Kazettás mennyezeteink motivumkincse (sorozat)
/ Painted wooden ceilings / Bemalte Holzdecken

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

         Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse I.
Tákos (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye),
Asztalos Lándor Ferencz munkája, 1766.

A virág-mintázat - akárcsak a többi festett kazettás mennyezeten szerte a Kárpát-medencében - itt is világ-mintázatot jelenít meg a képírás ősi eszközeivel. Alul-fölül a középről induló és rendre visszakunkorodó szirmok-szárnyak a megtartó erők évköri képviseletét vállaló Mérleg-tulajdonságok megidézői. Alul középütt a hűvös kékben úszó pikkelyes alakzatok az utolsó téli hónap, a Halak havának vizes közegét varázsolják elénk. Ebből szökik égre - kétoldalt és függőleges középvonalban - a következő, a tavaszindító Kos-hónap robbanó természeti erők nyomvonalát követő összesített mozgásképlete. A "keret" (a Mérleg-tulajdonságok) és a "kép" (a Kos működésrendje) egymással szemközti tulajdonságokat tapogat le az évkörből, így egymáshoz képest a szellemiség illetve a testiség viselkedését modellezik.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse II.
Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 1761.

Ha állóképnek véljük, azt mondjuk rá: "kétfejű sas", és mindjárt hozzátesszük: "Habsburg címerállat". Csakhogy a festett kazettás templomi mennyezetek ábrái nem állóképek, hanem folyamatábrák. Sasunk hát nem kétfejű (Habsburgokhoz pedig semmi köze sincs), hanem egyetlen fejét ingáztatja két szélső helyzet között. Így pontosan modellezi a tavaszi napéjegyenlőségi napfelkelte pillanatában tetten érhető természeti mozgástípusokat. Ilyenkor az egy-egy napnyi időegységben egyforma távol vagyunk az előző éjféltől és a következő déltől, az éves időkeretben pedig az előző téli napfordulótól és a következő nyáritól. Ábránk azonban függőleges irányban is folyamatot ír le a madártesttel. Alul a farokrész kancsót idéz, egy emelettel feljebb a pikkelyes mell-rész halat (kétoldalt a szemközti "Szárnyas"-, azaz Szűz-tulajdonságok jelzésével), és csak legfölül teljesedik ki a tavaszkezdő Kos-hónap újító, életre támasztó mozgástendenciáinak máig használt képjele. A tél közepétől valóban így következnek egymásra az állatövi jegy-érvénytartamok (mai nevükön csillagászati hónapok): Vízöntő (Kanta), Halak, Kos.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

        Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse III.
Szilágylompért (Szilágy vármegye, Erdély), XVIII. sz. második fele (?)

A "Bűnbeesés"-jelenet főszereplői ezúttal - várakozásunkkal ellentétben - nem a bűnbeesők, Ádám és Éva, hanem a csábítás eszköze, az Alma és eszközlője, a Kígyó. Ha így, nagy kezdőbetűkkel írjuk a nevüket, akkor az előbbi a Bika évköri egységét (jegy-érvénytartamát, azaz hónapját) idézi, az utóbbi pedig a vele szembe eső Skorpióét, mint annak "keleti" állat-névadója. A kétféle - egymáshoz képest szellemiség-testiség viszonyban lévő - tulajdonságrendszert a Tejút-fa köti össze képtáblánkon, akárcsak a nekik megfelelő Bika-, illetve Skorpió-csillagképeket az égbolton. A precesziós "nagy Nap-évben" fordított sorrendben követik egymást a hónapok, mint ahogyan a 365 napos "kis" évben megszoktuk. Itt az Ikrek havára következik a Bika hava, amikor a bennünk és körülöttünk egy ütemre lélegző természet érzéki élvezetek soha nem látott pompájával vesz körül bennünket. Nem csoda, hogy ennek a csábítás-özönnek, amelyet a testiség kígyó-hízelgéssel felkúszó indulatai fordítanak át nemi jellegű "bűnesetbe", nem tudnak ellenállni a mindaddig csupán "plátói" szerelmet ismerő ősszülők.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse IV.
Técső (Máramaros vármegye, Kárpátalja),
Felsőbányai Asztalos János munkája, 1748.

