AZ ARTHUR LEGENDAKÖR MAGYAR KAPC

Lloegyr volt a sziget ama részének neve, mely később Angolország lett. E névben is, mint Egyptoméban Ég szavunk szerepel. A korai egy eredetű, egynyelvű emberiség még mind alapító hősük, mind országuk nevét istenük nevéről nevezték.

Myrddin volt őseredetileg a Brit sziget első neve. A MacMorna regén keresztül az M-R szócsoport szavaival tart kapcsolatot.

Cymry az észak-Welsh területet és a tulajdonképpeni Wels-et jelenti, de a Cornish és Breton törzseket is magában foglalja. Kam, kan szavunkkal való rokonsága helyes kifejezője a hun-kun fajú vándornépek összesített neveként. Így a Brit nyelv is három nagy csoportra osztható: a walesi, a cornish és a breton csoportokra.

Northumbria angle lakóssága magas, szőke, kékszemű. Northumbria Ruthwell helységében talált régészeti lelete egy bálnacsonttal kirakott, Kr.u. VIII. századból való dobozon lévő rovásírásos szöveg, melynek nyolc betűje egyezik a székely-magyar rovás jeleivel. A többi betű a székely-magyar rovás jeleinek tükörképe, tehát megfordított irányúak.[1]

Gaeták Svédország délnyugati részében élnek, de nem tartják magukat svédnek. További géta összetételű nevekkel való kapcsolatainak feltárása még a jövőre vár.

Skócia királyát, Albactanust a trójaiak megérkezése után 25 évvel egy harcban megölték a hunok egy hagyomány szerint, Kr.e. 1070 táján[2]. Később a Sziget délebbi részeiből Locrinus kiűzte őket, s a hunok vezére, Humber a harc közben folyóba fulladt. E folyót azóta nevezik Humbernek. Prof. Ashe a név eredetét csak valószínűsítve mondja brit eredetűnek „jó folyó” értelemmel. Humber neve a hun népnévvel kapcsolatos. Apajogú hun társadalmakban a folyóvíz hímségi jelkép volt; ondó szavunk ont, önt kapcsolatai mai napig megőrizték e gondolatot, s így folyóval való kapcsolata értelemszerű. Prof. Ashe a hun nevet késői tévedésnek tartja, hiszen századokkal megelőzi Atilla hunjainak jól ismert európai jelenlétét. Nem ismeri, s így nem is tudja figyelembe venni a magyar népek közé tartozó hún európai ősnépet. Az ő szótárukba tartozik például a hon, angolul home szó, a magyar hím gyűjtőnév, az indoeurópai eredetűnek hitt latin homo, angol human ember szó, s a magyar indítékú „homu”, hamu szavunk, hogy csak néhányat említsek ez igen tágas szóbokor szavai közül. Hamu szavunk az otthont, a házi tűzhely melegét jelentette; e fogalom költői kifejezését találhatjuk például Hammas Jutka meséjében, s a Szarvassá Vált Fiú erdélyi legendában, Bartók Cantata Profana című művének tolmácsolásában.[3]

Bartók e művének korunk számára oly fontos jelképrendszerét Pap Gábor dolgozta fel idézett művében. E kapcsolatok végleges kidolgozása a jövő tudósaira vár.

Ugyancsak folyóvíz nevének keletkezésével kapcsolatos a következő legenda. A Szigetek történelmének egy korai alakja, Locrinus beleszeretett egy Estrildis nevű „germán” leányba, aki hét évig kedvese volt, s kisleányt is szült neki. Locrinus távollétében felesége mind az anyát, mind gyermekét Habrent belefojttatta egy folyóba, melyet azóta a kisleány után Habrennek hívnak. E név vált később latin nyelvterületen Sabrinává, angol nyelvterületen Severn-né Ashe szerint. Se Habren, se Sabrina, se Severn etimologiáját nem ismerik, s nem magyarázhatók az indogermán nyelvekből. A hét évig tartó szerelmi kapcsolat a regealkotás ősi idejét idézi. Annyit minden esetre megállapít Ashe, hogy e két név időtlen időkbe vezet vissza, s tulajdonképpen az ősi hagyományok szerinti vizek védőszelleméről van szó.

Magyarban a hab szó vízzel kapcsolatos (belevetette magát a habokba), s a hableányok fogalma sem ismeretlen népi hagyományainkban. A Sabrina és Severn név első szótagja víz és visz, s a vízzel kapcsolatos megtermékenyitést jelentő szavainkkal azonos. Tekintettel arra, hogy Anglia víznevei hangsúlyozottan brit korszak előttiek, s azok ma létező folyóneveinkkel egyeznek, vagy értelmüket magyar nyelvünk segítségével könnyen értelmezhetjük, a Sziget őskori lakósságában is ősmagyar népeinket ismerjük fel. A nyugateurópai vonalat a hivatalos magyar őstörténetkutatás eddig teljesen figyelmen kívül hagyta az ázsiai eredet tévtana miatt, ezzel megfosztva a nyugati műveltségeket országaikban fennmardt hagyományok megértésétől.

Belinus, Molmutin fia, a kettős királyság fő királya, testvére Brennius az északi részek ura. Belinus neve palóc népünk Napistene nevét idézi, mely Béla férfinevünkben máig is fennmaradt.

Tascianus a Kr.e. két utólsó évtized idején uralkodott. Érméin Tas-nak is írják nevét, mely név a Hét Vezér neve között szerepel, s „A Hét Vezér Nevének Kapcsolatai” című tanulmányomban tárgyalom bővebben. Más neve Tenuantius, Cunobelinus apja, akit Cymbeline-nek is hívnak. Cunobelinus Caesar udvarában nevelkedett. Nevét „Belinus kutyája”, illetve „Isten hűséges követője”értelemmel magyarázzák. Érméin kerek fejű, nagy bajuszú, nagy, nyilt szemű, szittya arcú egyén ismerős képét látjuk. Itt a Bel nevet már az Isten szóval fordítják, ami valóban megfelel a palóc Bál Napisten nevének. Neve első része, a „cuno” szócska a magyar kún, kan, tehát hím fogalommal egyezik, s Belinus Fia, illetve a Nap fia jelentéssel is fordíthatjuk. A kam, kan szócska a komondor nevének is része, mely egy fehérszőrű magyar kutyafajta, s talán ennek meg nem értett kapcsolata után értelmezik nevét „Belinus Kutyájaként.”

Arviragust a rómaiak legyőzték Hamptonnál. Feleségül vette Claudius leányát, majd megalapította Glouchestert. Arviragus neve a B-R-es szócsoportot képviselő ősi avar-magyar népünk szókincsével hoz bennünket összeköttetésbe éppen úgy, mint Belinus és a többi, őseredetű személyiségé a palóc, vagy egyéb népegységünkkel. A Szigetek őstörténelmében szerepel egy Virago nevezetű tündérleány is. E név virág szavunkkal egyezik. A végző „o” hangot az „a” névelő utóvetős használatának tartom. A férfiakra alkalmazott virág szó ellen kifogásunk nem lehet, hiszen menyecskéink napjainkig is hívták kedvesüket virágomnak. Az ar szócska erőt, férfit, embert jelent. Arviragus nevének értelme tehát Virágember.

Athelney a Somerset-i Glastonbury vidékén lévő mocsárvilág neve. Athel itt az Etel, Itil folyónevek nyomán víz értelmű, s egyúttal Atilla Etele nevével is összefüggést mutat. Érdekes még az angol nemesség „ætheling” címe, mely királyi vérből való származást jelent. Korai és óangol hímnemű alakja ætheling, nőnemű alakja æthelu. Az æthelu szó értelmében, mely királyi származást is jelent, Etelköz szavunk értelme „királyi köz” jelentéssel bővül, ahol köz szavunk a szülő anyaöl fogalmát is magában rejtette éppen úgy, mint a folyókkal védett területet. Ennek példája ma a Duna-Tisza köze kifejezésünk. Csallóköz (Fényesköz) szavunk is hasonló értelmet őrzött meg. Tekintettel arra, hogy a brit legendák beszélnek hunokról az Atillát messze megelőző korban a Brit szigeteken, úgy ez a cím is a Brit birodalom kialakulása előtti időkbe vezet, s megőrizte egy ősi hún tisztség nevét. Ezek szerint Atilla Etele neve királyi herceget is jelenthetett, mely, mint Bendegúz fiát meg is illette. Neve Anonymusnál Athile alakban jelenik meg (Anon. 1 és 5). Neve későbbi, kettőzött „t”-vel való írása már csak a germán nyelv követelményeinek megfelelő módosítás. Neve egyúttal a királyi szittyák törzséből való származást is jelenthette. A királyi szittyákhoz hasonlóan a walesiakat is a Királyi jelzővel látták el a korai történészek. Ezen „ætheling” név változott a németben „Edel”-re, ami nemeset jelent. Megemlítem, hogy a fehérhúnok jelképes színe a fehér, illetve ezüst, s a kék szín volt. A volt hún területeken, Ausztria hegyvidékén viruló csillagvirágú, szürkésfehér Edelweiss, s az ugyancsak ott viruló kék tulipánszerű virág, az Enzian az ő jelképes virágaik voltak.

