MAGYAR BIBLIA
Pesti Páter és Badiny-Jós Ferenc kutatásai szerint
MIÉRT „BIBLIA”?
Bevezetőül megakarjuk indokolni, hogy a káldeusok szerinti írásokat és hagyományokat összesítő könyvünk címében miért használjuk a „BIBLIA” elnevezést. . .?
Általában úgy tanítják, hogy a „biblia” a görög nyelv „biblos” vagy „biblon” szavának többes számú kifejezése és jelentése „könyvek” lenne. Azonban sem a „biblos”, sem a „biblon” görög szónak nincs ilyen többes számú esete. A görög nyelvet tanító ismertetések a „biblia” szót görögből átfejtett (etimologizált) latin szónak mondják, viszont a latin nyelvnek nincs „biblia” szava. Így a „biblos”, „biblon” és a „biblia” szavaknak eredetét a káldeusoknál kereshetjük, már csak azért is, mert a görögök – a „klasszikusnak” nevezett tudásuk legnagyobb részét a káldeusok hagyatékából sajátították ki. A „BIBLIA” szónak három féle változatát láthatjuk a káldeus ékiratok szerint:
Magyar Bibliánkban igazságokat és a Mah-Gar nép történetét – a világ teremtésétől kezdve – a Káldeusok irták meg legelőször, mert ők az „írás feltalálói”.
Az ő országuk – az özönvíz előtt – hatalmas volt és nagy tudásukkal uralkodtak mind azokon a testvérnépeken, akik – a mai történelmi elnevezések szerint – Szkítiában, Sarmatiában, Médiában és Egyiptomban laktak.
A datolya pálmákkal teli folyamközben, a meleg éghajlaton, hatalmas városaik voltak a két folyó mentén, ahol az egyik folyó neve BARANA és a másik INDIGNA volt régen.
Mind a két folyam az Ar-Ar hegységből ered. Arról a vidékről, amit a héberek bibliája KUS FÖLDJÉNEK nevez. Nagy királyuk NIMRUD volt, aki városaikat építette és a tudományt, és a tűzet az égből hozta magával.
1. Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hitük. Neve: ÍZ:
2. Íz „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.
3. ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagában – az ős vizet. Az ősvízben – az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.
4. Így lett nekünk a „Kezdet”: ÍZ-TEN.
A LÉLEK TEREMTÉSE
1. ÍZ-TEN – végtelen ködökben rejtőző – erejéből villámként vált ki a Fény, de nem tűnt el, mint a lecsapó villám, hanem lett Világossággá és örök maradt.
2. ÍZ-TEN „elsője” . . . a Világosság. Első akarata, első teremtménye az örökkévalóságban. Mielőtt élet „lett”, Világosság „VAN”.
3. Égi, örök tűz, tisztaság és igazság lakozik a Világosságban – ÍZ-TEN első gyermekében.
4. A Teremtő így lesz egy teremtményével, hisz a Világosság az ÍZ-TEN megnyilatkozása.
5. A Világosság – ÍZ-TEN örök titkaként lakozik a Lélekben.
6. Tartalmat ad az életnek, meleggé teszi azt és benne él ÍZ-TEN lehelete is.
7. Maga ÍZ-TEN – az Ő hatalmas erejével – él a Lélekben. Ezért hívjuk ÍZ-TEN-t – a Lélek szerint és a Lélek által – így: ÉN-LÉLEK (ÉN-LIL).
8. Azért teremtette ÍZ-TEN a Lelket, hogy benne mindenütt és mindenkoron lakozzék. Az élő Lélek – ÍZ-TEN hajléka.
És így van ez jól.
AZ ÉLET TEREMTÉSE
1. ÍZ-TEN a végtelenekben sűrítette össze az Erőt. Az Erőből pattant ki a Fény és lett Világosság.
2. A Fény melege vízzé váltóztatta a végtelenek ködét és a Fény – mint ÍZ-TEN magja – behatolt a vizek mélységébe.
3. ÍZ-TEN úgy akarta, hogy a vizek mélységéből virágként fakadjon az Élet . . . és úgy lett.
4. Az ősvíz így lett az Anya-Erő, mely Életet szül.
5. AMA-PALIL-nak (Ősanyának) neveztük őt.
6. Első magzat-virága NIN-TI lett, ki az Élet folytonosítója.
7. Benne él az „egek anyja” – Dingir IL-AMA – is, mert életadó ereje az egektől a földekig és a földektől az egekig ért.
8. Mert csak egek voltak a földek előtt és azután teremtettek a földek az egek között.
9. NIN-TI az égig érő életfa is, földi gyökér-nedvét az egek erejéből kapja.
10. Az égig érő üveghegy is ő. Rajta keresztül tündököl a földre az égi fényben ragyogó tisztaság, hűség és makulátlanság igazsága.
11. Ezért neveztük őt az „égig érő Nagyasszony”-nak – NIN-KURSÁG-nak.
12. Így teremtette ÍZ-TEN NIN-TI-t, az Élet adóját és szűzi érintetlen valóságából – belőle – általa – az Életet. . . és jól tette.