Mit keres egy sárkányon lovagló garabonciás diák egy református templom mennyezet-kazettáján? Úgy látszik, ennek a vallásfelekezetnek - ahol más felekezetekkel együtt szerepelt egy-egy településen, ott általában ezt nevezték "magyar vallásnak" - a templomai tovább őrizték az un. "szentistváni térítés" előtti ősvallás elemeit, mint a többiek. A garabonciás egy négylépcsős beavatási menet első állomását képviseli, és mint ilyen, az évkörben az Ikrek téridő-állomásán mozgósul (a további beavatási fokozatok: a tudósé a Szűzben, a táltosé a Nyilasban, illetve a megváltóé a Halakban). A garabonciás - akárcsak a táltos - készen kapja tudományát, nem részletről részletre araszolgatva, iskolapadban szerzi be azt. Birtokában van tehát a magasabbrendű tudásnak, de még nem tudja kifogástalanul irányítani. Hol túlságosan lazára engedi a gyeplőt, hol túlhajszolja hordozó állatát. Ez utóbbi a técsői kazettán óriáshal-szerű lény, amely a Halak világhónapjában esedékes, szigorúan korhoz kötött adottságok (állapot-, azaz állat-szerűségek) összességét testesíti meg.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

    Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse V.
Rudabánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye),
Contra András és Contra Mátyás munkája, 1758.

A fiait vérével tápláló "pelikán" a református egyházművészet egyik leggyakrabban használt jelképe. Az önfeláldozó krisztusi szeretet megidézőjeként ismert elsősorban, bár jelentése eredetileg sokkal tágabb körű. Jézus Krisztusnak, mint az Igazság Napjának az évkörben a nyári napfordulón, a Rák havának kezdetén teljesednek ki a fénnyel szorosan összefüggő tulajdonságai: a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem. Ennek az évköri egységnek a képjele lett tehát a hosszú nyakát ívesen visszahajlító, és ezzel a nyári napforduló körüli természeti mozgások összesített pályagörbéjét elénk rajzoló madár-alakzat. Ez a tulajdonság-csomag az anyaságban bontakozik ki legláttatóbb módon a hétköznapi életben, elvontabb síkon pedig az anya-szentegyház működésében, amelynek legbensőségesebb, ugyanakkor legtávlatosabb tartalmát éppen a krisztusi áldozat adja. Képünkön a fiókák a Rák-hónap második, Halak-természetű rész-egységének (szaknyelven "dekanátusának"), a kígyó pedig a harmadik, Skorpió-természetű dekanátusnak a szabályszerű, keleti zodiákusbeli állat-képviselői. A kígyó a maga hurkos vonalvezetésével ugyanakkor a Rákkal szemközti - annak testiségét meghatározó - téli napfordulós Bak-tulajdonságokat is megidézi.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse VI.
Tancs (Kolozs vármegye, Mezőség, Erdély),
Parajdi Illyés János munkája, 1676.

A legtöbb ember-, illetve állatalakos kazetta az egész Kárpát-medencén belül a mezőségi Tancs református templomában található. A sok szokatlan témájú és vonalvezetésű képtábla közül is az egyik legérdekesebb a mondák Nagy Sándorának égbe ragadását ábrázolja. A középkorban nemcsak Európában, de Ázsiában, sőt Afrikában is elterjedt apoteózis-jelenet sajátos feldolgozását találjuk itt. Nagy Sándor nem világvevő hadvezérként áll elénk, hanem tetőtől-talpig fehérbe öltözött fényhozóként. Fegyver egyáltalán nincs nála, ehelyett virág-formában megjelenített világ(osság)ot emel jobbjával a magasba. A két kar egyesített mozgásvonulata az Oroszlán évköri egységének, a kánikula havának hagyományos jelét írja elénk, míg a sötét madár, ha hollónak nézem, az Oroszlánnal szemközti, az ő testiségét meghatározó Vízöntő második Hold-házának névadójaként, ha viszont sasnak, akkor a hősünk "karriervonalára" merőleges Skorpió-tendenciák képviselőjeként szorul megfékezésre.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

                                                                            TANCS

   Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse VII.
Gyügye (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1767.

