézkorszak idejében változott náluk a vörös haj szépségeszménnyé, valószínűen egy akkori, Kárpát-medencéből bevándorolt törzs nyomán.
E tényt őrizte meg az írek egy kedves népmeséje, mely három leányról szól. A mese angol nyelvű változata szerint a három leány közül az egyik „Blond” (szőke), a másik „Brown” (barna), a harmadik „Trembling” (remegő). Ezen elnevezések nyilvánvalóan hajszínek, legalábbis az első két lány esetében, de — angol szövegezésben — a harmadik neveként említett „rezegő” látszólag nem illik az elkezdett gondolatsorba. Viszont magyarul tökéletesen érthető, ha a következőképpen mondjuk: az egyik szőke, a másik barna, a harmadiknak réz–színű a haja. A mese átvételének idején a rézről jól tudták, hogy magas rezgésszámú, s e korban réz szavunk jelentett egyúttal rezgést, rezonanciát is. Amikor az írek e mesét tőlünk örökölték, e magyar nyelvjátékot már nem tudták átültetni saját szótárukba, csupán a réz tulajdonságát őrizték meg e mesében. Viszont tudjuk, hogy a vörösréz tökéletesen egyezik is az írek híres hajszínével. E mese átvétele is tehát a rézkorszak idején történt, amikor a réz és rezeg szavak összetartozása még nyilvánvaló, s általánosan ismert tény volt.
Ősregéik szerint váraik golyós csapágyon forgó várkastélyok voltak, s részletesen leírták ezen cs0apágyak működését. Hasonló forgó várkastélyokról számol be Jókai Mór egy regényében, s Magyar Adorján e várakat népmeséink kacsalábon forgó várkastélyaival azonosítja; építészeti leírásukat idézett művében adja. Ezen magyar nyelvű, magas szellemi műveltségű, tündérkorbeli nép lakóhelyeként említik a tengerben úszó sziget gyönyörű várkastélyát melyre, ha a szent sziget, Erin földjéről egy rögöt dobnak, azonnal megáll, tovább úszni nem tud. Viszont ha ilyenkor valaki csónakkal meg akarja közelíteni, azonnal eltűnik. Magyar Adorján figyelmeztet arra, hogy tengeren úszó szigetek nem képződhetnek, s így ezen ősrege Magyarország teremtéstörténetével kapcsolatos úszó szigetekhez, s azok emberi munkával való rögzítésének emlékéhez vezethetők vissza. A csodálatos fényű, eltűnő vár pedig Tündér Ilonánk lakóhelyével, Illavárral, illetve Illóvárral azonos. Tündér Ilonáról tudjuk, hogy földünk, s földünkhöz kapcsolódó, ugyancsak anyagi tulajdonságokkal rendelkező légnek a megszemélyesítője, s mind a tündér, mind az illó nevek a tűnés, eltünés, változás fogalmát fejezik ki hűen. Az ír rege e szigetet csodálatosnak, varázslatosnak mondja, mely színarany káprázatban és csodálatos színekben fürdik. A színarany kiemelése aranykorunkra emlékeztet; a csodálatos színek pedig — miután az Aranykorban a sarokvidék hazánk területén volt — az északi fény csodálatos színeire utalnak: szent szigeteink valóban ilyen fényben tündököltek. Igy még közelebb kerülünk annak megértéséhez, hogy erre emlékezve az ír legendák szerint miért „fin”, illetve „fény” gyermekei voltak ezek az emberek. Az ír legenda megemlíti azt is, hogy ezen „illavár” létének alapja a sellők csodálatos zenéje, mely ha megszűnik, e fényvár is eltűnik. Tündér Ilona várán, a Csallóköz–Fényesköz szigetének emlékén túlmenően ezen ősi rege ismét azon tudásról is hírt ad, hogy az ős emberiség, ősmagyarság ismerte a fény, a víz és a hang anyagi voltát, s azok hullámmozgását is, s ezen tudását sokáig őrizte vándorlásai közepette is, regéikbe építve. A dallal építés táltoshagyományaink szerves része.
E fehér őslakósság alapító királya Diarmuid, mely név kiejtése „Gyarmagy”. Az első szótag értelmezése itt feltehetően a „gyúl” szóval azonosítható, a „magy” viszont népnevünkkel. A szóegyezésen kívül emlékezzünk arra, hogy Magyar, illetve Magor is első királyunk, s ő is az Ég Urának fia . Diarmuid nevének további ír értelmezése még „fényes”, s „isteni fegyver”, kardja fényből van, mely nemcsak pusztít, de gyógyítani is tud éppen úgy, mint a nap sugarai is. E rege eredete még ősregénk azon korából való, midőn a nap szerepe nem választódott szét két különböző szerepet hordozó ikerpárra, Magorra és Hunorra. Viszont itt is tudtak arról, hogy a nap nemcsak élte0t, de halált is hozhat. (Például pusztítja a kórokozókat, s ezzel a gyógyulás eszköze is.) Egy ősregéjükben Macha tündérlány is ikreket szült egy halandóval való házassága során. Az ír emlékekben megőrzött Fin fiának neve „Fiala”, aki már apró gyermek korában is hadseregeket tudott elpusztítani e csodás fénykard segítségével, önmagában. A rege e része is emlékeztet ősregénk Magorjának — kit legendáink „Fiacska” néven is ismernek — történetére, aki bölcsőjében is oly hatalmas erejü volt, hogy intésére hegyek és tengerek mozdulnak el helyükből. Az ír rege viszont már romlottabb, vérengző keretbe van szorítva az átvevő nép lelkiségének kényszere alatt.
