2006. május 22., hétfő 0:49
Háromszázezer embert kell kitelepíteni pár évtized múlva az akkor már csak tevetenyésztésre alkalmas Homokhátsági sivatagból. A Bács-Kiskun zömét, Pest megye déli és Csongrád nyugati sávját elfoglaló terület problémája ősrégi, megoldás még mindig nincs - a projekt előkészítésének még csak az előkészületeinél járunk. Egy azonban biztos: csatorna nem szerepel a 2007-13-as tervek között, pedig vannak, akik szerint csak ez jelenthetné a hosszútávú rendezést.
A kiskunsági Homokhátság problémái nem újkeletűek, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete (FAO) már 2003-ban félsivatagi övezetbe sorolta a területet. A probléma régi, csakúgy, mint a megoldási lehetősekről való vita: az elmúlt 150 évben a két nagy folyónk közötti csatornára tucatnyi nyomvonalterv született, már Széchenyi is törvényben rögzíttette a csatorna megépítésének szükségességét. Sőt a kanálist el is kezdték építeni, Dunaharasztinál kilép a Soroksári-Dunából, a neve ma is Duna–Tisza-csatorna, ám hamarosan elszáll a bátorsága, délre fordul és végül visszasunnyog a Dunába.
|
||||||||||||
Ötszáz millió forint állami pénzből a tervek szerint még az ősszel elkészül a nagyprojekt megvalósíthatósági tanulmánya, de jelenleg még az elkészítésre vonatkozó közbeszerzési eljárás sem kezdődött el. A projekt célja a Duna-Tisza közi hátság területén bekövetkezett kedvezőtlen változások hatásainak mérséklése: a hátság természeti értékeinek megőrzése, helyreállítása, a természetben bekövetkezett degradációs folyamatok megállítása, a tájszerkezet, tájkép védelme a vízháztartás javításával. Emellett pedig a hátság népességmegtartó képességének javítása terület- és vidékfejlesztéssel, agrárszerkezetváltással, infrastruktúrafejlesztéssel.
A kutató a térség problémáinak megoldásakor a tanyákra, az ott élő emberekre építene, hiszen ők jelentik a Homokhátság életének alapját. Az MTA kutatása szerint a tanyákon élők ebben partnerek lennének, sőt voltak és vannak egyéni kezdeményezések is; ahol önszorgalomból elzártak egy zsilipet egy-két éve, ott most jelentősen jobb a vízgazdálkodás. Csatári a különféle programok mellett normatívát is adna a tanyáknak.
Mivel a probléma három évtizedes, megoldásra is csak hosszútávon lehet számítani, véli Csatári, aki szerint összehangolt programra, integrált vidékfejleszésre van szükség. A vízgazdálkodásnak, a természetvédelemnek, a megújuló mezőgazdaságnak és a társadalomnak közös fejlesztési célok mentén kell előrelépniük. Fenn kell tartani a tanyás gazdálkodást, hogy a föld használatban maradjon, a tanyákat rehabilitálni, fejleszteni kell, ez segíti a turizmust is.
Csatári szerint a Duna-Tisza csatorna ügye része a rendezésnek, bár ez sem nem old meg minden problémát. A vízpótlás jóval könnyebben menne, de a Homokhátság problémáinak rendezését nem egy ilyen gigantikus beruházással kell elkezdeni. „
Szomorú megjegyzés: Az MTA településhatáros és nem geológiai térképről határolja le a homokhátságot, és csak Bács-Kiskunban.
Vagy mégse csatorna.
Az alcím végére pont, és nem kérdőjel;
Miért?
Egy csatorna, bármily nagyszerű is a látványos építése, nagy valószínűséggel többet árt, mint használ. Azt már tudjuk, hogy Csongrádi vízlépcső nélkül nem építhető. A síkvidéki tározók, „vízlépcsők” káros hatásairól a szakma lehet, hogy hallgat, - de tisztában van vele, ha nemzetközi publikációkat olvas, időnként. Esetleg itthon is körülnéz.