A VILÁGOK, FÖLDEK ÉS AZ EMBER TEREMTÉSE
1. ÍZ-TEN örök tüzet gerjesztett, melynek ereje KI-áradt. Az örök tűzből lettek a Napok és éltetik a Világosság világait ÍZ-TEN nagy akarata szerint.
2. A napból árad minden KI-re ÍZ-TEN örök tüzének fénye és éltető melege.
3. Anyaggá lett így a KI, melyet ÍZ-TEN akarata bolygókká, földekké gyúrt egybe és ezek űzik, hajtják egymást a Nap erejében – ÍZ-TEN nagy rendje szerint. És ez a nagy Rend – ÍZ-TEN örök törvénye.
4. ÉN-KI nevet adtunk ÍZ-TEN – anyagban rejtett – örök erejének, mely teremtett minden anyagot és minden testet.
5. Ahogyan ÉN-LIL a Lélek ereje, ura és elosztója, úgy ÉN-KI minden anyag teremtője és titkos ereje.
6. Lepkeszárnyon szállt rá ÉN-KI az élet vizéből fakadt NIN-TI élő virág szirmára.
7. Az élő lepke hímpora termékenyítette meg azt és éledt belőle LIL-I-AM, a Lelkek Anyja, NIN-TI életet adó virágának nyolc virág-ágával.
8. A nyolcból „hét” virág lett az Élet Ígérete. A nyolcadikban életre kelt maga az Élet anyja – a legkisebb – a kis NIN-TI.
9. A LIL-I-AM – a hét virágával sokasította be az egeket az égilakó szellemekkel, akik a világok őrei és vigyázói lettek.
10. Amikor aztán minden égi rendnek már meg volt a saját vigyázója, így szóltak egymáshoz az égilakók: „Teremtsünk embert, hogy legyen a földeknek is vigyázója.”
11. ÉN-KI-hez ért ez az óhaj és ÍZ-TEN – ÉN-KI ereje által – egyik földporát keverte össze az Élet Vizével és formált belőle embert – a maga képére.
12. És amikor ÉN-KI megformálta azt, AMA-PALI-t hívta így: „AMA. . . határozd meg a sorsát ennek az újszülöttnek”.
13. Akkor AMA – aki az ŐS-TEN volt maga, nagy garral lendült mozgásba. A TEN-GÁR-ja, mely a minden élet vize loccsant a testben lévő emberre és megnyíltak a világosságra szemei. ÍZ-TEN leheletét szívta magába. A lehelet Lélekké lett benne.
14. Életre kelt és az élet kisebbik anyja – a kis NIN-TI fogta őt kézen.
15. Így teremtette ÍZ-TEN az embert az égi-lakók között. És élt az ember testben ÍZ-TEN egyik erejeként.
16. És lett az ember ÍZ-TEN gyermeke a jóság, szépség, igazság és ÍZ-TEN örök törvénye szerint.
17. A Föld porából gyúrt teste ÍZ-TEN tökéletességének mása és e tökéletes testben lakozó Lélek tükrében ÍZ-TEN maga mutatkozik.
18. És akkor történt, hogy ÍZ-TEN első szülöttje – ÉN-LIL – elválasztotta az eget a földtől. A szent fokossal vágta ketté azt abban az időben, amikor a Föld Napja a KOS csillagképén át ragyogott.
19. A Föld porából formált ember így került az égi világból arra a földre, amelynek porát testében hordta. De nem volt egyedül a Földön, mert vele hullott a Földre a kezét tartó kis NIN-TI, LIL-I-AM legkisebbik ága, aki testet öltött és lett a Földön az Égi HÉV SZÜZE. Ezért lett a neve is HÉVE. Így érkezett a földre az EM-BAR, ami az „Istenasszonyt” (EM) és párját (BAR) jelenti. De ÍZ-TEN úgy rendelte, hogy „amikor az Ég elválasztódott a Földtől, a Föld eltávolodott az Ég-től s az EMBAR hatalma gerjedt abba, az Ég Fénye lett a Világ Világossága, mely a Földön is tündökölt, mint ’Én Lélek’.” Így lett az Ég Fénye az EM-BAR lelke.
20. De velük együtt hullott a Földre a Kezdet Világából, a KOS CSILLAG KÉPÉBŐL, a szárnyas égi ÉGI KOS is, akit ÍZ-TEN rendelt melléjük az élet kezdetének irányítójául.
21. Így álltak a Földön hárman. NIN-TI, az Élet Anyja, a KOS világból földre rendelt ember és a KOS Világ égi, szárnyas kosa. Elindultak hárman a földön. Elől az égi KOS és mögötte az Ember és Asszonya, akikben NIN-TI az Élet Tavának legszebb virága, az égi Szűzanya vált testté.
A SZÖVETSÉG
1. ÍZ-TEN tökéletes alkotásában, az Ő változtathatatlan akarata szerint, ÉN-LIL elválasztotta az Eget a Földtől, és messzire távolodott a Föld attól.
