A magyar nyelv a világ nyelveinek anyja

Kolumbán Sándor

Magyar szógyökök a román nyelvben

A dákok magyar nyelvű nép volt!

Dák szavak meglepően könnyed magyar olvasata

Ajánlom ez írást, azoknak a határokon kívül élő magyar szülőknek, akik ro­mán, szlovák, szerb, horvát, szlovén, ukrán, osztrák stb. iskolába íratják gyerme­keiket a jobb érvényesülésért, és anyanyelvüket nem ta­nítják meg ne­kik.

 Akik bedőlnek a bal­káni dák-római, a fel­vidéki tót, a délvidéki rác me­séknek, s az osztrák felsőbbrendűségi, magyarbecsmérlő hazugságok­nak. Akik szé­gyellik ma­gyarságukat, és nem tudják, nyelvük mily érték­kel bír.

Ne higgyenek a mai anyaországi ma­gyartalan történé­szeknek, nyelvészek­nek, mert azok egy leérté­kelt, tör­té­nelmileg súlytalan, gyökér nélküli bar­bár népként állítják be a ma­gyar nemzetet s nyelvét. Olyanok ők, mint magyar­ta­lan politikus gaz­dáik, akik a magyar nemzet kiveszej­tésén munkálkodnak éjt nappá téve.

 Tudják meg, nyelvünk régebbi és gazdagabb mindazok nyelvénél, akik ma becsmérlően szólnak róla.

Magyar (ősnyelvi) szógyökök a román nyelvben

Az erdélyi magyaroknál, székelyeknél van egy olyan tünet, hogy ha egy a magyar nyelvben meghonosodott idegen szóval találkoznak, mely a román nyelvben is jelen van, azt a kevesebb olvasottsággal rendelke­zők hajlamosak román szóként azonosítani. Emlékszem, ami­kor 1959-ben Albert Flórián feltűnt a magyar labdarúgás egén, so­kan mondták: Ennek tiszta román neve van. Pedig a Flórián név minden, csak nem román. Ők is átvették rabtartóiktól, a rómaiaktól.

A latin oculos szem, a román ochi (kiejtve ok) is szem. Az ok – a régi magyarban a fényt, világosságot áteresztő luk, lyuk, mely a tetőn volt, hogy fényt kapjon a lakhelyként szolgáló sátor – így ment át a latinba, lett oculos és ebből át a románba: ochi (kiejtve: ok). Így oké?

Így vannak a finánc szóval is sokan. Pedig a finánc szó sem ro­mán eredetű. Ez a föníciaiak emlékét őrzi (Magyar Adorján szerint fön, pun, magyar őstörzs), azokét, akik a pénzt föltalál­ták, bár ezt az első adandó alkalommal ellopták tőlük a zsidók, és azóta is náluk van a kassza kulcsa. Ezért használják ma már egyre többen a zsinánc kifejezést. Ez még akkor is így van, ha némelyeknek nem tet­szik. Mivel ez a nép száján költ, így nincs ellene apelláta. Ez is – úgy­mond – a „népköltészet” része.

– Azt meg hogyan is mondják divatosan?

– Folklór.

Erre a kifejezésre is rásütik sokan a román eredet jelzőt: folclor, folcloristic. Mert a román tévében is ezt hallják.

Nos, mi az, hogy folk? Nézzünk bele, mit ír az 1862-ben kiadott Czuczor Gergely és Fogarasi János által szerkesztett magyar gyökszótár a fol gyök címszavánál?

fol = fal : folka, falka, folu, falu

Ennyi. A fal szógyök nem fallal körülvett települést jelöl. Az a vár-as, város, mely a kerített udvarszerű, várból ered. (A folu szó ment át az ógörögbe pol-ra módosulva, és lett később polisz.) Ebből azonnal kivi­láglik, hogy a folka, folu, falu, az egyszerű szántóvető nép összetartozó csa­ládjainak folkái (ez a szó keletkezésekor nem volt lealacsonyító ér­telmű), csoportjai által lakott helyet jelöl. Akiknek nyelvén kelt, költ a magyar nemzeti folklór kincse.

S akkor milyen eredetű a folklór szó? Semmiképp nem román. A gyökszó magyar…, aztán vagy kelta, vagy latin közvetítéssel vált népet jelentő kifejezéssé alig több mint ezer évvel ezelőtt, a viszonylag fiatal, és még ma is torzuló, alakuló angol nyelvben. Ez a szavuk sem volna a ma magyarnak nevezett ősnyelv nélkül. De a szintén zavaros, rendszer­telen germán nyelvekbe (volk) is a ma magyarnak ne­vezett ősnyelvből jutott. Csak ezek az ősgyökök tartósak nyelvükben.

– Folklór? A folklór már kihalt, nincs teremtő ereje – mondják a szak­emberek – ma csak az állagmegőrzéssel foglalkozunk.

Pedig él. Csak ma nem olyan irányultságú, mint régen, bár régen is a nép szívét érintő dol­gokat hozta a felszínre. Mint ma is.

A folklór igazi termőtalaját tönkretették. A magyar folka, folu, falu elvesztette régi jellegét. Oly örömmel rombolják ma szét – határon in­nen és túl – a még megmaradt részeit, mintha ez volna a kormányok le­ges­legfontosabb dolga.

És persze hogy ez!

A folklór ma is nagyon érzékeny és őszinte. Csak az mondja ki a va­lót. Ma már nincs népdal, nincs nótázásra ok, nem születnek népdalok, nép­mesék (csak politikai rablómesék). A folklór ma alagútban van. Nincs számára világosság. Nem látszik az alagút végén az ok, az okon átszű­rődő fény. Ma visszajutottunk abba az állapotba, hogy csak mon­datok­ban, esetleg gy/ö/a/k szavakban fejezi ki magát.

Persze a szolgálatos román nacionalista réteg próbál felhozni ellenér­veket cáfolatként, de az ős/nyelvi/magyar gyököket, szavakat nyelvéből el nem tüntetheti, mert akkor megszűnik nyelv lenni. Nem is a célból ír­tam e füzetet, hogy bosszantsak vele valakiket, inkább a nyelvek közös gyöke­rű szavai kimutatása volt célom.

Ehhez azonban nem engem kell kérdezzenek, hanem azokat a nyelvé­szeket, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a latin nyelv az et­ruszkból, a ma magyarnak mondott ősnyelv egyik változatából alakult olyanná, amilyen, és a latinból jöttek létre a későbbi latin gyökerű nyel­vek, a latin nyelvcsalád.

A román nyelv kialakulásának kezdete kétezer évvel ezelőttre tehető. A latinból való kialakulására bizonyíték, többek közt, egy nagyon régi közmondás is. A közmondásokról tudjuk, hogy valaha valós esetekből indultak ki.

Pál apostol római hittérítő tevékenysége során megpróbált beszélni hi­téről Róma felszabadított rabszolgáival, a valachusokkal is. Azok vi­szont nem voltak fogékonyak erre, és Pál többszöri próbálkozás után ha­ragosan magukra hagyta őket. Ekkor kelt az a mondás, mely mai napig forog közszájon. Minálunk ma is járja: Úgy otthagyta őket, mint Szent Pál az oláhokat.

Természetesen, itt a valachusokról van szó, akikből később kialakult a vlachok rétege, és akik a birodalom szélén, a mai Albánia területén kezdtek új, szabad életet. A tatárjárás után a XIII. században a kiirtott kunok helyét foglalták el az akkori Kunországban, a későbbi Havasal­földön, majd Moldvában. A vatikáni pápai levéltárban az 1410-es évjárat adattárában – mint hitterjesztési terület – Havasalföld még Ungro-Valachia néven szerepel. Később onnan jöttek át Hátszeg vidékére. Ez a bizonyítható igazság, a többi álomszép mese.

Ekkor már nyelvükben magukkal hozták a latinból örökölt ősmagyar gyököket, melyek mai napig élnek benne, keveredve a római rabszolga­ságuk előtti ősnyelvük még megmaradt kifejezéseivel. Vehetnék azt a fá­radtságot román nyelvészek, hogy Pakisztán, Irán vidékein kutassanak őseik nyelvi gyökerei után. Hogy miért? Mert kimutatták már sokan, hogy Róma által a fent említett területeken viselt háborúk nyomán összegyűjtött rabszolgák­ból alakult ki a valachus népesség, mely megőrzött nyelvi kifejezéseket, rajzolt motívumokat, dallamokat, táncmozdulatokat ősei hagyatékából, akárcsak az amerikai négerek az afrikaiból.

A nyelv szempontjából még elmondható, hogy csak az ázsiai ős­nyelvük és az ősmagyar nyelvi gyökök maradtak állandóak nyelvükben, a többiek mindmáig cserélődtek szavaik közt. Ugyanis a román nyelv az utóbbi ötven-száz évben szinte teljesen átalakult. Renge­teg kifeje­zést vettek át a fran­cia, az olasz nyelvből, és akarva, akaratlanul, azokkal újabb ősmagyar gyököket is hoztak. Ma már mel­lőzik az addig tö­megé­vel jelen levő szláv eredetű szavakat. Pedig a szovjet ár­nyékban a tan­könyvek csak úgy dicsőítették a szláv-román testvériséget, hogy olva­doztak tőle a lapok, és na­gyon kellett szeretnünk a szláv eredetű sza­va­kat.  Ezt lehet cáfolni, de ak­kor el kell tüntetni az összes régi román írás­em­léket, főleg a cirill betűseket.

