AZ ARTHUR LEGENDAKÖR MAGYAR KAPCSOLATAI

Tomory Zsuzsa

2. rész

Az Arthur legenda főbb részei.

1. Arthur személyével kapcsolatos legendák

2. Arthur kardjával kapcsolatos regék. Ezeket Sir Thomas Malory írta le először a XV. században[1] E legendákat, szarmata-alán eredetűnek tartja Littleton.

3. A Kerek Asztal vitézeivel kapcsolatos legendák első említése Wace of Jersey Roman de Brut című művében van, Kr.u.1155-ből.[2] Lancelot nevü vitéze alán származású. Ennek unokatestvére Bors vitéz, s e tény az alán-magyar kapcsolatokat hangsúlyozza ki.

4. A Szent Grállal kapcsolatos legendák első irodalmi nyoma Robert de Boron Kr.u.1200-ban írott munkájában van. Az Encyclopædia Britannica szerint a Szent Grál széles szájú, lapos edény. A szó eredeteként a keltát valószínűsítik, hiszen e népnél „a bőségszarúnak, csodálatos, új életre keltő üstöknek”, edényeknek nagy hagyománya van. A név jelentését az ófrancia graal szóval is kapcsolatba hozzák, mely nagy, mély edényt, tálalóedényt jelent. De mint minden átvett szellemi termék esetében megfigyelhető, nyelvi értelmezése itt is nehézségekbe ütközik.

Magyar hagyományainkban a királyságot jelentő csészéknek, vallás jelképű poharaknak nagy hagyománya van. A grál szó magyar jelentéstartama a „K-R”-es hangcsoporton keresztül nemcsak az edény nevének jelentéséről ad felvilágosítást, de e legenda személy- és helység-neveivel is kapcsolatban van. Jelen tanulmány ezeken a nyomokon indulva tárja fel a Brit Szigetek legendáinak, nyelvi kapcsolatainak a magyar népek műveltségével rokon részeit, azoknak az őseurópai műveltségekkel való összefüggéseit. Ezek teljes feltárása szaktudományok több évi munkáját igényeli, s jelen tanulmányom irányjelző ezen eddig elhanyagolt kutatás megkezdéséhez.

A Brit szigeteken élő őslakósság emlékeit éppen olyan tervszerű rendszerességgel irtották, mint annak idején magyar emlékeinket. Ennek ellenére maradtak fenn a latin írásbeliség korából ősműveltségükkel kapcsolatos regék. Ezeknek a magyar legendákkal való összecsengése félreismerhetetlen. Mind a magyar, mind a walesi, ír, skót ősi emlékek szájhagyomány útján maradtak fenn. Skóciában vallásos tisztelettel ápolták ezen ősi történeteket, s szokás szerint a kényszerű vasárnapi templombamenés előtt a gyermekeknek fel kellett sorolniok családjuk történetét, címerének jeleit és értelmét. Nem ritkaság még a mai, Amerikába áttelepült családoknál sem, hogy egy-egy ír egyén családtörténetét örökíti át az utódokra, s biztosítja, hogy a család egy tagja azt szóról-szóra megtanulja. Ezt éppen olyan gonddal teszik, mint amilyen gonddal örökítették át falusi emberek imádságaikat nálunk, az azokat gyűjtő, feljegyző Erdélyi Zsuzsannának. Fontos hagyományőrző szerepük volt a „nótafáknak”, kik nemcsak az ének szövegét, dallamát, de ezen keresztül népünk múltjának egy-egy darabját is megőrizték.[3] A kereszténység felvételekor legnagyobb hagyományőrző szerepük a regősöknek volt, s a különböző ősszövegekben az ő hangjukat halljuk. Tanulmányom az Arthur legenda főbb egyéniségeit, mozzanatait, kapcsolatait külön címszavak alatt tárgyalja.

A skót hagyományokból tehát pontos értesüléseink vannak a legősibb időkből fennmaradt nevekről, s azok bizonyítottan kelta eredetéről. E legkorábbi réteg őrizte meg számunkra a Fin-ek mondáit, szavait, s a skótok, mint késői bevándorlók, feltehetően felvették az őslakosság neveit, s szokásaik nagy részét. Őstársadalmukat apajogúnak tudták. A negyven általam kijegyzett és kelta eredetűnek mondott név közül csak hét olyan név van, mely nem Mac (mag, férfi) kezdetű, s ezzel magyar eredethez kapcsolják családjukat. A skót családi nevek Mac, illetve Mc kezdőbetűi alakban, hangzásban és értelemben a magyar mag szó azonosai. A skót történelem igen előkelő helyét elfoglaló MacArthur család mai magyar nyelvünkben Arthur magját jelenti, s Arturfinak is fordíthatnánk. A fi szó viszont a keltában is gyermeket jelent.

Számunkra érdekes az is, hogy negyven család közül tizenkettőnek lakhelye Argyl, s e hely neve az ősi Árgyélus királyfink emlékét idézi. Tárgyunk szempontjából igen fontos megemlíteni, hogy a legősibbnek tudott skót családok temetkezési helye Iona, mely név a dunántúli jászok Ion nevét őrizte meg, de kapcsolódik a jász és gyász szavak ismeretéhez is. Az Ionreach család Kintail tartomány ura, s itt is a jász és kún indítékú neveket egymás mellett találjuk, mint a világ sok más pontján is, de főleg hazánk jász-kún területén. Jelen korban a MacKenzie család eredezteti magát tőlük, s így a Mac előnév mind a Ion, mind a Kun népcsaládot a magyar törzzsel kötik össze.

E családok jelképes virága majdnem kizárólagosan a fenyő, vagy valamely örökzöld növény, s ezeket hagyományosan kalapjukra tűzve hordják. A ruháik színe, s a fent említett virágok az illető család tulajdonát képezik, ezeket más család nem alkalmazhatja, mint ahogyan nem alkalmazhatná a család címerét sem. E színek és virágok viszont egy címer előtti ősi korba visznek bennünket vissza. A fény korába, amit Aranykornak ismerünk. Magam Tündérkorként gondolok erre az időre.

Legősibb és legelőkelőbbnek számít a MacArthur család, kiket királyi származásúnak tart a skót hagyomány. Az angolok a család fejét kivégeztették, birtokaikat elkobozták. Virágjuk a kakukkfű, címerükben pedig egyenlőszárú napkereszt, s három korona található. Ezek ismét az Aranykorral kapcsolatosak. Nevük idézi az Arthur legenda hősét, kinek személye körül összpontosul az Isten kardja hitregénk majdnem minden eleme. Vitézei között megtalálhatjuk fiát, Bors vitézt. A Bors családnév kapcsolódik Borsod vármegyénk nevéhez. Sz. Czeglédi Ilona régészünk az Archaeologiai Értesítőben megjelent cikkében a Bors nevet szlávnak minősíti [4], s nem veszi figyelembe a hazánkban számtalan helyen előforduló Bors alapú helységneveinket, valamint a bors szó magyar nyelvi kapcsolatait. Pl. Bors falu Biharmegyében, Borsa falu Erdélyben és Máramarosban, Borsád puszta nevek Veszprém megyében, s egy jó térkép segítségével folytathatnánk e sort. Magam a kerek, kemény gömb alaku bors nevét a B-R szócsoporton belüli, kerekséget kifejező ősmagyar szónak tartom. Rokona a boróka (a gyalogfenyő kerekded, csipős bogyója), amit a székelyek borsikának neveznek.[5]

Honi tudósaink közül Szabó Miklós vizsgálta a kárpátmedencei kelta névanyagot igen lelkiismeretesen Pannonia területén, az I. és II. századokból. A nevek kutatásánál a görögöt vette alapul, mert „jellemző, hogy a római személynevek legrégibb rétegében is alig-alig fedezhető fel közös indoeurópai szisztéma.” Óír névként említi Cuchulainnt, mely név első „ku” (cu) szótagja kutyát jelent e nyelven. Ilyen „ku” szótag nemcsak kutyáink gyűjtő elnevezésének első szótagja, de a jellegzetesen magyar kutyafajták, a kuvasz és komondor nevének kezdete is, fejük ék alakját is jelképezve e szóval. Ku szavunk fordítottja rejti magában húnjaink ék szavát. E két szó összefüggése természetes, hiszen az első ékeket kőből pattintották. Szigeti ősi ír névnek mondja a Setantii törzs nevét, „nyugati értelemmel”, ez viszont kapcsolódik a magyar sötét szóhoz; a „nyugat”, napnyugta és a „sötét” szavak értelmileg összetartoznak.

Potzneusiedl-Gattendorf lelőhely feliratán lévő „mutsa”-nak írt kelta szót a magyarul nem beszélő német kutató, Holder „mocsok” értelemmel fordítja.