A csatorna mentén lehet, hogy néhány km távolságban, ideig-óráig „felvirágoztatja” a területet, de összességében a negatív hatások előre láthatóak és súlyosabbak, mint a pozitív eredmények. Látványos lehet az „égben úszó” hajó, de itt nincs rá szükség! Szikesedés az öntözéstől itt, visszafordíthatatlanul megindul a csatornák mentén. Ezt a hajlamot a terület, több helyen bemutatja. A csatorna kolmatálódik, nem ad át vizet a környező területeknek, altalajnak, ősi kavicsteraszoknak.
Nem beszélek még, a - másként is lehet,- gondolatokról.
Egy korrekt környezettervezőnek, legyen Ő, tájépítész, tájrendező, vagy építőmérnök, először a mi történt kérdésre kell megkeresni a választ, azután gondolkodjon, - gondolkodik, a hogy oldom meg a problémát?, kérdésről:
Vagyis, tényleg, mi történt?
A múlt század közepén, ha a Duna-Tisza közén leszúrtam egy csövet, azon feljött a víz, az éltető erő a homokon. Az ország csodálatos kertje lett a térség nagy része. Azután, jött a Tsz. és elment a víz, no nemcsak a Tsz vitte el. Elvitte a kavicsbánya, de elfogyott volna előbb, vagy utóbb, egyébként is, - mert nem figyeltek rá. „Ami van” azt pocsékolhatjuk? Azután visszaüt. Csatári Dr. szerint, ma is folyik számolatlanul, de már szivattyúzva az alsóbb rétegekből. Csodálkozunk. És ha?! Folyásirányt tartott Baja, vagy Szeged felé a Duna, Tisza irányába, és ha a kőolajbányászat, vízelvonás miatt, a fazekam feneke lyukadt ki, és elfolyt a víz. Sajnos geológiai térképezésben ez a kor, nem nagyon érdekel senkit. Nem elég öreg.
Miért?
Mert ez a fosszilis víz az Ős-Duna, kavics és homokos-kavics teraszaiban elraktározódott víz volt, aminek utánpótlása, már lassan száz-százötven év óta lelassult, mára nagyrészt megszűnt. Nyomás alatti víz egy zárt teraszban, logikus az alföldön. A csapadék-utánpótlás ebben a térségben nem biztosít pozitív vízmérleget!
Miért?
Ha megnézzük a geológiai térképeket, vagy az űrfelvételeket, láthatjuk, hogy az Ős-Duna Váctól „lépett” ki a mai medervonaltól és balra, nagy íveket tett meg a Duna-Tisza közén. Lerakva hordalékát, kavicságyát, homokját, amit betakart a jégkorszak, majd kialakult a mai geomorfológia, és rajta élőlények változatos sokasága. Ez a mederágy-vonulat, a mai kavicsbányák, morotvák, vízzel egykor telítve, és ragyogóan kirajzolódó tünemények az űrfelvételeken, ma is.
Hová lett a víz, a vízpótlás?
Rövidítsük le az időben lejátszódó folyamatokat, és nézzük a mai helyzetet!
- A Dunából a vízkiáramlás a kavicsteraszba Vác magasságától egy keskeny sávban kezdődött, majd Budapestnél kiszélesedett és a Csepel sziget első harmadáig táplálta a Duna-Tisza közi kavicsteraszt friss vízzel. Ez a vízkiáramlás gyakorlatilag a XIX században lecsökkent, mára szinte megszűnt. A pleisztocén végi illetve a negyedkor ősfolyói majd a Duna mai medre és a közte lévő jégkori löszlerakódás határozza meg a homokhátság területét és a kiszáradó övezeteket.
- Váctól, Budapestig a kavicsteraszt elvágják a Vízmű kutak sorozatai, amelyek a kiáramló vizeket bepumpálják a vízvezetékekbe. Itt ismerhetjük meg azt a csodát, hogy néhány méter kavicsterasz a dunavízből, ivóvíz minőségű vizet „állít” elő. De a kutakból kiszivattyúzott víz nem áramlik tovább, nem marad itthon, nem telíti a teraszt, a kutak gátat képeznek, a vízből lesz szennyvíz, ami visszamegy a Dunába, nagy hányada tisztítatlanul.
- Budapesten a kutaktól a Csepel szigetig a partfalak, a város nagykiterjedésű építései akadályozzák meg a víz ki- és áramlását a teraszokba. Ezen sem tudunk segíteni.