E nép még mindig keresi önmagát, és nem ta­lálja helyét, mivel nem ott ke­resi folklórját: rajzolt motívumai, dalla­mai, táncai gyökereit, ahová valóban tartozik, Ázsiában. Hasonlít ahhoz, aki megtagadta szü­leit. Pe­dig igazi ázsiai ro­konaik semmivel sem alábbvalók, mint a végül – fajta­lankodások és egyéb okok miatt – degenerálódott, elaljasodott, kipusztult rómaiak.

A dákok viszont magyar nyelvű nép volt, és ha ez széles körben is­merté válik, akkor ez az ős a későbbiekben, az állandóan tűzön tartott, élesztgetett magyarutálat okán nem lesz szalonképes számukra.

Elképzelhető, hogy román nyelven sehol nem tették közzé Kosztin Árpád kutató-történész  A dákoromán legenda című művében leírt azon megállapítását, mely szerint a XIII. század előtti időből egyetlen román kegyhely nyomaira sem bukkant, nemhogy Erdély, hanem a mai Románia területén sem. Íme a könyv végszava:

„XIII. század előtti ortodox román templom sehol nem létezik, s nem is létezett soha a mai Románia egész területén. Dákorománia, a >2000 éves álom< szétfoszlik a tények napvilágánál.”

Hogyan jutottak a román nyelvbe magyar szógyökök?

A román nyelv, a francia, olasz, spanyol, portugál stb. nyelvekkel együtt az utcai latinból kialakult nyelvek egyike. Ezek a nyelvek ezer évvel ezelőtt még nagyjából hasonlók voltak. Viszonylag fiatal nyelvek, melyek még ma is folyama­tos átalakuláson mennek keresztül. Azok a gyökök, melyek a ma magyarnak mondott ősnyelv etruszk ágából men­tek át a latinba, nagyrészt megjelentek a latinból frissen kialakuló nyel­vekben is. Ha vizsgáló szemmel nézünk bele egy ilyen szótárba, rögtön felötlik előttünk a magyar gyökök tömeges jelenléte. Így jutottak a fran­ciába, olaszba, spanyolba, portugálba.

A románba szintén. A római rabszolgaság ideje alatt nyel­vüket vesz­tett népek konglomerátumából létrejött valachusok külön csoportjai, nyelvük elvesztése ellenére, azért megőriztek valamit rabságuk idején is, az atyáiktól örökölt, szabad éle­tükből magukkal hozott jellegzetessé­gekből. A birodalom perifériájára kitelepítve is elkülönültek a külön­böző helyek­ről rabságba ejtett cso­portok egymástól, és amikor onnan továbbvándo­roltak, az összetartozók külön csoportjai más-más irányba mentek. Ezért különbözik a máramarosi, vagy észak-moldvai román az olténiaitól, a fogarasi, hát­szegi a bărăgani-tól, szokásban, színben, fejformában, testállásban stb., mivel ősi gyökerüket más és más helyről tépték ki a páratlanul kegyetlen, embertelen rómaiak. Ez megfigyelhető az olaszoknál is. A délolasz is valachus eredetű, vérében a törzsi kötődés érzete, és teljesen más: természetre, külalakra, jellemre, életmódra, erkölcsre, mint az északi olasz, mely germán jelleget hordoz..

Egy ismerősöm – aki a múlt század hatvanas éveiben járt Teheránban – mondta el, hogy amikor megérkeztek az ottani repülőtérre, döbbenettel tapasztalta, hogy azoknak az embereknek a nyelvjárása, hangsúlyozása, hanghordozása mennyire hasonlít a románokéhoz. Azt hitte, hogy újra Bukarestben van. Na, és a népi táncaik is szinte ugyanazok (călusari).

Már írtam, de megismétlem, soha nem gondoltam volna, hogy a nyel­vek eredetének tanulmányozása a régészettel, génkutatással összevetve elvezethet durva történelmi csalások, hazugságok leleplezésére. Ám be­bizonyosodott, hogy a nyelvek eredete a népek eredetére is fényt derít. Gondoljunk csak Mario Alinei: Ősi kapocs című művére, mely az et­ruszk és a magyar nyelv azonosságát, és így a latin nyelvre, a latinból eredő nyelvekre való hatását bizonyítja, és közvetve azt is, hány évszá­zadnyi (nem több évezred!) ezen nemzetek történelme. Mario Alinei te­kintély a nyelvkutatásban.(*)

Szándékosan tévútra terelt eredetelméletek dőltek és dőlnek meg, oly nézetek, melyeket áltudósok segítettek világra, akadémiák pelenkáztak, fölöttük kormányok bábáskodtak, pénzzel támogattak. Hogy miért? Mi­vel így tudtak tíz körömmel kapaszkodni tulajdonosi igénnyel bizonyos területekbe. Eredetelméletük azonban, krónikus bizonyítóanyag hiánya miatt, már vitaindító témaként sem fogadható el a nemzetközi történész­porondon. Csak hazai, konyhai használatra való.

Bárhogyan is nem tetsző egyes román nyelvvédők számára a magyar nyelvi hatás elismerése, ez tudományosan nem tagadható, hiszen látható, minden mondatnál belebotlani a magyar eredetű gyökszavakba. Nyelvük anyja, a latin is a ma magyarnak mondott ősnyelvből gyökerezik. Az, hogy magyar a gyök, abból látszik, hogy a magyar nyelvben hatalmas terjedelmű szóbokra van, az átvevő nyelvekben viszont csak bizonyos kifejezésekbe került bele.

Például, a kör gyökből eredő szavak:

A körből jönnek a latin circus, car, cortina, curva szavak. Majd in­nen a latinhoz kötődő nyelvekbe, pél­dául a románba is: cerc-kör, cor-kórus, cort-körsátor, corn-kifli, szarv. Ezzel kezdődik a cortex, coajă-héj, kéreg, coridor-körfolyosó, curea-öv, hajtószíj, curios-kérdező, kí­váncsi. A car-szekér, careu-karéj, curte cu gard-ke­rített udvar), itt a la­tinból átvett cur-kör gyökből alakult a curte-udvar, curtează-udvarol. Cursa-kör/járat, curbă-kanyar, útgörbület, curvă-görbe úton járó, er­kölcstelen nő, kurtizán. De a franciából románba átvett tour, tur-kör­ver­seny, turneu-körutazás, circulatia rutieră-közúti forgalom (a tur, rut, tor-rot fordítható gyökök, ez idegen nyelvben ritka), a kör hangmódo­sult gyökét adja a foraj-mélyfúrás és a forfotă-sür­gés, forgás. A gir gyök a magyar-la­tinból, olasz giro útján jutott el nem is oly régen a ro­mánba: girator-forgó, giraţie-pörgés, sens giratoriu-kör-for-galom.

A körnek hatalmas szóbokra van a magyar nyelvben, talán a legna­gyobb. Vitathatatlan, hogy a kör magyar gyök, innen ment át a többi nyelvbe és nem fordítva.                        

A román nyelv többi jellegzetessége a római rabságba esésük előtti, Ázsiából hozott nyelvükből van, melyet ösztönből őriztek meg mind­máig. Ehhez jött még a több évszázados erős szláv befolyás, melyet most próbálnak súlytalanítani, tőle tűz-víz szabadulni, és minél szélesebb utat nyitni a francia hatás érvényesülése előtt. Ez is bizonyítja, mennyire változó nyelvek ezek.

Ha a magyar hatást kívánják semlegesíteni, nem létezővé tenni, ez esetben ki kellene vonni az alább felsorolt szavakat a román nyelvből, és akkor bizony beszélhetetlenné válna nyelvük. De kár izgatniuk magukat, mert ugyanezek a gyökök jelen vannak az imádott francia nyelvben is, sőt az olasz, spanyol, portugál, angol stb. nyelvekben is, és azok sem vetettek még kecskebugát e gyökök miatt, hanem gördülékenyen hasz­nálják, beszélik. 

A magyar hatás – a római rabszolgaság alatti évekből eredő, latinból hozott nagy mennyiségű magyar nyelvi gyökszavakon túl – a kényszerű erdélyi együttélés idején átvett szavakon is világosan látható. (E köl­csönhatástól a magyar nyelv sem mentes.) Ugyanakkor sok román járt át Erdélybe a Regát kőolajvidékéről, még gyerekkorom­ban is állandóan láthatók voltak a kóboros román degenyeges szekerek a székelyföldi fal­vak utcáin.(**) A szekértengely kenésére használatos kenő­anyagot árulva kiabálták végig a falu utcáján:

– Holzsír (halzsír), degenyeg!  

Ezek az emberek az áruból kapott pénz mellett vittek magukkal egy-két nekik megtetsző magyar kifejezést is, mely megragadt nyelvükben.