Később Emese álma, a mindent elárasztó vízzel kapcsolatban ugyancsak az Atil-Etil-Itil mondakörrel kapcsolatos. Ipolyi is a következőkben összegezi Etele nevével kapcsolatos hagyományokat: „...az Atel, Etel név ama régi Etelköz magyar lakhely folyója Etel nevével, mint már egy más ős nemzetatya is a Tana, a Don = Tanais-sal azonosul, emlékeztet a hősök és félisteneknél mindenkor ismétlődő csodás, főbb lények, istenségek közbejöttével történő elemi származásokra, minőnek nyoma egy későbbi kitünő nemzeti hősünk Álmosnál is előkerül, valamint már ama régi skytha mondákban is, melyek a skythák őse Targitausról regélik, hogy Zeusnak a Borysthenes folyó nymphájátóli fia (Herodot 4,5).” [4] Tehát Etele nevét egyenesen a skytha őshagyományokhoz vezeti, ahonnan, mint látjuk a csésze, mint szent edény, életjelkép, s a „Grál” őse elindult. Csengeri Antal említi [5]a finn eteletär szót, melynek értelme a déli szél leánya. Itt a tär szócska leányt jelent, Etele viszont a déli szél neve, mely értelmileg összeköthető az erdélyi Nemerével: mindkettő a hún mythologia ősapjának nevét idézi, természeti erőt jelent. E nevekben az illető néptörzs által tisztelt Istent kell felismernünk, ki a természet világában jelenti ki önmagát, lett légyen az szélvihar, vagy vízár, s róla neveztetnek a késői, földi utódok. Tekintettel arra, hogy a Brit szigetek ma hivatalos történelme a trójai menekültek, illetve a szétszórt izraelinek hitt törzsek nyugatra érkezése után, Hódító Vilmos királyságától, 1066-tól veszi kezdetét, a skytha ősregék viszont az emberi történelem hajnaláig vezetnek bennünket vissza, e regék és a bennük foglalt víz és tisztség nevek eredetét is a korábbi magyar hagyományok részének tekintem. Itt emlékeztetni szeretném önmagunkat arra, hogy amíg Magyarországon egy vármegyerendszeren alapuló, egységes központi hatalmat képviselő királyság már Kr. u. 1.000-ben valóság volt, addig mind a német, mind az olasz hercegségek egyesítése még nyolcszáz évet várat magára.

Tana nevéhez visszatérve pedig „...krónikáink Tana ős atyai nevét bátor tarthatnók akár amaz első skytha uralkodó Tana-us nevéhez, akár a Tana-isi, Doni, Danai tartomány lak- és folyónévhez; egy másik hősünk Attila (sic!) nevében legalább, mennyire az ismét az Atel, Etel víz, s Etelközi hon nevével azonosul, hasonló jelenséget birnánk. Nyelvünkön azonban a tanya szó letelepedést, telepet, s némileg azt, mit a fentebb látott régi ülés és szálás = descensus jelent.” — mondja Ipolyi. Itt megemlíti a Duna, Don, Dentumagyar történelmi nevezetességű neveket, melyek ugyancsak megtalálhatók a Szigeteken. A magyar Dana, Damasek ősistenségnév egyúttal a Folyamközi Dumuzi-t is ősemlékeinkhez kapcsolja.[6]

Athelstan, Elf-rede fia Northumbriában élt, 925-940 -ig uralkodott. Igen sok legenda szövődött alakja köré. Neve az Etel, Atil szócsoporttal kapcsolatos. Az egyik rege arról szól, hogy „egy szegényember pogácsáit a tűzben véletlenül megégette.” Itt a mi hamubasült pogácsánk egy későbbi utódjáról lehet szó. Egyúttal összeköttetésben van a hun, hon, hamu szócsoporttal is. Hamu szavunk, a házitűzhelyt idézve otthont jelent a Szarvassá vált fiú erdélyi balladánk szerint.

Iona egy sziget neve, melyet eredetileg temetkezésre használták főleg a szittya eredetű piktek és skótok, majd Northumbria angol lakosainak is temetkezési és szent helye lett, később a kereszténység északi központja. A temetkezésre használt Iona jász néptörzsünk jelenlétével és gyász szavunkkal van összeköttetésben. [7]

Marganus-t Walesben Cunedagius ölte meg. Róla nevezték el Margam-ot. Neve, s halála az M-R szócsoportunk marmar törzsének halállal kapcsolatos nyelv- és hitvilágával függ össze, kik — székely balladáink szerint — márnával és merülés szavunkkal jelképezik a halált, mely a magyar hal-hal fogalmak más szócsoportbeli változata. Tőlük ered nyelvünkben a marcona, s latinban a mors, halál szó, valamint Róma és alapítóinak Romulus és Remus nevei, melyek alapjai a rom és rém magyar szavak. Cunedagius neve viszont a magyar kan, latin cuneus= ék szóval azonos, s nem csoda, hogy a legendában ő ölte meg Marganust. A rege rövid, nevekre alapozott tartalma: A fegyver okozott halált.

Gorbudoc, két fia: Ferrex és Porrex. Anyjuk neve Judon. Velük ér véget a Brutus vonal.

E nevek még mind a korábbi társadalom nyelvalkotásának eredményei, de a törzsi hovatartozások már mindjobban elmosódnak.

Az Arthur legendában szereplő Avalon egy paradicsomi tündérsziget, lakói leányok, tündérkirálynője Argante-Morgan volt. Walesi neve Ynys Avallach, s itt készült Arthur csodakardja. Nevét bizonytalanul „alma-sziget” értelemmel fordítják. Morgant Ygerna és Morgause leányának tartják. Valószínűen azonos a walesi Modronnal, akit a vizek istenasszonyaként tartanak számon. Ygerna neve Ég szavunkkal, s az ebből eredő Skandináv mythologia Yggdrasil- — égigérő- — fájának eget jelentő első szótagjával azonos. Avalon neve a palóc Béla napisten és Vilona földistennő nevét idézi. Vilona jelképe a villás ágú fa. Tájolása szerint ennek keretén belül kelt fel a nap bizonyos ünnepeken: az anyag és erőny ezen együttes jelképe az Életet idézte.[8] Az angol valley, vale,völgyet, folyók melletti területet jelentő szavak, a well mélységet, kutat jelentő szó, valamint a life és love (élet és szeretet) szavak is palóc őshagyományunk Vilonával, illetve nőiséggel, anyasággal kapcsolatos szavai. Fényt, villogást jelentő villő ősszavunk a palóc lebegő, libegő, villódzó tündérekkel és hason képzettel rokon. Avalon neve ezek értelmében ugyancsak magyar népeink anyasági jelképű, villa, illetve köz szóval és fogalommal összekötött eredete helyével azonosul.

Morgan egy másik otthona az Ile de Sein. E szigetet körülfolyó Sein neve sajó, folyó értelmű szavunkkal, s a saj fényt jelentő szavakkal azonos.[9]. Avalon a palóc Vilona földanyánk, a napba öltözött asszony nevével, s a villő, fényt jelentő szóval rokon. A kettőt öszevetve mind Ile de Sein, mind Avalon neve a fényesség szigete értelemmel is kapcsolatba hozható éppen úgy, mint ahogy a magyar tündérhon, a Csallóköz szigetének a neve is fényes közt jelent.

A korábban említett Belinus neve palóc népünk Napistene nevét idézi, mely Béla férfinevünkben máig is fennmaradt. Eredeti jelentése „fehér fényű” volt, ősemlékeink béla gyöngye értelmében. Beli fia Caswallawn birtokában egy láthatatlanná tévő köpeny volt, melyet ha felvett, csak kardja látszott. E rege is a történelem előtti időkbe utalja Beli első szereplését. Brennius neve Baratya, Baranya, a Nap és Föld megszemélyesítőinek egyik nevével kapcsolatos, s őstársadalmunkhoz vezet.

