DE PLUER MARIANN
EL SECRETO DE LA PALABRA
AVAGY A SZAVAK TITKA
című könyv magyar nyelvű ismertetése
Előszó:
1108 éve foglalták el őseink a mai hazánk területét és alapították meg a Magyar Nemzetet. Ez az 1100 év sok fájdalmas évszázaddá alakult át melyek visszatükrözik a magyarság “igazi balsorsát”, nehéz döntő csatákban elhulló ősökkel, sok véres sebbel, melyeket még ma is probálunk gyógyítgatni, de közülük igen sok a mély és még ma is érzékeny, de ez csak igen mélyen, a 10 millió Magyar ember szívében található meg. Idegen ember nem is láthatja, csak egy magyar a másik magyar szemének megfakult csillogásában érzi ezen 1100 esztendő fájdalmát.
Mit vétettünk ellened Jó Isten?
Bűntetésed ostora igen sokszor csapódott meztelen hátunkra. Sebek a régi sebekre gyűjtődtek, nem volt könnyü túlélni—és mégis a Te jóságos kezed nyújtott gyógyító simogatást a végső összeroppanás előtt e haldokló nemzetnek.
Haragszol reánk valami régi, nagy bűn miatt?
Lehet---de ugyanakkor érezzük hogy igen szeretsz minket! Talán bennünket szeretsz legjobban annyi rokon nép közül---azok közül akik végleg elvesztek a nagy néphullámok között. Simogató kezed adta meg nekünk a Magyarság fennmaradásáért küzdő őseinket is;
Árpádot, István királyt, a Hunyadi és Rákóczi családjainkat, a Dunai Államszövetségről álmodozó Kossuth Lajosunkat és a sok más névtelen hőst.
Neked és általad nekik köszönhetjük nemzetünket, a szeretett Magyarországot!
Számtalan nép tűnt el a történelem nagy szinpadáról, olvadt be más népbe és vette át nyelvét, műveltségét, szokásait—de minket megvédtél e csúnya haláltól!
Köszönjük!
Hálával tartozunk Neked és tudnod kell, hogy minden magyar ha sokszor tudatlanul is, de megemlékezik e háláról és ajándékot nyújt Neked.
Megemlékezésül egy-egy virágként teszi le eléd egy-egy hősről való gondolatait, egy történelmi regény—monda olvasását. Hálaként fogadd el a múlt keresését is.
Tudósainknak a fáradhatatlan, sokszor egy egész életet elfoglaló, nem könnyű munkáját---s mindez a simogató meleg kezed viszont hálálására.
Emlékezzél vissza a sok szép rózsára melyeket az új Magyar irást-olvasást ismerő harcosok tolluk által vittek a Templomodba és helyezték oltárod elé.
Gondolj Anonymusra, Kézaira, Juliánus Barátra, a későbbi Reguly Antalra, Nagy Gézára, Munkácsira, Hajdu Péterre, a sokat vitatott Vámbérire és még sorolhatnánk igen sokáig.
Ma már 1100 év után oltárod telis-tele van csodálatos virággal. Illatukat messzire lehet érezni, túl a határjainkon és sok idegen szívű, rideg külföldit is megszédit az illata.
Drága Mindenható!
Eddig a hosszú útamon kevés rózsát találtam, de ennek ellenére én is szeretnék megemlékezni ezen 1100 esztendőről. Virágot nem találtam, de egy kis szalagot leltem a vándorlásaim útján. Elviszem a templomodba és a mások által Neked ajándékozott rózsákat e szines szalaggal összefogom és feldiszitve egy új, nagyobb virágcsokrot állitok össze részedre.
Fogadd el olyan szeretettel mint ahogy én Neked ajándákozom!
E színes szalagon olvasható
NE FELEJTSD SZEGÉNY MAGYAROKAT
Mariann de Pluer
Bevezetés:
E fájdalmas 1100 esztendő után sem tudott Magyar Nemzetünk népe egyező véleményre jutni származása felöl. Tudósaink még ma is vitatkoznak meggyőzödve hogy mindegyikük az igazat vallja és valójában egyes ponton mindenkinek igaza is lehet. Mindegyiküknek az érdeme nagy, de sajnos összefüggően egyikük sem tudta a multunkat bemutatni, bebizonyitani mivel népünk a Honfoglalás után, a keresztény vallás átvétele után valamilyen hatás alatt elveszítette eredetének emlékeit, mely természetesen összefüggésben áll azzal a bizonyos törzsszövetséggel melyet őseink megpecsételtek a Vérszerződéssel, ami egyben arra is utal, hogy nem egy egységes etnikumi népről kell beszélnúnk.
Az is a történelmünkhöz tartozik, hogy a Magyar Állam megalakitásákor is két különböző részt jegyeztek fel----A Magyar és a Székely--- ugynevezett Hun államot.
Ha csak ez utóbbi adatot vesszük figyelembe egy “magyar” eredet kutátásnál is ezt a két különböző vonalat kell keresnünk, amit azonban sok kutató nem vesz észre a mai napig sem.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy a Hun féle eredetről igen sok szóbeli monda és legenda, irásos feljegyzés maradt fenn amíg a Magyar eredetből csak a Magyar nyelv élte át a sok viszontagos évszázadot.
Azt mindenki már biztos, hogy megfigyelte, hogy a világon igen sok Magyar hangzású helyneveket találunk és ehhez elég egy térképet kinyitni és böngészni! Ismeretes az indiai, iráni, japán stb helynevek és ujabban az észak amerikai indián törzsek nevei és szavai is----melyek egyben tudtunkra adják azt is, hogy nyelvünk sokkal “régibb” mint ahogy tanitották az iskolákban.
Mindezt igen fontos egy hiteles, bebizonyítható kutatás kezdeténél felismerni és mindig figyelemmel kisérni.