2. ÉN-LIL kiásta a MAG-ot a Föld belsejéből, hogy majd kalász fakadjon belőle – a Rendeltetés szerint.
3. Az Ég és a Föld szövetségévé a Fokost avatta, a Fokos és a Nádkosár hivatásául pedig a MUNKÁT rendelte.
4. Így magasztalta fel ÉN-LIL a Fokost. Aranyból lett az Ő Fokosa és ezüstből annak tokja. Feje lazúrkő és foka erős mint a gátakat döntő Égi Bika.
5. Amikor ÉN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akiket már előbb a Földre küldött, és most kegyes szemmel nézett rájuk.
6. Az Ég lakói mind köréje sereglettek, és ÉN-LIL elibük tette a Szent Fokost.
7. Imával hódoltak ÉN-LIL-nek az Ég lakói és aztán – égi szózat kíséretében – átadták ÉN-LIL Szent Fokosát a földi EM-BAR-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.
8. Az Ég lakóinak szózata pedig ez volt: „Vegyétek ÉN-LIL Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg miközöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövő nemzedékek között.
9. ÍZ-TEN – ÉN-LIL által – tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás Fájával – örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein.
10. A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok miközöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken – a MUNKA erejével – felépítitek ÍZ-TEN földi birodalmát. E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.
11. Azért rendeljük, hogy nemzedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével. A kezében tartsa és jól használja azt ÉN-LIL dicsőségére.”
12. És – amikor ÉN-LIL arany fokosát a földre szállt EM-BAR kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott szava a Földre: „Szövetséget kötöttem veled kosi EM-BAR a fokos erejével. A Föld ura lész mindaddig, míg hűséggel szolgálod és megtartod Szövetségemet.”
13. Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosaikat a Szövetség szerint. Bőség és boldogság fakadt a földön a Fokos erejével.
14. Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság Szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.
15. Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja a gyökerét, de segítője és oltalmazója a Jóság virágát termő Életfának.
16. ÉN-LIL Atya meghatározta a Fokos hivatását . . . és az Ég és a Föld között kötött Szövetség ereje által pedig mind örökre rendelte azt, hogy: „A Fokos dicsértessék.”
17. Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek Fénye és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva IS-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL – ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.
18. ÉN-KI áldotta meg – a Szövetség szerint – a Tudás Fájának országát – fákkal, növényekkel, madarakkal és álatokkal sokasítva meg azt a Föld színén, és aranyat, ezüstöt, rezet, és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe. Az Ég lakói közül IS-KUR lett ezek gondozója, mert ő hozta az aranyat és ezüstöt az Égből a Földre.
19. Aztán a négy folyó vizeit gazdagította ÉN-KI bőséggel és halak sokaságával. A vizek vigyázójául EN-BI-LULU-t rendelte az Égből.
20. Az EM-BAR fiai pedig – a Tudás Fájának erejével – ekét és igát szerkesztettek. A Fokossal formálták azt. Elvetették ÉN-LIL által a Földre adott magvakat, és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezőket. Öntöző csatornákat is épített a Fokos, és ezek gondozójául ÉN-KI az égi lakó ÉN-KIM-DU-t tette.
21. Bőség és öröm lakozott a Földön. Házak építésébe is kezdtek és a téglavetésre, a téglavetőformák készítésére az égi lakó KABTA tanította meg a KUSOK nemzetségét.
22. Az állatok is megszaporodtak, istállókat építettek nekik. Tejüket lefejték. ÉN-KI úgy akarta, hogy DUMUZZI – az Ég hű pásztora – tanítsa meg ÉN-LIL népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására. Így tartották, őrizték az Égiek a földi Kusokkal ÉN-LIL Szent Fokosának népével kötött Szövetséget.
A FÉNYÖZÖN ÉS A VÍZÖZÖN
1. Az Ég lakói jól tartották a Szövetséget, Áldás és bőség fénye özönlött a Kusok földjére. ÉN-LIL vetőmagjai kalászba serdültek és gazdag termésük megadta a mindennapi kenyeret.
2. A Tudás Fája is ontotta gyümölcseit és a „tudatlanság”—amit az ősi nyelv SAG-KUG-GA néven mondott – Tudássá lett a Fény özönében.
3. A földi élet sok új tapasztalata – az égi tanítók sugallata által – és a Fokos erejével, a Kusokat tudókká, okosokká és bölcsekké tette.
4. Ekét csináltak s avval szántottak. Vetettek és arattak. Minden munkához szerszámot alkottak. Házakat építettek először sövényből, farudakból, nádból, aztán téglát vetettek. Azzal készítették szép házaikat és a sok ház egymás mellett szép várossá lett. Földjeiket öntözőcsatornákkal táplálták és a bőséges víz életet adott minden növénynek, veteménynek, fának a Nap áldott sugara alatt.
