Heckenast Dezső
HATSZÁZ ÉVES A PÉCSI EGYETEM
Jubiláló középkori főiskoláink
Ebben az évben (1967) lesz 600 esztendeje annak, hogy Nagy Lajos királyunk Pécset megalapítja az első teljes jogú magyar egyetemet. S ugyancsak ebben az évben kerek 500 esztendeje, hogy történelmünk egyik legkiemelkedőbb egyénisége: Mátyás Király – Academia Istropolitana néven -- Pozsonyban alapít egy másik egyetemet. A magyar művelődéstörténetnek igen jelentős eseményei ezek, de ugyanakkor jelentősek nemzetközi vonatkozásban is: éppen ezért érdemes e két jubiláló középkori egyetemünknek, illetve azok alapításának néhány figyelemreméltó mozzanatát feljegyezni.
Hazai értesülések szerint az egész magyar tudományos világ, de elsősorban Pécs városa és a Nagy Lajos féle középkori egyetem jogutóda, a jelenlegi pécsi egyetem, nagyszabású programmal akarja megünnepelni az alapítás hatszázadik évfordulóját. E program keretében kerül felavatásra a Mecsek-hegység lejtőjén épült tiz emeletes új központi egyetemi épület és a köréje épített egyetemi város, s ez alkalommal fogja felvenni az egyetem az alapító nagy király után a „Nagy Lajos Tudományegyetem” nevet.
Pécs városa azonban ez alkalommal nem csak saját középkori egyetemének az évfordulóját fogja ünnepelni, hanem a középkori pozsonyi egyetemét is: egyrészt azért, mert Pozsony városa ma cseh és szlovák uralom alatt van s így nem ünnepli Mátyás egyetemének félezer éves jubileumát; másrészt pedig azért, mert a jelenlegi pécsi egyetem eredetileg Pozsony város egyeteme volt, ott szervezte meg a magyar kormány 1912-ben, s csak a cseh megszálláskor menekült el onnan és Pécsett talált végleges otthonra.
E kettős évforduló alkalmával mi, külföldön élő magyarok e tanulmány keretében egy történelmi visszapillantással áldozunk két jubiláló középkori egyetemünk emlékének. . .
A korai Középkor magyar iskolai közül legmagasabb fokúak voltak: a pannonhalmi bencés kolostori iskola, a csanádi, a fehérvári, a váradi és a veszprémi káptalani iskolák, de kifejezetten főiskolának csak ez utóbbit tarthatjuk. A veszprémi káptalani főiskola mind tananyagát, mint pedig tanárai végzettségét tekintve a mai egyetemi kollégiumoknak felelne meg és csak azért nem volt studium generale, tehát a mai értelemben vett teljes jogú egyetem, mert – miként a mai kollégiumok is – csupán a baccalaureatus címet adományozhatta, de már a magasabb egyetemi fokozatokat, vagyis a magister és a doctor címet nem. A főiskolának volt hittudományi kara, és bölcsészeti kara is a semptem artes liberales magasabb fokú oktatására, de legnagyobb hírnévnek mégis a jogtudományi kara örvendett, amely a magyar diplomata-képzésnek volt az országos hírű központja. Jogtudományi kárnak egyházjogi és római jogi tagozata volt, 16 paptanárral, akik valamennyien a veszprémi káptalan tagjai voltak, az egyházjog és a római jog doktorai, akik diplomájukat neves külföldi egyetemeken (Párizs, Bologna, Pádua) szerezték.
A veszprémi káptalani főiskola a XIII. században virágzott és virágkorában lett egy féktelen pusztítás áldozata. Csák Péter nádor, az ország első zászlós ura és főbirája, családi bosszúból fegyvert fogott Németújvári Péter veszprémi püspök ellen és 1276-ban fegyverrel elfoglalta, majd feldúlta Veszprém városát. Elpusztult a káptalani főiskola is: személyzetének 64 tagját – tanárokat, tisztviselőket – lemészárolták, épülete a tűz martaléka lett, kincseit elrabolták, könyvtárát megsemmisítették, beleértve a tanárok magán könyvtárait és könyvmásoló műhelyt is. Mindezt Kun László királyunk egykori okleveléből tudjuk, aki még ugyanabban az évben gondoskodott a főiskola helyreállításáról. Fennállásáról még a török kor elején is vannak szórványos és időnként felbukkanó emlékeink. A veszprémi múzeum ma is őrzi a főiskola XII. századi, tehát még a pusztítás előtti korszakból való zománc veretes bronz pecsétnyomóját. S amikor 1956-ban a főiskola egykori helyén, a mai püspöki szeminárium alatt ásatásokat folytattak, megtalálták a főiskola könyvtártermének tűztől oxidálódott falait. A falakon szépen faragott kódíszeket találtak és vörös, sárga, fekete színekkel festett freskó maradványokat, ami pontosan ráillik a könyvár terem egykori leírására.