Magyarországon ma igen elterjedt az Arvisurai aranylemezek ismertetése, mely kizárolag a Hun részt probálja leírni, míg a Magyar eredetről valójában nem ismerünk adatokat. A hun kutatás eredménye igen messze esik a magyar történelemtől, a magyar fogalomtól és pontosan ezért is sokszor a kutatások különböző végeredménnyel zárulnak le, ezért mondják azt egyszer, hogy törökök, finnek, sumerok vagy éppen kussiták voltunk. Valójában nem volt a Magyar sohasem sem török, finn, sumer vagy éppen kussita !
Magyarjaink mindig “csak” magyarok voltak és ezt ma a mai Magyar nyelvünkkel be tudjuk bizonyitani.
Ha az ázsiai eredetről beszélünk akkor mindig a hun faju eredetre kell gondolnunk—míg a magyarság nem innen eredt mint Hajdu Péter is irta;
“Az indoeuropai és az iráni nyelvtudomány területe volt az első, ahol a magyar őstörténet kérdésével kerültem kapcsolatba…………”
Az Ugor őshazárol pedig Kara György a következő véleményét adja meg;
“De Ázsiába vezet a régi magyar társadalom szervezet és művelődés történet több más kapcsolata is anélkúl, hogy nehezen meglelt Ugor őshazát az Uraltól messze keletre vagy egyáltalán keletre tennénk…………..”
Kodály Zoltan tanitása szerint viszont Kara György azt állapitja azt, hogy;
“A Magyar parasztzene régi rétege a benne hangzó ötfokuság az Uralon túl a Hunok, Avarok, Turkok és Mongolok hazájáig és a kínai síkságik követhető…………”
és itt kerül saját maga ellenébe is, de mégis szétválsztja a hun és a magyar eredetet. Ehhez mi hozzátennénk azt, hogy az ősi görög népnél is meg volt ezen ötfokuság---sőt elképzelhetően minden őshonos népnél.
Zichy István után népünket
UNNOI
TURKOI és
UNGROI népeknek nevezték.
Három megnevezés, három nép, három történelem, de ami itt a legfontosabb az a három különböző, különálló időszak megnevezése.
Mi éppen a különböző idő meghatározással foglalkozunk a könyvben és ezzel szeretnénk felelni arra a sok kulcskérdésre mely a magyarság történelmében a mai napig fennáll.
Ezek a kérdések közül a Magyar eredet kapcsolatával a legfontossabb a honfoglaló magyaroknak a két nyelvüsége, melyről adatok maradtak fenn és az, hogy e két nyelv közül valójában melyik is az, amelyik fennmaradt.
Mexico:
Az 1970-es években kerültem Méxicoba, ebbe a csodálatos sokszínű országba ahol megismerhettem az időnek két arcát. A modern amerikai életstílust és az indiánoknál megmaradt múltat. Szerencsére ---nekünk magyaroknak--- nem tudtak teljesen beleélni magukat az új spanyol hódítók életébe, kulturájába, nyelvébe és szokásaikba és még akkor sem tudták ezt elfogadni amikor már Mexico független lett a gyarmatosától.
Sok helyen még mindig az életformájuk jobban hasonlit az 500 évvel előtti időkre, mint a mai modern életre.
Természtesen ez az életforma megragadott engem is oly annyira, hogy komolyabban kezdtem tanulmányozni a történelmüket és a nyelvüket. Hamar észrevettem, hogy sok magyar hangzású szót használnak a mai napig is és ezek mind az ősi indián nyelvek maradványai voltak---de ezt csak akkor vettem jobban figyelembe amikor Édesanyám a spanyol szavak hiánya ellenére is megértett több mayaföldi beszélgetést, ahol a mai napig is keverik a spanyol nyelvet maya szavakkal. Itt döbbentem arra, hogy ez már nem a véletlenek játéka, hanem igen megalapozott oka lehet. Azt is tudtam, hogy az igazi Magyar eredetet ma már csakis e nyelv segíségével lehet megoldani és valójában ekkor kezdődött a nagy munka!
Meg kellett ismerni ehhez nem csak az ősi kulturájukat, nyelvüket hanem az úgy nevezett “pogány” hitüket is—hiszen mindig egy vallás, egy dogma mögött egy igazi tudomány rejtelkezik melyet a papi rend nem tud egy egyszerűbb népnek tudomány formájában átadni avagy sokszor nem is akarja megismertetni népével.
Rá kellett jönnöm arra, hogy a különböző nyelvű indián csoportoknak mindig egy igen hasonló kettős naptára volt. Kettős, melyben egybe vette a holdi naptárt 260 nappal és a Nap eredetű 365-ös napokban számolt évet. Kutattam e kettős naptár után és megtaláltam sok igen ismert ősi kulturában is mint pld. Indiában és Babiloniában is.
/Csak ez utóbbi helyen és a maya kulturában volt a nulla számjegy használata/.
Eljutottam az 5000 éves KRIZSNA féle indiai legendához, mely először említette meg a hold kultuszt melyet a hoditó fehér faju Krizsna döntött meg először és e népeknek átadta a Nap kulturának a tudományát és fogta először össze ezt a két időmértéket.
Itt és igy született meg az első kettős naptár a kigyó szimbolumával—melyet nem véletlenül az itteni indián ősnépek is szimbolumként használtak---tehát az amerikai őshonos népek e kulturája megegyezik az ősi indiai kulturával is.
KRIZSNA volt az elsó ARIO—ARJA és e névnek abban az időben igen más jelentése volt. Csak a XX. században torzult el e szó negativ irányba.
Ez a szó az ARIES---KOS csillagjegy nevéből ered és kizárólag nyelvészeti és nyelvtörteneti értelmezésben alkalmazzuk, olyan régmult korok és nyelvi jelenségeinek megnevezésére, amelyek—már csak a koruknál fogva is -, semmiféle kapcsolatban nem állhatnak e torzult értelemmel.
AR---egy igen ősi, még egy egyszótagos szó mely éppen napot jelentett. Igen jól ismerjük az egyiptomi kulturából a Ra szavat is, melynek a jelentése egy és ugyanaz csak forditva, mely tudomásunkra adja, azt a titkot, hogy eredetileg e nép is egy hold kulturáju nép volt---de ez már a nyelvek fejlödésével függ jobban össze.