Szigeti kelta névként hozza fel a walesi Euryn család nevét arany értelemmel. Számos „matu” összetételű nevet említ, mint Matumarus, Matugenta, Maturus, Matto, Matta; e nevek összefüggésben állanak a magyar „mét”, a „megye” föld jelentésű és „mező” szavainkkal. Szabó Miklós ezeket az M-T szócsoportu szavakat a medve szóval is azonosítja, mely népünk napvallással kapcsolatos jelképes állata volt. Szabó nem használja az állítólagosan venéttel keveredett kelta népesség neveit, melyek közül ki kell emelnem az Il(l)o szócskával kapcsoltakat, mint Ab-ilus, Bas-ila, Diar-ilos, Suad-illus, Mag-ilo, Cucc-illo; e nevek kapcsolatban állanak nyelvünk élet, lélek és illó szavaival. [6]

                   5. kép.  Bronzkori Kelta Területek

A kelták kárpátmedencei jelenlétük alkalmával bővebb kapcsolatba kerültek magyar népünk nyelvével, műveltségével. Az Ír szigetek elfoglalása idején annál könnyebben őrizték meg az ottani magyar őslakosság emlékét, mely mai napig fellelhető műveltségük különböző megnyilatkozásában. A kelták nevét, s annak változatait Dr. Baráth Tibor a magyar keleti szóból eredezteti, s e tanulmányrészletet írásom végén, az I. sz. Függelékben hozom.

A kelták Kárpátmedencéből nyugat felé vándorlásával kapcsolatos a Hallstatt-i és La Tene műveltség. A késői Hallstatt híres települése a Duna melletti Heuneburg, melynek lakói a művelt és letelepedett élet minden vívmányával rendelkeztek, s rendszeres kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn a földközi tengeri műveltségekkel is. Nyugati szakemberek ez utóbbi hatásnak tulajdonítják a kelták fejedelmi életmódját, építkezését.

A Szajna mellett, a Lassois hegynél feltárt kelta királyleány sírja semmivel sem maradt el az ismert etruszk, vagy egyiptomi sírok pompája mögött. Az aranyékszerek mintájában „klasszikus részletek, mint az igen összetett palmetta keveredtek a bennszülött Hallstatt és nomád mintákkal” [7]. Nem árulja el e könyv írója, hogy abban a korban, a Kr.e. V.században, a bennszülött Hallstatt és a klasszikus műveltség is ősnépeink díszítőművészetével van szoros kapcsolatban. Arról sem tesznek említést, hogy a kárpátmedencei ősműveltség nyugat Európába sokezer éves késéssel érkezett csak meg.

Külön szeretném felhívni a figyelmet a Rodenbach-i lelőhelyű, Kr.e. IIII. századból (itt szándékosan használom a székely-magyar rovás 4-es számát) aranyból készült kelta pecsétgyűrűre. E kicsiny mesterműben nemcsak kabar őstörzsünk jelképrendszere, de vetületes világképe is hiánytalanul érvényesül. Ugyancsak érdemes összevetni a Húsvét-szigeti Make-Make istenség jelképével: mindkét esetben ugyan az a hitvilág és kifejezésmód árulkodik a tündérkori műveltség hihetetlenül erős hatásáról.[8]

Regősök

Rheged ország és királysága a hazafias, nemzeti költészet védvára a Brit Szigeteken; neve és szerepe regős hagyományokat őriz. A Brit szigetek nemzeti költészetének négy nagy egyénisége — így Taliesin is — Rheged hazafias udvarával van összeköttetésben. Mint tudjuk, regőseinknek is voltak saját használatukra kirendelt földjeik Magyarországon, melyek István király idejében is még számon voltak tartva. Regős emléket sejtet a táltosemlékű Tolna-megye Regöly községének neve, valamint Regőc, az ősi Sátorhegyben fekvő község neve is, ahol Rákóczi Ferenc töltötte gyermekkorát édesanyjával Zrinyi Ilonával, kikben a hazafiasság eszményének megtestesítőit tiszteli a magyarság a mai napig is. Mészáros Gyula Regöly szarmata-alán-karthagoi kapcsolataival foglalkozó cikkének kivonatát tanulmányom végén, a III. sz. Függelékben hozom.

A Brit szigetek költő-énekesei között leghíresebb volt a walesi Taliesin. Nevét Radiant Brow-nak, Sugárzó Szemöldökű-nek magyarázzák. Neve első szótagja (tal) mind a fény jelentésű dél szavunkkal, mind Táltosaink dalos hagyományával kapcsolatos. A név második szótagja (sin) szem, s néha szen-nek ejtett szavunkkal azonos. Nevének magyar értelme Fényesszemű. Ugyanezen szócsoportba (T-R, illetve T-L) tartozik Arthur király neve is. Taliesin költészete az ember születése előtti életről beszél: „...Eredeti honom a nyári csillagok vidékén van...” E „csillagok hona” kapcsolatba hozható az Arctoúros csillagképpel, az ég látszólagos forgásával, s a magyar Csodaszarvas legendával is. Ugyanakkor a Fényesszemű jelenthetett csillagot is a Csillagszemű Juhász mesénk, s az Argus legenda tükrében egyaránt.

Prof. Ashe a legkorábbi európai költeményeknek — a görögök után — Geoffrey of Monmouth „Merlin Élete” című sorozatának részeit tartja. A nép ősemlékeit mind a Brit szigeteken, mind hazánkban regősök tartották életben. Mindkét helyen vérbefullasztották emlékező és emlékeztető szavaikat. Arany János Walesi Bárdok című költeménye a mi regőseinket is siratta.

*

A magyar népek őstörténetével kapcsolatos fontos adatok maradtak fenn a görög, latin, s később az örmény történetírók műveiben, s tudunk legalább egy magyar őstörténeti műről, mely török könyvtárban maradt fenn: a Tarihi Üngürüsz.[9] Jelen munkámban ezen történelmi művekre támaszkodok, Geoffrey Ashe útmutatását követve.

Diodorus Siculus szittya eredetmondája

„E király (Scythes) utódai közt két erénye által kiváló fívér volt. Az egyiküket Palosnak, a másikat Napusnak nevezték. Dicső tetteket vittek véghez, s a királyi hatalmat megosztva népeiket nevükről részint palosoknak, részint napusoknak hívták. Idő múltával pedig e királyok ivadékai kitűntek vitézségük és hadtudományuk által és jelentős területeket hódítottak meg a Tanaistól (Don) egészen Thráciáig. Más földek ellen is tábort ütöttek, s hatalmukat Egyiptom Nílus folyamáig kiterjesztették, s leigázva a közbeeső területek számos és nagy népét, a szkíták uralmát egyfelől a Keleti Óceán felé, másfelől a Káspi-tengerig és a Maeotis taváig kiterjesztették. Mert nagyon megsokasodott az a nép, s nevezetes királyai voltak, kiktől némelyek a sákok, mások a massageták, s ismét mások az arimaspok nevet kapták [...]. Egy másikat, amely Médiából a Tanais mellékére települt, sauromatáknak hívnak...” [10]

„A monda ugyanazt a szószármaztatási elvet érvényesíti a Palos és Napus névnél, mint előbb a Scythes esetében; szerinte a palosok és napusok népe a két fenti királytól nyerte a számunkra ismerősnek hangzó nevét; az elsőben — a palosok — könnyű a palóc, palócok népnevet felismernünk, a Napusban pedig a nap, napos szavunkat, amely talán a Napóca (Kolozsvár) helynévben is megőrződött...[...] A sákok, sekelek, sikulok, vagy székelyek tehát a szkíta ősnépekhez tartoznak. Diodoros ez adata szerint a szkíta népekhez kell sorolnunk a massagetákat, arimaspokat és a szarmatákat is”, mondja Kolozsvári Grandpierre Endre, az Aranykincsek Hulltak a Hargitára című művében.

Diodoros Siculus a szittya népek hatalmas térhódításairól beszél, s ez majd később a skótok eredettörténetével kapcsolatban fontos adat.

Arthur

Geoffrey Ashe megállapítása szerint a keltáknak olyan mythologiájuk nincsen, melyben egy Arthur nevezetű istenség lenne.