Büszkeséggel kell bennünket eltöltsön az a tudat – írja Békefi Remig egykori zirci cisztercita apát, a veszprémi káptalani főiskola és a középkori pécsi egyetem krónikása – hogy már hét évszázaddal ezelőtt nálunk is virágzott a nyugatéval teljesen azonos egyenrangú szellemi élet. Ezért is foglalkoztunk elöljáróban a veszprémi káptalani főiskolával, a középkori magyar egyetemek előfutárával.
A középkori két nagyhatalom: a sacerdotium (pápaság) és az imperium (császárság) mellett a XIII. és a XIV. században egy harmadik nagyhatalom jelentkezik Európában: a studium (tudomány), vagyis a tudás, az emberi haladás hatalma, amelynek a leghathatósabb fórumai ez időben a sok ezer hallgatóval rendelkező oxfordi, párizsi és bolognai egyetemek voltak. Ezek a tudományos hatalmi központok lassanként olyan erkölcsi tekintéllyel rendelkeznek, hogy döntéseiket vitás esetekben még az uralkodók akaratával szemben is elfogadják. Éppen ezért az uralkodók számára sem közömbös, hogy hol alakulnak egyetemek és azok milyen érdekek szolgálatában állanak. Nem véletlen tehát, hogy a XIV. század folyamán az európai uralkodók sorra alapítanak egyetemet országaikban, természetesen a saját érdekeiknek megfelelő helyen és szervezettel.
Így Közép-Európában négy nagy uralkodó kortárs vetélkedése négy nevezetes egyetem alapításához vezett. Luxemburg IV. Károly német császár és cseh király, birodalma akkori fővárosában, Prágában, megalapítja az első német és egyúttal közép-európai egyetemet. A szomszédos országok azonnal megérezték ennek minden veszélyét kulturális és politikai vonatkozásban egyaránt. Ausztria már akkor is féltette a függetlenségét a nagy német törekvésekkel szemben. Lengyelországnak a cseh királysággal és a német lovagrendekkel szemben kellett védekeznie. Magyarországra pedig mind a cseh, mind a német szomszédság veszélyt jelentett.
Habsburg IV. Rudolf osztrák herceg Ausztria önállósulásának egyik eszközét a szellemi függetlenségben látta. Hogy tehát országának fiait a prágai egyetemtől elvágja, meg hogy birodalmában szellemi központot teremtsen, 1365-ben megalapítja a bécsi egyetemet. (A német birodalomtól való függetlenülés kiépítésében nem gátolta meg Rudolf herceget az sem, hogy IV. Károly, német császárnak a veje volt.) Piast Nagy Kázmér lengyel király, akik Róbert Károly, magyar király sógora volt, Prágában ismerte meg a szellemi élet új keletű otthonát, az egyetemet és 1364 maga is egyetemet alapít Krakóban.
A Luxemburgok, Habsburgok és Piastok nemes versenyéből nem maradhattak ki az Anjouk sem. A Róbert Károly által kezdeményezett családi politika szálait ügyes kézzel szőtte tovább fia, Nagy Lajos is, aki nem tekinthette közömbösen azt a tényt, hogy birodalma határához közel három egyetem is alakult. Erkölcsi kötelességének érezte tehát, hogy magyar földön egyetemet alapítson.