Az ősi primitiv népeknek sokkal könnyebb volt a már szabad szemmel is megfigyelhető holdfázisok felismerése, mely viszonylag igen kevés időt vesz igénybe --29,59 napot, azaz egy hónapot ---és igy születik meg a mindig ősibb “holdnapi év” számitása az ISTENNŐK megjelenése mely még a matriarkálusi renddel függött össze.
Sok-sok ezer év után a patriárkálusi életformával egy időben jelenik meg a napkultusz, akkor amikor a kezdetleges földműveléshez szükséges lett az évszakok megismerése, a begyüjtési idők megismerése és ezzel együtt a már hóditó férfi uralom is. Elvesznek a boldog, békés évek az Istennőkkel együtt és megjelennek a háborút kedvelő Istenek a napjáráson alapuló időmértékkel. Ebben a korban kezdődik meg a hódító Arják—a napfiak és az ősibb holdfiak harca, mely valójában csak a Halak csillagjegyének a korában fejeződik be. Erről beszél a mai keresztény naptárunk mely már csak a napévi időt méri, erről beszélnek az indoeuropai kulturák és nyelvek, sőt maga a keresztény vallásunk is.
A hódító ARIES-ARIO—KOS jegyű időben hallunk először a CSILLAGJEGYEKRőL. E tudomány már a Nap kulturával hozható össze és egy igen fejlett asztronómiai megfigyelés adja meg az alapját. Őseink is ismerték azt a NAGY ÉVET, a 25920-as napévet, mely szükséges a GALAXIÁNKNAK ahhoz, hogy egy pontból kiindulva ugyanerre a pontra visszatérjen az útján. Érthetőbbé téve az égbolton levő 12 csillagállásokban mutatták be és egy ilyen csillagállas 2160 éves kisebb ciklust ad meg, azaz a 25920 évnek 12-ed részét és ezzel születik meg a 12 nagy ZODIÁK.
E 12-es számjegy lesz az ARIES CSILLAGJEGYÚ Korszaknak /2160 év/ a szimbolikus számjegye, mely a RAMA napkultusz hódítónak a nevéhez fűződik és Őt ismeri el a törtenelem, mint a legnagyobb hóditó Árját, a hódító Kost.
Innen ered a héberek 12 törzsének a száma, a papi rendeknek e 12 foku tanulmánya is, tehát minden 12-es ősi számjegy használata megmutat egy Kos időszakot.
Az ARIES kora a Krisztus előtti 2358-tól 198-ig tartott. Ez lesz a kettőség ideje a Hold és a Nap kultusz egybeforrása a napkultuszi papok által.
A 2160 éves időszak ad ki mindig nemcsak egy ujabb kulturát és nyelvet, hanem egy új hitet, egy új vallást is, tehát minden 2160 évben fejlődnek a kulturák, a nyelvek és a hítek és mindig összefüggésben áll az előző csillagjegyű kulturával, nyelvvel és hittel minden népnél.
2160 év lesz az az időszak mely megadatik az emberiségnek a fejlődéséhez.
A Ráma legendája az északi HYPERBOREUSZI területekre, a fehér népek hazájába vezet vissza ahol a celta /ők lesznek Ázsiában kelta népek/ nép élt matriárchálusi életformával akik még nagy harcban álltak a férfiemberrel, de végül is az Afrikából érkező IBÉREK hódítják meg őket és így születik meg a Celtibér nép---és ettől kezdve ezen a területen csak CELTIBER népről beszélhetünk. Ez ARIES—KOS KORSZAK elötti 2160 években történt meg a TAURO—BIKA CSILLAGJEGY idejében.
Ezt az eredetet jelenti a Magyar történelmünkben a sokszor használt TUR eredetet is, tehát valójában jelentése egy HYPERBOREUSZI néperedetet, és a Bika csillagjegy idejét fejezi ki.
Ideje az időszámitás előtti 4518—2358 éveket foglalja magába.
A BIKA korszak a férfiuralmú napkultuszi nép megjelenésével kezdődik, mely egyben sok népnél a matriárkalusi életformát dönti meg.
Várkonyi Nándor az IBÉREK-nél egy hasonló földrajzi eredetről beszél a celtákhoz viszonyitva, de partraszállásuk helyét és idejét más korra és helyre helyezi. Az Ibér néprész az Afrika északi partjait érte el és jóval később mint a celták.
Megtanították a celtákat a megalitikus /nagy kövekből épitkező/ épitészetre. Mauro-Formori népek csoportjába tartoztak, akik először harcoltak a celtákkal majd később összeolvadtak velük. Robosztus, nagy méretű emberek, vörös szinű bőrrel és hajjal.
Még a piktografikus irást használták és a nevük összefüggésben áll a Bér—béres--biró magyar szavunkkal és a héber BR.—szóval is mely éppen kapcsolatot jelentett.
Két világban éltek. Egy valóságos földi életben és egy misztikus másvilágban. Ismerék a TAROT-ot és a KABALA-t—ami megint csak arra utal, hogy ugyanzok voltak a tanitómestereik mint az egyiptomiaknak és a hébereknek.
E CELTIBÉR nép sohasem tudott teljesen szakítani a celtáktól örökölt női uralommal és ez rávilágit az újabb napkultuszára is.
Kulturájukban a Hold jelképezi a férfiasságot és a nap lesz az, ami a nőneműséget fogja jelképezni. Mindez a mai napig figyelhető a német nyelvben:
DIE SONNE
Nőnemű névelő Nap
Mindez emlékeztet a germán monda TRISZTÁN és IZOLDA szereplőire. Ők testesítik meg a történelmükben a Napot és a Holdat, a két kultura közti harcot.
TUR—ISTAN –a mondában hímnemű, de mint szereplő a nőnemű Holdat jelképezi
Isten---magyar szó
IZOLDA---nőnemű, de magába foglalja a SOL—NAP szót és jelentését.
IZZO-------magyar szó az alapja.