Diarmuidhoz fűződik egy hazánkban is — bár igen gyenge —nyomokban található mese. Diarmuidnak megjósolták, hogy egy „se füle, se farka” zöld disznó fogja halálát okozni. Gyermekkorom mesevilágának volt része a „Mese a zöld disznóról” című, a végtelenbe nyúló „Szeretnéd hallani a mesét a zöld disznóról?” kérdésekből álló mese. A se füle, se farka képzet viszont nálunk tarka kutyához, esetleg bocihoz kötődik. Jól ismert a hazánkban Gerenden kiásott kelta bronz-vadkan képe. A fenti zöld-disznó utalhat az arany–, s kőkorszakot felváltó rézkorszak termékeire: hathatós gyilkok e korszakban terjedtek el jobban. Tőrök markolatját gyakran díszítik állatok. Fekete húnjaink jelképrendszerébe tartozik a tompa ék, mely a hegyes éknél roncsolóbb, halálos sebet hagy maga után; ezzel kapcsolatos jelképes állatuknak, a vadkannak a feje, mely tompaék alakú. A réz viszont a levegő hatására zölddé válik.
17. kép
Vadkanjelképű
szittya tőr Kr.e. IV. sz.-ból
A tőr éles éke fehér, a vadkan fej tompa éke fekete hún jelkép.
A tőr e két hún csoport összesített jelképe.
Fentiek alapján a kelta zöld-disznó mese szerintem a rézkorszak, s réz fegyverek megjelenésének kezdetét jelöli.
Ugyanakkor fel kell figyelnünk azon tényre is, hogy nemzeti hőseinket ugyancsak vadkan ölte meg, csodálatos rendszerességgel. Tekintettel arra, hogy ezek a hősök kiváló fegyverforgatók is voltak, a halál e neme érthetetlen, s nincs kizárva ismét, hogy itt ősi történetünk csillagokban lejátszódó egyik emlékével állunk szemben, ősi társadalmunk erőszakos pusztításának korát jelöli, s a „vadkant” hitvilági síkra tereli. A vadkan pusztító erejét, vagy az esemény idejét valamely csillagkép jelölheti csillagtérképünkön. Az Ipolyi által feljegyzett 267 csillagnév között a „Vérrel versenygő” és „Vérszemű” csilagképeket említem meg, mivel ezek hasonló hangulatúak; ki tudja hány száz, vagy ezer ősi csillagkép ment látszólag feledésbe mára? A kelta csillaghagyományok tanulmányozása is közelebb hozhat e vadkan csillagvilági azonosához, s csillagászaink további kutatását igényeli. A vadkan fekete húnjaink jelképes állata volt, s egyszerűen egy tompa végű, roncsolt sebet okozó fegyverrel együtt. S nemcsak megjelenésében hasonlított e tompa végű fegyver a vadkan fejére, de szerepében is tökéletesen megfelel a vadkan szónak: a vad szó elszabadult, zabolátlan, romboló indulatot, a kan szó éket, fegyvert., s erőt, mozgást is jelent.
Ősi szertartásaik közül megemlítem királyválasztásukat, házassági szokásukat és némely vallási szertartásuk, hiedelmük máig fennmaradt emlékét.
Kelta királyválasztás.
A fény-fiak királyságának jelképe egy magaslaton felállított szék. Királyválasztások hét évenként történtek, mégpedig ügyesség, gyorsaság, okosság szempontjait figyelembe véve. Az uralkodó király, s a királyságra pályázók közül aki először érte el a dombtetőn álló királyi széket, lett az új király. Itt tehát még őseink szépség, okosság, ügyesség alapján való kiválasztódási folyamata érvényesült, s emléke legtisztábban népünk pünkösdi királysággal kapcsolatos hagyományaiban található meg máig is. A szék, mint székhely székely népünk szótárának és hagyományainak szerves része.
E királyság másik ismert jelképe e korban a korona. A szék székelyeink, a korona őstársadalmunk körös és besenyő őstörzsének jelképei közé tartozik. A fény szó pannon őstörzsünk alapszótárának része.