Nagy Lajos királyunk, mint Anjou-uralkodó rajongott az itáliai egyetemekért. Itáliai katonai akciói révén megvoltak a személyes baráti kapcsolatai a nevezetesebb egyetemekkel, különösen a bolognai egyetemmel és annak professzoraival, akik között az idők folyamán sok magyar is akadt. Így nem csoda, hogy amikor megtette az első lépéseket egy teljes magyar egyetem alapítása érdekében, akkor az itáliai (Bologna, Pádua, Salerno) egyetemeket vette mintául. Az egyetem szervezését 1365-ben kezdte el és székhelyéül Pécs városát jelölte meg. A tervezett pécsi egyetem alapító levelét az akkori szokás szerint jóváhagyás végett megküldte a pápának, akinek az elnöklete alatt a Szentszék megtárgyalta a kérelmet. V. Orbán pápa, az egykori Guillaume de Grimoard francia bencés apát és egyetemi tanár, a tudósok és tudományok nagy barátja 1367 szeptember 1-én Avignonban kelt oklevelével jóváhagyta a pécsi egyetem alapítását és erről másnap Nagy Lajos királyt értesítette. (A középkori pécsi egyetemnek magyar földön eredeti okleveles nyoma nincsen, a róla kiadott 11 ismert oklevelet a Vatikáni Levéltár őrzi.)
Orbán pápa oklevele a többi közt a következőket mondja: „Nagy Lajos király nem csak Magyarország, hanem szomszédos területek javára is, az apostoli Szentszék hozzájárulásával egyetemet akar alapítani Pécsett, a megengedett fakultásokkal, hogy ott a hit terjedjen, az egyszerűek kitanuljanak, az ítélet igazságossága fennmaradjon és az emberek esze és értelme fejlődjék. Gondos vizsgálódás után, mindezt s különösen azt, hogy Pécs városa az ország többi városai közül a legjelesebb (insignior aliis civitatibus regni), megfontolván s Nagy Lajos kérelme előtt meghajolván – elhatározzuk és rendeljük, hogy Pécs városában legyen és örök időkig fenn maradjon az egyetem (studium generale) a kánonjogi és római jogi, úgyszintén más megengedett fakultásokkal, kivéve a teológiát.”
E szerint tehát a pécsi egyetemen felállították az egyházjogi és római jogi fakultást, kétségen kívül a bölcsészeti fakultást is, mert ez szolgált alapul a magasabb egyetemi tanulmányokhoz, az orvosi fakultás megszervezése viszont később történt. A hittudományi fakultás felállítását a pápa nem engedélyezte, jól lehet Nagy Lajos megírta a pápának, hogy az ország tanácsban nagy szükség lenne teológiai képzettségű emberekre, de az ország világi és szerzetes papsága között már régóta nincsen hittudományi doktor, de még csak egy magister sem. A hittudományi fakultás hiánya két oknak tudható be. Egyrészt a pápák avignoni tartózkodásának idejére esett a nagy nyugati egyházszakadás és ezért a pápák, hogy az egyházi tanítás egységét jobban megóvják, csak kevés egyetemen engedélyezték a hittudományi kar felállítását. Másrészt a pápák ez időben a párizsi Sorbonne egyetem hittudományi fakultásának a hírnevét és látogatottságát akarták megőrizni s azt akarták, hogy egész Európából Párizsba menjenek a teológusok. A párizsi egyetem érdekeinek védelme teljességgel érthető is a pápák avignoni tartózkodásának ideje alatt (1309-1376), mert hisz francia befolyás alatt álltak és V. Orbán pápa pedig maga is francia volt.
A pécsi egyetem Közép-Európában időrendben a harmadik egyetem volt s a neves európai egyetemek közül megelőzte a cambridge-i, a heidelbergi, a bonni, a tübingeni, a kölni, az upsalai s a toledói egyetemet. A pécsi egyetemnek ugyanolyan szervezete volt és ugyan azokkal a kiváltságokkal rendelkezett, mint a többi korabeli egyetem. A fenntartója a pécsi káptalan volt, kancellárja a mindenkori pécsi püspök. Egyébként az egyetemnek teljes önkormányzata volt és a szabályzat sértetlensége felett a tanári testület őrködött. A tanári testület feje a rektor volt, aki gondoskodott arról, hogy az egyetem tanárai és tanulói megkapják mind azokat a kiváltságokat, szabadságokat és mentességeket, amelyek őket megillették, a pápa által is jóváhagyott királyi alapító levél értelmében (szabad közlekedés, adó és vámmentesség, szabad szállás, egyetemi bíráskodás, javadalmazás).