Ogygia a tengeren túli „rövid éjszakák földje”, tehát a Nap, az Ég birodalma, amint e szó első, óg szótagja is jelzi. Avalont az írek Tir-na-nOg-nak hívták, „Fiatalok földje” (Land Of The Young) jelentéssel. Egy másik neve a meg nem magyarázott Mag-Mon. Ez utóbbi a magyar Magor és Mén istenségneveket rejti Mona nevével együtt, mely Anglesey-nek, északnyugat Wales egy szigetének, illetve országának a neve. Ide kell sorolnunk az Írek Man szigetét is.

A „Királyi Welsh”-nek nevezett walesiek mythologiájának szerves része a fehér ló, a szarvas űzés legendája, melyben Annwfn ragyogóan fehér, piros fülű kutyái akarják leteríteni a szarvast. Mind a szarvas, mind a kutya a magyar ősnépek jelképes állata, s ábráik a kora kőkorszaktól nyomon követhetők a Kárpátmedencében és Nyugateurópában. E legendában a másvilág ura Arawn, mely arany szavunkkal azonos.

A Cornish törzsek Gogmagog (sic!) óriástól származtatják magukat. Egy Albina nevű királyleány „démonokkal” közösülve óriásokat szült. Hasonló regével kapcsolatos a görög történetíróknak a szittyák eredetével kapcsolatos némely véleménye. Ipolyi a Gógtól és Magógtól való származást[10] őseredeti magyar hagyománynak tartja. Hivatkozik Anonymusra (1) is kinél „...egy saját nemzeti, bár már homályosb hagyomány nyomán, ezen Gog- s Magogokróli, mint saját népfajunkkal azonos, vagy érintkező skytha szomszéd néprőli regés tudat is...” fennmaradt.

Tristan és Isolda regéje a szittya eredetű pikt Drust hagyományhoz vezet. Tristan nevének mássalhangzói, mint Arthuré is a Turka-Turul-Turán T-R-es szócsoportunk része. Isoldát Essylt, Iseult, Isolt, Yseut néven ismerte a hagyomány. E nevek a J-Sz szóbokrot képviselő jász népcsoportunk szótárának részei. Cornwallban ismernek egy Tristan követ, Castle Dore közelében. Egy latin nyelvű felírás a következőket mondja: „Itt fekszik Drustanus, Cunomorus fia.” Cunomorus nevét ez esetben Kynvowr-nak írták. Kunvár, illetve várkun magyarázata lehetséges. A Cuno kezdetű nevek hun, kun néptörzsünk nevét idézik.

Land’s end — a föld vége egy tenger melletti szárazföld neve, s ezen túl van az elsűlyedt Lyonesse. Meséink vándorlegényei gyakran vándorolnak a „világ végére.” A meséink megőrizték a föld kerekségének tudatát, s a világ vége kifejezés egy tengerparti vidékre utalhat, ahol a szárazföldnek vége van. Land’s endnél hatalmas, meredek sziklafalak zuhannak átmenet nélkül a tengerbe, s így tökéletes az elnevezésük. Tekintettel arra, hogy a „pokoljáró hősök” idejétől kezdve már megalapozott volt az Írország és Magyarország közötti kapcsolat, jogosan hisszük, hogy ezek a kapcsolatok már a kereszténységet megelőző századokban alakultak ki. Ennek első ismert írásos emléke a XIV. századból származik, a bécsi udvari könyvtár, és a Melki Apátság könyvtára őrzi egy losonci pap ide vonatkozó kezemunkáját [11] Oxford első beiratkozott tanulója is magyar volt. Neve a beiratkozás szerint Nicola de Hungaria, kinek neveltetését 1193 és 1196 között Oroszlánszívű Richárd, Margit magyar királynő sógora vállalta.[12] Nem véletlen a Magna Carta és az Aranybulla születésének időbeli közelsége sem.

A szittyáktól származtatott skótok Argyll-i királyságának neve Dalriada. Argyilus királyfink népi és a későbbi irodalomba is átmentett alakja máig ismert, s a tündérkori hagyományok része. Dalriada egy Kr.u.VI. századbeli híres vitéze Colum nemcsak írástudásáról, de mérföldre is elható hangjáról volt híres, melynek segítségével könnyen tudott seregeket toborozni magának. Ezt figyelembe véve a Colum nevet mássalhangzói után kürt szavunk gyenge kiejtésű másának tekinthetjük. Tekintettel arra, hogy működési köre Szent Finnian templomához kötött, s a Finnian név kereszténység előtti időket idéz, így Colum is egy ősi személyiség utódja kell legyen, ki Dalriada névadója volt, riadó dal értelemmel. Korai magyar nyelvünk a jelzőt a jelzett szó után, azzal egybekapcsolva is használta, mint a már említett Becskerek helynevünk is Kerek Becs (vár) értelmű. Dalriada későbbi királya a skót Kenneth MacAlpine volt Kr.u.843-ban. Elfoglalta a piktek területeit, s a „Végzet Kövét” (Stone of Destiny) ő hozta Albanyba.

A mai angol szigetek őstörténete nemzetalakitás előtti ősidőkig megy vissza. Ősregéik fénylényekkel, tündérekkel, óriásokkal népesítik be e vidéket. Ír legendák szerint első lakói a Fir-bolg-ok. A Fir szórész férfit jelent. Első ismert történelmi szerepük a saját írással rendelkező pikteknek van. Eredetük vitatott, állítólag Skythiából jöttek a Kr.u. 3. században. Királyuk Sodrik a honfoglaló háborúban meghalt. Caithness területére lettek száműzve, ahol igen elsokasodtak, s új területeket is benépesítettek. Erp nevű vezérük fia Drust, a későbbi Trisztán száz évig uralkodott. Társadalmuk anyajogú. Érkezésükkor már volt saját írásuk. Tetoválták magukat. A Kr.u. IX. században egyesültek a skótokkal.

A skótok ugyancsak Scythiából eredeztetik magukat. A legenda szerint egyik nemesük feleségül vette az akkori egyiptomi fáraó Scota nevű leányát, s az ő neve után nevezik skótoknak magukat. Egyiptomból később kiűzték őket, s miután negyvenkét évig vándoroltak, végül Spanyolországban telepedtek meg. E vándorlás messze megelőzte a mózesit. Spanyolországban maradtak ezer évig, majd továbbmentek Írország Argyll nevű tartományába, melyet ők maguk Dalriada néven hívtak. Királyaik első lakhelye Dunadd volt. Mindezen nevek alakban és értelemben magyar nyelvünkhöz kapcsolódnak. Mielőtt az angol szigeteket elfoglalták, egy Cessair nevű királynő uralkodott ott, kinek apja Bith, Noé fia. A Bith név víz szavunk rokona — ami a vízözönt „megúszó” család esetében érthető — és a magyar B-Sz szócsoport része. Más legenda szerint az özönvíz egyedüli túlélője Fintan volt e vidéken, az alakját tetszés szerint változtatni tudó, halhatatlanná vált ember. Fintan neve fény szavunkkal rokon, s az előbb említett tulajdonságai is a tündérkorszakkal hozzák kapcsolatba.

Az Ír sziget benépesítése öt hullámban történt. Az egyik ilyen hullám a Historia Brittonum szerint Partholon és ezer főből álló népe volt, kiket hazájukból Kr.e. IV. században száműztek, s így érkeztek a Brit szigetekre. Geoffrey Manamouth ugyancsak ebbe a korba teszi őket, de szerinte Spanyolországból jöttek Orkneyba, majd onnan királyi engedéllyel telepedtek le Írországban. Egy feltevés szerint a mai írek az ő ivadékaik. Földműveléssel, állattenyésztéssel, sörfőzéssel és építészettel foglalkoztak, s így a békés életmód alapfeltételeit hozták magukkal. Partholon leszármazottai Nemed és Fir-Bolg idővel kis királyságokat alapítottak. Partholon neve, száműzetésének története part, pártos szavainkkal, s a Párthus birodalommal mutatnak kapcsolatot, s további kutatómunkát érdemelnek.