Házasság
Házassági szertartásuk napvallás elemeit foglalja magában. A házasulandók az ősi hit papja előtt jelentek meg. Ha ez lehetetlen volt, maguk is elvégezhették e szertartást, az előírásoknak megfelelően. Először is hatalmas keresztet rajzoltak a földre, majd a vőlegény és menyasszony egymás kezét fogva a nap járásával egyirányban a kereszt karjait átugrálta. Őseink hitvilágában az egyenlőszárú kereszt napjelkép, a férfi a nap és erőny, a nő a föld és az anyag jelképe. A fenti szertartás ezek örökkön való összetartozást hangsúlyozza, s ennek komoly voltát: amint megszűnne az élet, ha a nap és földünk „elengedné egymás kezét”, ugyan ez történik meg az emberiség kapcsolatának viszonylatában is, ha az élet alapját képező szent házassági kötelékek meglazulnak. Ennek igazát napjainkban tapasztalhatjuk. Fenti szertartás emlékeztet népünk nyári napéjegyenlőségi szertartására, amikor a tűzön átugró fiatalokat „egybe regölték”.
Néhány ír rege és nyelvi kapcsolatai
Ismerték és alkalmazták a keresztséget, s ismerték az élet–vízének fogalmát is, amit, ha vesszőből font seprűcskével betegekre, vagy megholtakra hintettek, azok ismét régi erejük birtokosaivá váltak. Ugyancsak éltető erejűnek tudtak „bizonyos piros bogyók”-at, melyek a Tündérek kertjében növő Élet Fájának gyümölcsei. Már nem emlékeztek ezen bogyók nevére és jelképes értelmére, tehát itt is a kelták részéről való átvétellel van dolgunk. Magyar népünk szent meggyfája, szereméink somja, e savanykás, piros gyümölcsök az élet alapját képező nucleic acid élettani szerepének ismeretét őrizték meg számunkra.
Ezen ősi fénytársadalom mindennapi életének majd minden mozzanata csodálatos volt a később ideköltözöttek szemében. Legendáik szerint az ősi és az új lakósság hosszú ideig egymás mellett élt, s az őstársadalom életét, szokásait állítólag Szent Patrick, az ír szent fel is jegyezte. A róla szóló legendák szerinti legfontosabb ténykedése az volt, hogy kiűzte a kígyókat az Ir szigetekről. Köztudott, hogy ezeken a szigeteken kígyók nincsenek, s nem is voltak. Viszont a szarmata zászlók „kígyó” sárkánya nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen kígyót űzött ki Szent Patrik: ősvallásunkat, s vele együtt jelképeinket is. Ezek viszont lappangva, de jelen vannak az egyszerű nép szokásaiban napjainkig is. Egy ilyen szokásuk, hogy este, lefekvés előtt az asszonyok megvárják, amíg az utólsó parázs is elhamvad a kandallóban, s végül is a hamut megkavarva Szent Barbarához imádkoznak tűz elleni védelemül éppen úgy, mint ahogyan hazánkban Borbálát hozzák kapcsolatba a tűzzel. Mindkettő eredete a tűzjelképű avarok B-R szócsoportja, melybe Baranya ősanyánk neve, a parázs, a pörkölés barna színe, angolban a burn (égni) és brown (barna) szavak is tartoznak.
Az őstársadalom szavaiból fennmaradtak — a mese szövegébe ágyazva — a következő szavak:
ar.................................... ár, gyilok
aedh.............................. ős
each (ék)...................... ember (l.:magyar ég szó és kapcs.)
fear.............................. férfi (hazánkban fennmaradt Firuna, asszonyértelemmel)
kam .............................. kampó
kurán............................. korsó
loch............................... luk
Lug..................................férfinév. Hasonlítható a sumír Lugal méltóságnévvel.
Og............................... ifjúság. Óg nyelvünkben fényt jelent.
Ruadh.......................... rőt
ri.................................. király; erő, ra-ragyog gondolati egység
suan............................. szunnyad
Shannon...................... egy folyó neve. Ugyancsak szemere emlék, mint a magyar Szamos.
Sean........................... ma John. Eredeti indítéka a szemere Szem
úr............................... úr, Úr
Virago........................ az ősi társadalom egy királynőjének neve, s azonosítható az avar Vironával, illetve Viráganyónkkal.
Nyelvi szempontból érdekes megjegyezni egy MacMorna nevű mesehőst, ki ugyancsak az ősi társadalom egy képviselője. Ír regék szerint bár környezete minden jóval el akarja látni, ő semmivel nem törődik, s mindig csak a hátán kiterítve szeret feküdni. Soha senki semmi jót nem tud mondani felőle. Ennyi a meseindíték.
