Marton Veronika:

A szlovák címerben levő hármashalom és kettőskereszt

(tanulmány)

Csehszlovákia 1993 évi szétválása után Szlovákia címerében és zászlóján újra megjelent a szlovákságnak 1848-ban Magyarország címeréből kölcsönözött jelvénye a hármashalmon álló kettőskereszt. A magyar címerben a hármashalom zöld színű, s a középső nagyobb halmon levő háromágú koronából jő ki az ezüstszínű kettőskereszt, míg a szlovákban a hármashalom kék színű, ám hiányzik a korona, a kettőskereszt színe meg fehér. 

I.   A MAI SZLOVÁK CIMÉR

Teljesen érthető, hogy egy újólag[1] létrejött állam nemzeti jelképeket teremt, szerkeszt magának, ám az már kevésbé, hogy felhasználja szomszédja ezredéves nemzeti jelképeit.  

Ez a magyar állam súlyos megsértése.

„A címer megsértése”, [vagyis jelképeink jogtalan használata][2] minden időben azonosnak vétetett a címer-tulajdonos inzultálásával… Az 1884. évi május 26. 29.722 sz. a. kiadott belügyminiszteri rendelet”[3] szabályozta a magyar kis- és középcímer használatát. Feltételezem, a jelenlegi nemzetközi jog is tiltja egy országnak egy másik ország nemzeti jelképeinek használatát, még akkor is, ha kissé át van festve.   

A címerekben levő jelképeknek hosszú történelmi előzményük van, eredetük a középkorra, a magyar jelképek esetében az ókorra nyúlik vissza. „A címer bizonyos szabályok szerint meghatározott színekből s alakokból alkotott képek, amelyeket… államok, v[ár]megyék, városok mint saját és állandó jelvényeiket, régi jog v. fejedelmi adományozás alapján törvényesen használnak. Ismertető jeleik, hogy az azt alkotó kép pajzsba legyen foglalva, hogy az mint jogosan viselt jelvény elismert, s végre[,] hogy az minden jogaival együtt átörökölhető legyen. A címer eredete [Nyugat-Európában] a keresztes hadjáratok idejére vihető vissza… A címert elsőbben a zászlón használták…, s csak 1180 körül lép fel a pajzsban…”[4]  

1.  A hármashalom

Európában a kettőskereszt tartótalapzata a hármashalom a középkortól a reneszánszig a kálváriahegy ábrázolásokat idézi.

A középkorban a kétoldalt többnyire egy-egy angyal tartotta magyar Szent Korona kivételével az emberi alakokat, épületeket, tárgyakat pl. a keresztet nem lebegő helyzetben, hanem alapzatra helyezve ábrázolták. Ilyen alapzat lehetett a kálvária-hegy forma, a lóhereív, a  lépcsős talapzat. 

2.  Ívelt talapzaton álló kettőskereszt[5]

A X. századtól bizánci mintára tűnnek fel az egyes- és hármashalom formájú kálvária-ábrázolások. „Hazai pénzeink és pecséteink tanúsága szerint a kettőskeresztet már feltűnése idejétől kezdve a legkülönfélébb talapzatra helyezték; a XIII. század közepe óta… törekszenek, hogy a keresztet állandó talapzattal lássák el…,  IV. Béla és III. András pénzein pl. gyakori a lépcsős alapzat.”[6]

A kettőskereszt talapzatának gyakori megoldása az országalma- és a koronaszerű ív. „Legrégibb ilyen emlékünk II. András egy dénárja, melyen a kettőskereszt levele koronából emelkedik ki… III. András dénárjának koronája nyílt, leveles korona.”[7] 

A hármashalom ősi formáját egyes címer-kutatók[8] a kereszt lépcsős talapzatának vagy a korona leveleinek lekerekítésével magyararázzák. Más kutatók a gótikus lóhereívből származtatják. [9]

3.  A Képes Krónika első oldalán levő kettőskereszt.[10]

A fenti kereszt alapzata íveltnek tűnik, de figyelmesen nézve látszik, hogy a sötétebb és a világosabb zöld színezés hármasan tagolja a halmot.   

Ennél sokkal szemléletesebb a Képes Krónika I. István képén a kettőskeresztes, hármashalmos pajzs és a zászló.

4.  I. István pajzzsal és zászlóval.[11]   

A bizánci művészetben a kálvária-ábrázolásokon a kereszt talapzata a Kálváriát jelentő egyes, később hármasan tagolt domb, a puszta talaj rajta a Kálváriát jelentő koponyával, esetleg csak a koponya, a pénzeken és a pecséteken meg lépcsőszerű építmény.