5. Mert ahogyan folyókká lettek a „kezdet” forrásai, úgy a kusok népe is igen megszaporodott. Először csak a folyók mentén telepedtek. Aztán átkeltek a folyókon és megkerülték a tengereket is. Tutajokat, csónakokat és hajókat épített a Fokos ereje és kenderből szőtt vitorláikba kapaszkodó szél vitte azokat a vizeken.
6. És minden úgy volt, mint a Kezdetben. ÍZ-TEN ereje az életet a NAP fényével adta és ez a Fény Lélekként tündökölt a Föld emberében. Mert Földből, Vízből és Tűzből lett az ember világa és az Élet lehelete vette körül azt. A Földön kívül – ÍZ-TEN Nagy törvénye szerinti – Nagy Rendben keringtek az anyaggá lett Világok a nekik is Életet adó Napjuk körül.
7. Az Égből a Fényözönnel szállt az áldás a Földre, de az anyagból lett Föld elemei még nem találtak nyugalmat. A Föld gyomrából kitört a tűz és meglódította a vizeket és a vizek elöntötték a Földet hol itt – hol ott.
8. Az Égi lakók aggódva nézték a földi tüzek tombolását és a vizek száguldását. Mert a Földön sokfelé tomboltak az elemek. Csak a Kusok országaiban lakozott a békesség és a nyugalom.
9. ÍZ-TEN-ben élő és örökkévaló anyai erő, akit mi AMA-PALIL-nak – az égi teremtő hatalmasság Édesanyjának – neveztünk, egyik leányára bízta a földi teremtmények óvását és gondozását. Mert nemcsak a „kosiak” a Kusok éltek már a Földön. Ők érkeztek „elsőként”, de a „kezdetben”, amikor a Föld Napja már más csillagképeken át ért a Földre, betelepült a Föld a többi csillagképek szülöttjeivel is. Szükség volt hát az égi gondviselőre, aki a földi teremtményeket óvta az elemek tombolásában. Mert bizony sokáig tartott, amíg a Tüzek megnyugodtak és a Vizek elcsendesedtek.
10. A Kusok NIN-TUD-nak – a „mindentudás Nénjének” nevezték égi oltalmazójukat, aki a Föld lakóinak gondját viselte. NIN-TUD – a tombolások idejében – két éltűvé változtatott sokakat a Föld lakói közül, akik félig hal – félig ember testtel átélték a víz-tengerek árjának pusztítását és a tüzek elől a vízbe menekült.
11. A Kusok földjeit és népeit nem érték el a földi tombolások. Népükhöz a Fokos Szövetségének erejével a földi uralkodó hatalom az Égből szállt alá a Rend Trónusával és a TUDÁS Koronájával, amit ÉN-LIL tett az első EM-BAR fejére. És ÉN-LIL akarata teljesedett. A Kusok népe boldogságban, örömben és bőséggel ellátva élt ÍZ-TEN Rendje és Törvénye szerint.
12. Gyarapodtak a jóságban és a tudásban, mert a „minden tudás Nénje” – NIN-TUD – bölcseket, tudókat adott közéjük, akik a Tudás Fényének lettek birtokosai. „KAL” nevet adott az ősi nyelv e bölcseknek és a hegyet, ahol a Tudás Fája volt, KAL-DU-nak – a „TUDÁS HEGYÉNEK” nevezték.
13. Az időmúlásával a kosiak mind „tudók” lettek, mert az ősi KAL-DU földjéről mindenűvé elmentek a bölcsek és tanítók oda, ahol a „kosiak” éltek. Le a nagy folyók mentén, át a tengereken és a nagy hegyeken túl is.
14. Legelőször a délfelé ömlő két nagy folyó mentén terjeszkedtek. Az egyiket BARANA, a másikat IDIGLAT néven különböztették meg. A folyókban élt halak sokassága jó étele volt az új telepeseknek. A medréből, partjairól szedett puha agyag szolgált a téglák készítésére de formáltak belőle agyagedényeket, tálakat, fazekakat, korsókat is, melyeket a Nap tüze keményre szárított.
15. Azután tüzet is csiholtak úgy, amint NIN-TUD megtanította őket a tűz élesztésére. A tűz erejével erős téglákat égettek. Az égetett téglákkal házakat is és hamarosan sok hatalmas városuk lett a két folyó országában, amit KAL-DA-nak – a bölcsek, megvilágosodott Kal-ok országának neveztek.