E név viszont kis kerülővel közeli kapcsolatba hozza „Görög Ilona” című balladánkkal, ahol a hős, Zetelaki László epekedik, s majd belehal Görög Ilona utáni vágyódásába. El akar tehát menni szerelme után. Mielőtt útnak indulna, édesanyja óvja: „...ne menj fiam, ne menj csudahalott látni. Megvetik a hálót, megfogják a márnát...” A márna szó itt a hal-halál szavainkkal kapcsolatos. Ugyancsak fel kell idéznünk azt, hogy amikor a hal elpusztul, a „hátára fekszik”, éppen úgy, mint a hátán fekvő MacMorna is. Hatalma viszont egyiknek sincsen; mindkét hagyomány szerint a halottak arra alkalmas időben feltámadnak. Nyelvi szempontból fenti nevek a marmar őstörzs szótárával kapcsolatosak. Ide tartoznak — fenti vonatkozásban — merül, mord, marcona szavunk, mely átvevőinknél már halál (latin mors), vagy gyilkosság (angol murder) értelemben szerepel. Itt meg kell említenem, hogy más őstörzsünk szótára szerinti „hal” szó sűlyedést is jelent (lábam a hóba halt = hóba sűlyedt a lábam) halál szavunk is ilyen sűlyedéses állapotot jelez. Ennek tökéletes jelképe a hal, mely ugyancsak levegő nélküli sűlyedt állapotban él. Ennek tökéletes mása a marmar őstörzs szótára szerinti „merül” és „márna” (egy halfajta) szavak jelképes összekapcsolása.
Ugyancsak meg kell említenem, hogy történelmi időkben Skóciát „Alba” néven ismerték, ami már latin kapcsolatra utal, értelmileg viszont ismét a „fin”, fehér szóval kapcsolatos. Itt az Alba szóban az őslakósság által adott helységnév pontos fordítását látjuk. A fent említett Virago királynő az ősi Skócia legendabeli királynője. Itt érdemes megemlíteni, hogy e név „o” végződése jelenkori tájszólásainkban is fellelhető, például a székely balladákban szereplő „bárányko”. A dombóvári tájszólás is kissé „o”-s kiejtésű. Maga a Virágo, illetve Virág név avarjaink Földanyája, ki Viráganyó, Virona, Firuna néven neveztetett, s e neve máig fennmaradt.
A „Fin” összetételű földrajzi nevek néhány példája a National Geographic Society világtérképe szerint:
Finnea helység a Sheelin tó partján. Közelében van Árva városa Írországban. (96.old.D4)
Finn folyó, ugyancsak Írországban (96.old. C4)
Finnart helység Skóciában (92.old. D7)
Finne hegy Németországban (107 old. E8)
Finneid Norvégiában (104 C7)
Fines Norvégiában (104 old. E 5)
Finana Spanyolországban.(102 old. G9)
Magyarországon Fenékpuszta, s a fenyő összetételű helynevek sorolhatók ide.
Meseindítékaik között szerepel a táltos paripa, mely gyorsabban repül, mint a szél, sebesebben, mint a gondolat. Itt találjuk a terülj-terülj asztalkám indítékot, a hatalmas léptű mesehőst, ki nálunk hétmérföldes csizma boldog birtokosa. Tudnak egy csodálatos kürtről, melynek hangjára minden élőlény összesereglik. Értik az állatok beszédét, s a csoda számukra mindennapos valóság.
Külön tanulmány tárgya az ír nép emlékezetében fennmaradt „leprechaun”, a törpe nép. Ők is tündéri lények, hol megjelennek, hol eltűnnek. Ruházatukban — éppen úgy, mint az előbbi réz–hajú leány — a piros-fehér-zöld színeket képviselik: zöld a ruhájuk, piros sapkájukon fehér toldísz ékeskedik. Hangsúlyozottan ők a világ aranykincsének ismerői, s a jószándékú embernek adnak is belőle. Itt ismét az aranydús tündérkert késői emlékével találkozunk. Különben ezen leprechaunok egy igen öreg király birodalmának alattvalói. Az öreg király csak igen ritkán mozdul ki házából. Néha-néha ködből épített hídon elindul nagy zeneszó mellett, hogy meglátogassa az Északi Fény királynőjét. Az ír mesében e királynő nevét már nem ismerik, mi viszont felismerjük az Északi Fény királynőjében Tündér Ilonánkat, Földünk megszemélyesítőjét. Az északi fény piros-fehér-zöld logogása az ő pántlikája, s ennek emlékét népünk „bába-bukra” néven őrzi. Az agg királyban pedig az Ég királyát, a Mindenség ősz ősét ismerjük fel. E nyelvi kapcsolat viszont csak nyelvünkben van meg. Az ír legenda csodálatos színekben pompázó vidéke összeköttetésben van egy késői Csodaszarvas legendák csodálatos színekben pompázó szarvasával, ki ugyancsak az északi félteke csillagvilágának megjelenítője volt első elindulásunk idején. Nyelvünkbe hajszálpontosan beleépített hitvilágunk segítségével ezen összefüggéseket a teremtés hajnala óta máig is tisztán felismerhetjük. A kis tündéri lények nevének első szótagja a lebben, libben szavunkkal mutat rokonságot, valamint lapú szavunkkal, hiszen ezek a rege szerint lapulevelek alatt tanyáztak gyakran. A leprechaun szó a lebéd (hattyú), a fekete tavon úszó libák meseindítékávaé ős palócaink emlékét őrzi e vidéken. Második szótagja a „kun” szavunkkal rokon, mely régen férfi jelentésű is volt éppen úgy, mint manó szavunk, amit ma ugyancsak mesebeli apró lényre alkalmzunk csupán; viszont a nőkre alkalmazott változatai máig fennmaradtak a „manyó” (öregasszony), „menyecske” (fiatal asszony), és meny szavainkban.