Az első magyar egyetem alapításával kapcsolatba önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy miért éppen Pécs városa lett az egyetem székhelye, miért nem az ország fővárosa, miként Prága, Krakkó vagy Bécs esetében. Nagy Lajos idejében az ország fővárosa már Budavár volt, amely az eredeti Óbudán kívül ekkor már magában foglalta a IV. Béla által épített Újbudát (várhegy) és az alatta épült Tabánt s Vizivárost is. S így a túlsó parti ikervárosával, Pesttel együtt már komoly városnak számított. A fővároson kívül számításba jöhetett volna még Székesfehérvár, a régi főváros, Veszprém, a királynék városa vagy Esztergom. A régi királyi székhely és a prímások városa is. Jeles város volt még ez időben Pozsony, Várad és Eger városa is, az utóbbi kettő püspöki székhely és nevezetes közlekedési csomópont. Péter király nyugvóhelye és Salamon király koronázó városa. Mind ez azonban nem indokolja egyetemi várossá tételét, más oknak is kellett lennie, ami Pécs tényleges előnyeit érvényre juttatni segítette.
Tudjuk, hogy Pécs városának püspöke ez időben a rajnai Pfalzból való nemesember: Koppenbach Vilmos Henrik volt. Jogi és teológiai végzettséggel már fiatalon a király tanácsosa és a titkos kancellária vezetője, ezt megelőzőleg pedig egri nagy prépost. Mint ilyen Nagy Lajos király bizalmas embere és titkos diplomatája, aki többször járt külföldön kényes küldetésekben. Vilmos püspök a Szentszéknél is kedvelt ember volt, többször járt Avignonban diplomáciai küldetésben és békítőként szerepelt számos uralkodói viszálykodásban. Bizonyára ez a nagy látókörű és művelt püspök diplomata segítette megérlelni Nagy Lajos király egyetemalapításra irányuló gondolatát, ő vitte keresztül, hogy az egyetem székhelye Pécs városa legyen és ő vállalta magára az egyetem anyagi kötelezettségének hatalmas gondját is. Nem csoda tehát, hogy Nagy Lajos őt küldte a pápához a pécsi egyetem alapító levelével, a Szentszék jóváhagyásának a megszerzésére, amit azonnal meg is kapott. (Vilmos pécsi püspöknek pontosan az a szerepe volt a pécsi egyetem alapítása terén, ami Vitéz János, esztergomi érseknek száz évvel későbben a pozsonyi egyetem alapításával kapcsolatban.)
Pécs városa, már Nagy Lajos idejében is az országnak egyik legszebb és legfejlettebb városa volt és szellemi központtá tétele megfelelt a magyar külpolitika akkori adriai és balkáni törekvéseinek. Az itáliai egyetemek messze voltak, a környéken az ország határain túl nem volt egyetem. Így a nagy király választása minden szempontból szerencsésnek mondható.
A középkori pécsi egyetemnek három tanárját ismerjük, köztük az egyiknek még a tudományos munkásságát és az egyetemmel összefüggő anyagi vonatkozású ügyeit is. Ez a professzor: Galvano Bettino di Bologna, a páduai egyetem egyházjogi doktora és tanára. Innen került a pécsi egyetem egyházjogi tanszékére, ahol Vilmos püspök bőkezűen gondoskodott javadalmazásáról, s többször küldte a pápához is diplomáciai küldetésben. Hét évi pécsi tanárkodás után, a pápa a bolognai egyetemre nevezteti ki. A két másik professzor Giovanni Saraceno di Padua és Pietro Illini ugyancsak Paduából jött Pécsre egyetemi tanárnak. Tudomásunk van arról is, hogy Nagy Lajos királyunk már 1360-ban tehát az egyetem alapítása előtt megkereste Carrara páduai herceget, hogy az alapítandó egyeteméhez engedje át Bartolomeo Piacentini paduai egyetemi tanárát. Ez a lépés azonban eredménytelen maradt.