Nemed neve Nimródra emlékeztet. A magyarul nem beszélő J.B. Hannay szerint mint ősapa szerepelt, s nevének értelme „The begetting rod”, azaz „nemző rúd”. Ipolyi felhozza Müglein tolmácsolásában a Chronicon rythmicum 6. szavait: Nemprot avus Hunorum / triginta cubitorum / me recolo legisse / in longum extitisse, mely tehát Nimród óriási, valóban nemzetatyához méltó méreteiről beszél. Nimród itt a nemző erőt jelképező rúd neve. A Brit szigetek óriási férfirajzai ezen gondolatkörhöz kapcsolódnak, s gyermektelen asszonyok ezeket az óriás-rajzokat mai napig is tisztelettel látogatják gyermekáldás reményében. Az óriások legtovább Cornwallban maradtak fenn, mely „Gogmagog” származási helye is. Ipolyi említi még a sajátos Nemere nevet, mely részben egy magas hegy neve, részeben pedig „éjszaki székely szél, mely még az embert is megöli.” A Nemere szó összetételében ismét a megtermékenyítő, nemző erő fogalma van képviselve. Tudjuk azt is, hogy a szélnek nemcsak pusztító, de megtermékenyítő hatása is van, mikor a virágok beporzását elősegíti. Székely népdalunk erről a következőképpen emlékezik meg: „Nemerének hideg szele, / fú a kalászos rétre le / attól rózsám meg nem fázik, / sőt inkább megpirosodik.”[13]

Arthur első megjelenése csodálatos, a tenger és a tűz szülötte. Talán népdalunk összegezi a legszebben: „nem anyától lettem, rózsafán termettem, piros pünkösd napján, hajnalban születtem.” Születésének eme körülményei nyilvánvalóan az őstörök Túrkán, Tűzkán napisten névvel hozza kapcsolatba, ki valóban az Ég Tengerének szülötte. Ugyanezen nem anyától születés közvetítésünkkel megjelent a Folyamközi műveltségek területén, ahol például I. Sargon se anyától született, hanem az Isten szelleme helyezte a palotába. Ezen ősemlékek értelmét az átvevők viszont már nem fogták fel. A legenda Cornwall szigetét jelöli meg Arthur születési helyéül.

A Cornwallban máig is látható ősi istentiszteleti helye Men-on-Toll többszörösen kapcsolatban van Mén isten nevével, őseink jelképrendszerével és nyelvével. Mén és tér szavunk az emlékmű pontos leírása. A kerek kővel alkotott jelképen az arra menőnek kilencszer kellett a nap irányában átmenni Istenük tiszteletére. Kilenc szavunk ugyancsak a K-R-es szócsoport része, s Kallós isten szent száma. Kilenc nevű csillagképünk, az Orion, Nimróddal azonos. Cornwall egész vidéke ilyen kerek emlékekkel van tele, némelyek félig földbe vannak sűlyedve, némelyeket bokrok takarják, de a nép máig is pontosan ismeri helyüket. Arthurt Tennyson Idylls című művében az ősi fényemberek leszármazottjának mondja. Tündérek készítette csodakardja csodálatos körülmények között kerül birtokába. A kard birtokbaszerzésének egy változata az Atilla kard legendájával tart szoros gondolati kapcsolatot. Az előbbinél a kard kőbe volt ágyazva, a másiknál mezőben találta egy tiszta lelkű pásztor gyermek. A kő és a mező más-más tájegység emberének jelképrendszerét és nyelvi, műveltségi kapcsolatait tükrözi, de a rege mondanivalója egy. Akkor, amikor a kerekasztal legendája Bors vitézt Arthur természetes gyermekének mondja, ezen ősi kapcsolatot hangsúlyozza ki a hagyomány.

Egy más legenda szerint Uther és Ygerna fia. Uther másik neve Pendragon, Sárkányfő, vagy talán Fő-Sárkány jelentéssel, mely név katonai tisztséget is jelölhetett. Itt meg kell említenem a Báthory családot, mely a hagyomány szerint oly ősi, hogy elődjük még sárkányt ölt. A Pendragon név mögött hasonló emlék húzódhat meg. A walesi „pen” fejet jelentő szócska fő, fény és nap szavainkkal rokon, éppen úgy, mint ahogyan a sárkány szó első szótagja is fényt jelent. Fény szavunk fordítottja Nap szavunkat adja. Fény szavunk egy másik magyar népnek, a P-N szócsoportot megelevenítő pannonnak a vallási szótárához vezet. A görög drákon őshüllőt, kígyót jelentő szó első szótagja az Arthur szó T-R-es kapcsolatain át a Tur, hímség jelentő szócsoporthoz tartozik. Ezek alapján a Pendragon nevet Napember, Fényember, Napfia jelentésűnek tartom.

Glastonbury Tor és a Chalice Hill (Kehely Domb) között található a Chalice Well (Kehely Kút); mindkettő kapcsolatban van a Grál legendákkal. A mai dombcsoport Glastonbury vidékén valaha egybefüggő félsziget volt, igen keskeny átjáróval. Ma sásas, nádas vidék, s ezért sokan Avalonnal, a volt tündérszigettel azonosítják.

A Tor eredetileg egy történelem előtti Istenanya tiszteleti helye volt, kit Matrona néven tiszteltek. A matrona szó latin eredetűnek tűnik, de nem hanyagolhatók el a magyar mét, mező, a szarmata mata, a sumir matu mező és föld jelentésű szavak sem, s a Matrona szó ezek szerint Földanya jelentésű. Morgan tündérnő a hely későbbi tulajdonosa, ahova Arthurt élete végén, gyógyulás céljából vitte át bárkán Barinthus, ki jól ismerte ezeket a vízeket.

Barinthus változott a későbbi legendákban Szent Brendanná, az utazó szentté Írországban. Barintus neve avar „B-R” szócsoportunkkal, vár, barlang, bárka szavakkal egyezik. Meg kell említenünk, hogy az első várak barlangok voltak, rendszerint vízforrás melletti dombok, hegyek oldalába vájt üregek, melyek a víz elapadásával lakhatóvá váltak. Közelekedési eszközként ez időben valamely úszóalkalmatosságot kellett alkalmazniok, melyet jelen népcsoportnál a bárka szó kapcsolta egyazon szócsoportbeli szóvá. Mindezek az avar ősistennő, Baranya nevével rokonok. Ugyanezen szócsoportunkkal van összefüggésben Burgundia neve, ahol A. Cope szerint a regebeli Avalon létezett valaha. Ide tartozik Avaris, a hyksosok egyiptomi, Kr.e. 1700-ban virágzó birodalmának fővárosa mely a Nilus deltájában földgyűrűkkel megerősitett vár volt. A Földközi tenger, s az Adria vidékén számtalan helyen találkozunk hasonló nevű városokkal, erődítményekkel, egy ősi névadó műveltség emlékeként. A Rhone torkolatát ellenőrző Avaricum erősséget Julius Caesar vette be Kr.e. 55-ben, hat heti ostrom után. Avar szavunk egyúttal ősiséget is jelent. Ha e népcsoport eredete nem vezetne a teremtés hajnaláig, nem ezzel a szóval fejeznénk ki a régiség egy fogalmát. A Provance-ban Var földrajzi név máig is van. Bar volt a neve Verdun környékének, amely az I. Világháború híres erődje volt. Burgundia térképén a CF.Bar és Var helységek vannak feltüntetve. Mindezek igazolják Diodoros közlését a szittyák birodalmának hatalmas kiterjedéséről.

A helybeli néphit szerint a Tor belseje üres. Az itteni barlanggal kapcsolatos legendák színesek és számosak. A barlang ugyancsak a B-R szócsoport egy részét alkotja, s maga a barlang vallási jelkép, mely a földanya méhét, „a föld méhét” jelképezi. A kőkorszaki ilyen barlangokban szereplő oszlop hímségi-, a kettő együttesen életjelkép. E fogalomkörbe tartozik a bárka szó is, mely ugyancsak életet rejt, mint a barlang; a templom „bárkájában”, hajójában áldozik a pap, hímségi-nőiségi jelentésrendszerrel. A világűr sötét barlangjából kel életre a Nap, s a napjelképű hősök, mint Jézus és Arthur is barlangban „születnek”. A tengeren túli földrészen az amerikai és perui indiánok eredetregéi is mind szigethez és barlanghoz kötöttek.