A Brit Szigetek zenéje az angol kiadású Universal Encyclopedia szerint a legrégibb időktől kezdve ötfokú. Azt is megemlíti, hogy Amerika Apalachian hegységének lakósai, akik Angliából négyszáz évvel ezelőtt vándoroltak ki, egészen a legutóbbi időkig megőrizték ezen ősi öthangjegyű dalaikat, amelyeket angliai népdalgyűjtők nagy örömmel gyűjtöttek össze a 20. században, mivel Angliában már nyomuk veszett, s így hazájuktól távol találták meg zenei hagyományuk régi, már elveszettnek hitt kincseit.
Ötfokú dallamokat használtak az inkák, s az amerikai indiánok között is sok törzs, akiket Cotton Mather szittyáknak nevezett, s kiirtásukat éppen ezért Istennek tetsző cselekedetnek ítélte.
Az írek az ősi kelta műveltség jelentős folytatói, szájhagyományaik ezen régi kor megelevenítői, s ezért éreztem szükségesnek az Arthur legendán túlmenően az itt talált hasonlóságokkal is röviden foglalkozni.
***
V. A Brit Szigetek Földrajzi Neveinek
Magyar Kapcsolatai
Anglesy egy helységneve:
Llalanfairpwllgwyngylgogerychwyrndrobwll-llantysiliogogogoch, rokonítását a jövőre bízom.
Aesica egy erődítmény neve, s ős szavunkat rejti.
Aran hegység Aranyos folyónk, hegyünk és megyénk neve, arany szavunkkal kapcsolatos.
Armagh egy V. században épített erőd, a hagyomány szerint Macha (olvasd Maka) királynő építette. Ősének, Macha tündérlánynak halandóval való házasságából ikrei születtek. Neve Magor, Makar nevével kapcsolatos. Az ír társadalom egy része tehát tündérszármazásúnak vallotta magát, mint magyar népünk.
Avebury kőköreit említettük. A szigetek legkorábbi földművelő területe a közeli Windmill Hill (Szélmalom domb). Silbury dombja egy 50 láb magas, kúpos hordott domb; számos Szil helynévvel kapcsolatban már tárgyaltuk.
Avon völgye Bath közelében van. Ezek év és víz szavunkkal kapcsolatosak.
Ay.... szócska összetétele számos névben jelen van. Értelme az óangolban: jó, helyeslést kifejező szó.
Aysgarth Force (fordítása: jókert ereje) egy vízesés neve
Ure völgye Yorkshire Dells vidékén van. Olvasata Ur szavunkat idézi.
Bál szavunk származékai:
Bala tó az Aran és Berwyn hegység tövében, északnyugat Walesben van.
Bala község az Aran és Berwyn hegyek aljában, a Bala tó partján.
Ballabeg, festői szakadék, s az itt lévő 1000 láb magas Round Table (Kerek Asztal) ősemlékeinket idézi.
Dél-Barrule, Dalby, Glen Maye területe vízeséséről híres
Bally Namallard és Bellanaleck a tóvidék helyei. A leck (luk, lok szavunkkal azonos.) Kesh (ejtsd Kis), Lough Erne, Lisnakee van ezen a vidéken. Kesh kis szavunkkal, Kassa nevével tart rokonságot. A lough szó a magyar lék, luk rokona.
Balmoral kastély vidékének legmagasabb pontja a 3786 lábnyi Locknagar hegy.
Belfast ír főváros
Belas Knap egy 1000 láb magas, neolithikus, sírkamrás kődomb.
Banna, vagy Magna Thirlwall kastélytól északra fekszik, Hadrián falát veszi teljesen körbe. Így nevében jogosan látjuk a magyar tér-túr szavainkat, az angol wall a magyar fal azonosa, s így mai szóhasználattal „körfal”-nak fordíthatjuk e helynevet.
Bath egy ősi időkre visszamenő gyógyfürdő helye, neve víz szavunkkal rokon. Ugyancsak rokoníthatók víz szavunkkal Palesztína Beth kezdésű nevei. Ide sorolhatók a Bos szótaggal kezdődő helynevek is, melyek mind vízzel kapcsolatosak:
Bosham, tengerbe nyúló földnyelven épült
Boston, a vidék legnagyobb kikötőjének helye
Bude vízparti üdülőhely ma. Neve ugyancsak kapcsolatban van a fentiekkel, de Buda és Pest fővárosunk nevével is, mely ugyancsak víz partján épült, s számos forrása is víz jelenlétéhez kapcsolja.
Caerleon város első szótagja kör szavunkkal azonos.
Camlough hegyének neve kan, az erdélyi lok és kamlik szavakkal azonos.
Cornwall neve és vidékének jelképrendszere egyaránt magyar Kör szavunkkal hozza összeköttetésbe. Neve Körfal jelentésű.
Deva városának azonosa a Kárpátmedencében van.
Hale neve hely és kör nevünkkel rokon.