Vannak oly szavak, melyek a mindennapi szóhasználattal olvadtak be, a román nyelvbe. Például: beteg – beteag, nyomorék – niumurug, a mindjárt helyett mondott mintienaş vagy elhallgattatás végett a gye­rekre rászólás: mukk lesz!?– mucles!, ami átvitt értelemben náluk nem kérdés, hanem felszólítás, azt jelenti: fogd be a szád! Ez főleg Mócvidé­ken, de Görgényben is. A gulaş, papricaş, halău (halászháló) szavakból egy postáról érezni a magyar jelleget. Különösen a -oa-, -ea- hangpáros használatánál: coasa – kasza, beteag – beteg és az -ău végződésű szavaknál kell figyelni, mert jórészük magyarból torzult megnevezés. Pl.: Bacău (Bákó), Zalău (Zilah), Ceahlău (Csalhó), birău (bíró), hârdău (hordó), făgădău (fo­gadó), sămădău (számadó). A román anevoios – nehéz, fárasztó, nevoiaş – szűkölködő és a magyar nyavalya kifejezések közt is magyar hatás érezhető mivel ez a szó már Erdősi Sylvester János bibliafordításában is jelen van. (Újszöv. 1541.)

A valamikor magyarok által lakott Moldvában is megmaradtak a fo­lyók hegyek, és települések neveinek magyar gyökei, azokat torzítot­ták románra: a Szeret – Siret, Tarkő – Tarcău, Tázló – Tazlău, Békás – Bicaz, Bodza – Buzău, Kisjenő – Chisinău, Csalhó – Ceahlău.

A justiţia szó, mely szintén magyar eredetű gyökből, a juss-ból ment a latinba, onnan a románba, törvénykezést, törvényszéket jelent. Ez a jog fogalmát adja, viszont a törvény-re a lege szavukat használják. A tör­vény a társadalmi magatartás szabályainak összessége. Bizonyos mű­kö­dési területeken a mindennapi tevékenységet szabályozza, korlátot szab, kötöttséget jelent a tér és kör határain belül. A törvény románul lege = kötés, az a lega = kötni igéből. Itt a g jelenlét utal a kör, gúzs, körülkötés jelentésre.

Az alábbi szószedet korántsem teljes, csak a fontosabbakat választot­tam ki, és az egyes fogalmaknál sem soroltam föl az összes kifejezést, mert a felsoroltakból már érthető a többi viszonylata is. Célom az volt, hogy kisterjedelmű füzet legyen, a diákok által is elérhető áron. A kife­jezéseket nem a betűrend szerint, hanem gyökértelem szerint igyekeztem csoportosítani.

Kívánom, hogy „étvágygerjesztő” legyen, és másokat is ösztönözzön arra, hogy tovább kutassanak.

Olvasóim iránti tisztelettel,

Kolumbán Sándor

-----------------------------------------

(*)Az Ősi kapocs című könyv mellé ajánlom elolvasni Tomory Zsuzsa: Magyar-etruszk rokonság kérdése magyar szemmel című művét

(**) Ez időből való az a mosolyt fakasztó eset, hogy egy ilyen degenyeges román Kénosban megesteledvén, az éji sötétben egész reggelig kószált szekerével Kénos zeg­zugos utcáin, nem találván a faluból a főútra kivezető utcát.

Az alábbiakban közölt szószedet a két nyelv kényszerű vagy törvényszerű összefonódását mutatja. Ezért nem szabadna mesterségesen szított nemzeti felsőbbrendűségi érzésből eredően gyűlölködni miattuk. Inkább a felismerésből az összetartozás érzését kellene ápolni. Mindkét oldalnak hasznára válna.

A kimutatás nem teljes, és nem vonultatja föl a származékok összességét.

Talán csak a jéghegy csúcsa.

Magyar ősgyökök jelenléte román nyelvben

A

ac – tű, az ék, fok ősgyök, mely hegyes jelentésű, ék, eke, akad, akác, itt a k a kulcshang, olaszul acume – hegyfok, él, de az ógörög­ben: ak, akh, aikh, mindannyi az ősmagyarból.

acasă – otthon, A lakás hangkiesés nyomán

acaţ – akácfa, az ak gyök, a hegyes töviseiről

acăriţă – tűtartó (ak, ék)

acăţa, agăţa – felakaszt, felakad

afacere – dolog, ügy, cselekedet, a cse ősgyök jelen van akár a latin face-ban

alcătuie* – alkot, magyar gyök. Pl.: Az alkotókedvű alkotó alak nem alakoskodik, ez alkalommal alku nélkül lakásra alkalmas jó alakú lakot alkot. Ez a lak gyök egyik változatának igei alakja. Az lk betűpáros a magyar nyelvben, a gondolkodási, lelki, személyi in­díttatású alkotói cselekvéssel van kapcsolatban. Pl.: több lény alkot egy falkát. Egyértelmű magyar gyök. 

amintire – emlék, e>a módosulat, em – am, az emlék fogalma a nőkhöz kötődik, lásd a femeie szónál. Néhány az am kezdetű szavakból:

amabil – szeretetre méltó (em gyök)

amant – szerető (em)

amator – műkedvelő (em)

amică – barátnő (em)

aminte – emlékeztet (em)

amintire – emlék

amor – szerelem, az am – em érzelmi töltetet hordozó gyök, a gyöngéd­ség kifejezője. Lásd a simogatás im e>i hangmódosult gyökszavát, az uralkodó hang m, a magánhangzó változhat. Az intim is ez ős­magyar gyökre épül. A román a mângâi – simogatni igében is az m az uralkodóhang. Az im, am, a tisztelet, imádat gyöke is. Czu-Fo szótár: emel, magasztal (szanszkrit: am – tisztel)

amăgi – ámítás, az am itt is a simogatás értelmét hordozza, de hamis alapon, csaló szándékkal

amar – keserű, a mar gyökből, mar, sért, keserűen maró

amarnic – keservesen, kíméletlenül (mar)

amărât – elkeseredett (mar)

amărâciune – keserűség, keserv, szívbe markoló, maró lelki fájdalom, lelki sérűlésre utaló állapot   

apă – víz, bár első látásra nem tűnik úgy, de a csepp p hangjának jelenléte az ősgyök irányába mutat. Lásd láp, vizes, mocsaras hely vagy pocsolya. A kisgyerek őseredeti ösztönszava a vízre: püpü.

aplana – laposítás, a lap gyök hangcserés változata (etruszk-latin), ógö­rögben: lopasz, lophasz – lapos, a p hang a sima vízfelületből jön (püpü) 

aprinde – gyújt, a perzsel két fontos hangja, a p és r, pârjol – perzsel

arici – sün, a hegyes tüskéiről h/ar – hegy

arip – szárny, a /sz/ár gyök két fontos hangjának jelenléte

armă – fegyver, (h/ar) a hegyes, szúró fegyverekről

armonie – harmónia, kiemelkedő, (h)arányos zenei összhangzati térha­tás, a har – hegy magyar gyökből, innen a görögbe, latinba. Jó né­hány szó, mely h/ar gyökből indul, az ősgyököt hordozza: arici – sün, armă – fegyver

arogant – h/arrogáns, aki magasan hordja az orrát.

ars – égett, lásd perzselt, pörsen

aterizare – földre szállás, jelen van a tér gyök (görögül – terra)

B

baci – bacsa, bacsó – öreg juhász

bal – bál, olaszba etruszk-magyarból, ballata – tánc, lábbal járják

balansare – himbálózás, lábbal egyensúlyozás

balerin, balerina – táncművész, táncművésznő, a bál – láb nyomán

baltag – balta, v>b hangmódosulással a valta ősi alakból, hasításra, szét­választásra, a szó második fele a tagló gyöke

bate – ver, botol, valószínű a bot gyökből

barcă – bárka

bărbat – férfi, az em-ber összetett szó ber fele (băr) férfit jelöl

bărduie – bárdol

bârzoit – borzolt, magyar nyelvben a bor gyöknek ötféle módosulata, értelme van:

1. borzas, borzad,

2. borít, borul,

3. borotva, bo­rotvál,

4. bor, bors (hevítő hatás),

5. borsó, ami gömbölyű, gör­dül, forog (orsó, korsó).