Miféle "Szent Eklésia" lehet az, amelynek a két fő jelvénye a szőlő és a dinnye? "Reformáta" - állítja magáról, tehát valaminek - vélhetőleg egy korábbi, időközben feledésbe merült-merített eszmerendszernek, illetve szertartási gyakorlatnak - a vissza-alakítására vállalkozott. De vajon minek? A két gyümölcs így együtt és ennyire kiemelt szerepkörben egyetlen vallásalakulat keretében szerepelt. Ezt az egész középkoron át a "manicheista" jelzővel illette és eretnekségnek bélyegezte a "nagyegyházi" rangra emelkedett judeo-krisztiánizmus. Nálunk azonban - I. Endre királyunk tiltó rendelkezésének tanúsága szerint - "szkíta népi-nemzeti szertartásrend" a neve. A jelek szerint a XVI. században ennek az ősi, Szent István előtti "pogány" vallásgyakorlatnak az újjáéledése biztosította a hazai - sajátos arculatú - reformációs mozgalom egyik, talán éppen a legfontosabb utánpótlási vonalát. A Kárpát-medence magyarlakta területein ekkortól feltűnően nagy számban készülő festett kazettás templomi mennyezetek motívumkincse mindenesetre egy ilyenfajta szellemi forrásra, nem pedig Luther Márton vagy Kálvin János tanításaira vezethető vissza. Ebben a motívumkincsben a szőlő a teremtett világ működésének energia-típusú, a dinnye pedig az anyagi jellegű megnyilvánulásaira utal. Az évkörbe átvetítve azután az előbbi a Vízöntő, az utóbbi a Szűz képjeleként ragozódik tovább. A felirat hangsúlyos jelenléte ezen az un. "király-kazettán" a kettős szerepköréből a Szűz-tulajdonságokat emeli meghatározóvá.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse VIII.
Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761.

Mennyezetkazettánk ábrája vitathatatlanul az ószövetségi Noé bárkáját idézi elénk. A fent megjelenő betűk - egyik lehetséges olvasatuk: NB - ugyanebbe az irányba mutatnak. A bárka azonban a magyar népi műveltség jelhasználatában ennél jóval tágabb jelentéskörű képlet. Akár meseszövegben, akár hímzett, faragott, írókázott minták között tűnik föl, mindenképpen az őszi napéjegyenlőséget követő Mérleg-hónap labilis egyensúlyi viszonyait, menedék-kereső mozgástendenciáit összegzi egyetlen képjellé. A túlélés záloga ez a "bárka" az élővilág számára az évkörnek ebben a szakaszában, hiszen ekkor fordul át a természet a fényben gazdag év-félből a sötétség és a hideg féléves birodalmába. A Mérleg havában Vénusz bolygó-uralmát tartja nyilván a népművészetünk valamennyi ágában kimutathatóan jelenlevő egyetemes csillagmítoszi hagyomány. A három galamb - egy világos, egy sötét, egy rejtőzködő - a Vénusz három lehetséges viselkedésmódjára utal. Van úgy, hogy hajnalcsillagként tűnik föl, van úgy, hogy esti csillagként, és van úgy, hogy nem látszik, mert vagy a Nap mögött vonul éppen vagy előtte, és akkor a "nagy világító" fénye elnyomja az övét. A két sötét madár a bárka két szélén az ugyanitt erőben levő szaturnuszi tulajdonságokat jeleníti. Ez a kemény visszafogó-gátló erőhatás kényszeríti menedékbe - a viszontagságoknak ellenálló, jól épített közegbe, bárkába-burokba - a máskülönben pusztulásra ítélt élőlényeket.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

        Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse IX.
Szilágylompért (Szilágy vármegye, Erdély), XVIII. sz. második fele (?)

"E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele." (Máté 16, 4.) - mondta Jézus a farizeusoknak. Jel lett hát Jónás az evangéliumban, és jel lett a magyarországi festett kazettás templomi mennyezeteken. A szilágylompértin például többször is, más-más szerepkörben. Az egyiken éppen a tengeri szörny szájában hadonászik kecskeszakállas, kopasz hősünk. Benyeli vagy éppen kiokádja őt a cethal? Netán ki-mondja? Azaz a teremtő Igét tovább működtetve támasztja életre a "jónásságot", Jézus-tolmácsolta tanulságaival együtt?... Mert bizony nagy és mély titok a jónási titok. Ugyanakkor igen-igen sokrétű és nagyonis nekünk, XX-XXI. századi, utat tévesztett küldetés-hordozóknak szóló. Ha a testi vágyak vonzásának engedünk, menthetetlenül elmerülünk a Halak-korszak állati létbe süllyesztő gyomrában. Emberi méltóságunk őrzője és egyben emelkedésünk szavatolója ebben a fenyegetett léthelyzetben a szellemiség (fej) és a lelkiség (kebel) rendezett önműködése. Jellegzetes Skorpió-dilemma az évkörön belül: felfelé induljak vagy lefelé? "Szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada..." - mondja az Apostoli Hitvallás Jézusról, de ez a vallomás a mi Jónás-képünk aláírásának is tökéletesen megfelelne.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse X.
Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761.