Hunstanton anglia keleti, délkeleti partjánál van. Nevében hun népnevünket, s a már tárgyalt „ton” tanya, szent hely értelmű szó. Az e névben lévő „stan”-t feltételesen azonosítom az óangol stane, kő szóval.
Kennet körzet helyei a már említett Avebury, Silbury kúpalakú dombja. Nyugat Kennetben van a Long Barrow-nak (fordítása Hosszú Barázda) nevezett, 350x8 lábnyi hosszú temetkezési hely, 30 sírral, a korai kőkorszakból. Anglia legnagyobb sírkamrás temetkezési helye. Közelében van Malmsbury, Athelstan király volt lakhelye. Magyar szempontból e hely ásatási anyagának mondanivalója fontos.
Itt található a 374 láb nagyságú Uffington-i Fehér Ló Kr.e.VI-V századból , s a Kr.e. II-I századi „iceni” nép totemalakja. Számtalan lóábrázolás található az angol szigeteken, ilyenek a Cherhill, Pewsey, Alton Barns-i ábrázolások, de ezek mind a 18-20 századból származnak, s egy ősi jelkép szívós élniakarását mutatja.
Szent Machar templomát Aberdeenben a 6. században építették, alapja régi pogány istentiszteleti hely.
Ugyan itt van Manger völgye, benne Dragon Hill (Sárkány domb), mely vidék Szent Györggyel kapcsolatos, de az előbbiek szerint ősi időkbe vezet e név is, mely Mén istenünk nevét rejti, a szó teljes értelme magyar értelmezésben: Ménkör, s a Ménhirrel azonos szó. Közelben van a Wayland Smithy nevű helység Kr.e. 2500-2000-ből származó sírkamrái.
Mousa várának építési ideje nem áll rendelkezésemre; minden kötőanyag nélkül épültek öt láb vastag falai. Neve Moson városun-kéval mutat rokonságot, s a Sz-S — M szócsoport része.
Oban a Grampian vidék egy helysége, neve pannon nép- és méltóság-nevünket hordozza.
Omagh Tyrone kerület egy faluja Lough Erne-ben, észak Írországban. Tyrone neve az Arthur legenda T-R mássalhangzós csoportjába tartozik, Omagh neve nem szorul magyarázatra.
Orme Head Walesben orom szavunkkal tart rokonságot.
Perth-et „the fair city”-nek, a fehér városnak hívják. Neve B-P — R-L szócsoportja a palóc béla, fehér szóval azonosítja. A Tay folyó partján fekszik (ejtsd té, téj), mely a magyar lé szó t-betűs változata.
Rufus köve — Vilmos király halt meg itt 1100-ban vadász-szerencsétlenség következtében; halálát egy nyíl okozta. A keresz-ténység első századaiban itt is gyakoriak voltak a vadásszerencsét-lenségek, mint hazánkban.
Unst a világ legészakibb vára
Folyók:
Bann folyó Londonderry, s a Giant’s Causeway közelében van. Számtalan B-N-es helységnevünk van, s ezek a pannon dunántúli ősnép nevét rejtik magukban.
Don folyókkal kapcsolatba hozott Don-Duna-nedű szavakat már tárgyaltuk. Dr. Vámos Tóth Bátor két Duna folyót azonosított Angliában a Tamana társtudományok keretén belül.
A Fens-nek nevezett, 1400 négyzetmérföldnyi földterület folyói „Wash” (v.ö. magyar víz) környékén Ouse (olvasata Úz), Nene, Welland és Witham. A két elsőként említett név magyar türténelmi nevet és fogalmat tartalmaz; a két utóbbi az angol water, magyar víz szavak származékai. Ely szigete e mocsaras vidéken Szent Ethelreda tulajdona volt a VII. században, ki Northumbria királynője volt. Northumbria neve hun népnevünket rejti. Ethelreda neve őskorszakunkba vezet, s Etelköz nevünkkel is rokon. Később az őshagyományt „megkeresztelték”. Az itt lévő nyolcszögű, torony nélküli temploma is a korai századok maradványa, s kereszténység előtti hagyományokat tükröz.
Folyle folyókkal tarkított vidék. Itt található St. Columba köve, melyen két ősi lábnyom van; Ulster királyainak, az O’Neills családnak a koronázó köve lehetett. Ugyan itt van „The Giant’s Causeway”, az óriások átjárója, Írország legősibb várával együtt. Neve Grianan of Aileach, az O’Neills család fővárosa. Az óriások átjárója hatalmas, természetes bazaltoszlopokból áll. Az itteni helységnevek között sok a Bal kezdetű, mint Ballingtoy, Ballycastle. További helynevek Cushendun, Cushendall, Kesh, White Island (Fehérsziget). Ez utóbbi természetszerűen olvad bele a Bal tisztelet ősi helyibe.
Lagan, Leven, Lledr, Lune folyók.
Leach nevének eredete nincsen megbízhatóan magyarázva. Feltételezik, hogy „valami vizes hely” jelentésű. Magyar lék szavunkkal rokon.
