Bunyevácz Zsuzsa

                                                                        A PÁLOSOK NYOMÁBAN

                                                             Bunyevácz Zsuzsa interjúja Árva Vince Atyával

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története mindig is szorosan kapcsolódott az ország sorsához. Pázmány bíboros a következőt jövendölte: Édes hazám a pálosokkal lettél naggyá, és a pálosokkal fogsz elpusztulni. Árva Vince atyát, a rend utolsó képviselőjét hallgatva csak erősödik az az érzésünk, hogy az évezredek homályába visszanyúló ősi magyar rend újjászületéséért senki se rajong igazán.

– A magyarság kivételes helyzetben van, hiszen ritka, hogy saját szerzetesrendje legyen egy nemzetnek, amelyet a nyugati egyház jogrendszere szerint 1250-ben alapított Boldog Özséb a pilisszántói Hármas-barlangban. Mindig is foglalkoztatott a pálosok eredete. Eddigi kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy ez a rend az ősi suméroktól eredeztethető. Érdekes módon védőszentjüknek egyiptomi Remete Szent Pált választották, aki időben és térben egyaránt távol esett a középkori Magyarországtól. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában remetéskedett a IV. században, kezdetben a keresztényüldözés miatt kellett rejtőzködnie.

A közelben van az a terület, amit – a mai szóhasználatban – a sumírok által lakottnak nevezünk. Szintén a közelben van a mai Örményország, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység. Olyan véleményt is olvastam, hogy a magyar Szent Koronát is az örmények főpapja tervezhette. Nincs messze Ephesus, ahol a zsinaton dogmaként kihirdették, hogy a boldogságos Szűz Mária Istennek anyja. Mindig is feltűnőnek találtam, hogy a középkori Magyarországon egy közel ezer évvel előbb és több ezer kilométerrel távolabb élt remetét miért választanak védőszentté, hacsak nincs valami szorosabb, talán kevésbé ismert kapcsolat közöttük.

Elképzelhető, hogy a rend valójában sokkal régebbi, Boldog Özséb „csak” Róma számára tette elfogadhatóvá.

–                    Ismeretes, hogy miután Nagy Lajos királyunk a velenceikkel háborúba keveredik, majd megnyeri a háborút, Remete Szent Pál holttestét kéri hadisarcként.

– Valóban. Ez a kérdés is mindig izgatott. Ha csak a rend védőszentje és semmi más kapcsolat nincs közte és a magyarok között, akkor Nagy Lajos miért ragaszkodott hozzá annyira, hogy hadisarcként kérje. A legmegbízhatóbb főpapokat, embereit küldi érte, hihetetlen nagy ünnepélyességgel hozza a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Érdekes az is, hogy ez az idős egyiptomi remete a magyar kisgyermekeknek lesz a védőszentje, a koporsójához viszik gyógyulni őket.

Remete Szent Pál tisztelete mellett pártfogását is élvezte az ország. A királyok a sírjához mentek imádkozni, hogy segítse az országot, az oltalmába ajánlották hazánkat, ami megint csak furcsa, hogy miért egy ilyen távoli szentet helyeztek a középpontba. Pontosabban ez is azt bizonyítja, hogy a rend, illetve a magyarok eredete az egykori sumírok földjére vezethető vissza.

–                    Lehet, hogy pontosan ez a sumír eredet az, ami miatt bizonyos körök máig nem „örülnek” igazán ennek a rendnek?

– A Habsburgok kezdetben látszólag még nem voltak ellenségesek. A francia forradalom után kezdték el üldözni őket. Akkor azt mondták, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. A szerzeteseket élősdinek tartották, noha egyáltalán nem voltak azok. A korabeli leírásokból egyértelműen kiderül, hogy földet műveltek, új technológiákat honosítottak meg, vetőmagokat hoztak. Európa több egyetemén is tanultak, nagyon képzettek voltak, hasznossá váltak a környezetüknek.

II. József 1786-ban kiadta ellenük a megszüntetési rendeletet, ez egyházjogilag érvénytelen. Azonban hiába érvénytelen, mégse tudott működni tovább a rend.

–                    A hazánkban ma működő pálos rend mikor szerveződött újjá?

– A mai magyar pálosoknak gyakorlatilag semmi közük az ősi magyar rendhez. II. József rendelete előtt négy évvel korábban a lengyelek leszakadtak a magyar pálos rendről, és 1782-ben létrehozták a lengyel pálos rendet. Őket Katalin cárnő tizedelte meg, de Czensetochovát és Krakkót meghagyta. Ez elég volt arra, hogy a pálos rend ott helyreálljon 1834-ben. Később ez a lengyel rend terjedt el Magyarországon, de szellemiségében ez nem az ősi rend.

Évszázadokon át a nemzet tudatában éltek a magyar pálosok. Századunkban is mindent megtettek azért, hogy újjászerveződjön. Az országgyűlés is többször próbálta visszaállítani, minden rendnek sikerült, csak a pálosoknak nem, ami jelzés értékű is lehet. A régi magyar rend újjászervezéséről hallani se akar a Vatikán, de itthon sem merik felvállalni püspökeink a rend újjáalakítását.

–                    Ön akkor a lengyel rendnek tett fogadalmat?