A heraldikusok szerint[12] a magyar címer hármashalma nem a bizánci lépcsős alakzatból, sem nem a Kálváriahegyből, hanem inkább a gótikus lóhereívből alakult ki. „Az Anjouk alatt, nevezetesen Nagy Lajos király idejében lép föl …heraldikai, numizmatikai és miniatúrás emlékeinken, alapformája a csúcsíves művészet lóhereíve.”[13] Kereszt-alapzatként a hármashalom a kora gótikus (Zsigmond pecsétjein), a reneszánsz (címer) és a barokk kor (II. Rákóczi Ferenc érméi) stíluseleme. A XIX. századi címereken az akkor nyert (Mátra, Fátra, Tátra) jelentésnek megfelelően már egy sziklás, háromcsúcsú magashegy alakot formáz. A kiegyezés után „a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1884-ben … ’Magyarország és társországainak címere felől’ benyújtott véleménye kifogásolja a hármashalomnak naturalisztikusan való ábrázolását ’…a hármashalom heraldikailag stilizálandó; vagyis a rajz ne iparkodjék a halom természete alakját visszaadni. A három halom közül a két szélső egyforma magasságú legyen, a középső kiemelkedő, hatalmasabb, s ezen foglal a román ízlésű kereszt’. … Az 1896-ban közzétett címer már ezt a stilizált, koronás hármashalmot mutatja, amelyez aztán az 1915-ös címerrendezés is épségben hagyott.”[14]

A hármashalom formája valóban a lóhereívet idézi, de az eredete egészen más, a nyomok Keletre vezetnek.

Az ókori Mezopotámiában, Kínában és Egyiptomban az országot jelentő három hegy jelét írásjelként használták.

5.  Az országot jelentő káld-sumir vonalas és ékjel.

Sumerban Kr. e. 3400 körül a hármashalom-jel (az asszíroknál három ékalakú jel) jelentése ország, hegyes ország, idegen ország.  Ez az Elamon túli a Kaspi tenger és az Aral tó térsége közötti terület a Tarim medencével együtt a szkíták földje volt, a hármashalom ezt a hegyes-völgyes hazát idézi. Szinte minden szkítafajú nép jelképei között megvan, s mindenütt az országot jelenti. A káld-sumir nép egyik alkotónépessége az un. uruki nép innen származott. (Ez nem jelenti azt, hogy Sumer lakosságának többi összetevője az al-Ubaid-i és a Jemdet Nasr nép ne tartozott volna a szkítasághoz.)

6. A kínai hegyet és az egyiptomi idegen országot jelentő írásjegy

Kínában a három halom hegyet jelent, Egyiptomban a jelentése szintén idegen ország, tehát más nép lakta hegyes vidék.    

A magyar címerben levő hármashalom nagy valószínűséggel az ország, föld jelentésű káld-sumir hármashalom-írásjegyre megy vissza, még akkor is,  ha nem a kettőskereszttel együtt ábrázolták.

E megállapítást a hármashalom külföldi előfordulásai és magyarázatai támasztják alá.

A hármashalom képe gyakori a Berg (=hegy) szóra végződő német városok a címerében: Triberg, Heidelberg stb.

7.  Heidelberg város  un. ’beszélő’ címere[15]

A külföldi források tehát megerősítik a hármashalom eredeti, hegy, föld, esetleg hegyes ország jelentését.

A magyar forrásokban hármashalom túlnyomó részben zöld színű, ami szintén a hegy, föld jelentést támasztja alá.  A legelső biztos adat Oláh Miklóstól való: „Haec quatuor flumina… cum duplicata cruce alba, e monte viridi enata, insignia sunt Hungariae”[16] (=E négy folyó… a zöld hegyből kinövő fehér kettőskereszttel, Magyarország címere.) Sajnos nem írja, hogy mely négy folyóról és mely hegyekről van szó.

A három halom Magyarország három legnagyobb hegyével való azonosítás Antonius Macedo nagyszombati jezsuita atyánál bukkan fel először (1687); sajnos a hegyek nevét ő sem említi. Macedo magyarázatát Koller József[17] a XVII. században már közismert adatként közli: „Alteram scuti partem Montes Regni praecipui, iique summi insigniunt. Nomen illis: Tatra, Fatra, Matra…” (=A pajzs másik részét a Királyság kiváltképpeni hegyei, amelyek a legnagyobbak jelöltettek meg. A nevük: Tátra, Mátra, Fátra).  E magyarázat a XVIII-XIX. században teljesen elterjedt és elfogadott lett, s ma is él a köztudatban.