16. Sajnos a sok városból csak „öt-nek” a nevét ismerjük eddig. A sok káldeus agyagtáblán csak a következőket találtuk: ERIDU. . . volt „az elhívottak” városa. NUN-KI ékjelekkel van írva a káldeus agyagtáblákon. Védelmezője és oltalmazója az égi lakók között Dingir-NU-DIM-US, aki – neve szerint – „nem küld halált”. Itt volt a „Tudás” háza. Itt tanították a bölcseket, okosokat, akik ÍZ-TEN papjai lettek, de ők voltak az emberi egészség gondozói is és a betegségek gyógyítói. ALULIM volt a neve annak, akit az égből jött földi királyságra NIN-TUD ide küldött és itt ő 28.800 évig uralkodott. ALAGAR következett utána és 36.000 évig élt. BAD-NAGAR-DIS nevű városban laktak a „dicsőített kosarak” készítői és rajtuk NIN-KURSAG égi szeme őrködött. De nem csak nádkosarakat tudtak készíteni itt, hanem hajókat is csináltak összefonott nádkötegekből, csónakokat és kerekes kocsikat is. ERIDU királysága aztán itt telepedett meg – szintén, mint az égből rendelt földi hatalom és itt uralkodtak EN-MEN-LU-ANNA 43.000 évig, EN-MEN-GAL-ANNA 28.000 évig és DUMUZZI, az Ég Hű Pásztora 36.000 évig. PIR-PIR-AG – volt a másik városuk. Neve annyit jelent: „a Fényözön városa”. Oltalmazójául volt rendelve: PA-BIL-HARSAG. . . „a fény igaz pásztora”. Ide hozta át aztán NIN-TUD az égből rendelt királyságot és EN-SIPA-ZIANNA 28.800 éven át volt a király. PIR-KIB-NUN – volt a „fény bölcseinek a városa” és maga a NAP-ISTEN oltalmazta azt. Itt laktak az „Ég ügyelői”, akik jól ismerték a Napútját és az Ég csillagainak a járását. Ők olvastak az „Ég Könyvében”. Uralkodójuk – NIM-TUD akaratával – EN-MEN-DUR-ANNA volt 21.600 éven át. Aztán az uralkodás központja KUS-KUR-RU nevű város lett. Itt laktak a „hegyi kusok”. NIN-LIL, a lélek anyja oltalmazta őket. Ez volt az utolsó hely az égből jött uralkodó hatalomnak és UBARTUTU volt itt a király 18.600 éven át. Ebben az „öt” városban „nyolc” kiválasztottja volt az égből a földre küldött királyságnak és azok 241.200 éven át irányították a földi életet az égi lakókkal kötött Szövetség szerint. A Tudás Fája jó gyümölcsei sok okosságot, tudást és bölcsességet adtak a káldeus népnek, a Kusoknak. Megtalálták az érceket a földben és mesterei lettek a fémöntésnek. Házi állataik voltak. Teheneket, juhokat fejtek és a tejből sajtot, túrót és vajat készítettek. Öntözőcsatornás termőföldjeiken mindig bőséggel arattak. Fonalat csináltak a juhok gyapjújából, lenből és kenderből és fontak, szőttek. Igavonó állataikra járomot tettek. Készítettek ekét és boronát is. De ők faragták az első TILINKA-t is a nádból, az első kürtöt az ökör szarvából és ők fújták ezeken az első dallamokat is ÍZ-TEN és ÉN-LIL dicséretére.
17. Mert még jól élt emlékezetükben az, hogy ADAMU volt ősapjuk és – az égi NIN-TI-ből a földön ősanyjuk – HÉVE, akik KAL-DU-ban, a nagy hegyek vidékén szálltak le az égből a földre. Apáról fiúra szállt az a szent titok is, hogy az égi szárnyas Kos vezette őket a Tudás Fájához, ahol ÍZ-TEN a Föld javait és az egyesülés boldogságát ajándékozta nekik, mely Nagy Ígéret bizonyságaként szülte – az égi-lakó NIN-TI-ből földi lakóvá lett – HÉVE a földi világ első ügyelőjét – HÉVEKUST.
18. E nagy hagyomány tudatában, KAL-DU-ra a Tudás Hegyére való emlékezés miatt építettek a sík vidékeken hegyhez hasonló torony-templomokat. Minden városukban. Ezeket ÍZ-TEN dicsőítésére emelték. Téglákból raktak vastag falakat és az emeletek száma „hét” volt. E torony templomok tetején volt az „Ég-figyelőinek” hajléka, akik éjjel-nappal figyelték az eget és írták agyagtáblákra.
19. A torony-templom neve a KAL nyelven „HÉZIKAL-MA”. . . azaz „az örök élet országának temploma” – volt. De sokféleképen nevezték e templomaikat. Mondták azt is, hogy: „Isten szemének háza.”, „az Élet helye” és úgy is hogy: ZI-KUR-KAL. . .vagyis „az Élet Hegyének őrzője”. . . és ők úgy hitték, hogy mindegyikben ott van ÍZ-TEN, amikor imádkoznak hozzá és segítségét kérik. E templomokban szentelték meg eredetük titkának hagyományait és tudatosították utódaikban eredetük valóságát. Így tanítottak: „Kezdetben a szárnyas és tündöklő Égi Kos vezette ősanyánkat és ősapánkat az Égből – a Földre, a Tudás Fájához és így ők lettek a Minden Kezdet első földi teremtményei”.