- A Csepel szigettől a Tasi zsilipig, a Ráckevei Duna-ágat, tavasították, zsilipekkel lezárták, - szennyezésről nem is beszélek. A tavasítás eredménye, hogy a meder és a parti részek eliszaposodtak, kolmatálódtak, és így megakadályozták a vizek kiáramlását, a terasz vizének folyamatos megújulását. Ami átszivárog, az nem a Duna vízszint-játékából fakad, hanem a mélyebb részeken nagyon lassan és korlátozottan beáramló vizek, de ezek a mederfenék alatt helyezkednek el, és a nagy-Dunaág táplálja a szigeten keresztül. De a jégkorszakok vetődései, lerakódásai is elvágták a teraszokat az élő Dunától. Ettől lett a nyomás, és most a depresszió.
- Lopják a vizet, mélyebb fúrású csőkutakból, számolatlan m3-ben. (Dr. Csatári B.)
- Ha csatornából öntözgetek, az a depresszióval szennyez, szikesedik, és a rosszra rosszat halmozok. A kavicsbányák vízfelületének párolgó hatása, sokkal nagyobb, mint a természetes vízveszteség a fedett részeken. A vízszennyezés nem látványos, de a mai gyakorlat és állapotok mellett, előre megmondható, biztos folyamat. Nagyon jól láthatók ezek a folyamatok a Délegyházi tavaknál, de másutt is. (Nem térek ki mélyebben arra, hogy például a Délegyházi tavaknál „vízminőségjavító kotrást” írtak elő, és valósítanak meg, aminek eredménye, bizonyíthatóan negatív, - jelentősebb vízszennyezést okoz, mint a haszna. (Nem a kavics eladójának, hanem a tó használójának.) – Kiemelek egy marék sódert, helyére víz szivárog be, a depressziót és evvel a diffúz szennyezést növeli.) Fordított megoldás eredményesebb lehet: Minden kiemelt m3 sóder helyére rendszeresen, kavicson szűrt, ivóvíz minőségű vizet „teszek”, növelem a rétegnyomást, azt telítem, és végső soron helyre állítom a fenntartható fejlődést, a teraszok vízpótlását. Előbb, vagy utóbb a növényzet gyökere újra eléri a vízszintet, és akkor elmondhatom, hogy a munkám eredményes volt. Majd egyszer helyreállhat az eredeti rétegnyomás is. De addig, sok szűrt Duna-vizet kell a rétegbe beengednem, rendszerbe, és gondolkodva. A folyamat kialakulásának megismerése, ok-okozati összefüggések elemzése vezet rá a megoldásra is.
- Nem a látványos elköltött forintok, eurók adják az eredményt, hanem a növényeim újraéledése, a talajok termőképességének fokozása és a felszínalatti vizek regenerálódása.
De ez már a megoldás felé mutat, amelynek, hogyan kérdése, egy mindenben EU támogatott program lehetőségét mutatja be. Nem botcsinálta politikusok, „kormánybiztosok” kellenek ide, hanem egy minden részletében megalapozott, ok-okozati összefüggéseiben ellenőrzött, alakítható aktív terv, aminek eredménye a regenerálódó és megújuló felszín alatti vízkészlet, minden egyes emelkedő centimétere. A programot az ott élőkkel együttműködve, egyetértésben, az Ők és a nemzet hasznára lehet és kell végrehajtani!
Ez a víz fogyott el, ezt kell helyreállítani, és nem fellegekben járó hajókról álmodni!
Természetes, felszíni vizek továbbvezetése csatornákkal, arra is szükség van, bizonyos térségekben. A vákuum kitöltését, a vizek mennyiségi és minőségi megőrzését azonban, - ahonnan kivettük, - a felszín alatti vizek regenerációjával kell biztosítani a megőrzést, megújulást.
Duna-Tisza-közi ősi teraszok elhelyezkedése és határa, jól látszik a Google felvételén. Ma ez az „elsivatagosodó” övezet.
„Két jégkorszak között vagyunk!”
