„A Dnyesztertől a Tiszáig...^!”

 

„Dela Nistru pán' la Tisa”

 

Ily arcátlanul hivalkodik és követelőzik vezércikke főcímében az amerikai románok legnagyobb hetilapja. A román színekkel keretezett első oldal „Nagyrománia” térképét mutatja, mely természetesen a Tiszáig terjed, mely Ceausescu „őbolsevistaságáék” szerint szintén „történelmi” román terület. A vezércikkben azután így hömpölyög tovább a már megszokott és tipikus román hazugságözön:

„Az elmúlt évben volt 70 esztendeje, hogy Erdély és annak minden nemzetisége a Gyulafehérváron megtartott nagy népgyűlésen határtalan lelkesedéssel és egy-hangúan az anyaországhoz csatlakozott `for all time' (minden időkre).”

Azután említi a már annyiszor elcsépelt és megcáfolt dákó-román elméletet, a római örökséget és kultúrát, ők, mint Európa legősibb kultúrnemzete, stb. stb. Természetesen, hogy az első világháborút követő Párizs-környéki békekötés vita nélkül szentesítette a gyulafehérvári román nagygyűlés határozatát, az Erdéllyel bővült Nagyromániát illetően. minket magyarokat a vezércikk Ázsiából betolakodott idegen, soviniszta elnyomóknak nevez, akik Erdély népei felett évszázadokig csupán a hatalmat bitoroltuk. Mint a mellékelt térkép is bizonyítja, Erdély „egységesítése” (falurombolás) után a következő nemzeti cél „Nagyrománia ősi területének” visszaszerzése egészen a Tiszáig!

Azt hiszem ebből ennyi is elég. A szomorú ebben az, és ez ellen minél gyorsabban cselekednünk kell, hogy az amerikai románság évtizedek óta ehhez hasonló hazugságokkal bombázza a gondosan kiválasztott és befolyásolható nemzetközi fórumokat. Különösen vonatkozik ez az Egyesült Államok jobb sorsra érdemes népére, melynek fogalma sincs Trianonról, és annak a magyarságra nézve tragikus következményeiről. Ilyen körülmények között Amerika vezető rétege és törvényhozása könnyen befolyásolható, mit azt a mai szomorú világ-helyzet bizonyítja.

A magyarságot hazug és kiagyalt rágalmakkal sovinizmussal és túlzott nacionalizmussal vádolják. Mit tegyünk ellene? Cselekedjünk hasonlóan, Fáradhatatlanul ostromoljuk az illetékes nemzetközi fórumokat. Megdönthetetlen tények beszélnek ellenük! Nekünk nincs szükségünk hazugságokra! Évszázados történelmi igazságunk és jogunk elvitathatatlan. Erdélyi véreink szomorú sorsát feltáró leveleink özönét még a svájci Emberi Jogok Bizottsága is méltányolta. El kell érnünk, hogy Ausztrián és a sokat szidott Németországon kívül – ha Erdély elnyomott magyarságáról van szó – az emberi jogok érvényszerzése mellett a többi nemzetek is kiálljanak mellettünk!

A második világháború „győztesei”, még ma is a nemzeti önrendelkezésről és emberi jogokról szónokolnak, – jóllehet Spengler látomása rajzolódik ki szemünk előtt:

Recseg ropog mindaz, amit a keresztény, nyugati kultúra hosszú évszázadokon át a népek és országok javára megteremtett. Ennek a kultúrának évszázadokon keresztül voltunk és vagyunk részesei és állandó védelmezői a keletről beáramló veszedelmekkel szemben. Véreztünk és pusztultunk. Üres falvainkba szívesen befogadtuk minden üldözöttet, elesettet, s így a Kárpátokon beszüremlő román pásztorokat is.

Románia csak az újabb korban, néhány fejedelemség egyesülésével jött létre, majd a két világháború elárulójaként a történelem leggyalázatosabb trianoni békediktátuma nyomán „júdáspénz"-ként Erdélyünket követelték a nagyhatalmak-11. Szent meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb az európai újjárendezés alkalmával az igazság és a tisztesség győzni fog... Ennek kimunkálása a nyugati magyarság legszentebb és legnagyobb missziója.

Még a Svájcban megjelenő Neue Zürcher Zeitung legutóbbi megjelent helyszíni riportja is erre figyelmeztet bennünket: „A történelmi erdélyi falvak eltörlésének veszélye felébresztette az anyaország lakosságát és (végre) a kormányt, ha tovább tűrik az erőszakot, akkor a magyarok felőrlődnek és feltörlődnek és elvesztik ősi jogaikat az ősi földhöz!”

 

Cselekedjünk – mielőtt még nem késő!

Forrás: Hadak Útján, 1989. március–április.

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Barátom!

Hertelendy József torontói kedves barátom kérésére mellékelem a románok Cleveland-ben megjelenő, igen reprezentatív„;Lapjának (America) első oldalát, s az arra írott véleményemet az emigráns lapokban.

Azt hiszem annak idején már szó volt kettőnk között évtizedes amerikai magyarság-szolgálatomról.. Remélem helyzetünk jobbra fordul. Iparkodok a magam módján helytállni - továbbra is: „ahogy lehet...”

Bécs, 2004. január 30.

v. Serényi István

 

 

A cikk megjelenése óta felnőtt nemzedékek számára ismereteinket szükséges, feleleveníteni, különös tekintettel az elmúlt 17 esztendő tapasztalataira A svájci lap : 1988. június 27-én tartott nagy Erdély tüntetésre utal, amikor a Hősök terén, az anyaországi magyarok százezrei tiltakoztak az erdélyi falurombolás ellen. Chrudinák Alajos (ma nyugdíjas) Panoráma c. TV műsorában Tőkés László erdéi püspök áttörte a hallgatás falát, ennek nyomán a fenyegetett Tőkés család védelméért kiálló magyar és román polgárok fellépése által kirobbant a temesvári riadalom, amely az 1989. december 22-én Ceausescu rendszerének bukásához vezetett. Az anyaországi magyarok döntő többsége akkor együttérzését kifejező adományaival sietett erdélyi honfitársainak segítségére. Serényi Istvánnak Kiss Déneshez írott levele jelzi, hogy még ma is akad tennivalónk. (D, K.)