Egyértelműen magyar szógyök. 

bâţ, bâtă – bot, pálca

belşug – bőség

beteag* – beteg, nyomorék, a be gyök a belsővel, a teg a távolítással kapcsolatos gyök Czu-Fo. sz. (tegnap, a távolodó nap), mivel a b hang az élettel kapcsolatos uralkodóhang, bio, buja életerő, annak tegnapi, eltávolodott volta: be-teg

beteşug – fogyatékosság, betegség

bidon – bödön, doboz magyarban ennek gyökváltozatai élnek: bod, for­dított gyökként a döb, dob, mely nincs a román nyelvben

birău* – bíró

birjă* – bérkocsi

birjar* – bérkocsis

birui* – legyőz, bír vele

biruit* – legyőzött, lebírt

biruitor – győztes, bír vele

bizuie* – bizakodik

bizuire* – bizalom

bob, boabă – bogyó

bocanc* – bakancs, bokancs, bokát takaró lábbeli, magyar gyök

boltă* – boltív, a borítból, bolít, bolt, égbolt, boltív, magyar gyök

boltitură – boltozat

bombat – domború, d>b hangváltással

boroană – borona,

borviz* – borvíz, ásványvíz

C

cactus – kaktusz, az ak ősgyök jelenléte, a tűszerű leveleket jelöli

cană – kanna, kancsó, korsó, körértelmű gyök

cap – fej, koponya és a cap gyök módosulathoz tartozó szavak, a kör értelmét hordozzák, kör, kor, r>p kop

căpătat – ajándékba kapott

căpătuială – meggazdagodni, kapni valamit

căpeneag* – köpönyeg (kör)

căptuşeală – bélés, burkolat, körértelmű

căptuşit – bélelt, burkolt (kör)

car, căruţă – szekér, a kör gyök módosulása folytán több latin nyelvben keréken gördülő járművet jelöl. Az angol car inkább kelta hatásra. Etruszk – latin, vagy kelta – angol. Mind az etruszk, mind a kelta bizonyítottan a ma magyarnak mondott ősnyelvvel azonos.

caracter – jellemösszesség körleírása, a magyar kör gyökből

carantină – vesztegzár, benne a körbezártság értelme (kör)

carte – könyv, a hártya szóból, melyre régen írtak

cânepă – kender,

cârlig – görbe kampó, kallantyú, horog, a kör gyökből a latinon át

cârlionţ – göndör hajfürt (kör)

cârmaci – kormányos (kör)

cârmă – kormány (kör)

cârmeală – fordulat, kertelés (kör)

cârmire – kanyarodás, fordulás (kör)

cârmoajă – kenyérhéj (kéreg), de benne a morzsa érteménye is (kör)

cârnat – kolbász, keresztmetszete kör, r>l  (kör)

cârpă – körülszakadt rongy (kör)

cârpire – körülvarrás, foltozás (kör)

casă – ház

cer – kér

cerere – kérvény

cerşetă – kéreget, koldul

cer – ég, a kör gyök módosult alakja, mely az égbolt kerekségére utal

ceramie (cserámie) – kerámia, a fazekas körforgó korongon készülő kör kereszt­metszetű égetett agyagedénye, a kör gyökből, de benne van az am gyök is, mely az em, im változata, és jelzi, hogy simogató művelettel készül az edény. Ker – kör, im – am, körsimítás, keramítás. A cserépedények feltalálóitól, első készítőitől nem lehet elvitatni a névadás jogát. Ne feledjük, ez elsősorban cserépedény! A latinba átmehetett az etruszk cser gyökből is.

cerc – kör 

cerca – kipróbál körülményesen, benne a kör érteménye

cercel – fülbevaló, fülönfüggő zártkör alakú ékszer (kör)

cercelat – göndörített, bodros, szintén a körrel kapcsolatos

cercetat – keres, kutat, fürkész, körülményesen nyomoz (kör)

cercetător – kutató, fürkésző, fürkészve vizsgálódó (kör)

chezaş* – kezes, jótálló

chezăşie* – kezesség, jótállás

chin* – kín, szenvedés, magyar gyök: kínoz, kényszerít (Czu-Fo szótár)

chinuit* – megkínzott

chip* – kép, arc, ábra, ábrázat, áb/ra/jz

chipeş* – jóképű, széparcú, mutatós

chircit – görnyedt (kör)

cilindru – henger, kürtőkalap (kör) latin

cilindric – hengeres (kör)

cionc* (ciung) – csonka, cson gyök, csont, tomka, tonka, a tom, nyitott tem, fordítottja met, metél, latin: meto, mutilo (Czu-Fo sz.)

circ – cirkusz, körporond (kör) körönd, porond

circa – körülbelül (kör)

circă – kerület, (kör)

circuit – körforgás, áramkör, körverseny

circulă – kering, forgalomban van (kör)

circulară – körlevél

circulaţie – forgalom (kör)

circulatia rutieră – közúti forgalom (kör)

circumferinţă – körkerület, kerület

circumscris – körülírt

circumspecţie – körültekintés

circumstanţă – körülmény

ciripire – csiripelés, a magyarban van kiterjedt szóbokra, teremtőgyök: csár, cser, csir, csor, csör, csur, recs, racs, 

ciubăr* – cseber, sajtár, dézsa, magyar szóbokor: cseb, csob, csöb, csub

ciubuc* – csibuk, pipa, a magyar csipdes, fonetikusan csibdes, füstöt csipegető, csippentgető pipázó

ciuf*– kócos, borzas, tehát csúf

ciufulit* – kócolt, megtépett

ciupeală* – csípés,

ciupeşte* – csíp, a magyar szóbokor a cs-p teremtőgyökből: csap, csáp, csep, csip, csíp, csop, csöp, csup

ciuruie* – csorog, csurran, magyar szógyök, lásd: a ciripire – csiripelésnél

ciuruitor* – csorgó

cizelat – csiszolt, kicsiszolt

cizmă* – csizma, csiszolt, fényesített bőrből készült lábbeli

cizmar* – csizmadia

cizmărie* – csizmadia műhely

clenci* – kilincs, kallantyú, kellentyű (kör)

coajă – héj, burok, mely valamit körülölel (kör)

coasa* – kasza, (kajsza, kajla, kör)

coastă – borda, (körív alakú, görbe) kör

cocol – galacsin, gombóc (kör)

cocon – gubó (kör)

cocos – kókuszdió (kör)

colaci – kalács (kör)

colac – tekercs (kör)

colan, colier – nyakék, nyaklánc, öv (kör)

colină – domb, halom (kör)

cor – kórus (kör)

coral – kórus, énekkari (kör)

cordon – kordon, kerítés (kör)

coridor – körfolyosó (kör)

corn – szarv, kifli ívelt, körszelet kerületének része (kör)

coroana – korona (kör)  

corp – test, gömbölyűséggel kapcsolatos (kör)

cort – kör/sátor (kör)

cruce – kereszt, köröszt, köroszt, egymásra merőleges átlókkal négy részre osztott kör, körkereszt, (latinul crux).

cupa – kupa, r>p módosulat, körrel kapcsolatos

cupola – boltív, boltozat (kör)

cuprinde – befog, átkarol (kör)

cur – fenék, ülep (kör)

curăţenie – takarítás, tisztaság (kör)

cura – kúra, teljes körű, gondos kezelés (kör)

curat – tiszta, bizonyos körben kitakarított hely

curbă – kanyar, útgörbület (kör)

curbare – meghajlítás (kör)

curbit – ívelt, hajlott (kör)

curbure – görbület, hajlat, kanyar, ívelés (kör)

curea – öv, meghajtó szíj (kör)

curent electric – villanyáram (kör), vezetéken folyó áramlat

curgere – folyás, folyam, r> l/y/ (a víz körforgásából eredő)

curier – küldönc, r> l, olyan, aki körülhordozza a hírt

curios – kíváncsi, kérdező, körbekérdező (kör)

curma – összeszorít (körülköt), görnyed (gúzskötés, körülkötés, a kötés, mint zártkör is körértelmű)

curmei – gúzs, mellyel gúzsba kötnek (kör)

curmezis – keresztben, körösztben, ferdén, rézsút/osan (kör)

cursă – kelepce, r> l (kör)

cursă – körjárat (kör)

cursiv – gördülékeny, folyékony (kör), for, för, für, fer, fol, fol/y/,

curtată – körüludvarolt nő (kör)

curte – udvar, bekerített terület (kör)

curte cu gard – kerített udvar (kör)

curtezană – kurtizán, körüludvarolt ledér nő (kör)

curtezan – udvarló (kör)

curva – görbe úton járó nő, kéjnő (kör)

D

dădacă – dada

dans – tánc, a tán (tántorog) ősmagyar gyökből – latin – francia – román. Ebből a német tanz, a francia dance.  

decembrie – december,  a latin dec – tízből,  a teljes, tíz, tűz, tisztes­ség, dísz, alapfo­galom szerint összetartozók (magyar ősgyök), olaszul dicembre (kiejtve diszembre)

decenal – tíz évi

deceniu – évtized

decenţă – tiszteletadás

decimă – tized

decisiv – döntő, teljes, végleges, szintén a tíz értelméből

decor – dísz

decorativ – díszített, díszelem, mutatós

decortică – lehánt, hántol, a körülvevő héjat lehántja, a cor gyök körértelmű

demarcă – határt megvon, a mar gyök jelenléte, valami elhatárolása végett egy erőteljes, úgymond: bemart, jól látható vonal meghúzása

demarcaţie – határmegvonás (mar)

depilare – szőrtelenítés, a pi, pil egyértelmű magyar gyök, jelentős szóbokra van: szem/pilla, pillangó, pillanat, pihe, piheg stb.

depila – szőrtelenít

depilator – szőrtelenítő

desag – átalvető, vállon átvetett, bekötött szájú szák, zsák, tartalmát két részre osztva – elől, hátul – viszik vállon (magyar gyök)

descurcă – szétbont, kikurkál, kör gyökből, valami összegubancoló-dott dolgot, állapotot megold, kibont

doică – dajka

duh – lélek, közös vonás a leh (lehelet) gyökkel, a teljesen a mellkas belsejéből kibocsátott levegővel ejthető a h hangon keresztül, ez olyan, mintha az egész belső önmagát adná. Ősnyelvi örökség.