Országos vízkészlet-gazdálkodási koncepció
(Részkoncepció, tanulmány)
Szerző: Plósz Sándor, tájrendező ökológus
A tudományos előrejelzések (1960-72-2004.), kutatások azt mutatják, hogy ezredfordulóra és azt követően még néhány évtizedig száraz, felmelegedő klímaváltozással kell számolnunk. Ezt a természeti folyamatot, jelenséget, a hazai vízkészlet-gazdálkodás tervezése nem vette figyelembe, és a várható következményekkel nem számolt; - Kis modulációkból eredő árvizek elleni védekezés, mint például a Vásárhelyi Terv csak részkérdésekkel, részterületekkel foglalkozik. (De azt is elszabotálják.)
A Balaton vízkészlet-gazdálkodásának, - nevezik inkább „vízpótlásának” - kérdése, téves szemléletben kiragadott példa, a nagy egészből.
Hazánk területén megjelenő vizek mintegy 95%-a ahogy jön, úgy megy tovább a Dunával a Tiszával, és a Drávával. Felszín alatti vízkészleteink vagy szennyezettek, mint az első vízadó-réteg elnitrátosodott vizei, vagy mint a lassan regenerálódó kirabolt karsztvizeink, közötte a Bősi vízlépcsővel és kavicsbányákkal tönkretett kavicsteraszaink vizei. De lehetne folytatni a tönkretett természetes termálvíz-kinccsekkel, például Hévíz, vagy Tata kérdését is, a kiadott vízhasználati engedélyeket, stb.
Országos vízkészlet-gazdálkodást új alapokra célszerű helyezni!
Nem csak felszíni tározás létezik, mert azok, - a síkvidékiek - sokszor kedvezőtlen hatását a vízminőségre, már ismerjük, hazai és nemzetközi példák alapján. Az árhullámokkal való gazdálkodás a természetes vízjárás helyreállítását kell, hogy jelentse és nem tározást, ahol a vizek eutrofizálódása jelentős vízminőség romlást eredményez, eredményezhet.
A természetes vízjárás helyreállítása, az árhullámok lefutását késlelteti, a vízmegtartó rétegek feltöltését eredményezi, amelyek hosszú ideig tartalékokat biztosíthatnak, leromlott szikesedett talajaink regenerációját segítik elő a lebegőanyag, iszap lerakásával. Az élővilág diverzitását gazdagítják, és az ártéri gazdálkodással, Európában unikális értékeket hoznak létre. A folyószabályozásból eredő medermélyülést, tömlőgátakkal szabályozott fenéklépcsőkkel, a vízszintet biztonsággal lehet (lehetne) szabályozni, kivezetni még az árvízszint, árvízi hozamok előtt.
A másik alapvető vízkészlet-gazdálkodási lehetőségünk, amelyek a tiszta, döntően ivóvíz minőségű vizek megőrzésére alkalmas, a kavicsteraszaink védelme és a vízgazdálkodási jelentőségük ki- és felhasználása.
Kavics-teraszokról:
A kavicsteraszok geológiai képződmények, amelyek a kőzetek felaprózódása, majd kopása során keletkezik, folyóvízi környezetben.
A kavicsok keletkezése korábban folyamatos természeti jelenség volt, ma a folyók lépcsőzése következtében ez a folyamat, Európa legtöbb folyójában akadályoztatva van.
A kavicsteraszok ott keletkeztek, ahol a folyó lejtési, folyási jellemzői megváltoztak. Adott fajsúlyú- méretű, anyagok leülepedtek, hordalék kúp formájában leváltak a vízfolyásról.
A magyarországi kavicsteraszok döntő hányadát a Duna (Ős-Duna) és mellékvizei alakította ki. Ma ezek fejlődése, a kavics pótlása, a Duna és a folyók lépcsőzésével megszűntek! Egyetlen "részben-élő" kavicsteraszunk van, a Sajó völgye.