Magyar hagyományainkban az Arthur név a T-R-es szócsoportot képviselő őstörök-magyar néptörzsünk nevéhez, az etruszkok, s a turáni népek őstörténetéhez vezet. Artur nevének „tur” része bikát, hímet jelent. E szó népünk „Turkajárás” hagyományában őrződött meg. E szócsoportba tartozik Turul szavunk a térül, gurul szavakkal együtt, s ezek az önmagába visszatérő körmozgással kapcsolatosak. Ezek a szavak szép napunk napontai útjának, visszatérésének folyamatát szemléltetik éppen úgy, mint a Nap jelképének, a köröző, térülő-forduló vadászsólyomnak, a Turul madárnak a röpte is. Arthur neve tulajdonképpen Turkát, azaz bikát, tehát Bika embert, Tűz embert, Nap embert jelent, s szerepének a visszatérés szerves része. (V.5) A magyar tárkány naptiszteleti méltóságnév és az etrusz származásu Tarquiniusok nevének eredete is ide vezet. E gondolatkör a Túr folyó nevében és számos magyar helységnévben mentődött át a jelenbe. Néhány Kárpátmedencén kívüli példát felhozva ide tartoznak az angol turn (fordul) return (visszatér), az angol-francia tour, a spanyol toro (bika) és tornare (visszatér) szavak. A Földközi tenger melletti Tarsus, az olasz Turin, a francia Tours városnevekben ősi naptiszteleti helyeket sejtek annál is inkább, mert a bikaszarvat tartó földanya domborműve, kit bátran nevezhetünk Turán, Túr-anya első ábrázolásának, Nyugateurópában maradt fenn a legkorábbi kőkorszakból.[11] Egy hagyomány szerint Tours városát trójaiak alapították. A legkorábbi földközitengeri műveltségek kiemelt jelképe a turka-szarv, amit hatalmas épitmények alakjában is megjelenítettek, s a turkával való vetélkedés is népszokásaik része volt. A legkorábbi csavart zigguratok neve turena és tűr-tér szavunkkal rokon, ezzel e hagyományt, kárpátmedencei központtal nyugaton egészen Angliáig, keleten a Folyamközön át Indiáig kísérhetjük. A hagyomány, s a nyelv együttes ereje mindenütt a magyar nyelvi egységet támogatja a T-R szócsoporton belül. Érdekes módon egyesül itt Trója, a Brit szigetek tündéreinek trójai nyelve magyar nyelvünkkel és hagyományainkkal. Ide sorolható egy késő kapcsolatot találunk a szombathelyi (savariai) születésű Szent Márton személyében, ki Tours püspökeként szolgált, de egy ősi naptiszteleti helyet Pannonhalmán róla nevezték el Szent Márton hegyének.

6. kép                                     

Úr Városának királyi sírjából előkerült,
zenedoboz fedelét díszítő rajz
az Artúr — Turka kapcsolat
ékes szemléltetője

Az Arthur legendához szorosan kapcsolódnak a tündér hagyományok. A magyar, s a Brit szigetek őstörténelme is a Tündérkorral kezdődik. Ezek közül magyar szempontból érdemes ismét megjegyezni, hogy a Brit szigetek hagyományai szerint a tündérek a trójaiak nyelvén beszéltek. Mind Arthur, mind Trója neve a magyar túr (bika) jelentésű szóval rokon, s mássalhangzótorlódás nélküli alakja Turuja kellett legyen. A gyermek Jupitert, mint Herkulest a szittyák a Trója melletti Mt. Ida hegyen tanították, mely a magyar idő szavunkkal, s Cronossal kapcsolatos naptiszteleti hellyel azonosul. E regék egyöntetűen arra mutatnak, hogy valaha az emberiség a „trójaiak nyelvén” beszélt. Mindaddig, amíg Arthur neve egyetlen kelta istenség nevéből sem eredeztethető, a magyar szókapcsolódások egyértelműen a magyar népek egyikének törzsi emlékeivel hozzák összeköttetésbe, ahol Arthur, illetve Artur a Nap megszemélyesítője éppen úgy, mint Toldi Miklós is, kinek neve ugyanebbe a mássalhangzós szócsoportba tartozik. Későbbi Germán hitregék Tor istensége, Tell Vilmosa ugyancsak e mythologiai kör, s szócsoport terméke. E szóbokor nőiségi jelképei közé tartozik a magyar tér (zárt egység), az etruszk Turán istennő , ki a föld megszemélyesítője volt; innen ered a későbbi latinok terra (föld) szava, s az angol turn (fordul, megfordul). Fentiek szerint tündér őseink azt is tudták, hogy a föld kerek és forog olyannyira, hogy e tudásukat nyelvük szerkezetébe is beépítették.

Ha a sokat hangoztatott ázsiai származásunk igaz volna, ezek a szókapcsolódások nem volnának lehetségesek. A magyar hagyományok, s a történelem eltagadása az egyetemes műveltséget csorbítja, mivel népünk műveltségének láncszeme ha hiányzik, az európai ősműveltség összefüggéseinek a maga egészében való felismerése lehetetlen.

7. kép

A Lausseli Vénusz néven ismert
Turán, Túranya egyik első ábrázolása
Kr.e.35.000-ből

Bors vitéz

Az Arthur legenda megőrizte annak emlékét, hogy Bors vitéz Arthur természetes gyermeke, s így a Kerek asztal vitézei közül vele van a legszorosabb kapcsolatban, s e rokoni kapcsolaton át Bors vitéz törzsi hovatartozásait is megtudjuk. A legenda arra is kitér, hogy az alán származásúnak tartott Lancelot unokatestvére Bors vitéz volt. Lancelot és Bors vitézek rokoni kapcsolatait figyelembe véve a magyar és alán népeket rokon népekként kell kezelnünk. Az alán-magyar kapcsolatokat Dr. Baráth Tibor őstörténész műveiben részletesen tárgyalja.

A Bors család kárpátmedencei jelenléte messze az Árpádok előtti időkhöz vezet. E tényt az angliai legenda is megőrizte a következő részben: Bors vitéz a Brit szigetek hagyománya szerint egyszer egy ismeretlen, tengeren túli helyre hajózott, melyet Sarras-nak hívtak. „Sarras” földrajzi helye máig ismeretlen az angol irodalmárol előtt. Később ismét folytatta Grál kereső útját Európában. A Szent Grál a hagyomány szerint visszatért eredeti honába Ázsiába, más legenda szerint a mennyországba. Bors és Lancelot végül is Glastonburyben telepedtek le, ott vallási központot létesítettek, mely Lancelot halála után feloszlott. Glastonbury az Arthur legenda egy fontos helye. Röviden ennyit mond a rege. Magyar nyelvünk viszont további felvilágosítást ad.

„Sarras”, az idegen történészek által eddig meghatározni nem tudott földrajzi hely neve kapcsolatban van a magyar sár=fény szóval. Sáros alakban fényes jelentésű. Tekintettel arra, hogy a Bors család Árpád előtti ősi fészke Borsodban volt, s közelében van Sárospatak, a Grál keresést egy időre felfüggesztő Bors egy szülőföldjén lévő Sáros helységbe utazhatott. A mai Miskolc város környékének történelmi múltja az őskorba vezet, a Bükki Kulturán át napjainkig folyamatos műveltségi rétegekkel. Zöldhalom-pusztán szittya fejedelem sírját tárták fel, a leletek között a magyar népek szent jelképe, az arany szarvas is szerepelt. A népvándorlás korában germánok, kvádok, szarmaták, majd a VI-IX. századig avarok éltek ezen a területen. A szarmaták jelenléte még valószínűbbé teszi azt, hogy a Bors vitéz látogatta helység neve Sáros volt. A Bors-Miskóc család 1312-ig tartotta birtokában e vidéket. A Miskolc melletti Diósgyőrnél már az Árpádok előtt is állott itt gyűrű alakú földvár (Geuru, Győr), s ez a XVII. századig folyamatosan bővített, lakott terület. Tekintettel arra, hogy ez a vár Borsod megyében van, s az Árpádok előtt már lakott terület, Bors vitézzel történelmileg összeköthető.[12] A felvidéki Borsi község, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye ugyancsak Bors vitéz nevét visszhangozza. A hivatalos magyar régészet és történelemtudomány a kárpátmedencei magyar jelenlét gondolatát az Árpádok bevonulása előtt nem fogadja el. Tekintettel Borsod ősvára építési idejére, s az Arthur legenda Bors vitézének a Kr.u. 5. században való szerepére, a Bors család európai, közelebbről Borsod megyében való jelenléte semmi képpen nem kifogásolható, s a kárpátmedencei magyar jelenlét ideje átértékelendő. A Bors családnév mai napig gyakori a magyar nyelvterületeken.

8. kép.   Glastonbury Tor

Arthur kardja

Két különböző rege kapcsolódik Arthur kardjához. Az egyik szerint egy hatalmas kőbe volt ágyazva, amit csak egy arra érdemes személy tudott onnan kihúzni.

A kőből kiálló kard regéjét a korai vaskorszakkal, a vasnak a vasércből való kivonásával hozom összeköttetésbe, amikor a szó legszorosabb értelmében „kőből” varázsolják elő a kardot. Ilyen vastartalmu hatalmas meteorkő Sárospatakon található. Az alacsonyabb műveltségi és műszaki szinten élők előtt e folyamat valóban csodával határosnak látszik. Ismert tény, hogy Európában az első vaskohók Magyarországon, közelebbről éppen a Bors vitéz nevével kapcsolatos Bors megyei Hámor községben voltak. A Hét Vezér korában a mezei vas feldolgozásának már számos műhelye volt, s ezeket Stamler Imre dolgozta fel részletesen [13]. A kardkészítés egy másik változata a magyar kardok ősi „edzésével” van kapcsolatban. Az edzeni akart vaskardot őseink egy magaslaton állították fel, vihar esetén villámütésnek téve ki. A villám a vaskardot megedzette, anyagát értékesebbé változtatta. Régi sziklarajzok szerint az istenség karja villám volt. [14] Más felfogás szerint a villám Isten nyila. A villámsújtotta kard így valóban „Isten kardjává” vált. Atilla király pásztor gyermeke is egy ilyen kardot találhatott, s vitt el a hún királyhoz. E rege megemlíti, hogy a kard lángolt, forró volt, majd forogva kipattant a földből; mely körülmény a villám sújtotta kardra emlékeztet. Atilla kardjával kapcsolatban Rudnay Egyed megemlíti, hogy a német-római császárok Atilla kardjával koronáztatták magukat, mely most a bécsi múzeumban van.