20. Ennek emlékére formáltak színaranyból egy szárnyas kost és a Tudás Fáját is hozzá. Oltárukra tették azt, hogy hirdesse minden leszármazottúknak a „kosi nemzetség” ÍZ-TEN-től kapott azon kötelezettségét, hogy a Tudás Megtartói legyenek. De ezzel teljesítették NIN-TUD azon óhaját is, melyet így mondott: „Munkálkodjatok, hogy a KOS ÉKE TÜNDÖKÖLJÖN A FÖLDÖN”.
21. Így lett az aranyból formált „égi KOS” a „Minden Kezdet” örök jelképe a kosiaknál. De arra is emlékeztette őket mindig, hogy ősapjuk – ADAMU – volt ÍZ-TEN egyetlen teremtménye az égi szellem-világában, akit ÍZ-TEN akarata – már az égi lakók között – anyagi testben teremtett és így a kosiak – vagy KUSOK – mind-mind égi származású Isten-Fiak, hiszen szülőanyjuk az Élet Anyja – NIN-TI, aki ADAMU-val a Földre szállva – HÉVE lett itt a földön. És azért nevezték magukat a kosiak KUS néven, hogy elkülönítsék nevüket az égi szárnyas KOS fogalmától.
22. KUS szó alatt tehát a „Minden Kezdet” – az égi KOS csillagkép idejében földre érkezett Isten-Fiak – leszármazottait kell érteni, akik ÍZ-TEN tökéletességének és hatalmasságának a világából érkeztek a Földre. Ezt a MAS-VILÁGOT ők így nevezték: KÁM. – tehát: KÁM-ból jött a földre az EM-BAR és leszármazottai lettek a földi kezdet népe: a KUS.
23. És a KUS nép nagyon jól tudta azt, hogy ÉN-LIL leszállt a földre és annak belsejét magokkal, ércekkel és minden jóval ellátta, mielőtt oda életet adott. A KUSOK magukat ÉN-LIL népének tartották, hitték és NIN-LIL-t pedig ÉN-LIL párjának vallották. Így imádkoztak ÉN-LIL-hez: „ÉN-LIL urunk! TE, ki sorsunkat megszabtad és bizalmaddal népednek választottál Világunk Édesapja, a REND és a TÖRVÉNYADÓJA, Népünk Pásztora, Napkelettől-Napnyugatig, add a Kegyelmedet nekünk.”
24. Nagyon sok idő múlt el így a „kezdet” óta. Az égből a földre küldött uralkodó hatalom – a Fényözön által – bőséget, boldogságot, gazdagságot és békességet teremtett a káldeusok földjén. De a „bőség” fiai nagyon sokban különböztek már a „kezdet” fiaitól. Mert a „bőséget” a tudás és a műveltség magas foka hozta és a „bőség” fiainak a „kezdet” sok munkája, ügyessége és találékonysága biztosította a jólét és a gondtalan élet feltételeit.
25. És most a „bőség” fiai megfeledkeztek az égiekkel kötött Szövetségről. Azt hitték, hogy a Föld embere egyedül is tud élni – az égiek segítsége nélkül. Hát élt is – ÍZ-TEN kegyelméből – a kezdettől fogva tejjel-mézzel folyó, áldott bőségben, ami körülvette őt. De amíg a „kezdetbeli” ősök ártatlansága megelégedett a földek sok szép termésével, a fáknak gazdag gyümölcseivel itt, a boldogság honában, a „bőség” fiai – a Tudás által épített pompás városaikban – a szeretet helyett a vetélkedést választották. A régi ártatlanságot az önzés váltotta fel és ÉN-LIL népe lelkében elszegényedett. A tiszta gondolatokat a sötétség takarta be és elmaradtak ÉN-LIL dicséretében. A nép ismét SAG-KUG-GA, azaz tudatlanná lett. ÉN-LIL-hez csak akkor fohászkodtak, ha betegség gyötörte őket, vagy a bajok sokassága nehezedett rájuk és a földi kincsekkel pompázó Káldea díszes palotainak lakói már nem hallották az Ég üzenetét.
26. Pedig nagyon fontos lett volna – éppen most – a SZÖVETSÉG megtartása. Fontos lett volna az égi-lakokkal való kapcsolat, azok szavának értése és megfogadása, mert a földi elemek háborgása most éppen a Káldeusok földjét közelítette.
27. Az Ég lakói szorgalmasan küldték a figyelmeztetést a Föld emberének arról, hogy a földi vizek tombolásba kezdtek. Hogy a Föld gyomrából kitörtek a tüzek és sűrű, sötét felhőkből szakad a vihar, melyet iszonyú szelek ereje sodor a Káldeusok földje felé. – De pusztába kiáltott szó lett az égiek intése, mert a földiek egymástól nyerve a dicsőséget – nem keresték már ÉN-LIL dicsőségét.
28. NIN-TUD és vele a földi édes anyák oltalmazója – az égi INANA – hullatták bús könnyeiket, de a Föld öntelt embere már azt sem vette észre, hogy e könnycseppekből fakadtak a gyöngyvirágok.