Mersey ma is élő magyar név
Nadder és Bourne folyók az Avonba ömlenek, s a Stonhenge is itt van a közelben Old Sarum-nak nevezett helyen, ahol történelem-előtti földvárak vannak. Nadder nedű szavunkkal azonosítható, Bourne a bor szóval, a szittyáknál előforduló Boristenes folyónév tükrében. Sarum neve a magyar sár szó változata, s igen okszerűen van kapcsolatban Stonhenge csillagvizsgáló, napmegfigyelő helyével.
Neb folyó partján van Ballbeg, a Kerek Asztal, Glen Maye, a Mull, vagy Meayll Circle Cregneish-nél, hatsírkamrás ősi temetőhellyel. Neb nap szavunkat idézi, különös tekintettel a partján lévő naptiszteleti helyek figyelembevételekor.
Nevern folyó partján a Stonehenge közelében egy gazdagon faragott, 12.5 láb magas kelta kereszt áll. Így Nevern nevét is a naptisztelettel hozhatjuk összeköttetésbe.
Newport nevének port része magyar part szavunkkal azonos.
Ugie folyó a Grampian vidékén. Rokonítható Ug szótaggal kezdődő helységneveinkkel, mint Ugocsa vármegye nevével. „B”-s változata Búg folyónk nevét adja.
Nith a déli felföld folyója, s nyit, Nyitra szavunkra emlékeztet.
Ogwen folyó és tű a Bala tó közelében, Snowdonban van. Walesi neve Evyri. Og kezdete óg szavunkkal rokon.
Ore a délkeleti parton folyik, s Thanet szigete is itt van. Őr és Tana szavunkkal rokon.
Ouse (olvasd: Úz) közép Angliában és Sussex-ben is van. Úz történelmi nevünk.
Roe Londonderrynél folyik. Egyszótagú, R-es nevének azonosításához szükséges a helybeli földraj, néprajz ismerete.
Sark-ot a magyarul nem beszélő helybéliek a Channell szigetek ékszerének mondja. Így ismét egy ősértelem továbbélésének tanúi vagyunk: Sark neve mind a fény jelentésű Sár és ék (ékszer) szavunkat rejti.
Seiout Walesben folyik, s neve saj, sajó szavunkkal rokon.
Sid (kiejtése sí) ugyancsak folyást, csúszást, siklást jelent.
Soar a magyar száll szót jelenti, s alakban is egyeznek. Szele patak neve ide tartozik alakban, értelemben egyaránt.
Spey folyó a Grampien területen halad át, valaha egyszerűen víz jelentésű lehetett neve.
Stour folyó Essexben és Kentben is van. Kent víznevei köztudottan a vidék legősibb nyelvi rétegét képezik. Túr szavunk, s folyónk „S”-es változata.
Taf dél Walesben, Taff folyó ugyancsak Walesben, s a Severn és Rhymney folyókkal van összekötve. Hazánkban Tab, Fót, Fadd, Fátra földrajzi neveivel mutatnak rokonságot.
Tavy és Tawe folyók magyar tavi szavunk értelemelcsúszásos alakja lehet.
Tay közép Skócián folyik keresztül a tengerbe. Magyar té és lé folyékony állapotot jelentő szavunk szerint ugyancsak víz jelentésű.
Tees (ejtsd: tíz) északangliai folyó, s az északi tengerbe ömlik. A fenti jelentéscsoportba sorolom a Teifi, s Teign folyónevekkel együtt.
Teme és Thames, Temes, s fordítottja nedű szavunkkal azonos.
Ure és Yore folyók a Yorkshire völgyében folynak, magyar Úr és Jár szavunkkal rokon, s jász népünk szótárának része.
Thourne T-R-es szócsoportunk része a Trent folyónévvel együtt.
Tweed Skócia folyója. Neve a gyapjúból készült skóciai szövettel egyezik, melynek eredete ismeretlen.
Tyne folyó a Lothian és Northumberland vidékén is. Té és lé szavunkra ismerünk.
Usk folyó partján Caervent, Caerleon helységek vannak, dél Walesben. E helyek caer (ejtsd ker) része magyar kör és város szavunknak felel meg. Latin neve Isca Silurum, a második légió szálláshelye. A szarmata kor szil helységneveinek egy változata.
Severn folyó történetét Habrennel kapcsolatban ismertettük. Glouchester vidékének folyója0. A Hull folyó ömlik bele, s közelében van Hull vára és városa. Tekintettel e folyó legendájára, Hull város nevét is magyar értelmezéssel olvashatjuk.
Whitham (ejtsd Vitham) nevének első összetevője fehéret jelent, a második szótag ham, hon, hun szavainkat rejti. Magyarázata Fehérhún, vagy Fehérhon. Ez utóbbi a valószínűbb a ham-hamlet kapcsolatok alapján, mely szó bekerített települést jelent.
Wnion folyó
Wye folyó közép Wellsből ered, s 130 mérfölddel lejjebb ömlik a Severn-be, az ősi Habren folyóba. Wye váj, Habren hab szavunkkal azonos.
Yare folyótól nyerte nevét Yarmouth városa délkelet Angliában. Neve jár szavunkkal rokon, s a jászok szótárának része.