Az Arthur legenda második regéje szerint e csodakardot tündérek készítették, s egy tóból kiemelkedő kéz nyújtotta át hősünknek; később a kard ugyanoda tért is vissza Arthur e földi élete vége felé. Az Excalibur szót a latin chalybs = acél szóval magyarázzák, mely átvitt értelemben jelenthetett kardot is. Angol nyelvészek ezen szószármaztatást bizonytalannak mondják, ezzel is akaratlanul jelezve, hogy a rege, a gondolat, s a nevek nem saját népük műveltségi termékei, hanem csak részben értett, átvett emlék részei. Ír hagyomány szerint a kardot Caladbold-nak hívják, s Arthur kardjával kapcsolatban ezt tartják a legrégibb regének. Helmut Nickel, a Metropolitan Museum páncél- és fegyverosztályának gondnoka The Dawn of Chivalry (A lovagkor hajnala) című cikkében a latin chalybs szót görög közvetítéssel végső fokon a kaukázusi szarmaták Kalybes törzsétől származtatja, kik fegyverkovácsok voltak.

A magyar kar, kard szóval rokon az Excalibur szóban lévő cal szótő. Nyelvünk eddig nem tárgyalt egyik összefüggése, hogy a kardot „d” ragja a kar szerves részévé teszi. Véleményem szerint ennek visszhangja a címerekben látható kar-kard együttes. A cal tő rokona a hal=sűlyed szó is. Kar emeli ki a kardot a vízből, s a kar a karddal a vízbe hal (sűlyed). Magyar értelmezéssel a cal=hal (sűlyed) és a bur=vár szavak azonosságának feltételezésével „az elsűlyedt vár” nevet is kapjuk. Hal szavunk a halállal is kapcsolatos. Az Arthur legendának a magyar hal szóval való kapcsolatát megerősíti az a tény, hogy a csodakard eredeti őrzője az állandó haldoklás állapotában lévő Halász Király volt. Ezen öszefüggések a magyar nyelvben magyarázat nélkül is nyilvánvalóak, de titkukat az angol nyelv nem fejtheti meg.

Prof. Ashe megemlíti, hogy a dániai tőzegmezők alatt több kardot találtak. Szerinte temetési szertartás része lehetett a kardok vízbe temetése. Magyar gondolati síkon a kard és hüvelye életjelkép éppen úgy, mint a víz is. Magyar regéink közül a Kisgyermek és kardja című mese szerint a járni még alig tudó kisgyermek kardot talál a kertben. Ahogyan nő a gyermek, úgy nő vele kardja és annak hüvelye is: itt tehát a kard életjelkép. Arthurnak élete végén vissza kell szolgáltatnia a kardot. Más szavakkal mondva: akkor ért élete véget, amikor e kard ismét a vízbe halt. Őseink víz mellett való temetkezésének hagyománya a kardok vízbe temetésének emlékét is őrzik. Az „eltemetett” kardok váratlan japán kapcsolata szerint a szamurájok a kardot készítése közben egy évig agyagba ágyazva tartják.  Ez tisztán a kard készítési folyamatát mondja el, regebeli kapcsolatáról nem tudok. Viszont japán legenda szerint bizonyos — bajuszos ember arcára emlékeztető — tengeri rákok vízbe halt, de most visszatérő szamurájok.

A Magyar Szent Korona és a Grál Kapcsolatai

9. kép.  A magyar Szent Korona

Az Arthur legendakör nagy ismerője és elkötelezett kutatója Geoffrey Ashe a Grál edényt a „hímségi és nőiségi fogalmak” végső egységbefoglalásának tartja.

A tartóedény, csésze fogalmak mind az élet egy-egy jelképeként szerepeltek magyar hagyományainkban. Az ősmagyar gondolatvilág alapvető tudata az anyag és erőny (energia) egymásba alakíthatásának ténye, ezt jelképeik, s nyelvük szerkezetének is részévé tették. Hímségi jelkép volt az ősmagyar királyok színarany napkoronája, mely az eget és földet kapcsolta teremtő egységbe. Hagyományaink szerint királlyá válni csak az az ember tudott, akit a Szent Korona kiválasztott. A korona, mint jelkép ősnépeink műveltségi terméke. Az utólsó ilyen korona által választott királyunk Hollós Mátyás Király, kinek a néphit szerint „fejére szállt” a korona. Mind a család Hollós, illetve Corvinus mellékneve, mind a címerükön látható, gyűrűt tartó holló a „Grál”-lal együtt a K-R-es szócsoport része, melynek szerves részei — többek között — a kör, korona, király, kerek, gyűrű, holló szavak. A hollók jelenléte az Arthur legendával kapcsolatban máig is élő és az angolok által ápolt hagyomány: hitük szerint Angol-ország addig marad fenn, míg a londoni hollók háborítatlanul élnek.

A napkorona levéve italt tartó csésze, s így befogadó képességgel rendelkező nőiségi jelkép. Ugyanakkor a fejfedő, s az edény lényegében egy. Nyelvünk a szómegfordítás szabályai szerint ugyan ezt a gondolatot képviseli. A bak (minden kitüremlő tárgy, így a fejre tett napkorona is) hímségi, a fordítottjából keletkező kupa nőiségi jelkép. E szóhoz csodálatos módon kapcsolódik a befogadást jelentő kap szó is. De nemcsak a magyarban, hanem az angolban is megtaláljuk ezen egyezést: a buck (ejtsd és értsed: bak) és cup (kupa) hímségi-nőiségi fogalmak. Az angol szigetek ős és koratörténelmét vizsgálva a fenti, magyarral egyező szavakhoz hasonlóan jelenlevő sok száz szóazonosság miértjére könnyű választ adni, viszont jelen dolgozatom keretét messze meghaladná, s így csak néhány, e tárgyhoz kapcsolódó gondolatot vetek majd fel. A korona fent említett önrendelkezési erejének meg nem értett töredéke Charlemagne koronázásának története, mely szerint egyszer, mikor a templomban imádkozott, a pápa a háta mögé lopakodott, s úgy tette fejére a koronát. A korona ezen „isteni közvetítéssel” való „megjelenése” ilyen formában értelem nélküli, hiszen e történet nem kapcsolódik semmi féle nyelvi, hagyománybéli egységgel, vagy a Koronával kapcsolatos alkotmánnyal. E Charlemagne rege a koronánkkal együtt lett eltulajdonítva. Szellemi értéke nincsen, hiszen lopás és csalás együttes jelenléte koronázta Nagy Károlyt királlyá.

A korábban említett ősmagyar arany napkorona tündérkori őstársadalmunk jelképrendszerének része. Innen öröklődtek át e jelképek a késői utókorra, melyek lelkünkben, öröklött emlékezetünkben, nyelvünkben és hagyományainkban máig is élnek. A kárpátmedencei magyar ősnép túlnépesedése következtében beállott vándorlások idején kialakuló magyar népek eredetregéiben is kiváló szerepet kapott a kupa, csésze, pohár, üst, tehát a befogadást jelentő edény. Figyeljük meg először az írásos emlékeket, az ókori görög történetírók szittyákkal kapcsolatos híradásain át. Herodotos egy mondája a következőkről értesít:

„...Az első embert, aki az akkor még néptelen tájon élt Thargitaosznak hívták. Ennek a Thargitaosznak szüleiről pedig azt állítják, én ugyan nem hiszem, de ők így vallják, hogy maga Zeus és Borysthenes lettek volna. Ilyen volna tehát Thargitaosz származása. Neki magának három fia született: Lipoxaisz, Arpoxaisz és Koloxaisz. Uralkodásuk alatt a monda szerint arany eszközök hullottak le az égből, úgymint eke, járom, bárd és ívócsésze. Mihelyt aztán a legidősebbik testvér ezt megfigyelte, odasietett, hogy fölszedje, ám közeledésére az arany tűzrelobbant, s ezért ő visszahúzódott és a második fívér kísérelte meg ugyanazt, ám hasonló eredménnyel. Ők hát mindketten eldobták a lángoló aranyat. Mire azonban a harmadik fívér, a legkisebb odaért, a tűz már kialudt. Ő az arany tárgyakat hazavitte. Idősebb fívérei a történteket megfontolva az egész királyságot ifjabb testvérüknek adták át....[...] Azt beszélik, hogy fentebb, északon, túl a benépesített földeken, a lehullott tollak özöne miatt sem továbblátni, sem továbbmenni nem lehet, mert a föld is, a levegő is tele vannak tollakkal, ezek zárják el a kilátást. Így beszélnek a szkíták önmagukról és a rajtuk túl elterülő földekről.” [15]

A pihe (toll- és hópihe) szavunk csak a magyar nyelvben azonos. Herodotos tudósítója magyar nyelvű volt e szó bizonysága szerint, s közlését a görög történetíró saját tapasztalata határáig vette át. Ha egyéb bizonyítékaink nem lennének, már ez a fogalomkör is perdöntő volna a magyar-szittya-hún azonosság terén.

