A HUSZÁROK

E név eredetileg a magyar könnyű lovasságé volt, melyet Corvinus Mátyás, Magyarország Mátyás királya alapított 1458-ban, a törökök elleni hadjáratok idején.

A huszárság a jellegzetes magyar könnyűlovasság megtestesítője volt. Tekintettel arra, hogy a közép- és nyugat-európai országok hadseregeinek nem volt könnyű lovassága, a huszárság szervezetét lassan Porosz, Francia és egyéb nyugati országokban is átvették. Nagy Frigyes H.J. von Zietent küldte Ausztriába a huszárság szerepét tanulmányozni; igen jó tanulónak bizonyult, mert a Rotschlossnál 1741-ben a poroszok és osztrákok között vívott csatában legyőzte volt tanítóját, Baranyai tábornokot.

A huszárok jellegzetes öltözete, a testhez simuló nadrág, csizma, laza köpeny, csákó a legkorábbi szittya sírok kellékei között már szerepelnek. A zsinórozás elhagyásával a szarmata harcosok viselete a későbbi huszár-viselettel rokon.[1] Nemcsak a könnyű lovasság öltözetének, de a Brit Szigetek híres lótenyésztésének alapját is a szarmaták vetették meg.[2]

A huszárok egyenruháját, mely egy magas kalapból, zsinóros öltönyből, s a bal vállról aláomló laza köpenyből állott, másutt is átvették. Őseink ruházata is mindig magas fokú szépérzékük kifejezője volt. Az átvevő nyugati készítőknek fogalma sem volt a zsinórozás gondolatközlő szerepéről, s idegen alkalmazása néha minden szépérzéket mellőz. A mai, egész világon elterjedt zakós, nadrágos férfidivat is szittya-magyar eredetre vezethető vissza. A huszárcsákó alakjának értelmezésével és fejlődésével kapcsolatban Magyar Adorján Az Ősműveltség című művéhez utalom az olvasót.

Az angliai huszárszázadok az angol katonaság dragonyosainak átképzésével keletkeztek. Az átképzés sorrendje a következő időpontokban történt:

1922-ben a lovasság létszámcsökkentése idején a 13. és 18., valamint a 15. és 19. egyesült a 13/18 és a 15/19. huszárokkal. 1928-ban a 11. századot átképezték páncélos hadosztállyá, de címüket megtartották.[3]

Az amerikai huszárok között Kovács Mihály (1724-1779) tett hírnévre szert az amerikai függetlenségi harcban, ahova Mária Terézia huszárszázadából jelentkezett egy latin nyelvű levélben az akkor Franciaországban tartózkodó Franklin Benjaminnál. Levelének jeligéje: „Fidelissimus ad mortem” sajnos igen hamar valóra vált. Mint a Pulaski Légió vezérezredese, s az első amerikai huszárok kiképzője hősi halált halt a Charleston-i csatában 1779. május 19.-én. Életnagyságú domborművét a New York-i Magyar Könyvtárban 1840-ben állították; emlékfát ültettek tiszteletére 1932-ben a Kelet-Chicago-i Washington parkban. Felesége Szinyei Merse Franciska emlékkápolnát építtetett emlékére Szinyén 1780-ban.[4]

Fenti név alatt egy elámi törzset ért a nyugati történelem, melynek igen jelentős szerepe volt Babyloniában. Elám északnyugati hegyvidékén éltek, amikor Sennaherib megtámadta őket Kr.e. 702-ben. Ugyancsak ők szerepelnek Ptolemeus műveiben, mint „Cossea”-iak, kik Susianat önmaguk és az Elymeaiak között osztották meg. Strabo szerint (XI.13, 3,6) a médek szomszédjai voltak. Régebbi görög írók „Cissia”-iaknak hívják őket, s mind Aeschylus[5] (Pers. 17, 120) mind Herodotos (V. 49, 52) is a susiaiakkal azonosította őket. Kr.e. 1780 táján elfoglalták Babyloniát, s az akkor alapított uralkodóház 576 éven át uralkodott. A századok során beolvadtak a babilóniai lakósságba, királyaik semita neveket vettek fel, s beleházasodtak az asszír királyi családba. Mint a vidék többi, nem semita nyelve, a kassiták nyelve is ragozó nyelv. Egy ékírásos emlékük egy szótárt és névjegyzéket őrzött meg az utókornak. A nevek semita azonosát is feltüntették. E két okmány szerint e nyelv nincsen összeköttetésben az indoeurópaiakkal (Encyclopaedia Britannica, 1928. Fr. Delitzoch Die Sprache der Kossäer, 1884).

Más forrás szerint[6] a kassiták a Zagros hegység vidékén éltek, mint nem indoeurópai katona-társadalom. Ragozó nyelvük, hazájuk földrajzi fekvése, népnevük mai helységneveinkben való szereplése, s a huszárok nevével való hasonlósága a további kutatást indokolttá teszi. Egyúttal Dr. Baráth Tibor történész munkáihoz utalom az olvasót.

[1] Valószínűleg Atilla előkelő lovasságának ruházata is ezen előképhez sorolható -- bár képét sajnos nem ismerem -- mely a Műncheni arany ikonnak nevezett műtárgyon látható, s jelenleg magángyűjtő kezében van Wittelsbachban Csomor Lajos aranyműves és tudós kutatásai szerint.

[2] Tomory Zsuzsa Az Arthur legenda magyar kapcsolatai. A Miskolci Nagy Lajos Egyetem Bölcsész Egyesülete Ősi Gyökér

[3] Encyclopaedia Britannica.

[4] The Hungarian Genius, Turán Printing and Bindery Garfield, NJ. 1975

[5] Anyja szittya (Renata Rolle: The world of the Scythians.)

[6] Vanished Civilizations. McGraw-Hill Book Co. Inc., Ed. by Edward Bacon.)