Európa közepén unikális természeti értéknek tekintendő a Mosoni-kavicskút, amely a Pannon tenger korában és annak megszűnésével jött létre, a mintegy 900 m mély kavicsdelta. Hasonmásai csak a földtörténeti korokban kiszáradt Földközi tenger folyódeltáiban, Nílus, Rrhőne, stb. jöttek létre. Ez a kavicsterasz a Duna lépcsőzését (Bős) megelőzően, folyamatosan megújult vízzel, és elméletileg egész Magyarországot el tudná látni ivóvíz minőségű vízzel. A Duna elzárásával vízmegújulása megszűnt, a felszíni rétegek kiszáradásán túl, nagyobb probléma, hogy vasasodik, mangánosodik, szennyeződik és kolmatálódik (eliszaposodik, eltömődik) a víz- és kavicsvagyon. Regenerációja ma még biztosítható, és elengedhetetlen feltételnek tekintendő, a folyamatos vízellátásának biztosítása! Kulcskérdésnek tekintendő a Bős ügyének megoldása!
A további kisebb folyók, patakok kavicsszállító és alakító képessége minimális. A Felső Tisza vidékén a folyó aprókavics és durva-homok, homok hordalékkúpjai újulnak meg az árhullámok során. A kavicsteraszát a Tisza, a Rába, Dráva, a mai országhatáron kívül alakítja, vagy utánpótlásuk a duzzasztások miatt megszűntek, - Duna, Sajó, Mura, Dráva, Rába kavicsteraszai megőrzése, védelme elengedhetetlen, a diverzitás és a parti szűrésű tiszta vizek megvédése érdekében.
A kavicsteraszok jellemző tulajdonsága, hogy vizük a mindenkori folyóvíz vízszintváltozásaihoz igazodik, a távolság és vízáteresztő-képességtől függően lassúbb, vagy gyorsabb követéssel. Fokozottan érzékeny területek a felszíni környezetszennyezésre.
Kavicsteraszaink másik csoportja az ősfolyók helyén egykor keletkezett kavicsteraszok, néhány esetben ma is felszíni vízfolyások, vagy vizes területek találhatók felettük, - Zala völgye, Somogyi völgyek, Dél-Balatoni berkek feküje, Váli völgy, stb. más esetekben a területek felemelkedtek, Kemeneshát, vagy a folyó elvándorolt és a terület feltöltődése miatt, csak kutatófúrások útján ismerhetjük a kavicsteraszok helyét, Duna-Tisza közi kavicsteraszok. Egyes a teraszokban a törésvonalak miatt „elvágott” fosszilis vízkészletek találhatók, amelyek mennyisége, behatárolt. Ilyen, az egyik legérdekesebb kavics-teraszunk a Tapolcai-medencében a Viszlói kavicsterasz, amely a Tapolcai medence alatt nagynyomású vízkészlettel rendelkezik, és a Balaton menti törésvonal zárja le.
A Duna-Tisza közi kavicsteraszokat a kavicsbányászat rontja, úgy vízgazdálkodási, mint vízminőségi szempontból. Ez egyik fő oka, a terület kiszáradásának.
Vízutánpótlásuk megoldatlannak tekinthető Budapest beépítésétől, a partfalaktól, a Ráckevei Duna-ág tavasításától, szennyeződésétől, partok kolmatálódásától, vagy törésvonalakkal, löszlerakódásokkal elvágottak, a Duna-Tisza közi kavicsteraszoktól.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a kavicsteraszok és azok felszíni területei a folyótól alapvetően függenek, a térség természetes vízgazdálkodása szempontjából meghatározóak. Megbontásuk, "felnyitásuk", élővíztől való elzárásuk és vízhasználatuk, a hatásterületük vízgazdálkodását jelentősen módosíthatja.
Egy kavicsbányából kitermelt kavics, növeli a depressziót, a felszíni és egyéb diffúz szennyeződések beáramlását, ha nem pótoljuk a víztérfogatot, más vízbázisból. Inkább nyomás alá kell helyezni a kavicsbányát, vízszintemeléssel, mint depressziót előidézni a kavicskitermeléssel!
Az „élő”, vízfolyáshoz kapcsolódó, és az "ősi" az eredeti folyóval már aktív kapcsolatban nem lévő kavicsteraszok környezeti érzékenységüknél fogva, fokozottan védett természeti és vízminőség-védelmi, kategóriába sorolandók.
Vízminőség szempontjából a kérdés feltárt, néhány méter kavicsterasz elegendő, hogy a nem éppen tisztának mondható Duna vízből a természet, ivóvíz minőségű vizet állítson elő.