Herodotos első mondája szerint a királyfiak idején az égből hulló eke, járom, a békés, földművelő élet tündérkori jelképei. E békés életre hagyományaink szerint maga a Jóisten tanította őseinket. A bárd, a székely fokos is életjelkép. A baltával, fokossal, mint „a magasabb szellemi szintekre való emelkedés egyik különös eszközével” Dr. Végvári József Beszélgetés a Baltával című cikke foglalkozott behatóan.

A csésze az Ég és Föld, erőny és anyag, összegezve: az Élet jelképe. Későbbiek folyamán látni fogjuk, hogy a Grál életet és táplálékot is tud adni, mint magyar népmeséink terülj-terülj asztalkája. Viszont csak a magyar nyelvben azonos az Élet, s az élet (étel) szó.

Herodotos második mondája szerint midőn Heraclesnek Hyalia földjén egy félig kigyó, félig asszony testű lénytől gyermekei születtek, a következő tanácsot adja a gyermekek anyjának: „Ha majd látod, hogy a fiúk megemberesednek, tégy a következőképp, mert nem fogsz hibát elkövetni: amelyikük ezt az íjjat, látod, így fogja felajzani, és ezt az övet felvenni, azt tedd ennek a földnek a lakójává; aki pedig az elmondottam dolgot meg nem teszi, küldd el e vidékről. Ha így téssz, magadnak is örömed lesz benne, s az én parancsom is teljesíted.

Azután íjai közül az egyiket felajzotta (addig ugyanis két íjat hordott Herakles), s övét is megmutatván, átadta az íjat és övet, amelynek a kapcsán egy csésze vala, s ezzel odahagyta. Az (asszony) pedig, mikor megszületett fiai megemberesedtek, neveket adott nekik; a legidősebbnek Agathyrsos, a következőnek Gelonos, a legifjabbnak pedig Skythes nevet. Megemlékezvén egyszersmind a parancsról, a meghagyott dolgokat megtette. Két fia azonban, Agathyrsos és Gelonos, nem bírták a kitűzött feladatot teljesíteni, s szülőanyjuktól kikergetve elvándoroltak az országból. A legifjabb, Skythes azonban megtette és az országban maradt. S ezen Skythestől, a Herakles fiától származtak a szkytháknak összes királyai, s ama csésze miatt viselnek máig is a skythák csészéket az övükön...” [16]

A királyi leszármazottak itt is „csészét” hordanak magukkal királyságuk jelképeként. Jelentős az a körülmény, hogy Skythes nyerte el a „csészét”, akitől a hunok és székelyek is származtatták magukat, s ahol ezen ősemlék a „székely áldozópohár” emlékében napjainkig nyomon követhető. Az is jelentős, hogy Skythestől kezdve minden szittya is az övén hordta e csészét, mely kézzelfogható jelképe a „minden székely nemes” eszméjének. Ez az egyenlőségi tudat az Arthur legendának is része, mely felfogás a szkíta, s szarmata népek örökségeként jelent meg a Brit Szigetek népeinél.

A székely áldozópohár hagyományait Ipolyi Arnold nemzeti szempontból igen fontosnak tartotta, s az ezzel kapcsolatos rabonbáni hivatal napjainking való átöröklését nyomon követte.[17] Ugyancsak kitért az egyéb, későbbi áldozati edényekre: „...az áldozatra a főző katlan nem hiányozhatott, úgy ezen libatioi áldomásra bizonyos áldozati szent edények szolgáltak. Anonymnál a fentebbi véráldomásnál mondatik: „fusis sanguinibus in unum vas.” Nevezetesen így jő elő már a székely áldozópohár, róla régi hagyományok lehettek fen, hogy még a skytha ős korból bírták volt azt hagyományilag; mint erre még a székely krónika histórizálva magyarázó helye mutat[18], mintha az ismeretes skytha Anacharsis pohara lett volna; hogy mily szentségként tartatott, mutatják a krónika felemlítései, melyek szerint ez a rabonbáni áldozatoknál használtatott.” Az Ipolyi említette főzőkatlanok páratlan szépségű példányai kerülnek elő a Kárpátmedencében, s a vele szomszédos keleti területeken. Ipolyi felemlíti még a kürtöt, mely egyúttal az áldozati kehely, hangszer, s fegyver szerepét töltötte be. A bőségszarú fény és bőség fogalmaink őse a Vörös Tehén élet- és ételadó regéje, mely ismét turka-hagyományainkkal kapcsolatos, s bővebb jelentésrendszerét Magyar Adorján adatolja az Ősműveltség című művében.

Ukkon poharunk öblös, kerek aljú edény, melyet letenni nem lehet addig, amíg tartalmát fenékig ki nem ürítették. Ipolyi ukkon szavunkat a magyar ük, ég szavakkal hozza kapcsolatba. A finnek Ukko istensége is a magyar ük szóra vezethető vissza. Crawford, a Kalevala magyarázója a finn-magyar különválás helyének a Kárpátmedencét tartja, idejét megközelítően ötezer évvel ezelőttre teszi.[19]

Hasonló kerek aljú edény van a békásmegyeri őstelep ásatási anyagában. A Kr.e.2.050-ből származó akkád leletek között is ilyen alakú, igen szép művű ékírásos edényt találunk.

Ipolyi megemlíti a zádok fát, mint Isten fáját: „a régi pogány világban szent fa, istenek fája; azután a kereszténységben is sokáig szent árnyékú fa, a minthogy ma is sok helyen a zádokfák állanak a templomok mellett; ennek fájából készítettek rég a vért áldozó szent kelyhek, vagy csészék is.” [20]

Dr.Baráth Tibor Atilla poharát mutatja be, mely lapos, széles szájú, ékkövekkel bőven kirakott edény, melynek alakja, kiképzése tökéletesen megegyezik a legenda Grál edényének leírásával.[21] . Tekintettel arra, hogy a Grál legenda egy részét a nyugati alánok érkezésével kapcsolja össze a mai tudomány, e két „egybecsengés” nem lehet véletlen. Dr. Baráth ez edényt felirata alapján Atilla király méregpoharának tartja.

A ragozó nyelvet beszélő, nem indogermán, anyajogú sumir társadalom Dumuzi legendájának életjelképű szent edénye tejet tartott. Amikor a gonosz szellemek ez edényt összetörték: megszünt az élet.

Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte, régiektől örökölt magyar imádságaink is megőrizték egy ősi szent edény emlékét, melynek elkeresztényesített változata szerint „Krisztus Urunk három csepp vére, Szűz Mária asszonyunk három csepp teje” [22] lett felfogva. Amerikában élő magyar testvérünk, Szilveszter Jenő emlékeztetett arra, hogy a szent edények tartalma az illető társadalom tüköre: anyajogú társadalomban a szent Istenanya tejét fogják fel, az életet fegyverrel védő apajogú társadalmaknál, különösen harci vállalkozások idején — amint azt a Hét Vezérnél is látjuk — vérrel pecsételik meg összetartozásukat. A magyar ősimák edénye tejet és vért őriz egy teljes egyenjogúságon alapuló őstársadalom emlékeként. Ide tartozik a világon egyedülálló feleség szó is mint koronatanú. Honvédő háborúknál a magyar asszonyok egyenjogú társként küzdöttek a férfiak oldalán, mint az Egri Nők példája mutatja, s gyakran leánykori vezetéknevüket is megtartották, mint Zrinyi Ilona, Lórántffy Zsuzsanna, hogy csak a két legismertebb nőalakot említsem. A walesi nők is 1500-ig használták leánykori nevüket.

Az életjelképű csésze legszebb ábrázolása a nagyszentmiklósi kincs 7.sz. korsóján található dombormű, melyen Nagyboldogasszonyunk jobb kezében is egy lapos, széles szájú edény van, s ebből táplálja az őt fenntartó Turult, míg a balkezében az életjelképű zöldág virul. E kép az anyag-erőny egységének tudatából született: a fény szárnyán hozzánk érkező Istenfia Életet ábrázolja. Geoffrey Ashe csupán megérzésen alapuló, de ezzel azonos magyarázatát a régmúlt művészei kézzelfogható valósággá varázsolták mely egyúttal egy magas lelki műveltség tükre.