/SOL a spanyol nyelvben is napot jelent/
Ugyanakkor a Bika korral hozható össze megint a
Babilonia neve is—mivel a
XIBIL---bika maya szóból eredve
BA---föld
BIL—bika—a Bika korszak földje.
A Ráma legendája szerint Ő alapította meg az ázsiai Ver városát /Ver/ és ez a név nagyon emlékeztett minkét a HIVERNIA szóra, amely régi neve Írországnak---és vitatlanul az Ibér eredettel kapcsolódik össze.
A maya mitoszok megemlítik a Nagy Tanítójukat, akit KUKULKAN-nak neveztek—azaz Ő volt a TOLLAS SÁRKÁNY.
/az azték kulturában QUETZALCOATL/. E mondabeli emberisten valóságos eredete a mai napig is kétséges a mexicoi történelemben, de a kutatásunk után megtaláltuk a KUKULAN-t, mint a celtibérek első Napkirályát, akinek az első felesége MAED—MED avagy MAEVA volt—akinek a parancsait teljesítenie kellett Kukulan-nak---azaz egy női papi rendnek.
KU—KALÁN neve mint KALAN maradt fenn a nyelvünkben és egy Magyar eredetű törzset kell benne felismerni.
A maya nyelv segítségével meg tudjuk fejteni a jelentését;
KU KUL KAN
Isten vagy piramis közvetítő kigyó, a tudást jelképezi
Azaz---az isteni tudás közvetítője---Maed—Med papi rend tanítása.
Másrészt a 6 celta törzs nevét pontosan megtaláljuk a hét magyar törzs nevében is.
A magyar 7 szám jelképezi a következő 2160 évet, mely már a Kos jegyében történik, melyet magyarjaink újból jegyeznek de a celtibér kultura már nem ismer el.
A Celta törzsek nevei:
MYRDIN------MERLIN
KONDLA-----KOND
OISI------------OSI—ESI
KUKULÁN---KALAN
LEGER
OGER----------MOGER
Vezérük OGMA GRIAN AINCH.
A celtiberek népe a THUATHA dé DANAN---mig a honfoglaló magyarjaink a
DENTU MOGER----/OGER a celtibereknél/, Ő maga a DAN azaz a férfiuralmú papi rend és e férfiuralmú magyar Dentu Moger a MAED—MED—MAEVA női papi rendből születik meg.
E papai rendeknek a szimbolikus száma mindig az ötös szám volt. Ha megnézzük a nagy Ugor népet akkor pontosan a magyarok voltak az ÖT-UGOROK—azaz a NAGY UGOROKNAK a papi rendje.
A MOGER szó eredetét keresve eljutunk a KANARI szigetekhez mely igen közel esik az afrikai kontinenshez.
Ős lakói a GUANCHOK. Kulturájuk kora több mint 10-ezer éves. Nagyon specialis embertipus él itt, a sötéttől a világos bőrűekig, akiket nem lehet összehasonlítani más vidéken élőkkel.
Az itt talált ősnép egy nagy multú nép, akik két nagy párhuzamos kulturát alkottak. Hitvilágúk egyistenhívő, tagadják a vízözön elméletét de már megjelennek az első naphit elemei a fehér LIBU nép hatására.
/LIBU—REBU mely fordított formájában megadja a U-VER----IBER---U-BIL neveket/.
Ez az a nép aki elsőként rendelkezik papi réteggel, papokkal akik később meghódítják a nyugati őshonos népeket.
E papi rendek lesznek a celták és ugyanakkor a Columbus előtti amerikai népek tudományának a tanítói. Ma még megtalálható egy piramis együttes, egy piramis város az egyik szigetükön, amelynek a mexikói labdajáték-piramisokkal megegyező a szerkezete.
Kulturájuk sokkal inkább hasonlit az amerikai napkultuszhoz mint a sokkal közelebb található egyiptomi napkulturához.
GU—KU a maya nyelvben Isten vagy piramis
ANCH—AINCH /OGMA GRIAN AINCH---a celtiberek vezére/
FŐISTENÜK; AL KORÁN---a magyar KOR szó megjelenésével
NAP----AL MOGARAN---/MOGER napkultuszi nép név a magyaroknál/
PAPI SZERVEZET—FAICAN patriárchalusi rend
SZERZETESNŐI SZERVEZETE-----ARMIGUADA matriárchalusi rend
Hada—tündér a spanyolban
Az általuk meghóditott népek megosztoztak a bőséges és összetett tudományukon:
Koruk az Állatövi jegyeket figyelembe véve a Bika jegy előtti 2160 évekhez tehetjúk, azaz a RÁK jegyébe, az 8838-6678 as évekre időszámitásunk előtt, mely igen különleges kapcsolatban áll az ezt megelőző LEO—OROSZLÁN JEGGYEL, mely maga lesz a szent papi rend jelképe, akik a tudást képviselik, az új kultura mesterei és tanítói.
Különleges kapcsolatban áll a Rák korszaka az előző állatövi korral, amely a LEO—OROSZLÁN nevet kapta és ez lesz a szent papi rend jelképe, akik a tudást képviselik, az új műveltségek mesterei, és tanítói lesznek.
Tudományuk képviseli az OROSZLÁN állatövi jegy korát, amely i.e. 10998-8838-ig tartott.
Ők válnak az isteni törvények, a nagy Természet titkainak őrzőivé az Oroszlán testi jelképével čs emberi fejjel a hatalom jelképévé.
/Ritkábban találkozunk a nőnemű alakkal—LEONA—amely egy női papság meglétére utal/.
A leghíresebb a GIZEHIi, amely magába zárja a papok titkait. Ez egy régi civilizációnak és tudásnak a kézzelfogható megjelenése és képviselője.
A hettiták az oroszlánt szárnyas alakban alkalmazták, ugyanigy jelenik meg a krétai /Múkéne/ és asszir művészetekben is. Velük együtt megtalálható a Szfinx, női alakban, ami tiszteletadás a Szűz Istennőnek és a női papságnak, valóságos jelképe a kettős hitvilágnak.
Találunk szárnyas oroszlán-ábrázolásokat Középázsiában is, és Pazaryk-ban mint sirdíszítés látható.