A pécsi egyetemnek 1400 tájáról négy hallgatóját is ismerjük: Csóth György, zágrábi kispapot, Kanczellár János, Szőllőssy György és Lászlóffy Lukács, pécsi kispapokat. Mind a négynek a neve szerepel a pécsi egyetem okmányaiban több fegyelem sértéssel, fegyveres támadás, sőt gyilkosság vádjával, amikért a pápa kiközösítette őket, amit aztán később feloldott, s felszentelésüket megengedte. Ugyancsak oklevelek tanúskodnak arról is, hogy 1526 aug. 25-én Móré Fülöp, pécsi püspök, négyszáz főnyi lovas bandériumával és ugyanilyen létszámú gyalog seregével együtt a pécsi egyetem 300 hallgatója is elindult a király mohácsi táborába. A pécsi diákokkal együtt hadba szállt egyik professzorok is. A diákok vezetői: Barnabás és Demeter nevű ősdiákok voltak, akik vitézül harcoltak diáktársaik élén a mohácsi csatában és II. Lajos király védelmében estek el. A pécsi egyetem életének és történetének az egyik leghősiesebb fejezete ez, és sokan ezt tekintik az egyetem megszűnése időpontjának is.
A valóság ezzel szemben az, hogy 1547-ben a török megszállók katonai célokra foglalták le az egyetem épületeit és ez volt a megszűnés közvetlen oka. A mohácsi csata után még két évtizedig, bár nagy nehézségek árán, de folytatta működését, amint azt Evlia Cselebi török történetíró leírja Magyarországról szóló munkájában. A pécsi egyetemnek legnagyobb baja az volt, hogy a káptalani jövedelemre alapították és a buzgó alapító halála után máris anyagi nehézségekkel küzd. Egy időre szünettel is, Mátyás király uralkodása idején, ezért alapítja meg a pozsonyi egyetemet. A mohácsi csata utáni emberveszteségek miatt nem volt utánpótlása, tanárai is elhaltak vagy elköltöztek, épületeit elkobozták, anyagi forrásai végleg megszűntek, mindez együttesen járult hozzá csendes kimúlásához. A középkori pécsi egyetem tehát majdnem két évszázados működés után 1547-ben szűnt meg. Főépülete, amelynek „hetven fejedelmi boltozatú szobája” volt, török tüzértiszti iskola lett, egyik melléképülete pedig testőr laktanyául szolgált. Az épületcsoport a város visszafoglalásakor, 1686 szeptemberében pusztult el. Falai a székes egyháztól délre, a sétatér platánfaj alatt mélyen a földben nyugosznak. . .
A pécsi egyetem alapítása után két évtizeddel megszületik a második magyar egyetem is: Zsigmond király óbudai egyeteme (1389). Az egyetem azonban, miután XXII. János pápa megvizsgáltatta az egyetem helyét és alapítása körülményeit, csak 1411-ben kapta meg a pápai engedélyokiratot. Így ez az egyetem is megérdemli az emlékezést, jól lehet ez idén semmi féle évfordulót nem ünnepel. Megérdemli, egyrészt „koránál” fogva, de azért is mert Mátyás király ezt a megszűnt óbudai egyetemet akarta feltámasztani, amikor hozzáfogott budavári egyetemének a nagyszabású Academia Corviniana-nak a megszervezéséhez (1479).
Az óbudai egyetem négy tudomány karból álló teljes jogú studium generale volt és a XV. század első felében virágzott. Az egyetem fenntartója az óbudai prépostság volt, kancellária pedig a mindenkori óbudai prépost. Lukács prépost 1395-ben azonban egyetemi kancellári állását akkor is megtartotta, amikor Csanádi püspök lett. Ez időből ismerjük pár tanárnak a nevét is: Makray Benedekét, Morovin Jánosét és Pesthy Bereckét. Tudjuk, hogy Zsigmond magyar király és német-római császár a konstanzi és a báseli zsinaton, hogy tekintélyét növelje, az óbudai egyetem teljes tisztikarával jelent meg. Ott vannak a hittudományi kar képviseletében: Sirnachi Máthé és Wiesenburgi Tamás; a jogtudományi kar képviseletében: Vicó Tádé és Bisnachi Miklós; a bölcsészeti kar nevében: András magister artium; és az orvostudományi kar képviseletében Kohlstein Simon orvos professzor. A konstanzi zsinatról szóló Reichental Ulrich féle munkában (1483) megtaláljuk az óbudai egyetem címerét is: egy vízszintesen osztott pajzsmező, a felsőben lebegő kettes kereszt, az alsóban pedig egy könyvet tartó kéz. Az óbudai egyetem közel félévszázadig virágzott és Zsigmond király halálával (1437) szűnt meg. Sorsa Mátyás király budavári egyetemének tervével volt később összefüggésben: Mátyás király Zsigmond óbudai egyetemét akarta feltámasztani és ezt vette mintául pozsonyi egyetemének alapításakor is.