Yeo folyó délkelet Angliában, neve jó szavunkkal rokon, s ugyancsak a jászok szókészletébe tartozik.
Yore északkelet Anglia folyója a Yorkshire Daleben. Neve jár szavunkkal rokon. Dale lapos folyóparti terület neve, s tál szavunkkal rokon. Tekintettel arra, hogy fekvése miatt napos terület, dél, fényes jelentésű szavunkkal is rokonítható. Mindkettő a T-R szócsoport része.
Ystwyth folyó közép Walesben
Ythan skócia folyója, gyöngykagylóiról híres. E két utóbbi folyó nevével kapcsolatos kutatás számunkra fontos eredményt hozhat.
Szigetek, természeti alkotások:
Barra szigete a Hebridák déli legnagyobb szigete; itt épült Kisimul vára. Egy dombját Ben Heaval-nak hívják. A ben szó hegyet jelent, rokon bán tisztséget jelentő szavunkkal. Fordította Nap, fény jelentésű. Ősnépeink mindig Istenük nevéből származtatták a nap, az erőny, a férfi, az ország, s minden létfenntartásukhoz szükséges eszköz nevét. Nap szavunk fordítottja a bán, mely valaha embert, s mára már csak fényes, magas tisztséget jelölő szó.
Colonsay és Oronsay szigeteken ritka orchideák nőnek. Nevük első szótagja kör és őr, orom szavunkkal, a második szótag saj, folyót, vizet jelentő szavunkkal rokon.
Gogmagog dombok eredettörténetünk egy változatának neveit tartalmazza, s az őstársadalom nyelvének fennmaradt emléke.
Hengistbury Head-nek nevezik azt a keskeny földnyelvet, melyen kora neolitikus települések és védelmi rendszerek vannak. Az Avon és a Stour folyók találhatók itt, ezek neveit fentebb tárgyaltuk.
High Tor egy 400 méter láb magas mészkő alakulat. A Tor szó tehát természeti alakulatot jelöl, nemcsak rakott kerek dombokat.
Holy Island, Anglesyvel egy keskeny földnyelv köti össze. Az Arthur legendák szent szigetével való kapcsolata előttem ismeretlen.
Iona, sziget, jász ion törzsünk a névadója, temetkezési hely. Rokon, s ide tartozó szó a gyász szó is.
Islay és Jura szigeteken találhatók a legősibb kelta keresztek. Jura magyar földrajzi név.
Kew sziget a Thamesben. Fűveskertjéről híres. Tekintettel arra, hogy a Thames folyó szigete, kő szavunkkal való rokonítása elfogadható.
Magee szigete számtalan legenda, barlang, s megalitikus sírkamrák helye. Magor nevével fémjelzett. Legendáinak feltárása külön kötetet tölt meg.
Man szigete lakott a mesolitic kortól kezdve. Kerek fakunyhóik ismertek. Lakóssága mindig csak kelta volt, a rómaiak soha nem foglalták el. Nyelve a kihalt manx nyelv, néhány név maradt csak fenn belőle. A világ legősibbnek tudott parlamentje itt van. Sajátságos macskájuk a farok nélküli manx macska. Sövényeiket fukszia sorok alkotják. Kelta előtti lakósságának névadója Mén istenünk neve után ítéle ősnépünk.
Pen Caer szigete ugyancsak történelemelőtti temetkezések gazdag lelőhelye, a sírok kamrásak. E vidéken igen gyakori a „pen” kezdetű helynév, melyek mind pannon törzsünkre és nap szavunkra emlékeztet. Az ír temetkekzések kelta napkeresztjei nyomán e két gondolat összekapcsolása értelemszerű.
Porth Oer a „fütyülő homok”-járól híres. Part és őr szavainkkal azonos. Itt van még Porth isgadan, Iche (ejtsd ike) és Golmon. Itt Iche nevét hangsúlyozom, mely Ika erdélyi helységnévvel azonos.
Scilly Cornwallban lévő szigetei (150-200 sziget) mind történelem előtti sírokat tartalmaznak. Itt lehettek a Cornish ónbányák is. Neve Sicilia nevén át szik szavunkkal és szikul-székely népünkkel mutat rokonságot.
Skye-től délre fekvő szigetek nevei: Eigg, Muck, Rhum és Canna. Szik, Ég, makk és kan szavaink sejlenek e sorban.
Sheathland, vagy Zetland szigetén található Ronas domb, melyről a nyári napéjegyenlőség éjtszakája gyönyörűen látszik. Sumburgh nevű települése szem és vár szavunkkal rokon. A napéjegyenlőség egét szemlélők okszerűen adták e nevet Sumburgh-nak.
Thanet szigete mocsárvilág. Tana nevével, s tanya, nedű szavainkkal rokon e név.
***
18. kép
Artur utólsó álma
Avalonban
Edward Burne-Jones festménye.
(Előtérben a magyar Szent Korona.)
19. kép
Arthur utólsó álma Avalonban
Edward Burne-Jones festménye