E

ecologie – környezettan (kör)

egoism – önzés, Kiss Dénes, Bíró Lajos vagy Varga Csaba nyomán ki­mutatható, hogy a latinba az ego – én, önmagam, egymagam a magyarból (etruszk) ment át, egy, mint első, eg/y, m/ag, mint ma­gam, énem, egyem, egóm, – ego, én megom – én magam  

element – elem

elementar – elemi

embrion – embrió, magzat, a magyar em gyökből: emlő, emik, emtet – szoptat, csecsemő (Eme, eme, baba!), csecsből evő, táplálkozó, szopó. Az enni ige is ebből ered akár az ember, emlék emse, ene.

emoţie – izgalom, érzelmi meghatódás (emlék, emlékezés fo­galma)

emotiv – érzelmi, megható (em)

emoţional – érzelmi, izgalmi (em)

emoţionant – megható, megindító (em)

emoţie – izgalom, meghatódás (em)

empatie – beleélés, átélés (em)

epila – szőrtelenít, pi, pil gyök, lásd a d hangnál

epilare – szőrtelenítés

epilator – szőrtelenítő

ereditar – eredő, öröklődő, er, ör rokonértelmet takaró gyök. Öregeim­től eredő örökség. A víz is érként ered.

eroism – hősiesség, heroikus tett, az ősmagyar nyelvi har – hegy, magaslat értelmében, mely a görögbe átmenvén her gyökből in­dulva, kimagasló, hősies tetteket jelöl. (Herkules vagy Heraklész)

erotic – érzéki, felfokozott buja testi állapot, ér – ör, öröm

erupe – kitör, hegyből magasra kitörő tűzhányó (har, her)

F

face – cselekszik, csinál, hátravetett ce gyökkel, csefál, csenál, csinál.

familie – család, e fogalom a magyarban a cselekvéssel vethető össze (Czu-Fo sz.: cseléd, család). Az a face szó a cselekvés főnévi ige­neve, ös­szevonva az em gyökkel, femeie – nő, em, e>a, familie.  

farmazon – varázsló, az f>v módosulat nyomán a gyök ugyanaz, megfi­gyelhető több far, fer gyökű szónál is:

farmazonie – varázslat (még a farmacie – gyógyszertár is hordozza ezt az értelmet, régebb a varázslók is próbáltak gyógyítani)

farmec – varázs

făgaş* – (kerék)nyom, kerékvágás, vízmosás   (Úgyszólván, olyan fogás, melyből nehéz szabadulni. ‚Nem jön ki a kerékvágásból.’)

făgădău* – fogadó

făgăduială* – fogadalom

femeie – nő, asszony (em), Az em ősmagyar gyök a nő­vel kapcsolatos: emlő, ü/nő, nőstény. A nő emel terhet áldott állapot­ban. Ebből az Emese, Emőke, Enéh, Enikő (ógörögben Eunika alakra torzult), Ena, Ana, Anna, Éva, emik, tehát szopik, enni eszik, evő, Éva. De ebből van az ember is, a                                                                                                                               nő és férfi egy szóban: „ketten lesz­nek egy testté”, melynek egyike lehet a félfi, l>r hangmódosulással, férfi, a másika nő, azaz feleség. Ezt egyetlen európai nyelvben sem lehet így levezetni! Hogy miért? Mert a ma magyarnak mondott nyelv az eredeti első nyelv, ame­lyen elsőként neveztettek így a dolgok! A többi ebből vette át. Az m hang, vagy módosulva n, majd minden nyelvben ott van az em­bert, a nőt, nemzetet jelentő szóban. Az m hang szerepét egy másik kö­nyvben elemzem bővebben.

feminin – nőies (em)

feminitate – nőiesség (em)

femelă – nőstény (em)

fermeca – elbűvöl, elbájol, megigéz, elvarázsol

fermecat – bűvös, elvarázsolt

fermecător – varázslatos, elbűvölő

fermecătorie – varázslás, varázslat

fin – finom

fineţe – finomság

foc – tűz, a tűzháromszög fokának nevéből eredő (foc, fuego, fuoco)

foraj – mélyfúrás (kör)

forfotă – sürgés, forgás (kör)

fort – erőd, vár (kör)

fulger – villám, f-ről v-re módosulva u-val

furtun – tömlő, locsolócső fur, kör keresztmetszet

furtună – fergeteg, vihar (kör)

furuncul – kelevény, kör alakú

fus – orsó, kör keresztmetszetű, fonásnál használt forgóeszköz

fus – orsó, csap, tengely (kör)

fustă – szoknya, kör alakú, a for, fur, fus mind a fúrás, forgás vagy a kör alakzatok k>f>h>d, r>s vagy ö>o>u hangmódosult gyökszava fustély, husáng, furkósbot, dorong mind gömbölyű (kör), a fustély gyökszava választ ad erre

G

garafă – kancsó (kör)

garanţie – jótállás, teljeskörű szavatolás

gard – kerítés

gardă – őrség, mely körülvesz (körértelmű)

gardină – kalapkarima

garnisaj – burkolat, borítás (kör)

garniţă – bádogkanna (kör)

garoafă – szekfű (köralakú)

îngărdit – bekerített

gazdă* – gazda, a régies kazda, az akinek kazal, asztag állt udvarán az gazdag, de lehet, hogy a gaz és a tagadás, vagy tagolás tag gyökéből. A jó gazda nem tűri a gazt, úgymond tagadja, de a földet is tagolja, tagokra osztja. A Ma. Ért. Kézisz-ban két oszlopot, míg a román-magyar szótárban a gospodar és változatai csak féloszlopot foglalnak el.

gând – gond, magyar gyök. A román szótárban a gând címszó egy oszlopnyi, a Magyar Értelmező Kéziszótár oldalain a gond szóbokor elágazásait két és fél oszlop taglalja.

gârbaci – korbács hajlékony, görbülő fenyítőeszköz (kör)

gârbov – görnyed, meggörnyed (kör)

gârbovit – görnyedt (kör)

gir – forgatmány, ősmagyar>latin>román irányú módosult kör gyök: ger, gir,

giraţie – körforgás

giratoriu – körbeforgó

giraţie – pörgés, forgás

gospodar – gazdálkodó, a gos nem szláv eredetű, hanem magyar gyökből torzították a szlávba, magyar nyelvben nagy szóbokra van

gospodărie – gazdaság

gospodărire – gazdálkodás

gospodină – gazdasszony

H

hădărag* – cséphadaró, a szó alapértelme az ide-oda hadonászás, hadarás, hadakozás, csapkodás

hăit* – hajt, hajszol

hăitas* – hajtó

hăitui* – hajszol

hăituială* – hajsza, hajtóvadászat

hălăduie* – boldogul, sikerül /neki (a halad, haladás fogalmából)

hârbar* – kóbor, csavargó, csavarog, kóborol, nagy területet bejár. Kó­bor kutya (kör). Kóbor – a vándorszekér ívelt fedele

hârdău* – hordó, magyarból torzított

hârşâit – hersegés, sercegés

hibă* – hiba, fogyatékosság, a Czu-Fo sz. szerint a hib gyök az alásüp­pedéssel, süllyedéssel kapcsolatos

hidro-, vízzel kapcsolatos szóelőtag – id, víz, ősmagyar gyök

holm* – halom, domb, a>o módosulat

hotar* – határ, hat gyök, határ, a hatalom kiterjedésének végvonala

hotarnic* – határrendező, földmérő

hotărâre* – határozat

hotărât* – határozott

Î

încercuire – bekerítés

înconjur – kerülő

înconjură – körülvesz

înconjurător – környező

încoronare – koronázás

încoronat – koronás, megkoronázott

încorporă – bekebelez, keb, köb (kör)

încorporare – bekebelezés, besorozás (kör)

încorsetat – befűzött, korlátozott (kör)

încovoiat – meggörnyedt, hajlott (kör)

încovrigă – karikába hajlít

încrucişare – kereszteződés, magyar – latin: kereszt – crux

încrucişat – keresztezett

încurcat – kuszált, kurkált, ez egy ö>u hangmódosult kör gyökből in­duló, körértelmű magyar szó

încurcare – összekuszálás, összekurkálás, kavarás (kör)

încurcătură – összekuszáltság, kavarodás (kör) A Czu-Fo sz. szerint a kavar körértelmű. A kuszáltság – görbe szálak kavarodása.

îngăduit* – megengedett

îngărdit – bekerített

înrolat – besorozott, körértelmű, egy körülhatárolt szervezetbe való besorolást jelent.