A hármashalomnak a történelmi Magyarország három legnagyobb hegyével való azonosítása annyiban fogadható el, hogy az alapjelentés valóban hegy. Ám ha címerben fordul elő, akkor az eredeti jelentésnek megfelelően az országra, a hegyes-völgyes országra vonatkozik. Ennek még a rajta levő, káld-sumir nyelven az ég felső régiója jelentésű kettőskereszt sem mond ellent, mert ha a kereszt az országot jelentő hármashalmon van, akkor a kettő együttes jelentése: az országot, vagyis a földet és az eget összekötő.

8.  Magyarország kiscímere a két világháború közt[18]

Tehát a hegyes országot jelentő hármashalom és a rajta levő, Istennel kapcsolatot teremtő kettőskereszt néhány évezreddel ezelőtt, a káld sumir korban már írásjelként is felbukkan. Együttes, címerben, zászlón való ábrázolása azt sugallja, hogy a jelképezett ország Isten országa. S Magyarország valóban az, hiszen a halála előtt I. István király a magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta hazánkat. 

9.  Magyarország egyesített vagy középcímere a két világháború közt[19]

                  II. HOGYAN KERÜLTEK A MAGYAR JELKÉPEK A SZLOVÁK ÁLLAMI CÍMERBE?

A magyar címerben levő kettőskeresztet és a hármashalmot a szlovák nemzeti törekvések képviselői még a XIX. században sajátították ki. Semmi mást nem tettek, mint átszínezték és kiemelték e két jelképet a magyar címerből.

A tótság (=szlovákság) létrejötte

Az 1800-as években a szlovák írók még magyarországi hegységnek tekintették a Tátrát. A franciák, a svájciak, az olaszok és a németek alpesi kultuszához csatlakozik a tótság Tátra-imádata.  A XIX. századi szlovák nacionalizmus a Tátrában a szlávság és a szlovákság szimbólumát vélte felfedezni. 1814-ben a Tátra már a szlovák gondolat megtestesítőjeként szerepel. Šafarik[20] költeményeinek alaptémája a Tátra. Ján Kollár[21], a „Tátra fia” már csak szlovák Tátrát ismer. 1836-ban meg már tátrai szlovákokról ír: „Tatry jsú hnízdo a kolébka všech Slávov.” (=A Tátra minden szláv fészke és bölcsője.)

A XIX. században a szlovák ifjúság már teljesen a Tátra romantikájában él. Ekkor indul meg a Felvidéken a Tatranka és az Orel Tatranský c. folyóirat,  ekkor alapítják a szlovák Tatrin egyesületet, ekkor születik meg a „Nad Tatrou sa blýska” (=A Tátra felett villámlik) c. ének stb. A szlovákok a nyelvüket tátrai nyelvnek tartják, mert hitük szerint a Magas-Tátra völgyeiben, annak védelme alatt  a maga eredeti érintetlenségében maradt meg, s idegen nyelvek nem torzították el.

A valóság azonban egészen más.[22]

Czambel[23], tót nyelvész kimutatta, hogy a Felvidék legismertebb hegy- és folyóneveinek (Tátra, Fátra, Poprád, Vág, Nyitra, Garam stb.) szláv eredetét nem lehet etimológiailag bizonyítani [ti. ezek mind magyar eredetű elnevezések]. Šašinek, tót történetíró szerint a Kárpátokon túli szlávok csak a hun birodalom megszűnése után kezdetek a Fekete-tenger és a Visztula vidékéről apránként idevándorolni. Más vélemények szerint az avarok határőrnépként telepítették a Felvidékre a mai szlovákok elődeit.

 Bizonyos, hogy a tótság a Felvidék keleti és középső részét szállta meg a legkésőbb, hiszen itt még a XII. században is áthatolhatatlan erdőségek voltak. Nagyobb összefüggő település csak a Morva folyó és a Garam alsó folyásáig elterülő részen volt, de semmi bizonyíték nincs arra, hogy Szvatopluk morva-szlávjai a tótok elődei lettek volna.

Kikből áll a tót[24] etnikum?  