A Csallóköz aranyából készült, tündérkori emlékű magyar napkorona Ferenc József császár koronázásáig a Magyar Szent Korona alapja volt (Meyers Lexicon 1896), jobban mondva: ez volt a tulajdonképpeni ősi Magyar Szent Korona. Az utólsó koronázás alkalmával a színarany Napkorona eltűnt, s ezután helyettesítették be a jelenleg is látható arany szövettel. Rosszindulatú rablás tüntette el Szent Koronánkat, vagy talán az el-eltűnő szent korona új magyar királyt keres?

A Szent Grál neve és jelentéstartalma a magyar kör, kerek, király és korona szavunkból ered, s királyi koronát jelent. Maga a kerek aljú edény hazánkban a békásmegyeri őstelep ásatási anyagától kezdve a szittya és hún hagyományokon át állandóan megtalálható. Jelentésében az erőny és anyag azonos voltára, s az Élet örök körforgására emlékeztet.

Kelta Társadalmi szervezet

A Brit Szigetek korai emlékei egy teljes egyenlőségre alapozott társadalmi eszményhez igazodtak az Arthur legenda tükrében. Ezen egyenlőségtudat a székelyek, szittyák társadalmában jól ismert. Bóna István az alánokkal kapcsolatban is ugyan ezt a tulajdonságot hozza fel: „Korábban az a hír terjengett róluk, hogy a szolgaságot nem ismerik, mivel valamennyien nemes vérből származtak.”[23] Ugyancsak ilyen egyenlőségtudatot tükröz a katalánok alkotmánya. A katalánok történelméből tudjuk, hogy Atilla birodalmának felbomlása idején a nyugaton tartózkodó nagyszámú hun harcos ott telepedett le; jelenlétük ezen egyenlőségtudatot vagy megalapította, vagy erősíthette náluk, hiszen tudvalevő, hogy a nem magyar népek körében e gondolat idegen volt, ezért is említik fel érdekességként az Arthur legendával kapcsolatban.

A „Végzet köve” (The Stone of Destiny) volt a Szigetek őslakóinak koronázó helye. A koronázás a szittya eredetűnek feltételezett pikteknél hivatalosan Scone-ban, Perth közelében történt, mely hagyományos királyi koronázó helyük volt. A koronázandó egyén a „végzet kövén” foglalt helyet. Az ugyancsak szittya eredetű Skótoké volt az Albany-nak nevezett terület. Lassan mind jobban elfoglalták a korábbi pikt részeket, mikor egy hűsük, Kenneth MacAlpine arra hivatkozva, hogy pikt vér is folyik ereiben, a skótok és piktek királyává avattatta magát. A skótok szerint ezt a követ egy Tea nevű királyleány hozta magával Írországba, ahol férjhez ment Tamairhez. Elkeresztényesedett mythologia szerint Ábrahám ezen a kövön aludt, amikor a mennyei létrán az angyalokat látta fel, s alá járni. E mythologia viszont így a kő származási helyeként Ur városát jelöli meg, ahol minden valószínűség szerint ugyancsak szent kő, koronázási, vagy egyéb szent szertartás alkalmával használt tárgy lehetett, különben nem hozták volna messze földről magukkal. Tea és Tamair neve maga is a sumir-szemere műveltséggel, a folyamközi szem templomokkal, s egyúttal nedű szavunkkal, Temes és Thames folyók nevével van összeköttetésben. Tara vidékén máig is jól látható kerek földvárak vannak, s ezek Tara nevét is a magyar tár-tér szócsoporthoz, sőt Turán nevéhez is kapcsolják. Azóta e kövön koronázzák a királyokat. Fergus herceg, Dalriada alapítója hozta el a követ Írországból Iona szigetére; e név kapcsolatban van a jász néptörzs Ion nevével.[24] Később Kenneth hozta el a követ Scon-ba. Innen később I. Edward Westminsterbe vitette, ahonnan 1996-ban II. Erzsébet királynő parancsára visszaadküldték Skóciába.

Magyar fogadalmi szertartásaink része az eskű, mely szó kő szavunkat rejti magában. Magyar Adorján szerint némely magyar nemzetségnél szokásos volt meteorkőre, mint tiszta, égből esett, érintetlen tisztaságú tárgyra esküdni a biblia előtti időkben. Ilyen szent kő napjainkban a muzulmánok híres fekete köve, mely meteorkövet Kaba, sőt Csaba néven is tisztelik az ottani lakósok.

Hét tagú tanácstestület kormányzott a király távollétében. Ugyan ez visszhangzik az Árpád vezette hét vezér szerepében is.

Molmutin egy új királyi család alapító tagja uralmát a kettős királyság alapelvének megfelelően osztotta fel fiai Belinus és Brennius között. Belinus volt a fő király, testvére Brennius az északi részek ura. A kettős királyság fogalma őseinknél ismeretes volt. Neveik a B-L és B-R szócsaládon belül rengeteg magyar kapcsolatra hívják fel a figyelmet.

Istentiszteleti helyek

Az Ír szigeteken, Killarney vidékén egy Anu, vagy Annan nevű anyaistennőt tiszteltek. Anu neve a magyar anyu, anya, s anyag szavakkal azonos. Figyelemre méltó, hogy az írek még helyes értelemben használják e nevet. A Kárpátmedencétől távolabbi területen, Sumeriában Anu már a szó értelmét vesztve férfi istenség nevét jelentette. Annwfn a kelták másvilága, se mennyország, se pokol, hanem egy e világgal párhuzamos világ. E név az anna, anya és fény szavakkal mutat hasonlóságot, fényország jelentéssel.

A Brit sziget fő nap-, s így istentiszteleti helye ősidőkben a ma Stonehenge-nek nevezett köralakú építmény. Helybeli legenda szerint Afrikából érkezett óriások építették, s a kövek gyógyító erejűek. Régebbi neve „Az óriások körtánca” (Chorea Gigantum), vagy egyszerűen „A kör”. A Stonehenge kék kövei a Carmarthen közelében lévő Prescelly hegységből erednek. Geoffrey Ashe kapcsolatba hozza ezen építményeket az abderai Hecataeus említette kerek templomokkal, melyek a Hyperboreusok földjén vannak. E kerek templomok köveit — a legenda szerint — nem lehet megszámlálni. Szerinte a Hyperboreusok földje egy Gaul fölötti nagy sziget. Magyar Adorján Sanudo egy korai európai térképének rajzát hozza művében, mely a Csallóköz szigetét majdnem Európa-méretűen ábrázolja.[25] E túlméretezett rajzot a csallóközi eredetregék más népeknél is fennmaradt fontos voltának tartja. Stonehenge II és III Kr.e. 2.500 és 2.000 között épült. E szent hely papjai, a druidok a görögök szerint ugyancsak Hyperboreai táltosok. A legenda szerint Apollo 19 évenként látogatja szent városukat. A nap- és hold-járásának egybehangolására a druidok egy 19 éves naptárt készítettek, s ez a tény a Hyperboreus legendához kapcsolja őket.

A magyar kerek templomok ismertek. Az angol church szó a magyar kör-kő egy változata Dr. Baráth Tibor szerint. Az itt működő későbbi druidok nemcsak papi szervezetet, de egy külön társadalmi csoportot alkottak a nemzeten belül éppen úgy, mint a magyar mag papok, táltosok is; feltételesen „a tölgy ismerője” értelmet adták a druid névnek. Nevüket indogermán nyelvből magyarázni nem tudják. Egy neves képviselőjük Mog Ruith volt; a hagyomány szerint bikabőr ruhába volt öltözve, e fölé madár-ruhát öltött, s repülni is tudott. E leírás alapján a nyugati történelemírás a szibériai, ázsiai sámánokkal hozza őt összeköttetésbe, nem túlságosan nagy lelkesedéssel. Aristeaus az Altáj hegység vidékén keresi Hyperboreát, s „Boreas mögötti terület” értelemmel magyarázza e nevet. Abarist Hyperboreából származtatja. Görög történetírók Abarist szittyának mondják, s a pythagorasi iskola alapításával kapcsolják össze. Későbbi görög írók a Duna felső folyása helyét hívták Hyperboreának. [26]A Mog-Ruith név első fele ismét Magorral, Ruith része a druid névvel együtt a T-R-es szócsoporttal kapcsolatos.