Kavicsbányászatra - csak a Sajó-völgyi részlegesen megújuló és a Duna menti, kavicsteraszokból azok, amelyek méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva, a többi kavicsterasz vízbázisának és/vagy vízelosztás szempontjából is szükségesnek tekintendők, - területei jelölendők, jelölhetők ki. (Kavics igénynél a várhatóan előbb- vagy utóbb bekövetkező panelházak bontása is, nyersanyagforrásnak tekintendő!)
Koncepció
Magyarország vízgazdálkodási rész-koncepciójának lényege, a kavicsteraszok védelme, vízzel való ellátása, a megfelelő, gyakorlatilag ivóvíz minőségű vizek visszatartása, továbbítása, a térségi vízgazdálkodás javítása, a megújuló- és/vagy gazdaságos energiák (pl. szélenergia) vízemelésre való felhasználásával.
· A Dunán a Mosoni-kút vízellátásának helyreállítása, a folyóvízzel megújuló kavicsteraszok vizét a szélenergia segítségével a magasabb térszínen lévő, Rába illetve zárt kavicsteraszokra emelve, azok vízellátása, telítése, vagy például a Középhegységi karsztok, Balaton vízellátásának pótlásának, közvetlenül, vagy a karszton keresztül, biztosítása is vizsgálandó kérdés lehet, stb.
· Vértes, Gerecse karsztok telítése, helyreállítása, parti kavicsteraszokon szűrt vízből.
· A folyamatosan megújuló Csepel-szigeti kavicsterasz vízéből a Duna-Tisza közi kavicsteraszok telítése vízzel, a térségi, homokhátsági vízgazdálkodás helyreállítása érdekében. Csepeltől a Tass-i zsilipig kialakított kutak és szélerőművek kiszámítható módon biztosíthatják a Duna-Tisza közi felszínalatti vizek regenerációját, nagyrészt EU programok keretében.
· A Dél-Somogyi, Zalai területeken a Dráva és a Mura folyóvízzel megújuló kavicsteraszain megtisztult vizek felhasználása a térségi vízgazdálkodás javítására.
· Törésvonalakkal zárt fosszilis vízkészletű kavicsteraszok vízpótlása, tartalékok képzése.
· A meglévő kavicsbánya-tavak felhasználása a teraszok víztelítése érdekében, és ezek megfelelő hálózatainak kialakítása.
Feladatok:
Nemzetközi feladatok és kötelezettségek:
· A Duna vízmegosztása, vagy az eredeti mederbe történő visszavezetése, a Mosoni- kavicsterasz, teraszok vízellátása érdekében. (Csallóköz-Szigetköz egységes rendszerben.)
· Dráva, Mura, Rába vízkészletének és minőségének megőrzése, javítása és nemzetközi egyezményekben való rögzítése, a kavicsteraszok vízellátásának biztosítása érdekében, vízlépcső építések elhalasztása.
· Sajó-Hernád vízgyűjtőjének nemzetközi védelme a kavicsutánpótlás biztosítása érdekében, akadályok megszüntetése.
Törvény-, rendeletmódosítási, alkotási feladatok:
· A Természetvédelemről és a Környezetvédelemről, Bányászatról, Vízgazdálkodásról szóló törvények módosítása, felülvizsgálata a kavicsteraszok fokozott védelme érdekében. A kavicsteraszok ex lege védelmének biztosítása.
· Kavicsterasz kataszter kidolgozása és a területek minősítése, a geológiai térképek alapján.
· Agrár-környezetvédelmi program kidolgozása és megvalósítása, a kavicsteraszok felszíni területeinek védelmére.
Műszaki- gazdasági tervezési feladatok:
· Műszaki gazdasági és megvalósíthatósági tervek kidolgozása. Költség-haszonelemzés.
· Pilot program, az EU vízgazdálkodási-, természet- és környezetvédelmi-, energetikai irányelveinek figyelembevételével, pályázatok kidolgozása.
Kiegészítő gondolatok: (az opponensek érveinek megválaszolására)
Minden m3 víz, amit nem hagyunk elfolyni az országból, itt hasznosul!