Az összes állatövi jegy közül a Nyilas az egyetlen, amelynek a jele a négyzetes képmező átlójára szerveződik. Erről a sajátosságáról bármilyen konkrét fogalmazású Zodiákus-kínálatban azonnal fel lehet ismerni. Képtáblánk esetében is a négyszög alakú képmező egyik sarkából indul el a jelíró növény szára egyenesen az átellenben lévő sarok felé. Hamarosan azonban megszakad ez a nagy lendülettel nekiiramodott életfolyam. A növény törzse oldalirányba egy-egy vékonyka virágos ágat növeszt - ezek képezik a Nyilas-jel keresztvonalát -, majd se szó, se beszéd, eltűnik. Helyette két húsos sziromlevél bontakozik ki az immár láthatatlanná vált átló két oldalán, amelyek befelé egy-egy sor kis virágot növesztenek. Ez utóbbiak közén - nem az egyik virágból vagy a másikból, nem is a virágok sorából, hanem a közöttük lévő szünetből - szépen kirajzolódik az átló. És ez egyenes folytatása a sarokból kiindult, majd látszólag megszakadt törzsnek. Aztán amikor fölül már-már összeért a két húsos levél, egyszerre robbanásszerűen megújul - mégpedig ebből a "negatív" vonulatból - az élet. Íme, a magyarság sorsvonala a szkítáktól a hunokon és avarokon át Árpád népéig. A külvilág csak annyit lát mindebből, hogy népek tűnnek fel és tűnnek el a történelem nagy színpadán. Csak mi, az "íjfeszítők népe", tudjuk, hogy változó nevek alatt ugyanaz a szellemiség él tovább.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

        Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse XI.
Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761.

A hurkos farkú sárkány - népművészetünknek bármelyik ágában találkozunk is vele - a tankönyvábrák pontosságával rajzolja elénk a téli napforsulóval induló Bak-hónap hagyományos jelét. Ha a farok hurkolódása Bak-sajátosságnak tekinthető, csodalényünk feje az orrába húzott karikával viszont kifejezetten disznószerűnek adódik (a Disznó a Bika keleti zodiákusbeli megfelelője!), szárnya pedig a népi szóhasználatban "Szárnyasnak" nevezett Szűz tulajdonságcsoportja felé mutat. Bika, Szűz, Bak - ezek hárman a föld-elemű jegyek az Állatövben, mint ilyenek, egymás rész-egységei, más szóval dekanátusai is. Így lesz rész-állata (-állapota) a Disznó és a Szárnyas a Baknak, az évkör legmostohább sorsú, mert legsötétebb téridő-egységének. A Bak-hurok magát az életet veszélyezteti. Ha itt nem kap energia-utánpótlást egy magasabbrendű kozmikus egységből, a saját tejútrendszerünk központja irányából, lecseng a földi élet, hiszen az évkörben mindvégig csak apasztotta a maga erőtartalékait. A Nap-hősöknek - például Jézusnak, mint az Igazság Napjának - ide kell hát születniük, hiszen ha ennél kedvezőbb helyzetbe érkeznének, az annál rosszabb helyzetben lévő földlakók megváltatlanok maradnának. A vészhelyzetre és a menekülés útjára együtt utal a képen a sárkányfarok hurkába írott bibliás szöveg: "Az aszszonyi állatnak magva meg rontya a kigyonak fejét."

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse XII.
Técső (Máramaros vármegye, Kárpátalja),
Felsőbányai Asztalos János munkája, 1748.