J

jar – zsarátnok, parázs ez utóbbi fordított gyök

june, jună – ifjú, latinul juvenis 

just – jogos, igazságos, régiesen: jogasságos 

jug – iga, gúzs, zsug, (igában, gúzsban)

juridic – jogi, igazságügyi, jorgalom, irgalom, jor, jur  

justitie – jogszolgáltatás, igazságügy, jog, juss, magyar>latin>román

juvenil – ifjúi, ifjúkori

L

labă* – láb, mancs

lamina – hengerel, lemezel

laminate – hengerelt, lemezelt

lăcaş* – lakás, nyugvóhely, kifészkelt hely, vájat, valamilyen alkatrész illeszkedési helye

liber – szabad, ez a levegőben szabadon libegő fogalmából ered, és az etruszkból ment át a latin nyelvbe.

loc – hely, a lak, lék, lik, luk, lok ősmagyar gyökök (lakás, hajlék) és nem szláv! Nagy szóbokra van a magyar nyelvben. Ősmagyar>latin>román. Olaszul hely – luogo, helység – locale, franciául helység – localité, lakás – logement. Gyimesfelsőlok nevével kapcsolatban olvastam a hálón, hogy a lok szó szláv eredetű. Nem tudom, ki szerkesz­tette az oldalt, de a szerencsétlen nyavalyás, magyartalan jól félrekapta a kormányt. Remélhetőleg az ola­szok, a franciák esetében is a szláv hatás érvényesült! És a latin? Ez csak a magyar nyelvet lealázó, Hundorfer, Budenz féle fing-ugró elmélet védelmezőitől szár­mazhat.

locşor – helyecske, kis lakás

locuibil – lakható

locuinţă – lakás, és minden loc kezdetű szó

lopată – lapát, a lap, lapos fogalma

lucie – csillogó (latin lux – fény) betűsorrend cserés gyök

lucire – csillogás

M

mal – part, a lemart, mállik, szétmálló, lemálló partrész megnevezéséből átvéve, mál – domboldal

marţial – katonás, marcona, a mar gyökből.

măgură* – mag-ura, kunhalom (magasság ura, magas orom)  

memorie - emlékezet

merge – megy, a menni ige me gyöke

mormăie – mormol

motor – motor, mozgat, ösztönöz, mot gyök, motoszkál, matat, moz-og

muncă* – munka, régen muka, a művesből

mutila – megcsonkít, a met gyökből, metél magyar>latin>román

mutilat – megcsonkított, elmetélt

N

Napoca – Nap-oka, dák település a mai Kolozsvár helyén. Jelentése napnyílása, ablaka. Ok régiesen magyarul fényáteresztő luk, lyuk. Ebből ered az okos (világos elméjű) szó. Magyarul olvasható, ért­hető, románul nem mond semmit. A dákok magyar nyelvű nép volt. Lásd a füzet végén a függeléket. Ha a románok ragaszkodnak dák eredetükhöz, akkor elismerik magyarnyelvű népből való származásukat. Ami nem is olyan végzetesen rossz.

neam – nemzetség, rokonság, vérszerinti egy nemből származók köre, em gyök.

O

obraz – ábrázat, arc, ab, áb, körre utaló gyök, abar habar (Czu-Fo)

ochi – szem, az ok (világosság forrása) gyökből, lásd Nap-oka, latinul szem – oculos, magyar>latin>román

ogar – agár

om – ember, az em gyök e>o módosulata, itt az m a jellegzetes kulcshang, más nyelvekben is jelen van az emberrel kapcsolatos szavak­ban, vagy n a nők esetében: man, woman, uomo, donna, bambina hombre, homme, femme, mensch, damen, om, femeie, doamnă, muiere, m és n nélkül nincs ember.

oraş – város,

oţel – acél, az ac gyök az edz rokon fogalmat hordozza (Czu-Fo sz.)

P

pală – lapát, a lopată is a magyar lap gyök, hangsorrend cserés alakja

palmă – tenyér, szintén a lap gyök, fordított betűsorrend

paloş – pallos, széles lapos kard

pârâ – per, panasz, vád, a per tüzes szóvita

pârâş – felperes

pârât – alperes

pârjol – perzs, égetés, tűzvész. A perzselnek jelentős a szóbokra a ma­gyar nyelvben: per, pír, pir, pör, ver, vör

pecetă* – pecsét, a pecs, csep kiterjedt magyar teremtőgyökből

percal* – perkál, pénzt leperkál, a per gyökből: pereg, perget

perforat – átfúrt, átlyukasztott, (kör), perget, forgat

performanţă – teljesítmény, siker, (kör), jól pörög, forog és sikerül

periferie – peremrész, egy terület, város, kör külső sávja

perioadă – időszak, korszak, (kör)

periodizare – korszakolás, (kör)

perla – gyöngy, (kör)

perpetuare – megörökítés, állandósítás (perpetum mobile – örökmozgó), a kör gyökből, zárt körben örökké, állandóan. Az örök is kör, soha véget nem érő körmozgást feltételez. A vég nélküli lét jelképe a kör, a halandóságé a vonal, melynek vége van.

pică – cseppen, cep, csep, pecs gyökből  

picătoare – csepegtető

picură – csepeg, csepegtet

piromanie – gyújtogatási szenvedély, a pir magyar gyök, a piros a tűz színe, a tűz pírja perzsel, piruló hajnal. Innen a piramis, de a per­zsa is. A perzsák a tűz népe voltak. A pi/ros szín nevét a latin nyelvek – rosso, rosu, rouge – a magyarból vették át. Ajánlom ol­vasásra Varga Csaba: A kőkor élő nyelve című művének 275. 276. oldalán levő részt a tűzzel kapcsolatban.

pirotechnic – tűzijáték

pirosferă – tűzöv

plan, plat – lapos, a latinba átment, hangsorrend cserés kifejezés, ógö­rögben: laposz, laphosz    

port – kikötő, a mart, partra módosuló, latinba átment gyökből, de part jelentésű a Portugália nevében is, mely eredetileg Porto Gallo, Gall Part

potcoavă* – patkó

prăjire – pirítás, pörkölés

prăjit – pirított, pörkölt

punct – pont

punctual – pontos

R

răsturna – felfordít (kör)

răsturnare – felforgatás, felborítás (kör)

rântaş* – rántás

rid – redő, ránc

riţă – rece, karc

rob – rab

rolare – hengerlés (a henger gurul ebből a rol)

ronţoire – ropogtatás, rágcsálás, roncsolás

roşu – piros, a pir  gyök utolsó hangjából és az os képzőből

roată – kerék

rotar – kerekes (kör)

rotare – körzés, forgás

rotativ – forgó

rotitură – kerülő, forduló

rotondă – körterem (rondella)

rotor – forgó, a tor-rot magyarba visszatérő, kör értelmű gyökből

rotund – kerek

rotunjire – kerekítés, az r hang mindenhol jelen van, ahol forgásról van szó. A kisgyerek is brrr, prrr hanggal forgatja játékait.

rucsac – hátizsák, a szák magyar gyök

rugă – kérés, a gur, gör fordított alakja (kör), benne a könyörgéskor fel­vett görnyedt testtartás érteménye

rugină – rozsda, a pirosból levezethető

rula – gördül, gurul

ruladă – tekercs

rulare – gördülés, gurulás

rumegă – kérőzik, a kérőzéskor megfigyelhető köröző szájmozgás alapján (kér-kör gyök) 

ruşină – szégyen, az elvörösödés értelméből

S

sac – szák, iszák

saca – lajt/os kocsi/, szekér

sabie – szablya, mellyel az ellenséget szabja, a szab gyökből

sanie – szán, csusszanó, csuszamló, iszamodó eszköz

seamă, a da, a cere de seamă – számadás, számonkérés

seamănă – hasonlít, a szem gyökből, két egyforma szem, szem-szem, ugyanolyan

secure – szekerce, fejsze, a fejsze összetett szó – fejtő szekerce

semeţie – büszkeség, kevélység vagy szemtelenség

seminţă – mag, szem

semănat – vetés, szemek, magvak elültetése

semn, semnal – jel, jelzés, mely szemmel érzékelhető

semnare – aláírás, személyhez kötött, egyéni jellegű, személyes, sajátosan személyi ellenjegyzés

semnificativ – jelentős, fontos, azaz szembetűnő

simbolic – jelképes, tehát szemmel kapcsolatos

simetric – részarányos, szem-szem, mint az arc függőleges, képzelt tengelyével elválasztott szempár

simpatic – megnyerő, rokonszenves, mindenképp szemmel, látással kapcsolatos

simţ – érzék

simţul frumosului – szépérzék, a szépség mindig látványként érvényesül, tehát szemmel, látással kapcsolatos

singur, (n>m) sim/a/g/ur – magányos, egyedülálló /személy

sinucidere – öngyilkosság, önnön személyének megölése

soartă, şorţi – sors

spor – siker, eredmény, a szap gyökből, szapora

sunet – hang, zsong, innen az olasz suono, a francia son, az angol sound

Ş

şan – sámfa, kitámasztó, kifeszítő, sám, tám, gyám, magyar gyök

şcoală – iskola, ősmagyar – ógörögbe is átment, lásd Varga Csaba: Ógörög, régies csángó nyelv c. könyve 233-234 oldalán.