A körülötte lévő köralakulatokat, köveket, dombokat Arthur széke, kemencéje, kerek asztala néven tartja számon a hagyomány. Mindezek a neolithikumból származó szentélyek helyei. Egy kő Arthur Cabal nevű kutyájának lábnyomát őrzi. A Cabal név kelta eredetét nem ismerik, s a latin caballus szóból származtatják. Ashe elmondja, hogy miután a caballus szó lovat jelent, a legendák kutya helyett Arthur lováról is beszélnek, viszont Arthur kutyájának emléke ősibb rétegekbe vezet, s ismét a ka-ke-ko-ku-kő szavakba, s magyar kutya szavunkba ütközünk. A cabal szó a hab szóval, tehát a vízzel is összeköttetésben lehet. A ló sörénye önként kínálkozik a tarajos hullámok jelképezésére. Mátraverebélyen, s hazánk több más helyén is viszont Szent László lovának patkónyomát őrzik a sziklák.

Legenda szerint Arthur is barlangban lakik, éppen úgy, mint Plutarchos Cronosa, s mindkettő visszatérte új aranykor kezdetét hozza majd magával. Cronos neve a magyar kör szóból származott, s az önmagába visszatérő kör fogalmát, rejti magában; jelentése Kor (aetas), s csak nyelvünkből tűnik ki, hogy gyermekei a napok, így legendája nem emberevéssel, de az idő múlásával kapcsolatos. Arthur nevével kapcsolatban már említettem a tár, tér, kapcsolatot. A két szó mindegyike, a kör és a tér is önmagába visszatérő kört jelent, más-más tájegységünk szótára szerint.

Különböző természeti alakulatok, sziklák, dombok, mesterségesen készített emlékhelyek mind Arthur emlékét idézik, különösen Walesben. Arthur asztalaként említik az ősi, lapos tetejű földvárakat. E földvárak tetején pihen meg tájolása szerinti időben a Nap, s e napméretű asztal is elárulja Arthur tulajdonképpeni, ősi napisten voltát. Ezen asztal népmeséink terülj-terülj asztalkáját is idézi, mely tulajdonképpen a „kerek e földet” jelenti. Mayburgh-i földvár 150 lábnyi átmérőjű; hasonló földvár van Aveburyben, Skócia Stirling kastélyánál, az ismertebbeket említve. Az angol „bury,” s a „burgh” a magyar rovás, vár és verem szavakkal kapcsolatos, melyek ismét a B-R szócsoportu avar népünk műveltségének részei.

A közeli falvak földje La Tène korabeli eszközöket rejt magában. Ratz a Tor-t 1960-ban tárta fel, s nézete szerint eredete a neolithicumba vezet vissza, amikor itt egy kereszténységet megelőző szent hely volt.

A legenda azt tartja, hogy Arthur halála után hollóvá (vagy egy piros lábú holló-fajta egyedévé) változott, s így várja, hogy visszatérve megalapíthassa az új aranykort. A holló szó ugyancsak kör szavunk lágyult mása, de egyúttal a szomorúság, gyász madara is. Tekintettel arra, hogy visszahozza az Aranykort, e rege születésének ideje is az Arany-, illetve Tündérkorba vezet.

Amint még ebből a rövid vázlatból is látható, Arthur személye az ötödik század hőse életénél sokkal korábbi időre, az Aranykorra, Tündérkorra vezethető vissza. Szerepe akként változik, hogy walesi, ír, vagy skót hagyományokkal állunk szemben. Britanniában királyként említik. A walesiek lovagként tisztelték. Neve, szerepe ezeken túlmutat, s egy valahai ősi Napisten személyét ismerjük fel benne. Az Arthur legendák ott maradtak fenn legtovább, ahol a kelta műveltség a legtovább maradt fenn.

Az Arthur legendától elválaszthatatlan a tündérek szereplése, akik legtovább Craig-y-Ddinasban, Glamorgenben tartózkodtak, s onnan ismét hazaköltöztek, a csillgokon túlra. Magyarországon a Csallóközi tündérek a betolakodó aranyéhes emberek elől először Erdélybe költöztek, majd onnan a Hattyú csillagképben lévő hazájukba tértek vissza. De addig, amíg a kereszténység előtti magyar tündérhagyományok csak szép és jó tündérekről tudtak, addig a Brit szigetek tündérei között vannak pajkos, sőt rosszindulatú tündérek is. A magyar tündéreket, s főleg Tündér Ilona édesanyánkat a gonoszság mezébe csak a keresztény papok öltöztették, hogy elidegenítsék tőle a népet. Valószínűnek tartom, hogy ugyan ezen folyamaton esett át a Brit-szigeti tündérhagyomány is.

A Brit szigetek tündéreinek kedvenc foglalkozása a körtánc, ének és gyógyítás volt, éppen úgy, mint ahogy a magyar gyermek is „síppal, dobbal, nádi hegedűvel” gyógyítja az idegenek által ejtett sebeket. Tiszteletükre épített szentélyek, források mind gyógyítással kapcsolatos hittel párosultak. Ős társadalmi szervezetük anyajogú, egy királynő vezetése alatt. Fennmaradt, hogy fehér fényben ragyogó, piros fülű kutyáik voltak; ezekben a fehér húnok jelképes állatait ismerjük fel.

Tündérkirályuk neve Ap-Nudd, s vizikirályukat Nodon-nak hívták, aki ezen kívül még a kutyák, halászok és vadászok istene is. Nudd, Nodon neve a magyar nedű szavunkkal azonos. Nodon a gyógyításban is résztvett, s az elveszett tárgyak megtalálója. A tárgyak megtalálásának a tengerek királyára való átruházás ismét természetismereten alapuló tény: a tenger hullámai előbb-utóbb mindent kivetnek a partra. Szerepkörét később Szent Antalra ruházták, de már nem voltak az itt fennálló nyelvi és természettudományi egység tudatában. A Glastonbury Tor a rege szerint Nodon lakóhelye volt. Tekintettel arra, hogy a halászok istene volt, a Grál legenda Halász Királya is tündérkori emlékű. A Tor vidékén ősidőkben hatalmas lápok voltak, ma már csak a fennmardt tőzeg nyomán lehet nagyságukra következtetni. Maga a Tor valaha körülárkolt-sáncolt terület volt, ami ismét régi földvárainkkal való rokonságot mutat, melyek létét hazánkban a Vízvár, illetve az Árpádokat megelőző Vetvár helységnevek őrizték meg. E szó angol azonosa a wet, nedves jelentésű szó.

Az Írországi Tuatha De Danann nép vallásos tiszteletben részesített egy Danann nevű istennőt, akiről azt tartották, hogy az istenek anyja. Tiszteleti helye Conachtban van. Tuatha-De-Danann királya Nuadu azonos Nudd és Nodon istenségekkel. Geoffrey a Danann nevet kapcsolatba hozza a Don — Duna folyók nevével, s a szanszkrit danu = víz jelentésű szavakkal. Magyar nyelvünkben a nedű szó, szoros kapcsolatban van ezen ősi nevekkel, valamint — szómegfordítással — Tana óriás neve is. A Wilmingtoni Hosszú Ember patak feletti hegyméretű rajza e két szó összegezése. Magyar Adorján nedű és Sió szavak víz értelmével kapcsolatos tanulmányrészletét írásom végén, a II. sz. Függelékben, idézetben hozom.

A korábbiakat a világosság érdekében némileg megismételem. Ott földrajzi helyek magyarázatára, itt az ezekkel kapcsolatos hitvilágra helyezem a súlyt. Avalon szigete a Grál legenda egy fontos helye. Földrajzilag csak feltételesen azonosítható e terület völgye (Vales of Avalon), ahonnan a legendák további sora indul el, s ebből fejlődött ki a későbbi Glastonbury köré csoportosuló emléksorozat. Corbenic is egy Grállal kapcsolatos hely. A hagyomány szerint egy paradicsomi tündér-sziget, lakói leányok, tündérkirálynője Argante-Morgan volt. Walesi neve Ynys Avallach, s itt készült Arthur csodakardja. Nevét bizonytalanul „alma-sziget” értelemmel fordítják. Morgan egyéb otthonai között található a Brittania partjain túli Ile de Seins, s egy sziciliai lakhely. Páris eredete a Szajna egy szigete, a Szajna és Marne összefolyásánál. Szicilia alapítását a szikul néphez kapcsolja a történelem, akik a göcseji származású székelyekkel rokonok, s így a számos székely tündérvár közé e sziciliai tündér lakhelyet is be kell sorolnunk. A rege szerint Morgan röpülni is tudott, mint magyar tündéreink is. A sziciliai Addura városban van egy rejtett, ősi barlangrajz, mely emberalakú lényeket ábrázol repülés közben. E rajz a második világháború idején került felszinre, amikor e barlangot lőszerraktárnak használták, s az véletlenül felrobbant. A robbanás tárta fel a barlang mélyebb részeit, s a sziklarajzot, mely magyar tündérhagyományainkat, s a Morgan legendát támasztja alá .[14]