A Magyar népmesék griffmadárról beszélnek, egy szárnyas oroszlánról, amely madárfejű.
Sziriában ez egy álarcos vaddisznó madárfejjel. A görög hitvilágban mindig egy vadállat, aki mindenkit megöl aki nem tudja megoldani a feladatait. Ebben a műveltségben a vadat Ödipus győzte le.
A nő oroszlán az egyetlen állat, aki vadászik és enni ad a párjának és a gyerekeinek.
Ez számunkra anyajogú társadalmi eredetre utal.
Gudeában ez az állat egy oroszlánfejű sas aki megragadja a farkuknál fogva a két hollót. Kapcsolatban áll az Armiguada-k népével.
Az ötös szám sok szóhasználatban---- a naga nyelvben is ----- szentet jelentett és úgy tekintették mint a saját fajuk jelképes számát és ezért is az izraeliták ötödik törzse a DAN, a pap rendje.
A 12 Állatövi jegy közül az első 6-nak az utolsó korszaka az i.e. 13158-tól 10998-ig tart.
Ez SZŰZ korának a 2160 éves ciklusa.
Ez az Anyaföld, a teljes természet ismerete, a mindennek a tudása és mindez NŐI jellegű.
Ez az a meleg erőny, amely életerőt ad az újjáalkotott természetnek—bár ezen újjáalkotás sokszor negatív erők kisugárzásával jár.
Ezt próbálja jelképezni a héberek 6. TÖRZSÉNEK a neve is.
NEFTALI
NE—FATAL vagy
NEFASTO—baljós, végzetes jelentéssel.
NA—TÁLLU—akkád nyelven látni UL -LÁT—AN is megkapjuk a LATÁN—LOTÁN nevet, aki a tenger császárnője lesz a Kis-Ázsiai műveltségben.
Ez az ARMIGUADák születésének a kora, akik a nagy Istennő, a nagy Szűz jelenlétét jelképezi sokszor a Hold jelképével.
DEVAKI------------a Szűz Krizsna anyja
EVA---------------Maeva, Éva a Bibliában
EVAY-------------Év---Ay holdi év, Hold a Közép-Ázsiában
DAHUD-------------A kelták ősanyja
HUD-------------Ősmagyar szó, holdat jelenti
JUD--------------Judío—Juden—zsidó nép neve a holdtiszteletük után
U------------------Hold a sumérroknál
NUN-------------------Az egyiptomi műveltségben az Istenháromság egyike.
/nun—atum—rá/
DAN, a férfi papság DANU----MA-DANU-tól származik, a női papi rétegből és a apajogú kort képviseli.
EVAY---YAVE forditottan, egyetlen isten férfi és női alakban egyidejüleg, és ez megadja az eredetének a Közép-Ázsiai, keleti eredetét is egyben és erről ad tudomást az is, hogy a héberek a mai napig is Hold naptárt használnak és a vallásos ünnepeik a hold-szak után vannak—tehát mozgó, nem egy biztos napra eső ünnepnapok. Innen ered a keresztény husvéti ünnepnek is a mozgó-időpontja. A mai napig hordozza a régi korok papi rendjének az örökségét de ez az ázsiai műveltség nem egyenes úton érkezett—hanem átvett alakban.
Akkor, amikor keletről beszélünk, mindig egy igen ősi holdhitű műveltségről kell beszélnünk.
India, Sinár /Sumeria/ ezzel a műveltséggel rendelkezett és csak a KOS korszak idejében ismeri meg az újabb NAP-TISZTELETET az ARJA hóditásokkal.
KEDI a maya műveltségben az anyaistennő—de ezt a Szent Szűz bizonyos fokig később feledésbe merül az újabb, megtanult Nap műveltség által.
ISA—ISIS—IZISZ, régi egyiptomi istennő, és egyben az ősi szentháromság egyike is.
Ez a 6. és az utolsó12. elmúlt a Halak Állatővi Jegy ideje----i.e. 23958---26118 –as évek közötti 2160 év-----beszél egy negativ erőről. Ez utóbbi a kaosz—LEVIATAN—a tengeri szörny mely mindig az APOKALIPSZIS. A FÖLD EGYMÁST ISMÉTLŐ SZAKASZAIT JELKÉPEZI, AMELYET A CSILLAGOK MOZGATNAK---de mindig újjászületik és ezután kezdődik el egy újabb NAGY ČV a 25920 évvel
A régi idők történelme sokkal inkább a vallások körül forog, mint ahogy gondolnánk. Manapság szívesen nevezzük “pogányoknak” a régi koroknak azokat a népeit, akik nem voltak keresztények, nem voltak egy Istenhívők vagy éppen a nagy Természetből fogták fel a Teremtő fogalmát.
Ez igazságtalan vélemény a részünkről, mert a legkezdetlegesebb emberek is már gondolkodó lények voltak -- különbözve az állatoktól--- és már ők is kerestek egy felsőbb erőt.
A természetből már ismerték a nagy Alkotó törvényeit melyből éltek, amely eloltotta szomjukat, enyhítette éhségüket, meleget adott fázós testüknek.
Egyetlen tekintetük, melyet a színes tájra vetettek, befogadta e természet változó szépségeit.
Mivel gondolkodó ember már uralkodni tudott az Anyafőld más gyermekein saját magát az elképzelt Istenhez—Istenekhez hasonlította.
Megfigyelte az égi jelenségeket, megmérte az időt az újra és újra egymást ismétlő történések segítségével----
----de ugyanakkor rettegett a fenevadaktól. Félt a még nem ismert a hurrikánoktól, földrengésektől, árvizektől, a Nap és a Hold fogyatkozásaitól.
Nagyon nehéz volt elfogadni magát az életet és még inkább a váratlan és fájdalmas halált. A félelem, a szenvedések, a betegségek—mindaz ami megérthetelen volt számukra elősegitette azt, hogy higyjenek valamiben vagy valakiben.
