Halász József dr

A társadalmi együttélés és ennek alapja a hit és a tudomány alkalmazása egyaránt válságban van. A válság alapvető oka az, hogy nincs (nem működik) olyan szabályrendszer, ami egyetemes és természetes.

A hit a vallásokban eltávolodott tetteket irányító, felügyelő feladatától - ennek következtében - öncélúvá, formaivá vált.

A tudomány az anyagnak alárendelt szerepre kényszerült, ami az emberiség és a természetes környezet veszélyeztetőjévé vált.

A megbomlott egyensúly visszaállításának eszköze a Szent Korona, amely nem csak a magyarság értéke és nem önmagában és önmagáért való elvont fogalom, nem is az élethelyzetek megoldástól távoli, szakrális tárgy, hanem a természetes Rendeltetés Tudás és munka egyazonosságában megvalósuló értékrendje.

A népi katolicizmusban és a hagyományainkban átmentett lelki értékek, és a jogrendszer állandó és a jogkövetést lehetetlenné tevő rendezetlensége kötelezővé teszi olyan összefüggő szabályozási rendszer kialakítását, amely hagyományaink, istenhitünk és jogrendszerünk közvetlen kapcsolatára épül.

A természetes Rendeltetés megismeréséhez a Szent Koronát (az anyag uralmát és formálását a Lélek erejével irányító, gondoskodó Tudást) és a Fokost (az anyag uralmának és formálásának megvalósítóját), valamint a keresztény egyház dogmáit és a társadalmi együttélés szabályozását (a jogrendszert) közvetlen összefüggésben kell vizsgálni.

	Szent Korona		Fokos
	eszme	tan
	Szent Korona fizikai megjelenülése
Keresztény dogma	Ős (Ó) Szövetség	Új Szövetség
Jogrendszer	Alkotmány	Alaptörvény	Törvények

A Lélek erejével fizikai formába öntött Szent Korona, mint tárgy, jelképeiben utal az eszme és a tan egyazonosságára.

Fő rendező elvnek a Sumír-magyar Bibliában megfogalmazott Tudásnak és a tettnek a hit és a tudomány egyazonosságában rejlő érvényesülését kell tekinteni, Aquinoi Szent Tamás értelmezése szerint.

Ezt alapként tekintve, „hit” alatt kell érteni az „eszme” és a „mítosz”, „tudomány” alatt pedig a „tan” és a „logosz” kifejezéseket.

A Tudás részeit az eszme és a tan az egyazonosságban, míg a mítosz és a logosz a szétválasztottságban jelöli.

A Szent Korona a hit (eszme) és a tan (tudomány) egyazonos (duális) fogalom két – soha el nem választható – része, amely irányítja és felügyeli a Fokos munkáját.

1. Az eszme minden alapja. Azokat az irányító és felügyelő fő szabályokat foglalja magában, amelyek azt biztosítják, hogy Isten kegyelméből az ember által folytatott Teremtés a Rendeltetés szerint történjék. A Rendeltetés pedig azt jelenti, hogy az anyag uralása és formálása a Tudással egyazonosságában történjék.

a. A Szent Korona Országa egyazonos, ami azt jelenti: Boldogasszony oltalma minden – így Szent Péter hatalma - felett áll, vagyis minden földi hatalomtól független.

b. A Szent Korona tagjai (akik a Tudás szerint akarnak élni és ezt önmaguk államalapító vagy államalkotó nemzetté nyilvánításával fejezik ki) egyazonosak a Tudásban, vagyis kötelezettségük és jogaik gyakorlásában egyazonos szabadságot élveznek.

c. A Szent Korona az eredete az egyazonos Tudás birtoklásának és – az ennek irányítása és felügyelete alatt álló – tettnek és eredményének, vagyis mindennek, ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje fölött van.

d. A Szent Korona eszme szerinti Tudás egyazonosságában kell mindennek történnie.

e. Az egyazonosság megbontásával szemben mindenkinek kötelessége az ellenállás jogának gyakorlása.

A Sumír-magyar Biblia által meghatározott Szent Korona eszme tartalmában, céljában természetes előzménye a Jézus által közvetített Igaz Új Szövetségének, ezért – ahogyan XXIII. János megállapította - értelemszerűen ez a keresztény vallás Ős Szövetsége és nem a Tóra. Ez alapján kell az Ős Szövetségtől Jézus születéséig eltelt időről a Tudás egyazonosságának érvényesülését és a megosztottság létrejöttének okát és következményét megírni.

A Szent Korona eszme alapelvei öröktől vannak, és örökké lesznek, ezért az emberi együttélés alapvető szabályai, vagyis ezek együttese az Alkotmány.

1. A Szent Korona tan az eszme alapján megfogalmazott irányelvek összessége. Az emberi együttélés élethelyzeteinek természetes megoldását adja. Mivel a lehetőségek és a feltételek folyamatosan változnak, történelmi koronként kell a tant „fejleszteni”, de minden esetben az eszmével összhangban.