Morgant Ygerna és Morgause leányának tartják. Feltételesen azonosítják a walesi Modronnal, akit a vizek istenasszonyaként tartanak számon, s neve nedű szavunkkal rokon. Morgan kilenc társával együtt őrzi a csodaüstöt, melyet Arthur Annwfn vízes térségeiben keresett. E „vízes térség”-ben az Ég tengere homlyosuló képének emlékét látom. A számtalan, tündérekkel kapcsolatos csillagkép közül a Fehérköz, melynek sásos-lápos területén legelészett regénk Csodaszarvasa, a Szarvasnyom, a Szarvaslegelő, a Tündérek fordulója, tánca tarthat kapcsolatot e gondolatkörrel. A Göncöl hét csillagból álló képét Tündérasszony szekerének is hívja népünk, s Morgan ezzel járhatta be égi birodalmát. Tündérasszony palotája néven ismeri népünk a sarkcsillag körüli forgó palotát, amit ma általánosan Kis Göncölnek, Fiastyúknak nevezünk. Annwfn fényes vidékével pedig az Arannyal versenyző, Aranyhajú csillag is kapcsolódhat. Csillagképeinknek csak neve áll rendelkezésemre, noha egy magyar csillagtérkép elkerülhetetlenül fontos az ilyen azonosítási kísérlethez. Morgan nevében Marmar őstörzsünk Nagyasszonyát ismerem fel. A hozzá hasonló kilenc nő az Ile de Sein-i lakhelyükön gyógyító asszonyok voltak. A csupa jó, gyógyító, építő gondolatvilág ősnépünk gondolatvilágát tükrözi. Ygerna neve Ég szavunkkal, s a Skandináv mythologia Yggdrasil- — égigérő- — fájával azonos. Érdekes módon az angol a mai napig is a pole = pálca szóval jelöli a föld tengelyét, az égigérő, világot tartó fa emlékeként. Avalon neve a palóc Béla napisten, kinek teremtő jelképe a pálca, — ami ma napig is elmaradhatatlan kelléke a palóc férfi viseletnek — és Vilona földistennő nevét idézi. Vilona jelképe a villás ágú fa, ennek keretén belül kelt fel a nap: az anyag és erőny ezen együttes jelképe az Életet idézte. A belgák magukat vallon-nak hívják; a bel szótag hímségi, a val szótag nőiségi szócsoportba tartozik, s anyajogú őstársadalmat sejttet náluk. Az angol valley, well szavak, valamint a life and love (élet és szeretet) szavak is palóc őshagyományunk szavai. Az Ile de Sein szigetnévvel már bővebben foglalkoztunk.

Avalon-t az írek Tir-na-nOg-nak hívták, „Fiatalok földje” (land of the young) jelentéssel. Egy másik neve Mag-Mon, eredetét nem fejtették meg, s ezekkel korábban foglalkoztunk. Nevezik Avalon-t „Boldogság szigetének”, „Leányok szigetének”, melyet hősök látogatnak. Mikor a hősök egy-egy ilyen látogatásról visszatértek azt vették észre, hogy az ott töltött napok a valóságban századok voltak; az emberek, akik közé megérkeztek úgy beszéltek róluk, mint régmult idők hőseiről. A messzi tündérországba való utazás lehetősége, s a relativitás gondolata itt is éppen úgy jelen van, mint a magyar Kis kanász és az égigérő fa regéjében. A „kanász” szó használata a régi mesében felfele törő erőt, a hímség fogalmának összegezését burkolja szép mesébe; a mai űrrakéták alakja tökéletesen fedi e fogalmat. Kan szavunkból eredt könyök szavunk, s a későbbi latin cuneus, ék jelentéssel.

Taliesin költő Avalont a „Szerencsések Szigeté”-nek hívta. A Brit szigetek Tündérkori emlékei hasonlíthatók a görögök Elysiumához, mely Kronos birodalma, s helyét a nyugati tengeren túl sejtették. Kronos és Arthur legendái közötti kapcsolatra már korábban rámutattunk. Görögben a makar szó boldogságot jelent, Magor, Makar napistenünk közmondásaink Boldog Istene, ki szegény ember szándékát bírja. A palóc Béla neve pedig szép értelemmel (bella) ment át az olasz nyelvbe, s így benne népünk Szépistenét ismerjük fel. Indogermán nyelvterületen ma is csak Bellának képesek kiejteni a Béla nevet. Csallóközi őshonunk, Makar, Magor szigete tehát a Boldogság Szigete értelmet is hordozta. Tekintettel arra, hogy a sziget neve Mag-Mon, ismét ősregénkkel találjuk magunkat szemközt. Azt is ki kell hangsúlyoznom, hogy a csallóközi tündérszigetek tavaszi, párválasztási ünnepeire először csak tündérleányok gyűltek össze, a „hősök” később érkeztek.[15] Hasonló emlékeket őriznek a keleti parti amerikai indiánok is, kiket ugyancsak szarvas vezet e boldog helyre.

Ogygia a „rövid éjtszakák földje” a tengeren túl, tehát az Ég, Egy isten birodalma, amint e szó első szótagja is jelzi, s korábban már említettük.

Camelot földrajzi helye, az Arthur legenda egyik fontos színhelye ismeretlen. Sokan Somerset Cadbury nevű földvárában sejtik Camelot-ot. Tennyson szerint e helyet Tündérkirályok építették: könnyedén megjelenik, s el is tünhet, csodálatos zene árad belőle, a szobrok megelevenednek, s az élet és szépség birodalmaként ábrázolja:

E felfogásban hasonlít magyar népünk változó váraira, de a csallóközi tündérkertre is. A dallal, zenével való teremtés táltos-hagyományunk része, s annak tudatát őrzi, hogy a teremtés maga dal. Ide tartozik az angol tale=mese, a tune=hang jelentéssel és a magyar dana szó is. A dal elbeszélő költemény; ez utóbbi szó gyöke a kelt, alkot, teremt szavainkkal azonos. A magyar íge szónak a teremtéssel való összekapcsolása okszerű, hiszen cselekvést, tevékenységet jelent. A Biblia „Kezdetben vala az íge” mondatát minden más nyelvben — helytelenül —főnévvel fordították, mivel nem ismerték e fogalom őseredeti értelmét. Ígénk életrekelt, szunnyadó őserőnyt jelent, mely teremt. Ugyan ilyen dallal teremtés emlékét őrzi a finn Kalevala. Az amerikai indiánok ma is tudatosan dallal teremtenek. A dal az emberiség közös, legősibb emléke, sőt kiteljesedő, közös ősnyelve.

Az elsűlyedt harangok mind a magyar, mind a walesi hagyomány szerves részei. Brittany Ker-is helységében a Goodwin Sands közelében említenek ilyen elsűlyedt harangokat, melyek bizonyos alkalmakkor megszólalnak. Hazánkban a leghíresebb ilyen harangok a Csallóközben, Bodrogközön, s a Fertő tónál vannak, rendszerint tündér emlékekkel egybekötve. Ker-is és Karcsa neveinek és tündérhagyományainak azonossága nem véletlen.

Coranieidák tündérlényekhez hasonlóak. Fő tulajdonságuk, hogy a legnagyobb távolságon kiejtett szavakat is jól meghallották, az ellenség tanácsokozásait így kiválóan figyelemmel tudták kísérni. Ünnepük a május elseje. Ashe e tündérlényeket feltételesen más földről származtatja. A walesi nép szerint Arábiából jöttek. Bretonban Korriganed-nek hívták őket. E „tündérnép” távolba halló tulajdonsága emlékezetünkbe idézi Atilla táltosait, akik a hagyomány szerint képesek voltak az ellenség tanácskozásaiban láthatatlanul résztvenni, s az elkövetkező csatára így kellőképpen fel is készülni.

Britannia legkorábbi mythologiai gyűjteménye a „Mabinogi négy ága” (The Four Branches of Mabinogi) a XI. századból származik.