– Amikor én az ötvenes években letettem a fogadalmamat társaimmal együtt, nem tudtunk arról, hogy az egy másik rend. Mi azt hittük, hogy ez az ősi alapítású pálos rend. Így létrejött az úgynevezett „error invincibilis”, ami egyházjogilag azt jelenti, hogy nem érvényes a fogadalom, hiszen „legyőzhetetlen tévedés hatása alatt” tettük. Az egyházi jog szerint az így tett fogadalom nem érvényes az ősi Boldog Özséb alapította rendben.

Azóta folyamatosan az ősi rend visszaállításán próbálkozom, aminek egyáltalán nem örülnek a mai pálosok. A tartományfőnök például legazemberezett. A lengyelek kilöktek, az akkori generális szó szerint. Akkor Acserbi volt a pápai nuncius, elmondtam neki tervemet, de Róma azt válaszolta, hogy nem alkalmas az idő. A magyar kormányzati szervek se támogatnak ebben a törekvésemben. A legnagyobb meglepetésemre Orbán Viktor se támogatott. Vajon miért ellenzi mindenki, hogy az ősi magyar szellemiség életre keljen?

Korábban egy alkalommal engedélyt kértem arra, hogy a rend adminisztrációs kérdéseit rendezzem. Azt a választ kaptam, hogy nem szállhatnak szembe a sokmilliós Lengyelországgal. Úgy tűnik, mióta az ősi rend újjáélesztésén fáradozom, „persona non grata” lettem, hiszen például miután elkészült a Gellért-hegyi sziklatemplom, engem kiebrudaltak onnan.

–                    Most a pilisszántói parókián beszélgetünk. Hogyan került ide?

– Meglehetősen szomorú helyzetben vagyok. Egy alkalommal itt voltak a lengyel rend képviselői, hosszas tárgyalás után megegyeztünk több kérdésben is. Másnap elém tettek egy papírt, amin az állt, hogy lemondok a fogadalmamról. Nyilvánvalóan ezt terjesztették Rómában. A Vatikántól hamarosan megkaptam, hogy felmentettek a pálosság alól, és a székesfehérvári egyházmegye kötelékébe helyeztek át. Most folyik a második fellebbezésem. Nem vagyok hajlandó lemondani a régi fogadalmamról. Nyolc éve jöttem Pilisszántóra, mint kisegítő. Most pedig a Vatikán helyezett Szántóra, mint káplánt. Az esztergomi egyházmegyében esperes és érseki tanácsos voltam.

Érdekes módon bármit is próbálok tenni az egykor rend érdekében, mindenhol akadályokba ütközöm. Négy éve kezdtem el Boldog Özséb sírjának feltárására az engedélyeket beszerezni. Ismeretes, hogy itt a Pilisben temették el. Négymillió forintot fizettem azért, hogy egy védő kerítést tegyenek a sír köré. Letiltották. Négy éve egy régésznő elkezdte a feltárást. Heti tízezer forintot fizettem neki, de két éve nem készített el egyetlen sort sem a jelentésből. Az engedélyt a mai napig nem kaptam meg. Vajon miért félnek ennyire Boldog Özsébtől? Vajon miért vagyunk ennyire hálátlanok a magyar a múlttal kapcsolatban?

–                    Ha mi hálatlanok is vagyunk, a külföldiek mit tudnak erről a rendről?

– Nálunk többet tudnak, hiszen a rend egész Európát behálózta. Sőt Dél-Amerikába is eljutott. Nem beszélünk arról, hogy amikor Kolombusz elindult a lisszaboni kikötőből az Újvilág felfedezésére, háromszáz magyarországi pálost vitt magával. Azért történt ez így, mert akkor a portugál királyné, portugáliai Szent Erzsébet, Árpád-házi hercegnő volt, aki kikötötte, hogy csak magyar pálosok mehetnek az útra. A lisszaboni kikötőben Gyöngyösi Gergely pálos generális búcsúztatta őket.

De arról sem beszélünk, amit Fatimában tudtam meg mexikói egyházi vezetőktől. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy a San Paulo nevű város a sok Szent Pál közül melyiket választotta védőszentjének, rám néztek, tudták, hogy magyar vagyok, és nagyon meglepődtek, hogy nem tudom, hogy a mi Remete Szent Pálunkról van elnevezve!

A pálosoknak Közép-Dél-Amerikában több nyoma is van, például több helyen találtak pálos rovásírást, de ezekről se esik sok szó. Próbáltam felkutatni ott jártamkor ezeket, de egyedül lehetetlenség, csak nagyon felkészült expedícióval lehetne megközelíteni.

Egyébként fennmaradt egy quatamalai levél egy püspöktől, amiben a spanyol Károly királynak írja, hogy a Habsburg császár sem a legkeresztényebb módon uralkodik, mert Fráter Györgyöt megölette, aki pálos és bíboros volt. Ennyire féltek és félnek valamilyen rejtélyes ok miatt az ősi pálos szellemiségtől! Talán azért, mert magyar!

Az újraindításhoz legalább egy püspök engedélye szükséges, akinek az egyházmegyei területén újjá lehetne szervezni az ősi pálos rendet. Sajnos, Magyarországon ilyen püspök nincsen!