şuncă – sonka, tonk, csonk gyökből

T

taşcă* – táska

tăgadă* – tagadás

tăgăduieşte* – tagad

tăgăduială* – tagadás

tărcat* – tarka

tărcătură* – tarkaság

tâmpă* – tompa, életlen

tâmpit – ütődött, hülye

teren – terep, terület

teritoriu – (felség)terület

termen – határidő, térben, időben meghatározott vonalig

termină! – befejezni! véghatár!

terminal – végállomás (terephatár)

terminat – befejezett, vége, lejárt az idő, elfogyott a tér

textil – szövet, ták, takács – szövőmester, ősmagyar – etruszk – latin, de van ógörög oldalág is  

tobă – dob

tur – fordulat, forgás, forduló (kör)

turbion – örvény, körforgás (kör)

turn – torony, magasra tör értelméből

turnare (film) – forgatás (kör)

turneu – körutazás (kör)

V

vadră*, vedre – vödör, veder

val – sánc, árok, a vál gyökből, az árok szétválaszt egy területet

vale – völgy, hegyeket szétválasztó mélyedés, magyar gyök

varia – különbözik, váltakozik, l>r módosulat

variabil – váltakozó

variantă – változat

variaţie – változás

vai – jaj, a vajlódás, v>b, v>f, baj, fájdalom érzetét kifejező őseredeti kedélyhang

vainic* – erős, erőteljes, híres, a baj gyökből, lásd alább a voinic szónál

văgăună* – szakadék, hasadék, a vág gyökből, vágás, kettévágott

văicăreală – jajveszékelés

vârtej – örvény, forgatag (kör)

verigă – gyűrű, láncszem (kör)

viraj – forduló, kanyar (kör)

virare – fordulás, kanyarodás (kör)

virolă – szorítókarika, gyűrű (kör)

viteaz – vitéz, a vita, ví, vív gyökök származéka

vitejie – vitézség

voinic – dalia, vitéz, hős, a magyar baj gyökből lett bajnok, mely át­ment a szláv nyelvekbe, onnan a románba, semmiképp nem szláv szó, mert az ógörög jelentése ugyanaz, mint a magyarban, és hol voltak akkor a szlávok

vornic* – országbíró, nádor értelemmel, az udvarnok magyar szóból, Moldvában gyökerezett meg, ahol Báthory erdélyi fejedelmi udva­rának mintájára adták a címeket.

vrajă – varázs

vrăjire – varázslás            

vrăjitor – varázsló

Z

zaică – szajkó, a száj gyökből

zdrobire – törés, zúzás, benne a dara, darabolás értelme

zgardă – nyakörv, a gar körértelmű, gard – kerítés

zgărdiţă – nyaklánc (kör) gar

zgâria – karcolás, körmölés (kör)

zgârcenie – fösvénység, görcsös zsugoriság (kör)

zgârcire – görcs (kör)

zgrunţur – rög, göröngy (kör)

zgrunţuros – rögös, göröngyös (kör)

zgură – salak, korom, körös lerakódás (kör)

zornăit, zornăială – zörgés, csörgés

A *-gal jelölt szavak az együttélés során átvett kifejezések elrománo­sított alakjai.

Ezekhez hozzájönnek az összes említett gyökök bővítményei, azok változatai, melyek összességükben elérhetik a 5 – 10.000 szót is.

Ismétlem, ezek tények, a tények viszont makacs dolgok. Velem lehet vitatkozni, de a tényekkel nem!

Ezen nem dühöngeni kell, hanem el kell ismerni, használni a továbbiakban is. A nyelvünkből átvett gyökök miatt nem irigykedünk, nem fogunk perelni értük.

Használják egészséggel!

Mit mondanak a nevek?

Az összes, Dnyesztertől a Tiszáig lévő, moldvai, erdélyi, alföldi magyar és eredetileg, a kezdetekkor magyar nevet viselő helységek, földrajzi (táj, hegy, völgy, víz) helyek stb. nevein felismerhető a románra torzítás. E ne­veknek semmilyen értelmük nincs a román nyelv­ben.

Mert mit jelent románul: Siret, Ceahlău, Bacău, Trotus, Tarcău, Chişinău, Buzău vagy Şimleul Silvaniei, Oradea, Sighişoara, Carei, Timişoara, Haţeg, Odorhei, Tălişoara, Vârghiş, Brăduţ, Făncel, Ciuc, Suplacu de Barcău? Semmit!

Ha ezekből egyet értelmesen, elfogadhatóan meg tud magyarázni egy román nyelvész, akkor le a kalappal előtte.

Felsorolom vélt gyökeiket: sir, cea, bac, tar, chiş, buz, ora, sig, car, tim, haţ, odo, tăl, vâr, făn, ciu, sup – mit mondnak románul?

Semmit. De magyarul értelmes szavak gyökei: szer/et, csal, bak, tat/ár, tar, kis, bod/za, kör, szil, nagy, seg/ít, tem/et, hát, ud/var, olasz, var, bar (pár), fan/cs, csík, szép

A moldvai nevekből néhány:

Szeret – nevében a megnevezés oka. De mi a Siret? Ha Şiret volna, akkor ravaszt jelentene, de Siret?

Csalhó – a napfelkeltekor mutatott csalós arca miatt. De a Ceahlău? Az a sas, melynek tájnyelvi megnevezése ceahlău, a szirtről kapta azt.

Bákó/Bakó – alapgyök szerint baktatás, bukfenc értelmű, valószínű a dombos hegyes vidék miatt. Erdővidéken van egy Bakszeg nevű hely, melyen baktatva lehetett haladni. Székelyszentlélek és Bogárfalva fölött van a Baknya, szintén baktatható.  S Bacău, az mi? Van egy bacău szavuk, de az is a bakó értelméből jött.

Tatros – a tatárok betörése után adott név. Tatáros patak, ott jöttek be a tatárok. Trotuş nem értelmezhető sem magyarul, sem románul.

Tarkő – a hegy csupaszsága okán, mivel tar. Tarcău?

Kisjenő – a honfoglalás kori magyar Jenő törzs egyik részének szál­láshelye. És Chişinău?

Bodza – a bodza érthető, de csak magyarul, a Buzău románul sem. A buzău – duzzogó nem ide vonatkozik.

Az erdélyiek, alföldiek:

Köröskisjenő – a Jenő törzs végül itt telepedett le a Fehér-Körös mentén. Chişineu Criş viszont ezt nem árulja el.

Szilágysomlyó – a Szilágy szó jöhet a szilfából, a szilajból, de a szi­lárdból is. A silvana latin szóhoz is lehet köze talán? A somlyó, lehet a sommal, vagy vízzel kapcsolatos, mosás, de a jó hangu­lattal, a mosollyal is – somolyog. Régi kifejezés, és nagyon sok helyen találkozunk e meg­nevezéssel: Somlyó, Somolyó. De Şimleul Silvaniei? Mi az, hogy Şimleul, talán simlisek lakják? Ha a Szilágyságot Sălaj-nak (Szölázs) nevezték, akkor kellett volna legyen annyi következetesség a névadók­ban, hogy ezt meg Şimleul Sălajului névre tekerjék. Még sosem késő egy visszamenő érvényű, „ősi”, kétezer éves névadás.

Nagyvárad – összetett szó, nagy vár. És Oradea?

Segesvár – a Segesd mentén épült vár. De Sighişoara???

Nagykároly – egy jelző és egy személynév, a Károlyi grófok fészke, de mi az a Carei? Karéj?

Temesvár – temes, tömés, valószínű töltésből eredő a név és vár. Egy ideig magyar királyi székhely. A kontinens első utcai világí­tással ellátott magyar városa a XIX. században! Ám, mi az, hogy Timişoara? Ezzel a névvel hány éves történelme van?

Hátszeg – két szó: hát és szeg, azt sugallja, hogy egy hátmögötti terü­let Erdélyben, épp ott, ahol legelőször gyökeret vertek a románok. Ille­nék, hogy eredeti, érthető román neve legyen a vidéknek. Itt áll az első kegyhelyük, egy gyűszűnyi kis templom Densuş-on. Ám a Haţeg név­nek románul nincs semmilyen jelentése, értelme. Csak magyarul. Szülő­falum határában is volt egy Hátszeg nevű dűlő messzire a falutól.

Udvarhely – két érthető szó: udvar és hely. Na, de Odorhei? Az mi? Jobb lett volna meghagyni eredetiben.

Olasztelek – olaszok lakta telek, világos szavak. Eredete visszanyúlik a római korba, az Árpád-korban is lakott hely, a pápai tizedjegyzékben Fundus Italica néven szerepelt, lakói részben olasz eredetűek. Tudom, mert ott születtem, és olvastam is múltjáról. És mi az, hogy Tălişoara? Nem tudom. De az sem tudta, aki a nevet adta. A hasára ütött, és már megvolt a kétezer éves „ősi” román név. Azért ez nagy tehetség!

Vargyas – valaha Varjas. És Vârghiş mi románul? Nem tudom, bár ott jártam az általánost.

Fancsal – talán ferde fekvéséről? A hegyes, dom­bos helyről (vesd ös­sze: fancsal, kancsal). És Făncel?