A fehér ló, a szarvas, a farkas a „Királyi Welsh”-nek nevezett walesiek mythologiájának szerves része; a szarvas űzés legendájának náluk élő változatában Annwfn ragyogóan fehér, piros fülű kutyái akarják leteríteni a szarvast. Mind a szarvas, mind a kutya a magyar ősnépek jelképes állata, s ábráik a kora kőkorszaktól nyomon követhetők Európában. E legendában a másvilág ura Arawn, mely arany szavunkat idézi. Zászlójuk piros sárkánya a szarmaták, s honunk sárkányhagyományaival tart kapcsolatot.

Az írek és a walesiek közötti egy harc után csak hét katona (Britons) maradt életben. Nálunk a hét regős, majd a „kalandozások” hét túlélője, a Heténybe érkező hét vándor mind rege alkotásunk ősrétegeibe tartozik. A hetes szám a magyar regékben szent, s használatuk ősi emlékekkel kapcsolatos.

Loch-Ness tengerszem születésével kapcsolatos legendákban a tó alakulása előtti földtani leírás is van, mely szerint kedves, lankás, zöld terület volt e hely, egy igen bővízű forrással. Nevét magyarázandó a rege emlékezik az időre, amikor az amerikai földrész elszakadt az európai földrésztől „Ta loch nis ann!” (There is a lake now) „Most tó van itt” felkiáltással nyugtázták a rege szerint az itt lakó emberek menekülésük közben a tó megjelenését. A legendának két fontos mozzanata van: emlékeztek arra, hogy valaha itt nem volt tó, s arra is, hogy a tó megjelenésekor menekülniök kellett. E rege kialakulásakor még nem tudták azt, hogy az 1900-as évek végén a Loch Ness fenekén amerikai tudományos kutatók találnak három kőkört, melyek a Stonhenge testvérei, noha ezek között kettő ennél lényegesen kisebb méretű. E kőköröket emberek építették a Loch Ness születése előtti időkben. A tó a mai kutatások szerint akkor született, amikor az amerikai földrész elvált Európától. Maga a loch szó rokon a magyar lék, luk, lok szavakkal.

Hasonló ősi emléket őriznek Magyarországi helyneveink, melyek mind vagy a Nagyalföld, vagy Dunántúl valahai tenger voltára, az alföldi tenger elvonulásának idejére is emlékeznek, s ezeket részletesen tárgyaltam Kezdeteink című írásomban.

Fingal és Ossian regéjében a Finn szó szőke, fehér bőrű embert jelent. Magyar vonatkozása a fény szó. Földöntúli okosságáról volt híres és arról, hogy ő is változtatni tudta alakját: kedve szerint kutya, vagy szarvas alakot öltött magára sapkája szögének változtatásával. E tulajdonsága őt is a fényemberek, tündérek korával hozza kapcsolatba. Az ősi, nyugateurópai első csont és barlangrajzok a kutyával rokon farkas és a szarvas képét örökítették meg. A mai kutató különösnek találja a farkas és a szarvas együttes megjelenítését nem tudván, hogy a magyar népek két fő jelképes állatai ezek. A tulajdonképpeni ősmagyar törzs szent állata a szarvas, mely Csodaszarvas alakjában a teremtett anyagi világ jelképe. A hun-magyar nép jelképes állata a farkas. Annak ellenére viszont, hogy egy-egy őstörzsnek más-más jelképes állata volt, mely világnézetük jelképbe tömörített összegezése, a magyar Csodaszarvas változatlanul mindegyikük jelképe maradt. Ezzel magyarázható a számtalan szittya és hún sírból is előkerülő arany szarvas. Európa más népeinél is átöröklődött ezen ősi jelképrendszer: A dánok természetfölötti hőse Beowulf, a Gaeták királyát is farkasról nevezték. A történelmi Finn Kr.u.230-ban halt meg.

Ugyancsak nagy hagyományköre van a szarvasnak. Walesi nyelven heorot = egy nagy terem neve, szószerint „himszarvas”-t jelent. Őstudatunk szerint a csillagos ég megszemélyesítője a Csodaszarvas, ki naprendszerünket, ősi lakhelyünket agancsain hordozza. Így nem csoda, hogy a földi lakóhely legnagyobb termét is ennek emlékére szarvasnak nevezték.

Hartlepool egy helység neve Durhamben, s valószínűen azt jelzi, hogy az itteni forrásnál sok a szarvas.

Broadhaven Szarvasai (the Stags of Boradhaven) néven ismert sziklasor közelében napjainkban ástak ki egy 4500 éves települést Mayo körzet Céide Fields nevű helyén.[16] E földrajzi név az őstársadalom szarvasjelképű terméke.

A walesieknél Arthur, az íreknél Finn, skótoknál Fingal töltötte be ugyan azt a csodás szerepet; egy rege szerint Nuadutól származott, s nevét a nedű szóval kapcsolatban tárgyaltuk.

A walesi Gwyn is Nudd fia, s így arra következtetnek, hogy Gwyn neve is „fehér” jelentésű. Fia Oisin, (ejtsd: Usén) nevének értelme: őzike. Az Oisin név első szótagja, s őz szavunk azonosak. Magyar nyelvi kapcsolatok során rokonítható az ős, ősz szavakkal is, melyek szerint népének őse is lehetett, sőt ezen túlmenően, a szarvassá vált fiú regéjét is magában foglalhatja. Ő is azon költők egyike, akik hosszú időre Tir-na-nOg-ba költöztek. Amint tudjuk, Csodaszarvasunk a csillagos ég megszemélyesítője, s így Oisin-nek a csillagvilágba költözése jól érthető, hiszen jelképesen a „Csodaszarvas” fia, — „őzikéje” — s így annak része.

Oswald nevű királyuk jobb keze soha nem vált az enyészet áldozatául a rege szerint, mert annyi jót tett vele. E rege és István királyunk jobbjának története a kereszténység szenttéavatási szükségleteinek tesz eleget. De mint minden kereszténységben használt jelkép, gondolat ősnépünk hagyománykincsén alapul, úgy ezek a történetek is egy meg nem értett ősrege maradványai lehetnek.

Geoffrey Ashe szerint a Grál első tulajdonosa a Halász Király, ki emberfia által meg nem található, elvarázsolt palotában lakott. Odamenni csak az tudott, akit a Grál edény maga hívott, engedett odajönni. Tulajdonosa, a Halász Király egy sebe állandóan vérzett, s ő maga a halál szélén lebegett. Asztalhoz ülve egy ifjú vértől csepegő lándzsát hozott elő, egy leányzó pedig a csodálatos Grál edényt. Mindkét tárgy hímségi-nőiségi jelképként a megfelelő kezekben van. A Halász Király apja is a palotában lakott, de soha, senki sem láthatta. Napi eledele egy oltári ostya volt csupán. E jelenet emlékeztet arra, hogy népünk szerint a nap „eleven ostya”. A kastély vidéke kopár, kietlen, s mint gazdája, ugyancsak haldokló állapotban volt. Az elvarázsolt kastélyt fogva tartó átkot csak egy igaz ifjú válthatja meg bizonyos körülmények között.

A Grált itt drágakövekkel kirakott, lapos, széles szájú edénynek mondja a legenda. Halottakat támaszt fel, mindig a kívánt ételt szolgáltatja annak, aki kéri, s ha valaki belenéz különleges titkok birtokába jut. Pogány termékenységi szertartás kellékének magyarázza Ashe. Tápláló ereje a régi kelta bőségszarúk, üstök gondolatvilágával rokon. A bőségszarúk eredete népünk Vörös tehén regéjében található meg őseredeti alakjában[17], s közvetítésünkkel a római mythologiában, ahol a kisded Zeust Amalthæa tündérlány csodálatos kecskéjének letört szarva táplálta. Amalthæa nevének első szótagja az ősi, s majd minden nyelvben előforduló anya, mama szavakkal rokon. Ilyen például az etruszk ana (anya), a latin ancilla, s a portugál ama (dajka), de csak nyelvünkben azonos az anya és anyag szó. Fentiek a nőiségi fogalomkörbe kapcsolják e bőségszarukat. A Grál és vele együtt az örök élet keresése őslegendákhoz vezet, ahol a hősök, mint maga Arthur is Annwfn-be, a kelta népek mennyországába megy. Annwfn neve nyelvünk értelmében „Fényanya” jelentésű. Magyar hagyományaink Mennyországa is — Mén isten nevén túl — nőiségi fogalmat is rejtmagában, manyó, menyecske szavunk tükrében. A szellemi értékek keresésének útját az írek immrama-nak nevezik, s sajátos hagyományuk része. Perleslaus, a Grál egy vitéze is ilyen útra kelt megkeresni az örök élet titkát. Útjai vízen át vezettek.

