Szőke István Atilla

Á r p á d   s í r j á n á l 

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,

Magasztosan áldoz Árpád szellemének,

Lelke beivódott a rögökbe mélyen,

Tovább él majd vélünk a Nagy Mindenségben!

Reménység világít a pilisi tájon,

Örök csillag ragyog magyar éjszakákon,

Egymást öleli a valóság és álom,

Árpád hős alakját fényesedve látom.

Ő volt, aki nékünk e földet szerezte,

Turulmadár röpte idáig vezette,

Atilla honába, őseink földjére,

Jó hun-magyar múltú Kárpát-medencénkbe.

Bátor harcosival sok csatát megvívott,

Segítségül mindig égi erőt hívott,

Zengte-zúgta nevét puszta, Pilis, Kárpát:

„Atilla rokona, Álmos fia, Árpád!”

Eme szép, szent helyen mikor eltemették,

Sírjára az Örök Fogadalmat tették:

„Árpád fejedelem, neved nem felejtjük,

Veres-ezüst zászlód magasba emeljük!”

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,

Magasztosan áldoz Árpád szellemének,

Összeölelkezett valóság és álom,

Árpád üzenetét fényesedve látom!