"Kánaáni követjárás" - ezen a néven emlegeti a művészettörténeti szakirodalom ezt az ábratípust, akár az Ormánságban bukkanjon fel (Patapoklosi), akár a Szamosháton (Csenger), akár itt, a kárpátaljai Técsőn. Az utóbbi két tábla olyannyira közel áll egymáshoz a rajzi sajátosságok tekintetében is, hogy könnyen ráismerhetünk a közös mesterkézre. Az ószövetségi téma-ürügy mögött ezúttal is mélyebb, az évkörben jól modellezhető tanulságcsoport húzódik meg. A két, megszólalásig hasonló férfiú az Ikrek-tulajdonságok megjelenítője. A vállukon átvetett rúd a maga középső kipúposodásával a Mérleg-tulajdonságoké. A képmező leghangsúlyosabb formaeleme azonban kétségkívül a kettős közepén terpeszkedő óriás-szőlőfürt, a Vízöntő hagyományos képjele. A másik két "levegős" jegy-képviselet szemmel láthatóan az ő jelentőségét hivatott kiemelni. Tehetik, hiszen ők ketten a Vízöntő-hónap rész-egységei, s a három dekanátus - a Vízöntő, az Ikrek és a Mérleg - mozgástendenciáit nehézségek nélkül leolvashatjuk a hátulsó, a kisebbik alak kéztartásának összesített nyomvonalából. A tengely-szerepű rúd túlsó végén pedig ugyan miféle mozgás-diagram bontakozik ki a "fejesebb" figura karjaiból? Természetesen a Vízöntővel szemközti Oroszláné. Mintha ez a viselkedés-tendencia irányítaná - modern szakszóval: vezérelné - az egész díszes Vízöntő-menetet.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

        Festett kazettás mennyezeteink motívumkincse XIII.
Drávaiványi (Ormánság, Baranya megye), 1792.

A szimbólum-lexikonok egybehangzó vallomása szerint a sellő a bujaságot jeleníti. No de egy templom mennyezetén? Ráadásul 167 tábla közül az egyetlen alakos - értsd: ember- és állatalakokat felvonultató - díszítésűn?... Valószínűbbnek látszik, hogy a kép üzenete évköri keretben fogalmazódott, és a Halak havának fő gondjait-örömeit foglalja képjelekbe. Ebben a hónapban a Vénusz, a szerelem bolygó-istennője van "erőben", ami rövid ideig tartó, de rendkívül erős, cselekményindító megnyilvánulást jelent. A kérdések kérdése ilyen körülmények között leginkább így szólhat: sikerül-e az emberségnek kiemelkedni a Halak-testiség érzéki szerelembe fullasztó bűvköréből, vagy visszazuhanunk az állati lét szintjére? Ábránk tanúsága szerint a lelkiség már szabadulóban van, sőt a maga harcias indulatait (kardok!) a szellemiség emeletére tornászta föl, a fejtetőn pompázó piros virág pedig lángoló szellem-kitörésekre utal. Ha a testi megjelenést Halak-tulajdonságok határozzák meg, akkor a szellemiség csakis a túloldali Szűz jegyében működhet (Virág = Virgo = a Szűz latin megnevezése!). Ugyanakkor a lelkiség szintjén Ikrek-tulajdonságok mutatkoznak, ugyancsak szabályszerűen. De ugyanitt azt is megtudhatjuk, hogy a kettősség a felemeléssel nem szűnt meg: az egyenes vonalú tőr és a görbe kard a gondolkodás lineáris, illetve fordulatos működésének jeleként értelmezhető.

Magyarázó szöveg: Pap Gábor
Fotó: Horváth Zoltán György

Csetfalva

A református templom festett famennyezetének egyik kazettája (1773, Bereg vármegye, jelenleg Kárpátalja)

Kassette der bemalten Holzdecke der reformierten Kirche (1773, Komitat Bereg im ehemaligen Ungarischen Königreich, jetzt Ukraine)

Panel of the painted wooden ceiling of the Calvinist church (1773, county Bereg of the one-time Hungarian Kingdom, now Ukraine)

Un pannello di un soffitto in legno decorato della chiesa Calvinista (1773, contea di Bereg al tempo della dominazione ungherese, attualmente in Ucraina)

          Énlaka

Székely rovásírásos kazetta az unitárius templom festett famennyezetéről (1668). Valószínű olvasata: "Georgyius Musnai csak egy az Isten" (Erdély, Udvarhely vármegye, ma Hargita megye)

Szeklerisch-ungarische Runenschrift auf einer Tafel der bemalten Holzdecke der unitarischen Kirche (1668, Siebenbürgen, Komitat Udvarhely im ehemaligen Ungarischen Königsreich)

Székely-Hungarian runic writing on a panel of the painted wooden ceiling of the Unitarian church (1668, Transylvania, county Udvarhely of the one-time Hungarian Kingdom)

Scrittura a tacche ungherese su un pannello di un soffitto in legno decorato della chiesa Unitariana (1668, Transilvania, contea di Udvarhely al tempo della dominazione ungherese)