A druidok egy Esus, Yesu, vagy Hesu nevű istent imádtak, s e név miatt örömmel fogadták az első keresztény térítők érkezését. E név görög kiejtése Hiesu, vagy Hiesus. Spanyol nyelven mai napig is a H-hangos Hesu név használt. Shakespearenél használt Jesu négy betűs neve, mint ’Tetra grammaton’, kultikus értelmű. E nevek azonosak a jász nép Istenének, Jós, Jász, Jizzu nevével. Ionia nevének jász eredetét tárgyaltuk. (Későbbi legendák értelmében Arimathiai József kétszer is meglátogatta e vidéket. Első látogatása az ónbányákkal folytatott kereskedelem során történt, amikor egyik útjára unokaöccsét, a fiatal Jézust is magával vitte. Ezeket az ónbányákat már a Carthagoiak is bányászták Cornwallban; eredetileg kizárólagosan főniciaiak ismerték és látogatták. Tekintettel arra, hogy e vidékkel Arimathiai József ónnal kapcsolatos kereskedést folytatott, vizsgálat tárgyává kell tennünk nemzeti hovatartozását is. Második látogatása már Jézus halála után volt, hittérítői minőségben, Kr. u. 63-ban. A Pál apostol leveleiben említett Claudia és Linus helyi rege szerint e vidék szülötte.) Az akkori világ második ismert ónbányája Nyugat-Afrikában, a harmadik Erdélyben volt.

Cornwall folyónevei angol előttiek. A walesi caerne, s a karthagoi kart, várost jelentő szavak a magyar kör szó származékai.

Geoffrey Ashe minden nagy vallást a Hyperboreusoktól származtat, a következő megosztásban:

Hyperboreusoktól származó vallások

1. a görög Apollo tiszteletének irodalma

2. Pythagoras-i iskola

3. Druidok

4. A Védák bölcsesség-irodalma

5. A sumir bölcsesség irodalom

6. Az Altáj-i lámaiskolák bölcsességtanai

Meg kell említenem, hogy a pythagorasi iskola egyetlen idegen földön létező testvér intézménye Carthagoban volt. Mindkét pythagorasi iskola a magyar népekkel van szoros kapcsolatban. Kiss Dénes, az Ősnyelv-Nyelvős, több, hason tárgyú könyv írója a magyarok számtani tudását, magas színvonlú következtetési készségét a magyar nyelv követelte felfokozott agyműködésnek tudja be. Úgy látszik a magyar nyelv ezen hatása már a Pythagorasi Iskola idejében is fennállt.

Valamennyi fent említett műveltségi területen megtalálhatók voltak a labirintusok; vonalvezetésük üzenete még megfejtésre vár. Igen jelentős viszont a Tintagel környéki Rock Valley hét körbe ágyazott egyenlőszárú keresztjének rajza, mely ősmagyar jelképrendszer szerint fényt, szikrát jelentett, a hetes szám pedig a végtelenség, örökkévalóság szent száma Ipolyi meglátása szerint. Magyar olvasata „Kereszt-túr”-nak felel meg, mely név gyakori a magyar nyelvterületeken Keresztúr alakban személy és helységnév gyanánt egyaránt. Egy hagyomány szerint a Druid papok látni tudták a hold hegyeit, s a késői történetírók feltételezik, hogy valamiféle távcsövet is ismertek.

Lelkiek terén az ősök bölcsességét akarták visszahozni. Szent szertartásuk a „Tölgyfa és fagyöngy (mistletoe, óangol mistel + tan=mistle+ág) szertartás”, mikor a pap a tölgy ágai között állva tanítja az embereket, mint magyar táltosaink. Hittek a halhatatlanságban. Clement szerint Pythagoras tőlük tanult. A Stonehenge viszont bizonyíthatóan a druidokat megelőző kor terméke volt. A druidok mai napig fenntartották szervezetüket. Az Albion-részleg Winston Churchillt 1908-ban avatta tagjai közé.

Manopus egy ír istenség neve, kit hárfával a kezében ábrázoltak. Hasonló e vonás az Apolloról alkotott képzetekkel, de Manopus nem napisten. Neve Mén istennevünkkel kapcsolatos. E szó tágas családja többek között a manó (férfi), manyó (öregasszony), menyasszony szavainkat, az angol man (ember, férfi) szót foglalja magában, s Mén isten nevéhez vezet, akiről számos népatyát neveztek el a Földközi-tenger vidékétől Egyiptomig. Templomainkban, imáink végén elhangzó „Amen” őt idézi. A Brit Szigetek számtalan ősi fehér ló ábrázolása is hozzá vezet. Manopus nevének második szótagja apa szavunkkal, s egy magyar nemesi család Opos nevével is egyezik. Nevének részeit összegezve a Ménapa eredményhez jutunk. Nemzeti eredetregéink egyike a Fehérlófia származástudatot tartja ébren.

Az Avebury és Silbury-i kőkörök újabb kutatások szerint idősebbek a Stonehenge-nél. Avebury magyar jelentése körvár (öv, év szavaink kört jelentenek, vár szavunk az angol bury azonosa). A rege szerint Silbury egy Sil (ejtsd: szil) nevű király nyugvóhelye, kit arany páncélban temettek el. Szil helységnevünk, vallásos tiszteletben részesített szilfánk, Szélurfi, a megtermékenyítő erőny jelképe kapcsolatban van e névvel. Szilfából készültek templomi edényeink, s a magyar asszonyok még a közelmultban is szilfa-teknőben dagasztották kerek kenyereiket, melyek alsó lapjára, felvágás előtt a kereszt, a fény és élet magyar jelét rajzolták, az ősöktől megőrzött szokás szerint. Angol nyelvterületen is megkülönböztetett gyakorisággal foglal helyet a szilfáról (elm) elnevezett utca. Silbury valaha egy ős anyaistennő szent helye is volt.

Gyakori a három női alak ősvallásból eredő együttes ábrázolása a Brit Szigeteken, s ezek kilétét nem tudják magyarázni. Magyar hagyományaink szerint a tündérek mindig hármasával jelennek meg, kik Ipolyi gyűjtései szerint Nap-, Hold- és Csillag-anyák, s mindig együttesen jelennek meg földünkön. E gondolatkör lehet magyarázata a mára ismeretlenné vált kelta női hármasnak. Silbury nevéhez kapcsolom Sellő és Tündérfő csillagneveket. A Silbury vidéki lápok könnyen kapcsolhatók a sellő, hableány képzetekhez. A „Tavi Tündér” (Lady in the Lake) legendája is fennmardt, s e név később kelta papnői tisztséget jelentett. Elsűlyedt harangokkal kapcsolatos tündérlegenda szerint a vizitündérek a vízbe fulladó emberek életét-lelkét mentik hazánkban. Egyik legismertebb ilyen regénk a Karcsa-i templom építésének történetével kapcsolatos.

Cornwall-i kőkört „Víg leányoknak” (Merry Maidens) hívja a hagyomány, megszámolni köveiket csak nők tudják. A rege szerint ezek is életre kelnek, mint Stonhenge kövei, s körtáncot járnak. Tündérkori emlékként a hagyomány emlékezik arra, hogy az ősök repülni tudtak.

Kent hagyománybéli ura, Hengist nevét „ló”-nak értelmezik, s címerükben is a ló szerepel. Mind a hely, mind az alapító neve szoros összeköttetésben áll a hun népnévvel, kan és kanca szavunkkal. Palgrave szerint[27] a dániai juták első birtoka Kent, Kr.u. 450-ben. Nevük a dunántúli jász-játákra emlékeztet. A skót Kent név jelentése rúd, ami hímségi jelkép, s kan szavunkkal rokon. A ’Cantabria-i’-nak nevezett nép északnyugat Spanyolország kelta lakóssága, akiket Agustus hódított meg. Agricola, Britannia kormányzója (Kr.u. 78-85) a belgiumi tungri népből telepített át ide embereket a rend megszilárdítására. Belgium korabeli térképén mint Civitas Tungrorum van feltüntetve.

Kent egy ősi királya, vagy hőse volt Brethwald, később ez a név méltóságnévként marad fenn. Aethelbert Kr.u. 597-ben uralkodott Kentben, Northumbria királya Aetelfrith volt. E nevek királyi származást jelölnek, s az Atilla-Etele fogalomkörbe tartoznak.

Kent Cantium, illetve Cantawara első szótagjával azonos a magyar kanta, kancsó szó, s az ebből eredő latin cantharus, görög kantharos szó, mely egy bizonyos kétfülű kancsó neve. A kanta befogadóképessége nőiségi, a belőle való öntés, ontás hímségi, s e kettő együttesen életejelkép a világ különböző műveltségeinél. Pogány vallások templomai előtt rendszerint vagy természetes forrás, vagy mosakodásra alkalmas kút, vagy medence volt, ugyancsak a hímségi-nőiségi fogalmak kifejezésére, ami a római katholikus templomokban már csak a kis szenteltvíztartóvá szelidült. Magyar Adorján feldolgozása alapján ezek a régi, kereszténység előtti magyar egyházak a női test felépítését követték; befogadó rendeltetésük valóban nőiségi jelkép. Nyelvünkben az anyaszentegyház szó kereszténység előtti időket idéz. Addig, amig az Ég, tehát Isten nevéből eredő egyház szó szellemi közösséget, az anyaszentegyház anyagi épületet, s földi menedéket jelent.