Hunyadi Mátyás, a magyar művelődéstörténetnek is egyik legkiválóbb alakja, országát nem csak politikailag, hanem szellemileg is függetleníteni akarta és a magyar értelmiséget igyekezett kivonni a külföldi egyetemek befolyása alól. Nem nézhette tehát közömbösen, hogy a magyar fiatalság két vele ellenségeskedő uralkodó, III. Frigyes német császár és II. Kázmér lengyel király székvárosaiban, Bécsben és Krakkóban nyerje szellemi kiképzését és ezzel együtt politikai iskolázottságát. Ez időben a lengyel fővárosban az egyetemi hallgatóknak 15%-a volt magyar, a bécsi egyetemen pedig a Natio Hungarica harmadik helyen állt. A politikai tervei miatt a német császárral és a lengyel királlyal ellenségeskedésben élő Mátyás király az ország jövendő vezető rétegét érthetően távol akarta tartani Bécstől és Krakkótól és hazai egyetemeken akarta neveltetni.
Mivel azonban ez időben Zsigmond óbudai egyeteme már megszűnt és Nagy Lajos pécsi egyeteme is szünetelt, ideiglenesen, az országnak ténylegesen egyeteme nem volt. Ezért szánta el magát egy új egyetem alapítására, amihez a pápa hozzájárulását is meg akarta szerezni. 1465-ben követséget küldött Rómába II. Pál velencei származású pápához. A fényes és népes (300 főből álló) küldöttség élére egy-egy egyházi és világi vezető méltóságot állított: Janus Pannonius pécsi püspököt, az Itáliában tanult, jó nevű humanista költőt, Vitéz János esztergomi érsek-prímás unoka öccsét és Rozgonyi János erdélyi vajdát. A pápa kedvezően fogadta a küldöttséget és Mátyás király kérését, s a kérelem minden pontjához hozzájárult, amiről ki is állította a pápai engedély okiratot 1465 május 19-i kelettel, ami a kérelem és engedélyezés napja volt. Az engedély birtokában megkezdődhetett az egyetem szervezése.
A szervezés nehéz munkáját a király Vitéz János, esztergomi érsekre bízta, aki azt két évi megfeszített munkával végre is hajtotta. Azonban mindjárt az elején nagy gondot okozott az, hogy hol állítsák fel az egyetemet. Mátyás király székvárosát, Budavárt szerette volna az egyetem székhelyéül, Vitéz János érsek pedig saját prímási székhelyet, Esztergomot. Az eredmény kölcsönös megegyezésként Pozsony városa lett, amely az időben a főváros után az országnak a legjelentékenyebb városa volt. Ezzel a választással azt is el akarták érni, hogy az ország nyugati s északi részén lakó német, cseh és morva diákok se menjenek a bécsi, prágai és krakkói egyetemekre, hanem a közeli pozsonyi egyetemre. A székhely kérdésének eldöntése után az egyetemet szervező érsek alkalmas egyetemi épület után nézett, amit meg is talált és meg is vásárolt. Ez az úgynevezett „Ventur-ház” az ajándékozással és újabb vásárlással még nagyobbodott is, rendbe hozatalát és berendezését a város vállalta. Ezt követte az egyetemi könyvtár és a csillagvizsgáló, a tanári lakások és diák szállások felállítása. Az anyagi áldozatok előteremtésében a király és az érsek mellett a város és a pozsonyi káptalan is alaposan kivette a részét. Ez utóbbi a régóta gyűjtött és értékes könyvtárát is az egyetemnek ajándékozta és a káptalani templom széles toronyszobáit rendezte be egyetemi könyvtári helyiségeknek.