Igy lett az első nagy Istennő maga az ANYAFÖLD, a TERMÉSZET, a HOLD , a CSILLAGOK és Istenük az ÉG, és a NAP
A hít kezdetben nőnemű volt, mivel az adott társadalomban, melyben éltek minden az Anya körül forgott és így az első Istennők a női hatalom szépségenek lettek a jelképei.
Ezt a kort valamennyi vallás mint egy boldog korszakot ír le. Még nincs szükségük a férfiak harci erejére, háborús hódításaira, hiszen egy anya sem akarta a fiát—fiait a halált okozó csatába küldeni.
Sok-sok ezer évvel később, akkor amikor a anyajogú társadalom átalakult apajogú társadalommá, egy új életforma jött létre, amelyben az uralkodó a férfi-lét lett, az asszony elveszítette az eddigi uralkodó szerepét és vele együtt elvesztette az erejét az Istennő fogalma is.
Ebben az új férfi-uralmú műveltségben megszületnek az Istenek, a Nap Istene és elkezdődött ezzel a harc, fellángolt a durvaság, a gyilkoló szándék, megkezdődött a más népek leigázása és mindez az új Isten—Istenek nevében történt.
Birodalmak keletkeztek és omlottak össze és ezzel együtt új szavak születtek egy újabb jelentést hordozva, miközben más szavak elveszítették jelentőségüket, s a már ismert szavak elfelejtődtek vagy egyszerűen csak megváltoztatták a fogalmukat.
Sok-sok ezer nyelvet elemezni nagyon nehéz feladat és éppen ezért ma már a nyelveket csoportokba osztották fel a nyelvészek, bár ezek a besorolások nem mindig nyújtanak egy világos eredményt.
Eddig igen kevés tudós vette azt a fáradságot, hogy szemmel kisérje a nyelvek természetes és mesterséges fejlődését és pedig ez nem is olyan nehéz feladat a mai ismeretünkkel.
Beszélünk a halott nyelvekről és valójában egy nyelv sem veszhetett el, válhatott halottá teljesen az évezredek során mivel sokszor használjuk ezeknek a nyelveknek az igéit, szógyökeit anélkül, hogy tudnánk róla.
A beszédmód, a nyelvhasználat keveredik és új, összetettebb nyelvezetet eredményez, de a szavak gyökei, alapvető, elemi nyelvtani szekezetük tovább él a szóbeli értekezés egy új világában.
Nem fér kétség ahhoz, hogy az első nyelvek egyszótagú szavakból épültek fel.
E kezdetleges nyelvek írása mindig a képírás (hieroglifikus írás) volt, mely éppen e szótagok képes irásmódja lett—azaz minden egyes ábra egy-egy szótag jele volt egyetlen jelentéssel.
Ezek a legkezdetlegesebb nyelvek egy igen korai—ősi műveltséget hordoztak egy igen kezdetleges hitvilágot tükröznek, mely mint már tudjuk, az Istennőkhöz és igy magához a Hold-Istennőhöz kapcsolodik.
A mai napig is sok “élő” egyszótagos nyelvet ismerünk pld;
Kínai—birmano---tibetano—siames.
A hold-tisztelő Ráma-legenda szerint—az első Nap-műveltségek feltűnésével határozottan meg kellett jelennie egy új beszédmódnak is, mely már visszatükrőzi az új bonyolultabb műveltséget és amelyet ma
“ELŐ—ÁRJA nyelvnek nevezünk.
Nem nagyon nehéz megérteni ennek az új szóbeli értekezésnek a fejlődését, mely nemcsak, hogy időt igényelt a saját fejlődéséhez, hanem a tanítás eszközéül szolgált azoknak a papoknak a kezében akik a kezdetleges népekkel foglalkoztak. Az alapja maga a Hold-műveltségű, egyszótagos nyelv.
Ahhoz, hogy nevet adjanak az új jelenségeknek, szavakat, újabb nyelvet—nyelveket kellett alkotniuk.
Ennek a legegyszerűbb módja magának az egyszótagú nyelvek felhasználása volt és két vagy több egyszótagú szavat egyesítve alkotta az új többszótagos szavat és a mai napig is felismerhető ezekben a nyelvekben az egyszótagos eredetet.
Az egyszótagú nyelvek és az ELŐ-ÁRJA nyelvek közti kapcsolat ma nyelvészetileg igazolt tény.
Lássuk a már jól ismert SUMER idiómát;
KU----RUN ------------------kenyér
DU----MU---GU-------------gyerek
KAZ---A—DA---------------elkezdeni valamit /kaz—kéz/
BI-----KI---TU---------------fekete
Igy születtek meg az agglutináló—ragozó nyelvek. /”összeregasztó”---“hozzáillő”/ melyek a hozzátett ragokkal módósitják a két, avagy többszótagú szavak értelmét.
/aztalon—asztalról stb./
A legismertebb agglutináló nyelv a Sumér agglutináló nyelv mely egy “elő—sumér” nyelvből jött létre, valózínűleg az URUK városából származik, ahol még ekkor képírást alakalmaztak, legalább is a sumér földrajzi nevek nem egy valódi sumer eredetű szavak.
UNKEN-------------------gyűlés
E---GAL------------------király AGADÉ------------------
AKKÁD fővárosa AK-------------------------a maya idiómában éppen nyelvet jelent.
E nyelv felhasznál őshonos—kezdetleges szavakat—szótagokat egy elő-árja szógyökkel együtt, amely igen egyenes jel arra, hogy e kezdetleges népet már meghodította az árja műveltség.
Az agglutináló nyelveknek már sok szabálya van az egyszótagú nyelvekkel szemben—amelyeknek alig, avagy egyáltalán nincsenek szabályai.
Ugyanazokat a magánhangzókat használják egy kétszótagú szóban és nem keverhetik a kemény és a lágy magánhangzókat sem.
Világosan megkülönböztetik a szavak végén lévő ragokat, amely megváltoztatja szó jelentését és segít megtalálni a szó régi eredetét is.