A „Szent Korona Tan” a Szent Istvántól (mások szerint a Szeri Szerződéstől) kezdődő jogalkotási tevékenység eredményeivel kapcsolatos elemző munkákat foglalja magában. Ezért olyan elemeket is tartalmaz, amelyek idegenek a Szent Korona eszmétől, annak az egyes történelmi korszakoknak megfelelő sajátos értelmezését tartalmazza. A Szent Korona nevével jelzett folyamatnak az eszmétől történő legkirívóbb eltérését az 1926. évi XXII. tc. Szent Korona Tanba történő beépítése jelenti.

Az eszmétől történt eltérés oka az, hogy Géza fejedelemtől elindult egy, ősi természetes értékrendünket megtagadó folyamat az ósdi judaizmuson alapuló kereszténység erőszakos ránk erőltetésével, amely káros – mindenek előtt társadalom-megosztó – hatásának eredménye (az ezeregyszáz éve tartó nemzetrontás) most látszik beteljesedni.

A Szent Korona Tant újra kell fogalmazni, az eszmétől idegen részek kihagyásával és a jelenkorig megismert társadalmi és gazdasági lehetőségek beépítésével. Ennek az új Szent Korona Tannak alapja a Gondoskodó Magyarország, amely a Szent Korona eszme alapján a mai korra alkalmazott irányelveket tartalmazza, alapnak tekintve az Ős Szövetséget.

A judeo-keresztény Új Szövetség Jézus életét az ósdi judaizmus alátámasztására írja le, az Ős Szövetségre is utaló jelekkel. Az apokrif íratok és a rendelkezésre álló összes evangélium összevetésével el kell készíteni az Igaz Új Szövetséget, amely az Ős Szövetség természetes folytatása.

Az „Apostolok cselekedeteit”, a „Jelenések könyvét” és a levelek igaz forrásait fel kell tárni és – keletkezésüktől függően - vagy az Ős Szövetségi részben (Pl. az óegyiptomi ima plagizálásával keletkezett „Szeretet himnusza” - 1Kor 13:1,13), vagy az Igaz Új Szövetségben kell elhelyezni azokat.

Az Igaz Új Szövetség az Eszmével egyazonosságban lévő Szent Korona Tan dogmatikai megfelelője, vagyis az Eszmét adó Ős Szövetség alapján az élethelyzetekre választ adó lelki- és az anyag uralására és formálására vonatkozó irányelveket tartalmazza, Jézus cselekedetein keresztül.

A Lélek erejével fizikai formába öntött Szent Korona jelképei is az eszme általánosságát és a tan egyediségét egyazonosságban tükrözik.

A háromszintű jogrendszer (Alkotmány, Alaptörvény és tételes jogszabályok) egymásra épülésében az egyazonosságot fejezi ki.

Alapja, Alkotmánya a Szent Korona eszme. A második szint az ezzel összhangban lévő, Szent Korona Tanon alapuló Alaptörvény, amely a jelenlegi, alkotmánynak nevezett joghellyel azonos.

A Szent Korona Tan jelenlegi jogi megfelelője zömmel téves, mivel nem a Szent Korona eszme, hanem az ósdi judaizmus irányelveit fogalmazza meg a társadalmi együttélés szabályozására.

Ezért az Új Szent Korona Tan alapján annak jogi vetületét is újra kell fogalmazni.

III. A Szent Korona eszme és a tan egyazonosságának szükségességéről

A hit nélküli tudósok azért szakbarbárok, mert tevékenységüknek nincs hitbeli felügyelete.

A tudomány Lélekből eredő irányítás és ellenőrzés nélküli uralma mára élhetetlen Földet, szennyezett Vizet, Levegőt, és a Tűz kordában tarthatatlanságát eredményezte (a közelmúlt néhány példáját felidézve: az atombombát, a génmanipulációt, a klónozást, a környezetünket szennyező anyagok kibocsátását), vagyis olyan mértékben veszélyezteti az emberiség természetes életterét, hogy mindannyiunk léte függ attól, hogy elmulasztjuk vagy megtesszük ennek a folyamatnak az azonnali megállítását.

A gondolkodástörténetben és a dogmatikában két – egymással összefüggő - esemény mutatja a hit és a tudomány erőszakos szétválasztását. Mindkettő káros hatásával ma is együtt élünk.

Az egyik a mítosznak nevezett hit és a logosznak nevezett tudomány szétválasztása, a másik az élet és a Világegyetem alapvető kérdései megismerhetőségének tagadása.

1. Az önmagában álló logosz az emberi élet és a Világegyetem alapvető kérdéseit (önkényes módon) tudományosan vizsgálhatatlannak tartja és ezért ezeket kirekeszti a vizsgálandó kérdések köréből.

2. A gondolkodástörténetben kibontakozott harc a megismerhetőség (gnoszticizmus) és a megismerhetetlenség (agnoszticizmus) között ugyanerre az alapra vezethető vissza: megismerhetőek-e az emberi élet és a Világegyetem alapvető kérdései, vagy megismerhetetlenek.