A rómaiak elfoglalt területeiken egy már megalapozott vallási központban építették fel saját templomaikat, így Kentben, illetve Cantawaraban is. Itt Apollonak építettek szentélyt, s ez elárulja, hogy naptiszteleti hely volt az őslakósság körében is. Ennek helyére a keresztény korszakban St. Augustine tiszteletére építettek 597-ben apátságot, s ez vált később a Canterbury érsekséggé.

A kancsó egyik népi neve „Kincső”, amivel egy népcsoportunk a Göncöl szekeret nevezte el.[28] E név az ég felé irányítja tekintetünket. Kincs szavunk fényt, gazdagságot is jelent. Cantawara ősi neve szerint e vár életet, fényt, gazdagságot is rejtett magában.

A fehér ló a Brit szigetek őslakóinak híres jelképe volt. Erről az Uffington-i fehér ló földbe vájt, hatalmas képe, vagy a Silchester-i érmék lova is hírt ad. Alfred királlyal is kapcsolatos egy ilyen fehér ló ábrázolás. A király nevét „Elf-rede”-nek magyarázzák; a szó első szótagja tündérkori eredetről beszél. Bátor, művelt egyéniség, s törvényei a vérontást szüntették be. Ugyancsak e vidéken egy „Ló-istennőt” is tiszteltek Epona név alatt, kinek tiszteletét később a rómaiak is átvették, ahol Reginának hívták. Nevében pannon népünk nap és fény szava rejtőzik; a ló és lovasa együttesen a pannonok Panna Nagyasszonyát jelenti, s élet és napjelkép.

Cerne egy Helith, Helis, vagy Heil nevű istenség tiszteleti helye. A Cerne-i óriás földrajza egy kallót tart kezében, s kétségtelen termékenységi jelkép voltának más jeleit is ékesen feltüntették a múlt idők művészei. Itt mind a helységnév, mind az istenség neve kör, kel, illetve Kolos, Kallós szavunkkal kapcsolatos. E nevek számos magyarországi helységnévben fennmaradtak, s az erdélyi Kolozsvár neve is ezen ősi nevet őrzi. E szócsoport terméke a rómaiak kallóval ábrázolt Herkules istensége is, de ők e nyelvi összefüggést már nem értették. Ide tartozik a görög írók említette szittya Kolaxis, s Heracles fiának Gelonosnak a neve is.

Lays-nek hívják a szentélyeket gondolatban összekötő egyenesek mentén fekvő szent helyek rendszerét. E vonalak mindegyike kb. tíz mérföld hosszú. Ezek közül a leghitelesebb a Szent Mihály szentélyével kapcsolatos egyenes. Tisztelete a főniciakhoz vezet Mikalu, Mikál alakban a Brit Szigeteken. Korábbi munkáimban[29] tárgyaltam Szent Mihály alakjának Magorral való kapcsolatát. Erdélyben is Szent Mihály nevéhez kapcsolódnak a legősibb istentiszteleti helyek Dr. Baráth Tibor meglátása szerint. A „Lays” rendszere hasonlítható az inka Cuczko[30] központú, sugárirányban épített szentélyrendszerhez is.

Csillagok Szentélye a neve az ősi utak, természetes mélyedések alkotta „térkép”-nek, mely a Somerset-i Glastonbury vidékén a 12 állatövi jel képét alkotja. Felfedezője Katharine Maltwood a sumiroknak tulajdonítja ezeket az utakat, de nagy méretük és koruk látszólag ellene szól ezen elméletnek. A tudósok ezeket a vonalakat és rajzokat a mai állatöv figyelembevételével erőltetettnek tartják. Itt viszont meg kell említenem, hogy a magyar pásztorok, vándorok, s főleg az éjszakai foglalkozású vadászok az égi csillagok alapján, csillagtérkép szerint irányították lépteiket. A gyakorta járt utak valóban csillagtérképet vetítettek a földre. Hazánkban minden helynek megvolt a maga csillaga. Így kettős csillag áll Hollókő vára felett: Mátyás király és kedvese csillaggá vált alakjai. Figyelemre méltó még, hogy angol régész-történészek a sumirok nyomait vélik felfedezni a Brit Szigeteken, bár a bizonyító kellékek hiányoznak. Népünk SZ-M szócsoportbeli, szem-szemere nép nyelvi és műveltségbeli termékeinek angliai jelenléte viszont jelentős.

A walesi legendák tudnak egy Beli-Mawr (Beli a Nagy), vagy „Beli, Manogan fia” létezéséről, kiben népük ősapját tisztelik. A számtalan „-billing” szórészt tartalmazó helységnév a Brit szigeteken Belinus nevével kapcsolatos. Mind a walesi népnév, mind Beli ősatya neve palóc népcsoportunk Bál Napistenéhez vezet. E név kapcsolatban van a Diodorus Siculus által megőrzött szittya királyfinak, Palosnak a nevével is. E szónak indogermán etimologiája nincsen.

A kelta hagyomány a Szigetek északi része urának Brennius-nak a nevét egy Bran nevű isten nevéből származtatja, mely szó hollót jelent (angol bran = raven; itt a magyar nyelv egy tulajdonságával, a szómegfordítással állunk szemben.). Bran a druidok tavaszi ünnepségének Beltain-nek az ura. Ismertek egy Belinus, vagy Belenos nevű istenséget Észak Itáliában, illetve dél-Gaul vidékén, s mindezek a nevek a palóc Bál, Béla Napisten névvel azonosak.

Beltain, Beltane, vagy Bealltainn ismeretlen eredetűnek mondott kelta szó. Magyarázata a Balaton nevével egybecseng. s első szótagja Bál nevéhez vezet. Bál istenünk tava a Balaton, a költőink által megénekelt „élet tava”. A Brit szigeteken, északnyugat Wales-ben is van egy Bala nevű tó. Mind a Balaton, mind Beltain nevének második szótagjával kapcsolatban felemlítem „tenő” szavunkat, mely tenni, teremteni értelemmel a Bécsi Kódexben jelent meg Isten értelemmel[31] s ma Isten szavunk része, melynek teljes értelme: Ős Tenő, Ős Teremtő. Ugyanezen „ten” szótag hangzóegyezkedéses alakja lehet Balaton szavunk, s a kelta Beltain szó vége, Bál-teremtő, illetve Teremtő Bál értelemmel. (A jelzőnek a jelzett szó utáni előfordulása nyelvünkben lehetséges; ilyen például Becskerek városnevünk, mely mai szóhasználattal Kerek Becs-et, kerek várat jelent.) További lehetséges kapcsolatok a következők: A kelta „ton” szó szent helyet jelent, s rokon a magyar tanya szóval. Országot jelző „ia” ragunk mellett a „ton, tom” ragok is szerepelnek, mint Egyiptom esetében. E szerint a Balaton Bál szent helye. A teremtés (tenő), a tavaszi ünnepség (Beltain), s a Balaton, mint az Élet Tava a szavak összecsengését tartalommal is támogatja. Ten+ger, tenger szavunkkal is kapcsolatban van, kerek szent hely értelemmel, s kapcsolatban van a nedű szóval is.Az ős világtenger idején ez volt az egyetlen „hely”.

Egy másik magyarázati lehetőség a punokhoz vezet, kik az ifjú Bált Átonnak nevezték, s e kettő egybevétele: Bál / Áton adja ki e tó nevét. Mindezen szórészek a magyar nyelv termékei. Az „á”-zós kiejtés a palóc nép nyelvjárásának része. Bál, Bél, Béla nevéhez kötődő helységnevek valaha gyakoriak voltak. Ma Bakonybél őrzi emlékét.

Él a szigeteken olyan néphit, mely szerint fiugyermekek tetszés szerint szarvassá, vadkanná, farkassá változhatnak, majd ismét emberré tudnak válni, mely hit Csodaszarvas regénkkel, s a szarvassá vált fiúk regéjével van összeköttetésben. E néphit tavaszi, párválasztási szertartása az amerikai indiánoknál mai napig él, s a valahai egységes emberiség egységes műveltségét idézi. E képesség létéről és életbentartásáról népünk tündér-keresztelőjének szertartása is hírt ad még napjainkban is.

Manawydan, Llyr fia, illetve Manannan, Lir fia egy ír tenger-isten neve. A Lir név magyarban összeköttetésben áll a lé s lőre, folyadékot jelentő szavakkal. Manann Mén holdistenünk nevét idézi. A hold és tenger összekapcsolása természettudományilag helyes, hiszen a hold nagy hatást gyakorol a tenger vízére.

Man szigetének walesi neve Manaw, ír neve Mana, Manu, melyek ugyancsak Mén istenségünk nevével azonosak.

Arthur Guinevere királynője néha három alakban jelenik meg, s ezért a walesi hármas női istenséget sejtik személyében. E hármasság azonosítható a hold három megjelenési alakjával, s az Ipolyi említette Nap-, Hold-, Csillag-asszonyok magyar hagyományával is, kik mindig együttesen jelentek meg e földön, s korábban már tárgyaltuk.