Magyar hitvilágunk útkeresői az élet vizét mennek keresni, az Óperenciás tengeren is túlra, Tündér Ilona üveghegyen épült palotájába, melyet csak táltosparipán röpülve lehet megközelíteni. A palotát sárkányok őrzik. A legkisebb mozdulat csengőket szólaltat meg, s így a bejutás, sárkánylegyőzés majdnem megoldhatatlan feladat elé állítja a hőst, ki végül mégis győzedelmeskedik. Az Óperenciás tenger a földünket körülvevő, s ezzel együtt pergő-forgó, párával terhes légréteget jelenti, s ezen a „vízen” átkelve jutnak a hősök tündér-, illetve mennyországba. Az Óperenciás tenger és a Grál legendában vizen át igyekvő Perleslaus nevének kapcsolatai szembetűnőek.

A „Grál” tartalmával kapcsolatban meg kell említenem, hogy a kerek edénybe töltött mozdulatlan víz a tükör szerepét tölti be. A belenéző önmagával, saját lelkével, s így Istenével is szembesül. Magyar ősvallási hagyományaink szerves része a tükörbenézés, somogyi pásztoraink kelléktárából napjainkig sem hiányozhatott a tükör. A kerekasztal Grálba néző vitézének oly nagy megrázkódtatás volt mindaz, amit az edényben látott, hogy ebbe az élménybe végül bele is halt..

Tekintettel arra, hogy az Arthur és a Grál mondakör nem köthető angol hagyományokhoz, de annál több nyom mutat a skytha származású piktek, skótok, írek, walesiak felé, majd később a Grált a hagyomány vagy „eredete helyére, Ázsiába”, vagy a mennyországba küldi, majd ismét később szarmata rokon népünk hitvilágával hozzák napjaink angol tudósai összeköttetésbe, a magyar népek hagyományaiban fellelhető hasonlóságok nem véletlenek, s még bővebb útmutatással szolgálhatnak.

Korábbiak szerint a Grál egy lapos, kerek edény, tulajdonosa a Halász Király (Fisher king). Kerek várakban laktak.

A szarmata hagyományokra visszavezetett Grál legenda magyar nyelvi kapcsolatai, amint látjuk egy kerek, királyi, életet tartó edényt idéznek, melynek kapcsolata van az ősi kerek napkoronával, mely egyúttal hímség-nőiségi jelkép: életjelkép, s mindenek felett a lelkiismeret jelképe is. A vele kapcsolatos szavak nyomán egyúttal azt is észre kell vennünk, hogy a nyelvtudomány említette„proto-indoeurópai”, „proto görög”, „proto” bármilyen nyelvek alapja magyar nyelvünk.

A Magyar Szent Korona önakarata, eltűnése-megjelenése a Grállal rokon hagyományban és nyelvben is. Az utólsó magyar király, akinek fején végzetszerűen megjelent a korona Hollós, illetve Corvinus nevet viselte. Címerében a holló és gyűrű egyazon mássalhangzós csoportba tartozik, s a hollók az Arthur legendának máig is tiszteletben tartott, szerves részei. A Grált megközelíteni csak az tudja — az angol legendák szerint — akiket maga a Grál hívott magához. Tehát mind a Magyar Szent Korona, mind a Grál önrendelkező tulajdonságokkal felruházott szent tárgy.

A legenda színterét képező helyek, városok, kerek várak nevei caer néven említtetnek, mint Caer Lud (131) Lud városa néven. Lud Heli fia volt, s e név is a K-R-es, kör alapú szóbokor része.

A Halász Király nevének magyar nyelvi kapcsolatai szembetűnőek. A halál halásszal azonosuló képe nemcsak nyelvünkbe épített emlék, de ősregéinknek is része. Ipolyi szerint[18] „a halál halászása és hálójáróli képzet, bár homályosan itt ott egy két nyilatkozatokban fen van...” és „...a Sajó folyam szellemei lakáról (szólva)... midőn a halandó betér palotájukba, s az asztalokon üveg harangokat lát, a tündér néki ezt kérdésére akképp magyarázza, hogy azokban az általa halászott, vízbe fúlók lelkei vannak, mire a felemelt harangok alol galambok röpülnek fel.” Az örökké vérző, meghalni és újra éledni tudó Istenfia Élet magyar ősvallásunk része, s maga a Grál edény, a dárda, a kard is életjelképek. A következő magyar szóbokrokkal vannak a fentiek kapcsolatban. Figyeljük meg, hogy e szavak angol megfelelőjében nem találhatjuk meg a rege mondanivalójának és nyelvi összefüggéseinek kapcsolatát:

Figyeljük meg, hogy az Arthur legenda kulcsszavai nyelvünkben milyen szoros nyelvi egységben jelennek meg. Ugyan ez az összefüggés az angolban nincs jelen.

A welsh caer szó várost jelent, s nyelvünk kör szavával rokon. A welsh nyelvben az m hang f-re változik: Caer-fyrddin = Caer Myrddin.

Mob = fiú = a Brit Apollo neve = welsh hős, a pannon P-n-m szócsoport része. Ide tartozik.

Dale egy lapos, napos helyet jelent, víz partján. Magyar megfelelői a dél, s tál szavaink.

Pryderi = az Arthur előtti Perceval, s B-P—R szócsoportunk része.

A Brit szigetek, s a magyar népek regéinek alapja egy ősi tündér- és aranykor létének emléke, melyek örök életről, szépségről beszélnek. Az égi boldog honba költözés után a hősök számára mindig nyitva áll az út az e világba való visszatérésre. Nem hittek a halálban. Magyar ősgesztánkban, a Tarihi Üngürüszben[19] ezen túlmenően említtetnek „különleges teremtmények”, akiken nem fog a halál. Legkésőbbi történelmünk során Csaba királyfi és vitézei tértek vissza csillgösvényen székely népük megsegítésére. Magyar Adorján tanulmánya szerint Csaba neve üstököst jelent és szerepe az időnkénti visszatérés. Ugyan ezen gondolatkör világít a Brit szigetek legendáin át is felénk, melyben, mint igazmondó tükörünkben önmagunkra, s az ősi, boldog tündérkorra ismerhetünk. E gondolatot Geoffrey Ashe a következőképpen összegezte: „Az Arthur legendák iránti érdeklődést az Aranykor utáni örök álommal magyarázhatjuk, mely legtisztábban Malory munkájában körvonalazódik, de ez az álom állandósult az Arthur legenda minden változatában.”

Ez az őslegenda népünk ősmultjának része. Őseink szép lelke így szenteli meg a ma élő népek gondolatvilágát is.

[1] Peter Baum, Welten des Glaubens, South Australian Library Catalogue No. FG 270 1 Published by Thames and Hudson, London, 1959

[2] Geoffrey Ashe Mythology Of The British Isles 78. old., és L. A. Waddell The Phoenician Origin Of Britons, Scots and Anglo Saxons p. 157

[3] Pap Gábor Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanajának értelmezéséhez.

[4] Ipolyi Magyar Mythologia I:203. old.

[5] Csengeri Antal Az Altaji népek õsvallása, 13. old.

[6] Ipolyi Arnold Magyar mythologia I:221. old.

[7] Magyar Adorján Az õsmûveltség, Jász fejezete.

[8] Magyar Adorján Az õsmûveltség Palóc fejezete.

[9] Ballagi Mór A magyar nyelv teljes szótára, 496. old.: „díszlõ, csillogó; kõszálon sajgó liliomszál.” Vegyük figyelembe a sajgó arany kifejezésünket is.

[10] Ipolyi Arnold Magyar Mythologia I. 203-204. old.

[11] Fehér M. Jenõ Középkori magyar inkvizició, 146. old.

[12] The Hungarian Genius Budapest, 1944

[13] Ipolyi Arnold Magyar mythologia I:209-211. old.

[14] Tomory Zsuzsa Kezdeteink

[15] Magyar Adorján A Csodaszarvas.

[16] Brian Fagan Herding Fields of Ancient Ireland, Archaeology, November/December 1994

[17] Magyar Adorján Az õsmûveltség.

[18] Magyar Mythologia II. kötet, 123-124. old.

[19] A magyarok története. A tárihi üngürüsz, az 1740 évi névtelen magyar történet. A II. Nagy Szittya Kongresszus kiadása, Cleveland Ohio, 1988

AZ ARTHUR LEGENDAKÖR MAGYAR KAPCSOLATAI