/Ez semmiképpen nem semita nyelvcsoport jellemzői—habár vannak ilyen szabályok sokszor a semita nyelvekben is---ez csupán a nyelvfejlődésnek egy idejét jelenti/
E sumériai agglutináló nyelv használata vitt sok magyar eredetet kutató nyelvészt arra a téves hítre, hogy a magyar nyelv szumér eredetű és a népe a sumer fajhoz tartozik. Ez igen téves és könnyen megdönthető, ha megnézzük a ma elismert ősi agglutináló nyelvcsoportot melyek a
Hyperboreusi nyelvek: palaogen, ősi tertier, palaozan, eozan, oligozen nyelvek.
Ősi amerikai
Kaukázusi
Maláj-polinez
Japán
Héber---itt a ragok a szó elejére kerülnek
Asszir és Arameus a holt nyelvek közül
Érdekesen éppen azok a nyelvek, melyek a mai tudásunk után “Magyar” nyelvünkkel hozhatók össze—azok a helyek ahol a “Magyar papi rend” igen ismert volt. A Magyar beszédünk a mai napig is megőrizte az agglutináló nyelvek szabályait és éppen ezért mondhatjuk, hogy a
A MAGYAR RAGOZÓ (AGGLUTINANTE) NYELVÜNK AZ ŐSI HYPERBOREUSZI NYELVCSALÁDHOZ TARTOZOTT ---sőt a nyelvünk volt, mely tovább fejlődött és érte el először a PALINDROME állapotot.
A hyperboreuszi műveltség sokkal idősebb mint a sumér műveltség és nyelv.
Ma már egy elfogadott történelmi jelenség az, hogy innen származtak az amerikai indiánok majdnem teljeségükben és az ide vándorlás kora az ezelőti 10-12 ezer évben történhetett a már befagyott Behring szoroson keresztül.
Itt kezdődött el az a kapcsolat, mely összekötötte az ősi magyarjainkat, nyelvüket a később innen elvándorló népekkel és e kapcsolat mint ahogy láttuk később tovább folytatódott a KUKULKÁN nap király és a MAED papi renddel már a későbbi naptisztelet idejében is.
Eddig—a ragozó nyelvekig –beszélhetünk a szóhasználatok természetes fejlődéséről, de a már ezekből a nyelvekből eredő PALINDROME szóhasználatnál már találunk egy “mesterséges eredetet”.
Ezt a nyelvet már és csak a papi réteg használta.
Ennek a beszédrendszernek valamennyi szavát balról jobbra és jobbról balra egyaránt lehet olvasni avagy kiejteni és ugyanazt, vagy hasonló hangsort, értelmet eredményez. A holdtisztelő keleti műveltséget hozza össze a nyugatról eredő naptiszteleti beszédrendszerrel.
Manapság még sok ilyen nyelvet ismerünk—mint pl. a sziriák nyelvet, mely az Assziriában használt Arameus “holt” nyelvnek a maradványa és mindkét irányban megad egy értelmet, sőt egy igen—de igen “magyaros” hangzásu értelmet.
Vannak más élő nyelvek is, melyek hordoznak ilyen ősi palindrome vonásokat, szógyököket—sőt megint a saját nyelvünket véve figyelembe, magyaros jelentést ad. E nyelvek csoportját érdekesen az Indo-Europai nyelvek csoportjával hozhatok össze.
Például:
Barda---------barad forditva DARAB
Presente------peres---serep /szerep/ itt bemutat a magyar jelentése.
Per—a magyar per szó /per—rep/
Cara----------arak---ark—arc a magyarban
Ley------------yel---jel a magyarban és folytathatnánk még sokáig bármelyik Indo-
Európai nyelvben és különösen a nap-tisztelettel és a vallásokkal összefüggően.
E palindrome alakot legjobban a maya nyelv tükrőzi vissza mindannak ellenére, hogy e szavak még nem forrtak egybe—hanem különállóan használják a mai napig is.
Ehhez elég elővenni egy mai maya szótárt és az egyszótagú szavait különállóan találjuk meg.
Pl.
Chan a “cs” betűnél és nach az “n” másalhangzónál—ami a magyarban megfelelne
a “chanach” szóval és ez pontosan azért van igy, mert nem veszitette el az egyszótagos nyelvét, kiejtését a mai napig sem!
A nyelvek utolsó, és egyben a legbonyolultabb és legfejletteb csoportja az Indo-Europai nyelvek összese.
Nem nehéz belátni azt, hogy ez a nyelvcsoport egyszótagú, ragozó és palindrome vonásokat egyaránt hordoz.
Itt beszélhetünk megint az elő—árja nyelvek egyenes és közös eredetéről—de nem vonhatjuk kétségbe sehogy sem a ragozó és palindrome tulajdonságokat sem.
Ezek a hajlítható—ragozott nyelvek.
Indiai eredtűnek tartják őket ami természetesen nem egészen igaz—bár a WEDEK az Indiát meghódító fehér hyperboreuszi fehér nép azon része, melyek megtarották az ősi holdtiszteletet.
A titok nyitja maga a Palindrome—vagy Ava nyelvek megkettözésében keresendő amelyeket Keleten és Nyugaton egyaránt használtak azaz e kettőzésnek az újabb szétválasztása az mely megadja az új Indo-Europai szavaknak a gyökét és ehhez a gyökhöz kapcsolódnak más egyszótagú szavak és az összetettebb ragok
Ilyen felépitésű pld a Magyar
Mezőgazdaság
Mező—gaz—ada—ság.
A titok másik kulcsa az, hogy az INDIÁBAN megszületett Naga-Maya nyelvet sok helyen használták és “útoljára” Babiloniánban és e nyelv lett az alapja a “Szánszkrit” papi nyelvnek is és a szánszkrit ad utat az Indo-Europai nyelveknek jóval később.--- Így nézve a dolgot a NAGA-MAYA nyelv szókincsének fele MAGYAR eredetű—tehát ez által kapja meg a magyar gyököket egyenes avagy fordított alakban minden INDO-EUROPAI nyelv is.
Ősi beszédmódok:
Eulalia Guzmán, mexicói antropológusnő 1952-ben Kínában tett látogatása során sok olyan szóra bukkant, amely azonos alakú a maya és a kínai nyelvben.