A pozsonyi egyetem hivatalos nevén Academia Istropolitana szimbolikus megnyitása 1467. június 20-án a prímás székhelyén, Esztergomban történt. S mivel még folytak a pozsonyi egyetemi építkezések, a tényleges megnyitás csak októberben történt. Szokatlan az új egyetem elnevezése: nem Universitas Posoniensis, ahogy a bécsi egyetem írásos feljegyzései említik, hanem görögösen Academia Istropolitana, Dunavárosi Akadémia. A klasszikus görögkor híres tanintézetének a plátoni Akadémia nevének használata arra mutat, hogy Mátyás király és Vitéz János érsek a humanizmus és a reneszánsz fellegvárának szánták ezt a pozsonyi egyetemet, ami megnyilvánult a tanárok kiválasztásában is. Pozsonyi egyetem teljes egyetem volt, tehát rendelkezett mind a négy tudománykarral: így kérte ezt Mátyás király a pápától, aki ezt így is engedélyezte. Meg volt az előkészítő bölcsészeti kar, meg volt a jogtudományi, az orvostudományi és végül a legfelsőbb szintet jelentő hittudományi kar. Az egyetem kancellárja, mint területileg illetékes egyházfő, az esztergomi érsek, elsőnek Vitéz János, az alkancellár pedig a mindenkori pozsonyi prépost, elsőnek Schönberg György, aki az egyetemnek személy szerint is nagy anyagi jótevője volt.
Az induló pozsonyi egyetem nem szűkölködött híres tanárokban, bárcsak kevésnek a nevét ismerjük. Nem csak a bölcsészeti karnak, hanem az egész egyetemnek híressége volt a königsbergi Johannes Müller Regiomontanus, korának legnevesebb csillagásza, akit IV. Sixtus pápa Rómába is meghívott a naptár javítás munkálataira. Ugyancsak a bölcsészeti kar tanára volt a lengyel Ilkusch Márton is, a pozsonyi egyetem megszűnte után Mátyás király meghívására a domonkosok budai főiskoláján, amely a budavári egyetem magva volt, még évekig tanított, míg a király halála után vissza nem tért Krakkóba. A pozsonyi egyetem jogtudományi karának egyetlen ismert tanára: Johannes Gattus filozófus-jogász és hittudós, olasz származású Dömés szerzetes, aki előzőleg a firenzei és a bolognai egyetemen tanított. A pozsonyi egyetem megszűnte után visszament Itáliába és mint szicíliai püspök halt meg. Az orvostudományi karnak is csak egy tanárát ismerjük: Magister Petrus doctor artium et medicinae – írja róla Vitéz János Pozsony városához címzett ajánló levelében. Akkor még nem volt meg az orvosképzés mai klinikai rendszere, az orvostudományi karon csak elméleti fejtegetés folyt. A hittudományi karról már négy tanárt is ismerünk. Az egyik közülük hazánkfia: Koch Lőrinc, a szepesmegyei Korompa szülötte, a bécsi egyetem teológiai doktora. Van egy kéziratos kiadatlan műve a bécsi skót bencések könyvtárában: Memoriale Vitae Sancti Martini episcopi. Másik teológiai tanár az osztrák Nicolaus Schricker pozsonyi kanonok, ugyancsak a bécsi egyetem doktora. Szintén Bécsben tanult a mödlingi Matthias Gruber, aki a Szentírás- magyarázatokat tanította. Dél Franciaország szülötte: Angelus Rangon von Pern, ki eredményes tanári működése jutalmaként a pozsonyi káptalan tagja lett s véglegesen hazánkban maradt.
Arra a kérdésre, hogy milyen volt az egyetem látogatottsága és a lendületes kezdet után betöltötte-e az egyetem azt a nagy fontosságú hivatását, amelyet két alapítója szánt neki, sajnos nincs felelet. Az egyetem anyakönyvei ugyanis elkallódtak s csupán a véletlen és Pozsony város számadás könyvei vetnek elénk pár nevet és adatot. Kállay Lökös János három társával együtt (Penchler Mihály, Flechtner János, Vörhinger Péter) átiratkozott a bécsi egyetemre és ott fejezték be tanulmányaikat. A pozsonyi egyetemen végzett szerzett teológiai doktorátust Lászay János, aki később Rómában a Szent Péter Székesegyház híres magyar gyóntatója lett. Ugyancsak Pozsonyban szerzett jogtudományi doktorátust Verbőczi István a magyar jog kodifikálója és Tripartitum szerzője.