A felvidék tót nép mind nyelvében, mind szokásaiban különbözik a szomszédos szlávságtól, még a nyelvileg hozzá legközelebb álló cseh-morváktól is. A cseh nyelvészek azt tanítják, hogy a szlovák a cseh-morva nyelv keleti nyelvjárása.

A tót népdalnak úgyszólván semmi közös vonása nincs a cseh népdallal, ellenben feltűnő a rokonság a tót és a magyar népdal közt. A tót népmese, a népszokások nem közösek a szomszédos szláv népekével, hanem csak a magyarral. A tótnak nincs nemzeti tánca, hanem a csárdást járja.

Mindez arra vall, hogy a trianoni békediktátum után Csehszlovákiához került felvidéki területek magyar lakossága az erőszakos beolvasztás hatására fokozatosan elszlovákosodott.  Megnézvén a régi felvidéki temetőket, feltűnő, hogy a XIX. századi sírkövek feliratain magyar nevek szerepelnek. A családok maradtak, nem költöztek el, de az újabb sírköveken már ugyanazon vezetéknevek szlávosan vannak írva. Így lett pl. a gimeskosztolányi temetőben Szegény Anna leszármazottja Jan Segen stb.

A szlovákok történelme az ezeréves Magyarország, a magyar nemzet történelme, mert a Felvidék sohasem alkotott külön politikai területet, hanem Magyarország szerves része volt.

A Szlovák Televízió jelenlegi műsorait nézve feltűnő, hogy egyre több a szlovákságról szóló népi jellegű műsor, melyben a viselet, kicsit mesterkélten ugyan, de megegyezik a magyarokéval, a dalaik, a táncaik, sőt a XVII-XVIII. századi nemesi viseletük szintén. Eszerint a szlovákok a magyarság rovására gőzerővel építgetik nemzeti, népi hagyományaikat.

Miként lett a magyar hármashalom és a kettőskereszt szlovák nemzeti jelkép?

Ludovit’ Štúr[25] a szlovákságról szóló ábrándos gondolatokat politikai tartalommal töltötte meg. Szerinte a Tátra volt a szlovákság őshazája, ebből a fészekből kelt ki a többi szláv nyelv (sic!). Ez a romantikus gondolkodásmód ismer rá a magyar címer hármashalmának (és a kettőskeresztnek) szlovák eredetére és jellegére, s hamarosan ez lesz a politikailag függetlennek kívánt Szlovenszkó (=Slovensko) jelképe. E felfogás nemcsak Štúr költészetében, hanem Josef Hurbanéban[26] is megjelenik: „Tatrí sú skamenala, v tvrdej hmote vtelená idea Slovenska.” (=A Tátra megkövesedett, kemény anyagában testesíti meg Szlovákia eszméjét.)

Az irodalmárok után következnek a tót történészek és a politikusok.  A hármashalmon álló kettőskereszt 1848-ban a politikailag öntudatra ébredt szlovákság elfogadott jelvényévé válik. 1848 májusában a liptószentmiklósi (szlovák) nemzeti gyűlés döntötte el, hogy a tót nép, „a Tátra szabad fiai” nemzetiségüket színnel és zászlóval is kifejezhessék. Háromféle zászlót különböztettek meg:

-  a piros-fehér-zöld  (=červeno-bielo-zelené) színű magyart,

- a piros-fehér (=červeno-biela) színű szlovákot (ekkor még hiányzik a zászlóból a kék szín; a mai a szlovák zászló fehér-kék-piros színű, benne a szlovák címerrel.

- a piros-fehér-zöld (=červeno-bielo-zelené) színűt a magyar címerrel, mint birodalmit.

Ez azt jelentette, hogy a gyűlés az osztrák magyar dualizmus keretében „két egyenrangú népet ismer el a magyart és a szlovákot”[27]. E megállapításnak külpolitikai háttere is volt. A XIX. század negyvenes éveiben az un. kultúr-pánszlávizmus cseh-tót-illír mozgalommá alakult, amely a magyarokkal ill. a németekkel szemben hatalomra törekedett. Addig a felvidéki tótok nagy születtei Kollár, Safarik, szinte semmivel nem járult hozzá népük művelődésének emeléséhez, de ezt ezen kívül a cseh hatás is akadályozta. Štúr és Hurban munkássága a szlovák nemzeti mozgalmat a cseh befolyás alól kivonta.

Prágába összehívták a szláv kongresszust, amelyen a csehek a nagy-morva birodalomra hivatkozva a szlovák terület Csehországhoz való csatlakozását sürgették. Štúr és társai tiltakoztak, mondván, ők a magyarok ellen csak védelmet keresnek, de nincs szándékokban azt a történelmi kapcsot felbontani, mely őket Magyarországhoz fűzi.