29. ÉN-KI is tűnődve nézte teremtményeit. Figyelte templomának papjait, amint selyemben, aranyruhákban pompáztak és – bár ÍZ-TEN földi helytartóinak hirdették magukat – nem ÍZ-TEN dicsőségét szolgálták, hanem a templom gazdagságát és kincstárát gyarapították. Földi hatalmasokat dicsértek és nem ÉN-LIL, -- Napkelettől Napnyugtáig terjedő – örök, égi királyságát. Nem voltak többé ÉN-LIL hűséges fiai, hanem országuk bőségének gazdag és ÍZ-TEN-t feledő hatalmasai, akik a hatalomban – szeretet nélkül vetélkedtek egymással.
30. Az Ég lakói szomorúan nézték a Föld embereit. És – amikor ÉN-KIL az égi lakók nagy szomorúságát látta, szózata így hangzott: „Én az erőmet adtam nekik, hogy – mint Isten-Fiak – azzal uralkodjanak a Földön. Teremthetnek és rombolhatnak. Követhetik a test és az anyag kívánalmait is, de élniök kell az én Lelkem erejével. Úgy mondtam nekik, amikor SZÖVETSÉGET kötöttem velük, hogy amíg Bennem maradnak a szeretetben, én is ő bennük vagyok és, amit kérnek, azt megadom nekik. De aki nem marad Én bennem a Szeretetben – az kivettetik.”
31. Így szentesítette ÉN-LIL-nek – a Világ Világoságának -- szava azt az ítéletet, amit – az ÍZ-TEN-t felejtő – földi ember önmaga felett hozott, amikor megszegte a Szövetséget és nem ügyelt többé az Égi szóra. Nem ügyelt, mert önhiten azt vélte, hogy ÍZ-TEN nélkül is élhet. Élt is addig, amíg a közelgő vész el nem érte.
32. De a gazdagságban pompázó földi hatalmasok között mégis akadt egy, aki megtartotta ÉN-LIL Szövetségét. EGY – aki nem feledkezett el a Kusok őseinek ígéretéről és népével együtt – buzgó imádkozással – ÍZ-TEN-nek adott dicséretet. KUS-KUR-RU város királyának – UBARTUTU-nak – fia volt az, aki hűséggel szolgálta a Világ Világosságát és minél jobban látta a többi város népének ÍZ-TEN-től és ÉN-LIL-től való elfordulását, annál jobban intette népét – így: „Magasztaljátok ÉN-LIL-t a Világ Világosságát lelketekben, mert Ő jó és irgalma örökkévaló.” És a nép követte királyát. Így – együtt – tartották meg a régiek által kötött SZÖVETSÉGET.
33. ÉN-KI örömmel látta KUS-KUR-RU lakóinak szívbeli hűségét és UBARTUTU fiát – ÍZ-TEN-hez való ragaszkodása szerint – ZI-UD-LIL-DU néven illette, ami a Káldeusok nyelvén annyit jelent: „a LÉLEKTŐL SZÜLETETT ÖRÖKÉLET”.
34. ÉN-KI segíteni akart a hűségben és szeretetben élő híveinek és ezért megjelent álmában ZI-UD-LIL-DU-nak és mondta neki: „Állj a fal mellé. Szedd össze népedet és sietve építsetek egy hatalmas bárkát. De ne nádfonatból legyen az, hanem erős fából készüljön és tetőt is ácsoljatok rá, hogy a víz felülről se ömölhessen bele.”
35. ZI-UD-LIL-DU –amint felébredt a különös álomból – kiment a hatalmas templom falához és az álomban látottakat eszmélte éppen, amikor fülébe egy szózat csengett így: „Ennél a falnál építsd a bárkát és tedd bele egész nemzetségedet. Sietve siessetek, mert Vízözön közeleg, mely elpusztítja országotokat.”
36. ZI-UD-LIL-DU akkor leborult a templom fala mellett és így kiáltott az Ég felé hangos szóval: „ÍZ-TEN! Áraszd ki ránk Szent Lelkedet és minden új életre kél majd. Te vagy a Hatalmas, aki megújítod a Föld színét.” Aztán összehívta népét és egy hatalmas bárka építésébe kezdtek – Az égi szózat szerint. Hosszú cédrusfákból ácsolták annak gerincét és vastag pallókkal borították be azt. Szurokkal töltötték ki az illesztéseket. Magasra építették és jól kiszámították a merülését, hogy az egész népet elbírja majd. Betetőzték úgy mint ha hatalmas ház lenne az. Csak egy nyílást hagytak rajta, melyre nagy kaput illesztettek, de az is úgy csukódott, hogy azon a víz nem tudott behatolni. A nagy bárkában volt helye KUS-KUR-RU minden emberének és minden állatának.
37. És mialatt KUS-KUR-U népe szorgalmaskodott és éjjel-nappal ácsolták nagy bárkájukat, a többi városokban csak folyt a földi örömökben, jólétben, bőségben a gondtalan és önző élet.