A pozsonyi egyetem létét alapjaiban rendítette meg Mátyás király és Vitéz János politikai ellentéte. Vitéz János börtönbe került, majd kegyelemben részesülése után lelkileg összeroppant és hamarosan meg is halt. Már pedig ő volt az egyetem lelke, szellemi irányítója és anyagi támasza. Az érsek halála után az egyetem tanári karából többen és köztük éppen a legkiválóbbak eltávoztak. Vitéz János halála után Mátyás király is alig-alig gondol a pozsonyi egyetemmel. Az egyedüli, aki a sorsát igazán a szívén viseli még, az Schönberg György pozsonyi prépost, az egyetem alkancellárja. Mikor aztán 1486-ban ő is meghal, a pusztulást már nem lehet feltartoztatni. Utódja alatt még él az egyetem, de már jó formán csak névlegesen. Mátyás király halálával ez a névlegesség is eltűnt. Corvin János herceg és II. Ulászló azon a címen adományozzák az egyetem épületeit, hogy már régen kihunyt benne a tudomány ápolása – cessante seu exticto iam dudum studio. Az egyetem épülete a város tulajdonába megy át s először fegyver raktár lesz majd pedig épületének anyagát máshelyen használják fel s ezzel pusztulásra lesz ítélve.
Pozsony városa csak 300 év múlva kap megint egyetemi jellegű tanintézetet: Mária Terézia, 1777-ben egy bölcsészeti és jogtudományi főiskolát alapít a városban, ami azonban 1874 után csak mint jogakadémia folytatja működését. Végre 1912-ben újra teljes jogú egyetemet kap Erzsébet Tudományegyem néven, bölcsészeti, természettudományi, jog és államtudományi, mezőgazdasági és orvostudományi karral. Ez a szépen induló egyetem azonban 1918-ben a cseh megszállás elől Budapestre kénytelen menekülni és onnan mai székhelyére, Pécsre költözik. Új székhelyén azonban átszervezik: természettudományi és mezőgazdasági kara nem nyílik meg, ellenben 1923-ban egy evangélikus hittudományi kart szerveznek kebelében. Sopron székhellyel. Az egyetem ezzel a szervezettel folytatja működését 1945-ig, a Világháború végéig.
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem a Horthy-korszak egész negyed százada alatt mostoha gyereke volt a kormányzatnak, lévén a városnak mindig ellenzéki képviselője. Amíg a debreceni és a szegedi egyetem pompás új épületeket, korszerű klinikákat, könyvtárakat és kutató intézeteket kaptak (lévén Bethlen István, miniszterelnök és Klebelsberg Kunó, közoktatási miniszter a képviselőik), addig Dunántúl egyetlen egyeteme az állami reáliskola öreg épületében és a város korszerűtlen korházaiban nyert szegényes otthon. Pedig hétszázéves kulturális hagyományai, kiváló tanári kara és látogatottsága más sorsra érdemesítették. Kolozsvár visszatérésével, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözik eredeti székhelyére és Szegeden Horthy Miklós Tudományegyetem néven újjá létesül. Bölcsészeti karát azonban anyagi okokból nem szervezik meg, hanem a bécsi egyetem bölcsészeti karát viszik át Szegedre és bele olvasztják az új egyetembe. Ezzel a pécsi egyetem csonka egyetemmé válik.
A háború utáni kommunista rendszer megszűnteti evangélikus hittudományi karát, orvostudományi karát pedig önálló orvostudományi egyetemmé szervezik. Gyakorlatilag tehát a pécsi egyetemnek ma csupán egyetlen fakultása van: az állam és jogtudományi kar, vagyis a négy tudományegyetem közül megint csak az utolsó helyen van, pedig fejlesztésére igen nagy szükség lenne, mert Dunántúlnak ma sincsen másutt tudományegyeteme és a tanuló ifjúság a budapesti egyetem túlzsúfoltsága miatt kénytelen a távoli, szegedi vagy debreceni egyetemeken tanulni. A háború után az egyetem megkapta a régi hadapródiskola hatalmas épület csoportját. S pár évvel ezelőtt pedig, nagy szabású új építkezésbe kezdtek: új központi épületet és új klinikákat kap az egyetem a középkori pécsi egyetem 600 éves évfordulójára. Így minden remény meg van arra, hogy az újjászülető pécsi Nagy Lajos Tudományegyetem nagy jövőnek néz elébe, nemcsak a város és a déli végek, hanem az egész ország hasznára is.