A csehek éppen ebben [1848] az időben dolgozták ki a dinasztia árnyékában, és azt remélve, hogy annak kezére cselekszenek, a monarchiának azt az újfelosztási tervét, mely a Felvidéket Csehországhoz csatolja, és nem hagy a magyaroknak egyebet, mint a Dunántúlt és a Nagy-Alföldet”[28], tehát a trianoni Magyarország területét.

[A magyar közvélemény mindmáig úgy tudja, hogy a trianoni területrablás eszméje alig néhány évtizeddel az  I. világháború kitörése előtt fogalmazódott meg, pedig az 1848-49-es szabadságharc kitörése előtt a terv már nagyvonalakban készen volt.]

Az 1848. június 12-én kitört a prágai forradalom leverése után Štúrék csatlakoztak az ausztroszláv[29] mozgalomhoz. A Szlovák Nemzeti Tanács bécsi megalakulása és a „júniusi felkelés után rögzítették…, hogy ellenállásra készültek a magyar kormány ellen. A magyarok és a bécsi kormány közt kitört fegyveres felkelés után bekapcsolódtak a magyar forradalom  elleni harcba…”[30] Bécsben ígéretet tettek, hogy a tótság Ausztria mellé áll, s amikor szeptemberben betörtek Miávába[31], alig néhányszáz tót (azok is inkább raboltak, mint harcoltak) csatlakozott hozzájuk. ”1849 tavaszán a cári hadsereggel együtt harcoltak a magyar kormány erői ellen.”[32] Az osztrákok gyorsan meggyőződtek arról, hogy Štúrék mozgalmának nincs gyökere a tótság körében. Ekkor a magyar állameszme még erősebbnek bizonyult, mint az ausztroszlávizmus.[33]   

A tótok 1848 évi magyarellenes forradalmi megmozdulásához fűződik Szlovenszkó (Slovensko) címerének és zászlajának a létrehozása. Ti. a Miava ellen támadó tótok „a háromszínű (kék-fehér-piros) szlovák és a magyar hármashalmon álló kettőskereszttel díszített zászlóra esküdtek fel. A hármashalmot itt már kékre festették át. Ez a címer került a  Štúr, Hurban és Hodža[34] irányírása alatt felállított Szlovák Nemzeti Tanács pecsétjére és a mozgalom dalaiba is. Így lett a magyar hármashegy és a kettőskereszt szlovák címerré.”[35]

Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a pánszlávizmus, az ausztroszlávizmus és a szlovák nemzeti mozgalomnak csak a vezetőit állította szembe a magyarsággal, a népet akkor még nem, hiszen az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok ellen a magyarokkal együtt kb. 40.000 szlovák is harcolt.

Sajnos utólag bebizonyosodott, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarországi nemzetiségekben sikerült elhinteni a gyűlöletet, amely a trianoni döntés idejére beérett, s a szlovákok nagy része a magyarság ellen fordult. Csehszlovákia fennállása, és most a Szlovák Köztársaság uralma alatt a magyar Felvidéken mesterségesen tovább szítják a szlovákok gyűlöletét a magyarok ellen (ua. történik minden Magyarországgal szomszédos országban), pedig ezeréves közös történelmünk, közös sorsunk van. A Kárpát-medence kis országainak egymás elleni acsarkodása, széthúzása, mindegyiknek káros, nekünk is, nekik is.

A hazánkkal szomszédos országok még nem eszméltek fel, s nem veszik észre, hogy az elmúlt húsz évben bekövetkezett, s egyre kegyetlenebbül folytatódó erőszakos és felülről irányított magyarországi népellenes változtatások előbb utóbb őket is elérik. A trianoni döntés kívülről rombolta hazánkat, darabokra szabdalta Magyarországot, mert jó előre gondoltak a jövőre, hogy kis országokkal könnyebb elbánni, mint egy naggyal. Köszönet Horthy Miklós ügyes politikájának akkor ez csak félig-meddig sikerült, a háború ellenére időt nyertünk, megmaradtunk. Most pedig belülről, a magyarnak mondott, hivatalosított országvezetés részéről irányul a magyarok ellen, remélhetőleg nem halálos kimenetelű orvtámadás… s utánunk ők, a környező országok következnek. Az új hódítóknak nem Kis-Magyarország kell, hanem az egész Kárpát-medence.