- Az ország energiatermelésében az alternatív, megújuló energia termelését fokozni kell az EU irányelvei szerint, és egyben a támogatandó programok között van.
- Az alternatív energiák közül a szélenergia időjárásfüggő, nem biztosít megbízhatóan folyamatos energiatermelést, tehát elkülönített felhasználása csak előnnyel jár.
- A koncepcióban rögzített megoldás, nem igényel folyamatos energiaszolgáltatást, alkalmazkodik a szélhez. „Telítettség” esetén, a „felesleges” energia az országos hálózatba bekapcsolható. (De hol vagyunk még ettől?)
- A kavicsteraszok csak lebegő-, ülepedőanyagtól mentes vízzel telíthetők, hogy a kolmatációt megakadályozzuk. Ezért kell az élő kavicsteraszon szűrt, vagy parti szűrésű, vagy megújuló vizű kavicsbányából kiemelt, gyakorlatilag ivóvíz minőségű vizeket, védeni és felhasználni, tartalékolni!
- A csővezetékek PET csőből kialakíthatók, amelyek másodlagos műanyag-felhasználás hatásfokát is javítják. (háttéripar fejlesztése, hulladékhasznosítás, szelektív hulladékgyűjtés, stb.) Nem kell „Rokla” cső, ha a PET jó gázvezetéknek, miért ne lenne jó vízvezetéknek, kisebb a súrlódási veszteség is!
- A kasztvizek telítése során, ha van ilyen probléma, a beszivárgás átalakítja a vízminőséget, sóösszetételt a természetes karsztvíznek megfelelő összetevőkre, hiszen a csapadékok sem azonos összetevőjűek.
- Szélenergia hasznosítás az egész világon elfogadott, miért lenne nálunk veszélyes?
- Mennyivel tájidegenebb egy szélerőmű, mint pl. egy Westel átjátszó-torony?
- Európa nyugati felén a kavicsteraszok szinte mindenütt védettek, ezért jönnek hozzánk, kirabolni a kavicsvagyonunkat, amelyekről, és amelynek hatásairól nagy a hallgatás, széles e hazában!
- A rendszer programba állításával, a védelmi indokok érveivel, magunk mellé állíthatjuk az Uniós szerveket a Bősi ügy megoldására.
- A tótoknak is elfogadható magyarázatot ad a nemzeti szimbólumuk lebontására, Ők is nyernek a Csallóközben és a Duna, Vág, Garam mentén. (Igaz, magyar lakta területek, de az - jó!) Tőlük sem folyik el minden víz, és ott hasznosul.
- Folyók mente egyben átszellőzési folyosó, szélcsatorna, tehát alkalmas szélerőművek rendszerének kiépítésére. (A +50 m magassági széltérkép megvan az országról.)
- Munkát teremt, gondolatot ébreszt, nemzeti vagyont gyarapít, felemelkedést biztosít!
Megjegyzés:
A Szerző fenntartja magának a törvényben biztosított szerzői és szabadalmi jogokat, a koncepció védelmére, annak továbbfejlesztésére -, a koncepció bármely formában való, publikálásának, közlésének és felhasználásának a jogára. ©
Szerzői Jogvédő Hivatalba beadva.
Budapest, 2004-04-12
Irodalom, 1-45 old.
ábra - A magasvezetésű csatornatervek nyomvonalai (Lamp-Hallóssy, 1947)
A vízhálózat képe a pliocén végén (Sümeghy J. nyomán Somogyi S. kiegészítésével)
A vízhálózat a negyedidőszak elején (Szerk. Borsy Z.)
Duna-Tisza köze, Negyedidőszakban
A szarmata elején újabb kiterjedt riolittufa szórás játszódott le (“felső riolittufa”) (13-14 millió éve). A badeni emeletben megindult andezit vulkanizmus időben kelet felé terjedt, a Tokaji-hegység tömege, melyet riolit vulkánok is növeltek, a szarmatában keletkezett. A vulkanizmushoz kapcsolódó hidrotermális oldatok Nagybörzsöny, Gyöngyösoroszi és Telkibánya térségében ércesedést hoztak létre, és vulkáni tevékenység játszott szerepet a tokaji-hegységi kaolin, illit, perlit, tűzálló kvarcit és diatómit telepeinek létrejöttébe n is. Diatómit a Mátrában, Szurdokpüspökinél is képződött.