Bardoc – valaha az ott honos párducról kapta nevét. Brăduţ? Ez fe­nyőcskét is jelenthetne, de Bardocnak semmi köze a fenyvesekhez. Azok távol vannak tőle.

Csík – a dákokra, székelyekre jellemző farkas fejű kígyóról, talán csíkhalról, mely motívum, mind a dák, mind a székely nép jelvényei közt megtalálható. Összevethetők a dák zászlók és a székely kapuk rajzolatai. És Ciuc, mit csuk? (Bíró Lajos szerint a székelyek előbb voltak itt, mint a dákok, azoknak túlélői beleolvadtak a mellettük élő székely nemzetbe. A székelyek, a már beolvadt dákokkal, fogadták a Kárpát medencébe ér­kező Atillát. Kárpát medencét mindig is magyar nyelvű né­pek lakták.)

Berettyószéplak – ez a névcsavarások cirkuszá­nak betetőzése, ezt a gyönyörű magyar nevet így pofán verni! Suplacu de Barcău. Mikor először hallottam, éreztem, hogy le kell ül­nöm. Mi az, hogy Suplacu, és mi az, hogy Barcău? Olyan, mintha én Râmnicu Vâlcea helyett Ramonyika Vulucsát vagy Turnu Severin helyett Torna Szarvarényt mondanék magyarul.

Nevetséges.

Például milyen nyakatekert nevet adtak volna Hajdúhadháztéglás-nak, Ebédvesztőpusztá-nak, Hegyháthodász-nak, Nemesrempe-hollós-nak, Chernelházadamonyá-nak?   

Vehették volna példának Strassburg esetét. Strassburg értelmes, ös­szetett szó, akárcsak Udvarhely. Két szóból álló városnév…, németül. Németek alapították, német volt mindig, minden régi épülete „németül” beszél, neve jelentős útvonal mellé épült várat jelent, minthogy az is volt, de franciául nem mond semmit! Ezt érezték is a franciák, és Strassburgnak volt is olyan történelme, hogy nem mer­ték más néven illetni, csak írásban franciásították a franciáknak, hogy tudják kiol­vasni, a kiejtés végett. A né­met érzelmű németek áttelepültek Németországba, a rendszerető németek helyét elfoglalták a francia „verebek”. Nekem például mindig Strassburg marad, akárcsak Kolozsvár. A Napoka nevet így magyarul sem teszem mellé, mert nem jár oda. A Napokát elfogadom, mint ősrégi magyar nyelven adott történelmi nevet, mint magyar nyelvi örökséget. Hisz az a név románul nem je­lent semmit. Az égvilágon semmit!

De magyarul érthető! Akkor kik, mely nyelvet beszélők adták a neveket?

Az erdélyi magyar helységek veretes magyar neveit, melyek ősi ma­gyar történelmi nevek, nem szabadott volna változtatni. A változtatáso­kat, a nyomorékra kitekert nevetséges román neveket az irigység, rossz­májúság és az eszeveszett magyargyűlölet szülte.

Ezek oly nevek, melyekkel nevetségessé tették magukat.

·

Decebál nem adta meg magát a kegyetlen rómaiaknak, de sajnos a dákok el­buktak a harcokban. A sza­badságukra büszke dákok annyira nem tudták elviselni a rab­ság gondo­latát, hogy a harc végén, látva a ve­reség bizo­nyosságát, Decebál és har­cosai inkább az öngyilkosságot vá­lasztották, mint a rabszolgaságot. Trajá­nusz a még fellelhető dák férfiakat kiirtatta, az asszonyokat, gyermekeket láncra fűzve Rómába hurcolta, s a birodalom területén szétosztotta, mint rab­szolgákat. A dák, mint nemzet megszűnt létezni. Az életben maradottak a hoz­zájuk közeli, nyelvrokon népek közé menekültek, és közéjük olvadtak. Nem vegyültek össze a rómaiak­kal, mivel gyűlölték őket.

Különben a rómaiak nem házasodtak össze egyetlen néppel sem.(*) A többi mellett ez is egyik oka volt degenerálódásuknak, kipusztulásuknak. A dák-római frigy kiskorúaknak való homályos, naiv, a mesék műfajába sorolható kitaláció. Nincsenek bizonyítékok, nevek, családok, helységek, épületek, nincsenek imádati helyek nyomai, csak történelmi csend és üresség.

Vizsgálni lehet emberi magatartásformákat a történelmi népek esetében. Az ilyen szabadságszerető nép, mint a dák, soha nem lesz bujkáló, bar­langlakó! In­kább meghal, de ha élni akar, egy hozzá hasonló nép közé menekül. A szabad­ság népe csak rövid ideig bírja a bujdosást. Egy ilyen bátor, harcedzett nép, ha fennmaradhatott volna nemzetként a velük közel egy nyelvet beszélő Atilla megérkezéséig, talán másképp alakult volna a Kárpát-medencei történelem.

Hogy mily nagy volt Trajánuszban a dákok fölötti győzelem öröme, akiknek addig Róma adót fizetett, azt arról is megállapíthatjuk, hogy hazatérése után közel fél éves ünnepségsorozattal dicsőítette magát.

A független, pártatlan kutatások eredményeiből, azok nyomán leszűrhető kö­vetkezésekből megállapítható, hogy a románok csak a tatárjárás után jelentek meg a mai Románia területén. Moldvában, Havaselvén, tehát a volt Kunországban a tatárok által kipusztított kunok helyét foglalták el, majd onnan átszivárogtak Hátszeg vidékére.

A hivatalos román történetírás szerint a románok már Kr. u. II-IV században (!!!) hűséges keresztények voltak, és attól kezdve Erdélyben laktak egyhu­zamban, áhítatos, mély keresztényi vallásosságban.

Akkor meg hová tűntek a mélyen hívő nemzet hatalmas erdélyi római-katolikus székesegyhá­zai, hogy még alapjaikra sem találni sehol?!

Ja, hogy most építik?! Az más.

A vatikáni pápai levéltárban az 1410-es évjárat adattárában Havasalföld, Ungro-Valachia néven szerepel, mint térítési terület. Ekkor már állt ott Nagy Lajos magyar király által építtetett római-katolikus székesegyház. Így hát első keresztény imádati helyeiket is magyar királyok építették, támogatták.

Tehát föl kell ébredni az álomból, mert nemhogy Erdélyben, az egész Ó-Romániában sem találni nyomát a román nemzetnek a XIII. század előtt!

Történész urak! Nem illik ily szégyentelenül hazudni egy nemzetnek, múltját illetően. A román nemzet nem kiskorú, hogy átverjék unos-untalan. Semmivel sem lesz értéktelenebb nemzet, ha valós történelmét tárják föl előtte.  

Érdekes jelenség egyébként, hogy a román régészek soha nem a román nem­zet Trajánusz utáni tizenkét évszázadnyi hosszúságú itt tartózkodását igazoló leletek után kutattak, hanem mindig és mindig a római és dák leleteket keres­ték. Ösztönből tudták, hogy az valóság volt, annak vannak nyomai. Emerről vi­szont tudták azt, hogy úgyis hiába ásnak akár a föld gyomráig is, semmi sem található, ami itt voltukat igazolná.

Dák várak neveinek vélhető magyar értelme

Az Utidava, Arkidava, Tamaszidava, Piroboridava, Ziridava magyarul érthetőek. Csak mélyen bele kell nézni a gyökökbe a Czuczor-Fogarasi szótár alapján. Az ős­gyökök jelen voltak a dákok nyelvében is.

Utidava – Útivár (lásd Strassburg hasonló jelentése),

Arkidava – Ár/o/kivár, körülárkolt vár,

Tamaszidava, akár Temesvár, tömésből, töltésből épített vár,

Piroboridava, a pir a tűz gyökszava az ősmagyarban, a pir, pír gyök­nek nagy szóbokra van ma is. Lehetett Tűzvár is a Piroboridava. A Czuczor-Fogarasi gyökszótár a bor gyökre öt jelentést ad: 1. borzad, bor­zol, 2. borít, borul, 3. borotva, a metszés, irtás fogalma, 4. bor – forralt, tüzes ital és 5. borsó – orsó – forgó.

Ez értelemben a Tüzesborvár. Ez a valószínű, mivel Bíró Lajos is a bor­ral hozza összefüggésbe, és ezt támasztja alá az a tény is, hogy egy folyó­juk neve Boristenhesz volt.   (a borok istenének folyója?)

Ziridava – Szeredavár, a szeredásvallás székhelye lehetett, idejártak szeredába, szerdai napon ejtvén szerét a szeredának, a vallásos szertartásnak. (K.S.)

(*) Azok a fikciók melyekkel nacionalista filmekben, vagy liberális szemlé­letű hollywoodi filmekben találko­zunk, nem valóságalapúak. Idétlen, törté­nelemhamisító, szenzációhajhász, aberrált, pénzorientált, haszonreményű producerek, rendezők valóságtól elrugasz­kodó, azzal köszönő vi­szonyban sem lévő ferde, szándékosan ferdített agyszü­leményei, az embe­rek a világ „megetetése”, galád félrevezetése végett.

A lényeg a kasszasiker!