38. Aztán egyszer csak megindult a fergeteg. Sötét felhők borították el az eget. Napsugár helyett villámok ezrei csapkodtak mindenfelé és megnyíltak az egek csatornái. Ömlött a víz és a szelek iszonyú erővel seperték mindenüvé a szakadó eső vizét a Káldeusok földjén. De hatalmas vízár is ömlött a földön a szelek sodrásával és lassan elborított mindent. Embert, állatot, házat, várost és a nagy pálmafák ágai sem látszották ki a víz tengeréből. Hét napon és hét éjszakán át tombolt a vizek árja a földön és hét napon és hét éjszakán át ömlött a víz az égből.
39. És elpusztultak mind a városok és minden ember is, csak KUS-KUR-RU népe húzódott be a nagy bárkába és berekesztették jól annak ajtaját is. A templom fala mellett állt a bárka, és amint nőtt a vízözöne egyre jobban úszott a vízen az. Amikor pedig a vízözön a templomot is elborította – a víz tenger színén sodorta a bárkát a déli szél észak felé.
40. Hét nap és hét éjjelen át a szökőár és a felhőszakadás viharjának vize elborította a földet. Egyedül ZI-UD-LIL-DU nagy bárkája dacolt a vésszel és úszott a hatalmas tengerré vált vizek tetején.
41. A hetedik napon aztán elcsendesült a vihar. Lelohadt a szél ereje és elmúlt a fergeteg. Szétnyíltak az Ég felhői és áldott sugarát szórta le a víz özönére a Nap. Fény jött újra az égből. ZI-UD-LIL-DU kitárta a bárka nagy kapuját és napsugár ömlött a bárka belsejébe is. ZI-UD-LIL-DU akkor népével a Nap felé fordult és hálaadó imával köszönték meg a Napisten áldott sugarait. – Aztán a király leöletett egy ökröt és hozzá egy juhot is levágatott. Öröm lakomája volt a megmenekült nemzetségnek és amikor a nap lenyugodott, az égi bika fénylő, hatalmas szarva tükröződött a vízen és adott nekik világosságot.
42. Az égi és földi életek felmagasztaltja, Bölcsességet vihart apaszt el és magasztos léteket teremt. Az Ég ÉN-LIL-je az Ég és Föld életerejét adta beléjük, így megint a Föld újra-virágzását rendelé.
43. Ám ZI-UD-LIL-DU, a megmaradt király, alázatosan borult le ÉN-LIL elé és ÉN-LIL – az égi lakókhoz hasonló – örökéletre hívta el őt, örökéletet teremtve belé. Aztán „ a királynép magjának megtartója” nevet adta neki.
44. Örök lakóhelyül a hatalom hegyét, NI-TUK-KI hegyét rendelte részére. Ez az az ország, amelynek leírt nevét a későbbi időben „DILMUN” –nak olvasták. Ám a „TUK” szónak vélt írásjelet a Káldeusok a „KOS” csillagkép nevébe is bele írták, de ők ezt a jelet „HUN” szónak olvasták. Így lett – a mai napig – káldeus nyelven mondva – a „KOS” csillagképnek a neve „mulLU-HUN”. . . és ez azt jelenti: „a HUN-EMBER-CSILLAGA”. De még más formában is leírták a káldeusok a „KOS” csillagkép nevét . . . Így: „mulLU-HUN-GA”. Ennek jelentése pedig: a „HUN-EMBER-HÁZÁNAK CSILLAGA”. Ezek értelmében, a régi káldeusok nem NI-TUK-KI, hanem NI-HUN-KI néven ismerhették ZI-UD-LIL-DU örök lakóhelyét, vagyis azt, amit a káldeusok után Káldeába települt új népek már DILMUN-nak neveztek. A régi káldeusok szerint olvassuk az agyagtábla ékírásos szövegét – „KUR-NI-HUN-ki” módón, akkor ezt a kifejezést „HUN-ORSZÁG HEGYE” –nek kell értelmezni. ZI-US-LIL-DU-nak, a vízözön hajósának, az égből a földre rendelt uralkodó hatalom királyának, ÉN-LIL népe megtartójának, örök lakóhelyéül, ÉN-LIL így HUNORSZÁG (DILMUN) hegyét jelölte ki. És ott él örökre az, aki hűségesen megtartotta ÉN-LIL SZÖVETSÉGÉT.
A VÍZÖZÖN ELŐTTI KÁLD VÁROSOK KÉSŐBBI NEVEI:
ERIDU. . . neve megmaradt a mai napig.
BAD-NAGAR-DIS . . . BAD-TIBIRRA
PÍR-PÍR-AG . . . szemita nyelven ismert, így: LARAK
PÍR-KIB-NUN . . . mai neve: SIPPAR
KUS-KUR-RU . . . ugyancsak szemita nyelven: SURUPPAK
ZI-UD-LIL-DU nevét sok assziriológus – helytelenül – ZIUSUDRA-nak olvassa
A szemita-akkád nyelven írt „vízözön eposz”-ban neve: ÚT-NAPISTIM, ÚT-NAPISTU vagy ÚT-NAPISTEN.