Ennek a jelentősége az, hogy mindkét nyelv egy egyszótagos szerkezetű nyelvhasználat és mindkét nyelv hasonló ősi eredetre utal anélkül, hogy egy és ugyanazon nyelvről beszélhetünk és mint egyszótagos nyelv az ősi műveltsége a holdtisztelet volt.
Kutatásaink a maya nyelv után újból az Indiai Himvat földjére vezettek vissza és újból az ősi egyszótagos nyelvét követve, melyet magyar eredetű ragozó szavakkal ékesített fel.
Kettős naptárja újból a Krizsna féle hódításnak az idejéhez nyulik vissza a kigyó jelképével.
A számjegyek nevei segítettek a mayák eredetének a megállapitásához.
Kínai maya naga az Indiából
1. hun hun hun
2. cas ca ca
3. ox ox ox
4. san can can
5. ho ho ho
6. usax uax
7. vuac vac
8. vax vaxac
9. bolan bolan
10.lahun lahun
Ezek után megtaláltuk a NAGA-MAYA nyelvet, mely magába foglalta egyaránt a Naga keleti, kínai eredetű keleti nyelvet és a Maya--Magiar papi nyelvhasználatot.
Megadja az amerikai maya nép ősi faját és egyben a papi rend által szorgalmazott naptiszteletének az átvételi idejét is.
Ezt a nyelvet utoljára Babiloniában használták és pontosan ide vezetett minket a műveltsége, a NULLA számjegy használata, hitvilága.
Náhány szó, melyet a mexicói antropologusnő talált:
HOCTUN-------------------a kő helye, COHEN a duális korban
KANTUN-------------------sárga kő
CHAN-CHEN--------------kis kút
TEPICH---------------------a gyapot helye
PICH-------------------------vadgyapot
YAXCHE CEIBA---------szent fa
YODONOZOT------------közel a CENOTE-hez
NUNKIN--------------------a nap helye
JOSE CASTILLO elemezte Krisztus utolsó, halála előtti szavait.
Ezek a szavak –LE PLOGEN szerint az Arameus nyelven hangzottak el:
ELI, ELI LAMA SABACTANI---amely szavakat Castillo szerint Szent Máté és Szent Márk nem helyesen fordítottak le.
Maya nyelven ugyanez lenne:
HELE, HELE LABAB SABAK TAN NI---és ennek a mai fordítása
“árnyék nélkül világba elmerülni”
Ha magyar nyelvünk segítségével forditjuk le akkor:
ÉLÓ—ELÓ LÁMA SZABAD TANÍTANI
A TÖRÖK nyelvben:
HELAL---vallás törvénye
HELUL---megmenteni
SABHLA---holnap vagy virrasztásban
SABBITT---mindig
TANI--------felismerni és megkaphatnánk a forditásként:
SALVARSE, SALVARSE HOLNAP FELISMERNI
avagy
A VALLÁS TÖRVÉNYE HOLNAP EL LESZ FOGADVA
A Maya—Naga-Maya----Török és a Magyar nyelvvel igen könnyen lefordíthatjuk Krisztus utolsó szavait melyet az arami nyelven mondott! Ez is sok mindent alátámaszt megint.
Megerősíti az árja népek hódítását, a nyelvek való “közös” fejlődését minden 2160 évben. Az Arámi nyelv az Arió—Aries—Kos állatőví jegy idejét írja le, melyet a neve is világosan kimutat.
ARA---kettős kultura már és a RA nap szón alapszik!
RA—AR--ARA ---RAMA neve után!
Meggyőz bennúnket “egy közös” eredetű papi rendről, mely e népeknek nemcsak a műveltségét fejlesztette, hitét vitte tovább, hanem kialakított egy olyan fejletebb nyelvet is, melyről azonnal meg tudjuk állapítani a korát, eredetét és azt hogy e koron belül milyen műveltséget és társadalmi szervezetet mutat ki.
/anyajogú – apajogú, matriárchalis—patriárchalis/
Megismertett minket ennek a tudós papi rendnek szervezett, előrelátó, nagy munkájával, mely nélkül ma igen nehezen érhettük volna el a mai tudományunkat, hitünket és fejlett beszédünket.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ez a cikk a EL SECRETO DE LA PALABRA avagy magyarul A SZAVAK TITKA c. könyvem egy részének a magyar nyelvű fordítása.
Forrásmunkai ennek a spanyol nyelven megjelent könyvemnek:
BARÁT TIBOR—A magyar népek Őstörtenete, USA 1997
BOROS és RAPCSANYI –Vendégségben Őseinknél, Gondolat 1973
BOBULA IDA Dr,---Sumer-Magyar Rokonság, Buenos Aires, 1961
CHAVEZ MOISES—Diccionario del Hebreo Biblico, Mundo Hispanico, El Paso, Texas.
CSŐKE SÁNDOR—Sumer Egyeztető Szótár, Turáni Académia, Buenos Aires
DIAZ BOLIO JOSE—Origen de la Cronología Maya, Yucatán, Mexico
FORRAI SÁNDOR –Az Ősi Magyar Rovásírás, Forrai 1994
GADALLA MOUSTAFA—Cosmologia Egipcia, Tomo, Mexico, 1999
HAAG HELBERT—Breve Diccionario de la BIBLIA, Herder, Barcelona, 1992
KIS JÓZSEF –Vambéry Nyomában, Mora 1972
KODOLÁNYI JÁNOS ifj.—Őshaza Nyomában, Gondolat 1973
KUR GÉZA—Amit az Etruszkok Beszélnek, Warren, Ohio, USA, 1961
OATES JOAN –Babilonia, Roca, Mexico, 1989
MAGYAR ADORJÁN—Magyar Rovásirás, Warren, Ohio, USA 1961
SCHURE EDUARDO—Los Grandes Iniciados, Olimpo
SZELÉNYI IMRE –Magyar rokonság, München, 1961
VÁRKONYI NÁNDOR—Sziriát Oszlopai, Magvető, 1972