A Paratethys a Bécsi-medencétől az Aral-tóig húzódó beltengerré vált, a nyílt óceánnal való kapcsolat teljesen megszűnt. A beltenger vize fokozatosan kiédesedett, és sajátos, a megváltozott feltételekhez alkalmazkodó tengeri élővilág al akult ki. A brakk vizű segélytengeri üledékek fossziliákban igen gazdagok (homokkő, “cerithiumos mészkő”, szarmata durvamészkő”).
PANNON
A pannont korábban pliocén kor alsó emeletének tartották. A Kárpát medencét elfoglaló “Pannon tenger” fejlődése azonban már a miocén legvégén elkezdődött. Ezért itt az alsó-pannont a miocén végér e sorolják, a felső-pannont a pliocénnel azonosítják.
A miocén végén a Paratethys részmedencékre esett szét. Ezek egyike, a Pannon beltenger 6 millió éven át létezett. Vize kezdetben csökkent sótartalmú volt, majd a beleömlő folyók miatt édesvizűvé vált.
A tokaji-hegységi szarmata vulkanizmus a pannon elején ért véget. Ekkor indult meg a medence intenzív süllyedése, ami nagy vastagságú üledéktömeg (4-5000 m) felhalmozódását eredményezte. A néhány 100 méter mé ly medence belsejében agyagmárga, mészmárga, aleurolit és homokkő, a szegélyi területeken homok, kavics, konglomerátum képződött. Az alsó pannon üledékek általába n meszesebbek és egyhangúbbak, a felső-pannonból származók homokosabb és változatosabb kifejlődésűek.
A felső-pannonban, a medenceperemi, mocsaras területeken jöttek létre a Mátra- és Bükkaljai lignittelepek (“Bükkaljai Lignit Formáció”). Hasonló kifejlődésben jelennek meg a kiseb b jelentőségű Szombathely-környéki és D-Somogyi lignitek (“Toronyi Lignit Formáció”). Az erős hullámveréses parti zónákban kimosott, fehér “üveghomok” keletkezett, mely az üveggyártás alapany aga (Fehérvárcsurgó). A Dunántúli-középhegység DK-i oldalán édesvízi mészkő is keletkezett. A pannon végére a beltenger teljesen feltöltődött. A pannon üledékek fő gazdasági jelentőségét az a dja, hogy szénhidrogén készleteink nagy részének tárolókőzetei.
A felső-pannon folyamán a Tapolcai-medencében, a D-Bakonyban és a Kisalföldön többfázisú bazalt vulkanizmus játszódott le. A pannon üledékeken áttört és azokat lefedő bazalt takaró a lepusztulást megakadályozva vulkáni “tanúhegyeket” hozott létre. A vulkánok krátermedencéjében illetve a tufa-gyűrűk által körbefogott mélyedésekben megtelepedett algákból olajpala (“Pulai Alginit Formá ció”) képződött. Salgótarján környékén a bazalt vulkanizmus később, a pannon végén indult meg, és áthúzódott a pleisztocénbe.
PLEISZTOCÉN-HOLOCÉN (NEGYEDIDŐSZAK)
Magyarország területének 80 %-át negyedidőszaki képződmények borítják. Ezek vastagsága a 800 m-t is eléri (Békési süllyedék).
A pleisztocénben Magyarország szárazföldi, periglaciális terület volt, ami meghatározta az üledékképződés jellegét. A fő képződmények a lösz, futóhomok és a folyóvízi üledékek.
A negyedidőszakban az Alföld és a Kisalföld intenzív süllyedése jellemző. A felső-pannon képződmények felszíne kb. 1000 m-es szintkülönbséggel jelennek meg az Alföld peremi területein illetve közepén , a Kisalföldön a szintkülönbség maximum 400 méter.
A holocénben a futóhomok áthalmozása zajlott. Az Alföld szikes tavaiban primer dolomit képződés is előfordul. A folyóteraszokon édesvízi mészkő rakódott le (Budai Várhegy, Süttő). A Nyírségben helyenkén t gyepvasérc képződött.
